A Központi Statisztikai Hivatal Oktatási Bizottságának vitája Árvay János – Mohos Jenő: Mezőgazdasági statisztika a közgazdasági technikumok számára (Tankönyvkiadó, Budapest, 1954. 224. old.) c. könyvéről

SZEMLE

821

A Központi Statisztikai Hivatal Oktatási, Bizottságának

vitája

Arvai János—Mehes Jenő: Mezőgazdasági statisztika a közgazdasági teehnikumok számára (Tankönyvkiadó, Budapest, 1954., 224 old.)

c. könyvéről

A Központi Statisztikai Hivatal Okta—

tási Bizottsága 1955. július 1-én tartott

ülésén megvitatta Árvaz' János—Mahes

Jenő: Mezőgazdasági statisztika a köz- gazdasági technikumok számára e. tan—

könyvét.

A vitán Rédez' Jenő, a Központi Statisz—

tikai I—Iivatal Oktatási és Szerkesztési Fő- osztályának vezetője elnökölt. A vita alapja Kende Ferenc, dr. Kiss Albert, Gros Iván és Rózsa Béláné bírálata volt.

A következőkben —— némileg rövidítve

—— a bírálat szövegét, majd a vitán el—

hangzott hozzászólásokat ismertetjük:

,,Az 1952—ben megjelent ,,Mezőgazda—

sági statisztika" című tankönyv, bár a

mezőgazdasági statisztikai irodalomban úttörő jelentőségű volt —— mondja a bírá—

lat —, didaktikai szempontból" nem volt

sikerültnek mondható, emellett több feje-

zete zavaró tárgyi hibákat tartalmazott.

ldőszerűvé vált ezért egy olyan tankönyv kiadása, amely elsősorban a közgazdasági technikumok mezőgazdasági statisztikai

oktatását teszi eredményesebbé, színvo—

nalasabbá, — de jó segítséget nyújt a gya- korlatban dolgozó statisztikusoknak is az

alapfokú képesítés megszerzéséhez. A

szerzőknek ezt a feladatot kellett meg—

oldaniok. A szakfelügyelők általános ta—

pasztalatai és a bírálók egybehangzó vé- leménye szerint, a tankönyv szerzői e célt

elérték.

Az új technikumi tankönyv a régihez képest lényeges fejlődést mutat. A könyv rendszeresebb, tárgyalási módja általában érthető, didaktikailag sokkal sikerültebb,

a felölelt anyag szempontjából teljesebb.

A könyvben szereplő -—— többnyire helye—

sen megválasztott példák — jól érthetően

és szorosan a tárgyalt anyagrészhez kap- csolódva támasztják alá az egyes fejeze-

tek mondanivalóját. '

Pedagógiai szempontból feltétlenül po—

zitívuma a könyvnek, hogy olyan szer- kesztés— technikai megoldásokat alkalmaz (a normál-, dűlt— és apróbetűk haszná-

lata), valamint a főbb témaköröket kisebb

fejezetekre tagolja, amely az anyag ta-

nulhatóságát és tanithatóságát komoly

mértékben megkönnyíti.

Fejlődést jelent az előző tankönyvhöz

viszonyítva, a szerzőknek az a törekvése,

hogy igyekeznek üzemi szinten tárgyalni

a problémákat — nem következetesek

azonban abban, hogy az egyes kérdéseket, azok megoldását magasabb szinten is mindig megmutassák. Az egyes mutatók—

kal kapcsolatosan nem fejtik ki azt, hogy a mutatók közül melyiket lehet országos, megyei, vagy üzemi szinten alkalmazni.

A TANKÖNYV SZERKEZETE

A könyv szerkezeti felépítése jó. Az egyes fejezetek, témakörök és problémák

terjedelme általában arányos, lényegesu

aránytalanságot egyedül a termelőszövet-

kezetek munkaügyi statisztikájánál ta—

lálunk. Véleményünk szerint a szerzők túlságosan lerövidítették ezt a fontos kér—

dést.

A szerzők az általában szokásos és be- vált csoportosítás szerint taglalják az

anyagot. ,,A takarmányozás statisztikája"

című fejezet azonban —-— helyesen —-—- az élősúlygyarapodás vizsgálata után követ—

kezne, mert ez logikailag szorosan össze—

függ a hizlalás statisztikai vizsgálatával.

Az egyes részek sorrendjét illetően vitat—

ható, hogy nem volna-e helyesebb a VI.

