Bírálat Halász Tibor és szerzőtársai Vasúti statisztika című könyvéről

SZEMLE

839

Bírálat Halász Tibor és szerzőtársai Vasúti statisztika című könyvéről

A magyar statisztikai szakirodalomban Halász Tibor és szerzőtársai: Vasúti sta—

tisztika c. könyve —-— a vasúti szakembe- rek gyakorlati segédkönyve és a statisz—

tikusok tankönyve —— felszabadulásunk

óta az első kísérlet arra, hogy a MÁV

széleskörű tevékenységének statisztikai megfigyelési rendszerét, a feldolgozás, elemzés módját átfogóan, rendszerezetten ismertesse. A mű előszava szerint a szer- zők célja az volt, hogy ,,hazai vonatko—

zásban olyan könyvet szerkesszenek, mint amilyen Kocsetov átfogó munkája a szov—

jet vasutak statisztikájáról". Míg azon—

ban Kocsetov szovjet professzor — ma—

gyar fordításban is megjelent ——- könyvét olyan szakemberek számára írta, akik a vasúti statisztikát tudományos színvona—

lon kívánják megismerni és' alkalmazni, addig a magyar szerzők könyvének az is

célja, hogy a tervgazdálkodási, üzemgaz—

dasági és számviteli vezető munkakörben dolgozóknak, valamint a statisztikus alsó—

és 'középkádereknek a szükséges vasúti statisztikai ismereteket nyujtsa. A könyv tehát tananyagul is kíván szolgálni. E

kettős cél megvalósítása igen nehéz fel- adat elé állította mind a szerzőket, mind pedig a szerkesztőt.

A könyv céljait meglehetős sikerrel valósítja meg. Különösen ki kell emelni könnyed, egyszerű tárgyalásmódját, amely

nem igényel különösebb tudományos elő-

képzettséget. Nagyon hasznosak azok a részek, amelyek a vasúti statisztikát a vasút üzemének működése közben, gya- korlati alkalmazásában mutatják be.

Megismerteti a statisztikusokat az adatok értékelésének módszerével, az összefüggé- sek feltárásának lehetőségével és egyál—

talán a vasútüzemi statisztikai módszerek alkalmazásának sajátosságaival.

A könyv erényei mellett a szerkezeti felépítés, a didaktikai szempontok ér- vényrejuttatása és a statisztikai szak—

szerűség terén több hibát tapasztaltunk, melyeket az alábbiakban röviden ismer—

tetünk:

1. A könyv szerkezeti felépítése.

A statisztika célját, jelentőségét ismer—

tető rövid bevezetés után a szerzők a 11.

részben a statisztika módszertanát adják elő. Ezek után tér rá a könyv a tulajdon—

képpeni vasúti statisztikára. A III. rész

a vasúti statisztikai adatok gyűjtési és

nyilvántartási rendszerét ismerteti a

vasút különböző résztevékenységei sze—

rint. A következő rész a vasúti statiszti—

kai elemzéssel foglalkozik, részletesen

vizsgálja az üzemi teljesítményi mutatók—

ból képzett viszonyszámokat, a jármű—

kihasználási, különböző gazdaságossági és tervteljesitési mutatószámokat, majd ki—

tér a forgalmi, vontatási és kereskedelmi szolgálat adatainak értékelési módsze—

reire is. Az V. részben a vasúti ipari sta—

tisztika keretében a javítóipar és építő- ipar statisztikai kérdéseivel ismertetik meg az olvasót, az utolsó részben pedig áttekintést adnak a vasúti statisztika fel—

szabadulás utáni fejlődéséről.

A szerkezeti beosztást illetően vitatható

az a kérdés, hogy a statisztikai módszer—

tan különálló tárgyalása helyett nem lett volna—e helyesebb Kocsetovhoz ha—

sonlóan, a módszertani példákat a szak—

statisztikai fejezetekbe beépíteni. A mód—

szertan különálló tárgyalását vélemé- nyünk szerint indokolttá teszi az, hogy a

statisztikában járatlan olvasó is ízelítőt

kapjon a módszertanból, megismerje a szakrészben alkalmazásra kerülő fogalma—

kat és számításokat. Ebben a részben azonban a megfigyelésről szóló fejezetet helyesebb lett volna ,,Az elemzés eszkö—

zei" című fejezet előtt tárgyalni. Logikai

szempontok miatt ez a felépítést javasol—

ták Péter György: ,,Általános statisztika"

c. egyetemi tankönyvének bírálói is.

