• Nem Talált Eredményt

Az 1953. évi népszámlálás Kínában

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Az 1953. évi népszámlálás Kínában"

Copied!
13
0
0

Teljes szövegt

(1)

SZEMLE

271

dolgozott és elemzett adatokat a legkü—

lönbözőbb területeken használják fel. így többek között:

a) a vállalat vezetősége felhasználja az

egyes boltok, illetve bolttípusok gazdál—

kodásának irányítására, megjavítására

vagy átszervezésére;

b) a bolttípus átlagmutatói felhasznál—

hatók a hálózat fejlesztésénél;

c) a felügyeleti szerv felhasználhatja a mutatókat az irányítása alá tartozó vál—

lalatok gazdálkodásának és eladási for-

galmi munkájának mélyebb és részlete—

sebb összehasonlítására;

d) felhasználhatók a mutatók az egyes

boltok helyszíni ellenőrzésénél;

e) a tervosztály felhasználja az egyes

mutatókat a bolti tervek elkészítéséhez,

a készletnormák, a bolti létézám— és a

bolti költségkeretek kialakításánál;

f) végül felhasználhatók a mutatók a bolti tervteljesitéseknél mutatkozó eltéré- sek vizsgálatához, a nagy eltérések okai- nak elemzéséhez.

Ahhoz, _hogy a rentabilitás-vizsgálat kellő eredménnyel és sikerrel járjon, döntő feltétel, hogy a feldolgozott adatok és elemzésük minél gyorsabban a vezetők rendelkezésére álljon, minél rövidebb és egyszerűbb úton tegyék lehetővé az ered—

ményes intézkedéseket. Ez viszont meg—

kívánja, hogy az adatok összegyűjtéséhez,

feldolgozásához és elemzéséhez a legegy—

szerűbb, legkevésbé munkaigényes és rö—

vid idő alatt végrehajtandó módszereket

alkalmazzuk. Wendelin Károly

Az 1953. évi népszámlálás Kínában*

Kína ősi kultúrájú ország. Kínában

több évezredes története során többször

tartottak népszámlálást.

A rendelkezésre álló első adatok sze- rint, amelyeket aligha tekinthetünk tel- jesen megbízhatóknak, Kina lakossága 13 553 923 fő volt. Ezek az adatok egyes

források szerint i. e. 2205-ből, mások sze-

rint pedig 2275-ből származnak. Adatok maradtak fenn a lakosság lélekszámáról a Jin Sang (i. e. 1766—1122) és a Csou di—

nasztia (i.e. 1122—249) korából is. így

például az i. e. 1115-ből származó adatok

13 714 923, az i. e. 685 évi adatok pedig

11941000 főnyi lakosságról szólnak. Ar—

ról is vannak adatok, hogy i. e. 212-ben Kínának 10 millió lakosa volt.

Kétségtelen, hogy a lakosság megszám—

lálása főként adózási és katonáskodási célokból történt. Nagy jelentősége volt a lakosság számbavételének a munkaköte- lezettség teljesítése szempontjából is. A hatalmas építkezéseket (a Kínai Nagy fal, az 1700 km hosszú ,,Jün—ho" hajózható nagy csatorna, töltések, gátak, öntözőcsa—

tornák, paloták, templomok, kolostorok, városfalak stb.) a munkakötelezettség alapján kényszermunkára hurcolt óriási embertömegek hajtották végre,

* Sz. Krotevics cikke. —— Veszmik Sztatisztiki, 1955. 5. sz. Sin—50, old. —— llövidi tve,

A lakosságnak munkakötelezettség tel—

jesítése céljából történő összeírásáról szá-

mos történelmi okmány tanúskodik. így

például Kung Fu—ce (Konfucius) követője, Meng—ce filozófus (élt i. e. a IV—III. szá—

zadban) munkáiban megemlíti, hogy nép—

számlálást tartottak a munkakötelezett—

ség bevezetése végett, s megjegyzi, hogy a férfiak elrejtőztek az összeírás elől. A

Csou dinasztia törvénykönyve —— a ,,Csou—

li" —— Kina államberendezésének leírásá—

val kapcsolatban adatokat tartalmaz ar—

ról, hogy a Csou dinasztia korában (i. e.

1122—249) a tisztviselők szerteágazó szer—

vezeté irányította a népszámlálást, felso—

tolja e tisztviselők rangját, megnevezi be-

töltött állásukat és felsorolja kötelessé—

geiket.

E történelmi okmányokban adatok ta—

lálhatók arról, hogy a számbavétel alkal—

mával már viszonylag a legrégibb idők- ben nemcsak a családok és a lakosság számát, hanem a férfilakosság meghatá—

rozott korcsoportjának létszámát is meg—

állapították. Amint ezt a történelmi ok—

mányok bizonyitják, a Han dinasztia ko—

rában (i. e. 206—tól az időszámításunk sze—

rinti 220. évig) a férfiak összlétszámából

a 20 évesnél idősebb férfiakat külön mu—

tatták ki.

Egyes kutatók megkísérelték a lakos—

ság számára vonatkozó, a különböző tör—

(2)

272 Szem;

ténelmi művekben és okmányokban ta—

_ lélható adatok rendszerezését. így például Csou-Csu—kiao ,,Kína népességstatisztiká—

ja a múltban és közeljövőben való meg—

szervezésének módszerei" című cikkének

mellékletében1 időszámításunk kezdetétől

l865-ig több mint 300 időpontra vonatko—

zóan adatokat közöl Kína lakosságának számáról.

Kína évezredes története során az adó-

zási rendszer és a munkakötelezettség tel-

jesítési rendje többször megváltozott, en—

nélfogva változott a lakosság összeírásá—

nak módja is.

A legtöbb esetben mind a családokat, mind a lakosságot megszámlálták, egyes

időszakokban azonban csak a családokat

írták össze. Az is előfordult, hogy nem az egész lakosságot, hanem csak a munkaké—

pes korúakat vették számba. így például

1066—ban 14181486 családot és 20 560980

embert írtak össze, azaz egy családra átla—

gosan valamivel több, mint egy fő jutott.

Nyilvánvaló, hogy a családokon kívül csak

a munkaképes korú férfiakat számlálták meg. Meg kell jegyezni, hogy a munkaké—

pesség elbírálásának alapjául szolgáló

korhatárt szintén változtatták.

A népszámlálás rendszerint az adófizető

lakosságra terjedt ki. A lakosság előjo—

gokkal rendelkező rétegeit nem írták ösz—

sze. A történelmi okmányokban azonban vannak adatok arról, hogy egyes idősza-

kokban mekkora volt a hadsereg és a tisztviselők létszáma. így például a há- rom császár (Su, Vu és Vei) korában (az időszámításunk szerinti 220—280-ban) a

,,Su" császárság bukása idején 930 000

családot írtak össze, a hadsereg elérte a

102000 főt, a tisztviselők száma pedig 40 000 volt. A ,,Vu" császárság idején a

családok száma 2300 000, a hadsereg lét—

száma 230000, a tisztviselők száma pedig

32000 főt tett ki. Ezek az adatok azonban

nem tükrözik pontosan Kína lakosságát az egyes időszakokban, mert a lakosság mindenképpen igyekezett kivonni magát az összeírás alól.

A lakosság számára vonatkozó összes

adatok közül a legnagyobb érdeklődésre

tarthatnak számot a ,,Bao—Kia" rendszer fennállásának idejéből származó adatok.

Ezt a rendszert azért létesítették, hogy

;rSlalisztikai Havi Folyóirat, Making. 1931. fel)- ru .

biztosítsák az állami és helyi kötelezett—

ségek teljesitését, valamint a lakosság el—

lenőrzését és megfigyelését. E rendszer egyik feladata az volt, hogy módszeresen megfigyelje a lakosság létszámát és moz—- gását. A ,,Bao-Kia" rendszert még aMing dinasztia korában (1368—1644) bevezették, de a lakosság rendszeres számbavételére véglegesen csak a Cing (Mandzsu) dinasz—

tia idején (1644—1911) alkalmazták.