és VII. -— a mezőgazdasági termelésről

és a munkaügyi statisztikáról szóló ,—

rész felcserélése. A VI. résszel kapcsolat—

ban megjegyezzük azt is, hogy az egyes

fejezetek tárgyalási sorrendje nem he—

lyeselhető. Helyesebb lett volna a' 3. és 4.

fejezetet felcserélni.

Igen jó megoldásként említhető meg, hogy az egyes témakörök kisebb, kerek

fejezetekbe, pontokba foglaltak és így je—

lentősen könnyebbé teszik a tanárok szá—

mára a tananyag órákra való beosztását, a tanulók pedig egy—egy órán többnyire

befejezett anyagrészt 'sajátithatnak el.

822

' ' Különösen kezdő tanároknak nyújtanak jó segítséget az anyag rendszerezéséhez

az egyes fejezetek befejezése után talál—

ható összefoglaló kérdések. A kérdések

megfogalmazása azonban nem minden

esetben megfelelő, bár általában a leglé- nyegesebb dolgokra vonatkoznak, mégsem eléggé gondolkodtatóak.

Hiba, hogy a tankönyv nem elég egy—

séges, némely problémát túlzottan leegy- szerűsítve tárgyal (pl. az agrotechnika al—

kalmazásának statisztikai vizsgálata, ter-

méseredmények vizsgálata). Előfordul, hogy egyes fejezetek végén nincs nehe—

zebb, komolyabb feladat, más anyagré—

szeknél viszont jóformán csak nehéz pél—

dákat találunk (pl. VI. fejezet 167—172.

old.).

DIDAKTIKAI SZEMPONTOK ÉRVÉNYESÚLÉSE

A statisztikai problémák megismerteté—

sére, azok megoldására , a tankönyvben bemutatott példák —— kisebb hiányossá—

goktól eltekintve —— a vizsgált jelensége—

két jól szemléltetik.

Jó úton járnak a szerzők akkor, amikor

egy—egy témakör tárgyalásánál a közel—

múlt évek országos adataiból állítottak össze példákat. A szemléltetésnek ezt a módját mindenképpen helyesléssel kell fogadnunk, mert alkalmas arra, hogy a tanulók megismerjék a valóságos ará- , nyokat és így szélesítsék látókörüket.Kü—

lönösen a felszabadulás előtti évek ada—

taival történő szembeállítás szerencsés, mert a tanulók kézzelfoghatóan látják a mezőgazdaságunkban végbement és jelen- leg végbemenő változásokat. Hiányolnunk kell viszont, hogy a szerzők nem éltek

elég gyakran ezzel a jó módszerrel a tan-

anyag példáinak összeállításánál és több—

ször mesterkélt példákat alkalmaztak,

olyanokat, melyekben szereplő adatok a való élettel nem egyeztethetők össze (pl.

a 29. oldalon levő példa). Még több tény—

leges adat közlése érdekesebbé, valósze—

iűbbé tette *volna az egyes témákat.

Meg kell említeni azt is, hogy több

problémát nem szemléltet példával a könyv (pl. a 167. oldalon az árutermelés

meghatározását stb.), s így e kérdések tár—

gyalásánál a szerzők nem tesznek eleget

a. pedagógiai követelményeknek. A tan—

könyv példaanyaga -— bár az előző tan—r

könyvhöz viszonyítva jelentős mértékben fejlődött —— még mindig szegényes. Ez el—

sősorban a megoldásra adott feladatokra

vonatkozik. A példáknál nem minden

esetben érvényesül a fokozatosság elve (könnyebbről nehezebbre, egyszerűbbről az összetettre való áttérés). Nem tartal—

maznak a példák sok esetben olyan lé—

nyeges problémákat, melyeket az illető

anyagrésszel kapcsolatban elsősorban kell begyakoroltatni.

A tankönyvben alig található minta-

szerű, rövid szöveges értékelés, a statisz—

tikai elemzési eszközökkel kiszámított mu—

tatók közgazdasági értelmének, tartal——

mának, a közöttük levő összefüggéseknek helyes megmagyarázása. Ez a probléma

állandóan napirenden van a statisztika

oktatásában, kezdő statisztikai tanár alig

találja meg erre a helyes megoldást w—

s még kevésbé a tanuló —-—, ha a tankönyv

nem mutatja azt be. '

A tankönyv példaanyagának összeállí- tásakor feltétlenül figyelembe kellett volna venni, hogy a statisztika tanításánál

az elméleti anyag gyakorlati bemutatását egyszerű példák megoldásával célszerű kezdeni, ezek révén az új anyag megérté—

sével, alkalmazásával kapcsolatos kész—

ség megszerzése az elsődleges cél. Ezután kell következnie az ún. gyakorló felada—

toknak. Itt már nem csupán egy—egy lo—

gikai mozzanat technikai kivitelezésének gyakoroltatása áll előtérben, hanem olyan feladatok megoldását kívánjuk meg a ta—

nulóktól, amelyeknél már a régebben ta—

nult ismereteknek az újakkal való össze—

kapcsolása ,is szükséges, de még mindig inkább a tanulók emlékezetére és techni—

kai készségére, mint önálló okoskodásra

építünk. Csak ezután következhetnek az önálló okoskodást, ítéletalkotást követelő feladatok.