(Bárány—Ollé—Szabó: Péter György:

,,Általános Statisztika" c. tankönyve. Sta—

tisztikai Szemle 1954. június—júliusi szám

493—494. old.) Az említett két fejezet

közé kivánkozik az adatfeldolgozási (kézi és gépi) módszerek ismertetése, mely saj—

nos teljesen hiányzik a könyvből.

840

A III. részben a ,,Pályanfenntartási állagstatisztika", ,,Járműállag statisztika"

és ,,Egyéb állagstatisztikák" c. fejezetek értelemszerűen az ,,Allóeszközök számba—

vétele és statisztikája" c. fejezet keretébe

tartoznak, szerkezeti különállásuk nem

mondható szerencsésnek.

A javítóipar és a vasúti építőipar sta—

tisztikájával a könyv igen röviden foglal—

kozik. Az utóbbi fejezet véleményünk szerint csak azok részére ajánlható, akik az építőipari és beruházási statisztikai is-

mereteket már korábban elsajátították, mivel ez a fejezet az említett statisztikai adatszolgáltatások rendszerében az 1953.

év folyamán eszközölt változásokat ismer—

teti. Ettől eltekintve, a könyv teljességét nem sértette volna az V. rész teljes elha—

gyása sem, mert ezek a kérdések nem a

vasúti statisztika körébe illenek. A könyv keretei nem is teszik lehetővé e területek oly részletes tárgyalását, mint amilyet az érthetőség és használhatóság szempontjai megkívánnak. Megemlítjük, hogy Kocse—

tov említett munkája is csak a tulajdon—

képpeni vasúti statisztikával foglalkozik.

Az egyes szerzők által írott részek ösz- szehangolásának, a fejezetek egységes felépítésének, a gondolatmenet folyama—

tosságának biztositása — ami egyébként

a könyvszerkesztés legnehezebb munkája

—- nem mondható teljesen sikeresnek. A statisztikai adatszolgáltatások és elemzési módszerek ismertetésének sorrendje is ki—

fogásolható. A különböző vasúti nyomtat—

ványok tárgyalására például csak a

járműállag statisztikában került sor, hol—

ott erre már a pályafenntartási állagsta—

tisztikák ismertetésénél is szükség lett volna. Többször szóbakerül a statisztika és a könyvelés fogalmának szembeállítása

anélkül, hogy a számviteli ágak különbö—

zőségét a könyvből megismerhetnénk.

Az összehangolás hiánya következtében

tartalmi ellentmondás is található a mű- ben. A 144. oldalon a szerző ezt írja: ,,Te—

kintettel arra, hogy egy utaskilométer teljesítmény kb. ugyanannyiba kerül, mint egy árutonnakilométer teljesítmény,

jellemző teljesítményül a képzett tonna—

kilométert használjuk." Korábban pedig

a 74. oldalon így ír: ,,A képzett tonnakilo—

méter ...nem minden esetben használ—

ható jól, ugyanis az utaskilométerenkénti

ráfordítás a valóságban kisebb, mint az

árutonnakilométerenkénti."

SZÉMLE

A könyv értékét jelentősen emelné az

anyag tömörebb előadása, a felesleges is—

métlések, egyes szövegrészek átfedésének kiküszöbölése. Különösen a III. és IV.

részben találhatók olyan elbeszélő, leíró

részek, amelyekben hosszabb, rövidebb ismétlések fordulnak elő. Feltűnő ismétlő—

dések találhatók az áruszállítási, anyag—

gazdálkodási, önköltségi, vontatási és von—

tatási műhelyi statisztikai fejezetekben.

A szerkesztés hiányosságaként kell

megemlíteni az előforduló aránytalansá—

gokat is. Míg egyes részek kétszer, sőt

néha háromszor is ismétlődnek, addig

más jelentős témákat elhanyagol a'könyv.

