9. szám.
-——728——— 1932
Az , Az elhalt akadémiai tagok Az elgalálozás esetek tízéizliagos életkgxgíw
1 ele száma átlagban átlaggarli
1831—1840 36 587) 597
1841—1850 54- 60'4
1851—1860 54. 62'8 62'0
1861—1870 63 61'4l
1871—1880 75 66'63 66'4
1881—1890 95 66'3
1891—1900 92 71'2 69'2
1901—1910 80 66'9l
1911—1920 87 6932) 709
1921—1930 78 72'9
1831—1930 714 66'5 66'5
Az akadémikusok átlagos életkora e sze—
rint a 100 év első évtizedétől az utolsó év—
tizedig 58? évről 729 évre növekedett. A növekvés évtizedrőhévtizedre nem egészen szabályszerű, ha azonban két—két évtizedet foglalunk össze, az átlagos életkor követke- zetes emelkedése konstatálható.
A kimutatást ki lehetne még egészíteni az akadémiai taggáválasztás idejében volt
életkor adataival, de azt hisszük, hogy ezfölösleges, mert hiszen a taggáválasztás ko—
rábbi, vagy későbbi ideje nem lehet befo—
lyással az élettartamra. Annyi a részletes adatokból így is látszik, hogy régebben jó- val töb-b akadémiai tag halt el fiatalabb ko--
rában, mint az utóbbi időben. Pl. míg azAkadémia fennállásának első évtizedében 36 tag közül még gden haltak el 50 éven aluli korban, a második évtizedben is még 54 elhalt tag közül 11-én nem érték el az 50 évet, addig az utolsó két évtizedben 87
elhalt tag közül csak 3, illetőleg 78 elhalt tag közül csak egy volt 50 éven aluli. Érde- mes még megemlíteni, hogy a 714 elhalt akadémiai tag között 19 még a 30-as élet—
években volt, amikor meghalt, ellenben
8—an a 90-edik életévüket is túlhaladták._
Legmagasabb életkor pedig, amelyet akadé-
mikus elért, 97 év volt.Megpróbáltuk az elhalt akadémikusok életkor—adatait születésük évtizede sze—
rint is feldolgozni. Az így szerkesztett ki- mutatás azonban nem mutatja olyan hatá—
rozottan az életkor növekedését, mint az elhalálozás évtizede szerint összeállított táb—
lázat. Ennek oka egyrészt az, hogy a leg—
régibb évtizedekben csak egészen kis szá-
mok szerepelnek, így tehát a törvényszerű—ség még nem nyilvánulhat, meg, másrészt
az utolsó évtizedek még nem lehetnek telje- sek, hiszen azok szülötteiből még sokan
életben vannak, azok későbbi elhalálozásafogja majd teljessé tenni az illető évtizedek adatait és természetesen magasabbra vinni az átlagokat. Ez okok miatt a szóbanforgó kimutatás adatait nem is közöljük.
Mindenesetre örvendetes tényként lehet
megállapítani, hogy az átlagos életkor még a nemzet azon rétegeiben is erősen javul, amely rétegekről azelőtt is fel lehetett téte- lezni, hogy higiénikus életszabályok szerint élnek és olyan viszonyok között vannak, amelyek az egészséges életmódot lehetővé—' teszik.
K. A. dr;
Nemzetközi bevándorlás és település Franciaországban.
Dimmz'gration et la répartition des étmngers en France.
1. Bevezetés.
a) A vándormozgalom történeti áttekintése.
Franciaország népességének gyönge szaporo- dása folytán előálló munkaerőhiány és az ország fejlett gazdasági viszonyai már közel egy évszázad óta erős vonzóerőt gyakorolnak az európai népek fiaira. A vándormozgalom a nagy francia forradalom alatt indulhatott meg, mert hiszen a Bourbonok ancien régime—jének merkantilista, elzárkózó poli- tikája nem kedvezett annak. Az első bevándorlók forradalmi eszméik miatt hazájukból kiűzött me—
nekültek és a szabadságeszméke'rt rajongó intel—
lektuelek voltak. Az igazi proletár tömegvándorlás csak jóval később, a Bourbonok uralmának vége felé indulhatott meg, amikor a jobbágyság felszaba—
dulása Nyugateurópában már befejeződött, s az erősen szaporodó népesség a kollektiv gazdálko-
dásból kiszakadva, az új termelési rendben elhelyez—
kedni nem tudott. Az első bevándorlási államok egyike Magyarország volt, s a levert Rákóczi—féle szabadságharc menekültjeinek egy része XIV. Lajos uralkodása alatt a francia hadseregbe lépett be.
A későbbi magyar kivándorlók is túlnyomórészhen politikai menekültek és intellektuelek voltak, az ipari tömegvándorlásban azonban a magyarok egé—
szen a világháború utánig nem vettek részt.
b) Bevándorlás a háború utáni évtizedben.
Az idegenek bevz'indorlása Franciaországba a világháború után hatalmas lendületet vett. Oka egy- részt a Franciaországban bekövetkezett gazdasági konjunktúra, másrészt az, hogy az erősen proletár—
népek fiai a háború és a békekötések által előidézett
"válságos gazdasági viszonyok között nem találtak Kriegélhetést s ugyanakkor a tengerentúli kivándor- lási területek fokozatosan elzárkóztak a bevándor—
lók elől.
A franciaországi idegenbevúndorlás a vándorlás kérdésének egyik legfontosabb nemzetközi problé- 1. A franciaországi bevándorlás 1921—30 között a
májává vált, s jelentősége ránknézve annál nagyobb, mert az utóbbi években Franciaország volt egyik legfontosabb bevándorlási területünk.
Az idegenek 1920—30. évek közötti beván- dorlása a francia munkaügyi minisztérium statiszti- kája szerint a következőképen alakult?)
francia munkaügyi minisztérium adatai szerint.
