A mezőgazdasági építkezésekről

BEREND IVÁN —- NIKLAI ÁDÁM .-

A WMEZÖGAZDASÁGI ÉPíTKEZÉSEKRÖL

A III. Pártkongresszus után és az 1953. júniusi párthatározat és kor—

mányprogram óta számos gazdaságpolitikai intézkedést hoztak a mezőgaz—

dasági termelés arányainak növelésére. A mezőgazdaság gyorsabb ütemű fejlődését célzó intézkedések kétirányúak: egyrészt a dolgozó parasztság termelésének, termelési kedvének fokozását, másrészt a szocialista szektor megszilárdítását, bővítését célozzák. Az intézkedések középpontjában a ter- melés növelése, a termelésben való érdekeltség megteremtése, illetve foko- zása, a vezetés és irányítás megjavítása áll. Emellett azonban kormányza—

tunk más fontos erőket is mozgósít a mezőgazdaság fejlesztésére. így első- sorban jelentősen megnöveli e területen a beruházások volumenét, hogy a

termelés feltételeit és körülményeit megjavítsa. A mezőgazdasági beruházá- sok megnövekedett arányát, jelentőségét jellemzi, hogy mig az 1953. júniusi párt— és kormányhatározatok előtt a mezőgazdaság állóalapjainak bővítésére fordított összegek a népgazdaság összes beruházásainak 11,2%-—át tették ki, addig ez az arány 1953. június után 19,2%—ra emelkedett.

A beruházások megnövekedett aránya azonban távolról sem tekinthető kielégítő eredménynek. Sem az 1953. évi, sem az 1954. évi beruházások nem érték el a tervezett mértéket, ezen belül a beruházási építkezések tervét 1953—ban mindössze 81,5%—ra, 1954-ben —-— előzetes számítások szerint ——

89,1%—ra teljesítették az építőipari szervezetek. ( Tanulmányunkban a mezőgazdaságfejlesztés e fontos részterületének,

—— a beruházási építkezések tervszerű, gazdaságos kivitelezésének —— néhány kérdését kívánjuk vita tárgyává tenni! mert úgy látjuk, hogy a mezőgazda—

sági építkezéseket kivitelező szervezetek nagyobb része részben adottságai- ból, részben az új feladatok nem kellő megértéséből kifolyóan nem teljesíti kötelezettségeit, ezzel gátolja a mezőgazdaság szükséges mértékű fejlődését.

Úgy véljük, hogy a mezőgazdaságban alkalmazható építési szervezetek kér—

désének helyes megoldása a kedvező tervteljesítésnek és a gazdaságosabb építkezésnek egyaránt alapvető feltétele.

A mezőgazdasági építkezések kivitelezését jelenleg részben építési vál—

lalatok, részben a mezőgazdasági szervezetek házi építési brigádjai végzik.

A mezőgazdasági beruház—ások túlnyomó többségét képviselő Földművelés- ügyi Minisztérium területén az 1954. évi beruházási építkezések tervteljesí—

tési adatait a kivitelezők szervezeti formája szerint csoportosítva a követ—

kező képet nyerjük:

VBEREND—NIKLAI: A MEZ'OGAZDASAGI ÉPITKEZÉSEKRO'L 133

A Földművelésügyi Minisztérium épitési beruházásainak tervteljesitése 1954. évben1

Eredeti Módosított 1954. évi terv teljesítése

Eredeti - Módosított

1954. évi nizám 1954. évi

Szervezeti forma terv teljesítése terv VII. VIII. IX.

megoszlása százalékban megoszlása.

százalékban VI. 30—ig százalékban hónapokban százalékban

Vállalatok ... 86,5 22,9 * 78,3 362 45,5 56,9

Házi építkezések ... 13,5 56,7 21,7 49,8 _ 55,7 66,4

Összesen 100,0 27,5 100,0 39,2 47,7 59,0

! A ill. negyedévi adatok részletezése az időközben végrehajtott szervezeti változások miatt nem áll rendelkezésre.

A táblázat adataiból megállapíthatjuk, hogy a teljesítés mértéke sokkal kedvezőbben alakult a házilagos építkezéseken, mint a Vállalatok által kivi—

telezett épitkezéseken. Ennek a jelenségnek teljes értékeléséhez tartozik még az is, hogy a terv globális csökkentése során a házilagos építkezések aránya és abszolút mértéke is megnövekedett, mert a vállalati kivitelezési formából házilagos kezelésbe Vitték át azoknak az épitkezéseknek egy ré—

szét, melyeknél az építőipari vállalatok a munkálatok kivitelezésében leg—

nagyobb mértékben elmaradtak. Annak ellenére azonban, hogy a tervmó- dosítás során vállalati formában a tervteljesités szempontjából kedvezően alakuló építkezések maradtak meg, a Vállalati tervteljesite's még mindig alacsonyabb, mint a kedvezőtlenebb helyzetbe került házilagos épitkezéseké.

A házilagos kivitelezés nagyobb mértékű tervteljesitését annál is kedvezőb—

ben kell értékelni, mivel a mezőgazdasági munkák idényszerűsége miatt, különösen a nyári hónapokban viszonylag kisebb volumenű munka elvég—

zésére voltak Csák képesek, s az anyagellátásuk is lényegesen kedvezőtle—

nebb a vállalatokénál.

Hasonló következtetések vonhatók le az építési munkák 1953. évi terv—

teljesitésének vizsgálatából is. A házilagos épitési szervezetek tervteljesítése annak ellenére, hogy feladataik az év folyamán végrehajtott tervmódositá—

sok következtében az eredeti terv ötszörösére emelkedtek, a változatlan terv mellett dolgozó építési vállalatokkal azonos mértékű volt: kb. 80%.

A tervteljesités Vizsgálata alapján felvetődik tehát az a kérdés, vajon melyik épitési szervezeti forma—biztositja nagyobb mértékben a mezőgazda—

ság igényeinek kielégítését; melyek a különböző szervezetek adottságai, me—

lyek a tervteljesités vázolt alakulását meghatározzák. A kérdés részletes t vizsgálata előtt meg kell állapítani, hogy a mezőgazdaság épitési beruházásai- nak megxalósitása —-— a mezőgazdaság fejlesztése kétirányú politikájával azonos módon -—— ugyancsak kettős célt szolgál. Egyrészt a mezőgazdaság általános fejlesztését, mind a dolgozó parasztság, mind a szocialista szektor magasabb termelési kultúráját biztosítja a gépállomások, állategészségügyi, növényvédelmi és mentesítési, szakoktatási stb. intézmények megvalósulása.