A távközlő és biztosító berendezési szol—

gálat állagstatisztikája aránytalanul rövid

a többi fejezetekhez és a szolgálat jelen—

tőségéhez képest; adatainak elemzése pe—

dig teljesen hiányzik, Az önköltségstatisz—

tikával kapcsolatban hiányoljuk a költsé—

geknek költségviselőkre történő elosztási módszerének ismertetését s a költség—

nem, költséghely, költségviselő fogalmá—

nak ismertetését. Fontos lett volna a

munka termelékenységének fogalmát a

kérdés jelentőségének és bonyolultságá- nak megfelelően részletesebben előadni.

A címszavak nem mindig felelnek meg a hozzájuk tartozó szövegnek, különböző

címekhez tartozó fejtegetések tartalmi ta—

gozódása nem mindig kielégítő. Igy a III.

,,A vasúti statisztikai adatok gyűjtése és nyilvántartása" című rész és a IV. ,,A

vasúti statisztikák elemzése" című rész anyagának tartalmi különállása nem elég határozott. Mindegyikben vegyesen talál—

hatók adatgyűjtési, nyilvántartási, feldol—

gozási és elemzési, főként pedig üzem—

gazdasági jellegű ismeretek. Még inkább

elmosódik a határ a IV. rész első öt feje—

zete és a 6. fejezet (,,Elemzési módszerek a vasúti statisztikában") tartalma között.

Véleményünk szerint ezt utóbbi fejezet

különálló léte nem indokolt, anyaga az

előző fejezetekbe kívánkozik. Ennek a

fejezetnek a címe különösképpen nem jellemző tartalmára, mivel alig foglalko—

zik statisztikai elemzéssel.

2. Didaktikai szempontok.

A könyv megírásánál a szerzők ügyel- tek arra, hogy a kisebb előképzettséggel

rendelkező olvasók is megértsék a mon—

danivalót.

A statisztikai módszertant tárgyaló II.

rész rövidségével (bár az néhol túlzott),

SZEMLE

841

valamint az egyes módszerek alkalmazá- sát ismertető gyakorlati vasúti statiszti—

kai példákkal tűnik ki. A következő III.

és IV. rész legfőbb értéke, hogy a statisz—

tikát a vasút életében, a maga valóságá—

ban mutatja be. Részletesen igyekszik

megismertetni mindazokat az üzemgazda—

sági és technikai alapismereteket, ame—

lyek az adatok helyes értékeléséhez, hasz—

nosításához nemcsak a statisztikus, hanem más ellenőrző és irányító munkakörben dolgozó vasúti szakember számára szük—

ségesek. Legjobban sikerültek a vonta—

tási, forgalmi, kereskedelmi és munka—

ügyi statisztikai tárgyú fejezetekAkönyv e részeiben található üzemgazdasági is—

mereteket a magyar szakirodalomban út—

törő jelentőségűnek kell tekintenünk.

Megadják az útmutatást arra, hogy az egyes mutatószámok vizsgálatát hogyan

kell helyesen végeznünk, mire lehet kö—

vetkeztetnünk a mutatószámok összefüg—

géseiből. E téren a könyv eléri célját:

a vasútasokkal megismerteti a vasúti sta-

tisztikát.

A didaktikai követelmények tekintetbe- vételénél a szerzők nem voltak mindig következetesek. Az érthetőség rovására szűkszavú az egyik leggyakrabban hasz—

nált elemzési eszköz, a viszem/számok

magyarázata. Erre a témára mindössze

két és fél oldalt szenteltek a szerzők,ami—

ből a tervteljesítési, megoszlási és inten—

zitás'i viszonyszámokra

együttesen csak egy oldal jut. Lényegében ugyanez vonat—

kozik az_índexeket ismertető fejezetre is.

A 60. oldalon a vasút termelési érték- fogalmának ismertetésénél egy gépgyár

öntödéjének példájából, a 103. oldalon a

gőzdaruk szerepének megvilágításánál

egy vasmű példájából indul el, amely a

vasutasok számára éppen helytelen ma—

gyarázó példa. %

Bár a szerzők aránylag kevés képletet mutatnak be a könyvben, a 182. oldalon a pályafenntartási termelékenységi muta—

tók formuláját lényegesen rövidebben és

érthetőbben is kifejezhették volna. A be—

mutatott képlet egyszerűsítése után ugyanis a következő törtet kapjuk:

utalv. órák 4— 0,8 X időbéres órák

összes teljesített órák

Ez az egyszerű forma önmagában is ele—

gendő és érthető.

