660
A demográfiai. gazdasági és társadalmi tényezők és folyamatok kölcsönhatása — mint új. interdiszciplináris terület — témáit, mód- szereit és tartalmát tekintve, nagy figyelem- re tarthat számot. Különösen nagy jelentő—
sége van a gazdasági, társadalmi és demog- ráfiai változók dezaggregálásának és a köz- tük fennálió kapcsolatok feltárásának. Ezen a téren az oktatásnak két célt kell szolgál—
nia: egyrészt. hogy a hallgatók megértsék a fejlődési folyamatokat; másrészt hogy ta- nulmányozzák azok lényeges alkotórészeit. és hogy alkalmazni tudják a modern tudomány
eszközeit a demográfiai kutatásban.
Az említett területek jellemző vonásai:
1. sok közös elemet tartalmaznak, különösen a demográfiai jelenségek és alapvető módszerek te-
kintetében;
2. a leglényegesebb különbsé e területek között a probléma megközelítése és sáfyozása, valamint az
alkalmazott módszerek tekintetében van:
3. komplementaritásuk nagyfokú.
Mindezek lehetővé teszik az oktatás pár- huzamos megszervezését, hogy minden terü—
leten megfelelő mértékben helyet kapjanak a közös, általános és a speciális elemek. Vi- szonylag kis létszámú —— különálló, de egy- mással szoros kapcsolatban levő — hallgatói csoportokat lehet ezek alapján szervezni.
és a hallgatók már a második szemesztertől kezdve bekapcsolódhatnának a gyakorlati
kutatómunkába is.
STATISZTiKAl lRODALMl FIGYELÓ
A szerző a továbbiakban az oktatási prag—
ramba felveendő ismeretelemeket mutatja be a következő öt csoportba sorolva azo-r
kat:
1. matematika, a statisztika elmélete, rendszerei- mélet és rendszerelemzés, programozás, számítástech- nika. :: tudományos kutatás módszertana. idegen
nyelvek;
2. népességgenetika, a demográfiai elemzés el-v méiete. népességmodeilek, népességstatlsztika, mód- szerek, demográfiai elemzések, népességeiméletek.
antropageográfia, népességtörténet, demográfiai elő- rejelzések, a demográfia önálló tudományterületei:
3. a gazdaság- és társadalomstatisztika rendsze-r re. a társadalmi elszámolási rendszer. gazdaságai- méiet. a gazdasági fejlődés elmélete, a regionális fejlődés elmélete. gazdasógföldrajz, a család- és te- lepülésszociológia a társadalmi és gazdasági rend-r szerek és intézmények, a munkagazdaságtan és a foglalkoztatás elmélete, az oktatásgazdaságtan, az ökonometriai fejlesztési modellek és multidiszcipli—
náris modellek;
4. a pszichológia elemei, a reprodukciós maga-—
tartás elmélete, a szociálpszichológia elemei, a kommunikáciáelmélet;
5. általános fejlesztéspolitika, népesedéspolitika,.
regionális fejlesztési politika.
Természetes, hogy a felsorolt témák nem egyformán fontosak mindhárom emlitett te—
rület számára.
Figyelembe véve a hallgatók előképzettsé—
gében meglevő különbségeket, hasznos len- ne. ha a stúdiumokat nagymértékben indi—
vidualizálni lehetne. —
(ism.: Szabóné Horváth Beáta)
GAZDASÁGSTATISZTlKA
SZABADSÁGOS ÉS UDULÉS! CÉLÚ UTAZÁSOK
(Urlaubs- und Erhalungsreisen 1976/77. — Handel, Gastgewerbe. Reiseverkehr.) Statistisches Bundesamt.
Wiesbaden. 1978. 56 p.
A Szövetségi Statisztikai Hivatal először 1962-ben hajtotta végre és azóta hat alka- lommal ismételte meg .,Szabadságos és üdü—
lési célú utazások" c. adatfelvételét. A vizs- gálathoz használt minta 1962-ben és 1972- ben 1.0 százalékos, az 1966.. 1969., 1971., 1975. évi, valamint a legutóbbi 1976/77—re vonatkozó minta O,1 százalékos volt. Ez utób- bi azt jelentette. hogy mintegy 62000 em- bert kérdeztek meg 1976 áprilisa és 1977 márciusa között utazásairól.
A vizsgálatba korra való tekintet nélkül vonták be a lakosokat. A felvétel tárgya volt minden olyan utazás, amelynek időtartama 5 vagy annál több nap és indítéka nem hi- vatalos vagy üzleti ügy volt. Figyelembe vet—
ték a rokonlátogatás célú vagy a saját ún.
,,második lakásokba" történő utazásokat is.