Másrészt a beruházási célok másik csoportját az határozza meg, hogy jelen—' legi viszonyaink között a mezőgazdaság általános fejlesztésén belül különös jelentősége van a szocialista szektor nagyüzemi szervezetei: az állami gazda—

ságok, szövetkezetek kiépítésének a lakosság élelmiszerrel való tervszerű ellátása, a kisárutermelés befolyásolása és nem utolsó sorban a mintaszerű nagyüzemi gazdálkodás megteremtése szempontjából. Ezeknek a céloknak

134 * BEREND IVAN—NIKLAI mm "

a

érdekében kell meglévő és újonnan alakuló szocialista mezőgazdasági szer-e vezeteinket korszérű termelési felszereléssel, szociális-kulturális berende- zéssel ellátni. Az első feladattal kapcsolatos építési igények —— a közigazga- tási beruházások: állatorvosi ambulancia, legelőkút, apaállat-istálló stb. ki—

vételével —— nagyobb terjedelműek. A gépállomások, az egyetemi, techni- kumi épületek, stb terjedelmükben hasonlóak a nagyobb ipari épületekhez, lakóépületekhez. Ezek kivitelezéséhez tehát magas technikai felkészültségű, jól felszerelt építési vállalatok szükségesek. A második feladat a szocialista gazdaságok termelését, a dolgozók szociális—kulturális ellátását közvetlenül szolgáló kisebb terjedelmű, egyszerűbb szerkezetű épületek kivitelezését je—

lenti (állatférőhelyek, magtárak, kisebb lakóházak stb.). Ezek az épületek a házilagos szervezetek technológiai felkészültsége és felszerelése mellett is kivitelezhetők. Az épületeknek ez a csoportja jelenleg a mezőgazdaság épí- tési igényeinek mintegy 509/0—át teszi ki. Véleményünk szerint a mezőgazda- sági építkezéseknél jelenleg alkalmazott szervezetek között a kedvezőbb tervteljesítés érdekében az építkezéseket úgy kell felosztani, hogy a második feladattal kapcsolatos munkálatokat túlnyomórészt a házilagos szervezetek végezzék. A terv eddigi felosztásában elért 229/o—os arányt tehát a házilagos építkezések javára mintegy 500/0—ra kell felemelni.

Következtetéseinket természetesen nemcsak a tervteljesités alakulásá- ból vonjuk le, mert a beruházási terv teljesítése nem csupán meghatározott forint összegek elköltését, hanem a fejlesztés során felmerülő igények gazda—

ságos kielégítését is kell, hogy jelentse. Ez pedig annyit jelent, hogy az épí—

tési szervezeteknek minél több olyan épületet, építményt kell a legrövidebb idő alatt a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátaniok, melyekre annak a leg- nagyobb szüksége van: hogy az épületek, építmények a mezőgazdasági ter- melés szempontjából rendeltetésüknek megfelelőek, az építéstechnológia szempontjából kívánt minőségűek legyenek. Mindezeket a feltételeket a le- hető legkisebb költséggel kell az építési szervezeteknek megvalósítaniok.

I.

Az építkezések gazdaságos kivitelezésének első alapvető követelménye az, hogy az építési szervezeteknekxa legrövidebb idő alatt minél több épüle- tet kell a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátaniok.

A MDP Ill. kongresszusát megelőző időkben az állami építőipar fejlesz—

tése a gyorsütemű iparosítás jegyében folyt, Nagyméretű, technikailag jól felszerelt szervezetek alakultak ki, melyeknek fő feladata nagyipari létesít—

mények, új városok és települések, lakótelepek kivitelezése volt. Méreteik, belső felépítésük, technikai felkészültségük ezekhez a feladatokhoz idomult.

Már a III. kongresszust megelőző időkben is mutatkoztak annak jelei, hogy a nagy feladatok mellett nagyszámban, de területileg szétszórtan jelentkező kisebb építkezésektől idegenkednek, nem akarnak ilyen építkezésekre szer—

ződést kötni, az elvállalt munkák kivitelezését pedig elhanyagolják. Ez job—

bára. érthető is volt, hiszen a feladatokhoz méretezett adminisztrációjuk, ne—

hézkességük miatt az élénk mozgást igénylő kis építkeZések kedvezőtlenebb tervteljesítést, viszonylagosan magasabb költségeket, így nyereségük csök—

kenését eredményezték. Világosan mutat rá a nagyméretű építkezésekhez alkalmazkodó szervezet és a kis, szétszórt építkezések ellentmondására a sok közül kiragadott alábbi példa. A Gyulapusztai Állami Gazdaság részére a 73.

sz. Építőipari Tröszt 90 000 Ft értékben víztornyot épitett. Az építkezéssel

:;A MEZOGAZDASAGI EPITKEZESEKROL ' 135,

kapcsolatban elszámolt felvonulási költség 47 000 Ft-ot tett ki. Az építke—

:zéshez a kivitelező vállalat 1 építésvezetővel, 1 technikussal, 1 anyagkezelő—

vel, 1 munkavezetővel és 8 munkással; továbbá 1 villamoshajtású betonke- verővel és felvonóval vonult fel. Nyilvánvaló e nem egyedülálló példából, _ hogy a nagyüzemi szervezetnek kisméretű építkezéseken való alkalmazása a gazdaságosság elemi követelményeinek mond ellent. Jellemző az ebből a

;forrásból fakadó idegenkedésre, hogy a három fő építési tárca vállalatai által (E. M., K. P. M., F. M.) kivitelezett állattenyésztési és növénytermelési épületeken 1954. III. negyedévének végén átlagosan mindössze 6,3 fő dolgo—

zzott a műszakilag indokolt 3—4 hónap kivitelezési idő betartásához szüksé- ges 15—20 fő helyett. A létszám elégtelen volta miatt a vállalati építkezések kivitelezési ideje 8—10 hónapig, sok esetben ennél hosszabb ideig is elhú- ,zódik.

Az építőipari Vállalatok tehát, ha szerződéses kötelezettségük alapján ezekre az építkezésekre fel is vonultak, a mezőgazdaság gyors fejlesztésének szüksége, az erre vonatkozó rendelkezések ellenére sem csoportosították he—

lyesen a rendelkezésre álló létszámot a kivitelezés gyorsasága érdekében e területen. Az építőipari vállalatok szervezetében rejlő ellentmondás, a kis építkezések kevésbé jövedelmező volta mellett nem _utolsó sorban kell meg- említenünk azt is, hogy az építőipari vállalatokat semmiféle közvetlen érde- keltség nem ösztönzi a mezőgazdasági építkezések ütemes, tervszerű kivite—

lezésére; a határidők elmulasztása, a. kis építkezésekkel járó Viszonylagos többletköltségek miatt jelentkező hátrányokat pedig a nagyobb építkezések további előtérbehelyezésével ellensúlyozhatják és ellensúlyozzák is.

Joggal merül fel ezek után a következtetés, hogy az állami építőipar vállalatait nagytömegű kisebb építkezések kivitelezésére is alkalmas szerve-i :zetté kell átalakítani, az építkezéseket pedig úgy kell koncentrálni, hogy azok a kivitelező szempontjából is az egyéb építkezésekkel azonos módon jö- vedelmezőek legyenek, az elérhető nyereség tehát bizonyos fokig érdekeltté is tegye a vállalatokat ezen munkák kivitelezésében. Kétségtelen, hogy ilyen intézkedések csökkenthetik a vázolt ellentmondást, teljes mértékben azonban nem szüntethetik meg. A mezőgazdaság szocialista szektorának szóbanforgó építési igényei ugyanis területileg rendkívül szétszórtan, legtöbb esetben igen nehéz szállítási körülményekkel járó terepviszonyok között jelentkez- i'nek. Az igények nemcsak térbelileg, hanem időbelileg is szétforgácsoltak.