Immz'gration en France en 1921—30, doprés les chiffrcs du ministére frangais du Travail.
Bevándorlók illetve visszavándorlók ezrekben. —— Etmngers immigre's ou rapatrie's, en milliers.
Belga—Belga IM esem,-Ms * 325537 U Egyéb _Ws síkságra;
§ Ég X§§ §£ §§§§ iJi§§§§§§A §£ §§§§ § ,lg§§§ § Je,
* itéli—§ E *.1223725 (vs—_ _itg's syg-553555 1333; ig;
192120§6t26 727 1 28 23J 4 7 1123 2911 4———0*1 1 2 3 554i26 80 63
1922 131225 1 38 7 45 12 7 49 56 33 928 37 2 —— 1 1 01 3 26 29 2 71§122193 50- 1923 925 34 4 29 8 37 11 9103112 39; 23 32 55 01 3 1 4 1 5 27 32 4 79195274 60 1924 16 2440 3 32 7 39 14 15 84 99 24' 18 23 41 O'] 6 4 10 01 3 33 36 7 90 175 265 48 1925 212647 3 15 4 19 14 13 42 55 33 131831 01 3 3 6 — 6 13119 5 72104176 54 1926 231942 3 6 2 8 14 12 27 39 28 19 3453 00 2 3 5 — 2 13 15 4 64 99163 49 1927 201030 7 8 01 8'1 83 6 4 10 32 6 2 8 13 07 03 1 9 03 07 1 17 40 19 59 901 1928 241034 3 12 1 13 5 10 8 18 17 121325 13 2 1 3 7 2 3 5 10 62 36 98 54 1929 15 924 2 14 3 17 5 4 22 26 9 133952 11 3 5 8 6 5 33 38 6 53111164 39 1930141024 — 18 4 22 —— 18 40 58 —— 272855 __l 7 5 12 —— 10 40 50 — 93129222 ——
A bevándorlás egészét tekintve, az 1921, évi mélypont után 1924-ig emelkedő a vándormozgalom iránya, s ekkor stagnálás, majd fokozatos visszaesés
következik be, amer 1927-ben kulminál, amikor is
az idegenek vándormozgalma veszteséggel zárult.
Ez a visszaesés a Poincaré-féle valutareformra thank—stabilizáció) vezethető vissza, aminek folytán air-ancia valuta nagyrészben elvesztette dumping—
hatásai, ami az ipari termelésben érezhetö vissza- esést okozott. így az általános ipari index 126-ról III)—re, a vas- és gépipari 132—ről 114—re, az autó- ipari 543-ról 524-1'e esett vissza. Ezt ismét fellendü—
lés követi, ami a tárgyalt időszak végén, 1930-ban éri el csúcspontját. 1931-ben, különösen az év vége- felé a világgazdasági válság következtében meg—
indult a nagyarányú visszavándorlás.
A bevándorlók 60%-a ipari, 40%—a pedig mezőv gazdasági foglalkozást űzött. Ezek az adatok azon—
ban nem adnak biz—tos tájékoztatást, mert egyik foglalkozási ágról a másikra való áttérés könnyű és gyakran konjunkturális változásnak van alávetve.
másrészt a visszavándorlás foglalkozási ágankint nincs részletezve s így azok visszavándorlóinak ará- nyát nem lehet megállapítani.
A nyugateurópai népek franciaországi beván- dorlása stagnáló, a kelet— és déleurópai népe-ké pedig erősödő irányzatot mutat, ami különösen a háború 1) Annuaire Stat. de la France. 1920—30. évf.
' ' ,
Az IDEGENEK BE " ES VISSZAVANDO RLASA lmmzyfenan elmpa/nkvmen/a'as é/I'anyers en/ne
1 9 2 O '1 9 3 0.
300 ezer/á/e/r [ [Weir/res 300
l
!
89m'nv'wűás—lmmgna/im
250 250
20 laoo
4150 x 150
1oc 100
50 */ X 50
V/sszayánán'ás—Rapafnémenf
o ' o
o r N m 4 m o ix co o o
Si N N N N, N. N N N N 8
msrm'iaz. __ alibi-im.
9. szánn
—-—730—— 1932
utáni időszakban volt érezhető s az Egyesült Álla- mok vándormozgalmában beállott hasonló jelen—
ségre emlékeztet.
A francia statisztika bevándorlási adatait álta- lában alacsonynak tartják, de ez nem indokolt,
mert ha a vándorlási egyenleg-et az 1921. évi idegen népesség számához hozzáadjuk, 1930 végén 2,694.336 idegent kapunk, tehát csak 196.587-tel kevesebbet az 1931. évi népszámlálás által megállapított idegen népességnél, Ez a különbözet az időközi természetes szaporodásban annál is inkább teljes fedezetet talál, mert a túlnyomóan produktív korosztályú idegenek halandósága aránylag alacsony.
A bevándorlás főoka a gyenge népességfejlódés
;,és a gazdasági konjunktúra volt s így elsősorban ezekről kell megemlékeznünk.
II. Franciaország népessége.
1. A népesség fejlődése a XIX. század eleje óta.
Franciaország népnövekedését Anglia, Olasz—
ország és Magyarország 1801—1930. évek között elért 'népnövekedésével összehasonlítva, Francia- ország népessége a 130 év alatt 48, az idegenek le- számitásával pedig, akik 1801-ben bizonyára nem voltak számosan, csak 37%—kal növekedett, mig Anglia és Wales népessége 349, Olaszországé 127, Magyarországé pedig (17 évvel rövidebb időszak alatt: 1787—1910) 186%—kal növekedett, bár ezalatt az idő alatt Franciaországból alig volt kivándorlás, míg Anglia és Olaszország az erős kivándorlás foly- tán többmilliós népveszteséget szenvedtek. Német—
ország és Franciaország népességfejlődését a háború előtti területen hasonlítva össze, 1840—1910 között az előbbinél 92, az utóbbinál 16, az idegenek nélkül pedig csak 14% volt a lélekszámemelkedés, bár Németország kivándorlási vesztesége
lentős volt.
szintén je—
Franciaország népességének fejlődését területi- leg vizsgálva, a népesség fogyása a XIX. század ele- jétől a világháború végéig majdnem fokozatos ter- jedést mutat?)
