Harc a szocialista statisztika szervezettségéért és egységes rendszeréért

HARC A SZOCIALISTA STATISZTIKA SZERVEZETTSÉGÉÉRT ES EGYSÉGES

RENDSZERÉÉRT

I.

A Statisztikai Szemle ez év áprilisi számában három cikk1 is foglal—

kozott a statisztika területén jelentkező párhuzamossággal és bürokrá—

ciával. Ezeket a cikkeket az tette aktuálissá, hogy a szocialista statisztika megszervezésében a legnagyobb nehézséget a szükségesnél terjedelme- sebb, az ötletszerűen kibocsátott, a központilag nem egyeztetett és alá nem támasztott statisztikai kérdőívek jelentették. A cikkek .,,Harc a bürokrácia ellen a statisztikában", a ,,Népgazdasági Tanács határozata az üzemi statisztikáról" és ,,Értekezlet az iparstatisztika időszerű kérdései-—

ről" —— kifejtették és a példák sorával támasztották alá az alábbi, a szo-—

cialirsta statisztika megvalósításához elengedhetetlen alapelveket.

1. A statisztika terén jelentkező bürokrácia ellen kiméletlen harcot kell folytatni. Ez a bürokrácia — idézünk az értekezleten elmondottak—

ból — abban jelentkezik, hogy ,,a különböző hivatalok, hatóságok, minisz—

tériumok különböző osztályai és főosztályai által kért, kimutatások jó- része felesleges . .. egyes fórumok olyan sokat kérnek és olyan részletes—

séggel kérik az adatok tömkelegét, hogy hetenkint, kéthetenkint, vagy havonta begyűjtött adathalmazt már mennyiségénél fogva sem képesek feldolgozni — még áttekinteni sem —, mégkevéstbbé kiértékelni és a kiér-—

tékelések alapján intézkedéseket tenni". Az ilyen magatartás mögött hely——

telen és káros politikai szemlélet húzódik meg. ,,Akik túl sok, túl részle—

tes adatokat kérnek, és —— tegyük hozzá —— azt képzelik, hogy a részlet- adatok alapján részletkérdésekre kiterjedően is. intézkedni fognak, — a b-ürokratizmus, az alsóbbfokon álló vezetők és általában a dolgozók lebe- csülésének hibájába esnek, az önteltség hibájába, amennyiben azt gon-—

dolják, létezhet olyan személy vagy hivatal, amely minden felmerülő részletkérdést központi intézkedéssel meg tud oldani. A dolgozók leb—e—

csülése is ez, mert hiszen az ilyen magatartás feltételezi, hogy mindenki lélektelenül, gépiesen, csak felsőbb utasítások alapján cselekszik, önálló intézkedésekre, a mindennapi kérdések önálló helyes felismerésére és önálló megoldására képtelen. Ez a magatartás nem a kommunisták dialek—

tikos szemléletét tükrözi a szocializmusról, hanem a szocializmust falansz—x ternek gondoló mechanikus elgondolás."

2. A jelenlegi statisztikai rendszer —— éppen sokfélesége, párhuzamos-—

sága következtében —-—— nem mindig illeszkedik szervesen az üzemek, vál- lalatok valóságos életéhez, munkájához, kivánalmaihoz. Az országos sta—

1 Statisztikai Szemle, 1950, 3—4. sz., 116—135. old.

1*

528 HARC A SZOCIALISTA STATISZTIKÁÉRT

tisztikai rendszer olyan fogalmakat is használ, amelyek az egyes vállala—

tok működését nem tükrözik. Ez egyik oka annak, hogy a vállalatvezetők jórésze még nem ismerkedett meg a statisztikával, mint az. építés eszkö—

zével, a *harc fegyverével. Az országos statisztikát olyan irányban kell fejleszteni, hogy az egyúttal üzemi kiértékelések alapjául is szolgálhasson.

.A feladat ———— amint ezt Szita János, a Népgazdasági Tanács titkára meg- fogalmazta, — azt elérni, hogy ,,az üzemi statisztikus az országosan egy—

öntetűen előirt kimutatások összefüggéseinek vizsgálatából, analíziséből is fel kell, hogy tárja az üzem termelésének belső összefüggését, fel kell hogy hívja a figyelmet a hibákra, rendetlenségekre, aránytalansá—

gokra és ezzel kell, hogy szilárdabb támasztékává váljék az üzem egész vezetéséne ".

3. Az előbbiekkel összefüggően felmerült a kívánalom, hogy az üzemi statisztikus ne mechanikus számoló, hanem érdemi kiértékelő munkát végző, a termelés irányításánál nélkülözhetetlen —— és ezért megbecsült

— munkatárs legyen. Ennxe'k elő-feltétele, hogy az üzemi statisztikus men—

tesítve legyen a felesleges, a kontárstatisztikák elkészitése alól, hogy a statisztikai rendszer az üzemek operatív szükségleteihez is alkalmazkod—

jék és így nemcsak az országos, _de egyúttal a vállalati vezetésnek is érzé- keny műszere legyen.

Ezek az alapelvek a Központi Statisztikai Hivatal munkájának meg—

javításában irányadó szempontok lettek. A Hivatal a Népgazdasági Tanács és a szakminisztériumok segítségével felvette a harcot ,. a párhuzamos, a kontárstatisztikák ellen. A statisztikai sémák és egyes fogalmak (pl. az ,,árulista szerinti halmozott" termelés!) megváltoztatásával, illetve elha- gyásával közelebb vitte a statisztikát az üzemekhez. Szaktanfolyamokkal, statisztikai értesítőkkel, kötelező képesítővizsga rendszeresítéle igyek- szik emelni az üzemi statisztikusok szaktudását, és ezzel tekintélyét is az üzemekben.

Igen hatékony segítséget jelentettek .a párhuzamos statisztikák elleni küzdelemben a Népgazdasági Tanács vonatkozó határozatai. így a mult év augusztusában hozott 57/1949. sz. N. T. határozat egy sereg öncélú sta—

tisztikai kiadványt megszüntetett, a statisztikai közlemények felduzzasz—

tott terjedelmét korlátozta. A rendelet szerint "rendszeres adatszolgáltatá-

sokat. . . előzetesen a Központi Statisztikai Hivatalnak be kell jelenteni"

és az ilyen statisztikai kiadványok engedélyezése a Hivatal feladata. Ez a rendelet Lehetővé tette egy sor öncélú adatgyüjtés —— amelynek egyedüli létjogosultsága az ugyancsak öncélú adatközlés volt —— felszámolását.

Ugyanez év októberében a Központi Statisztikai Hivatal működésével foglalkozó 290/15/1949. sz. N. T. határozat leszögezte, hogy ,,az általános jellegű, tehát több minisztérium, sőt az összkormány működéséhez szük- séges, országos érdekű adatok gyűjtése és feldolgozása a Központi Sta—

tisztikai Hivatal feladata. A párhuzamos adatgyüjtés és feldolgozás elkerü- lése érdekéb-en a munkaköröket pontosan el kell határolni, a Központi Statisztikai Hivatal tehát .állapodj-ék meg az egyes miniszterekkel és a Tervhivatallal: milyen adatok gyűjtését és feldolgozását végezze a Hivatal és melyiket a Minisztérium, milyen kölcsönös együttműködés alakuljon ki az adatok, feldolgozása és közlése terén". Különösen jelentős volt a kontárstatisztikák elleni küzdelemben a Népgazdasági Tanácsnak az 1949 decemberében a vállalatok statisztikai adatszolgáltatásáról hozott

nana A SZOCIALISTA STATISZTIKÁÉET 529

407/21/1949. sz. határozata. Ez a rendelkezés megszabta, hogy a jövőben a vállalati statisztikai adatszolgáltatást egy minisztérium működési körén belül (amennyiben arra az illetékes minisztériumnak van szüksége) csak az illetékes miniszter, több minisztériumra kiterjedőleg pedig csak a Központi Statisztikai Hivatal engedélyével lehet végrehajtani.