Meg kell jegyeznünk, hogy mielőtt a

lakosság létszámának számbavételére el—

kezdték alkalmazni a ,,Bao-Kia" rend—

szert, a fejadó helyett bevezették a föld—

adót. Ez kedvezőbb feltételeket teremtett

arra, hogy a lakosság létszámáról adato—

kat kapjanak.

A ,,Bao—Kia" rendszer lényege, hogy a

családokat tízes, százas és ezres csopor—

tokba osztották. Minden egyes csoport

élén választott vezető állt. A vezetők fe—

lelősek voltak kerületükben az adóbehaj—

tásért, ellenőrizték a lakosságot. Neveze—

tesen kötelességük volt ügyelni a lakos—

ság vándorlására, az új lakosok megjele—

nésére, a lakosság összetételében bekövet—

kezett minden változásra és értesíteniök

kellett feletteseiket az összes események—

ről és változásokról. Az apparátus fenn—

tartása céljából külön pótadót vetettek ki a lakosságra.

A ,,Bao—Kiadf rendszerben a lakosság

számbavételét a következőképpen szer—

vezték meg. A lakosságra vonatkozó ada—

tok kimutatására az egész országban egy—

séges rendet vezettek be. Minden család (porta) számára külön fatáblát készitet- tek, amelyre felírták a családfő vezeték—

és utónevét, foglalkozását, a családtago—

kat és életkorukat. Az adatok ellenőrzése után a feljegyzett adatok helyességének igazolása végett pecsétet nyomtak a fa—

táblára. A hitelesített fatáblát a család

lakásának ajtajára szegezték. Az egyes családokra vonatkozó adatokat bemásol—

ták az ún. sárga könyvekbe (,,Szung" és

,,Huang"), amelyeket a százas csoport ve—

zetője és a kerületi hatóság őrzött. Tehát

_minden családról három példányban őriz—

tek azonos adatokat: 1. az egyes családok

ajtajára szegezett fatáblákon, 2. a százas

csoportok vezetőinél a gazdaságok szerint vezetett könyvekben, és 3. a kerületi ha—

tóságok ugyanilyen könyveiben.

Minden családfő, a ház gazdája, köteles volt értesíteni a tízes csoport vezetőjét *a

(3)

SZEMLF.

273

távollevőkről, a házába érkezőkről, aszü-

letésekről, a halálesetekről és a házasság—

kötésekről. Ezeket az adatokat is felje- gyezték a fatáblákra. E táblákon az ellen—

őrzést végző személy pecsétjével hitelesí—

tett minden változást. Igy szervezték meg

a lakosság vándorlásának és természetes népmozgalmának ellenőrzését. A tízes cso-

portok vezetői minden változásról jelen—

tést tettek a százas csoportok vezetőinek.

Az ezres csoportok vezetői a százas cso—

portok vezetőinek segítségével évente

négyszer kötelesek voltak ellenőrizni a

lakosságra vonatkozó adatokat és az ősz- szes változásokat be kellett írniok a ke- rületi hatóságoknál őrzött könyvekbe. A

lakosság számára vonatkozó adatokat a kerületi hatóságok hozták nyilvánosságra és jelentették a ,,politikát irányító tisztvi-

selőknek" (a tartományok kormányzói—

nak), ezek viszont évi beszámolókat küld- tek ;; központba.

Kína belső tartományai lakosságának létszámáról a ,,Bao—Kia" rendszerű beszá—

molók alapján a "Csang—Lang" korszak

6. évében (időszámításunk szerint 1741—

ben) szolgáltattak először adatokat. Ettől kezdve egészen a Taj—ping felkelés kez-

detéig majdnem évente közzétették a la- kosság számát.

A népesség számára vonatkozó beszá—

moló kiterjedt a belső kínai, úgynevezett falonbelüli tartományokra, vagyis azokra, amelyek északon és északkeleten a Kínai Nagy fal határolta területen feküdtek.

Kína külső tartományaihoz tartozott Mongólia, Mandzsúria, északnyugaton

Sinkiang, nyugaton pedig Tibet. A külső

tartományokban ebben az időszakban csak a családokat vették számba.

Kína társadalmi és gazdasági viszonyai—

nak története címmel a Tao Ming-he (Közgazdasági Kiadóvállalat, Sanghaj) ál—

tal 1949—ben kiadott gyűjtemény I. kiadá-

sának VIII. kötete a ,,Bao—Kia" rendszer

szerint jelentett alábbi adatokat tartal- mazza Kína lakosságának számáról:

e A Belső (falonbelűlí) Kina lakosainak száma (a ,,Bao-Kla" rendszer hivatalos beszámolói szerint)

Év A lakosság száma Év A lakosság száma. Év A lakosság száma

1741 143 411 559 1778 242 965 613 1315 326 574 895

1742 159 801 551 1779 275 042 916 1316 328 814 957

1743 164 454 416 1780 277 554 431 1317 331 330 433

1744 166 808 604 1781 279 816 070 1818 348 820 037

1745 169 922 127 1782 281 822 675 1319 351 260 545

1746 171 896 773 1783 284 733 785 1320 353 377 694

1747 —— 1784 286 331 307 1 421 355 540 258

1748 —— 1785 288 863 974 1922 372 457 539

1749 177 495 039 1786 291 102 486 1823 375 153 122

1750 179 538 540 1787 292 429 018 1824 3741 601 132

1751 131 811 359 1788 294 862 039 1325 379 865 940

1752 — 1789 297 717 490 1826 _—

1753 183 678 259 1790 301 427 114 1327 383 696 095

1754 184 504 493 1791 304 354 160 1323 386 531 513

1755 185 612 881 1792 307 467 279 1329 395 500 650

1756 186 615 514 1793 310 497 210 1830 394 734 631

1757 190 343 328 1794 313 231 795 1831 395 821 092

1758 191 672 sos 1795 296 968 968 1832 897 132 659

1759 194 791 869 1796 275 662 044 1833 898 942 036

1760 196 837 977 1797 271 333 544 1334 401 009 574

1761 193 214 555 1799 290 932 930 1835 403 052 046

1762 200 472 461 1799 293 238 179 1536 404 901 448

1763 ' 204 209 828 1900 295 237 311 1337 406 984 114

1764 205 591 017 1901 297 501 543 1338 409 034 799

1765 —— 1302 299 749 770 1339 410 850 619

1766 203 095 796 1903 302 250 673 IMO 412 814 828

1767 209 939 546 1804 304 461 234 1741 413 457 1311

1768 __ 1805 332 161 403 17442 416118 169

1769 212 023 042 1806 335 309 469 17443 417 239 097

1770 213 613 163 1807 838 062 439 1844 419 441 330

1771 214 600 356 1808 350 291 724 1645 421 342 730

1772 216 467 353 1609 352 900 024 1846 423 121 229

1773 213 743 315 1310 345 717 214 1847 425 106 201

1774 221 027 224 1611 353 610 039 1649 426 928 854

1775 264 561 355 1912 361 691 431 1949 423 420 667

1776 1 268 236 181 1813 336 451 672 1850 429 931 034

1777 — , 1814 816 574 396

6 Statisztikai Szemle

(4)

274 szanta

Mint a fenti táblából látható, a lakos—

ság számát tükröző adatok néhány egy—

más követő évben jelentősen ingadoznak.

E változásokat egyes esetekben a lakos-

ság nem teljes számbavételével magya—

rázhatjuk, egyes területekről hiányoztak az adatok, más esetekben pedig az ada—

tok helyesbítése okozta a változást. Egyes kutatók feltevései szerint az is lehetséges, hogy a tartományok kormányzói egyes években tudatosan több lakost jelentet—

tek, hogy tartományuk helyzetét a leg- jobb színben tüntessék fel és kedvesked—

jenek a császárnak. A ,,Bao—Kia" rend—

szer szerint összeállított beszámolók min—

den hibája ellenére, az adatok bizonyos törvényszerűséget mutatnak a lakosság számának növekedésében. Ez a növekedés a XVIII. század második felében (1794—ig) gyorsabb, a XIX. század első felében pe—

dig lassúbb ütemű volt.

