Hanau,A.–Rustemeyer, F.C.: A termelékenység fogalma, meghatározása, mérése és alkalmazása

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1282

.két termék az összbevételnek legalább

60 százalékát adja. Profílnélküli vagy sokproíilú az a szovhoz, amely 5—6,

nagyjából azonos volumenű terméket

bocsát ki.

Abban az esetben, ha egy körzetben csupa azonos profilú szovhoz található, célszerű részletesebb csoportosítást al—

kalmazni a szóban forgó termelési profi—

lon belül. Például a sertéstenyésztő gaz-

daságok lehetséges csoportosítása: hiz—

laldák, fajsertéstenyésztők, állományne—

velök és vegyes jellegűek (hizlalők ——

tenyésztők).

Fontos tényező még a statisztika szem-

pontjából a szovhozok éves beszámolói-

nak egységesítése. Ez lehetővé teszi a megfigyelések körének kiszélesítését és a pontosabb csoportosítást.

A mezőgazdasági termelés szakosításá—

val foglalkozó statisztikai elemző munka feltétlenül a mezőgazdaság fejlesztését elősegítő tevékenység.

(Ism.: Kartali János)

HANAU, A.——— RUSTEMEYER, F. G.:

A TERMELÉKENYSÉG FOGALMA,

MEGHATÁROZÁSA, MÉRÉSE ÉS ALKALMAZÁSA

(Der Produktivitstsbegriff. Definition, Mes—

sung und Anwendung.) —- Agrarwirtschaft.

1965. 1. sz. 3—11. p.

Termelékenységen ma a termelés meny—

nyiségének és a ráfordítások mennyisé- gének viszonyát értik. Szerzők hangsú- lyozzák, hogy a jelenlegi fogalom a

mennyiségi szemléletet tükrözi. Ennél az

értelmezésnél figyelembe kell venni, hogy

a termelékenység tényezői között meny—

nyiségben ki nem fejezhetők is vannak.

A parciális termelékenységnél a szám-

lálóban kifejezett termelés mennyiségé—

hez a nevezőben a megfelelő ráfordítások mennyiségének csak egy részét viszonyít- ják. A termelékenység ilyen értelmezése csak akkor ad az egyes tényezőkre vonat—

koztatott mutatószámoknak helyes tar—

talmat, ha a többi termelési tényező a vizsgált időszakon belül teljesen válto-

zatlan maradt, vagy arányuk oly el- enyésző az összes ráfordításokhoz viszo—

nyítva, hogy hatásuk is elhanyagolható.

A teljes termelékenység mutatószámai közül a bruttó termelékenység elsősor- ban a technikai fejlődés mérőszáma, mig

a nettó termelékenység a felhasználás egységére jutó új értéké.

A teljes termelékenységnél a számláló-

ban és a nevezőben szereplő fogalmak

elhatárolása a következő:

a mezőgazdasági bruttó termelés meny—

nyisége a mezőgazdasági termelőtevé—

kenység összes -végtermékeinek együttes

mennyisége, azaz minden mezőgazdasági

termék, mely a mezőgazdasági ágazatból kikerül; valamint a mezőgazdasági ház—

tartások összfogyasztása, az öregségi biz- tosításhoz adott természetbeni járandőr ságok és szolgáltatások; továbbá az álla—

tok és a készletek állománykülönbözete.

A számításoknál az üzemen belüli és, az üzemek közötti halmozást ki kell küszö—

bölni;

a mezőgazdasági nettó termelés meny-

nyiségét a bruttó termelés mennyiségé—

ből számítják, a többi gazdasági ágból eredő termékek, szolgáltatások, valamint 'más országból származó mezőgazdasági

termékek mennyiségének levonásával;—

a bruttó ráfordítás mennyisége a mező—

gazdasági termelési tényezők (munka, tőke, föld) igénybe vett mennyisége, az összes nem mezőgazdaságból eredő felf használások (értékcsökkenési leírás is), valamint minden más ország mezőgazda- ságából eredő felhasználás összessége;

a nettó ráfordítás mennyisége a bruttó ráfordítás mennyiségétől a termelésnél meghatározott levonások mennyiségével

tér el.

A különböző mezőgazdasági termékek

vagy termelőeszközök természetes mér;

tékegységben való aggregálása csak felté—

telesen lehet eredményes. A folyóáras értékszámításnál az árváltozás okoz ne—

hézséget, míg a változatlan ár használata viszont a volumenméréshez vezet. Nehéz- séget okoz a munkafelhasználás mérté—

kének megállapítása is, mivel a tényle—

ges munkaórák ismeretére lenne szükség.

Különösen kérdéses a tőkeráfordítás meghatározása és statisztikai megfigye- lése. A tőkeráfordításon a kamatráfordí-

tás mennyiségét értik, mely a tőkejavak

áralakulásától mentes tőkeállomány egy évi kamata.

Az összehasonlítható résztermelékeny—

ségi mutatók közül a legfontosabb az összehasonlítható nettó munkatermelé—

kenység mérőszáma, melynél a tőkeráfor—

dítással is csökkentett nettó termelés mennyiségét viszonyítják a munkaráfor- dítás mennyiségéhez.

