Az "Építőipari számvitel" című főiskolai tankönyvről

ABONYI ISTVÁN;

AZ ,,ÉPíTÖIPARI SZÁMVITEL" ciMÚ FÖISKOLAI TANKÖNYVRÖL

_ A Számviteli Főiskola építőipari szakára elfogadott tan'könyvként .,jelent meg az ,,Építőipari számvitel" c. könyv- E mű megjelentetése idő-

szerű volt; az építőipar szervezetére és számvitelére vonatkozóan mind- ezideig nem rendelkeztünk megfelelő, átfogó tankönyvvel. A szerzők ——

helyesen —— abból az elgondolásból indultak ki, hogy egy könyv keretében szükséges összefoglalni az építőipar szervezetére, a tervek felépítésére, a teljesítmények elszámolására vonatkozó kérdéseket: az építőipar szám—

vitelének és statisztikájának ismertetését. ' _

A helyes elgondolások azonban. a könyvben nagyrészt nem jutottak

érvényre. Mind szerkezetileg, mind tartalmilag sok a könyvben a hiányos-

ság. A hiányosságok a következőkben foglalhatók össze:

1. A könyvből hiányzik a kérdések elvi megalapozása. Az építőipar számvitelének elvi alapjait, a Szovjetunió gyakorlatát figyelembevéve lett volna helyes ismertetni. A könyv egészére azonban — ehelyett —— szűk ,prakticista álláspont a jellemző. A könyv az 1951—52-ben fennálló, nem éppen kifogástalan építőipari számviteli gyakorlatot ismerteti anélkül, hogy ennek hiányosságaira rámutatna. Emiatt a könyvet a helyes elvi szem- pontok feladása, a harcosság hiánya jellemzi. Jellemző erre a következő:

az építőipari termelés sajátosságairól beszélve a könyv megnyugvóan állapítja meg, hogy bizonyos költségeket előre megtervezni nem lehet és a

költségikűlönbözetek ennek következtében. merülnek fel. Nem tér ki a könyv

az egyes tervek céljainak elvi ismertetésére, hanem csak a könyv készítése—

kor érvényben lévő utasításokat közli. Ezek a tervutasítások nyilván—

valóan sok tekintetben elavultak és ma már sem a tanításban, sem a gyakorlatban nincsen különös fontosságuk. Hasonlóképpen járnak el a

"szerzők a mérleggel és a mérlegbeszámolókkal kapcsolatosan, ahol meg—

elégszenek, az ú. n. általános sémák ismertetésével —— ezek azonban változ—

hatnak. A mérlegbeszámolók elvi alapjai azonban — különösen, ha a szer- zők ezeket megfelelő perspektívával tárnák fel —— maradandóak. .

A könyv megírásakor a szerzők egyáltalán nem voltak tekintettel arra,

hogy a nagyipari jellegű építőipar hazánkban csak 1950-ben alakult ki és lényegében új népgazdasági ágnak számít —— tervezése,—költségvetésének összeállítása számvitelének és statisztikájának rendszere, mindezekért gyors fejlődésen ment keresztül. Elsőrendű feladata lett volna a könyvnek ezért, hogy nem a gyorsan változó —— ma időszerű, de holnap esetleg már idejét múlt —— gyakorlatot, hanem az építőipari számvitel általános elvi kér-

' Afra—Háklár—Juba—Sármány—Tiszai: Építőipari számvitel, Pénzügyminisztértnml Könyv- és lapkiadó Vállfalat. Budapest, 1952. 424 oldal.

ABONYI: AZ ,.BPYTOIPARI SZAMVITEL" C. TANKONYVRÖL 573

déseit ismertesse. így elkerülhető lett volna —- ami az említet hibák miatt

végül be is következett —— hogy a könyv ma már sok tekintetben elavult,

túlhaladott. ,

2. Minden, az építőparral átfogóan foglalkozni kívánó könyvnek leg—

először isa beruházások, és ennek keret-ében az építkezések előkészítésével

és költségvetésével kell részletesen foglalkoznia. Ezt a szerzők elmulasz—

tották és ezért a későbbiek során is egyes fogalmak tisztázatlanok marad—

nak, érthetetlenné válnak.

