A reprezentatív módszerek alkalmazása a jugoszláv mezőgazdasági statisztikában

STATIS ZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

743

szakképzésben részesülnek. Az egész adatfelvétel vezetője a központ egy erre kijelölt igazgatója. A külső területi adat—

gyűjtés februártól októberig tart, a fel- dolgozás júliusban kezdődik és zömében novemberben végződik; ezt követi a

központi ellenőrzés és a beszámolójelen—

tések összeállítása.

(Ism.: Juhász László)

A REPREZENTATIV MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA A JUGOSZLÁV MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKÁBAN

(Application of sampling methods in Yu- goslav statistics of agriculture.) Beograd, 1966.

Federal Institute for statistics. 8 p. (FAO Interregionális szeminárium. Budapest, 1966.

okt. 31.——nov. 12.)

A reprezentativ adatfelvételi módszer alkalmazására a területnek és a, termés mennyiségének számbavétele céljából először 1951-ben végeztek kísérletet Voj-

vodinában, Jugoszlávia fő gabonater- mesztő körzetében. A vizsgálat célja an—

nak megállapítása volt, hogy a repre—

zentatív módszer milyen mértékben járulhat hozzá a rendelkezésre álló terü—

leti és termésadatok javításához, ame—

lyeket addig nagyrészt a helyi népi bi- zottságoktól szereztek be. A felvétel ke—

retéül a telekkönyvi térképek szolgál—

tavk. A területet 5,75 hektárnyi négy—

zetek szabályos hálózatára bontot—

ták, majd ezekből véletlen szám-

táblázat segítségével választották ki a vizsgálatra kerülő szegmenseket, amelye—

ket négyszer vizsgáltak meg az év folya—

mán. A vizsgálat eredményeként meg—

állapították, hogy az objektív mérések a szakértői becslésekkel összhangban levő eredményeket adnak, így a koráb- ban alkalmazott (sokkal olcsóbb) szak—

értői becslés módszerét továbbra is fenn

lehet tartani. A későbbiekben a szakér—

tők hálózatát felcserélték a helyi ható—

ságoktól független statisztikusi hálózatra, amelynek több mint 3000 tagja munká—

jáért közvetlenül a statisztikai hivatal—

nak felel.

A terület meghatározására kísérletez—

tek az aerophotogrametrikus vizsgálatok- kal is, de ezek nagy költségigényük miatt nem feleltek meg.

A vidéken uralkodó viszonyokat 1953

óta rendszeresen vizsgálják kiválasztott parasztgazdaságokban történő adatfelvé- telek segítségével. A vizsgálat célja a jövedelem forrásainak, a kiadások, a fo—

gyasztás, az értékesítés, a készletek ala—

kulásának felmérése. 1953—ban a paraszti

fogyasztás mennyiségét és szerkezetét is vizsgálták kísérletképpen. A felvétel alapjául a kvóta szerinti kiválasztás szol—

gál; kritériumai a birtok nagysága és

lélekszáma. A vizsgálatot köztársaságok

és mezőgazdasági területek szerinti föld—

rajzi rétegezés alapján végzik. A kivá—

lasztott területek gazdaságairól havon-

ként gyűjtenek adatokat. Feltűnő a gaz—

daságok számának 1959. és 1965. évi nö—

vekedése a mintán belül. Minthogy a gazdaságok között nagyfokú kooperáció

mutatkozik úgy határoztak, hogy 1965- ben véletlenszerű kiválasztás alapján fogják elvégezni a vizsgálatot.

Sűrűn és többféle változatban végeztek reprezentatív adatfelvételt az állatállo—

mány vizsgálata céljából. Teljeskörű adatfelvételeket 1949-ben, 1953-ban és 1955—ben végeztek január 31—i, illetve

január 15-i eszmei időpon-ttal. Ezek se—

gítségével az állatállomány minimális

létszámát állapították meg. 1952—től

kezdve minden év júniusában végeztek reprezentatív adatfelvételt a feltételez- hető maximum megállapitására. A ja—

nuári állományt is reprezentatív mód-

szerrel mérték fel azokban az években,

amelyekben nem végeztek teljeskörű fel- vételt. A reprezentatív felvételek köre 1956—ig meglehetősen szűk volt, összesen

mintegy 9000 gazdaságra terjedt ki; a

kiválasztás két fázisban történt. 1956-ban az előbbieknél nagyobb körre (a gazda—

ságok 5 százalékára) kiterjedő felvételt

végeztek. Ezt a mintát négy egymás után

következő évben változtatás nélkül al—

kalmazták.

Az 1960. évi mezőgazdasági világössze—

írás alkalmából lefolytatott mezőgazda—

sági adatfelvétel soráln elkészítették az ország összes magángazdaságának részle—

tes listáját. Ennek alapján 1961—re új

véletlen mintát készítettek, amelv az 1956—1959. évek mintájához hasonlóan a gazdaságok 5 százalékát tartalmazta. Ezt a mintát használták 1964-ig. Előnye, hogy az előbbivel ellentétben nem két fázisból állt és a körzetekre von—atkozó—

lag is meglehetősen jó becsléseket tett lehetővé a szarvasmarha— és ló'állo—

mányra vonatkozólag. míg a juh és ser—

tés állomány esetében nagy relatív hiba—

százalék mutatkozott.