A lakosság számának ilyen alakulása

kétségkívül az ország tényleges helyzetét tükrözte ezekben az években. A XVIII.

század második fele viszonylag nyugal- mas időszak volt. Ebben az időszakban nagyobb elemi csapások nem fordultak elő. A XVIII. század végétől kezdve vi- szont egyre nagyobb mértékben növeked- nek a belső osztályellentétek, amelyek a Taj-ping felkeléshez (1850—1860) vezettek

és tovább bomlasztották a halódó feudá—

lis rendszert. A XIX. század első felében fokozódik az idegen rablók behatolása Kí- nába. Ugyanebben az időszakban az or—

szag számos vidékét nagy természeti csa—

pások sújtották. Mindez hatással volt a

lakosság éietviszonyaira és meglassította szaporodási ütemét. ,

A Taj-ping és más felkelések lezaj ása

után megszakadt a lakosság rendszeres

számbavétele. A központi hatalomnak a

lakosság számára vonatkozó adatgyűjtési

kísérleteire csak szórványosan érkeztek adatok, de ezek sem terjedtek ki az or—

szág egész területére. Igy például 1860—

ban 260 900 000, 1882—ben 381300000,1885—

ben 377 600000, 1895—ben 421000000,1902—

ben 439 900 000, 1910—ben 342 600 OOO,1912- ben pedig 353 900000 főnyi lakosságot ír- tak össze.

Több főhatóság becslés útján kísérelte meg a lakosság számára vonatkozó hiteles

adatok pótlását. így például a tengeré—

szeti vámhivatalok igazgatósága által

nyilvánosságra hozott adatok szerint Kina

lakossága 1923—ban 425 700 000, 1927-ben

438 500 000, 1931-ben pedig 425 700 000 fő

volt. A postaügyi főhatóság időközönként a folyamatos népesség-nyilvántartás ada- tai alapján a járási és helyi postahivata- lok útján adatokat gyűjtött. A postaügyi főhatóság Kína lakosságának számáról a következő adatokat tette közzé: 1919-ben

427 700000, 1925—ben pedig 485 500000 fő

volt a lakosság száma. A só—monopólium igazgatósága az egyes tartományok sófo- gyasztása alapján becsülte meg a lakos—

ság számát. A helyi hatóságok, az egyes vasútigazgatóságok stb., szintén megálla—

pították a lakosság számát. Ezenkívül

egyes kutatók is végeztek számításokat Kina lakosságának számára vonatkozó- lag.

A nankingi Kuomintang—kormány1928—

ban megkísérelte a népszámlálás Végre—

hajtását Kínában. A nankingi belügymi—

nisztérium 1928 május 27—én kiadta az utasítást, hogy három hónap alatt tartsák meg a népszámlálást. Akkor még nem volt semmilyen statisztikai szerv. Ezért, amint ezt Lieu ,,Statistical Work in China" (Sanghaj, 1930.) című munkájában

bizonyítja, a népszámlálás rendjét és

programját a rendőrhatóság állapította meg. Az összeírás eszmei időpontját nem állapították meg. Az összeiróívet csalá- donként kellett kitölteni. A kérdőív ilyen kérdéseket tartalmazott: család neve, neme, a családfőhöz való viszonya, élet—

kora, születésének ideje és helye, nőtlen

(hajadon), nős, (férjezett), tagja—e a Kuo—

mintangnak vagy pártonkívüli, mióta la—

kik az adott helyen, foglalkozása, vallása,

iskolai végzettsége, testi hibái. E kérdő-

pontokon kívül —— amelyeket minden csa—

ládtagról kitöltöttek —— a kérdőív az egész családra vonatkozó általános kérdéseket is tartalmazott. Ilyen kérdések voltak például: hány 6—13 éves iskolaköteles

gyermek és hány 20—40 éves katonai szol-

gálatra alkalmas férfi van a családban.

Erre az összeírási kisérletre kezdettől fogva kudarc várt, mert semmilyen szer—

vezett intézkedéssel nem készítették elő.

A központ szerepe a feladat általános ki—

tűzésére és az összeírólap kidolgozására szorítkozott. Az előkészítés megszervezé—

sét, az összeírás végrehajtását és eredmé—

nyeinek feldolgozását a helyi szervekre bízták, ezek pedig mindúntalan megvál-

toztatták a kérdőívek tartalmát és az ősz-

(5)

SZEMLE' w , ' 275

szeírás végrehajtásának módját. Lénye- gében az összeírás a családok, a férfiak és a nők számának összeírására szorítko—

zott. A többi kérdésre vagy nem kaptak választ, vagy nem dolgozták fel a begyűj- tött adatokat.

A népszámlálás nemcsak, hogy nem ért

véget 1928—ban, hanem sok tartományban

meg sem kezdték. 1929—ben ugyan foly- tatták az összeírást, de nem fejezték be.

A két év folyamán (1928-ban és 1929—ben) összesen 211 930 550 embert írtak össze.

Az összeírás során családonként 5,18 főt

vettek számba. Minden 100 nőre 124,5

. férfi jutott. Warren H. Chen ,,An Esti- mate of the Population of China in 1929"

(Sanghaj, 1930) című könyvében a férfiak nagy arányszámával kapcsolatban meg—

jegyezte, hogy előfordulhatott a nők ki- hagyása, mert a kiskorú nőket gyakran

nem írták össze. Ám Warren H. Chen sem tagadja azt a tényt, hogy a férfiak száma

jóval meghaladta a nőkét. Ezt a jelen—

séget azzal magyarázta, hogy a nök gyer- mekágyi halálozási arányszáma Kínában jóval magasabb volt, mint más országok- ban. Azt állította továbbá, hogy a termé-

ketlen talajú vidékeken gyakran meggyil—

kolták az újszülött leánygyermekeket.

A Kuomintang—kormány belügyminisz—

tériuma bizonyos mértékig igyekezett fel—

használni az összeírás adatait és kiegé—

szítette őket különféle számítások és a

folyamatos népesség-nyilvántartás adatai

alapján. A Belügyminisztérium 1931—ben két adatot hozott nyilvánosságra: 1931.

február 28-án közölte, hogy Kína lakos—- ságának száma 474 800 000 fő, 1931 októ- berében pedig 452 800 000 főt jelentett.!

1934—ben a Belügyminisztérium Kína la—

kosságának számát 466 300 000, 1936—ban pedig 479100000 főben állapította meg.

Más ehhez hasonló közleményeket is ki-

adtak. így például ,,Kína legújabb atla—

sza", amelyet 1930-ban a Sanghaj Föld—

rajzi Társaság adott ki, 502 300 000 főt tüntet fel.

A Koumintang—kormány a lakosság ál-

talános felkutatása és megfigyelése érde-

kében, a forradalom elnyomása, továbbá

az adóbehajtás és közteherviselés bizto—

sítása céljából visszaállította a ,,Bao—Kiaa

rendszert, de e rendszer alapján sem tu—

, Statisztikai Havi Folyóirat.

október.

646

Nanking. 1931,

dott a lakosságról valamennyire is meg- bízható adatokat gyűjteni. Az ismertetett adatok lényegében azt bizonyítják, hogy a Kuomintang fennállásának idejéből semmilyen hiteles adat nincs Kínalakos—

ságának számáról. .

A lakosság tudományos alapon meg- szervezett számbavételének végrehajtá—

sához szükséges feltételeket csak akkor teremtették meg, amikor Kínát felszaba—

dították a Kuomintang uralma alól és

megalakult a Kínai Népköztársaság.

A Kínai Népköztársaság Állami Statisz-

tikai Hivatala 1952-ben nyilvánosságra hozta a népesség folyamatos nyilvántar—

tásának 1951. év végi állapotra vonatkozó

országos adatait. Ezek az adatok azt bi—

zenyítják, hogy Kínának jóval több la—

kosa van, mint hitték: 1951. végén össze—

sen 564 194 227 főt írtak össze.

