STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 695 matosan növekedve 1985-re 13,5 százalékos lett. Az
önigazgatási rendszer ellenére az erőteljes állami be- folyásolás hatására a vállalatok nem voltak képesek a hatékony létszámgazdálkodásra, így 1990-re a régi Jugoszlávia szétesésekor ez az érték 20,7 százalékra nőtt. Mindezt a nemzeti össztermék nyolcvanas évekbeli folyamatos csökkenése kísérte, míg a fog- lakoztatást törvényes garanciák védték. 1992 után a ráta a korábbinál jóval gyorsabb ütemű növekedés- nek indult: 1993-ra aránya 58,5 százalékos lett, s csak 1995–1996 között kezdődött valamelyes csök- kenés. Ez azzal magyarázható, hogy a közgazdasági körülmények egyértelművé tették, hogy mind a vál- lalatok számára, mind pedig a társadalom egésze szempontjából olcsóbb a rejtett munkanélküliség fel- számolása, mely végső soron a meglévő termelőka- pacitás jobb kihasználását, és a termelés hatékony- ságának emelését jelenti.
Nem hagyható figyelmen kívül a feketegazda- ság aránya sem. A háborús helyzet, a gazdaság dere- gulációja, valamint a menekültek csaknem szükség- szerűen e gazdasági szféra arányának növekedését eredményezték, ám maga az önigazgatási rendszer sem a vállalatok, sem pedig az állam oldaláról nem biztosította a feketegazdaság elleni hatékony fellé- pést. Az adórendszer például kizárólag fiskális szempontokat tükröztetett, míg a hatóságok nem fog- lalkoztak az egyéni szegénység problémájával. A vállalatokat – helyzetüktől függetlenül – törvény kö- telezte a fizetéses távollévők részére járandóságuk 60 százalékának kifizetésére, a kompenzációt gyak- ran a feketegazdaság révén biztosították. Ugyanak- kor a rejtett munkanélküliség esetében a jövedelem gyakran nem volt elég a szükségletek kielégítésére, így az érintettek a mezőgazdaságban, illetve a fekete gazdaságban kerestek kiegészítést.
Az utóbbi (1995–1996) években hozott fekete- gazdaságot korlátozó kormányintézkedések túlnyo- mórészt regresszív jellegűek voltak, s általában nem jártak kellő eredménnyel: a magánvállalkozók szá- mára például kötelezővé tették a minimum 2 ember
foglalkoztatását, aminek jelentős részük gazdasági okok miatt nem tudott megfelelni, így számos kisvál- lalkozás szűnt meg. A munkanélküliség további nö- vekedése sem az egyéneknek, sem az államnak nem volt megfelelő, hiszen ez utóbbi adóbevételektől esett el.
1992-től a helyzet megoldására köztársasági munkaerő-hivatalokat állítottak fel, melyek számos programot indítottak új munkahelyek teremtése, kis- vállalkozások segítése, a hátrányos helyzetűek állás- hoz juttatása érdekében. Ennek során figyelmet for- dítottak a munkanélküliek tovább- illetőleg átképzé- sére, a fiatalok alkalmazásának kérdésére, kiegészítő oktatásra és általában véve a felnőttoktatásra. Jugo- szlávia nemzeti össztermékének meglehetősen kis részét fordítja a munkanélküliség problémájának megoldására: 1996-ban mintegy 0,6 százalékát. A keretek sem optimálisak: a munkanélküli járulékot két ízben is csökkentették: 1996-ban a bruttó jövede- lem 1,6 százalékát fordították erre, ami a havi 133 dolláros átlagfizetésekhez képest csekély összeg.
Az állam szabályozó szerepe rendkívül fontos, ám csak korlátozottan érvényesül. Számos admi- nisztratív rendelkezés van még érvényben az ön- igazgatási korszak maradványaként, melyek gyakor- ta gátolják a piaci szabályok érvényesülését. Szük- séges lenne továbbá a munkavállaló és a munkáltató között új típusú szerződéses kapcsolat kialakítására, ennek jogi kereteinek megteremtésére, valamint a munkaerő-piaci politika hatékonyságának növelésé- re. Ez egyaránt magában foglalná az erőforrások ha- tékonyabb kihasználását, valamint a szektorok kö- zötti és a regionális munkaerő-mobilitás elősegítését.