Van néhány olyan meghatározás, ille—

tőleg magyarázat; amely aligha lehet vi—

lágos az olvasó számára.

A bérrentabilitási mutató meghatáro—

zása a következő: ,,A termelékenységnek

a munkabérekhez való viszonyításához a 100,—— Ft bérköltségre eső képzett tonna—

kilométert kell alapul venni." Nyilván—

való, hogy itt nem a termelékenységet, hanem a teljesítményt kell a bérköltség—

hez viszonyítani, ahogy egy mondattal ké—

sőbb a könyv is mondja.

A III/12. fejezetben és más fejezetek—

ben nem teljesen világos az érték, önkölt—

ség, költség és hozam fogalmának meg—

határozása.

Az állagstatisztikában az alapvető esz—

köz és állóalap elnevezés nem helyes ér—

telmezésben, a fogalmak elhatárolása,

tisztázása nélkül fordul elő. Nem érthető az értékcsökkenési leírás összegének és a leírási hányad fogalmának alkalmazása

sem.

Az állóeszközök értékének (árának) cikklista szerinti meghatározását a pálya—

fenntartási fejezetben helytelenül pénz—

ügyi kiértékelésnek nevezi a szerző, ami

különösen azért zavar, mert a pénzügyi statisztikával viszont egyáltalán nem fog—

lalkozik.

E fogalmak pontatlan meghatározása,

helytelen használata hátráltatja az olva-

sókat azok megértésében és nem neveli őket a pontos, szabatos kifejezések hasz—

nálatára.

Bár nem teljesen a szerzők hibája,

mégis meg kell említenünk az ,,átmenő fővágányok" hosszának a könyvben sze-

replő (sajnos a gyakorlatban is újabban használt) ,,pályakilométerhossz" elneve—

zését. Ez az elnevezés nyilvánvalóan rossz, amellett magyartalan is. Ha ugyanis a fő—

vágányok hosszát pályahossznak nevez-

zük. akkor nem volna szabad egyvágányú

pályáról, illetőleg kettősvágányú pályá- ról írni a könyvben. hanem következete-

sen egypályájú vonalakról, illetőleg ket—

tőspályájú vonalakról.

A könyv sikerét növelné. ha a folya- ,matos szövegből kihagyták volna a kü—

lönböző nyomtatvánvok, nyilvántartások fej— és oldalrovatainak felsorolását. He- lyesebb lett volna a szövegben csak ezek jelentőségéről, céljáról írni s a nyomtat-—

ványmintákat külön mellékletként csa—

tolni, mint ahogy azt Kocsetov teszi, vagy

8452

szam

mint ahogy Halász Tibor elvtárs koráb—

ban megjelent ..MÁV üzemelszámolása"

c. könyvében is találjuk. A nyomtatvány- minták mellékelése. formailag is helyes,

szabatos bemutatása azonban arra is al—

kalmas lett volna, hogy a rendszeresített kötelező bizonylatok ismeretére. haszná—

latára ösztönözzön. A bizonylatok rend- szerbe foglalása növelte volna a könyv

gyakorlati használhatóságát is.

Hiányolható az, hogy a szerzők koránt—

sem használták ki azokat a lehetősége:

ket, amelyeket a nyomdai technika nyujt;

Hasznos lett volna a különböző betűtípu—

sok használata az egyes fogalmak kieme—

lése. jelentősebb meghatározáS'ok rögzi—

tése céljából, valamint apróbetű alkalma- zása kevésbbé jelentős részek számára.

Véleményünk szerint mind a kiadó—

nak, mind a szerzőknek fokozottabban kellene ügyelniök a könyvek helyes ma—

gyarságára. A hivatali életben már saj—

nos meggyökerezett rossz szóhasználat, a tolvajnyelv magyartalan kifejezései ebben

a könyvben is megtalálhatók. Például:

képzett lámpahely, értékelt mozdonyállag,

kiteljesítés, kiértékelés, kiszabás kifejezé—

sek vagy egyes mutatószámok megneve—

zése, mint pl. ,,vágányhossz egységre eső

berendezés fejlesztési mutató", ,,állag—

mutató" stb.