Valamennyi mintába került személy, vala- mennyi utazásáról külön kérdőív készült.
Egy-egy út (földrajzi) céljának azt a telepü-
lést tekintették, ahol a megkérdezettek cr leghosszabb időt töltötték, ha ez több tele-—
pülés esetén egyenlő volt. akkor a távolabbi;
minősült közülük az utazás célpontjának. Az utazásokhoz kapcsolódó kiadásnak tekintet—
ték az útiköltséget. a szállásdijat, az étke—
zési (ellátási) költségeket, de figyelmen kívül hagyták a tartós fogyasztási cikkek vásárlá—
sára forditott összegeket, továbbá az utazást megelőző ruházati és sportfelszerelés jellegű beszerzéseket, még ha azok valamilyen mó- don kapcsolatba hozhatók voltak is az uta-
zással.
Az adatok azt mutatják, hogy 1976 áprilisa és 1977 márciusa között a Német Szövetségi Köztársaság és Nyugat-Berlin 61,4 milliós la—
kosságából 27.2 millió fő egy vagy több al- kalommal elutazott lakóhelyéről legalább öt napra. Ez 44 százalékos utazási intenzitás- nak felel meg. Az 1975. évi felvételhez ha- sonlítva a nyugatnémetek közül 1976—ban 6 százalékkal kevesebben utaztak, ugyanakkor, az utazási szokások. igények változását jel- zi, hogy egyre gyakoribb az ún. második sza- badság eltöltése. A megkérdezetteknek 1975—
ben 15. 1976/77-ben már közel 20 százaléka
STATlSZTlKAl IRODALMl FlGYELÖ
661
engedhetett meg magának egynél több sza- badságot, illetve utazást. A második és to—
vábbi szabadságra utazások jellemzője. hogy általában egy hétnél rövidebbek. A távollét időtartamát illetően 1976/77-ben a leggyako- ribb az 1—2 hetes utazás volt. szemben a ko—
rábbi évek 3 hetes utazásaival. A vizsgálat eredményei szerint az utak 46 százaléka irá- ,nyul belföldre, 54 százaléka pedig külföldre.
A vizsgálat megerősítette azt a már régen feltárt törvényszerűséget, hogy a külföldre utazók túlnyomó része a szomszédos orszá- gokba látogat. A nyugatnémetek esetében ez az arány 65 százalék. A külföldi úticélok közül a szomszédos Ausztria (260/0) és Olasz- ország (170/0) a leggyakoribb, míg a harma- dik helyen a kicsit távolabbi Spanyolország (120/0) áll. A külföldre irányuló utak a dolog természeténél fogva általában hosszabbak,
mint a belföldiek.
A legnagyobb utazási arány és a legtöbb utazás a 25—35. illetve a 35—45 éveseknél fordul elő. Érdekesség. hogy még a 70 éven felülieknek is több mint egynegyed része egyszer egy évben hosszabb utazást tesz.
A gazdasági aktivitásnak fontos befolyá— , soló szerepe van a szabadidő eltöltésének
különböző módjaira, és ez a motiváló ténye- ző érezteti hatását az utazási szokásokban is. A gazdaságilag aktív népesség utazási intenzitása mintegy 25 százalékkal haladja meg a még vagy már nem aktív népességét.
Az alkalmazotti rétegen belül három ember közül kettő utazott 1976/77-ben, az ún. se—
gítő családtagoknak azonban csak egynegye- de engedhetett meg magának ötnapos vagy hosszabb utazást a vizsgált időszakban. Az utazások gyakoriságát illetően az ún. hiva—
talnokréteg vezet. ezek 30 százaléka egy al- kalomnál gyakrabban tett szabadságának ideje alatt külföldi vagy belföldi utazást. A munkások csoportjában az utazási intenzitás az átlagnál alacsonyabb, kisebb a több al- kalommal utazók aránya és az utazások át- lagos száma is. (Természetesen a magyaror—
szági gyakorlatban használt osztály— és ré- tegszerkezetet közelítő csoportosítás meg sem kísérelhető a vizsgálat anyaga alapján.) igen szoros, egyértelműen pozitív korreláció áll fenn a városiasodottság és az utazási in- tenzitás között. Egy ötszázezer lakosú nyugat- német városból relatíve átlagosan kétszer annyian utaznak el, mint egy ötezer lakosú településről. Az utazások gyakorisága is a lélekszámmal arányosan növekszik. Egy öt- ezer lakosú településről az ottélőknek csak 11 százaléka utazik gyakrabban, ez az arány egy félmilliós városnál már közel 30 száza—
lék.