A termelékenységet jellemző viszony- számok értéke változásának okai szerzők szerint: a technikai fejlődés, a termelési tényezők helyettesítése, arányainak vál—

tozása, a ,,scale" hatások (például a ter—

melékenység emelkedése a termelés ter- jedelmének növekedése útján), a terme—

lési tényezők rövid időszakonkénti vál—

tozó mértékű kihasználása, a termés—

lngadozások hatása, a szerkezetváltozá—

sokt

;smmsznmx monALm FIGYELÖ

A termelékenység elemzése nem ön-

célú tevékenység, állapítják meg a Szer- zők, végeredményeként fel kell tárnia

azokat a lehetőségeket, melyekkel az egy főre jutó reáljövedelem növelhető. A jö—

vedelmet viszont nemcsak a termelé—

kenység határozza meg, hanem az függ a termelt és a felhasznált termékek ár—

alaku'lásától is. A termelékenység válto—

zásának hatását az árakra és a jövede- lemre modell segítségével mutatják be.

_Az elemzés az elméleti modell hiányos—

ságaira is kitér és az árképzés néhány sajátosságára hívja fel a figyelmet.

Hosszabb időszakra vonatkozóan —— el—

tekintve az átmeneti ingadozásoktól — a termelékenység és az egy főre jutó reál—

jövedelem párhuzamos arányos fejlődé-

sét feltételezve, a gazdasági ágakban ész—

lelt különböző színvonalú termelékeny- ség az árszerkezetben a következőket eredményezi:

a) azok a gazdasági ágak, üzemek, ame—

lyeknek termelékenysége az átlagosnál job- ban fejlődött, termékeik árát leszállítják, ha erre— a gazdasági verseny kényszert gyakorol;

b) az átlagos fejlődésűek csak viszonylag rögzített árak mellett termelhetnek, mert csak a munkaráfordítás megtakarításait fordíthat- ják a reálbérek emelésére;

e) az átlagosnál alacsonyabb termelékeny- ség esetén viszont az emelkedő költségek ter- hét kell viselniök, melyet a piaci helyzettől függően csak átmenetileg tudnak áremelés út—

ján leküzdeni.

A felsorolt jelenségektől eltérően ala—

kulnak a mezőgazdasági árak a szabad piacokon, a fokozott kínálat időszaká- ban. Az árváltozásokat a kínálat —— ru—

galmasságától függően — követi, mely

jelenség a mezőgazdaság össztermelését

illetően rövid és közepes időtartamon

belül kisméretű. Amikor a termelők jö—

vedelmét mérsékli a termelői árak csök—

kenése (a termékek és termelési eszkö—

zök árarányának romlása miatt), akkor a még teljesen ki nem merített terme-

lésfejlesztési módszerek gyorsított alkal-

mazására kerül sor. Egyes országok ala- csonyabb mezőgazdasági árszínvonal mel—

lett magasabb termelékenységet mutat—

KÖZLEKEDÉSI

REEB, A.:

AZ 1962. ÉVI KÖZLEKEDÉS! CENZUS ELSO EREDMÉNYEI

A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG-EAN

(Ver'kelrrsunternehmen, Verkehrsbetriebe und Verkehrskapazitáten. Erste Ergebnisse des Verkehrszensus 1962.) — Wirtschaft und Sta- tistik. 1964. 11. sz. 638—644. p.

A Német Szövetségi Köztársaság 1962- hen —— az 1961. évi általános nép—, fog—

st

1283

nak fel, és ezzel hasonló vagy még na—

gyobb jövedelmet érnek el, mint a ma—

gasabb árszínvonalú országok. Magasabb termelői árak mellett belterjesebben és

nagyobb ráfordítási hányaddal kell és

lehet termelni, mint alacsony termelői árszínvonalnál.

Az 1950/52. és 1960/62. gazdasági évek

közötti időszakban a termelékenység a Német Szövetségi Köztársaságban szá—

mottevően emelkedett. Az árucsere lehe—

tőségei, az árarányok, a gazdálkodók be—

szerzési és eladási árviszonyai gyakorla—

tilag változatlanok maradtak. A ráfordí—

táshoz viszonyított jövedelem ezért meg- közelítően a termelékenység fejlődéséhez hasonlóan alakult. Ez azonban csak ezért

volt lehetséges, mert állami ártámoga-

tással elhárították a mezőgazdasági ter—

melőeszközök árai és a mezőgazdasági

termékek árai között fellépő aránytalan—

ságok hátrányos következményeit. A rész—

időszakokban a termelékenység, az árvi—

szonyok (feltételek) és a reáljövedelem

kapcsolatát a következő összefüggés jel—

lemzi:

Tennelékenység X árarány % ráfordítás—

ra jutó jövedelem. A jobb feltételek

1950/52—től 1955/57—ig terjedően a ráfordí-

tásra jutó jövedelmet nagyobb mérték—

ben emelték (például egy munkaerőre viszonyítva), mint a termelékenységet, míg a rosszabb árarányok a termelé—

kenység fejlődésénél alacsonyabb színvo—

nalú jövedelemalakulást eredményeztek

az l955/57—től 1960/62—ig terjedő részidő-

szakban.

A mezőgazdaságban jobban emelkedett

a termelékenység, mint a gazdaság egé—

szében. Ennek jelentős részben az volt az oka, hogy a jövedelmek aránytalan- sága miatt a mezőgazdasági munkaerő száma csökkent. Ez a csökkenés egyéb- ként a jövőben is nehézséget fog okozni

a Német Szövetségi Köztársaságban, és

megszabja a termelékenységemelkedés határát is.

(Ism.: Tegzes Ottó)

STATISZTIKA

lalkozási— és munkahelyszámlálási prog- ram szerves részeként közlekedési

összeírást hajtott végre.

Az összeírás célja részben a funkcioná—

lis értelemben vett közlekedés összefog—

laló áttekintése, részben pedigaszervezeti

értelemben vett közlekedés —— a ,,Közle-

kedés és hírközlés" gazdasági ágba tar- tozó vállalatok -— folyó statisztikáiban rendelkezésre álló adatok kiegészítése és

elmélyítése volt.