Franciaország Ezek közül
Időszak megyéinek növekedett fogyott
száma a népesség
- 1831—35 86 78 8
1851—72 82 33 49
187 2—91 87 47 40
1891—1911 87 27 60
1911—21 87 8 79
1921—26 90 59 31
1926—31 90 4.6 44
Franciaország 90 megyéje közül 43-nak 1931—
ben kevesebb volt a népessége, mint 1831—ben, 25- nek pedig kevesebb volt, mint 1801—ben.
A világháború után beállott javulás az erős be- 1) Résultats'Statistigues du Recensement Gé- néral de la Population, 1926. Tome I. lre partie.
vándorlással és a születések számának emelkedésé—
vel áll kapcsolatban, az utóbbi évek azonban újabb visszaesést mutatnak.
2. A népesség stuynálásának okai.
a) Franciaország és (! nyugateurópai államok nép- mozgalma.
Franciaország népességének stagnálását a szü—
letések csökkenése és a halandóság magas aránya okozta. Franciaország a nyugateurópai államokat jóval' megelőzően bejutott már a népmozgalom in—
tenziv tipusát jellemző alacsony natalitású kor- szakba, viszont a halálozások terén sokkal tovább maradt azoknál a magas halandóságú extenzív idő—
szakban. _
Az 1.000 lélekre eső születési arányszám?) —- azon államok közül, amelyek népmozgalmi statisz—
tikája 1801—ig vezethető vissza, — elsőnek Dániával egyidőben Franciaországban hanyatlik 30 alá 1831—40 között, míg az Angliában és Belgium-
ban csak 1891——1900 között, Hollandiában 1906—10
között, Németországban 1911—ben, Magyarországon,, Olaszországban és Spanyolországban csak 1923-ban következett be, a keleteurópai államokban pedig az.
arányszám jelenleg is magasabb ennél. 200/00 alá 1906—10 között süllyedt Franciaországban a szü—
letési arányszám, s a rendkívüli 1920. évtől el—v tekintve, többé nem is érte el ezt az arányt. A többi európai államok közül Angliáé 1922-ben, Belgiumé 1924—ben, Németországé 1926-ban süllyedt a 200/oo-es nívó alá, míg Magyarország, Olaszország és Hol—
landia arányszámai, a keleteurópai államokról nem is beszélve, ma is magasabbak. A háború utáni idő—
szakban a francia születési arányszám, szemben a többi államok fokozatos visszaesésével, stagnálást mutat, úgyhogy az erősen csökkenő német arány- szám 1930—ban első ízben alacsonyabb a franciánál
(17'5, illetőleg 181).
A halálozási arányszám ezzel szemben Francia- országban magasabb volt a nyugateurópai államo—
kénál. 1810—40 között csak a skandináv államok—
kal lehet összehasonlítást eszközölni s ebben az idő—
szakban Franciaország arányszámai magasabbak.
1881—90 között Nagy—Britanniában és a skandináv államokban az arányszám már 20 alá száll, Francia—
országban pedig még 221, s ez az arány már jóval kedvezőbb az előző évtizedekéne'l. Németország arányszáma ekkor még magasabb volt, a század elejétől azonban a német arányszám jelentékenyen kedvezőbben alakul a franciánál s ezt az irányzatát napjainkig megtartotta. Nagy-Britannia, Hollandia, Belgium és a Skandináv államok arányszámai szin- tén alacsonyabbak.
o
-) A következő részben közölt adatok az ,,An—
nuaire Statistigue de la France" 1930. évi folyamá- ból vétettek át.
/
ÉSzám.
um
Franciaország halandósága ma is extenzív irány—
latot mutat s magas a gyermek- és fertőzőbeteg—
segí mortalitás, viszont alacsony a kultúrállamok- nál erősödő irányzatot mutató rákhalandóság. Ez annál érdekesebb, mert a francia népesség korössze- tétele szenilisebb lévén, a rákhalandóságnak maga- sabbnak kellene lennie, minthogy az annak kitett idősebb korosztályok aránya magasabb. 1928-ban az 1.000 élveszülöttre eső csecsemő—halandóság Fran—
ciaországban 91, Norvégiában 49, Hollandiában 53, Svédországban 62, Angliában 65, Dániában 81, Bel- giumban 87, Németországban 89. Tifuszhalandóság 1,000.000 lélekre 1928-ban Franciaországban 54, Dá- nia 6, Svédország 7, Anglia 11, Hollandia 14, Német- ország 17. Tuberkulózishalandóság 100000 lélekre 1928-ban: Franciaország 1650 Dánia 74'9', Hollan- dia 83'8, Németország 87'5, Anglia 95'9. Rákhalan- dóság 100000 lakosra 1928-ban: Franciaország 96'4, Olaszország 62'7, Magyarország 98'0, Németország 1281, Anglia 142'5.