Szükség lenne a munkanélküliséget kezelő intézmé- nyi hálózat bővítésére, tevékenységének kiszélesíté- sére, a továbbképzés, oktatás új stratégiáinak beve- zetésére, valamint az oktatási és a piaci szféra intéz- ményei közötti jobb együttműködés kialakítására.
(Ism.: Reisz László)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA – DEMOGRÁFIA LADSTÄTTER, J.:
A 2001. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ELŐKÉSZÍTŐ MUNKÁI
(Volkszählung 2001 – Stand der Vorbereitung.) – Statistische Nachrichten. 1998. 2. sz. 100–104. p.
Az osztrák népszámlálási törvény úgy intézke- dik, hogy évtizedenként népszámlálást kell tartani.
Az ENSZ szintén előírja tagországainak cenzusok
tartását, és az Európai Unió külön irányelveket is ki- adott, amelyek az Unióhoz tartozó államok részére a 2001. január 1. és május 31. közötti időszakra java- solják a következő népszámlálást.
Ausztriában még be sem fejeződtek az előző – 1991. május 15-i állapot szerint végrehajtott – cen- zus feldolgozási munkálatai, amikor már megindul- tak az előkészületek a 2001. évi összeíráshoz. Miu- tán a különböző szakértői testületek hosszas egyez-
STATISZTIAKI IRODALMI FIGYELŐ 696
tetési eljárás keretében kialakították elgondolásaikat, 1988 tavaszán sor kerülhet az első próbaszámlálásra.
A próbaszámlálásnak azon a koncepción kell alapul- ni, hogy a népszámlálást 2001-ben is összekötik a lakások és épületek, valamint a munkahelyek össze- írásával. A népszámlálás során – a korábbiakhoz ha- sonlóan – alapvető lesz a kérdőív alkalmazása, de keresik a módját, hogy azt kiegészítésként regiszte- rek felhasználásával is összekössék, mérlegelve a jogi, technikai, valamint szervezési feltételek által szabott korlátokat.
A népszámlálás eszmei időpontját az Európai Unió ajánlásaival összhangban úgy kívánják kijelöl- ni, hogy az a 2001. év május hó közepén egy mun- kanapra essen.
Az összeírás programját az ENSZ európai or- szágokra vonatkozó 1995. és 1997. évi ajánlásainak figyelembevételével dolgozzák ki. A felvétel alap- ismérvei közé az előző népszámláláshoz képest ki- egészítésként felvették a születési hely (ország) meg- jelölését, a munkaidőt (a teljes vagy részidejű fog- lalkoztatást). A munkavállalás ismérveként a „labour force” koncepciót tekintik irányadónak. A háztartás- és családstatisztika néhány definícióját is felülvizs- gálják. Általában arra törekednek, hogy a nemzetkö- zi ajánlásokat minden tekintetben kövessék, sőt egyes jellemzőknél még szigorúbb meghatározáso- kat is alkalmazzanak.
Az Osztrák Központi Statisztikai Hivatal még 1996 őszén több mint 400 érdekelt szervezethez, in- tézethez juttatott el kérdést a népszámlálási adatok hasznosításával és a következő népszámlálással szemben támasztott igényekkel kapcsolatban. Ked- vező, hogy a megkérdezetteknek mintegy fele vála- szolt. A válaszok a népszámlálási eredmények széles körű hasznosításának igényét tükrözték. A válaszoló szervezetek jelentős része az eddiginél részletesebb területi információkat tartott szükségesnek. Felme- rültek a kérdőív kiegészítésére vonatkozó igények is (például a jövedelem, az ingázás, a születési hely te- kintetében).