1965—re vonatkozólag új mintát alakí-

tottak ki, melynél a magángazdaságok

számának változását szemlél-tető adatok gyűjtésére is sor került. Minthogy így a felvétellel szemben kettős követelményt támasztottak, a minta kiválasztása két szakaszban történt; az első szakasz egy—

744

ségei a kiválasztott statisztilmi körzetek voltak, amelyekből a második szakasz-- ban a gazdaságok csoportjait kellett ki—

választani. Ennek a nüntának relatív hibája általában nagyobb volt, mint az .1961. évi véletlen kiválasztással nyer—t hminvtáé. A költségek nagysága miatt azonban nem volt mód az elemi egysé-

gek számának növelésére.

Az összeirási adatok ellenőrzése, elő—

zetes adatok kidolgozása és kiegészítő infomáció szerzése céljából az 1960. évi mezőgazdasági felvétel során a statisz—

tikai körzetekneík kb. 5 százalékát Vá- lasztották ki szisztematikusan. Az ezekbe tartozó gazdaságok részletesebb kéfdő- ívekre válaszoltak, többek között a munkaerő—, értékesítési és pénzügyi hely- zetre vonatkozó, valamint az erdészettel,

agrotechnikával, állati termékek tenne-

léséfvel kapcsolatos kérdésekre is.,

A jugoszláv népgazdaság fejlődése so- rán az önkonmányzati elv megvalósítása érdekében növekvő jelentőséget tulajdo-

nitanak a községnek, mint a legkisebb területi, politikai és gazdasági egységnek.

Ez azt jelenti, hogy a statisztikai adat—

gyűjltésekke'l kapcsolatban is a kisebb

egységekre kell irányítani a figyelmet.

Ez problémákat vet fel a reprezentatív adatfelvétele-k tervezésében. Az előb-

biekben említett 5 százalékos min-ta pél—

dául használhatatlannak bizonyult az egyes községek állatállományának felmé- résére. A kérdést úgy kívánják megol—

dani, hogy szomszédos, hasonló jellem—

zőkkel rendelkező községekből képeznek

egységes régiókat, és ezeken belül álla—

pítják meg az állatszámokat. A mődsZert Novi Sand és Osijek statisztikai körzeté-

ben próbálták ki, mégpedig a terepvi—

szonyokne—k megfelelően két különböző

változatban. A kísérlet eredményeinek értékelése folyik, a kérdés megoldása még várhatóan további vizsgálódást igé- nyel.

(Ism.: File Jenőné)

s

A ROMÁN MEZÖGAZDASÁG! STATISZTIKÁBAN ALKALMAZOTT REPREZENTATfV

MÓDSZEREK

(Les sondages dans les statistioues agri- coles de la Républioue Socialiste de Rouma- nie) Bukarest, 1966, Direction Centrale de Sta—

tistigue. 14 p. (FAO Interregionálls Szeminá- rium. Budapest, 1966. okt. 31.—nov. 12.)

A reprezentatív felvétel 1952 óta kísé—

rője, kiegészítője vagy bizonyos esetek- ben helyettesítője a teljeskörű mezőgaz—

dasági felmérésekznek Romániában.

s'mnsz'rmm monumf szemü

*A reprezentatív felvetel egyi-k klasszi-

kus alkalmazása a termésbecslés, amir- nek a román mezőgazdasági statisztiká—

ban is fontos szerepe van, elsősorban az őszi búza és a kukorica esetében.

Az őszi búza első bemésbecslese ősz végén és tavasz elején a vegetáció meg- kezdődése után 10—15 nappal történik, amikor a növény már elnyerte jellemző zöld színét. Ekkor megállapítható a ve—

getáció állapota, a tőbajtások foka, a növény egészségi állapota és sűrűsége.

Az állapot középértékének megállapítása a domborzati körzetek szerint történik 2—5 jellemző zóna kiválasztásával. Szo- kássá vált a verésnek téli 2—3—sz'ori megszemlélése is. A növény életképes—

ségét 15—20 centiméter mélységű 30/30 centiméter nagyságú földdel együt—tes mintával lehet mérni, amely, miután fel—

engedett, 159—180-o's megvilágított hely- ségben fokozott életműködésbe kezd. A

vegetáció megkezdésével, a növények

megszámlálásával, majd az elszámdtek számának levonásával megállapítható a kultúra édetképessége.

A tényleges termésbecslés közvetlenül a virágzás után történik, amikor a me- gok megjelennek a kalászon. Ez elő—

beeslés, még csak tájékoztatásra elkel—

mes, ment a magvak még ilyenkor nem

fejlődtek ki.

Az előbecslés foka a Várható termés—

nek iBO százaléka, tekintettel az időjá-

rási tényezőre.

A tényleges becslés az érés időszaká- ban történik, amelyre kétféle becslés

lehetséges: a gyors és az objektív becs—

lés.

A gyors becslés 1 mZ-es vetésterület

adatainek számbavétele. Az így nyert adatok segítségével a következő képlet

alapján történhet a számítás:

Pkg/ha : NépXNgXMMG,

ahol :

Pka/ha— az 1 hektárra jutó magtermés, Nép —— a kalászok átlagos száma (millió/

ha),

Na — az 1 kalászra jutó magszám, MMG —— 1000 szem súlya.

Az objektív becslés esetében a minta—

vétel 1 mZ—es vetésterület learatásával történik. így az egész vetésterületről vett

minták alapján kiszámítható a terméen átlag (temésmennyiség osztva a minta—

vételi helyek számával). Nem hanyago—

landó el a becslés és az aratás időpontja