A rendeletben: ,;A Népgazdasági Tanács felszólítja a könnyűipari, nehéz—

ipari, belkereskedelmi, külkereskedelmi, földművelésügyi, közlekedés- ügyi és építőipari minisztert és a Központi Statisztikai Hivatal elnökét, hogy a felesleges vállalati statisztikai adatszolgáltatásokat az 1950. évre vonatkozólag szüntessék meg." Továbbiakban a határozat kimondja:

,,A vállalatok rendszeres statisztikai adatszolgáltatást csak a felettük fő- felügyeletet gyakorló szakminiszter és a Központi Statisztikai Hivatal részére adhatnak. A külső szervek'részére történő rendszeres adatszolgál—

tatást a szakminiszter előzetes hozzájárulásával a Központi Statisztikai Hivatal elnöke engedélyez. Az engedélyezett statisztikai űrlapon fel kell tüntetni az engedély számát. A' vállalatvezető az engedély számával nem rendelkező adatszolgáltatásról köteles a szakminisztérium tervfőosztályá- hoz jelentést tenni. A miniszter 100 forinttól 1000 forintig terjedő pénz- bírsággal sujthatja azt a felelős személyt, aki engedélyezés nélkiil statisz—

tikai adatszolgáltatást rendel el."

Ez év márciusában a Népgazdasági Tanács a 208/12/1950. sz.. határo—

zatában szükségesnek látta korábbi határozatát megerősíteni és kiegész?

t—eni. A rendelet megállapította: ,,A statisztikai adatszolgáltatásban fenn—

állott rendszertelenség —' különösen a könnyűiparban — enyhült. E mel—

lett azonban megállapítható az is, hogy még mindig sok a bürokratikus jelenség a vállalati statisztikai adatszolgáltatás terén. így sok felesleges adatot kell még szolgáltatni a vállalatoknak, egyes adatkérések ötletsze—

rűen történnek, egyes adatszolgáltatási utasítások ninCSenek kiegészítve megfelelő ,űtmutatásokkal". A rendelet e jelenségek kiküszöbölése érde—

kében megszigorította a statisztikai adatgyűjtések engedélyezését. Kimon—

dotta, hogy: ,, . . . egész iparágat érintő adatszolgáltatásra rendelet csak a miniszter vagy első helyettese aláírásával adható ki. Az egyes főosztályok vezetői tehát ilyen rendeleteket nem'adhatnak ki". A rendelet egyben felszólította az érdekelt szerveket ,,a már engedélyezett statisztikai adat—

szolgáltatások további racionalizálására, a felesleges kérdőpontok kiküszö—

bölésére". _

Ez év júliusában .a Népgazdasági Tanács ,,A statisztikával kapcsola- tos egyes kérdések szabályozása" tárgyában hozott 443/23/1950. sz. N. T.

határoZatában ismét foglalkozott a párhuzamos statisztikákkal. E rendel- kezés szerint ,,A Népgazdasági Tanács megállapitja, hogy még igen sok a párhuzamos vagy feleslegesen részletes statisztikai adatgyűjtés, ami csak rontja az adatszolgáltatások megbízhatóságát és felesleges munkaterhet jelent a vállalatoknak. Ezért a szakminisztériumok a Központi Statiszti- kai Hivatallal egyetértésben a saját területükön vizsgálják felül a

*407/21/1949. és a 208/12/1950. sz. N. T. határozatok végrehajtását, különö—

sen az adatgyűjtések egyszerűsítése és a feleslegesek megszüntetése cél—

jából". A Népgazdasági Tanács legutólbbi rendelkezése ugyanakkor tovább megy egy lépéssel a statisztikai adatgyűjtések egységesítése terén, kimondja, hogy olyan adatgyüjtéseknél, amelyek egy minisztérium terü- letére vonatkoznak és amelyeket a miniszter engedélyez: ,,a Központi

(530 naaa A SZOCIALISTA STATISZTIKÁÉRT

Statisztikai Hivatalt ilyen adatgyűjtések elrendeléSénél is előzetesen meg kell hallgatni".

A kontár-statisztikák ellen hozott intézkedések bizonyos mértékig csökkentették —— elsősorban _az ipari üzemekben —— a felesleges statisztikák számát, komolyabb fegyelmet valósítottak meg ezen a területen.

, 0

II.

A Központi Statisztikai Hivatal gyakorlata és a számvitelne Venet- kozó szovjet irodalom tanulmányozása azt mutatta, hogy nem elegendő a párhuzamos, a szükségesnél terjedelmesebb, a felesleges kérdésekkel telezsúfolt statisztikák elleni harc. Mind—ezek lényegében csak tüneti jelenségei a statisztikai gyakorlatunkban meglévő tőkés maradványoknak.

Ezek alapvetően a statisztika és számvitel belső egységének és centrális irányításának hiányában, e kérdés elvi jelentőségének meg nem értésé- ben jelentkeznek. Bár az adminisztratív intézkedésekkel a kontárstatisz—

tikák elleni harc terén bizonyos eredmények bekövetkeztek, azonban ugyanakkor más fronton —— a; nyilvántartás és statisztika egységes rend—

szerében meglévő rések folytán —— a szocialista statisztika kiépítését alap—

vetően zavaró jelenségek megmaradtak, sőt újabbak jöttek létre.

Ilyen fogyatékosságra az adatgyűjtés egységes megszenvezésélben, és ,az abból eredő reális veszélyre utalt például a Statisztikai Szemle leg—

utolsó száma a t—erméseredmény számbavételénél észlelt párhuzamos—

ság-gal kapcsolatban. A Szemle idézett számában2 Módi Aladárné kifej—

tette, hogy azok, akik a terménybegyüjtés számbavételénél egy sereg, egymást keresztező és, egymást sokszorozó utasítást adtak, elfeled—

keztek arról, hogy ,,miríél szélesebb körre, minél több emberre terjed ki egy—egy fela—dat, annál nagyobb szervezési feladatot is jelent, annál nagyobb figyelmet követel meg mind az előírásba-n, mind a végrehajtás—

ban. A csépléshez és terménybegyüjtéshzez hasonló körre kiterjedő, állan—

dóan mozgásban lévő, ugyanakkor viszonylag rövid időre sűrűsödő fel- adat sikeres végrehajtásának ez elengedhetetlen előfeltétele". Az eset és az abból .eredő tapasztalat nem magában álló. A Népgazdasági Tanács legutóbbi határozata a számviteli munkáról konkrét példák nyomán is utalt arra, hogy ,,tőkés maradvány számvitelünk egyik súlyos hibája:

a számvitel egységének hiánya". A Statisztikai Szemle és a szakstatisztikai értesítők minden száma ,,gazdag" anyagot közöl a szocialista statisztika és számvitel legelemibb szabályainak ellentmondó ,,adatgyüjtésekbő ". * Mindez szükségessé teszi, hogy a párhuzamos adatgyűjtésekkel kapcsolat- ban hozott adminisztrativ intézkedések mellett elméleti síkon is felvegyük a harcot nemcsak ezek ellen a jelenségek, de az ezeket létrehozó alapvető okok: a statisztika belső egységének és központi irányításának hiánya, ' a statisztika és az elsődleges nyilvántartás egymástól eltérő és sok eset— '

ben ellentmondó rendszere ellen és egyben tisztázzuk a szocialista szám- vitel legfontosabb sajátosságait, különös tekintettel a számviteli fegyelem és az egységes irányítás szükségességére.