Az utazások közel fele a nyugatnémet la- kosság esetében is júniusra és augusztusra koncentrálódik. A külföldre irányuló utazások (még az átlagosnál is jobban sűrűsödnek a
nyári hónapokban (52%). November a legke—
vésbé frekventált utazási szempontból, a la- kosságnak mindössze 1.1 százaléka utazott az évnek ebben az időszakában.
A Német Szövetségi Köztársaságban és Nyugat-Berlinben, ahol a lakosság személy- gépkocsi-ellátottsága a legmagasabb Euró—
pában, az utazások kétharmad része sze-
mélygépkocsival történik. A vasút szerepe fo- kozatosan csökken ugyan, de még mindig második helyen áll (16,5%) az igénybe vett közlekedési eszközök közül. A légi utazás népszerűsége a gyorsaság, a nagy távolsá—
gok könnyű áthidalása és a kényelem követ- keztében, különösen a hosszú távú és hosz- szabb időtartamú utazások esetében növek- szik. A Német Szövetségi Köztársaságban és Nyugat-Berlinben az utazások 10,5 százalé—
kánál vettek igénybe repülőgépet. ezen be- lül a belföldi utazások szerepe minimális.
Érdekes viszont, hogy a 29 napnál hosszabb utak esetében a légi közlekedés súlya már 24 százalék.
A vizsgálat tanúsága szerint rendkívül vál- tozatos azoknak a szállástípusoknak a válasz- téka, amelyeket a nyugatnémetek utazásaik során igénybe vettek. A szálloda, illetve szál- lodajellegű létesítmények (fogadók, panziók stb. tehát, amelyek ellátást is biztosítanak) különösen a külföldi utak esetében túlsúly- ban voltak. Arányuk az összes utazás ese- tében 36, a külföldre irányuló utaknál 44 szó—
zalék. Belföldi utak esetében a térítés nélkül igénybe vett magánszállások a szállodákéhoz
hasonló súllyal (260/0) szerepelnek.
Határozott összefüggés tapasztalható az utazás hossza és az igénybe vett szállástí- pusok között. Az utazás időtartamának növe- kedésével párhuzamosan csökken az igénye- sebb. költségesebb típusok, mindenekelőtt a szállodák szerepe, és megnő az olcsóbb vagy ingyenes szállásfajtáké. A 29 napnál hosz- szabb utazások esetében már csak 12 száza- lék volt a szállodák súlya, a térítés nélküli .magánszállásoké viszont a 22 százalékos át—
laggal szemben 48 százalékra nőtt.
A nyugatnémet turisták mintegy 23 milli- árd márkát költöttek utazásaikra 1976/77—ben, ennek kétharmadát. 15 milliárd márkát kül—
földön. Minden ún. családi utazásra 1253 márka, egy fő egy utalására átlagosan 642 márka jutott, az egy fő egy napjára jutó költés 43 márka volt. Egy-egy nyugatnémet lakos utazásainak számától függetlenül 846 márkát költött a vizsgált időszakban. Az át- lagok körül természetesen jelentős szóródás tapasztalható, és az sem különösebben meg- lepő. hogy 1975-höz képest az előzőkben fel—
sorolt átlagok 3—10 százalékkal magasab- bak voltak.
Az utazásokra fordítható összegeket min- denekelőtt a háztartások jövedelmei befolyá- solják. A háztartások utazásokra fordított ki—
662
STATISZTIKAl lRODALMl FlGYELÖ
adásai a belföldi utak esetében a havi jöve- delemmel arányosan emelkednek, a külföldi utak esetében is egyértelműen pozitív a kor—
reláció. továbbá bizonyos jövedelmi kategó- ria felett sűrűbben jelennek meg a külföldi utak. Az 1200 márkánál kevesebb havi jöve- delemmel rendelkező háztartások utazásai—
ban a külföldi utak aránya 45 százalék, 1200 és 2500 márka között ez az_arány 52 száza- lékra nő, míg 2500 márka felett a külföldi utak már jelentős túlsúlyba (620/0) jutnak. A 2500 márka vagy annál több havi jövede- lemmel rendelkező háztartások az összes külföldi utazásból 46 százalékkal részesed—
tek.
Egy 2500 márka vagy annál magasabb jö- vedelemmel rendelkező háztartás három és félszer annyit költ egy-egy utazása során, mint a 600 márkánál kevesebbet keresők, de még az 1200—1400 márka közötti jövedel- mű családok is kétszer annyit költhettek egy útra, mint a legalacsonyabb jövedelmi kate- góriába tartozók. A koncentráció mértékére jellemző, hogy az összes utazási kiadás 43 százaléka a legfelső jövedelmi kategóriától
származott 1976/77-ben.