A francia népesség kedvezőtlen születési arány- száma a házasságok alacsony tennékengségével van összefüggésben. A házasság-kötési arányszám ugyanis Franciaországban magas, a mult század 60—as, 70—es éveitől kezdve napjainkig magasabb Anglia, Skócia, 'lrország, a skandináv államok, Hollandia, Spanyol—
ország és Portugália házasságkötési arányszámainál, hazánk, Németország és Olaszország arányszámai- nál azonban alacsonyabb. Bár ezek az arányszámok nem abszolút értékűek, mert azokat a népesség kor- tagozódása, demografiai és foglalkozási viszonyai is befolyásolják, a házasságok tenméketlenségét azonban már ezek az adatok is igazolják. A 15 éven felüli házas nőknek az összes 15 éven felüli női né—
pességhez viszonyított arányában szintén Francia- ország mutatja az egyik legmagasabb arányszámot, amit csak az Egyesült Államok, Németország, Auszt—
rália és a keleti államok mulnak felül. Francia- ország kortagozódásának egyébként, a szülőképes korosztályok magasabb aránya miatt, előmozdító- lag kellene hatni a születésekre.
b) Franciaország népmozgalmának történeti fejlődése.
A francia népesség gyönge természetes szaporo- dásának okait kutatva, egészen a francia forrada- lomig, illetőleg a napoleoni időkig kell visszatekin- tenünk. A forradalom és a napoleoni háborúk ugyanis súlyos érvágást ejtettek a francia népmoz- galmon, minthogy a legproduktivabb korosztályban érzékeny veszteséget okoztak. Ez azután, a szülő- képes korosztályokban beálló csökkenés folytán, magában rejtette a további kedvezőtlen fejlődést s a háborúk pusztítása Franciaország férfilakosságá- nak kortagozódásán egészen az 1850—60-as évekig éreztette hatását. A napoleoni háborúk közül a Na- poleon konzulságának utolsó és császárságának első
—-—731— 1932
éveiben viselt háborúk okoztak a szaporodásban leg- nagyobb veszteséget, míg ugyanis 1801-ben és 1802- ben a természetes szaporodás 142, illetőleg 147 ezer lélek volt, az a következő években 37, 10, illetőleg 79 ezerre esett vissza. Különös, hogy a rendkívül véresnek ismert oroszországi hadjárat nem okozott látszólag nagyobb veszteséget.
A háborús évek pusztításait a születések utá- nuk következő fellendülése enyhítette. A következő időszak gazdasági válságaií) (1828—34, 1865, 1868——
69), az 1830—as forradalom, a krími háború, a kolera- járvány kedvezőtlenül befolyásolták a népmozgal—
mat, majd a szerencsés osztrák-francia háború után emelkedő az irányzat. Az 1870—71-i háborúban 103, illetőleg 445 ezer főnyi veszteséggel zárul a nép—
mozgalom, amit 1872—77 közt ismét kilengés követ.
1878—tól kezdve azonban Franciaország végérvénye- sen bejutott a degresszív irányú szaporodási perió- dusba s ettől az időponttól kezdve napjainkig csak.
három rendkívüli évben: 1920—ban, 1921-ben és
1930—ban haladta meg a természetes szaporodás a 100000 lelket, 13 évben azonban legutoljára 1929-ben —— a népesség fogyott. Franciaország tehát a népességfejlődués stagnáló korszakába mintegy 35 szomszédos nyugat—
e'vvel hamarabb jutott be a
európai államoknálu ahol ez az irányzat a világ- háború alatt állott be.
c) A falusi népesség stagnálása és annak okai.
A francia gyenge népességfejlődésnek legfőbb oka azonban a népességfejlődés előrevivőjének, a falusi lakosságnak kedvezőtlen szaporodása volt.
így pl. 1930-ban a 48 túlnyomóan mezőgazdasági foglalkozású megye közül csak 13-nak szaporodása érte el, illetőleg haladta meg Franciaország átlagát, 13—nak természetes szaporodása pedig veszteséggel zárult s éppen a legerősebben agrárfoglalkozású me—
gyék fogyása volt a legerősebb. így (zárójelben a mezőgazdasági férfinépesség aránya) az 1.000 lélekre eső természetes fogyás alakulása 1930-ban a követ- kező volt:?) Gers (75) —33, Lot (73) ——42, Tarn-et—
Garonne (66) ———29, Ariege (63) ——22, Vienne (62)
——29, Yonne (52) —25, Nievre (51) —3_0.
A mezőgazdasági népesség gyönge szaporodásá—
nak főokát az egykében kell keresnünk. Francia—
országban korán, már a francia forradalom alatt végbement a jo—bbágyfelszabadítás, az erőszakos föld—
reform, illetve a nemesség nagybirtokainak elfogla- lása. A földmívesne'pesség tehát birtokossá lett. Ké—
sőbb Napoleon polgári törvénykönyve, a Code Civil örökösödés esetére a földbirtok természetben való 1) Az itt közölt gazdaságtörténeti adatok az ,,Annales of Business Cycles" c. kiadványából vétet—
tek át.
*) Résultats Statistigues du Recensement géné- ral de la Population, 1926. Tome I. 3e partie és Annuaire Statistigue de la France, 1930. évf.
9; szám.
— 732 —
MW—
2. A* természetes szaporodás és a mezőgazda- sági üzemek nagysága néhány jellegzetes mező- gazdasági megyében. — Aceroz'ssement nat—wet et grandem- des établissements agm'coles dans guelgues
départements par excellence agricoles.
, gé § § Propartíon des Sá § $$$; établissem.agn'coles
es sss ;;ss a se,
Megyék §sl§§§ sv§§ El,:
a.) ._ : .. ")
De'partements ÉEÉÉÉÉ gágg 33313
WE? § § " ztató Ég § $$$ ngdáícági üzggzek
aranya
Kedvező szaporodá—
snak —— Aceroissem.
favorable :
Morbihan . . . . 57 387 61'2
Finistére . . . . . 54 376 64'6
Manche . . . 51 390 586
Vendée . . . 49 439 537
Mayenne . . . 45 294 692
Itle-et Vílaine . . . 39 36-5 615 Kedvezőtlen szaporo—
dásuak—Accroz'ssem.
de'/'avorable :
Lot . ——42 68'2 31'8
Gers . ——33 626 371
Nievre . -—30 55'0 41'1
Tarn-et—Garonne —2.9 62'5 37'1
Vienne . . . —29 570 421
Lot-et-Garonne —26 61'6 38'8
Yonne . . —25 54'2 41"?