A szerzők mondanivalóikat nem egy—

ségesen tárgyalják. A mezőgazdasági sta—

tisztika bevezető részét úgy taglalják,

hogy az középiskolás tanulók részére igen

keveset ad. Példák nélkül nem sokat

mondanak a középiskolások részére az ilyen meghatározások: ,,A szaporulati és

az ellési arány csak éves vonatkozásban

teljesértékű mutató, a fialási átlag vi—

szont bármilyen időszakban számítva, _tel—

jesértékű. A fialási átlag az anyaállatok

823

SZEMLE

termékenységéről ad jellemzést." (102; 01—

dal). Ez a meghatározás túlságosan el—

vont, felveti a szóbanforgó mutató hibáit,

de nem vezeti rá a tanulót amutató sajá-

tosságainak megértésére. Hasonló, nem eléggé megmagyarázott ,,A bruttó termef

lés elemzése" e. fejezet. Az elvont részek

mellett azonban olyan fejezetek is van—

nak, amelyek felesleges magyarázatokkal ismertetnek a tanulóknak egy-egy amúgy is nyilvánvaló fogalmat. (Pl. az állatállo—

mány csoportosításának szükségességéről.)

Hibája a könyvnek, hogy nincs bizto- sitva a kellő összhang a tanulók hasonló tárgykörrel foglalkozó tanulmányaival, a mezőgazdasági szakismeretekkel, a terve—

zéssel. Mindenképpen szükséges lett

volna, hogy megfelelő hivatkozások legye-

nek— azoknál a részeknél, amelyek más tantárggyal is érintkeznek. Igy a könyv terjedelme csökkenthető lenne, s nem állna fenn az a veszély, hogy az egyéb

tantárgyakban esetleg másként értelme—

zett fogalmakat a tanulók félreértsék,

vagy összekeverjék.

Nem helyes, hogy a szerzők nem min-

denütt mutatták be és nem tanulmányoz—

ták elég alaposan a jelenlegi statisztikai

gyakorlatot. Célszerű lett volna a tan-

könyvhöz a fontosabb adatfelvételek kér- dőív—mintáit mellékelni.

LENYEGESEBB SZAKMAI ÉSZREVÉTELEK

Valamennyi fejezetet a szerzők ——- he- lyesen — a vonatkozó párt— és kormány—

határozatok szellemében tárgyalják. Az egyes anyagrészekbe általában jól építik

be a mezőgazdaság fejlesztésének idő—

szerű feladatait és a fejlesztés legköze—

lebbi évekre kijelölt irányvonalát. Ezt

azonban sok esetben nem sikerült szeren—

csésen megoldani és a könyv több olyan hibát tartalmaz, amely a tanulók szem—

léletét és a statisztikáról tanult fogalmait

megzavarhatja. Nem helyes például az az

állítás, mely szerint az állattenyésztési

vagy növénytermesztési statisztika felada-

, tait az 1953. december 23—i párt— és kor-

mányhatározat szabta meg. A tankönyvet

több évig használják és egy-egy időszerű, de esetleg hosszú távra nem alapvetően érvényes határozat jelentőségének túlzott ,hangsúlyozása a tankönyv egyes részeit

elavulással fenyegeti. Egy-egy határozat

ráirányíthatja a figyelmet egy fontosabb, statisztikailag esetleg elhanyagolt terü—

letre, semmiképpen nem szabja meg azon—

ban olyan alapvető feladatok elvégzését, mint például a vetés, vagy az állatállo—

mány számbavétele. A vetésterületeket

nem azért írják össze; hogy a határozat

egyébként amúgyis csak nagyvonalú- cél—

kitűzéseit ellenőrizzék, esetleg ezért is,—

hanem elsősorban azért veszik számba,

mert a vetésterület a növénytermelés leg-, alapvetőbb mutatóinak kiszámításához nélkülözhetetlen —— csak ennek ismereté-

ben adhatunk számot olyan lényeges kér—

désekről, mint a betakarított termés nagy—

sága, vagy az elért hozamok alakulása. A

túlzott aktualizálás semmiképpen nem vált a könyv előnyére, sőt, több helyen

elvi hibák forrása lett.