A munka következő szakaszában az 1991. évi adatfelvétel programjából, a törvényes előírásokból, a nemzetközi ajánlásokból és a felhasználók javasla- taiból kiindulva négy munkabizottság dolgozta ki az 1998. évi próbafelvétel kérdőívére vonatkozó javas- latot. A javaslat értelmében minden háztartásról kü- lön borítólap készül, amely tartalmazza a háztartás tagjainak tételes felsorolását és állandó lakóhelyét. E borítóban helyezik el a háztartáshoz tartozó szemé- lyek kérdőíveit. A személyi kérdőívek javasolt rend- szere kiterjed az alapvető demográfiai jellemzőkre, mégpedig a nemre, a születés időpontjára, azon or- szágra, ahol a kérdezett személy született, a családi
állapotra, az állampolgárságra, az egy évvel korábbi lakhelyre, a háztartáson belüli rokoni kapcsolatra, az élve született gyermekek számára, a befejezett isko- lai végzettség szintjére és irányára, iskolába járók esetében a látogatott iskola típusára. A kérdőív to- vábbi kérdései a foglalkoztatási helyzetre, illetve a megélhetési körülményekre vonatkoznak. Tudakol- ják a munkavállalást, általában a létfenntartás feltét- eleit, a foglalkozási viszonyt, a munkakört, a mun- káltató cég megnevezését, a nemzetgazdasági ágat, a munkába járásra, ingázásra vonatkozó információkat (tanulókra is) mint például a munkahely címét, a közlekedési eszközt, az utazási időt, a munkakezdés szokásos időpontját, az ingázás gyakoriságát, vala- mint azt a tartózkodási helyet, ahonnan a kérdezett személy munkahelyére jár. A személyi lapon a név és a cím nem szerepel. Gondoskodnak arról, hogy a kérdőív olvashatóbb, áttekinthetőbb legyen, mint 1991-ben volt.
Az összeírás végrehajtása, a korábbi gyakorlat- nak megfelelőn a helyi igazgatás feladata. Ehhez se- gítséget ad az épületjegyzékek előkészítése. A vég- rehajtás ellenőrzését PC-programok könnyítik meg.
A regiszterek azáltal nyernek különös jelentőséget, hogy a személyek számbavétele az állandó lakhely szerint történik. A regiszterek alkalmazásával kap- csolatban felmerülő problémákat külön munkacso- port vizsgálja, és a tesztelés az 1998. évi próbafelvé- tel egyik feladata.
E szabályozás hátterében a lakóhelyre vonatko- zó 1995-ben hatályba lépett törvény áll, amelynek értelmében csak egy állandó lakóhelyet lehet érvé- nyesnek minősíteni. Ezáltal a rendőrségi bejelentés- ben szereplő és az összeírt lakóhelyazonossága meg- valósítható, és a korábbi eltérésekből adódó bizony- talansági tényezők kiküszöbölhetők.
Az 1998. április 29. napja szerinti állapotnak megfelelő első próbaszámlálás céljára 21 körzetet jelöltek ki, körzetenként 300 háztartással. A kijelö- lésnél azt az elvet követték, hogy a fővárosban és valamennyi tartományban sor kerüljön az összeírás- ra. (Bécsben 5, a tartományokban 2-2 körzetben hajtják végre a felvételt.)
A próbafelvétel során a következő főbb kérdé- seket kívánják tesztelni:
– a kérdőív érthetősége, – az egyes kérdések fogadtatása,
– az összeírás elfogadása általában a lakosság részéről, – a bejelentéseken alapuló regiszter alkalmazhatósága az összeírás bázisaként,
– a szoftver hasznosítása,
– az összeírás lebonyolítása a városokban (községek- ben),
– az átvétel ellenőrzése a Statisztikai Hivatalban, – a jelek felismerésének rendszere.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 697 Minden összeírt háztartást megkértek arra, hogy
véleményéről és benyomásairól saját kérdőívén tájé- koztatást adjon. A hivatal képviselői felkeresik a vizsgált körzeteket, hogy az összeírás irányítóinak véleményét, a háztartások állásfoglalását mérlegelve javaslatokat tegyenek az esetleges módosításokra.
A következő népszámlálás alkalmával a lakó- helyre vonatkozó törvény és az adatgyűjtés program- jának módosításai lehetővé teszik a hibákból adódó reklamációkkal kapcsolatos eljárás kiküszöbölését, és íly módon a begyűjtött anyag azonnal előkészíthe- tő a gépi feldolgozásra. A feldolgozás gyorsabbá té- tele mellett az 1991. évi anyag feldolgozása során igénybe vett segéderők száma is mérsékelhető. Az adatfeldolgozás szkenner alkalmazásával, korszerű felismerési rendszer biztosításával történik. Abban az esetben, ha a felismerési rendszer nem eredmé- nyes, másodfeldolgozásra kerül sor.