Haute-Garonne . . S —23 599 393
osztását mondta ki, ami a földbirtok további fel- darabolását mozdította elő. A tulajdon kialakulása magával hozta a materialisztikus felfogást, amely az egyén életét és a család fejlődését a birtok meg—
tartásának rendelte alá.
A szaporodásnak a mult század 70-es éveinek végén való megtorpanása egyrészt a mezőgazdaság lJenépesedésével, másrészt azonban már a második császárság alatt megindult és a harmadik köztársa—
ság alatt fokozódott atheista, vallásellenes, szabad- kőműves irányzat felszínre kerül—ésével indul meg, amely az állam hivatalos politikai irányzatává vált s az általa hirdetett materialista elvek a katoliciz—
musnak a gyermekkorlátozás elleni erős küzdelmét ellensúlyozták. Az addigi kollektív világnézetet a vagyonosodással és a tulajdonnal az individuális világszemlélet váltotta fel, amely a születések Imr- Iátozását is az egyén szabad belátására bizta.
A kisbirtok túltengő voltára, földbirtoknagyság—
statisztika hiányában, csak a foglalkozási statiszti—
kából vonhatunk következtetéseket. Az 1926. évi népszámlálás adatai szerint a földmíveléssel és állat- tenyésztéssel foglalkozó 2,503.000 gazdasági üzem közül 1,326.000 bérmunkás nélkül dolgozott, 1,142.000 üzem 1—5, 27 ezer üzem 6—10, 5'6 ezer 11—20, 21 ezer 20—10(), 16 üzem pedig 100—200 munkást
alkalmazott. 500-nál több —munkást csak 4 üzem foglalkoztatott. A kis birtokok aránya tehát 98'6%-a volt az összes üzemeknek. Hasonlóképen a kisüzemek túltengő voltát mutatja az is, hogy a
7,l40.000 mezőgazdasági kereső közül 4,816.000
(67470) volt vállalatvezetőként (Chef diétablisse- ment) kimutatva, ami természetesen az eseteknek csaknem száz százalékában a kisbirtokost jelenti, mert hiszen azok üzemük vezetésére nem tarthat-_
nak gazdatisztet, s csak 2,319.000 (32'5%) volt mun- kás, míg a tisztviselők száma csupán 4.782 (0196) volt.
Megyénkint vizsgálva az adatokat, a szaporo—
dás és a földbirtolmagyság között határozott korre—
láció mutatkozik. Azokban a megyékben, ahol az egészen kisbirtokok (idegen munkaerő nélküli üze—
mek) aránya magas, a lakosság fogy, míg azokban a megyékben, ahol a nagyobb birtokok vannak erő—
sebben elterjedve, a szaporodás kedvezőbb (l. a ? sz. táblát), azonban még ott is jóval a nagyipari megyék szaporodása alatt marad.
A francia statisztika 1896 óta csak 1911-ben mutatta ki a foglalkozást egyénileg (profession in—
dividuelle) egyébként azt a munkaadó üzeme szerint mutatja ki (industrie). 1911-ben a 8,517.000 mező—
gazdasági kereső közül 5,219.000 (61'2%) volt tu—
lajdonos, 3,293.000 (38'6%) volt munkás és 49 ezer (0'2%) volt tisztviselő. Mig azonban 1.000 tulaj- donosra pl. Gers megyében 265, Lotban 412 munkás esett, addig ez az arány Mayennében 933, Finisté- reben 827 volt.
Magyarországon is törvényszerűség a kisbirtok gyermekkorlátozó hatása s a kisbirtokosok szapo- rodása nálunk is gyengébb a mezőgazdasági cselé—
dekénél és munkásokénál, viszont termékenységük a földbirtok nagysága arányában javul. Utalunk
erre vonatkozólag Kovács Alajos dr.—nak ,,Föld-
mívesnépünk házassági termékenysége" e. ta- nulmányáraf) amely felhívta erre a fontos kér—
désre a figyelmet.
Franciaország aránylag magas halandósága szintén összefügg az ,,egyké"-vel. A nagyobbszámú gyermekből a természet kiválasztása folytán a leg- egészségesebb, legéletrevalóbb egyedek maradnak
meg, a ,,birth control" mellett azonban a született
gyermeket mindenképen életben igyekeznek tartani s magát a házasságkötést és a szülést igyekeznek egy gazdaságilag alkalmasabb későbbi, az utódok fejlődése szempontjából azonban kedvezőtlen idő—
pontra halasztani, s így a leszármazók beteges, cse—
nevész egyedek lesznek, akik azután a velükszüle- tett betegséget, illetve betegségi hajlamot tovább—
örökítik utódaikra. Ez fajegészségtani szempontból rendkívül káros, s természetesen nagyobb halandó—
sággal jár, amit egyébként a népességnek éppen a 1) L. M. St. Szemle 1930. évf. 2. sz.
, _9?.,f_ aie-, _733— 1932
születések korlátozása folytani szenilis kortagozó- dása is előmozdít.