Bírálatunk következő részében az

anyagnak a tankönyvben való tárgyalási

sorrendjében foglalkozunk az egyes feje—

zetekkel. Nem ismételjük a már előzőleg elmondottakat, csupán az egyes fejeze-

tekre vonatkozó lényegesebb észrevéte- leinket közöljük.

,,A mezőgazdasági statisztika általános kérdései" c. részben az operatív jelentések céljáról a tanulók elég semmitmondó ké-

pet kapnak. Ez azért helytelen, mert a statisztikai munkakörben elhelyezendő

tanulók nagyrésze éppen ezekkel a jelen;

_tésekkel foglalkozik majd. Hiányolható,

hogy semmiféle utalás nem történik arra vonatkozóan, hog a mezőgazdasági sta—

tisztikai módszerek állandóan fejlődnek és a megfigyelés köre bővül. A mezőgaz- dasági statisztikában alkalmazott csopor—

tosítások ismertetésénél nem érthetünk egyet azzal, hogy a területi csoportosítás

a szerzőknél teljesen háttérbe szorul.

Véleményünk szerint az első helyen em—

lített szektorok szerinti csoportosítás mel—

lett ezt is meg kellett volna említeni, mert nemcsak azt mutatja, hogy egy—egy tájon

milyen munkát végeztek, hanem azt is,

hogy az emberi munka mellett milyen

mértékben befolyásolták a mezőgazdaság

eredményességet a természeti és éghajlati

tényezők. Hiányolják ennél a fejezetnél, hogy a szerzők egyáltalán nem foglalkozs nak az összehasonlithatóság kérdésével,-

Dedig mezőgazdaságunk jelenlegi fejlődő,

átalakuló szakaszában ennek igen nagy jelentősége van.

^{—— 824}

,,A földterület statisztikája" c. részben

a ,,kert" művelési ág meghatározása pon—

tatlan. (Uzemi zöldségkertészetek helyett

helyesen üzemi zöldségtermelésről kellene

— beszélni.) Másrészt az ,,üzemi zöldségker-

tészetek" alsó határát 200 négyszögölben

meghatározni nem helyes. Ez a terület túl—

ságosan kicsiny ahhoz, hogy rajta rend—

szeresen árutermelő kertészkedést foly-

tassanak, bár általában igaz az, hogy a

művelés intenzitása és a helyi adottságok

" szabják meg elsősorban az üzemi zöldség—

termelő terület nagyságát.

A földterület nyilvántartásánál a gazda- lajstrom magyarázata nem eléggé kalapos,

nehezen érthető, egyes kérdésekkel pedig (mint például a nettó és bruttó művelési

ág változása) a tankönyv túlzott terjede—

lemben foglalkozik.

A földterület minőségének vizsgálatánál helyes lett volna egy táblázatban szern-

léltetni tájegységenként és művelési ágan—

ként legalább az átlagos aranykorona jö- vedelmet.

,,A növénytermelés statisztikája" c.

részben az elővetés megfogalmazása nem szabatos, mert nemcsak őszi, hanem tava- szi vetésű növény is lehet előnövény (például a kertészetben a kora tavaszi nö-

vények). '

Hiányos a tankönyvnek az a megálla—

pítása, hogy a betakarított területet meg—

kapjuk, ha a bevetett területből levonjuk

a nyár folyamán 100 százalékig kipusz—

tult területeket (29. old.).-Nemcsak a nyári

kipusztulásokat kell levonni, hanem azo—

kat a területeket is (pl. tavaszi vetésű lu-

cerna), melyek az adott évben nem kerül—

nek betakarításra, csak a következő év-

ben.

,,A vetésterületek csoportosítása" c.

pontban a tankönyv a vetések jellege és

ideje szerinti csoportosításról beszél, de nem mondja meg, hogy a vetések jellegén

mit ért. A tankönyv nem egészen helyesen, a különböző agrotechnikai intézkedések megfigyelését túlságosan előtérbe helyezi.

Az agrotechnikai eljárások eredményes-

ségének vizsgálatát olyan módszerekkel mutatja be, amelyek még nagyüzemi gaz—

dálkodás mellett sem valósíthatók meg.

Az ilyen felmérés a mezőgazdasági kuta—

tók feladata.

Helytelen az a megállapítás, mely sze—

rint az összes betakarítási veszteséget a

betakarított terméshez viszonyítjuk. Lo—

gikusabb, ha a lábonálló terméshez visza;

nyitjuk a betakarítási veszteséget, ahogy

a szerzők ,,A betakarítási veszteségek becslése" c. pont végén levő feladat ö) kérdésében is kívánják.