Jellemző ez különösen a jövőben előtérbe kerülő szövetkezeti építkezésekre, ahol a Viszonylag kis terjedelmű (50—500 000 Ft költségvetési érték között Változó) állattenyésztési és növénytermelési rendeltetésű épületek kivitele—

zése a szövetkezet területének és tevékenységének fejlődésével párhuzamo-f san időnként válik esedékessé. Szervezett építési vállalatoknak ilyen épít- kezésekre való felvonulása, ezek kivitelezése minden körülmények között nehézkesebb, költségesebb lesz, mint a nagyobb terjedelmű építkezések ese- tében, így a vállalatok idegenkedése a népgazdaság fejlesztése szempontjá- ból oly fontos területtel szemben — ha csökkent mértékben is -—— fent fog maradni.

A Nézzük most meg, hogy a mezőgazdasági szervezetek rendelkeznek—e olyan feltételekkel, melyek a házilagos építkezések gyors, tervszerű kivite—

lezését biztosítják. Állami gazdaságaink nagyszámú, az elmúlt években el—

hanyagolt épületeinek karbantartása és felújítása csaknem mindenütt leg—

alább egy képzett építésvezető vagy munkavezető és több—kevesebb kőműves

BEREND WAN—maaa

alkalmazását teszi szükségessé. Ezzel szükségszerűen és önként adodik egy olyan kisebb terjedelmű építési szervezet magja, mely —— megfelelő számú, segédmunkással bővítve — egyszerűbb, kisebb technológiai felkészültséget igénylő új épületek kivitelezésére is alkalmas. Egy ilyen — gazdaságon be—

lül működő —— szervezet dolgozói részben személyesen is érdekeltekké tehe- — tők az egész gazdaság eredményes tevékenységében, részben pedig a gazda—*

ság vezetőjének közvetlen irányítása alatt mindenkor olyan épitési munkák végzésére rendelhetők, melyekre a gazdaságnak éppen legnagyobb szüksége van. Az állami gazdaságok létszámviszonyai természetesen az elvégezhető beruházási munkák nagyságát korlátozzák, de éppen a mezőgazdasági mun-_a—

kák idényszerűsége teszi lehetővé azt is, hogy az állandó és kislétszámú épí—v tési szervezetet időnként megfelelő számú segédmunkással egészítsék ki. Az;

állami gazdaságok közvetlen építési igényei 2—3 hónap kivitelezési időt igénylő IDO—500 000 Ft költségvetési érték között változó állattenyésztési, növénytermelésí épületekben, kislakásokban, munkásszállásokban stb. je—

lentkeznek. Az építési munkákra vezényelt dolgozók ezeken a kisterjedelmű építkezéseken tehát közvetlen módon saját igényeik kielégítésére, szolgáló,, a gazdaság jövőbeni eredményes tevékenységét, saját szociális ellátottságu—

kat biztositó munkát végeznek. Ez a közvetlen érdekeltség szervezett, üte—

mes munkára készteti a kibővített építési brigádokat, hogy a mezőgazdasági _ munkák szünetelésekor rendelkezésre álló időben minél eredményesebb épí- tési munkát végezzenek. Erre vezethető vissza, mint ahogy ez több megvizs- gált esetben be is bizonyosodott, hogy az erők helyesebb koncentrálása kö—w vetkeztében a házilagos építkezések kivitelezésének ideje ezeken az egy—- szerű építkezéseken lényegesen rövidebb, mint Vállalati kivitelezés esetén.

A Lovászhetényi Állami Gazdaságban például a házi brigád 6 db kétszobás összkomfortos lakás kivitelezését a cséplési munkák befejezése után kezdte meg és azokat 3—4 hónap alatt átadja rendeltetésüknek, ugyanakkor a Szi——

lárdpusztai Allami Gazdaságban az 1/3 Mezőgazdasági Építő V. 1 és fél év alatt épített 7 db ugyanolyan méretű lakóházat, és ezután is úgy vonult el az építkezésről, hogy 3 épületet befejezetlenül hagyott.

Természetesen túlzás volna arra a következtetésre jutni, hogy ezek a köiülmények mindenhol és minden esetben biztosítják a házilagos építkezé—

sek fölényét az állami gazdaságokban A kivitelezés hiányosságai mellett sok nehézséget okoz például a folyamatos anyagellátás hiánya is, mert éppen ezeknek az építkezéseknek esetében az anyagellátó szervek nem biztosít- ják kellőképpen az anyagot. Különösen olyan anyagokban jelentkezik a hiány, melyeket a gazdaságok saját erőforrásaikból nem tudnak pótolni, mint például tetőszerkezeti anyagok, előregyártott gerendák és ,födémszer- kezetek, tetőfedő anyagok. Kétségtelen azonban, hogy az állami gazdaságok házilagos építkezéseinek kedvezőbb tervteljesítése a vázolt adottságokból következik. Ennek figyelmen kívül hagyása, a vállalati kivitelezési forma erőltetett alkalmazása, nemcsak a gazdaságok, hanem a népgazdaság ér- dekeit is sérti. A Földművelésügyi Minisztérium például 1954. évben meg- szüntetette a tangazdaságok házi építési brigádjait, ezek dolgozóit átadta a munkáinak további kivitelezésére kijelölt építési vállalatnak. A kijelölt ki—

vitelezők a munkákat átvették, azokat azonban nem folytatták. így sok he—

lyen már 1952—53. évben megkezdett építkezések hosszú ideig szüneteltek, lekötve tartották a forgóeszközöket és gátolták a mezőgazdaság fejlődése célkitűzéseinek megvalósítását A tangazdaságok az építkezések lemaradá—

sának behozására újra megalakították házi brigádjaikat és azokkal folytat—

A MEZOGAzDASAGI EPITKEZESEKRÚL * 137

ták a munkát. (Szigetcsépi, Hódmezővásárhelyi, Pápai, Szombathelyi, Kő- szegi Tangazdaságok.)

Termelőszövetkezeteink építkezéseiről —_ eddigi elhanyagolt voltuk, Amiatt _—-- hasonló következtetéseket még nem vonhatunk le. Kétségtelen azonban, hogy várható fejlődésük az állami gazdaságokhoz hasonló körül——

mények létrejöttét fogja eredményezni. Épitési igényeik ugyanolyan területi tagoltságban, időbelileg azonban már fokozottabban elhúzódva fognak je—

lentkezni —— nagyüzemi szervezetek által való kivitelezésük tehát még ke- vésbé fogja a gazdaságosság szempontjait biztosítani, mint az állami gazda——

ságoknál.