A Kínai Népköztársaság Belügyminisz- tériuma adatokat gyűjtött a lakosság szá—

máról az 1952. év végi állapotának meg- felelően is. Kína lakosságának száma eb-

ben az időpontban 575 286 076 fő volt.

Mindkét esetben Tajvan lakosságát is be-

számították, de a külföldön élő kínai la-

kosságot nem vették figyelembe.

A folyamatos népesség-nyilvántartás adatai azonban nem voltak teljesen kifo- gástalanok. Ez megnehezítette felhaszná—

lásukat. A népesség-nyilvántartásból hiá- nyoztak a lakosságnak nemek, életkor és

nemzetiség szerinti megoszlására vonat—

kozó adatok. Az egyes városokban és já—

rásokban végzett ellenőrzések azt mutat—

ták, hogy egyes helyeken hiányosan ír—

ták össze a lakosságot. Ezt a később meg- tartott népszámlálás is igazolta. A falusi adatok jobban megközelítették a valósá- got, de a lakosság bizonyos mértékű hiá—

nyos számbavétele itt is előfordult.

A lakosság számára vonatkozó hiteles

megbízható adatokra különösen szükség

volt a ne'pképviselők általános választá- sának előkészítése, valamint az első öt- éves terv megindítása idején. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága és Kína Központi Népi Kormánya határoza—

tot fogadott el, mely szerint a népképvi—

selők megválasztása előtt rövidített prog—

ram alapján tartsanak országos népszám-

lálást.

A népszámlálás előkészítését 1952 vé—

gén kezdték meg. Az összeírás program—

jának, a végrehajtási módszereknek és a

(6)

276

SZEMLE

nyomtatványoknak kidolgozásával a Kí- nai Népköztársaság Allami Statisztikai Hivatalát bízták meg. Az Állami Statiszti—

kai Hivatalra az a rendkivül bonyolult fel—

adat várt, hogy oly módon készítse elő a kinai országos népszámlálás programját és végrehajtásának egységes rendjét, amely biztosítja az összeírás eredményei—

nek hitelességét és ugyanakkor elősegíti a népképviselők általános választását,

amelyet viszonylag hosszú időn át külön-

böző időpontokban akartak végrehajtani

az ország területén.

Az 1953. évi kínai népszámlálás meg—

szervezésében nagy segítséget jelentettek

.a Szovjetunióban tartott népszámlálások

—- különösen az 1939. évi népszámlálás ——

során szerzett tapasztalatok.

Az Állami Statisztikai Hivatal

gozta:

1. a népszámlálás végrehajtási rendjére vonatkozó szabályzatot (szervezési terv);

2. az A és B mintájú népszámlálási kér- dőíveket;

3. a kérdőívek kitöltési utasítását;

4. a népszámlálás végrehajtásához szük- séges egyéb utasításokat és táblákat (pél—

dául a kor szerinti számbavételhez szük—

séges segédtáblát);

5. a feldolgozási táblákat;

6. a feldolgozási utasításokat.

Az állami Statisztikai Hivatal ezeket az anyagokat a Belügyminisztériummal együttműködve dolgozta ki. A fenti ok—

mányok tervezeteit jóváhagyás előtt az 1953 elején egybehívott országos értekez-

leten vitatták meg.

A népszámlálási programtervezet kidol—

gozásakor megvitatták többek között, hogy a családnévre, utónévre és a család- főhöz való viszonyra vonatkozó kérdése—

ken kívül fel lehet—e venni a programba a következő kérdéseket: az összeírt sze—

mély neme, életkora, nemzetisége, irni-

olvasni tudása, foglalkozása és munka- helye, társadalmi csoportja. ;

A kormány utasítása értelmében az összeírás programját nagy mértékben egy—

szerűsítették és kihagyták belőle az írni—

olvasni tudásra, a foglalkozásra ésatársa—

dalmi csoportra vonatkozó kérdéseket. Az írni—olvasni tudásra vonatkozó kérdést azért hagyták ki, mert Kinában igen ne—

héz megállapítani az írni—olvasni tudás kidol—

mértékét. A foglalkozásra és a társadalmi

csoportra vonatkozó kérdéseket szintén

törölték, mert ezek a kérdések bonyo-

lulttá tették volna a kérdőívek kitöltését és feldolgozásukat. A választások megtar- tása szempontjából ezekre a kérdésekre nem is volt szükség, mert a Kinai Nép—

köztársaságban a népképviselők válasz—

tásában a lakosság minden rétege részt

vehetett.

A Kínai Népköztársaság konkrét viszo-

nyai nem tették lehetővé, hogy egyidejű—

leg összeírják az állandó és a jelenlevő lakosságot. Meg kell jegyeznünk, hogy a jelenlevő lakosság összeirását igen rövid idő alatt kell végrehajtani, és ugyanakkor a vonatokon, az állomásokon, a szállók—

ban és minden olyan helyen végre kell

hajtani az összeírást, ahol az úton levő lakosság tartózkodhat. Ahhoz, hogy Kíná—

ban rövid idő alatt végrehajthassák a je—

lenlevő lakosság összeírását, az államap- parátus, a népgazdaság, a közoktatás nagyszámú szakképzett dolgozóját el kel—

lett volna vonni munkájától. Ezért az Al—

lami Statisztikai Hivatal kénytelen volt

megelégedni az állandó lakosság összeírá—

sával, ami hosszabb idő alatt is elvégez—

hető és sokkal kisebb apparátust igényel.

Tehát az állandó lakosokat írták össze, beleértve az ideiglenesen távollevőket is.

Külön figyelmet érdemel a népszámlá- lás során az ideiglenesen távollevő lakos—

sággal kapcsolatban alkalmazott számba—

vételi rend. A népszámlálás gyakorlatá—

ból ismeretes, hogy a családok elköltözött tagjaikat rendszerint ideiglenesen távol—

levőknek tekintik, noha ezek a családta— . gok a valóságban állandóan másutt lak- nak. Ennélfogva igen fontos, hogy az ál—

landó lakosság összeírásakor helyesen ha—

tározzák meg, hogy milyen lakosságot

kell ideiglenesen távollevőnek tekinteni.

A Kínai Népköztársaságban az ideigle—

nesen távollévők összeirásának nehézsé-

geit a nemzeti sajátosságok még csak sú—

lyosbították. Az ősök tiszteletének Kíná- ban évezredek óta elterjedt szokása és a konfucianizmus erkölcse, amely megkö- veteli az idősebb családtagok iránti tisz—

teletet, sajátságos fogalmat alakított ki a

családról, amellyel a népszámlálás során számolni kellett. E sajátság egyik meg—

nyilvánulása az, hogy a családok, ame- lyek elválaszthatatlan tagjaiknak tekin—

tik azokat is. akik állandóan távol élnek

(7)

SZEMLE

277,

tőlük, sértésnek tekintenék, ha a nép—

számlálás során nem írnák be a kérdő—

ívbe például azokat a családtagokat, akik az államapparátusban dolgoznak, a fő—

iskolákon tanulnak, a Népi Felszabadító

hadseregben teljesítenek szolgálatot stb.

A család büszke az ilyen tagokra és két-

ségkívül sok család követelné, hogy az

összeírás alkalmával a család keretében vegyék számba őket.