? Statisztikai Szemle, 1950, 8. sz., 453. old. Mód Aladárné: Termésünk eredménye.

HARC A SZOCIALISTA STATISZTIKÁÉRT 531

III.

A szocialista számvitel alapvetően különbözik a kapitalista állam számvitelétől és statisztikájától. Ezt a külömbséget a szocialista államnak

a kapitalista államtól eltérő osztályjellege és feladatai indokolják.

A statisztika a szocializmusban csak egységes elvek szerint épülhet fel. Ezt a termelés és a termelési eszközök tulajdonának társadalmi jellege követeli meg. Egy—egy gyár vagy üzem statisztikai eredménye nemcsak önmagában érdekes, hanem az országot átfogó egységes népgazdaság egyik láncszemeként. A népgazdasági terv az egész népgazdaságort átfogja. Az egyes üzemek, vállalatok eredményei országos méretekben csak úgy vehe- tők számba, ha azonos fogalmakat használva, azonos séma szerint összesít—

hetők és ha az egyes statisztikai felvételnél alkalmazott módszerek sokféle-—

sége e gyértelmű és szigorúan zárt rendszerbe illeszkedik A kapitalizmus—

ban, egy—egy üzem falakkal körülvett erődöt jelent, amely a kapitalista profitért a másik erődre (konkurens üzemre) tüzet nyit, —— itt a gazdasági rendszer nem indokolja a gyárak, a vállalatok számviteli vagy statisztikai szervezetében, mint fogaskerekek símulnak egymáshoz, a vállalatok statisz—

tikai rendszerének egysége nemcsak lehetőség, hanem, parancsoló szükség- szerűség is. A statisztikai rendszer e belső egységét pedig csak a statisz- tika központi irányítása teszi lehetővé. Ezt igazolják az e téren rendel—' kezésünkre álló szovjet tapasztalatok: a szovjet irodalom tanításai.

A szocialista statisztika és számvitel alapvető sajátosságai is a— köz- ponti irányítás és az egységes alapelvek szükségességét támasztják alá.

Ennek indokai, hogy:

1. a szocialista gazdasági rendszernek nincsenek a kapitalizmushoz hasonló belső ellentmondásai. Ezért a szocialista statisztika és számvitel egységének előfeltételei adottak;

2. a szocializmusban a számvitel és statisztikaállami ügy. A statisz- tika, a számvitel és az ellenőrzés terén is állami fegyelem uralkodik.

A számvitelt nem az egyes tőkések, hanem az egész dolgozó nép érdekei szerint irányítják. A szocialista számvitelnek az egész Szovjetúnióra ki—

terjedő egységét a Sztálini Alkotmány 14. §—a külön kimondja. Az egy- séges statisztikai rendszer központi irányítás nélkül pedig elképzelhe- tetlen;

3. a szocialista statisztika egyik alapvető feladata a terv alátámasz—

tása, a terv ellenőrzése. Mint ahogy egységes és központilag irányított a terv, egységesnek és központilag irányítottnak kell lenni az ahhoz iga- zodó statisztikának;

4. a statisztika nem öncélú, hanem a szocializmus, a kommunizmus építésének fegyvere. Ezért megbízhatónak, gyorsnak és azonnali intézke- dések alapjául szolgálónak kell lennie. A statisztika megbízhatóságát, operatív jellegét csak az átgondolt, jól felépített, az üzem-ekben, vállala—

toknál kellö módon alátámasztott, egyszóval a központilag irányitott szám- viteli rendszer biztosítja.

A Szovjetúnió gyakorlatában a rendelkezések és törvények egész sora szögezi le a számvitel terén uralkodó szigorú állami fegyelmet.

A Szovjetúnióban a lenini követelményt, hogy a szocializmusban ,,az ellen- őrzés, és a számvitel általános, mindenre kiterjedő. mindenütt jelenlévő

532 HARC A SZOCIALISTA smamsznxlúnr

és megvesztegethetetlen lesz" 3 nemcsak a Sztálini Alkotmány idézett paragrafusa, hanem egész sor a kérdőíveket és abeszámolójielentéseket rész- letekig menő pontossággal meghatározó törvény is biztosítja. Igy eM- izben a Szovjetúnióban a Népbiztosok Tanácsa 1932—ben rendelkezett .a statisztikai _beszámolójelentésekről. Egy 1933—ban hozott törvény ezt a rendeletet ldeg-észítette. Ez a rendelet leszögezte, hogy a Szovjetúnió területén bármilyen fajta statisztikai összeírást csak az Állami Tervbizott—

ság Központi Statisztikai Hivatalának engedélyével lehet végrehajtani.

1934-ben a szovjet kormány szükségesnek látta a statisztikai beszámoló- jelentések további központosítását és egyszerűsítését. Ugyanakkor az érdekelt Népbiztosságok a Központi Statisztikai Hivatallal együtt nem—

csak a statisztikai kérdőívek és beszámolójelentések formáit és jegyzékét, de egyben a beszámolójelentések alapjául szolgáló operatív számviteli okmányokat, az üzemek elsődleges nyilvántartását is felülvizsgálták.

Az 1934. évi rend—elet kimondotta, hogy ,,olyan új beszámolójelentések tervezetét, amelyek a jóváhagyott jegyzékbe felvéve nincsenek, csak a Szovjetúnió Népbiztosainak Tanácsa engedélyezhet. A már jóváhagyott kérdőívekben változtatásokat pedig csak a Központi Statisztikai Hivatal engedélyével lehet végrehajtani". A rendelet a továbbiakban leszögezte:

,, . . . tilos a vállalatok igazgatóinak és intézőbizottságainak bármilyen vad, az illetékes hatóság és a Központi Népgazdasági Számviteli Igazgatóság (KÖZponti Statisztikai Hivatal) által jóvá nem hagyott beszámolójelenté—

seket kitölteni, bárki is követelje ezt a beszámolójelentést".4

Hasonló egyszerűsítéseket és központosítást nemcsak az ipari, de a mezőgazdasági statisztikában is végrehajtottak. így például 1938-ban felülvizsgálták a kolhozok kérdőíveit és az addigi 35—50 kérdőív helyett

csupán 11—et engedélyeztek. —

, Külön törvény intézkedett .a beszámolójel—entések egyszerűsítéséről a kereskedelmi statisztikában. 1933-ban a Központi Népgazdasági Szám- viteli Igazgatóság (Központi Statisztikai Hivatal) felülvizsgálta az áru—

forgalom beszámolójelentéseít. Ez az ellenőrzés azt mutatta, hogy igen sok a ,,Vad", jóvá nem hagyott kérdőív, —— különösen a nagykereskede- lem'ben —, ezek a beszámolójelemtések szerfelett terjedelmesek és feldol—

gozásuk a megállapított időn belül teljesen lehetetlen. A vizsgálat alapján rendeletet adtak ki, amely csökkentette .a beszámolójelentések terjedel—

mét, lehetővé tette a megszabott időn belüli feldolgozást és operatív fel- használasukat.