II.

Az elmondottak lényegében meghatározzák a gazdaságosság másik fél-—

tételére, éspedig arra adandó válaszunkat is, hogy az építési szervezeteknek.

olyan épületeket kell a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátaniok, melyre annak legnagyobb szüksége van. A mezőgazdasági szervezetek beruházási terveinek készítése során formailag megvan ugyan a lehetősége ezen épüle—

tek körének és kivitelezési ütemének meghatározására, ez azonban nyilván , kihasználatlan lehetőség marad, ha a szervezett építőiparban nem akad ki- vitelező, saját szervezettel pedig a gazdaság nem rendelkezik. De az építési vállalatok kijelölése, a szerződések megkötése sem több papírformánál, ha a kivitelező a részére ,,kifizetőbb" munkák kedvéért a nem jövedelmező me—

zőgazdaságí építkezéseket elhanyagolja, a határidőket többszörösen módo- sítja vagy túllépi. A mezőgazdasági termelésben közvetlenül nem érintett ,építési vállalatok nem közvetlenül érzik annak súlyát, hogy egy-egy állami gazdaság a működéséhez szükséges állandó, képzett személyzet alkalmazását ' lakáshiány miatt nem tudja biztosítani, vagy hogy az állatállomány a rideg teleltetés miatt nem a tervezett mértékben nő, hanem ellenkezőleg a meg—

felelő épületek hiányában alig korlátozható megbetegedések miatt csökken, hogy a termények alkalmas tárolási épületek hiányában hasznavehetetlenné válnak stb. A vállalati építkezések tervteljesítésének alcsony százaléka, az építkezések átadásának elhúzódása is arra mutat, hogy a közvetlen érde—

keltség hiányában az építési vállalatok nem tekintik elsőrendű feladatuknak a legszükségesebb épületek befejezését, míg a házilagos építkezéseket irá- nyító szerveknek és munkásainak egyaránt közvetlen létérdeke az épületek

időbeni megépítése.

III.

A harmadik tényező, hogy az épületek mind a mezőgazdasági termelés Szempontjából rendeltetésüknek megfelelőek, mind az építéstechnológia szempontjából megfelelő minőségűek legyenek. E kérdés vizsgálata arra a megállapításra vezet, hogy mindkét fajta szervezet munkájában igen sok a hiányosság, melyek nemcsak a termelést gátolják, hanem közvetlen pénz——

ügyi kihatásaikban is jelentős károkat okoznak a népgazdaságnak.

A szóbanforgó —— a termelést vagy a dolgozók szociális ellátottságát, szolgáló — épületek túlnyomó többségét ma már típustervek alapján épí—4 tik fel. Az eddig kötelező alkalmazásra előírt típustervek jórészének alkal-—

mazását már betiltották és a jelenleg alkalmazottak közül is igen soknál a használatbavétel után kell megállapítani, hogy rendeltetésüknek nem felel—

nek meg, ezért átdolgozásuk vált szükségessé. Az építőipari vállalatok azon—

ban fenntartás nélkül alkalmazzák a típustervek kötelező használatára vo—

5138 Banana IVAN—NIlíLA—I Anm* ' -

natkozó rendelkezéseket és a mezőgazdasági szakemberek tiltakozása elle—e

nére is és bár az a mezőgazdasági termelés szempontjából káros is, mereven ragaszkodnak előírásaikhoz. Néhány durva példát sorolunk csak itt fel. A Gyulapusztaí Allami Gazdaságban az 1/3. Mezőgazdasági Építő Vállalat ál- tal kivitelezett 16 férőhelyes sertés betegszállást (költségvetésx érték 116 000 Ft) a gazdaság egyáltalán nem tudja használni, mert a típusterv szerint az építmény tiszta betonból készült, ennek következtében hőmérséklete a be—

teg állatok ápolására alkalmatlan; az egyes férőhelyeknek közös kifutója,

"van, ezért a fertőző betegségben szenvedő állatok elhelyezésére alkalmat—

lan. A nagy befogadóképességű tehénistállók általában födém nélkül, pala—*

tetővel készülnek, ennek következtében az állatok átteleltetésére alkalmat—_

lanok és ezenkívül is igen sok alapvető műszaki hibájuk van. így például két apaállat férőhelye a típustervek szerint összesen 3 méter széles. A Lo- vászhetényi Allami Gazdaságban a téli hónapokban havonta 50 m2 üveg pótlására van szükség, mert az ablakok a típustervnek megfelelően közvet- lenül a jászol felett vannak elhelyezve, így a tehenek szarvukkal betörik. A típustervek általában a kis lakások tetőszerkezetét széldeszkázat nélkül old—

ják meg és a födémszerkezeteknél sok esetben nádlemez alkalmazását írják elő aminek következtében a padlás a termények tárolására alkalmatlan.

A széltől nem védett pusztákon a széldeszkázat nélküli, könnyű palával fedett tetőszerkezetek gyakran és súlyosan megrongálódnak, a típustervben

"előírt vékony palatető még közepes erejű jégesőt sem visel el.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a házilagos építkezések esetében a típus—

tervek számos hasonló hibáját kiküszöbölik. Az állami gazdaságok házi építkezésein figyelembe veszik a típustervek helyes előírásait, az épületek

** rendeltetésszerű használatának, időállóságának biztoSítására azonban a helyi adottságoknak megfelelő módosításokat eszközölnek azokon.

A vállalati munkáknál szinte kényszerítően alkalmazott típuselőírások, ,a vállalati kivitelezés sók minőségi hibájával együtt károsan hatnak olyan vonatkozásban is, hogy a gazdaságokat elidegeníti az egyébként szükséges és helyes tipustervezés rendszerétől. Példának hozzuk fel a sok közül a Lo—

Vászhetényi Állami Gazdaság jellegzetes esetét. Az 1/3. Mezőgazdasági Epítő Vállalat épített a gazdaság Számára egy 80 férőhelyes 200 000 Ft költ- ségvetési értékű tehénistállót Az istálló —— a típusistállók már felsorolt hiá- nyosságai mellett —— egy évi használat után jelentős mértékű javítási mun—

kára szorult, mert padozata megsüppedt. A gazdaság dolgozói a hideg, tö- röttablakú, a padozat süppedése miatt tisztán nem tartható istálló helyett sokkal szívesebben ápolják az állatokat a mellette, saját terv alapján és '72 000 Ft—os költségvetéssel házilagosan épült 70 férőhelyes istállóban, mert az belső elrendezésében, hőmérsékletében is alkalmasabb erre a célra. A

"Gyulapusztai Állami Gazdaságban ugyanezen építőipari vállalat által kivi—

telezett 116 000 Ft értékű, 16 férőhelyes, teljesen hasZnálhatatlan sertés- betegszállást a házilagosan tervezett és kivitelezett kezelői helységgel, or—

vosi szobával raktárral ellátott. 500 férőhelyes sertésszállással (költségvetési értéke 215 000 Ft) hasonlíthatják össze a gazdaság dolgozói.