Ezt a feladatot a népszámlálási kérdőív

különleges megszerkesztése útján oldot—

ták meg. A lakosság összeírása az A min-

ta szerint családonként történt. Figye-

lembe véve azt, hogy a családok az ősz-

szeíráskor ragaszkodnak az olyan család- tagok beírásához, akik a családtól állan-

dóan távol laknak, az A kérdőívet két részre osztották. A kérdőív jobboldalán

tüntették fel a családdal állandóan együttélő tagokat, beleértve az ideiglene—

sen távolievőket is. A baloldalon írták össze azokat a családtagokat, akik állan—

dóan külön laktak. Ennek a fő kérdőív-

nek a formája a következő volt (a kínai

írásmódnak megfelelően a kérdőívet

jobbról balra és felülről lefelé kellett ki—

tölteni):

Jóváhagyta a Kínai Népköztársaság Központi Népi Kormányának Állami

Közigazgatási Tanácsa Kidolgozta az Állami Statisztikai

Hivatal

összzinó iv

A minta A város neve

Vidéki lakotthely neve

Tartomány Város Kerület Tartomány Járás Kerület

(váms) (járás) (kisi áros) község falu

út, utca, házszám

Távollevő lakosság (állandóan Állandó lakosság (állandóan az adott A népesség

másutt lakó családtagok) helyen lakó személyek) kategóriái

e " Család- Családfűhőz való

'— to viszony

a '*'.

3 : : "3

am ; % —— _— ;. '*j. Család- és utónév

a: .o : :

xo

:

s "— s s

a: k') .. , ___ W

2: "* S *0

su : 33 C!

§ zo *o—

s "* — "— s *.

Neme

§ .: 3 E (

§. § __ § l ora

3 :; :;

§ '— 'v ;;

Nemzetisége

.a ...—_. ——————-—- ——-———— C: '—

S S

% Megjegyzés

Az összeiró neve: ... A kitöltés kelte: 1953 ... hó ... napján Az országos népszámlálás végrehajtási

utasításának több szakasza részletesen tájékoztat arról, hogy kiket kell az állan—

dó népességhez számítani. A rendelkezés

rámutat például, hogy az állandó népes—

ség állományába családonként (lakáson- ként), a jelenlevő családtagokon kívül fel kell venni az ideiglenesen távollevőket,a kiszállás vagy utazás céljából eltávozott

személyeket, a rokonok és ismerősök lá-

togatására, üzleti ügyben, ideiglenes munkára elutazott személyeket stb. Axcsa—

ládon kívül élő családtagok, a tanulók, az

állandóan tanintézetben lakók, a munka-

helyükön lakó vagy katonai szolgálatra bevonult stb. családtagokat a kérdőív bal- oldalán, vagyis a családtól állandóan kü- lönélő családtagok között kellett össze—

(8)

*278 , szauna

Vtv—"Mimi. Ez a rend kötelező volt az olyan csa- ládtagok tekintetében is, akik az össze- írás időpontjában ideiglenesen az adott családban tartózkodtak. Ezeket a szemé-

lyeket nem e család lakóhelye szerint

vették fel az állandó lakosság létszámá—

, ba, hanem saját állandó lakóhelyük sze-

rint.

Az utasítások megállapítják azokat a

pontos ismérveket, amelyek szerint meg-

határozható, hogy valamely személy tá—

vollétét ideiglenes vagy állandó jellegű-

nek kell—e tekinteni. Ideiglenesnek tekin- tették a lakóhelytől való távollétet akkor, ha nem tartott tovább hat hónapnál.

Az általános szabályokon kívül az uta—

sítás részletes útbaigazítást adott a la-

kosság egyes csoportjainak számbavétell rendjéről is. A vállalatok, intézmények, szervezetek, kórházak, építkezések helyi-

ségeiben lakó dolgozók és családjuk te-

kintetében az utasítás rámutatott, hogy lakóhelyük, vagyis a vállalatok, intézmé- nyek, szervezetek, kórházak stb. állandó

lakosaiként kell összeírni "őket. Az ideig—

lenes munkásokat és az idénymunkáso—

kat azonban, különösen az építkezések fi- zikai dolgozóit, a rövid tanfolyamokon ta—

'nulókat, betegeket, a kórházban tartózko—

dókat, a szanatóriumokban és üdülőkben

pihenőket, az összeírás időpontjában a szállókban és a közüzemek irodáiban tar- tózkodókat, valamint a többi ideiglenesen

ott élő személyt nem ideiglenes tartózko- dási helyükön, hanem állandó lakóhelyü- kön kellett összeírni, kivéve az állandó

lakóhellyel nem rendelkező személyeket, akiket a számlálás időpontjában a tartóz—

kodási helyük szerinti állandó lakossággal

együtt kellett összeírni.

Kínában számos folyón, főként az or-

szág déli és délkeleti részein, a lakosság egy része dzsunkákon (bárkákon) lakik.

Ezeket rendszerint annak a kikötőnek az

állandó lakosaiként kellett összeírni, amelyhez a bárka tartozott. Ha azonban nem volt megállapítható, hogy a bárka

melyik kikötőhöz tartozik, akkor a rajta lakókat ama hely állandó lakosaiként kel-

lett összeírni, ahol a bárka a népszámlá—

lás időpontjában állomásozott.

A kettős számbavétel elkerülése céljá—

ból igazolást adtak arról, hogy az össze—

írás megtörtént. Ami a tengeri és folyami

hajókon dolgozó személyeket illeti, az ál—

landó lakóhellyel rendelkezőket saját la—

kóhelyükön írták össze. Akiknek nem volt állandó lakóhelyük, azokat az állandó la—

kosság állományában kellett összeírni, a hajótulajdonos, hajóstársaság vagy válla-

lat székhelyén.

Kínában a nemzetiségi kisebbségek kö—

rében nomádok is vannak. A nomád la- kosságot a megfelelő közigazgatási egy- ségek szerinti állandó lakosság állomá- nyában kellett összeírni.

A népszámlálás szervezésének fontos elvi kérdése a népszámlálás eszmei idő—

pontjának kitűzése. Régen Kínában nem ugyanabban az időpontban tartották meg a népszámlálást az ország minden részén.

Tekintettel arra, hogy az összeirási ada—

tok csak akkor pontosak, ha a népszám—

lálás az ország egész területén azonosidő—

pont alapulvételével történik, az Állami

Statisztikai Hivatal javaslata alapján a

népszámlálást ——- Kína történetében elő—

ször —— meghatározott eszmei időpontban

—-- az 1953. évi június BO—ról július l-re

virradó éjjel 24 órakor fennálló állapot

alapján hajtották végre.

Meg kell jegyeznünk, hogy a népszám-

lálásnak az emlitett eszmei időpont ala—

pulvételével történő megtartása Kínában bizonyos korlátok közé szorult. A nép- számlálás során az eszmei időpontot csak azért fogadták el, mert elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy a lakosság szá- mát és összetételét a természetes népmoz—

galom szempontjából helyesen állapítsák

meg, továbbá, hogy a lakosság életkorát az egész országban egy és ugyanazon idő—

pontban határozhassák meg.

A vándormozgalom tekintetében azon-

ban némileg eltértek az eszmei időpont

alkalmazásának elvétől. Ez két okból tör- tént; elsősorban azért, mert az összeírás

hosszú ideig tartott, másodsorban pedig azért, mert a népszámlálás adatait fel

kellett használni a választások megtartá- sára.

Ezek az eltérések abban mutatkoztak

meg, hogy az eszmei időpont után más ál—

landó lakóhelyre költözött személyeket,

ha előbbi lakóhelyükön nem írták össze,

megérkezésük alkalmával új lakóhelyü—

kön kellett számbavenni.

Kínában a személyazonosság! igazol-

vány—rendszer helyett a közigazgatási ha—

tóságok ún. lakóhelyváltozási igazolványt

adnak az elköltöző lakosságnak. Ezek az

igazolványok tartózkodási engedélyül

(9)

SZEMLE

279

szolgálnak útközben és a' letelepedés he—

* lyén, ahol a közigazgatási hatóságnak kell

átadni őket, mert egyúttal a letelepedő

személy bejelentése is ezen okmányok alapján történik. Ilyen igazolványokat ad- nak ki akkor is, ha valamely városban valaki az egyik lakásból a másikba köl-

tözik. Az összeírás során ezekre az iga—

zolványokra jegyezték fel, hogy az iga—

zolvány tulajdonosát összeírták—e és hogy részt vett-e a választáson. Abban az eset—

ben, ha _az illetőt még nem írták össze,

akkor a megérkezés helyén még abban az

esetben is számbavették, ha ott a nép—

számlálást már befejezték. Az ilyen sze—

mélyek adatait pótlólag kellett hozzáírni

az illető lakotthely összesített népszámlá-

lási adataihoz. Az elköltözés helyén az

ilyen személyt nem írták össze, mert az

illető lakóhelyváltozási igazolványt ka- pott.