Mindezeken túlmenően .a Szovjetúnióban felismerték a három szám- viteli ág szoros kapcsolatát és kötelezően előírták, hogy a könyvelési nyil—

vántartások mintáit a Szovjetúnió pénzügyi hatóságai a Központi Statisz—

tikai Hivatallal egyetértésben hagyják jóvá. A Szovjetúnió Miniszter- tanácsa az 1947a'ben kelt 3271. számú rendeletével a Pénzügyminiszte—

rium hatáskörébe utalta az összes minisztériumok, közhivatalok, intézmé- nyek és Vállalatok könyvelési számvitelének irányítását és ugyanakkor kimondotta, hogy a számlakereteket, a könyvelési számvitel tipusmintáit és az azok alkalmazására vonatkozó utasításokat a Szovjetúnió Pénzügy- miniszté'riumának a Központi Statisztikai Hivatallal egyetértésben kell jóváhagyni.

3 V. !. Lenin: Összes művei, XXI. kötet, 269. old., oroszul és ,,Szovjet statisztikusok ::

szocialista statisztikáról", A Szocialista Statisztika Könyvtára, Budapest, 1950, 148. old.

! A Szovjetúnió Töwénygyüjteménye, 1934. év, 189. old. .

Nnnna A SZOCIALISTA STATISZTIKÁÉRT 533

A Szovjetúnió államügyésze által 1938—ban ldadott rendelet kí—

mmdta, hogy a Szovjetúnió hatóságainak gondosan ellenőrizniök kell a különböző statisztikai beszámolójelentéseket, hogy azok a törvényben előírt rendelkezéseknek megfelelnek-e, és szabálysértés esetén a büntető—

jogi felelősség'revonás legszigorúbb rendszabályait kell alkalmazni.

Külön rendelkezések jelentek meg az építkezésre, munkaerőre, munkabérre, önköltségre vonatkozó beszámolójelentések és operatív számviteli okmányok egyszerűsítésére és központilag megállapított for—

máira vonatkozóan. Mindezeknek mintáit a, Központi Statisztikai Hiva—

tal—nak kell jóváhagyni ésaz operatív számviteli okmányokat (bizonyla- tokat) a Központi Statisztikai Hivatal által jóváhagyott utasítások szerint kell vezetni.

Különösen jelentős volt az a rendelkezés, amelyet a Szovjetúnió Minisztertanácsa a statisztikai beszámolóje-lentések rendezéséről, egysze- Tűsitéséről és lerövidítéséről 1946 decemberében hozott. Ebben arra köte- lezte az összes minisztériumokat, hogy ,, . . . a Központi Statisztikai Hiva- tallal együtt vizsgálják felül a statisztikai beszámolójelentések érvényben lévő formáit és terjesszenek javaslatot a Minisztertanács elé a beszámoló-—

jelentések egyszerűsítésére és lerövidítésére". Ez a rendelkezés többek között a következőket írja elő:

,,a) töröljenek el a vállalatok minden olyan kérdőívet, vagy azokból olyan részeket és mutatószámokat, amelyeket a gazdasági tevékenység, az operatív irányítás és tervszerinti munka érdekében nem tudnak fel- használni,

b) csökkentsék a hatóságok számát, amelyek részére beszámolójelen- tést kell küldeni,

c) az országos jelentőségű beszámolójelentéseket csak a Központi Statisztikai Hivatal helyi szerveinek kell megküldeni és más szervek felé való felterjesztés a törvény külön engedélye nélkül tilos,

d) számoljanak fel minden törvénytelen, a Központi Statisztikai Hivatal által jóvá nem hagyott beszámolójelentést."

Egyben a rendelet kimondotta, hogy új beszámolójelentéseket csak a Szovjetúnió Minisztertanácsának engedélyével lehet elrendelni.

Az érvényben lévő kérdőívek változtatását, mutatószámainak megváltoz- tatását az illetékes minisztérium is csak a Központi Statisztikai Hivatal engedélyezésével hajthatja végre.

A statisztikai beszámolójelentésekszigorú állami fegyelmét tehát a Szovjetúnióban a Minisztertanács, a kormány tekintélye támasztja alá.

Ez az állami fegyelem nemcsak a beszámolójelentésekre, de azok bizonylati alátámasztására, az elsődleges számviteli okmányokra is kiter—

jed. Ezeket is, amint az idézett rendeletek mutatják, az üzemekben és vál—

lalatokban a Szovjetúnió Központi Statisztikai Hivatala által előírt uta—

sításoknak megfelelően kell vezetni.

A Szovjetúnióban tehát a számvitel, a nyilvántartás magas szerve- zettségi fokon áll. Az üzemek elsődleges nyilvántartási rendszere az egész országra kiterjedő egységes nyilvántartás része, alapja az egész népgazdaságot átfogó egységes számvitelnek. Szigorú törvények biztosit- ják, hogy a szocialista számvitelnek az egységét ne sértsék meg. A szov—

jet gyakorlat megvalósította a statisztika bizonylatokkal, okmányokkal való alátámasztásának a műhely— és üzemészektől, az egyes munkásoktól az országos összesítéseki—g érvényesülő lépcsőzetes rendszerét. Minden

adat, ami a népgazdaság egy-egy ágát vagy: egészét jellemzi, csak összege, eredménye az egyes üzemek, vállalatok beszámolójelentéseiben sZereplő adatoknak; minden adat, ami egy—egy vállalat, üzem beszámolójelenté—

seiben szerepel, összege és eredménye a műlhelyrészek, kisebb vállalati egységek, a munkacsoportok és az egyes munkások eredményeinek. Mit sem ér az adatok pontosságának, hitelességének és egyöntetűségének, a feldolgozás tudományos és egyben operatív jellegének biztositása orszá- gos szinten, ha a gép, a munkás, a brigád. mellett vagy a raktárba érke—

zésnél —— ahol közvetlen fizikai mértékegységben való méréssel és számo—

lással először veszik számba a termelési eredményeket —— ennek az elsőd- leges számbavételnek egyöntetűsége, egységes alapokon való vezetése biztosítva nincs. A statisztikát nemcsak fent, a Központi Statisztikai Hivatalban, vagy a minisztérumokban kell megszervezni, hanem le kell menni az egyes üzemekig, munkahelyig, mert az azoknál vezetett elsőd— _ leges nyilvántartás alapja az egész népgazdaságot átfogó egységes szám- *

"vitelnek. Erre tanítanak a szovjet tapasztalatok.

IV.

A Szovjetúnió a számvitel és statisztika megszervezésében kimagasló eredményeket ért el. A Szovjetúnió példamutató gyakorlatát követve, nemcsak az általa használt fogalmakat, kérdőívsémákat kell statisztikai gyakorlatunkba megfelelően átültetni, hanem át kell vennünk a szovjet számviteli gyakorlatban követett szigorú állami fegyelmet. Különösen időszerű ez nálunk, mert statisztikai és számviteli gyakorlatunkban ___

amint arra utaltunk —— számos olyan káros jelenség van, amely alapve- tően a statisztika és számvitel központi irányításának hiányára és egy- mástól eltérő —— sok esetben ellentmondó —— módszereire vezethető

vissza. _

Gazdasági kádereink egy része még nem ismerte fel, vagy éppen félreismeri a szocialista statisztika elvi szempontjait.