IV.

A mezőgazdasági építkezések gazdaságosságának tárgyalt feltételei ál- talában a házilagos építkezések rendszere mellett látszanak biztosítottnak Meg kell azonban vizsgálni azt is, hogy az építkezések költségei hogyan ala- kulnak a vállalati, illetve házilagos kivitelezés eseteiben. A kérdést két ol—e

A MEZIO'GAZDASAGI ÉPITKEZÉSEKBÖL

139

dalról szükséges megvilágítani: egyrészt a beruházások költsége, másrészt az

építkezések önköltsége szempontjából. ,

A beruházásokra fordított költség nagyságát a költségvetés határozza meg. Az elszámolás a költségvetés alapján történik akkor is, ha a kivitelezés- nél a költségvetésben előírtnál gazdaságosabb módszerekkel valósult meg az építkezés. Már ezért sem közömbös az építtető gazdaság számára'a kivitele—

;zési forma. Ennek megvilágítására egy más vonatkózásban is fontos kér- dést szükséges ismernünk. A gazdaságok építési brigádjai —-— eltérően az építőipari vállalatoktól, ahol a nem termelők aránya 30%-ot is meghaladja _. csekély rezsiköltséggel dolgozó szervezetek. A termelő és nemtermelő

létszám arányára jellemző néhány állami! gazdaság építési brigádjának lét—

számadata 1954. szeptemberében:

Termelő Nem Gazdaság megnevezése __. termelő—

létszám

Pécsi Á. G. ... 23 1

Gyulapusztai Á. G. ... 50 1 Szilárdpusztai A. G. ... 50 1

Lovászhetényi Á. G. ... 30 l

Hasonlóak az arányok a békésmegyei állami gazdaságokban is, ahol 70—100 fő termelő létszám munkáját egy—két nemtermelő személyzet irá-

nyította. _ , . *

A viszonylag alacsony rezsiköltségek alapján a házilagos építkezések költségvetését —— a fennálló rendelkezések szerint — 20—25% között vál—

tozó mértékben csökkenteni kell, ami ez esetben az építési beruházások

költségeit ugyanilyen mért ékben csökkenti.

További költségmegtakarítást jelent a házilagos módszereket alkalmazó gazdaság számára az, hogy felvonulási költségeik vagy egyáltalán nincsenek, vagy csak jelentéktelen mértékben befolyásolják a költségvetési érték nagy—

ságát. Ezzel szemben vállalati kivitelezés esetén a felvonulás költségei a költségvetési értéknek általában 6—100/0—át teszik ki. ,

, A mezőgazdasági építkezések területi szétszórtsága miatt az építési Vál- lalatok felvonulása további átlag 5—60/0—os költségtöbblet felhasználását idézi elő az ú. n. külön felszámítható költségek formájában. Igen gyakori (eset például, hogy a Vállalatok a lakott helységektől távoleső építkezésekre

nagy költséggel naponta szállítják ki munkásaikat. A Küngösi Állami Gaz- daság 1,5 millió Ft—os építkezéséhez például napi 1200—1500 Ft költséggel szállították ki távoli vidékekről a szakmunkáokat több mint fél éven keresztül. A felszámított szállítási költségekből a gazdaság 6 családi házat építhetett volna fel. A külön felszámítható költségek házilagos kivitelezés [esetén nem merülnek fel, ez tehát újabb beruházási költség megtakarítását

jelenti a gazdaságok számára.

E tényezők tehát összesen 30—350/0-kal teszik olcsóbbá az építkezése—

"ket, ami önmagában is ennek az építési formának fokozott alkalmazását in—

dokolja. ,

A kérdés másik oldalának, az építkezés önköltségének vizsgálatánál ha- sonló konkrét megállapítások nem lehetségesek. A számviteli adatok az ese—v tek nagy részében azt mutatják, hogy a gazdaságok a költségvetéssel szem-

"ben jelentős mértékű megtakarításokat (nyereséget) érnek el a házilagos

140 ' s BEREND IVAN—NIKLAI ADAM

építkezéseken. Ennek mértékét azonban éppen azért nem lehet pontosan megállapítani, mert a nyereséget szabálytalanul, más, a beruházási vagy fel- újítási tervben nem szereplő objektumokkal kapcsolatos munkák költségei—' nek (sok esetben a mezőgazdasági termelés költségeinek) fedezésére hasz- nálják fel. A beruházási objektumok mint költségviselők terhére elszámolt, valójában azonban más épületekre fordított költségek nagyságára azonban köVetkeztetni lehet. Például a gazdaságok építési brigádjait, mint mondtuk, a mezőgazdasági munkásokkal töltik fel a fokozott építési munkák idején.

A költségvetések —— az előírások szerint ——- a munkabérek után 410/00—s köz-—

teher felszámítását írják elő. A valóságban azonban az építési munkán fog—

lalkoztatottak nagyrészének bérei után is csak a mezőgazdaságban előirt 60/5 közterhet róják le.

További jelentős megtakarítást eredményez, hogy a gazdaságok a helyi, forrásokból (házi téglaégetés, homok és kőanyag kitermelés stb.) a költség- vetésben előírtnál lényegesen olcsóbb anyagforrásokkal rendelkeznek. Ha- sonló megtakarítást jelent a saját fuvareszközök alkalmazása is.

Néhány példa jellemzi a házi kivitelezés során jelentkező megtakarítás nagyságát, amelyek elbírálásánál azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a vizsgált esetek mindegyikénél (az, igazgatók és főkönyvelők saját bevallása szerint is) a kimutatott költségek között elbújtatva, utólag már ki nem mu- tatható mértékben, szerepelnek más objektumokra fordított költségek is.

VA Gyulapusztai Állami Gazdaság 1 km-es bekötőút építésénél a végszámla 247 000 Ft—os összegével szemben a költségek 225 000 Ft-ot, a Pécsi Állami Gazdaságnál a szabadellető 109 000 Ft költségvetési értékével szemben 82 000 Ft—ot, 6 db lakásátalakítás 88 000 Ft költségvetési értékével szemben 84 000 Ft-ot tettek ki. ,

A Szilárdpusztai Állami Gazdaság rendezetlen könyvelési nyilvántartá- sai ilyen megállapításokra alkalmatlanok voltak, de a főkönyvelő és az építés—

vezető bevallása szerint 3 kislakás költségvetési értékéből 4 lakás építését valósították meg

Az építőipari vállalatok ezzel szemben —— különösen a kis építkezéseken

—— magasabb árak mellett is általában veszteséggel dolgoznak.

V.