A családok összeírására szolgáló A

mintájú kérdőíven kívül a népszámlálás

során a közös lakásokban élők, a kato-

naság, továbbá a magánosok stb. össze—

írására B mintájú kérdőívet is alkalmaz—

tak. A B mintájú kérdőív csak abban kü—

lönbözött az A mintájútól, hogy a kérdő—

iven hiányzott a baloldali rész, amelyre az állandóan távollevő családtagok ada—

tait írták. A B mintájú kérdőíven csak az

állandóan helyben lakó népességet írták össze. Ezenkívül a B mintájú kérdőív

nem tartalmazta a családfőhöz való vi—

szonyra vonatkozó kérdést. A B kérdő—

íven helyet hagytak annak bejegyzésére, hogy mely szervezet vagy intézmény tu- lajdonában vannak a társasházak (szállá- sok) és hogy mi a neve annak a személy- nek—, aki a háztulajdonban lakók összeírá-

sáért felelős. —

Az A és B mintákat mind a városi, mind 'a falusi lakosság összeírására fel- használták.

Vizsgáljuk meg a kérdőívek egyes kér-

déseivel kapcsolatban a kitöltés rendjének

néhány sajátosságát.

Az összeírás során igen fontos, hogy he-

lyes választ kapjunk a családfőhöz való viszony kérdésére. A családfő meghatá—

rozását az 1953. évi kínai népszámlálás

programjában nem kapcsolták egybe a család anyagi ellátásának forrásaira vo- natkozó kérdéssel. Kínában családfő le- het a család legidősebb tagja, például az

olyan aggastyán is, aki már nem dolgozik és saját gyermekei eltartottja, —

A nemzeti sajátosságok tükröződnek abban az utasításban, amely a családnév-

nek és az utónévnek a kérdőívbe való be—

jegyzésére vonatkozik. Az utasítás értel—

mében a kérdőív kitöltésekor be kellett írni a családnevet és a leggyakrabban használt utónevet (Kinában mindig a csa—

ládnév van elől és ezután következik az utónév). Az utónévvel nem rendelkezők tekintetében az utasítás megengedte, hogy a családnév után az illető ,,becéző" ne—

vét vagy a leggyakrabban használt ra- gadványnevet írják a kérdőívbe. Ez az utasítás némi magyarázatra szorul.

Kínában a gyermekek és a felnőttek

neve között különbség van. A gyermek

születésekor becéző nevet kap. A gyer—

mek nevében gyakran kifejeződik a hosz-

szú életre vonatkozó kívánság. Igy pél—

dául ezek a nevek: ,,Szo—er" (lakatocska) és ,,Suang—er" (csomócska) azt a kívánsá—

got fejezik ki, hogy a gyermek olyan biz—

tonságban éljen, mint az, amit lakattal lezártak vagy csomóval lekötötték. Ami—n kor a' gyermek felnő, beceneve helyett úgynevezett iskolai vagy felnőtt nevet kap. Az is előfordul, hogy becenevüket egyesek felnőtt korukban is megtartják.

Ezeket a szokásokat a család— és utónév bejegyzésére vonatkozó útmutatások is figyelembeveszik.

Az utasításban arra az esetre is gondol—'

tak, amikor valakinek egyáltalán nincs neve. A múltban fennállt az a szokás,

hogy a gazdag családok házukba fogadták a szegény családok leánygyermekeit. Ezek a leánykák háztartási munkát végeztek, és amikor felnőttek, feleségül mentek ne-

velőszüleik gyermekéhez.

A gazdag család ilyenformán egyrészt ingyen munkaerőhöz jutott, másrészt pe—

dig amikor a leányka megnőtt, nem kel-

lett váltságdíjat fizetnie fia menyasszo—

nyáért. E leányok neve ,,Tun Jan—szi'f

(menyasszonyka) volt. A népi forradalom győzelme után a házassági törvény meg—

szüntette ezt a feudális szokást, de még mindig sok olyan nő él, aki gyermekkorá—

ban gazdag családoknál nevelkedett és még ma is ezt a nevet viseli. Ezenkívül egyes vidékeken fennmaradt az a szokás

is, hogy a nőknek a családban általában

nem adtak nevet és a ,,férj feleséget;

(10)

280 szauna—"

vagy a ,,fiú anyja" nevet viselték. Csak nemrég, a népképviselők megválasztása és az országos népszámlálás idején szün—

* tették meg ezeket a szokásokat. A nők a

választások alkalmával kaptak először nevet.

A különböző időpontokban végrehajtott kutatások azt bizonyítják, hogy Kinában jóval több a férfi, mint a nő. Joggal fel- tételezhető, hogy a kutatások folyamán

a nőket —— főként a leánygyermekeket —- hiánYosan vették számba és így a férfiak és a nők száma közti különbség nem olyan nagy, mint amilyennek ezek a ku—

tatások feltüntették. Ezt figyelembe véve

a lakosság nemek szerinti összetételére

vonatkozó kérdés igen fontossá vált. A

hibák, pontatlanságok kiküszöbölése cél-

jából az utasítás értelmében a ,,nem" kér—

désre világos választ kellett adni, éspedig olymódon, hogy a kérdőív megfelelő ro-

vatába be kellett írni a ,,férfi" vagy ,,nő"

szót. A rövidítések használatát megtiltot—

ták. Az utasítás külön hangsúlyozta, hogy

ha egy kérdőíven sorjában két nő adatait veszik fel, nem szabad a ,,nő" bejegyzést

más jellel, például ismétlő—jellel vagy az

"ugyanaz" szóval helyettesíteni.

Különösen bonyolult feladatot jelentett a népszámlálás során a lakosság életko—

rára vonatkozó kérdőpont kitöltése. Az Állami Statisztikai Hivatal azt javasolta,

hogy az életkor meghatározásakor az esz- mei időpontban betöltött évek számát ve—

gyék alapul. E javaslat gyakorlati meg- valósítása azonban nagy nehézségekbe

ütközött. A kínai népsZokások szerint

ugyanis azt tartják, hogy az újszülött már

betöltötte első életévét. Sőt a betöltött

éveket nem a születés napjától, hanem a naptári évek szerint számítják: amikor a naptári év befejeződik az egész lakosság

egy évvel öregebb lesz. így például, amíg

a naptári év véget nem ér, az adott év-

ben született összes gyermeket egy éves—

nek, a naptári év befejezésével pedig két-

évesnek tekintik, noha születésüktől szá- mítva alig néhány napot éltek. Az év vé—

gén született gyermekeket születésük idő-

pontjában egy évesnek, az új év első nap- ján pedig két évesnek tekintik. Az ösz—

szes következő életéveket viszont a teljes

naptári éveknek megfelelően számítják.

A kínai népszokásoknak megfelelően kiszámított életkor tehát egy—két évvel

mindig magasabb a születés óta ténylege— ' sen eltelt évek számánál. Igy például

1953. július 1—én az 1953. első felében szü-

letett gyermekek életkora természetesen

kevesebb volt egy évnél, a népszokás—nak ,

megfelelően azonban e gyermekeket egy

évesnek tekintették; az 1952 második fe-

lében született gyermekek életkora 1953

július l-én szintén kevesebb volt egy év—

nél, mégis úgy tekintették, hogy e gyer-—

mekek betöltötték a két éves kort.

, Ezen kívül figyelembe kellett venni azt is, hogy Kinában kétféle naptár van: az

,,új rendszerű" vagyis nemzetközi naptár, és a ,,régi rendszerű" vagy ,,holdnaptár".