3. Túlméretezett a könyvben a könyvelési anyag ismertetésével foglal—

kozó rész. A 260 oldalnyi könyvelési rész sok helyütt arra emlékeztet, mintha az ÉPISZ bővített, javított kiadását olvasnánk, kiegészítve az évközben fel—

merült kérdésekkel. Ugyanakkor a könyv bizonyos mértékben alábecsüli a statisztika szerepét és jelentőségét. Jellemző erre pl. a könyvnek a következő mondata: a beszámolók.-. ,,nem annyira beszámolójelentések, mint inkább jellemző mutatók alapján történő kiértékelések". Ez a mondat arra enged következtetni, hogy a szerzők nem ismerik, vagy ha ismerik —— nem becsülik sokra a statisztikai utasításokat, amelyek valójában nem ,,jellemző mutatók _

alapján történő kiértékeléseket", hanem hiteles bizonylatokon alapuló be- számolójelentést követelnek meg. '

4. A könyv stílusa nem egységes. Látszik, hogy az egyes fejezeteket

más és más szerző állította össze és nem gondoskodtak az anyag egyesíté—

séről. Ennek tudható be, hogy pl. a II. fejezet első része megisrmétel olyan , kérdéseket, amelyeket az I. fejezet már részletesen ismertetett. ,

A könyv stílusa sok helyütt zavaros és dagályos —— néhol pedig a szerzők hibá—s megállapításokat tesznek. A VI. fejezetben pl. a következő mondat szerepel: ,,A szocialista gazdaság legfőbb törvénye a terv- gazdaság."

Lássuk a következőkben az egyes fejezetekben észlelt legfőbb hiányos—

ságokat, hibákat:

]-—II. fejezet

Az I. és II. fejezet az építőipar szervezetét, a tervezésnek és a teljesítmé- nyek elszámolásának kérdéseit tárgyalja. A fejezetben a szerzők nem töre-

kedtek arra, hogy a kérdések elvi alapjait tisztázzák és emiatt sok ebben

a részben az elvi hiba. Nem határozza meg pl. elvileg az építőipari munká- kat. Ebből következik az is, hogy az építőipari munkák közé sorolja a gépek szerelési munkáit is, amely nem építőipari munka, még ha épitési vállalat Végzi is. (Lényeges különbség az építési—szerelési munkákkal szemben az, hogy ezeknél a termelési érték kiszámítása anyagértékkel együttesen tör- téni—k, a gépek szerelési munkáinál viszont a—nyagérték nélkül.) '

A fejezetnek a tervdokumentáció készítésével foglal-kozó része nem ismerteti ennek előkészítő munkálatait, nem domborítja ki a tervdokumen- táció rendkivüli jelentőségét. Nem ismerteti a teljes és a részleges terv- dokumentációt, a, költségvetés jelentőségét, holott mindezek az építőipar tervezésének, számvitelének és statisztikájának alapjait alkotják.

A könyv elvtelenül azzal magyarázza a költségkülönbözeteket, hogy bizonyos költségeket előre megtervezni nem lehet. Ez a magyarázat el—

fogadhatatlan. A költségkülönbözetek az építőipari számvitelüntk kezdeti, átmeneti fogyatékosságait tükrözi—k. Ezt a fogyatékosságot fel kell számolni és ez a felszámolás már folyamatban is van. A költségvetésben minden költséget meg lehet és meg kell tervezni. Az előre nem látott költségekre

574 , " ABoNYi is'rvm a beruházási hitel jóváhagyásakor külön tartalékkeretet engedélyem—ok,

Amennyiben mégis valami előre nem látott költség vagy munkálat merülne

fel, a költségvetést kell módosítani. Miután a könyv nem áll elvi alapon —-—

egyszerűen ismerteti a fennálló helytelen gyakorlatot.

III. fejezet

A fejezet bevezetésében a szerzők kifejtik, hogy az ÉPISZ alapelveiben

a KALISZ előírásaihoz alkalmazkodik. Helyes lett volna, ha a szerzők ugyanakkor rámutattak volna arra is, hogy éppen ez a tény az, amely az;

építőipari számvitelben komoly zavarokat okoz. Meg kellett volna pl. emlí—

teni —— utalva a Szovjetunió példájára —— hogy helytelen és felesleges az

építőipari számvitelben az 5. számlaosztályban előírt költségnemenkénti

könyvelés. ,

Az állóeszközök elszámolásával kapcsolatos leglényegesebb kérdést,, az ért—ékcsökkene'sek elszámolásának kezdeti időpontját —— követve a

számlakeret előírását —— elvben helytelenül a beruházási pénzintézettel

történt elszámoláshoz, tehát egy adminisztratív tevékenység idejéhez köti

a könyv. Itt a szerzőknek rá kellett volna mutatniok arra, hogy ez az eljárás

a termelési költségeket látszólagosan csokkenti. A vállalat az állóeszközt már ténylegesen használja, a termelésben résztvevő állóeszköz értéke csökken, tehát a termelési költségek nőnek, ugyanakkor a vállalat csak későbben, a banknak történt bejelentés után kezdi meg az értékcsökkenés:

elszámolását.