Franciaország elnéptelenedésének fővidék'ei a Garonne völgye, Normandia, Dauphine, Champagne, a Gascogne hegyvidéke és Auvergne voltak. Az el—
néptelenedés általában a kedvezőtlen szaporodással és az említett kisbirtokrendszerrel állott összefüg- gésben, Normandia természetes szaporodása ezzel szemben meglehetősen kedvező volt, s a népveszte—
ség itt a_főváros és az északi partvidék felé irányuló
erős elvándorlásra vezethető vissza, ami legújabban
a breton megyékre is kezd átlel'jedni.
d) Az ipari népesség szaporodása.
Franciaországban a természetes szaporodás leg—
erősebb az ipari, főleg a nagyipari megyékben, a francia népesség propagációját tehat az ipari prole—
táriátus viszi előre. A 26 túlnyomóan ipari foglal- kozású megye közül 1930-ban csak kettőnek termé—
szetes szaporodása zárult veszteséggel, s 16 megye természetes szaporodása messze felülmulta Francia—
ország átlagát. A szaporodasnak ez az irányzata
úgy a háború előtti, mint a háború utáni időben,
(1921—30 között) is megfigyelhető volt.
3. Franciaország természetes szaporodása és a nagyipari megyék részesedése a természetes szaporodásban 1930-ban. — Accroz'ssement nature!
de la population en France et participation, en 1930, des départements de grande industrie a l'occroissement
natural.
- rmé zetes — 10.000
M e g y e k Terodáss ezrelgggriyo lélekre
' ísseme - Pour] . 00
D 6 P a r t e m e " i s ACZE) en miiiltíeyí'im habilgnüts
!
Franciaország össz.: '
France entiére : 100 24
Ebböl —— Dont
Nord . . . 13 64
Parade—Calais 13 111
Seine . 9 19
Moselle . . . 7 104
Seine Inférieure . . 5 54
Meurthe et—Moselle 4 71
Bas-Rhin . 4 59
Haut-Rhin . . 3 59
Aisne . . . . gi 3 54
A felsorolt 9 megye , Les 9 départements ,
ci-dessus; . . . § 81 i ——
A kisipari megyék szaporodása már jóval gyen—
gébb, a tulajdon korlátozó hatása tehát itt is érvé- nyesül. 1930-ban Franciaország természetes szapo—
rodásának több mint fele, mintegy 60.000 lélek, túl- nyomórészben nagyipari megyéből került ki (1. a 3. sz. táblát). Az erősebben ipari foglalkozású me- gyékben, az összes keresők közül 100-nál több mun—
kást foglalkoztató üzemekben dolgozókat a szapo—
rodási arányszámmal összevetve, a szaporodás
4. A természetes szaporodás és a nagyüzemi proletariátus viszonya néhány jellegzetes megyé- ben. — Rapports de l'accroissement natural et de l'élément ouvrícr des grandes ewploitatíons en guelgues
départements caractérz'stioues.
_ — __ ;
a s 1§§§ §§§sx
; § ; § §, § § a §§
Kedvező szaporodású ipari % § % Eg § § § § Él";—
jellegű megyék % : § § Elo-!? "§ a.?) 3, § Dépaf'temmts de caractére gg § BÉ 135 3355 §;
industriel el d'un accrois— ; o' 3 ?; *S § S § _ gug semm! favorablz G§3$ ás,—__: S a.,?) 5.5 u w—So; m'iao 35.th
Strix—N %TTW'T'É—EZ'
346532 'NÉÉB §Bza§
H'ÚrcNezv-W—"U'Jgkiowg'
Pas—de-Calais . 111 854
Moselle . . 104 338
Belfort . . . . . 71 43'1
Meurthe-et—Moselle . 71 343
Nord . . 64 409
Haut-Rhin . 59 36'9
Rhöne . 59 220
Ardennes . . . 50 21'9
Vosges . . . 45 343
Haute-Marne . . . 17 12'4
Aube . . . . . . . 17 11'1
Bouches—du-Rhőne . . . 11 190
Seine—et—Marne . . . . 11 86
Seine—et—Oise . . . 5 126
Isére —2 18'1
Gard ——6 14'9
és a népesség proletárvoltának foka között hatá—
rozott Icorreláció mutatkozik (l. a 4. sz. táblát). A pontos elbírálás szempontjából zavarólag hat a me—
zőgazdaság és a kereskedelem, amelynél a kisebb üzemi egysége—k túlnyomóak, minthogy az ezek kö- rében alkalmazottak mérve az egyes megyékben kii- lönböző, azonban a tisztán ipari népességet, —- amely a felsorolt megyékben domináló —— nem' lett volna célszerű különválasztani, minthogy nem tud- juk azt, hogy az a szaporodáshoz mily mértékben járult hozzá. Az említett törvényszerűség azonban e zavaró jelenségek ellenére is határozottan érvé—
nyesiil.
Ill. Franciaország ipari termelésének alakulása a világháború utáni időszakban.
A Franciaországba bevándorolt idegenek leg—
nagyobb tömege 1926-ban az összes keresőknek 491
%-a, a férfi keresőknek pedig 52'7%-a, az iparban talált elhelyezkedést. 1906 óta az ipari idegen ke—
resők száma 387 ezer, a férfi keresőké pedig 348 ezer fővel emelkedett. A bányászatban még erősebb volt az idegenek számának emelkedése, s itt az ősz- szes keresők száma az 1906. évi 192 ezerről 146 ezer—
re, a férfi keresők száma pedig 19 ezerről 143 ezerre emelkedett. Az ipar és bányászat körében alkalma- zott idegenek számanak emelkedése részint a háború utáni termelési konjunktúrával, részint azzal a kö- rülménnyel áll összefüggésben, hogy a francia mező—
9. szám.
gazdasági népesség a háború utáni nagyobb terme- lési kcrethez szükséges munkaerőkontingenst —— a már említett okokból ——— nem volt képes szolgáltatni.
5. Az ipari termelési indexek alakulása Francia—
országban 192l—30. között.