Tehát az életkor meghatározása vagy az

új rendszerű naptár vagy a holdnaptár szerint megállapított születési időponton

alapulhatott. Az utóbbi esetben a szüle—

tési évet a holdnaptár ismétlődő jelei

alapján határozták meg (például a ,,sár—

kány éve", a ,,tigris éve" stb.). Az 1911. évi

forradalom előtt született személyek élet—

korának meghatározásához ezen kivül fel—

használhatták az ,,uralkodási időszakok"

elnevezéseit. Kínában általában nem volt egységes időszámítás és az időszámítást minden ilyen időszakban előlről, vagyis az időszak első évétől kezdték. A XIX, szá- zad második felében és a XX. század ele-—

jén az 1911. évi forradalomig négy ilyen időszak volt. Ezek közül az elsőt, amely

11 évig tartott ,,Sziang Fen" időszaknak

nevezték. Az időszak első éve 1851—nek, utolsó éve pedig 1861—nek felelt meg. Ez-

után kezdődött a ,,Tun-Csi" időszak,

amely 13 évig tartott. Ennek első éve

1862-nek, utolsó éve pedig 1874—nek fe—

lel meg. Majd a 34 évig (*1875-től 1908-ig) tartó ,,Huan Hszüi" időszak következett.

1909-ben kezdődött a ,,Hszüang Tun'fidő—

szak, amely 1911-ig, vagyis a forradalom kitöréséig tartott.

Az életkor meghatározásának megköny—

nyitése céljából az összeírást végző sze—

mélyeket különleges segédtáblával látták

el. E táblán feltüntették az éveket 1853—

től 1953-ig a nemzetközi naptárnak meg—

felelően, az uralkodási időszakok évei szerint, a holdnaptár ismétlődő jelei és az életkor kiszámításának kínai módsze- re szerint; feltüntették továbbá a szüle- tés napjától és hónapjától függően, aszü—

letés óta eltelt betöltött évek számát. Ez a segédtábla eléggé nagyméretű volt.

Alább bemutatjuk e tábla egy részét.

(11)

SZEMLE

281

Részlet az életkor meghatározására szolgáló segédtdblúból

Születési év Hány évet töltött be születése óta

az Összeírt személy

Életkor

a kinai

a nemzet' módszer ha az újrendszerű ha az újrendszerü

közi aziÁÉÉÉÉÉÉSi grággggpjtági szerint naptár VI: hónapjának naptár vu.

naptár . t , t 30: mama éltél: 12 hónapjának 1. napja

szerint "enn szerin órája előtt szuletett után született,

1953. a kígyó éve 1 1 évnél kevesebbet- ——-

1952. —- a sárkány éve 2 1 1 évnél kevesebbet

1951. —- a nyúl éve 8 2 1

láb-2. a ,,Huanlísziii" ' . ' . H " . A

időszak 28. éve a tigris éve 52 61 50

1901. a ,,Huan Hszüi"

idoszak 27. éve a bika éve 63 52 51

18.50 a ,,Tun 'Csi"

idöszak 9. éve a éve 84 83 82

18.53. a ,,Sziang IFen" . . ' ' . . . . . . . .

időszak 3. éve a. bika éve 101 100 ** 99

A népszámlálás dolgozói a segédtábla

első négy rovatának segitségével megálla—

pították a megkérdezett személy születési évét, azután pedig a születés időpontja (napja, hónapja) alapján az új vagy a

régi rendszerű naptár szerint meghatároz- ták a születés óta betöltött évek számát.

Az összeírás során nagy politikai jelen—

tősége volt a nemzetiségi kérdésnek. Az

,,Összeírőiv kitöltési utasítása" értelmé- ben maguk az összeírt személyek hatá—

rozták meg nemzetiségüket.

Az Állami Statisztikai Hivatal megtil- totta, hogy a kérdőíveket és utasításokat

megváltoztassák és kiegészítsék. Megen-

gedték azonban, hogy a népszámlálási nyomtatványokat lefordítsák a nemzeti- ségi kisebbségek nyelvére. Az egyes nem-'

zetiségi körzetekben, a felsőbb hatóságok

hozzájárulásával, megengedték, hogy a helyi viszonyokra tekintettel eltérjeneka népszámlálás megállapított végrehajtási

rendjétől. így például Tibetben, valamint Sikang, Sinkiang és más tartományok néu

hány nemzetiségi körzetében a helyi szer—

vek kérelmére megengedték, hogy a nép-

számlálást ne a családok összeírására

szolgáló kérdőívek kitöltése útján hajtsák

végre. Kína többi területén az általános rendelkezéseknek megfelelően írták ösz- sze a lakosságot.

A népszámlálás végrehajtása céljábóla tartományokban, a városokban, a városi kerületekben, a járásokban és falusi kör-

zetekben népszámlálási irodát tek.

A népszámlálás előkészítő munkálatai

során a közigazgatási szervek és utcabi- zottságok listái alapján pontosan megál-

lapították a lakotthelyeket és háztulajdo—

nokat; előzetes adatokat gyűjtöttek a la—

kosság létszámáról, hogy a területet nép- számlálási körzetekre és választókerüle—

tekre oszthassák. Ugyanakkor az állami intézmények és vállalatok dolgozói, a tár- sadalmi szervezetek tagjai, a főiskolák

hallgatói és az oktatás dolgozói közül ki—

választották az összeíró kádereket. Az összeíró apparátushoz tartozó dolgozókat

feladataikra gondosan kioktatták. Több'

helyen próbaszámlálást is tartottak. Az

összeíró apparátust a helyi lakosság kö—

zül kijelölt társadalmi aktívák támogat—

ták: városokban minden nagyobb lakó—

házban vagy néhány kisebb lakóházban, faluhelyen pedig 10—20 portánként mű—

ködött egy aktíva. Az, aktívák segítségé—

vel állították össze az egyes lakóházak—

ban és lakásokban élő összes személyek

adatait tartalmazó előzetes lajstromokat.

A lakosság között nagyarányú felvilá—

gosító munka folyt a népszámlálás fel-

adataival és céljaival, valamint a nép-

képviselők megválasztásával kapcsolat-—

ban.

Az összeírő körzetek rendszerint egy—

ben választókerületek is voltak. Az ösz- szeíró körzetek nagyságának meghatáro—

létesítet— *

(12)

282

SZEMLE

zását a helyi szervekre bízták. Vidéken,

egyes esetekben a választókerületeknél kisebb összeíró körzeteket is jelöltek ki.

így például Sanghajban egy választóke—

rületre hat—hétezer, egy összeírö körzetre

pedig egy—másfélezer lakos jutott. Az összeíró körzeteket azonkívül több alkör—

zetre osztották.

Meg kell említeni, hogy számos hely-

ségben nem fejezték be az összeírás idő—

pontjáig az előkészítő munkálatokat. E helységekben az előkészítő munkálatok teljes befejezéséig,elhalasztották az ősz—

szeírást. Sok helységben a népszámlálást és a népképviselők megválasztását kés—

leltették az esőzések, áradások. Az össze—

írás időtartamától függetlenül azonban a

végrehajtás megállapított rendjét minde—

nütt betartották. Az összes helységekben június 30—ról július l—re virradó éjjel 24 órai állapotnak megfelelően tartották a

népszámlálást. Sanghajban kivételesen

megengedték, hogy az összeírást két idő—

pont állapotának megfelelően hajtsák végre: a népszámlálás eszmei időpontjá—

ban és a megkérdezés időpontjában fenn—

álló állapot szerint. Az összeírt személyek életkorát azonban Sanghajban is a nép—

számlálás eszmei időpontja szerinti álla- potnak megfelelően határozták meg.

Az összeírás a megállapított rend sze- rint az összeíró körzetek helyiségeiben

való számbavétel útján, illetve a lakóhá- zak, lakások felkeresése, a kérdőívek

helyszíni kitöltése útján történt.