3. Statisztikai szakszerűség.

A szerzők a ,,Statisztika módszertana"

című részben az egyes kérdéseket vázla-

tosan ismertetik. Megítélésünk szerint ez

a fejezet nincs megfelelő kapcsolatban a vasúttstatisztikai fejezetekkel, holott ép- pen ezeket kellett volna bevezetnie. Ato-

vábbi fejezetekben többször alkalmazhat- ták volna az itt ismertetett módszereket, így az olvasók előtt gyakorlatilag haszno—

sabbnak tűnnének az ismertetett statisz-

tikai módszerek (mértani, harmonikus át—

lag, szóródás, indexek, extrapolálás). A másik lehetőség az lett volna, hogy a módszertant a szakstatisztikai anyagnak a könyvben leírt színvonalához alkalmaz- kodva ismertessék, így elmaradhatott

volna az előbb, említett fejlettebb mód- szerek kifejtése.

E fejezet néhány kérdésének tárgyalá-

sára egyébként is több gondot kellett volna fordítani.

Nem helytálló a 21. oldalon olvasható

alábbi mondat: ,,Százalékszámokból és

egyéb viszonyszámokból középértéket szá—

mítani általában nem szabad (mert a ví—

szcnyszámok alapadatai általában nem

egyenlő súlyúak)..." E fejezetben éppen

az átlagszámítás egyik eseteként kellene bemutatni, hogy a viszonyszámok átlago—

lásánál a súlyokat hogy kell helyesen

megválasztani. Erre különösen akkor lett

volna jó alkalma a könyvnek, ha a vi—

szonyszámokkal nem az átlagok után, ha—

nem az előtt foglalkozott volna.

Hasznos lett volna a különböző közép—

értékek alkalmazásának összehasonlítása

egyetlen példa keretében, bemutatva a

különböző átlagok érzékenységét a kiugró értékekkel szemben. Jobban megvilagit-

hatták volna a harmonikus átlag lénye—

gét, alkalmazási eseteit is. A csoportátla- gok lényegéhez tartozik a csoporthatárok

olyan megválasztása, hogy a csoportok közötti mennyiségi különbségek már mi—

mőségi különbséget is jelentsenek.

A szóródás vizsgálatánál beszélni kel—

lett volna arról, hogy az átlagos négyze—

tes eltérést nem csak a számtani átlagtól.

hanem bármely —— a sokaságra jellemző—

nek talált — középértéktől számíthatjuk.

Nem helyes, hogy sem a "Megfigyelés",

sem a ,,MAV statisztikai rendszerének

vázlata" c. pontban nem foglalkoznak a statisztikai munkát irányító Központi

Statisztikai Hivatal szerepével, feladatai—

val, annak elhelyezésével az állami sta—

tisztikai szervezetben, illetve a vasúti sta- tisztika rendszerében.

E hibáktól eltekintve, a módszertani

rész hasznos, különösképpen gazok szá—

mára, akik a statisztikai elmélettel nem kívánnak bővebben megismerkedni.

A III. és IV. részek összeállításánál nem a statisztikai, hanem inkább az üzem—

gazdasági, illetve technikai szemléletvolt

az uralkodó. '

A vasútüzem sajátosságaival való rész- letes foglalkozás során nem statisztikai tárgyú nyilvántartások ismertetése is elő—

fordul néhány helyen,-sőt olyan technikai részletkérdések tárgyalása is, amelyek a

könyvben mellőzhetők lettek volna. Pl.:

kazánmosási könyv, kazánátadási könyv, grafikus vezénylés, műtárgyak törzsköny—

vének, hídvizsgálati könyvnek, teherbí—

rási kimutatásnak, sebességkorlátozási, próbaterhelési és hídmázolási kimutatá—

soknak ismertetése. Hasonlóan feleslege—

sek a vontatási teljesítmények minőségé—

'SZEH'LE

843

nek javítását magyarázó következő és ha—

sonló mondatok: ,,nagymértékben javítja a szénfogyasztást a lángbolt, a kazán—

szigetelés és a fáradt—gőz lövettyű". Vagy:

,,a mozdony hatásfoka is kedvezőtlenebb, ha a kis terhelés miatt kis töltéssel és

nem kellően igénybevett rostélyterhelés—

sel dolgozunk."

Általában az elmélet és gyakorlat kap—

csolata a könyvben lazának mondható.