A 'költséghelyszármlák ismertetése során a könyv a következőket mondja: ,,Az építőiparban . .. a költséghelyszázmlák szervesen kapcsolódnak az önköltségcsökkentési terv ellenőrzési rendszeréhez." Ez a megállapítás nagyon jövőbe tekintő, mivel a (költséghelyek normalizálása mind a mai napig sem történt meg és enélkül az önköltség mérése költséchelyszámlák

alapján nem valósítható meg. A szerzők valószínűleg az ipari önköltség—

csökkentési tervre, vagy a tervüzire gondoltak, ahol a költséghelyi költségek elemzése valóban szervesen hozzátartozik az önköltségesökkentési terv

ellenőrzési rendszeréhez. Az építőiparban is ez kell legyen az elkövet-ke—

zendő idők legfontosabb munkája. ,

A fejezet —— mintha nem ismerné az építőipar helyzetét, nehézségeit ——

nagyon sok jókívánságot tartalmaz. Az időbeli elhatárolásoknálpl. tízféle számbavehető költséget sorol fel. Példát is ad: 687. Irodagépek karban- tartási költségeinek időbeni elhatárolása számla. A példa eléggé sikertelen...

Az építőipari vállalatoknak talán egy százaléka sem határolja el ezt a költ—

séget, legalább is havonta. Sokkal jobb lett volna, ha a szerzők a munkások fizetett szabadságának időbeni elhatárolását és ennek kiszámítását ismer-

tették volna. Ez valóban komolyabb költséget képvisel és elhatárolása na—

gyobb jelentőségű.

,,A munkabér-könyvvitel jelentősége" című részben kivonatosan és ami hiba, sokszor pontatlanul tárgyalja a kapitalista, illetőleg a szocialista—' társadalmi rendszerben ;a munkabér szerepét. A meghatározások nem pon-- tosak. A szembeállítás politikai jelentősége ezért nem domborodik ki. Hely—f

telenül tárja fel pl. .a szerző a szocialista bérezés alapelveit. Helytelen a)

fejezet azon megállapítása, hogy a normaelszámoló ia munkaut'alványt az építésvezető, vagy a .munkavezető utasítása alapján állítaná ki, mivel annak kiállítása az Építésügyi Minisztérium Műszaki főosztálya által kiadott

AZ ,.Eprroxmnr szmvrrm." a TANKON'YVROL 575

teljesítmény-szaknorrna füzetekben az illető munkára megállapított normák

alapján történik. ,

Részben, vagy egészben nem helyes, illetőleg nem pontos, vagy pedig hiányos a munkák besorolásának meghatározása, az építőipari tarifák fel- sorolása, a bénkiegészitő fizetés, a fizetett étkezési idő, a fizetett szabad—

ságra járó bér és a bérpótlék (meghatározása.

IV. fejezet

Ebben a fejezetben is akad jónéhány pongyola fogalmazású mondat.

"Pl. a 313. oldalon a következők szerepelnek: ,, . . . a bővített szocialista újratermelés . .. biztosítja a társadalmi termelőeszközök állandó fejlődését, a szocializmus építkezésének megfelelően." A dolgoknak a fordítottja igazi

éppen a társadalmi tulajdonba került termelőeszközök állandó tökéletesítése

és fejlődése biztosítja a bővített szocialista újratermelés zavartalanságát.

A bővített szocialista újratermelés pedig — a szocializmus alaptörvényének megfelelően —— a lakosság növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek maximális kielégítését biztosítja. '

A fejezetben a mérlegelemzést a szerzők csupán egy példán keresztül mutatják be. Tankönyvben feltétlenül helyes példák alkalmazása, azonban csupán az elvi ismertetés alátámasztására, megértetésére. Azonban csak pél—

dával —— legyen az bármilyen sikerült is — nem lehet maradandó, felhasz- nálható módon egy—egy fogalmat, a számvitel egy—egy módszerét ismertetni.

Tárgyi tévedést tartalmaz a könyvnek azon: megállapítása, mely szerint

.,a beszámolók készítésének időpontjában folyamatban lévő építkezések ki—

számlázott értéke csak reális ellentételezéssel szerepeltethető termelési értékként". A tankönyv összeállításakor már számos szovjet szakkönyv magyar fordításban ismertettea havi átadási jegyzőkönyv kérdését. Helyes lett volna erre —— mint a kérdés megoldására —— itt rámutatni. Helytelen a következő megállapítás is: ,,a statisztika előbb jelenti a termelési adato—

kat, mint azok kiszáemlázása megtörténik". A Közp-onti Statisztikai Hivatal utasításai szerint már a könyv kiadása előtt is csak a ,,lekeresetelt"

összegek voltak termelési értékként jelenthetők.

