Jones, B. – Saren, M.: A kisvállalkozások fejlesztéspolitikája és intézményi keretei

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

,, 593.

kocsitárolási lehetőséggel nem rendelkezett,

míg 81 000 lakás esetében a kérdés megválaszo- latlan maradt. A lakott lakásokból 1 448 000—

hez(50%) egy, 388 OOO-hez(13%) kettő, 101000- hez (3%) három vagy ennél több gépkocsi

tartozott, vagyis márciusban az összes lakott

lakásban élő háztartás 66 százaléka legalább

egy személygépkoesival rendelkezett.

1990—ben az ezer háztartásra jutó személy- gépkocsik száma 668 volt, szemben az 1986.

évi 636—tal, illetve az 1988. évi 654-gye]. Az

ezer háztartásra jutó gépkocsik száma Oberös—

terreieh és Voralberg tartományokban volt a

legmagasabb (745), míg Bécsben SIS-ös érték—

kel a legalacsonyabb. Ezen belül az egynél több gépkocsival rendelkező háztartások ará—

nya az 1986. évi 128-ról 169-re nőtt. Igy 1990—

ben a burgenlandi, az alsó—ausztriai és a felső-

ausztriai háztartások mintegy ötödében kettő vagy több személyautó volt.

1990—ben a magán-személygépkomik száma elérte a 2 530 OOO-et, az 1986. évi 2 210 OOO-rel

szemben. A felvétel arra is választ keresett,hogy az autók számával párhuzamosan növekvő többes gépkocsibirtoklást hogyan követte a

tárolóhelyek száma. Eszerint 100 lakásból 48- hoz egy gépkocsi és egy garázshely, míg további 4-hez kettő vagy több garázshely tartozott.

A két autóval rendelkező háztartások 35 szá- zalékának kettő, 36 százalékának egy garázsa volt, míg a három vagy több autós háztartások

22 százalékánál a tárolási lehetőségek és az autók száma megegyezett. Az egy személygép-

kocsival rendelkező háztartások 43 százaléká—

hoz egy, 6 százalékához kettő, 4 százalékához

legalább három parkolóhely tartozott. A két gépkocsival rendelkező háztartások közül 28 százaléknak, a három és több gépkOCSival ren—

delkezők közül 41 százaléknak a gépkocsik szá-

mával megegyező számú parkolóhelye volt.

Ausztriában a felvétel időpontjában száz

lakott lakásból átlagosan 47—hez tartozott ga-

rázs. Ennél lényegesen kedvezőbb volt az arány Voralbergben és Burgenlandban, míg igen ala- csony a fővárosban, ahol a száz lakásra jutó garázshelyek száma mindössze 11. A parkoló- helyek aránya 23 százalék (Karnten és Salz-

burg) és 6 százalék (BéCS) között változott.

Azon lakások esetében, melyekben személy- autóval rendelkező háztartás élt, a garázshe- lyek aránya 73 és 21 százalék között mozgott,

míg a parkolóhelyeké valamennyi tartomány-

ba? nagyjából a lakások számával megegyező

vo !.

A családi házak esetében száz lakásra 68 ga—

rázshely jutott. a kétlakásos házaknál ez az arány 59 százalék, a 3—9 lakásos házak eseté- ben 21 százalék, míg az ennél nagyobb lakó—

épületeknél 14 százalék volt. A parkolóhelyek aránya a lakásszám függvényében 81 százalék és 22 százalék között változott.

Az 1919 előtt épült lakásokból Csaknem

minden negyedikhez tartozott garázshely, az

1981 után épült lakásoknál viszont ez az arány már elérte a 71 százalékot. A parkolóhelyek

aránya az építési idő függvényében 12—19 szá-

zalék között mozgott. A személygépkocsival rendelkező háztartások lakásai esetében a ga—

rázshelyek aránya magasabb, 43-78 százalék

között változott, a parkolóhelyeknél viszont ezzel ellentétben, csökkent. A garázshelyek száma és a lakások komfortfokozata között

erős korreláció áll fenn. A legmagasabb kom-

fortfokozatú lakások esetében a garázshelyek

aránya eléri a 65 százalékot, míg a komfort

nélkülieknél csak 19 százalék.

(Ism.: Lakatos Judit)

JONES, B.—SAREN, M.:

A KISVÁLLALKOZÁSOK FEJLESZTÉSPOLITIKÁJA És INTÉZMENYI KERETEI

(Politics and institutions in small business development.

Comparing Britain and Italy.) —Labaur and Souety. 1990.