Összefoglalva az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy a házilagos építkezéseknél mutatkozó kedvezőbb tervteljesítés nemcsak globális jellegű, hanem részleteiben is nagyobb mértékben szolgálja a mezőgazdaság épitési igényeinek kielégítését, mint a vállalati kivitelezési forma. A házilagos épít——

kezések a gazdaság és a gazdaság dolgozóinak közvetlen érdekeltsége követ-—

keztében rövidebb idő alatt, nagyobb mennyiségben képesek a szükséges épületeket rendelkezésre bocsátani. Az építkezéseknek időbeni kivitelezését a mezőgazdasági munkáslétszámnak az építkezésekre való átesoportositásá- val mindig biztosítani tudják. A házilagos építkezéseknél a mezőgazdaság helyi körülmények által meghatározott termelési szempontjai nagyobb mér-—

tékben érvényesülnek, és így a típustervek rendszerének fejlesztéséhez is bőséges lehetőséget nyújtanak. A jelentéktelen adminisztrációs költség és a helyszínen való településből kifolyólag megtakarított felvonulási munkák költségei, valamint a külön felszámítható költségek elmaradása miatt lénye- gesen kisebb költséggel valósítják meg a beruházásokat. Az 1954. évi beru—

házási tervben előírt építési munkákat alapul véve, ezek a tényezők csak a

A MEZOGAZDASAGI smrxeze semon ' ' , 141

Földművelésügyi Minisztériumnál mintegy 100 millió Ft beruházási költség

megtakarítását eredményezték volna. - ' '

A munkabérek közterheiben és a helyi anyagforrások és szállítóeszkö- zök kihasználásával az anyagköltségekben mutatkozó megtakarítások miatt _

az építkezések önköltsége a vállalati építkezések önköltségénél lényegesen kedvezőbb, ami további jelentős összegek megtakarítását jelenti.

A házilagos építkezéseknek mindezek az előnyei azt támasztják alá, hogy a mezőgazdaság területén az építkezéseknek ezt a szervezeti formáját helyes megoldásnak kell tekinteni, és meg kell teremteni műszaki fejlesz- tésének, szélesebbkörű alkalmazásának feltételeit. Természetes, hogy a fej-*

lesztés csak bizonyos korlátok között szolgálhatja a népgazdaság érdekeit.

Ott, ahol az építési igények kisebb terjedelmű épületek formájában, de te—

rületileg és időben koncentráltan jelentkeznek, ott helytelen a mezőgazda—

sági dolgozók építési munkákra való igénybevétele és a házilagos építkezé—

sek primitívebb eszközeinek alkalmazása. Az ilyen építkezések rentabilitá—

sát már a nagyüzemi vállalatok jobban biztosíthatják.

Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a kivitelezendő épület méretei, szerkezete és a kivitelezési terv előírásai magasabb technológiai felkészült—

ségű szervezet igénybevételét indokolják. Ilyen esetekben természetesen meggondolandó az is, hogy a nagyobb objektumok mellett és azzal egyidejű—

leg kisebb objektumokban jelentkező építési igényeket ne az oda már amúgy is felvonult építési vállalat elégítse-e ki?

VI.

Mikor a házilagos építkezések kiterjesztésének helyes elve mellett fog- lalunk állást a mezőgazdasági építkezésekkel kapcsolatban, —-— mert úgy vél— '

jük, hogy ezen a területen ilymódon teljes mértékben megvalósítható a ter- melés és a beruházások szoros kapcsolata és így ezek gazdaságos kivitelezése--

—— szükségesnek tartjuk annak tisztázását is, hogy milyen eszközökkel lehet az építkezéseknek ezt a módszerét még gazdaságosabbá, technikailag fejlet—

tebbé tenni.

Már az előzőkben is kifejtettük, hogy a termelés és beruházások kivite—

lezésének szerves kapcsolata hogyan segíti elő azt, hogy a gazdaság egésze és annak dolgozói a gyors, jóminőségű és olcsóbb építkezésekben érdekeltek legyenek. Utaltunk arra, hogy a házilagos építkezésekből származó nyeresé—

get a gazdaságok csak illegális módon tudják saját hasznukra fordítani úgy, hogy tervükben nem szereplő felújítások, tatarozások vagy engedélynélküli beruházások költségeit a beruházási tervben szereplő, kivitelezés alatt álló

objektumok költségeként számolják el.

*

Gyakran fordul elő az is, hogy a haszon terhére nem is építési, hanem íalaptevékenységükkel kapcsolatban felmerülő (különösen szállítási) költsé- geket számolnak el. Helytelennek tartjuk, hogy a beruházások pénzellátásá- nak és az elszámolásoknak rendszere a háziépítkezés alkalmazásából szár— maző haszon felhasználását megkösse és a gazdaságokat miatta ilyen ren- deletellenes eljárásra kényszerítse. A helyes megoldást abban látjuk, hogy , a kötelezően befizetendő nyereség felett jelentkező megtakarítás egy részét a gazdaság szabad rendelkezésére bocsássák, melyet az részben a dolgozók eredményes munkájának közvetlen jutalmazására, részben más beruházások, felújítások céljaira felhasználhat. Ez fokozni fogja a munka gazdaságosságát és a számviteli fegyelmet is szilárdítja. Azáltal, hogy a dolgozók jutalomban

142 _ BEREND IVAN—NIKLÁÉ imám—' ,,

részesülnek a megtakarítás méreteinek megfelelően, a dolgozók közvetlen , pénzügyi érdekeltségén keresztül a munka eredményesebb, szervezettebb

lesz. ,

A házi építőbrigádok technikai színvonala fejlesztésének alapvető fel—- tétele a megfelelő műszaki vezetés. Az állami gazdaságok jelentős része rendelkezik már megfelelő építésvezetővel, a szövetkezetek kialakítandó építési brigádjai azonban az e téren mutatkozó szükségletet fokozni fogják., Ennek nagyobb mérvű kielégítésére részben lehetőséget nyújt az építőipar létszámarányainak rendezése során felszabadítható műszaki állomány. Mint—n hogy azonban a szóbanforgó építkezések nagyobb mérvű technikai felké—

szültséget nem igényelnek, a rendelkezésre álló munkavezetők, és a jobban képzett szakmunkások továbbképzése útján e hiány jórészt megszüntethető,, A szövetkezeti szükséglet kielégitésénél helyes elképzelés volna —— egy—egy szövetkezet épitési munkáinak kis volumene miatt —— azonos területen 2—3—

szövetkezet munkáit közös építésvezetővel irányítani.

Mint mondtuk, a házilagos építkezések gyors kivitelezését sok esetben gátolja az anyaghiány. Igen gyakran — különösen olyan helyeken, ahol az egyösszegű munkautalványok rendszerét már bevezették és ezzel az építési-, munkák ütemét meggyorsították —— hetekig, sőt hónapokig állnak befeje—

zetlen épületek anyaghiány miatt. Ez nemcsak azért káros, mert ilyen ese- tekben az egyösszegű munkautalványozás legfontosabb feszítőerejét — ne—

vezetésen azt, hogy a brigád annál rövidebb idő alatt keresi meg a komplex——

munkára kiutalványozott bérösszeget, minél rövidebb idő alatt Végzi el az összes kijelölt munkákat —- nem lehet megfelelően"kihasználni. Az anyag—

hiány —- ez esetben is —— különösen az év harmadik negyedében megkezdett munkáknak a tél beállta előtt való befejezését veszélyezteti. Minthogy eZek—

nek az építkezéseknek télen történő elvégzésére nincs lehetőség, befejezé- sük áthúzódik a következő évre.