W V. fejezet

A fejezetben a termelési érték meghatározása homályos. Ahogyan a könyvben szerepel, úgy egyetlen statisztikai utasítás sem határozza meg az építőipari szervezetek termelési értékét.

A szerzők szerint a bérstatisztika feladata a munkavállalók állományá—

val kapcsolatos adatok kimutatása. Ez persze nem így van. Ebből a hely—

telen szemléletből ered az a következtetés: ,,a vállalat munkabéralapja határozza meg... az alkalmazható létszám mértékét". Ez utóbbit nem a vállalat mumkiabéral-apja, hanem a létszáf'nterv határozza meg.

Nem világos az a megállapítás sem, mely szerint ,,vigyázni kell azon:—

ban arra, hogy a termelékenység alakulása meghaladja a béralap emelkedé—

sét". Ha a szerzők arra gondolnak, hogy a termelékenység emelkedése kell,

hogy meghaladja a béralap emelkedését, kicsit közelebb járunk a célhoz, de a fogalmazás még, így sem helyes. A tenmelékenységet dinamikailag ugyanis nem a béralappal, hanem a keresetekkel helyes párhuzamosan vizs- gálni. A béralapot viszont a termeléssel kell párhuzamba állítani.

576 ABONYI: AZ ..aprrormm szmvrreu- c. TANKONY'VROL

VI. fejezet

A fejezet két részben tárgyalja az önálló elszámolás kérdését. Az első

rész nagyvonalú és csak általánosságban foglalkozik a kérdéssel. Nem ad összefüggő és világos képet az önálló elszámolási rendszer lényegéről, különösen pedig olyan vonatkozásban, hogy az tanulási anyag—ként hasz—

nálható lehessen.

A szerzők abból indulnak ki, hogy az önálló elszámolási rendszer ,,a szocialista vállalatok eszköze". Helyesen: az önálló elszámolás axgazda- sági vezetés szocialista eszköze. Az önálló elszámolás rendszerében fel—

sorolja általánosságban az iparstatiszti'kában alkalmazott mutatókat,

pl.: ,,módunkban van a tervezett és tényleg elvégzett termelést forintérték- -

ben egymással szembeállítani és az eredményt százalékban kimutatni";

A továbbiakban 16 oldalon keresztül kb., 25—30 nyomtatványt ismertet

a könyv. Ez a rész tanulásra nem alkalmas. Tankönyvben nem űrlapokat kell ismertetni, melyek bármikor megszüntethetők, vagy módosíthatók, hanem a kérdések, a számviteli rendszer elvi alapjait.

A fentiekben ismertetett hibák, hiányosságok miatt —— véleményünk

szerint —— .avtankönyv a szerzők minden igyekezete ellenére sem képes azt

a feladatát betölteni, amire hívatott lett volna.

A ,,SZOCIALISTA STATISZTIKA KÖNYVTÁRA"

c. sorozat harminenegyedik számaként megjelent

Lukács Ottó és p/szerzíőtársai

IPARSTATISZTIKAc.tank—Önyve

A tankönyv kilenc fejezeten keresztül tárgyalja az ipar—

statisztika elméleti és gyakorlati kérdéseit. Az általános rész- ben foglalkozik az ipar fogalmával, az iparstatisztika feladatá- val és az iparstatisztikai szervezett—el. Részletesen tárgyalja az ipari termelés számbavételét és statisztikai vizsgálatának módszereit. Külön fejezetben foglalkozik a munkaerő— és munkaidő statisztikájával, a munkatermelékenység statiszti—, kájával, a munkabér, a műszaki fejlesztés, az ipari anya-g- gazdálkodás, az önköltség és a bombázások—építkezések statisz- ' tikájávai.

A tankönyv átfogó ismeretet nyújt az összes íparstatiszti- káva! kapcsolatos kérdésekről a szovjet tapasztalatok és a Magyarországon kialakult gyakorlat alapj án.

Ára : fűzve 28. —— Ft, kötve 34. —- Ft.

Kapható: valamennyi ÁLLAMI KÖNYVESBOLT—ban,

vagy megrendelhető az '

E 6 t v 6 5 L 0 r á n d könyvesboltban (Budapest, V., Kecskeméti-u. 2.)