3. sz. 287-300. p.

A magántulajdonban levő kisvállalkozások eredményessége országonként nagymértékben eltérő. Megfigyelők szerint Európában az olasz

kisvállalkozások gazdasági sikerei kiemelkej dők. Komplex dinamizmusuk a megfelelő ipari környezetből ered, míg más országok gazda:

ságáből hiányzik a kisvállalkozások hasonlo hálózata.

Az eltérő nemzeti sajátosságok ellenére ko-

rábban Nagy—Britanniában is fejlett volt az átfogó, helyhez kötődő kisvállalkozói hálózat, amelynek kiemelkedő példái közétartozott a lancashire-i pamut- vagy a sheHield-i evőeszkoz—

gyártás. Kérdés azonban, hogy a Jelenlegi fej—

lett gazdasági körülmények között erdemes

lenne-e felkarolni a szakosodott rugalmas kis-

vállalkozói hálózat akár legfejlettebb forma—

ját is. _

A mostani brit gazdaságpolitika gondolko-

dásmód szerint a kisvállalkozásoknak fel kell

nőniük nagyvállalkozásokká, hogya foglalkoz-

tatási gondokat enyhítsék. Igy az intezmenyes keretek sem elsősorban a kisvállalkozásokhoz,

hanem a nagyvállalati szektorhoz kapcsolod—

nak. Az olasz kisvállalkozások — ezen belul

a megkülönböztetett fontosságú kézmutpar ,—

sikere a helyi kultúrában gyökerez tk, intezmej nyei és hagyományai nem érvényesek a helyi társadalmi környezeten kivül. _ '

A tanulmány célja tisztázni a brit es olasz kisvállalkozások azonosságainak és különb'o—

zöségeinek jegyeit.

Az összehasonlításnál elsősorban a ,,nagy- ság" kritériumát kell figyelembe venni. Nagy-

Britanniában a 200, illetve kevesebb főt fog-

lalkoztató cégek számítanak kisvállalkozásn ak,

míg Olaszországban a hagyományos ipari teru-

leteken — azon belül is a legfontosabbnak te-

kintett Emilia-Romagna tartományban — a

594

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

lOO-nál több főt foglalkoztató vállalatok már nem tartoznak ebbe a kategóriába. Az olasz

kisvállalkozások legfontosabb csoportját a kéz- műipari vállalatok alkotják. A törvény szerint ebben a kategóriában a vállalat legfeljebb 22

főt foglalkoztathat, és számos adó— és biztosí- tási kedvezményben részesül. Ez a réteg Olasz—

országban megkülönböztetctt társadalmi és politikai helyzetben van, közvetlenül képes

hatni a politikai folyamatokra. Ezzel szemben Nagy-Britanniában a kisvállalkozások külön-

féle képviseleti testületekhez tartoznak, nem- egyszer olyanokhoz, amelyeknél a nagyválla—

lati szféra az uralkodó. Ebből következően a

két országban a kisvállalkozók érdekképvise—

lete, politikai súlya és jelentősége igen eltérő, Az olasz kézműipar egyesülete, a Confedera- zione Nazionale dell' Artigianato (CNA) a

kézművesek érdekeit képviseli a különféle he—

lyi és központi kormányzati tárgyalásokon és lobbikban. Érdekegyeztető megbeszéléseket

folytat a szakszervezetekkel és a nagyvállala—

tok ke'pvisclőivel. Emellett számos szolgáltatást

nyújt például pénzügyi téren (könyvelés, ta-

náCSadás). lízing, export és bankügyletek bo- nyolításában, ad hoc szerződéseknél. Intéz- ményes formában segitseget ad a piackutatás-

hoz, tervezéshez, fejlesztéshez, információs ügynökségek alapításához. A helyi önkormány- zatok hathatós támogatásával műhelyépülete—

ket létesít kisvállalkozók számára. Erdekes to-

vábbá, hogy a helyi önkormányzatok pártállá—

suktól függetlenül támogatják és szolgálják a

kisvállalkozásokat. mivel az ennek a társadalmi

rétegnek nyújtott szolgálat túlnő a pártpolitikai érdekeken, Például Emilia—Romagna tarto—

mányban a munkavállalók 58 százaléka olyan

cégnél dolgozik, amelynél a foglalkoztatottak

száma nem éri el a 20 főt, és a vállalkozások

42 százaléka a kézműveseké, így hát nem meg—

lepő, hogy a helyi hatóságok politikailag is ér- dekeltek a kisvállalkozások támogatásában.