Feltétlenül szükséges tehát megszervezni azt, hogy a gazdaságok dolgo-—

zóit és szállítóeszközeit a mezőgazdasági munkák szünetében az anyagok előreszállításával és az építkezésekhez való előkészítésével nagyobb szám- ban foglalkoztassák. Természetesen ilyen szervezés csak akkor lehet ered—

ményes, ha az anyagellátó szervek az előre bejelentett időpontokban a me—

zőgazdaság építőanyag szükségletének kielégítését előtérbe helyezik más, nem ilyen mértékben időhöz kötött építkezések terhére.

A munkák műszaki színvonalának feltétele az is, hogy a gazdaságok megfelelő típustervekkel rendelkezzenek, a tervek rendeletellenes átdolgo—

zása, módosítása az épitésvezetők idejét ne kösse le, a tervezési fegyelmet ne bontsa meg. Ehhez az szükséges, hogy a tipusterveek készítésébe nagyobb mértékben vonják be az épületeket használó gazdaságok szakértőit, a terve—

ket jóváhagyás, a kötelező használat elrendelése előtt véleményezésre a gaz—

daságoknak is adják ki.

VII.

A mezőgazdaság számára gazdaságos építési szervezetről az elmúlt idő- ben sok vita folyt. A házi építési brigádok jó részét feloszlatták és külön—- böző, főleg vállalati szervezet kialakítását és megerősítését célzó intézkedé—

seket hoztak, melyek segítségével a szocialista nagyüzemi építőipar nagy beruházásokhoz idomult szervezetét igyekeztek a mezőgazdaságban is al.-—

kalmazni. A Földművelésügyi Minisztérium építési trösztjeinek több mint egyéves működése, az ennek során kiforrott tapasztalatok azonban azt bizo-—

A MEZOGAZDASAG! ÉPITKEZESEKROL 143;

nyitják, hogy a tröszt-vállalati szervezet kisebb-nagyobb mértékben akkor is magában hordja e szervezeti forma és a jellegzetes mezőgazdasági építkezések ellentmondásait, ha működését a mezőgazdaság területére kor—w

látozzák. , *

E kérdés körül a vita még ma is tart, ma azonban érvelésünk már hosz—

szabb idő tapasztalataira támaszkodik. Álláspontunkat az előzőekben lénye—

gében kifejtettük, szólnunk kell azonban még néhány olyan nézetről, melyek a mezőgazdaság egyes irányitó szerveinél uralkodó jellegűek, és elvi alapját, képezik olyan intézkedéseknek, melyek, véleményünk szerint, lassítják a.

beruházási építkezések megvalósulásának ütemét, drágítják létesítményein—

ket, veszteségeket okoznak. A tangazdaságok, kísérleti gazdaságok házi épí—

tési brigádjainak megszüntetésével, vagy olyan tervbevett intézkedésekkel,, hogy azokon a területeken, ahová építőipari vállalat felvonul, a házi brigá- dokat meg kell szüntetni, véleményünk szerint a mezőgazdaság és a nép—' gazdaság érdekeivel ellentétes épitési szervezet alkalmazását erőszakoljuk.

Az egyik említett nézet szerint az állami gazdaságok és termelőszövet- kezetek házilagos épitkezéseínek fejlesztése káros, mert csökkenti nagy-—

üzemi építőiparunk foglalkoztatottságát, gyakorlatilag tehát sorvasztja az építőipar nagyüzemi jellegét és annak szervezeteit.

A nagyüzemi építőipar jellegzetességei tulajdonképpen a szocializmus építésével adott főfeladatokból szükségszerűen következtek. A nagyarányú építkezések elsősorban a rendelkezésre álló munkaerő nagyfokú koncentrá—

lását, nagyméretű szervezetekbe való tömörülését követelték meg. Részben azért, mert a feladatok a rendelkezésre álló emberi munkaerő teljesítőké—v pességét "messze meghaladják, részben mert a szocialista termelési mód jel-v legzetessége, hogy az embert a nehéz fizikai munkától egyre nagyobb mér- tékben szabadítja fel, a nagyméretű szervezeteket magasfokú gépesítés is jellemzi, főképpen a földmunkák, betonmunkák, a vízszintes és függőleges szállítási munkák tekintetében. A gépesítés mellett a munka termelékeny—.

ségének fokozását szolgálja az előregyártott szerkezetek alkalmazása is,, melynek segítségével az építési szervezetek munkájának súlya aprólékos, helyszíni munkáktól a kisebb—nagyobb méretű előregyártott szerkezetek ösz- szeszerelésére tolódik el. E feltételek a termelést irányitó személyzet részé—' ről magas színvonalú technikai felkészültséget követelnek meg.

Van mindezek mellett a nagyüzemi építőiparnak egy további olyan kö—

vetelménye is, mely alapjában véve a kérdés körül folyó vitát is eldönti. Ez;

pedig az, hogy a szervezet kontcentráltságával párhuzamosan az építkezések is koncentráltan, területileg és időbelileg sűrítve kerüljenek kivitelezésre.

Az építkezések koncentráltsága, nagyméretűsége alapvető feltétele a nagyüzemi építőiparnak, mert egyéb jellegzetességei csak ennek fennfor- gása esetén biztosítják az építkezések gazdaságosságát, gyors, jóminőségű kivitelezését. Nyilvánvaló dolog, hogy a szükséges feltételek fennforgása nélkül ilyen szervezetek erőltetett alkalmazása káros törekvés. A mezőgaz—

dasági épitkezésekre pedig éppen az alapvető feltétel, a térben és időben való koncentráltság nem jellemző. Például az 1954. III. negyedévnek végén folyamatban lévő összes építkezéseknek az állattenyésztési és növényterme—

lési épületek darabszám szerint 7 ,80/0-át, költségvetési érték szerint mind-—

össze 1,7%—át tették ki, mert míg ebben az időben az építkezések átlagos- költségvetési értéke országosan 1 694 400 Ft volt, addig ezen építkezéseknél' az átlag csak 370 000 Ft volt. Emellett figyelembe kell vennünk, hogy ezek

144 ' BEREND LIVAN—V—mxm — x W -— _—

az építkezések az ország egész területén szétszórtan, igen sok földrajzi helyen

kerülnek kivitelezésre. Munkálataik a műszakilag indokolt 3—4 honap kivi—

telezési időt feltételezve 15—20 főnyi munkáslétszám foglalkoztatását teszik csak szükSégessé. Hasonló a helyzet az ezernél is több darabot kitevő kis lakóházak, munkásszállások. kisebb magtárak épitése esetében is. A mező—

gazdasági építkezéseknél tehát a kivitelezés koncentráltságának feltételei nem adottak. Következésképpen a nagyüzemi szervezetek felvonultatása ezekre az építkezésekre fokozott adminisztrációjukkal, a kellően ki nem használható gépeik viszonylag magas költségeivel, az egyszerű szerkezetű épületeken a magasabb műszaki képzettségű személyzet lekötésével a nép- gazdaság érdekeivel ellentétes intézkedés, amely gazdasági szükségszerűsége

gel nem indokolható. '