Variations des indices de la production industrielle en France entre 1921 et 1930.
1913 : 100.
§,É Az általános ipari index összetevő , § § § indexei — Indices composants
Ev % § "__—"_m- és anyai
, fü %% gépipar férni ar testil— szat
"""" s §§ sg Mafil-
§E§3§ e fifa mé- lufgíe Textil? fram-
"4 '*' cam'gue __ ves
1921 55 60 41 52 58
1922 78 79 61 84 67
1923 88 90 68 83 80
1924 109 123 94 88 94
1925 108 115 101 91 104
1926 126 132 113 97 114
1927 110 114 112 98 117
1928 127 138 125 99 117
1929 139 157 129 92 123
1930
140 157 125 85 123
Az ipari termelés és a bányászat fellendülésé—
nek (l. 5. sz. táblát) az újonnan megszerzett terü—
letek nyersanyagokban való gazdagságán kívül, az ország tőke-bősége, az olcsó munkaerő és a kedvező exportlehetőségek voltak az okai. A hatalmas jóvá- tételi teljesítmények és a szerencsés pénzügyi egyez- mények helyreállították az ország pénzügyi egyen—
súlyát s így a termelést nem terhelték olyan hatal- mas közszolgáltatások, adók, mint a többi államok- ban. A háború utáni francia valutapolitika és a va- lutareform újabb előnyöket jelentett a termelésnek.
Franciaország ugyanis 192G-ig inflációs politikát folytatott, ami a valuta dumpingh'atása folytán an- nál erősebben éreztette kivitelfokozó hatását, mert a belső árszínvonal csak lassan követte a valuta ingadozásait. A valutát a Poincaré-féle valutareform sem stabilizálta túlmagasan s ezért csak átmeneti krízis következett be (1926—ban), viszont megóvta a termelést olyan válságtól, mint amilyent a túlzásba vitt német inflációs politika okozott.
A termelést elősegítő külső tényezőkhöz ha- sonlóan a tőke— és munkaviszonyok is kedvezően alakultak. Franciaország népessége a materialista felfogásból folyólag rendkívül takarékos s a tőke-
befektetésnek, a latin népek étatista felfogásának
megfelelően, a fix kamatozású értékek, állami, vá- rosi, vasúti kötvények voltak a kedvelt formái s a hazai ipartól így a tőkék nagy része elvonatott.
Nagyban hozzájárultak ehhez a politikai okok is, ugyanis a vesztett német—francia háború következ-
—— 734 —— 1932
ményeként a revanche—gondolat politikai szolgálatba állította a nemzeti tőkeerőt és azt idegen népek po- litikai lekötésére, szövetségesek szerzésére forditotta (Oroszország, Szerbia, stb.) s elvonta azt a belföldi termeléstől. igy a mult század 70-es évei és a vilag- háború közötti időszakban, amely Németországban, Angliában és az Egyesült Államokban az igazi kapi—
talizmus és a nagyipar kialakulásának legfőbb idő—
szaka volt, Franciaországban nem is következett be olyan mérvű ipari fellendülés, mint az emlitett álla—
mokban. Igaz, hogy erre az utóbbi, népességének stag- nálása folytán nem is volt úgy ráutalva, mint az előbb említett államok, ahol a népesség rendkívül erősen szaporodott, A háború utáni időszakban azon- ban a tőke, amely mindig a legkisebb ellenállás irá—
nyát követi, okulva a kötvényekbe fektetett tőke pusztulásán és az ipari konjunktúra következtében a belföldi piac felé orientálódott s a tókebőség folytán olcsó pénzzel látta ezt el. Ez természetesen kedve—
zően hatott a termelésre, mig ugyanebben az idő- szakban a legtöbb európai állam tőkeimportra szo- rult, ami a gyenge hitelbiztonsággal kapcsolatos ma—
gas kamatlábak miatt a tőkét rendkívül meg- drágította.
A francia tőkemozgás irányváltozását igen jól szemlélteti a párizsi tőzsde értékpapirindexének ala- kulása. Míg ugyanis 1859—től 1916-ig csak 7 olyan év volt, amelyben a részvényindex volt magasabb a kötvényindexnél, addig 1916-tól kezdve a legutóbbi időig a részvényindex jóval magasabban alakult.
A bevándorlást előmozdító okok közül fel kell még említenünk az iparban a 8 órai munkaidőre való fOkOZCItOS áttérést, ami a háború után világ- jelenség volt, s ami természetesen megnövelte a munkáskezek iránti keresletet.
Ugyancsak fokozta a munkakínálatot az a kö—
rülmény, hogy Franciaország a háború utáni idő- szakban is fegyverben tartotta hadseregét s ez oly körülmény melyet az egyes országok munkanélkü- liségi adatának összehasonlításánál általában figye—
lambe kellene venni.
IV. A bevándorolt idegenek települése Francia- országban.
Az idegen népesség lélekszám-ára vonatkozólag 1851 óta vannak adataink. (L. a 6. sz. táblát.) Az idegenek száma legerősebben a világháború utáni első évtizedben, 1921—26 között emelkedett, összesen 956.000 fővel. A következő évötödben a bevándorlás üteme már gyöngébb volt s az idege- nek gyarapodása csak 386000 lelket tett. A jövőben gazdasági világválság következtében az idegenek lélekszáma a visszavándorlás következtében előre- láthatólag csökkenni fog.
Franciaország főbb tájain az idegenek agglo-
'
9. szamu!
6. Az összes népesség és az idegenek növeke-
dése 1851—1931. között.
Accroissement de la population totale et du nombre des étmngers entre 1851 et 1931.
Összes Az idege—
Népszámlálás éYe Fame. 35333. magan
Anne'es Lm lakosra
de recensement ligakófiélgÉÉssgg 1909dlélek pit"? 11150?!)