Feltétlenül szükséges lett volna a statisz—

tikai munka alapját képező 1952. évi VI.

törvény ismertetése. Ennek elhagyásából ered részben az a hiányosság is, hogy nem neveli az olvasót kellően az engedélynél—

küli, ú. n. kontárstatisztikák elleni harcra.

A vasúti statisztikai részben az 1953. évi tényleges statisztikai rendszert hűen is-

merteti s így kénytelen bemutatni azt a bürokráciát is, amely vasúti statisztikán-

kat, az időközben végrehajtott racionali—

zálásig jellemezte. Egyes jelentések bü—

rokratikusságára a szerzők helyesen rá is mutatnak, de más, időközben megszűnt,

hösonló statisztikákat minden magyará—

zat nélkül közöltek.

A 123. oldalon a 11. sz. táblázatban fel—

sorolt anyagszerkezelési adatszolgáltatá- sok, valamint a 93. oldalon a késések sta—

tisztikájához szolgáló okozati nomenkla-

túra iskolapéldái a statisztikai bürokrá—

ciának. Ez utóbbi nem annyira a késések okainak megvilágítására, intézkedések megtételére, hanem inkább a felelősség áthárítására, elkenésére alkalmas. Másik jellegzetes példa a bürokratikus statiszti—

kára a 203. és 204. oldalon található állo—

mási kereskedelmi szolgálat teljesítmé—

nyeinek mérésére bemutatott ú. n. ,,ki—

szolgálási egységidő" és ,,egységidőele- mek" felsorolása.

Az a véleményünk, hogy helyesebb lett volna a könyvet néhány hónappal később

megjelentetni, egyrészt azért, hogy aszer-

kesztői munkára több idő maradjon, más—

részt pedig azért, mert a könyv megjele- nése idején már előrelátható és azóta le—

zajlott racionalizálások eredményeinek ismeretében az új, lényegesen egyszerűsí—

tett statisztikai rendszert lehetett volna bemutatni.

Reméljük, hogy az egyébként egészsé—

ges kezdeményezés alapján és gyakorla—

tias szellemben összeállított hasznos könyvnek rövidesen újabb kiadása jele—

nik meg, mely az említett hibáktól men—

tes lesz és eredményesebben szolgálhat a

vasúti statisztikai szakismeretek elsajátí—

tására.

Endrédt Gusztáv

Kubinyi László

Édes anyanyelvünk . . .

A hivatalos szövegekben, jelentések—

ben, 5 ezek között gyakran a Statisztikai

Hivatal egyes szervei által készített tájé—

koztatókban gyakran lehet találkozni a

,,felé", a ,,vonalán",,a ,,komoly" stb. hely—

telen használatával.

A Központi Statisztikai Hivatal Zala

megyei igazgatósága nemrégiben ezt je- lentette: a tanácsok engedélynélküliadat—

szolgáltatást ,,az utóbbi időben az alsóbb szervek felé nem rendeltek el".

A Hivatal Heves megyei igazgatóságá—

nak egyik jelentése a ,,tanácsi vonalon

futó" engedélynélküli adatgyüjtésekről szól. —— Meg kell jegyezni, hogy sem vala—

milyen különleges ,,tanácsi vonal", sem ,,futó adatgyüjtés" nincs.

A Bács-Kiskun megyei igazgatóság egy másfélsoros levelét így fogalmazta meg:

,,Mellékelten megküldöm az 1954. első fél—

évi beszámoló jelentést a gazdasági vo—

nallal kapcsolatban". Helyesebb lett volna

így fogalmazni: ,,Mellékelten megküldöm

az 1954. év első felének gazdasági mun—

kájáról készült beszámolót".

A Szolnok megyei igazgatóság egyik

újabb kiadványa több nehézkes, sőt ér—

telmetlen mondatot közöl. Például: ,,A

megye 1954. I. féléves állatbegyüjtési ter—

vét hízottsertésből nem, vágómarhából 6,4%—-kal túlteljesítette".

Vajjon azt akarja—e mondani az igaz,—

gatóság, hogy a megye az első féléves

állatbegyüjtési tervét nem teljesítette

túl, vagy azt, hogy tervét nem teljesítette?

Feltételezzük, hogy az utóbbiról van szó;

az értelmetlenségig sűrített fogalmazás- sal azonban ennek ellenkezőjét állítják.

A Budapesti városi igazgatóság írta a népmozgalmi eredményeket ismertető