Egy négy fős nyugatnémet háztartás át- lagosan két és félszer annyit — 1986 márkát - fordított egy—egy utazásra, mint az egyedül utazók (egy fős háztartások). Az utazás hosz- szával a kiadások egy ideig (kb. 21 napig) arányosan növekednek, a hosszabb utak re- latíve olcsóbbak. azaz egy napra a három hétnél hosszabb utaknál általában kevesebb
kiadás jut.
Az 1976/77—ben már hetedik alkalommal végrehajtott vizsgálat eredményeit tartalmazó kötet még számos érdekes kérdésre világít rá. a kiadvány pedig gazdag számanyaga révén a téma iránt érdeklődők számára igen tartalmas forrásmunka lehet.
(Ism.: Probáld Ákos)
;
CHESNAIS, ]. C.:
ÉLETKOR. TERMELÉKENYSÉG ÉS BÉREK (Age, productivité et salaires.) -- Population. 1978.
6. sz. 1156—1185. p.
A cikk azzal a kérdéssel foglalkozik. hogy van-e kapcsolat az életkor és a termelékeny- ség, valamint a bérek között, illetve szűkebb értelemben véve hogyan alakul az emberi munka hatékonysága az életkor előrehalad—
tával. Akkor alakulnak-e helyesen a bérek, ha egyenes arányban követik az egyéni tel- jesítőképesség változását. vagy akkor, ha az eltöltött munkaidőhöz (vagyis a korhaz) kap-
csolódnak szorosabban?
Szerző véleménye szerint először is az élet—
kor és a termelékenység fogalmát, valamint mérhetőségét kell tisztázni.
Az életkor fogalma és mérhetősége vonat- kozásában a kérdés nem jelent problémát:
az életkor mennyiségileg pontosan és egyér- telműen kifejezhető. Az egyéni termelékeny- séget viszont a kutatók három különböző ol- dalról kísérelték meg meghatározni:
— pszicho—fiziológiai megközelítéssel (amikor is la- boratóriumi kísérletek segítségével vizsgált ,.képesség- fokozatok" egyéni alakulását mérik az életkor függ-
vényében) ; '
— szocio-ökonomikus megközelítéssel (amikor is életkor szerinti hatékonysági skálát készítenek szub- jektiv becslés és a teljesítmény közvetlen fizikai mé—
rése segítségével) ;
-— közgazdasági megközelítéssel (amikor is a mun- ka hatékonyságát mérik jobb híján monetáris — te—
hát pénzben kifejezhető -— haszonskála szerint).
Az emberi szervezet öregedése összetett, többoldalú folyamat. A psziho—motorikus ké- pességek (kézügyesség, izomteljesítme'ny. fi- zikai állóképesség, látás— és hallásélesség stb.), az intellektuális képességek (emlékezés.
beszédképesség stb.) különböző ütemben és mértékben változnak az életkor előrehaladtá-
val. '
A fizikai erőkifejtés maximális kapacitását általában 20 és 30 év között érik el. Az in- tellektuális képességek felső korhatárának meghatározása már nem ilyen könnyű. Lé—
nyeges jellemzője, hogy sokkal lassabban éri el tetőpontját, mint a fizikai képesség, és változása sokkal gyengébb kapcsolatot mu- tat az életkorral. Emellett igen eltérő az egyes szellemi foglalkozások esetében a tel- jesitménycsúcs korhatára. Például kimutatták,!
hogy a matematikai és általában az egzakt tudományok produktivitásának maximuma 20 és 35 év között van. míg a humán—. a tár- sadalomtudományok terén elérhető teljesit- ménycsúcs sokkal később és lassabban ala- kul ki. Általános jellemzője a fizikai és a szellemi teljesitmény közötti különbségnek az. hogy mig a fizikai képességek csúcsa.
maximuma jóval hegyesebb és meredekebb—
görbét mutat az életkor függvényében, ad- dig a szellemieké kevésbé meredek és szé-
lesebb skálán húzódik el.
Lényegesnek tartja a szerző a kétfajta ké- pesség egymáshoz viszonyított súlyának vál- tozását az öregedés folyamán. Ez abban nyil—
vánul meg, hogy a teljesített munka meny- nyiségének növekedését a munka minőségé- nek előtérbe kerülése váltja fel az életkor előrehaladtával.
A produktivitás kor szerinti változásának megfigyelésénél nem szabad megfeledkezni a társadalmi—gazdasági struktúra változásá- ról. A hatékonyság életkor szerinti fokozatai?
nagy ingadozást mutatnak az egyes gazda—
sági ágak és foglalkozások között:
Franciaországban például a mezőgazda- ság más országokhoz hasonlóan egyre in- kább ..elöregedik". Az itt dolgozók 55 szó—
zaléka 45 évesnél idősebb. Leginkább ,,fla-v