,,A szőlőtermelés statisztikája" c. fejezet

több tárgyi hibát is tartalmaz: talajössze—

tétel szerinti csoportosításnál helytelen

az a megállapítás, stay szerint immunis és nem immunis szőlőterületeket külön- böztet'meg, mert általában síkvidéki és, hegyvidéki *szőlőről beszélünk és csak a

síkvidéki szőlőket csoportosítjuk aszerint, hogy a filoxérával szemben immunisak—e vagy sem. Nem a telepítés, hanem a tá—

masztás módja szerint csoportosítjuk a

szőlőket karós, lugas és gyalogművelésű

kategóriákba.

,,Az erdőgazdálkodás statisztikája" c.

fejezet jónak mondható, röviden ismerteti

a leglényegesebb tudnivalókat.

,,A rét- és legelőgazdálkodás statiszti—

kája" c. fejezetben a termés nagyságának meghatározására ismertetett második módszer közlése pedagógiailag helytelen, mert az itt használt fogalmakkal (pl. ke—

ményítőénték, súlygyarapodás stb.) csak

a későbbi, fejezetekben (,,Az állati termé—

kek termelésének statisztikája", ,,A ta—

karmányozás statisztikája") találkoznaka

tanulók. Véleményünk szerint ezeket te—

lesleges itt ismertetni, annál .is inkább,

mert túl nagy gyakorlati jelentőségük

amúgy sincs.

,,Az állattenyésztés statisztikája" e. rész felépítése, az egyes fejezetek terjedelme

nem szerencsés. Ez a rész túl sokat foglal—

kozik az állatállomány számbavételével,

az országos és reprezentatív állatszámlá—

lás eredményeinek megállapításával. Eze—

ket a kérdéseket, bár feltétlenül említést érdemelnek, az általános módszertani is—

meretekhez tartoznak, szükségtelen ilyen részletesen tárgyalni. Az országos állat—

számlálás eredményeinek korrekcióját le—

egyszerűsítve tárgyalják a szerzők, és nem

adnak helyes magyarázatot az egyes kor—

csoportok korrekciójára sem. A gyakorlat—

ban nem úgy végzik az adatok kiegészí—

tését, mint ahogyan az a könyvben sze-

repel. Nem a korcsoportonkénti helyesbí—V

tett adatok ösazegét fogadjuk el helyes—

nek, hanem a szorzószámmal helyesbített

összallományt, annál is inkább,, mert a

SZEMLE

hibaszázalék megállapítására így sokkal nagyobb számú vizsgálat eredménye áll

rendelkezésünkre, mint az egyes korcso—

portokra vonatkozóan.

,,Az átlagos állatállomány kiszámítása"

c. pont nem említi meg azt a lényeges kö- rülményt, hogy a kronológikus átlagot ab—

ban az esetben alkalmazzuk, ha állapot-

idősor áll rendelkezésünkre és az adatok rendszeresen ismétlődő időpontokra vo—

natkoznak.

A hasznosult szaporulat megadott ki-

számítási módja helytelen és nem felel

meg a valóságnak. Ezt a mutatót első-

sorban országosan és az egyéni gazdasá—

gok állatállományára számítjuk ki éppen azért, mert a szaporulatokról és elhullá-

sokról más adatok nem állnak rendelke-

zésünkre. A szerzők ugyanakkor a hasz—

nosult szaporulatot a szaporulatok és el- hullások különbségeként számítják ki, ahogy a gyakorlatban éppen nem lehet ki—

számítani.

A tejtermelés vizsgálatánál a szerzők mindenütt ,,fejős" tehenekről beszélnek.

Minden tehén, tehát a pillanatnyilag szá- razonálló tehén is fejős tehén, helyesebb lett volna így ,,fejt" tehenekről beszélni.

A gyapjútermelés elemzésénél a szerzők bemutatják a változó— és változatlan állo—

mányú indexet. Helyes lett volna az

_arányeltolódási indexet is ismertetni.

,,A vonóenergia—termelés vizsgálata" c.

*pont nem világos. A téma nincs befejezve, a szerzők csupán kiragadott fogalmakat

említenek meg.

,,A mezőgazdasági gépek és a mezőgaz-

daság gépesítésének statisztikája" c. rész

a tankönyvnek legkevésbé sikerült része.