Megerősíti megállapításainkat az a következtetés is, melyet az 1954. III.

negyedévének végén folyamatban lévő összes építkezések érték szerinti eso- portosításából vonhattunk le. Eszerint az Építésügyi, Közlekedés- Postaügyi és Földművelésügyi Minisztérium vállalatainál a 100 000 Ft értékhatár alatti építkezések darabszám szerint 20,7%-át, a 100—500 000 Ft közötti építkezé—

sek 37,1%—át teszik ki az összes építkezéseknek. Az első csoportban a szük—

:séges átlagos 8 fős létszám helyett a ténylegesen foglalkoztatott munkások átlagos száma 2,7 fő, a második csoportban 16 fő helyett 6,8 fő. Bár építőipa- runkban általános jelenség, hogy az építkezéseken dolgozó létszám jelentő—

sen kisebb, mint amennyi normális kivitelezési idő betartásához szükséges lenne, de az 500 000 Ft feletti építkezéseken a hiány az 500/0—ot általában nem haladja meg, szemben a kisebb építkezések 60—700/9-03 hiányával, Két- ségtelenül megállapítható tehát, hogy az építési vállalatok a szétszórt, kis- terjedelmű építkezésekről —— nyiván szervezetük nagyipari jellege és ezen 'munkák közötti ellentmondás következtében —-— létszámukat inkább a nekik megfelelő nagyobb építkezésekre vonják össze és ezzel a kisebb építkezé—

sek kivitelezési idejét megengedhetetlenül megnyújtják. Gyakori jelenség, hogy 100—200 000 forintos építkezések kivitelezése 8—10 hónapig, sőt ennél hosszabb ideig is elhúzódik. A mezőgazdaság építkezéseire —-— kedvezőtlen területi elhelyezkedésükre való tekintettel — e jelenség fokozottan jellemző.

Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a házilagos építkezéseken is lehetsé—

ges, sőt szükséges a nagyüzemi jelleg egyes tényezőinek bizonyos keretek között való kialakítása, fejlesztése. Az építkezések terjedelmével arányos kisgépek kölcsönzése, kisebbméretű gyárilag előállított szerkezetek fokozott alkalmazása, a jobb anyagellátás, a gyorsépítkezés munkamódszereinek al—

kalmazása révén a termelékenység, így a gazdaságosság fokozása terén is nagyok a lehetőségek.

A mezőgazdaság fejlesztése során nagyobb terjedelmű, komplikáltabb!

szerkezetű épületeket is létesítenek, ezenkívül a beruházások jobb előkészí—

tése a kisebb épületek kivitelezésének koncentráltságát is fokozhatja, ezért a nagyüzemi szervezetek alkalmazása nem vetendő el teljesen a mezőgazda- sági építkezéseken, csupán azt tartjuk szükségesnek, hogy építőipari válla—

latokat csak olyan esetekben jelöljenek ki kivitelezésre, melyeknél ezek adottságai a gazdaságos építkezés érdekében kihasználhatók.

A házilagos építkezések ésszerű kiterjesztését kívánja korlátozni egy másik álláspont, mely szerint nem szabad megengedni, hogy a mezőgazda—

ság házilagos építkezésein elérhető magasabb kereset, különösen pedig az időszakonként végzett mezőgazdasági munkával megkeresett természetbeni

n MEZOGAZDASAGI ÉPITKEZESEKROL 145

juttatások a szervezet építőipar munkásait csábitsa. Kétségtelen, hogy a me- zőgazdasági szervezetek sok építőmunkást szívtak el az építési vállalatoktól.

Semmiképpen 'sem nevezhető azonban ez káros jelenségnek, mikor a he- lyes népgazdasági arányok kialakítása a mezőgazdaság fokozott ütemű fej- lesztését kívánja meg és amikor például ai'Epitésügyi Minisztérium válla- latai többszöri utasításra sem tudtak a mezőgazdaság épitkezéseire megfelelő létszámot átcsoportosítani. Az Építésügyi Minisztérium vállalatai által kivi—

telezendő építkezések mintegy 16 000 fő állandó foglalkoztatását .tették volna szükségessé, a ténylegesen foglalkoztatott létszám amnban még 1954.

szeptember 30-án sem (érte el a 9000 főt. ;

Végül foglalkozni kell még azzal a nézettel, amely szerint a mezőgazda—

sági üzemek, állami gazdaságok ne épitkezzenek, hanem kizárólag mező- gazdasági termékeket állítsanak elő. E nézet képviselői Hruscsov elvtársra A hivatkoznak, aki megbirálta a szovjet szovhozokat, mert túlzott mértékben folytattak építőipari és ipari tevékenységet. E nézettel egyetértünk annyi—

ban, hogy az állami gazdaságok ne legyenek építőipari vállalatok, ne foly—

"tassanak túlzott mértékben ilyen tevékenységet. Hruscsov elvtárs is azért mondta el bírálatát, mert a szovhozok ilyen irányú tevékenysége túlzott mér- tékű volt. Jelentős téglagyárakat, előregyártóüzemeket működtettek, komp- lett mezőgazdasági üzemegységeket építettek fel, mondhatni nagyüzemi épí- tőipari tevékenységet fejtettek ki. ' _

Ez a bírálat azonban semmiképpen sem alkalmazható a mi gazdasá- gainkra. Állami gazdaságaink mindössze 5—8 építőipari szakmunkást foglal—

koztatnak és csak saját szükségleteik kielégítésére kisebb mennyiségben foglalkoznak szénporos téglaégetéssel. -— '

A népgazdaságnak gyors és hatékony fejlesztése minden területen meg—

követeli, hogy a feladatok megoldása során a gazdaságosság követelményei legmesszebbmenőkig érvényesüljenek; A mezőgazdasági építkezések terén a házilagos kivitelezés javasolt mértékben való kiterjesztése kézenfekvően ezt a céltszolgálja. Az ilyen meghatározott mértékű házi építkezések esetén nem áll fenn annak a veszélye, hogy az építkezés fő vagy akár jelentős pro- 'fillá válik mezőgazdasági üzemeinkben, hogy az építkezések terjedelme a mezőgazdasági termelési feladatok teljesítését hátráltatni fogja. Ellenkezőf

leg! A mezőgazdasági építkezések e részének a gazdaságok saját kezelésében történő'kivitelezése a termelés feltételeinek is gyorsabb megjavítását ered—

ményezi. Ga'zdaságosabb munkájuk saját érdekeiken túl a népgazdaság erőivel való helyesebb gazdálkodást is szolgálja.

4 Statisztikai Szemle