A brit kisvállalkozók között igen nagy a tár- sadalmi és gazdasági szóródás. A különféle brit érdekvédelmi testületek és klubok az önállók—

nak és kisvállalkozóknak csupán mintegy 5 szá- zalékát képviselik. Még csak meg sem kísérli senki ezt a vállalkozói réteget valamilyen ösz- szefogó szervbe tömöríteni. A helyi önkormány zatok szerepét a kisvállalkozások támogatásá- ban a politikai erők intenzitása határolja be.

A brit nemzetgazdaság kilenc ágában 18 elemző tanulmány készült, és megállapították, hogy a kisvállalkozások üzleti részesedése hosszú távon

hanyatlik. Ezen megpróbáltak javítani, és ter-

vezetéket dolgoztak ki a kisvállalkozások fej- lesztésére. A kisvállalkozások alapításának és növekedésének egyik fő korlátja a pénzhiány,

de hiányzik a vállalkozói szellem is. A kisvál—

lalkozói lendület felélesztésében nagy szerepe

lenne a kutatási támogatásoknak, konzultá—

cióknak, szakmai továbbképzésnek. A kisvál—

lalkozók csak igen keveset tudnak a különféle

kormányzati segítségen kivüli támogatások le-

hetőségeiről és az ilyen jellegű értesüléseik nem is pontosak. A brit Ipari és Kereskedelmi Mi—

nisztérium megpróbálta rendszerezni és közért-

hetóvé tenni a kisvállalkozásokat támogató tervezetet a következők szerint:

— a helyi és központi kormányzat közösen olyan trösz- töt hoz létre, amely támogatja a nagyvállalati szakértők bevonását a kisvállalkozásokba;

— a helyi önkormányzatok széles körű és eltérő termé- szetű támogatások nyújtását tervezik;

— tudományos támogatást nyújtanak a esúcsteeltnológiát képviselő kisvállalkozásoknak;

— a munkaerő-szolgálat vezetőképzési és üzletfejlesztési gyakorlatok bevezetését tervezi;

—— a nagy cégek tevékenységi területükön bizonyos kere- tek között támogatják a kisvállalkozásokat.

A tervezett támogatások hatékonyságát rész- ben a kisvállalkozások fejlettségi szintje, rész- ben a különféle intézményi keretek nagymér—

tékben befolyásolhatják. Olaszországban a kéz-

műves réteg politikai és törvényi elkülönülése önerősítő tényező. Míg ezek testületeiken ke- resztül hatékonyan szállnak síkra érdekeikért

helyi és országos szinten, a brit kisvállalkozók- nak nincsenek ilyen Csatornáik, eltekintve a Kereskedelmi Kamara periférikus szerepétől.

Ez utóbbiak politikai lobbijának hatása meg- lehetősen gyenge, noha a kisvállalkozók klub—

mozgalmának szervezete erőfeszítéseket tett a

pénzügyi terhek és az adó mértékének mérsék—

lésére vagy átképzés engedélyezésének megszer—

zésére.

Az olasz és a brit kisvállalatok összehason-

lításánál figyelembe kell venni az országok el—

térő intézményi rendszerét. A kutatásnak ki

kell terjednie a gyakorlati fejlesztési problémák osztályozására olyan területeken, mint a pénz—

ügyi ellenőrzés, a számbavétel, a piaci munka és a szakértelem megszerzése. Ugyanakkor

figyelembe kell venni, hogy a kisvállalkozások kapcsolataikban (vevők, együttműködők, szál—

lítók) különféle nehézségekkel állnak szemben

Az ismertetett áttekintés elméleti jellegű, a gyakorlatban nagy valószínűséggel a külső

kapcsolatok nélküli kisvállalkozások függenek egy vagy néhány nagyvállalkozástól.

(Ism.: Deáky Györgyné)

KORJAGIXA, T. I.:

ÁRNYÉKGAZDASÁG A SZOVJETUNIÓBAN

(Tenevaja e'konomika. Analiz, occnki i prognozü.) — Iz- veszliju Akademíi Nauk SZSZSZR. l990. 6. sz. 73-83. p.

Egyesek szerint az árnyékgazdaság elkerül—

hctetlen velejárója a szovjet gazdálkodási rend—

szernek. E jelenséghez gyakorlatilag mindenki,

a fogyasztók, a termelők és az irányító appa-

rátus is hozzászokott. Társadalmi megitélése ugyanakkor egyre inkább negatívvá válik, ami-

hez a gazdasági maffiák bírósági vizsgálata is

hozzájárult.