A mezőgazdaság gépekkel való ellátott-

ságánál helyesen közlik a gépekkel való

ellátottság mértékének megállapítási mód- ját. Ugyanebben a fejezetben a gépellá—

tottság időbeli alakulását a gépek száma

alapján vingálják. Ez utóbbi módszer

helytelen, mert így abban az esetben, ha a vizsgált megye gépparkja sok kiskapa—

citású géppel növekedik, a gépellátottság alakulása kedvezőbb képet mutat a való-

ságnál. A szerzők helyesen állapítják meg,

hogy a ,,...gépállomásokat körzeti, talaj

és domborzati viszonyaik alapján 4 cso—

portba (4 területi kategóriába) sorolják."

(140. old.). Ez az elv érvényesül az egyes gépállomásokon belül is. A normálhold

10 Statisztikai Szemle

825,

átszámítási kulcsok minden kategóriára vonatkozóan egyformák. Az a megállapí-

tás, mely szerint a ,,...traktoregységen-

kénti teljesítményelőírás..." —— mely ter- mészetesen normálholdban értendő -—,

"négyféle" (u. 0.) csak a gépállomások vi—

szonylatában érvényesül, Az egyes gép- a'llomásokon belül minden traktoregység azonos teljesítményelőírással bír és ebből a traktorok traktoregységüknek megfelelő

részt viselik. A domborzati viszonyok okozta különbséget a megfelelő traktor- típus alkalmazásával, valamint a négy—

féle műszaknormával egyenlítik ki.

A minőségi munka megállapítására ho-

zott példa (146. old.) helyesebb lenne, ha az egyes minőségi ismérvekre vonatkozó értékeket normálholdakban fejezték volna

ki, mivel az előző oldalon ez a megállapí- tás található: ,,A munkák minőség szerinti

megoszlásának mutatóit a normálholdra átszámított teljesítményekből számítjuk ki." (145. old.).

,,A cséplőgépek kihasználásának mu-

tatói" c. pontban a szerzők a cséplőgép-

egység alkalmazását egy példával mutat—

ják be. Az átszámítási egység alkalmazá—

sának fontossága nincs kellően kidombo—

rítva, s nem is fejtik ki, hogy egy cséplő—

gépegység mennyi.

Helytelen, hogy a szállítóaépek munká- jának elemzését a tankönyv egészen kis

terjedelemben tárgyalja. holott a szállítási

munkák a mezőaazdasáa valamennyi szektorában igen nagyjelentőséeűek.

,,Az üzemanuaafelhasználás ellenőrzése"

c. fejezet elnagyolt, az eaész problémát a

normatelhasználás vizsgálatával intéziel, Itt az üzemanvaefelhasználás vizsaálatá—

val. elemzésével kellett volna foulalknzni és szükséges lett volna ezt több néldán be—

mutatni. (Felhasználás géptípusok, mun—

kaféleséa'ek szerint stb.).

,,A mezőgazdasági termelés statiszti-

kája" c. részben a mezőgazdasági áruter-

melés fogalmának meghatározása nem Vi—

lágos. A helyes fogalmazás véleményünk

szerint ez lenne: a mezőgazdaság áruter—

melésén meghatározott időtartam alatt előállított össztermelésből forgalomba ho—'

zott termékek összesített értékét értjük.

Ugyanennél a résznél az árutermelés ér—

tékének kiszámításánál a szerzők felhív—

ják a figyelmet arra, hogy: ,,Az áruter—

melés értéke nem azonos az áruértékesí-

* sza SZF—m?

téSből származó pénzbevétel összegével, hanem annál rendszerint nagyobb" (169.

old.). Ennél azonban nemcsak nagyobb,?

hanem kisebb is lehet, abban az esetben

például, ha a készletek csökkenésével nö- veljük az áruforgalmat. A bruttó terme—

lés helyesbített értékének megállapítása sem helytálló, mert nem a befejezett ter—

melést kell módosítani a készletek és a

vásárolt termékek értékével, hanem az áruforgalmat. Abban az esetben ugyanis, ha nincs készletváltozás, de van vásárlás és ennek értéke nagyobb, mint az el- adásé — akkor a befejezett termelés mó—

dositása esetén árutermelést mutatunk ki.

Az áruforgalom módosítása esetén ilyen

' nem fordulhat elő, nyilvánvalóan, mert a

gazdaság áruforgalmi mérlege passzívan zárul. Ez a fejezet egyébként nem elég

rendszerezett, tanulók számára nehezen érthető.

,,A' munkaügyi statisztika" e. részben ,,A munkaerő állományi létszáma" c. pont ' nem világos.