7 ;;Zzífítffái'íf ei'ííízzí?í§ bamme
1851 (86 megye ——
départements) . . 35.738 379 106 1861 (89 megye —-
départements) _ 37.386 506 135
1866 . . , . . 38.067 655 172
1872 (87 megye ——
départements) . 36.103 74 1 205
1876 . 36.906 802 217
1881 37.672 1.000 266
1886 38.219 1.115 292
1891 38.343 1.102 287
1896 38.517 1.027 267
1901 38.962 1.038 266
1906 , . . . . 39.252 1.009 257 1911 . . . 39.605 1.133 286 1921 (87 megye —
départements) . . 37.500 1.417 378 1921 (90 megye —— 3 ;
départements). . , 39.210 ? 1550 395
1926 40.744 2.505 615
1931 41.835 2.891 691
inerációja legerősebb volt Párizs vidékén, a Föld-
közi—tenger partján és az északi határ mentén.!) Az idegen népesség lélekszámának emelkedése Párizs vidékének kivételével, ahol az idegenek száma nagyon erősen nött. fordított korrelációt mutat az idegenek tömörülésenek fokával.
1. A: 1926-ban.
Az idegenek között legszámosabbak voltak az olaszok, számuk 1926—ban 760000 lélekre rúgott
(3270). Lélekszám sorrendjében következtek ezután
a belgák 327 (14%), a spanyolok 323 (14%), a len- gyelek 309 (13%), a svájciak 123 ezer (5%) fővel.
Az olaszok és belgák a település régebbi időszaká- ban is vezettek tö—megükkel, a spanyolok és különö—
sen a lengyelek tömeges települése azonban újabb keletű. A spanyolok lélekszáma legerősebben a világ- háború alatt emelkedett (1911-ben 106, 1021-ben 255 ezer volt a számuk). Még erősebb volt a lengye- lek számának emelkedése az 1921—26 közötti idő—
szakban. amikor lélekszámuk 46.000-ről 309.000—re emelkedett. A kisebb nemzetiségek között az afrikai francia alattvalók vezettek 70.000 lélekkel (3%), majd a németek 69 (3%), az oroszok 67, az angolok
idegenek nemzetiség/i megoszlása
1) A következő rész statisztikai adatait a Journal Otticiel 1931. évi decemberi számából vett 1931. évi adatok kivételével a ,,Résultats Statistigues du Re—
censement général de la Population, 1926. Tome [.
59 partie" c. kiadványából vettük át. Az utóbbi for- rásból vettük át az alább között térképet is,
—735———
1932
62, a cseh-szlovákok 33 ezer főnyi települővel. A.
sorrendben néhány hellyel távolabb következnek a
1926—ban 13.417 főre
magyarok, akiknek száma rúgott.
2. A [ranciaországi magyarok települése.
Számunkra kétségkívül legfontosabb a magyar kivándorlók tömörülési viszonyainak ismerete, s azért ezzel kissé bövebben kell foglalkoznunk, any- nyival is inkább, mert az utóbbi években Francia—
ország volt Kanada mellett a legfontosabb bevándor—
lási területünk. A magyarok száma nemcsak az 1921. évi, hanem a háborúelőtti állapottal szemben is emelkedett. 1921—26 között az Összes nemzeti——
ségek közül a magyarok száma emelkedett legjob- ban, mintegy 2.000%-kal, ami nem jelent sokat, mert számuk 1921—ben csak 631 volt.
Azt, hogy a magyar kivándorlók hazánk melyik részéröl származnak, megfelelő adatok hiányában
— sajnos — pontosan nem lehet megállapítani, az európai országokba törekvő kivándorlók demo- gráfiai adataiból azonban, minthogy Európába—n kivándorlásunwk túlnyomórészben Franciaországba irányul, arra következtethetünk, hogy a kivándorlók legnagyobb része Esztergom, Baranya, Komárom és Nógrád vármegyéből, tehát azokról a helyekről ván—
dorolt ki, ahol a bányászat elterjedtebb foglalko—
zási ág, amit az is megerősít, hogy a franciaországi magyarok között nagyszámú bányász van. Ezen—
kívül még Budapestről került ki a kivándorlók na—
gyobb kontingense.
A magyarok települése rendkívül koncentrálL Seine megyében 5'4, Pas—de-Calaisban 3'2, Nordban 113 ezer magyar, a franciaországi magyaroknak te—
hát több mint % része tömörült.
1926 óta a franciaországi magyarok száma az utóbbi időben erősödő visszavándorlás ellenére is jelentékenyen emelkedett, s számuk ma, értve ez alatt a magyar állampolgárokat, a legminimálisabb becsléssel is 20—22.000-re tehető.
A francia statisztika — sajnos — a jogi nem—
zctiséget, az állampolgárságot és nem az anyanyelv vet veszi alapul a nemzetiség meghatározásánál s így az utódállamok nagyszámú magyar anyanyelvű bevándorlóit az illető állam többségi nemzetisége szerint románnak, szerbnek, illetőleg cseh-szlovák- nak tünteti fel. A romániai magyar nemzetiségű ki—
vándorlók számát kerekszámban 4, a cseh-szlová—
kiaiakét 3, a jugoszláviaiakét pedig 5 ezer főre tehet—
jük. igy az 1926. évi magyar anyanyelvű bevándo—
roltak száma —— az általunk kb. 1.500 lélekre becsült idegen anyanyelvű magyarországi kivándorlók le—
számításával _ át)—22.000 főre, jelenleg pedig
mintegy 30.000 főre tehető. A magyarság szempont- jából szerencsés körülménynek mondható, hogy az utódállamok magyar anyanyelvű kivándorlói na—
gyobbrészt ugyanazokon a területeken tömörülnek.