Az összeírás minőségét és teljességét ún. reprezentatív felülvizsgálat útján el—

lenőrizték.

A népszámlálás befejező munkálatai-

nak támogatására és a reprezentatív el—

lenőrző vizsgálatok megszervezése céljá—

ból sok dolgozót vezényeltek vidékre. Az Állami Statisztikai Hivatal és a Központi Népszámlálási Hivatal, továbbá 'más szer- vezetek együttes felhívással fordultak az

egész összeíró apparátushoz, hogy bizto—

sítsák a népszámlálás gyors és pontos végrehajtását. Az összeírás sikere szem—

pontjából igen nagy jelentőségű volt az a nagy figyelem, amelyet a Kínai Nép—

köztársaság párt— és kormányszervei ta—

núsítottak a népszámlálás előkészítése és végrehajtása iránt.

A népszámlálást jórészt 1954. I. negyed-

évében fejezték be, kivéve Kwangtung

tartomány egyes távoleső helységeit, ame-

lyekben 1954 áprilisában végeztek az ösz—

szeírással.

A népszámlálás végrehajtásában össze—

sen mintegy 2,5 millió ember vett részt.

A népszámlálás teljességének és minő-—

ségének reprezentatív ellenőrzése azt mu—

tatta, hogy az összeírást sikeresen hajtot—

ták végre. Az ellenőrzés 52950 000 főre,

a számbavett lakosság kilenc százalékára

terjedt ki. E reprezentatív vizsgálat azt mutatta, hogy az esetek 1,39 ezrelékében fordult elő kettős számbavétel. Az esetek

255 ezrelékében hiányosan vették szám— 4 be a lakosságot.

Az összeírás adatait kézi úton dolgozták fel.

Az Állami Statisztikai Hivatal 1954. no—

vember 1—én az 1953. évi országos kínai

népszámlálásra vonatkozó alábbi adato—

kat hozta nyilvánosságra:

A népszámlálás során 601 938 035 _em—

bért írtak össze. Ebből megkérdezés és

kérdőíven történt összeírás útján 574 205 940 főt, más módszerekkel pedig 27 732 095 főt vettek számba, az utóbbiak közül a nem—

zeti kisebbségek egyes körzeteiben a he—

lyi hatóságok 8397 477 embert írtak ösz—

sze. Tajvan tartomány lakosainakszáma az 1951—ben közzétett adatok szerint

7591298 főt tett ki, a külföldön élő kí—

naiak száma pedig, a külföldön élő kínai lakosság ügyeit intéző bizottság adatai

szerint 11 743 320 fő volt.

A megkérdezett és kérdőívre felvett la-

kosság teljes számából, vagyis 574 205 940 ember közül a férfiak száma 297 553 518

(51,82%), a nők száma 276 652 422 fő (48,18

százalék) volt.

A megkérdezés útján összeírt lakosság teljes számából a 18 éves és ennél idősebb személyek száma eléri a 338 339 392 főt, ami az egész lakosság 58,92 százalékának

felel meg. A 80—99 éves korban levő la—

kosság száma 1 851312, a 100 éves és en-

nél idősebb személyek száma 3384 főkö—

zülük a legidősebb betöltötte 155. élet-

évét.

Az ország lakossága (Tajvan tartomány lakossága és a külföldön élő kínaiak nél—

kül) nemzetiség szerint a következőkép—

pen oszlik meg: han nemzetiségű (kínai)

a lakosság 9334 százaléka, vagyis

547 283 057 fő, a nemzetiségi kisebbség száma 35 320 360 fő, vagyis a lakosság 6,06 százaléka. Ezek közül tung 6611455, uj—

decentralizáltan,

(13)

SZEMLE

283

gur 3 640 125, dungán 3 559 350, ji 3 254 269 fő; a tibetiek száma 2775 622, miaó 2511 339, mandzsú 2418 931, mongol 1 462 956,5 bu 1 247 883, koreai 1 120 405, egyéb nemzetiségi kisebbség 6718 025 fő.

Az összes lakosság közül (kivéve Taj—

van lakosságát és a külföldön élő kínaia—

kat) a városi lakosság száma 77 257 282, vagyis 13,26 százalék, a falusi lakosság

száma pedig 505 346 135 fő, vagyis az

egész lakosság 86,74 százaléka. ,

Az egyes városokban és tartományok—

ban a lakosság az alábbiak szerint oszlik meg:

A központi hatóldaokndk alárendelt városok

Peking 2 768 149 16

Tientsin 2 693 83! ,,

Sanghaj 6 294 417 ,,

Turtománuok

Hopei 85 G84 644 ,,

Sanhsl 14 314 485 ,,

Belső Mongólh 6 100 104 ,,

Liaoning 18 545 147 ,,

Kírin 11 290 073 ..

Hellungkiang 11 897 309 ,.

Jehol 5 100822 ,,

Senhsí 15 881 281 ,,

Kansu 12 928 102 ,,

Csinghai 1 676 534 .,

Sinkíang 4 873 608 ,,

Shantung 48 876 548 ,,

Kiangsu 41 252 192 .,

Anhei 30 343 637 .,

(lhekiang 22 865 741 ,,

Fukie 13 142 721 ,.

Tajvan 7 591 298 ,,

Honan 44 214 594

Hupe 27 789 693 ..

Hunan 33 226 954 ,,

Kiangsi 16 772 865 ,.

Kwangtung 34 770 059

Kwangsi 19 560 822 ,,

Szecsuan 62 303 999 .,

Kiaocsau 15 037 310 .,

Jünnan 17 472 737 ,,

Slkang 3 381 064 ,,

Tibet és Csa-ndu autonom terület 1 273 969 ,.

Külföldön élő kínaiak Összesen:

Az 1953. évi népszámlálás a kínai sta—

tisztika nagy eseménye. Kínában először

tartottak az egész országra kiterjedő, tu- dományosan megalapozott népszámlálást, amely biztosítja az összeírási adatok ősszehasonlíthatóságát.

Az 1953. évi népszámlálás nemcsak a népképviselők választásának előkészítése szempontjából volt fontos intézkedés, ha-

,,!_L743,,3?0 ,, 601 938 035 fő

nem biztosította az államigazgatás és a

gazdasági és kulturális építés tervezése

részére a lakosság számára, összetételére, nemére, korára és nemzetiségére vonat—

kozó hiteles adatokat. Ugyanakkor a nép-

számlálás révén megjavult a lakosság fo—

lyamatos nyilvántartása is. A népszámlá-

lás végrehajtása kétségtelen bizonyítéka

a statisztika jelentős sikereinek Kínában,

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

19 Az ilyen értelemben vett népi etnogenezis három legfontosabb összetevőjét fogjuk a következőkben megvizsgálni: az origo gentis-t, azaz a leszármazási

A termelés és az export szerkezetének alakulását az l. táblában közölt adatok mutatják. Az adatok azt a közismert változást tükrözik, hogy jelentősen nőtt

A gazdasági aktivitás kérdéskörébe tartozik még annak elbírálása, hogy mi fogadható el a keresőképes kor alsó határául. A népszámlálás már a kérdőív

Az idevágó adatokból az első rápillantásra Budapest már ismételten jelzett különállása világlik ki, és az, hogy bár a többi településkategória jelzőszámai közt

tárban megjelent népszámlálási adatok alapján az egész ország minden községéről közölte a nemzetiségi és a vallási megoszlást, egyúttal összehasonlítva a félszáz

Az elmúlt tíz évben a 60 éves és idősebb korosztály lakásainak kom- fortossága javult a legnagyobb mértékben: 2001-ben 43, 2011-ben már közel 60 szá- zalékuk

(A főiskolai rektor kinevezése a Magyar Közlöny április 12-i számában jelent meg. Az erről szóló okiratot dr. Kiss Ádám államtitkár a május 4-i ballagási

Emellett azonban a viszonylag alacsony (95 százalék alatti) tel-, jesitményt elérő munkások aránya is elég jelentékeny mértékben megnőtt, ami -— a reálisabb