A munkaerő átlagos létszámának meg—

adott kiszámítási módja helytelen, mert a szerzők szerint: ,,Az átlagos havi állo- mányi vagy dolgozó' létszámot úgy szá—

mítjuk ki, hogy a törvényes munkanapo—

kon a napi létszámok összegét elosztjuk

a törvényes munkanapok számával." (183.

old.) Ugyanakkor a bemutatott példában már helyesen, különbséget tesznek az ál-

lományi és dolgozó létszám kiszámítása között.

A munkaidőkihasználás vizsgálatánál a napi kötelező munkaidő hosszának meg- állapítása nem helyes, mert meg kellett

volna emliteni, hogy a munkaidő hossza nemcsak idényszerűen változik, hanem

üzemáganként is különböző.

,,A munkatermelékenység statisztikája"

e. fejezet sikerültnek mondható. rPélda—

anyaga elég gazdag és a bemutatott ter—

melékenységi mutatókat alaposan, ösz—

szefüggésükben elemzi.

A munkabérek változásának tárgyalásá—

nál a szerzők az átlagos órabér és átlagos órakereset fogalmát összekeverik. Először átlagos órabérről beszélnek és annak ki- számítási módját helyesen írják le, ugyan—

akkor az átlagos órakereset kiszámítási módját nem közlik. Először a 207. oldalon

lévő példában említik az átlagos órakere—

setet és az indexek között számszerű ősz—

szefüggést mutatnak ki. Amennyiben , a

szerzők átlagos órakereseten átlagos óra—

bért értenek, ilyen összefüggés nem mu—

tatható ki.

Az átlagkeresetek változó és változat-—

lan állományú indexeire vonatkozó rész- ben e kérdést éppen csak érintik, de nem magyarázzák meg, így nehezen tanítható.

,,A termelőszövetkezetek munkaügyi statisztikája" c. fejezet jól sikerült, ter-

jedelme azonban —— mint már említettük -— egyáltalán nem arányos fontosságával.

A TANKÖNYV STILUSA

Általában megállapíthatjuk, hogy a ' könyv stílusa megfelelő, mondanivalóját

legtöbbször könnyen érthető formában adja elő. Van azonban ez alól kivétel is,, különösen a VI. és VII. fejezet tekinthető ilyen szempontból kevésbé sikerültnek.

Összefoglalva: a szerzők —— a felsorolt

hibák ellenére —- jó munkát végeztek. A

tankönyv megírása jelentős előrehaladás a hazai mezőgazdasági statisztikai iroda—_

lom terén. Bírálatunkban elsősorban ahi—

bákat domborítottuk ki, célunk ezzel az:

volt, hogy a könyv használhatóságát fo—v

kozzuk."

*

A fentiekben ismertetett bírálat alapján a tankönyv vitájához elsőnek Jánkí

Gyula, a Központi Statisztikai Hivatal

Közgazdasági Főosztályának osztályveze- tője szólt hozzá. Többek között elmon—

dotta, hogy a szerzők helyesen jártak el

akkor, amikor az üzemi zöldségkertészet alsó határát 200 négyszögölben rögzítet—

ték, mert a különböző mezőgazdasági és

statisztikai fogalmak tisztázására alakult

bizottság valóban ennyiben állapította meg. A betakarított terület megállapítá—

sával kapcsolatban elhangzott birálatra _a

felszólaló megjegyezte, hogy nem helyesli

a bírálatban levonandónak említett ta—

vaszi vetésű lucernát, mert általában

mindig kaszálhatunk termést róla.

Udvari László, az Agrártudományi Egyetem Statisztikai Tanszékének ad—

junktusa hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a tankönyv lényegesen jobb az előb—

binél. Több olyan kérdést említett azon——

iban meg (pl. a szántóterület talajfélesé—

gek szerinti csoportosítása stb.), amelyek

mezőgazdasági szakismereti szempontból

kifogásolhatók. Ezek kijavítására a könyv

' SZEMLE

827 *

következő kiadásánál figyelemmel kell

lenni.

Tegzes Ottó, a Központi Statisztikai Hi—

vatal Mezőgazdasági Főosztályának főelő- adója, mint gyakorlati oktató, hiányolta, hogy a könyvben a földterület statisztiká—

jánál nem szerepel a redukált szántó fo—

galma, pedig ez a gyakorlati statisztikai munkában nem nélkülözhető. Hiányosság-

ként említette meg, hogy az egyes bizony—

lati rendszerek alapjait nem mutatja be

a könyv. Ha erre a könyv korlátolt terje—

delme miatt nem is volt lehetőség, leg-

alább utalni kellett volna arra, hogy az egyes mutatók kiszámításához szükséges

adatok hol találhatók— meg.