Ez megnyilatkozik abban, hogy:

1. azt hiszik, hogy az esetleg fellépő, vagy található rendetlenséget, zavaros helyzetet, az ezzel összefüggő tájékozatlanságot a népgazdaság

"vagy a társadalmi élet valamely területén, hatalmi szóval, adminisztratív intézkedésekkel, statisztikai jelentések elrendelésével egyszeriben meg lehet szüntetni;

2. a statisztikai adatgyűjtés feladatának komolyságát, az adatgyűjtést megelőző szervező munka jelentőségét félreismerve ötletszerűen, rögtö—

nözve bocsátanak ki statisztikákat. Előfordul, hogy kellő előkészítés nél—

kül a statisztikai sémákat, vagy az azokat meghatározó tervsésmákat cserélgetik;

3. a nyilvántartások, a statisztikai rendszerek össze nem hangolt tömkelegét hozzák létre és a statisztikai fegyelem követelményeit figyel.- men kívül hagyva, az egymást keresztező, kellően elő nem készített adat—

gyűjtések seregét rendelik el;

4. nem vesznek tudomást arról, hogy a statisztikát —— ha azt akar—

juk, hogy adatai hitelesek, egyértelműek, megbízhatóak legyenek —— egy—- séges bizonylati rendszerrel kell alátámasztani. A statisztikának és az

HARC A SZOCIALISTA STATISZTIKÁÉRT

, 535 '

operatív számvitelnek (mely a statisztikai adatok elsődleges forrása) azonos, központilag meghatározott elvek szerint kell felépülnie.

Ezeknek az elvi szempontoknak meg nem értése a gyakorlatban a statisztikai bürokrácia, az egymásnak ellentmondó, a párhuzamosan futó adatgyűjtések sokaságát hozzák létre. A Központi Statisztikai Hivatal szinte kimeríthetetl—enül ,,gazdag" példatárral rendelkezik az ilyen esetekből.

Vegyük sorra, hogy a felsorolt hibás" nézetek a gyakorlatban mit eredményeznek.

V.

Vizsgáljunk meg először néhány, az első helytelen szempontra vonat—

kozó példát. ' ' _

A Statisztikai Szemle júliusi száma5 ismertette a Gyümért által elrendelt statisztikai adatszolgáltatást, amely 3000, sokszor még könyve—

léssel is alig rendelkező földműveszövetkezettől a hagyma (burgonya)

elültetése előtt a várható átlagtemnésről és ennek értékesítési (lehetősé—

geiről kért statisztikai adatokat. Misem természetesebb, hogy a kérdő- ívek túlnyomó része a Gyümértbez be sem érkezett és a Gyümért az értékesítési kampány megindulásakor a Központi Statisztikai Hivataltól tudakolta, hogy honnan is szerezheti be a kívánt adatokat.

Az utóbbi időkben a közellátás terén mutatkozó jelenségek azt mutatják, hogy belkereskedelmi a—pparátusunk még nem mindenben felelt meg a szocialista kereskedelem követelményeinek. Ugyanakkor a íbelkereskedelmi szervek —— bár a Központi Statisztikai Hivataltól bősé- ges (havonta kb. 250 000 adatot tartalmazó) kimutatást kapnak —— hatal—

mas tömegű adatszolgáltatást kérnek .a különböző élelmezési ipari tevé- , kenységet folytató vállalatoktól. A Budapesti Húsipari Egyesülés például a Könnyűipari Minisztériumhoz intézett levelében erről így ír: ,, . . . több- izben előfordult, hogy a belkereskedelmi szervek Egyesülésünk és más felettes hatóságok tudta nélkül fordultak vállalatainkhoz a legkülönfélébb adatszolgáltatások miatt, amelyekre rendszerint előzetes engedélyt kérni elmulasztottak. Vállalataink meglehetősen nagytömegű adatszolgáltatássa]

vannak megterhelve, és előfordult már, hogy a belkereskedelmi szervek jóformán lehetetlen, vagy csak igen nagy nehézségek árán elkészülhető adatszolgáltatást kérnek vállalataínktól". Jellemzően egészíti ki a fenti képet a Könnyűipari Minisztérium tervosztályának levele, amelyben megjegyzi, hogy: ,, . . . hasonló esetek hosszabb idő óta ismételten előfor—

dulnak. A kérdést azért nem sikerült eddig megoldásra vinni, mert a Belkereskedelmi Minisztérium különböző osztályai jelentkeznek hasonló

igényekkel". _ ,

Hasonló jelenségek mutatkoztak az építőiparban, ahol a statisztika ügyviteli, bizonylati alátámasztása nem eléggé szilárd. A Statisztikai Szemle ezévi 6—7. számában beszámolt arról, hogy a Betonépitő N. V.

központja mintegy 87 főkérdésből és számos alkérdésből álló, kétheten- kinti adatszolgáltatást kért a mtunkaversenyröl. Egy—egy kérdőív kéthe—

tente kb. 200 adatot tudakolt. A Betonépítő N. V. Központja havonta így

5 Statisztikai Szemle, 1950, 6—7. sz., 386. old.

, aaa

24, 000 adatot gyűjtött össze csak a munkaversenyről. ElképZelhetetlen, hogy ilyen adathalmazbó ——'fame1ynek megbízhatósága igen kétséges, ——

lehetséges—e valamiféle világos helyzetképet kapni.,

_ E példák kapcsán is le kell szögezni: a statisztika önmagában nendet, szervezettséget nem teremt, esetleg jelzi _a rendetlenséget, a káoszt, a szer——

vezés hiányát, __ éspedig úgy, hogy a hiányosan szervezett területről begyűjtött statisztikai adatok maguk is hiányosak, ellentmondóak.

VI.

A második gyakori jelenség tervgazdaságunk gyermekbetegsége: a tew- és statisztikai sémák változtatása, oserél—getése. Ez bizonyos mértékig a tervgazdálkodás kezdeti szakaszában elkerülhetetlen volt. A szovjet útmutatás és saját tapasztalataink nyomán nem egyszerre, hanem csak apránkint ismertük fel, hogy melyek a leghelyesebb mérőszámok, statisz—

tikai mutatók. Igy volt ez például az ,,árulista szerinti halmozott terme—

lésről" való letérés és annak a "vállalati teljes termeléssel" való helyet—

tesítése, vagy a bérmunka helyes számbavételí meghatározása esetén.

A Népgazdasági Tanács is felfigyelt a veszélyre, amit a tervsémák és az ahhoz igazodó statisztikai rendszer folytonos változásai jelentettek. Leg- utóbb a 443 000/23/1950. az. N. T. határozat leszögezte, hogy ,, . . .az ada- tok folyamatos összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében általában is, de különösen az 1951—es évben a t—ervmetodika változásánál ügyelni kell arra, hogy az adatszolgáltatásban., illetve az adatok feldolgozásában az előző év statisztikai adataival az Összehasonlítás folyamatossága bizto-

síttassék". :

Mindez nem azt jelenti, hogy a terv- és statisztikai metodikán vál—

toztatni nem szabad. De e változtatásokat körültekintően, jól előkészítve és nem ötletszerűen kell megvalósítani. A statisztikát érzékeny műszerek sorához lehet hasonlítani, amelyek mint a száguldó gyorsvonaton a moz- dony sebességét, a kazán hőfokát, a gőz nyomását, — úgy a népgazdaság

* rendszerében a termelés egész folyamatát érzékenyen és pontosan jelzik.