A szakképzettség kódolására az ISCED rendsze- rével kompatibilis rendszert alkalmaznak. A gazda- sági ágazatnak, valamint az ingázás céljainak meg- határozása érdekében munkahelyregisztert vezettek be, amelyet az újabb információk feldolgozásával igyekeznek lehetőleg naprakész állapotba hozni. A regiszter alapján nem azonosítható egységeket az ÖNACE rendszere (osztrák egységes ágazati osztá- lyozási rendszer) szerint közvetlenül kódolják.
A foglalkozás osztályozásánál az az elgondolás, hogy 2001-ig bevezetik az ISCO-8 (COM) rendsze- rét. E célból először egy osztrák verziót (Ö-ISCO) szükséges létrehozni, amelynek előkészítési munká- latai folyamatban vannak.
E feladatokat csak több fokozatú feldolgozás út- ján lehet megvalósítani, de a műszaki újítások jelen- tős megtakarítást eredményeznek. Feltételezhető, hogy a háztartások 10 százaléka esetében merülhet fel a kézi utófeldolgozás szükségessége.
Az ezt követően még fennmaradó problémák, hiányosságok tisztázását, rendezését különböző in- tézkedésekkel oldják meg. Külön felülvizsgálják a
háztartások összetételét, hogy a logikus struktúra mindenütt kihozható legyen. Itt is döntően az auto- matikus javításra hagyatkoznak.
Külön feladatként említik az irreálisnak tűnő szélsőséges értékek kiszűrését, majd verifikálását és – a szükséghez képest – korrigálását.
Csak többszörös kontrollon átment anyag publi- kálható. A települések szerinti főbb adatokról előze- tes kiadványt állítanak össze, amelynek – a tervek szerint – az összeírás évének őszén meg kell jelen- nie.
Az ellenőrzött adatrendszerekből 2002 tavaszára adatbázist hoznak létre. A következőkben 30 füzet- ben, mintegy 7000 oldalon teszik közzé az eredmé- nyeket, amelyek – a felhasználók kívánságára – le- mezen is hozzáférhetőek lesznek. Nagy súlyt he- lyeznek arra is, hogy az eredmények CD-ROM-on is rendelkezésre álljanak.
Ausztriában – eltérően egyes északi államoktól – még nem teremtették meg a feltételeket kizárólag regisztereken alapuló eredmények közzétételére, az összeírási folyamat kiküszöbölésével. Már most is vannak azonban olyan elgondolások, hogy 2011-ben megkísérelhető lenne e módszer alkalmazása.
A 2001. évi népszámlálásra való felkészülés fontos része, hogy idejekorán megkezdődjön az ösz- szeírás jelentőségének tudatosítása. Ha sikerül széles körben nyilvánvalóvá tenni a népesség és a társada- lom struktúrájával kapcsolatos ismeretszerzés értel- mét és szükségességét, akkor nagyrészt megelőzhe- tők az adatszolgáltatás megtagadásához vezető ér- telmetlen ellenérzések, aggodalmak. Az Osztrák Központi Statisztikai Hivatal mindent megtesz a közvélemény tájékoztatása, az összeírás népszerűsí- tése érdekében, de lehetőségei ilyen vonatkozásban korlátozottak. Kívánatos tehát, hogy a népszámlálási eredmények felhasználói mielőbb részt vállaljanak a felvilágosító tevékenységben.
(Ism.: Fóti János)
BIBLIOGRÁFIA
A Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálathoz az alábbi fontosabb könyvek érkeztek be:
STATISZTIKAI ÉVKÖNYVEK
ACP, ALA, MED: basic statistics / EUROSTAT. – Luxembourg: EUROSTAT, 1996. – X, 269 p.
Az ACP-, ALA- és a MED-országok alapvető statiszti- kai adatai, 1996.
I–030–C–0036/1996
The American almanac: The definitive guide to Amer- ica’s population, environment & energy, business & trade, politics & government, health & education, communica- tions & transportation / U.S. Department of Commerce, Bu- reau of the Census. – Austin, 1994. – XXIV, 1011 p.
Az Egyesült Államok statisztikai összefoglalója, 1994.
I–072–C–0467/1994–1995