Boros Jánosné, a Központi Statisztikai Hivatal Oktatási osztályának előadója, fel-

szólalásában elmondotta, hogy a bruttó

termelés elemzésénél bemutatott index—

pe'lda igen sok félreértésre ad alkalmat.

Ezt alátámasztotta Schindler Balbina, a

Mező-utcai statisztikai tagozatú közgaz—

dasági technikum tanára és Párm'czky Gábor, a Közgazdaságtudományi Egyetem Statisztikai Tanszékének adjunktusa is.

Véleményük szerint a termelési index,

amiről az emlitett példában szó van, tipi—

kus volumenindex, a szerzők viszont úgy

mutatják be, mintha értékindex lenne. A

következő index egyszerűen az egy kat.

holdra jutó változatlan áron számított ter—

melési értékhez tartozó változatlan állo—

mányú index, amihez viszont nincs kiszá—

mítva a változó állományú index. Az

arányeltolódási indexet már helyesen szá—

mítják ki és a könyvben található szöve—

ges magyarázat is megfelelő.

Antal István, a tankönyv szerkesztője,a Tankönyvkiadó Vállalat képviseletében örömmel üdvözölte a tankönyv vitáját. A Vállalat nevében arra kérte az Oktatásx

Bizottságot, hogy az ilyen értekezleteket

a jövőben lehetőleg a naptári év első ne—

gyedében tartsák meg, hogy a következő

tanévre újranyomásra kerülő könyvekben a hibákat korrigálni lehessen.

A bírálatra és az elhangzott hozzászó—

lásokra a szerzők közül először Mohos

Jenő válaszolt. Általában egyetértett a bí- rálattal és a hozzászólásokkal. A könyvön valóban érezhető — mondotta —, hogy a

statisztikai munka racionalizálásának ide—

jén készült, éppen ez akadályozta meg a jelentés—minták közlését is.

10*

Árvai JánOs, a tankönyv másik szerzője arról beszélt, hogy ha a tankönyv eredeti

terjedelmében jelenhetett volna meg, a példaanyag sokkal változatosabb és bő—

vebb lett volna. Szerinte egy tankönyv— - vel szemben nem lehet olyan igényt tá—

masztani, hogy az egyúttal a tanár tan- könyve is legyen. A tankönyv esetleg

szűkszavú magyarázatait a tanárnak kell ..., saját ismereteiből —- kiegészíteni. Hiba

—- amit Árvai elvtárs szakfelügyeletei so—

rán sokhelyütt tapasztalt, —, hogy a ta-

nárok szószerint ragaszkodnak. a tan- könyvhöz, így a tanulóknak semmi újat

nem mondanak. ,,Az agrotechnika statisz—

tikája" c. fejezetről elhangzott vélemé- nyekkel Árvai elvtárs nem ért egyet. Sze—

rinte ez igen fontos rész és feltétlenül

foglalkozni kell vele a jelenlegi terjede—

lemben. A bírálók kifogásolták, hog 'a

gyakorlatban egyáltalán nem alkalma- zott módszereket is ismertet a könyv.

Szerinte ez nem hiba, mert ha ezek a

módszerek a gyakorlatban széles körben

még nem is használatosak, az üzemi sta—

tisztikusainknak segítségére lehetnek.

Végül a bírálók közül Kiss Albert, az

Agrártudományi Egyetem Statisztikai Tanszékének vezetője szólalt fel. Ismétel—

ten hangsúlyozta, hogy a szerzők komoly feladatot vállaltak magukra a tankönyv ,,

megírásával és önként adódott számukra,

hogy a mezőgazdasági statisztika tárgya-

lása során egyúttal bizonyos szakismereti

magyarázgatásba is bocsátkoztak. Több

helyen azonban elvesztették a mértéket, mert olyan alapokig mentek le, ami már nem is szakismeret, hanem természetrajz.

Végül azt javasolta, hogy szakmai és pe—

dagógiai szempontból egyaránt helyes

lenne, ha a jövőben a mezőgazdasági sta—

tisztikai tárgyú könyvek lektorait úgy vá-

logatnak meg, hogy legyen köztük olyan

szakember is, akinek kellő mezőgazdasági üzemi gyakorlata van.

A vitát Rédei Jenő elvtárs zárta be.

Megállapította, hogy a szerzők igen ko—

moly segítséget kaptak a bírálóktól. Egy—

értelműen megállapítható, hogy a vitatott

tankönyv, bár a korábbi tankönyvnél si- kerültebb, még nem minden tekintetben

megfelelő. A szerzőknek ezért az elhang—

zottakat feltétlenül meg kell szívlelniök

a könyv újabb kiadásainak előkészítésé—

nél.