Kinek jutna eszébe a száguldó mozdonyról a műszereket menetközben lecserélni és még ki nem próbált, ismeretlen skálájú új mérőkkel helyet- tesíteni? Vagy a műszereket más gépekhez, más talkatrészekhez kötni be, aminek következtében nemcsak más mértékegységeket, de egészen új, a korábbival össze nem hasonlítható értékeket is kapnánk. (Egyes ,,vertikali- táso " elhagyásával az iparstatisztikában például ez a veszély jelentke- zett.) A mozdonyvezető ezzel a vonat biztonságát és a műszerek használ- hatóságát teszi kockára. A statisztikai rendszer cserélgetéséből az egész népgazdaságra háruló veszélyre éppen ilyen gondot kell fordítanunk.

VII;

Harmadik hibaként jelöltük meg a centrális irányítás hiányának egyik legkirívóbb következményét, az egymással össze nem hangolt, pár- huzamos és egymást keresztező adatgyűjtéseket. Itt a zavart nem egye- dül a feleslegesen elkészített statisztikák jelentik, hanem az, hogy a több-

u

HARC A SZOCIALISTA STATISZTIKÁÉRT 537

féle és egymástól mindig kissé eltérő módon bekért statisztikai adatok az egységes bizonylati alátámasztást és így az egyértelmű és gyors adatszol—

gáltatást is lehetetlenné teszik. A Statisztikai Szemle legutolsó számában megjelent, a terméseredmény hiányos számbavételének kérdésével fog- lalkozó cikk azt igazolja: a különböző hatóságok egybe nem hangolt adat—

gyüjtései, az ennek következtében vezetett kétféle párhuzamos nyilván—

tartás és háromféle, részben párhuzamos, részben eltérő adatokat feltün—

tető adatszolgáltatás a megszokottnál és a kívánatosnál hosszadalmasabb ellenőrzést és lassúblb és nehezebb adtatszolgáltatást eredményezett.

A Központi Statisztikai Hivatal Ipari főosztályának a gyakorlatában nap mint nap találkozunk ilyen párhuzamos, vagy kellően alá nem támasz—

tott adatgyüjtésekkel. így például a Mávagnál tartott vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a vállalat nyilvántartásáb—an több olyan adat—

szolgáltatás is van, amely sem a Központi Statisztikai Hivatal, sem a Nehézipari Minisztérium által engedélyezett statisztikák jegyzékében nem szerepel. A Mávagnál történt meg, hogy egyik nap délben a minisz—

tériumból telefonon kértek olyan részletekbe menő statisztikai össze- állítást, amely lényegében megtalálható volt a minisztériumban elfekvő gyáripari statisztikában. Még ez év elején az építőipari vállalatoknál tar- tott vizsgálat során megállapítást nyert, hogy azoknak hetenkint, havon- kint összesen 16-féle kimutatást kell vkésziteniök. Egy bizottság ezeket az adatszolgáltatásokat megvizsgálta és megállapította, hogy egyharmad része felesleges, másik harmada lényegesen egyszerűsíthető.

Ilyen párhuzamos adatgyűjtésről adott számot a Statisztikai Szemle legutóbbi száma is a lb'El— és külkereskedelem területén. Az egyik külkeres—

kedelmi Vállalaitnafk (Monimpex) 36—féle különböző kimutatást kellett havonta készítenie, ;ezek közül 31-et egy hónapnál rövidebb időközben.

Egy 37—ik kimutatást a különböző kimautatásokról vezetett a vállalat.

Az egységes irányítás hiánya nemcsak a párhuzamos adatgyűjtések—

ben, de a párhuzamos nyilvántartásokban is megmutatkozik. A Szovjet- únióban ennek a fontosságára is jó ideje felfigyeltek és a rendelkezések egész sora intézkedik például a közigazgatás területén az egységes városi és falusi nyilvántartásokról. A Vesztnik sztatisztiki 1950. évi 1. számá—

ban megjelent ,,Mily'en rendszabályokra van szükség, hogy megjavitsák a gazdaságok szerinti nyilvántartást a falusi szovjetekben?" című cikk erről külön beszél. Ezt írja: ,,Valamennyi falusi szovjet számára egységes, köte- lező elsődleges nyilvántartási rendszer van megállapítva. Ez a nyilván- tartási rendszer a Szovjetúnió egységes, szocialista nyilvántartási rend—

szerének egy része. . ."; majd a cikk leszögezi: ,,Az elsődleges nyilvántar—

tás megszervezése, az elsődleges okmányok és könyvek nyomtatása és a falusi szovjetekhez juttatása a területi. és határterületi végrehajtó bizott—

ságok és a köztársaságok minisztertanácsának feladata." Szigorú törvé- nyek intézkednek arról, hogy a falusi szovjetek nyilvántartási rendszerét, adatszolgáltatásainak formáit megváltoztatni nem szabad. _

Nálunk például még 1948—ban a bürokratikus Horthy államappa—

rátus örökségeként a községi közigazgatás 602 különféle nyilvántartást vezetett. A párhuzamosan- vezetett nyilvántartások eredményezték azután azt, hogy nem egy esetben a községeknek külön jegyzéket kellett vezetniük nyilvántartásaikról (126 OOO/1902/B. M.), de ezenfelül .a megyék—

nél, és járásolmál vezették a nyilvántartások nyilvántartását is (125 000—

1902/B. M. rendelet). Az adatgyüjtéseknek a számát sikerült azóta 366-ra

538 anno A SZOCIALISTA szarrszrrxánn'r

"csökkenteni". A nyilvántartásokon kívül az általános igazgatási szervek . még mintegy 600 időszaki jelentést is kötelesek voltak az országos vagy felettes hatóságoknak készíteni. Azóta megtörtént ugyan a jelentések első nagyobb szabású egységesítése és racionalizálása, azonban a jelen—

tések és nyilvántartások száma még mindig igen nagy, sok közöttük a

felesleges. így a Központi Statisztikai Hivatal részére beküldött jelentések

(78 000/1923. K. M. számú rendelet), és a T) lajstrom a ,,tejipar gyakorlói—

ró " (159 000/1941. F. M. rendelet), stb.

A Tanácsok megalakulásával kapcsolatos sürgető szükségként lép fel a nyilvántartások további rendezése, a korszerűtlenek elhagyása, a szűk- ségesek egyszerűsítése. A Népi Tanácsok olyan gazdasági és igazgatási feladatokat kaptak, amelynek—mek megoldásához nélkülözhetetlen az egy- ségesen vezetett, az operatív szükségleteket kielégítő nyilvántartás.

VIII.

Végül negyedszer szólni kell a bizonylati alátámasztás, a szocialista nyilvántartási rendszer alapjául szolgáló egységes elsődleges nyilvántartás szükségességéről.

Megbízható adatokra csak akkor számíthatunk, ha azokat az üzemek—

ben az adatszolgáltatóknál kellően alátámasztottuk a könyveléssel vagy az operatív számvitellel. A szocialista statisztika egységes rendszert fel—

tételez, ahol minden kérdőíven szereplő adatnak megvan a maga hiteles, okmányszerű alátámasztása. Csak azt szabad rendszeres statisztikában kérdezni, amire így megalapozottan és ezért egyértelműen lehetséges válaszolni. Egy-egy országos statisztikánál az utasításoknak azt is tartal—

mazniok kell, hogy az adatokat melyik nyilvántartás (könyvelés, bizony- latok) milyen rovatából kell meríteni. Ez pedig csak az esetben valósítható meg, ha egyrészt a feltett kérdéseket ilyen bizonylatokból egyáltalán meg lehet válaszolni, másrészt, ha azok a bizonylatok országos méretekben egységesek.

Egy statisztikai adatgyűjtés megszervezésekor erről az alapvető köve- telményről megfeledkezni nem szabad. A hevenyészett, bizonylati alátá—

masztást nem nyert, ,,összecsapott" kérdésekből szerkesztett adatgyüjtés sorsa eleve kudarcra van ítélve. Ez történt például a Szabadalmi Hivatal által engedély nélkül kiküldött kérdőívvel, amely az összes tervkötele—

zett üzemektől havonta kérdezte az újítómozgalom adatait. A kérdések között például ilyenek szerepeltek: ',,1. Az újítómozgalom és az újítók népszerűsítésére milyen munkát végzett? 2. Milyen munkát fejtettek ki az újítások kivitelezésére alakult komplexbrigá'dok? 3. Milyen feladatok elvégzésére alakultak a célbrigádok és milyen eredménnyel működtek?

4. Hány újító és élmunkwáskör értekezletet tartottak, azoknak mi volt a tárgya (beszámoló, szakmai előadás, újítási vita, határozatok, stb.) és azokon milyen —— az újító mozgalomra vonatkozó ——-— nem helyi jelentő—

ségű javaslatok, illetve panaszok hangzottak el? stb., stb." Vajjon e kérdő- ívet szerkesztő mit szándékozott a, többezer üzemtől havonta beérkező

it'

HARC A SZOCIALISTA STATISZTIKÁÉRT , 539

válaszokkal tenni? Nem fér kétség ahhoz, hogy ilyen lazán megfogalma—

zott kérdésekre szükségszerűen lazán adott válaszokat összesíteni, sta—

tisztikailag kiértékelni, csoportosítani nem lehet. Mi sem természetesebb ezután, hogy az üzemek nagyrésze az engedélynélküli kérdőívet ki sem töltötte. A kérdőív megszerkesztői pedig e kérdőív kibocsátása után sem lettek tájékozottabbak az újítómozgalom eredményeiről.

A könyvelés és a statisztika egymástól eltérő rendszere által okozott zavarokat világosan mutatja az ipari minisztériumok negyedévi eredmény—

elszámolásainak és az iparstatisztika eredményeinek összehasonlítása.

Ezek a negyedévi eredményelszámolások a könyvelési adatok alapján készültek és mivel a vállalatok termelésének adatait .folyóáron tartal—

mazzák, lényegében egyezniük kellene az iparstatisztika által regisztrált negyedévi összesítésekkel. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy nem—

csak egy—két, hanem a legtöbb esetben egészen más adatot szolgáltat az eredményelszámolás és 'a gyáripar—i statisztika. Amikor a Köz- ponti Statisztikai Hivatal az iparügyi minisztérumokkal közösen a dolgot kivizsgálta, kiderült, hogy az eltérések jórésze abból származik, hogy az eredménykimutatások alapjául szolgáló könyvelési és a statisztikai utasí—

tások egymással nem egyeznek, egymásnak ellentmondóak. Ezeknek az eltérő utasításoknak a következménye azután az is, hogy a vállalatok sok esetben sem az egyik, sem a másik utasítást nem követik, illetve az utasítások útvesztőiben hibát hibára halmoznak. Az eltérések oka . részben abból adódik, hogy a statisztikai utasítások és a könyvelési utasi- tások elvileg is eltérnek egymástól. Az elvi különbségek közül néhányat érdemes kiemelni (ezek valamennyi vállalatnál előfordultak):

1. A statisztikai kimutatásokban a termelési érték minden összetevőjét . (készárutemnelést, befejezetlen termelést, tehát a készletváltozásokat is) folyóáron forgalmiadóval együtt kell szerepeltetni. Az eredménykimutatá- sokból adódó termelési értékben az értékesítés tényleges eladási áron, míg a készletváltozások önköltségi áron vannak beállítva.

2. A Központi Statisztikai Hivatal utasítása szerint a termelést a hó—

végén érvényes, nagykereskedelem felé érvényesíthető, belföldi eladási áron kell értékelni. Az eredménykimutatások a tényleges eladási árakat mutatják ki.

(

3. A statisztikai utasítás szerint árutermelésként a készáru és az eladásra szánt félkészáru szerepel. Az eredménykimutatásokban csak a készáru és a ténylegesen eladott félkészáru szerepel az árut/emelésben.

Az eltérések még jelentősebb része azonban abból adódott, hogy a vállalatok a rendeletekkel, előírásokkal ellentétben szolgáltatták mind a statisztikai, mind pedig a könyvelési adatokat. Ennek oka többek között az egymástól eltérő utasítások útvesztője is. így:

egy sor válllat az értékelési szabályokat mellőzve, a statisztikai adat—

szolgáltatást valamiféle diktált (fiktiv) elszámoló áron teljesítette.

A Telefongyár N. V. a félkészáruváltozás elszámolásánál az utókal- kuláció szerinte elavult és alacsony árait ,,bizonyos tapasztalati" százalék—

kal felemelte és így mutatta ki az eredményldmutatásban. Ugyancsak ez a Vállalat a könyvelésben .az anyagbeérkezést felhasználásként köny—

velte, a statisztikában pedig a műhelyek jelentései alapján tartotta nyilván.

,

540 nane A SZOCIALISTA sramszwmáán'r

A Chinoin Gyógyszer-vegyészeti N. V. a kibocsátásra szánt temelés—

ben a saját felhasználásra kerülő termékeket is figyelembe vette és így halmozott értéket adott meg az árutermelésben.

A Ganz Villamossági Gyár az anyagfelhasználásban a Központi Statisztikai Hivatal felé nem jelentette azokat az anyagokat, amelyek köz—

vetlenül a szállítótól kerülnek a beépítés helyére.

A Miskolci Gázgyár K. V. anyag—fogyasztásként csak a fő termelési

cikkek nyersanyagait számolta el, az egyéb anyagfogyasztást a statisztiká—

ban nem mutatta ki.

A M etallochémia —- ellentétben a fennálló könyvelési utasításokkal ——

az évközi eredményklmutatásban elszámolt értékesítésben nemcsak a bér- munkadíjat vette figyelembe, hanem a bérmunkát felértékelve szerepel- tette.

Az eltérésekből csak néhányat ragadtunk ki. Azonban ezek is kellő módon világítják meg, hogy a különféle statisztikai és könyvviteli rend—

szer a vállalatok eredményeinek összeállításában és összehasonlításában komoly zavarokat okozhat. Nem lehetséges külön statisztika, külön nyil—

vántartás és külön könyvvitel. Mind a három számviteli ágnak ——- ame—

lyek minduntalan érintkeznek —— azonos elvek szerint kell felépülnie, és mindenütt meg kell jelölni, hogy a statisztikai és számviteli fog'ahnakat milyen értelmezésben és milyen bizonylatokból kell meríteni.

!,

IX.

Az idézett példák magukért szólnak.

A statisztika megszervezése komoly feladat: nem egyszerűen kérdő- ívek kinyomtatását és szétküldését jelenti. Aki a statisztikát így tekinti.

az ubürokratikusan, az íróasztal mellől, "irodából" kívánja a nehézségeket nem megoldani, hanem megkerülni. Lenin az Októberi Forradalom után azt írta: ,,A proletárforradalom fő nehézsége a legpontosabb és lelkiisme—

retesebb számvitelnek és ellenőrzésnek, a termelés és termékelosztás

munkásellenőrzésének országos méretekben való fmegvalósitása."6 Aki erről a lenini útmutatásról megfeledkezik, egyszeri tollvonással elrendel—

hető, adm'misztratív rendelkezésnek minősíti egy—egy adatgyüjtés meg—

szervezését, az nincs azzal tisztában, hogy a statisztika az osztályharc fegyvere és itta osztályellenség tudatos ellenállásával, szabotálásával találkozunk. Mint ahogy az osztályharcot nem lehet 'az íróasztal mellől csak rendeletekkel, papirosokkal vinni, hanem kitartó harccal, szervező, irányító és nevelő munkával kell folytatni, úgy a statisztikai adatgyűjtést megelőző és annak hitelességét, pontosságát megalapozó szervező munka, küzdelem sem hagyható el.

Lenin ,,A szovjet hatalom soronlévő feladatai" című cikkében vilá- gosan kifejtette a számvitel, az ellenőrzés és az osztályharc összefüggé—

seit: ,,Arra irányuló munkánk, hogy a. proletáriátus vezetése alatt (meg—

szervezzük a termékek termelésének'és elosztásának az egész népre kiter—

jedő nyilvántartását és ellenőrzését, erősen elmaradt attól a munkától, amely a kisajátítók közvetlen kisajátítására irányul. A jelen pillanat sajá-

' V. I. Lenin: Összes művei, XXI. kötet, 259. old., oroszul.

HARC A szoomnxs'ra STATISZTIKÁÉBT 541

tosságainak és a szovjet hatalomra ebből folyó feladatainak megértéSe szempontjából ez a megállapítás alapvető jelentőségű. ,A burzsoázia elleni harc súlypontja áttolóolik ennek a nyilvántartásnak és ellenőrzésnek mega szervezésére."

,,A szocialista átalakulásban elmaradtunk ezeken a területeken (már pedig ezek nagyon, de nagyon lényeges területek), és éppen azért marad—

tunk el, mert a nyilvántartás és ellenőrzés nincs eléggé megszervezve.

Igaz, ez a legnehezebb feladatok egyike, és a háború okozta gazdasági züllés közepette csak huzamosabb idő alatt oldható meg, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a burzgoázia —— különösen pedig a nagyszámú kis— és parasztburzsoázia —— éppen ezen a téren veszi fel velünk szem—

ben legkomolyabban a harcotazzal, hogy aláássa a kiépítés alatt lévő ellenőrzést, aláássa például a gabonamonopóliumot és állásokat hódít meg a spekuláció és a Spekulációs kereskedelem számára." 7

Az 1949. évi népszámlálás, az 1950. évi általános állatszámlálás, a terméseredmény számbavételének tapasztalatai alátámasztják e lenini megállapításának érvényességét a mi gyakorlatunkban is. Hasonlóképpen ellenséges támadást jelent az adatgyűjtés területén a statisztikák indoko—

latlan és alá nem támasztott halmozása is, a; statisztika területén tapasz- talható maximalista törekvések. (Ezzel részletekbemenően a Statisztikai Szemle ezévi áprilisi számában ,,Harc a bürokrácia ellen a statisztikában"

cim alatt foglalkoztunk.)

Aki hevenyészve, minden előkészület, komoly szervezőmunka nél- kül rendeli el az adatgyűjtéseket, az az ellenséget segíti, a ,,kiépvités alatt lévő ellenőrzést" ássa alá.

Az ötletszerű, a párhuzamos, a meg nem szervezett adatgyűjtések veszélyét ismerték fel a Szovjetúnióban, ahol megkövetelik és a szovjet Statisztikai Hivatal egyik alapvető feladatává teszik, hogy harcoljon a statisztika és számvitel egységéért és következetes egyszerűsítéséért és ennek érdekében felügyeletet gyakoroljon az operatív számvitel, a sta-

tisztika alapjául szolgáló elsődleges nyilvántartás felett.

Nálunk ezen a téren még csaka kezdő lépések történtek meg. Nem kétséges, hogy ez utóbbiért és általában is a felsorolt hibákkal kapcso- latban a Központi Statisztika Hivatalt felelősség terheli: elsősorban azért, mert csak későn ismerte fel, hogy .a szocialista statisztika alapvető előfel- tétele, elvi alapja a rendszeres statisztikai adatgyűjtések szigorúan meg—

határozott bizonylati alátámasztása és mert nem folytatott elvi síkon harcot az egymással kooperáló statisztika, operatív számvitel és könyv- vitel központilag egyeztetett és irányított egységes rendszerének kialakí- tásáért.

*

A szocialista statisztika és számvitel megteremtése harc kérdése; küz—

delmet jelent az e téren megmaradt tőkés maradványok: a [belső egység és szervezettség hiánya, a kontárkodás: át nem gondolt, ötletszerű adat- gyüjtések, az ellenséges irányzatot képviselő maximálizmus: a párhuza—

mos, szü'kségtelen részletességű és terjedelmű adatgyűjtések ellen.

Gazdasági kádzereink tudatában már nagyrészben átment a lenini figyelmeztetés: ,,A munka mennyiségének és a termékek elosztásának

? Lenin: Válogatott müvek, Szikra, Budapest, 1948, 372—373_ old.

2 Statisztikai Szemle

542 _ _ mano A SZOCIALISTA STATISZTIKÁÉR'I'

Számbavétele és ellenőrzése -—-—- ebben van a szocialista átalakulás—

lényege, ha. már egyszer a proletariátus politikai uralma megvalósult és biztosítva lett."B Azt azomban már kevesebben értik a maga jelentősé—

gében, hogy mint ahogy a szocialista átalakulás lényege számbavétel és ellenőrzés, úgy a szocialista számvitel és ellenőrzés lényege annak belső egysége, szigorú állami fegyelme, központi irányítása. Pedig már hűségesek saját tapasztalataink ezen a téren, világosak a szovjet útmutatások, amne- lyek egyértelműen az egységes, magas szervezettségi fokon álló egymás—

sal kooperáló statisztikát és számvitelt jelölik meg 'a szocialista ellenőrzés legfőbb jellemzőjének. *

Ötéves tervünk teljesítésében ;; számvitelre váró feladatok megköve—

telik, az egységes statisztika és számvitel kialakítását elősegítő rendel- kezesek megadják a lehetőséget a statisztika és számvitel valamennyi dol—

gozójának, hogy harcoljon a statisztika és számvitel egységes rendszeré—

nek megteremtéséért.

' Lenin: Válogatott művek_ II. kötet, Szikra, Budapest, 1949, 297. old. 4.4 : _