Az 1990. évi népszámlálás programja

AZ 1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS PROGRAMJA

DR. KLINGER ANDRÁS

Magyarországon a népszámlálások 120 éves múltra tekintenek vissza, hiszen az 1990. évi a 13. ilyen hivatalos adatgyűjtés lesz. (Az önálló hivatalos statisztikai szolgálat által lebonyo- lított első népszámlálás 1869-ben volt.) Természetesen nemcsak egy nemes hagyomány foly- tatásáról van szó, hanem a társadalom és gazdaság számára a jelen periódusban is kiemelkedő jelentőségű, országos méretű akcióról.

A népszámlálás eredményei nélkülözhetetlenek a központi és a helyi igazgatás, a terve- zés, a társadalom- és gazdaságpolitikai koncepciók megalapozása, a tudományos kutatás számára. A hazai statisztika rendszere is úgy épül fel, hogy integrálja a 10 évenkénti népszám- lálások, illetve a közbeeső mikrocenzusok más úton nem beszerezhető adatállományát. Ezt a bevált gyakorlatot javasolja az ENSZ, és ez felel meg a KGST-országok által közösen meg- határozott követelményeknek is.

A jelenlegi periódusban a népszámlálás jelentőségét —ha lehet —még tovább fokozza né- hány körülmény. A társadalomban és a gazdaságban kibontakozó korszakváltás kiemelkedő fontosságúvá teszi a múltbeli átalakulási folyamatok mind pontosabb elemzését, nemcsak országos szinten, hanem az ún. ,,helyi társadalmak" szintjén is. Olyan kulcsfontosságú fel- adatok, mint például a lakáspolitikai, a népesedéspolitikai vagy a foglalkoztatáspolitikai kon- cepció kidolgozásához nélkülözhetetlen a részletes adatokon nyugvó helyzetleírás. Nemcsak a szakemberek, hanem maga a lakosság is mind több információval szeretne rendelkezni szű- kebb és tágabb környezetéről, a társadalom összetételéről, s e természetes igény kielégítéséhez csak az ország valamennyi települését felölelő népszámlálás adatai szolgálnak a legtöbb le- hetőséggel.

Összefüggésben az ország gazdasági helyzetével a jövőben — hasonlóan a közelmúlthoz —- ritkulnak, illetve kisebb kört érintenek majd a lakossági adatgyűjtések, és így a növekvő szük- séglettel szemben adathiány állhat fenn. Ez még fontosabbá teszi a népszámlálási adatokat a valóság feltárására irányuló kormányzati és tudományos munkában.

Nyilván sokakban felmerül a kérdés, hogy a korszerű népesség-nyilvántartások, illetve más információs rendszerek korában indokolt-e hagyományos értelemben vett népszámlálá- sokat tartani. A nemzetközi tapasztalatok elemzése arra utal, hogy egyelőre még csak néhány ország rendelkezik olyan nyilvántartásokkal, illetve technikai lehetőségekkel, hogy a teljes körű számbavétel helyettesítésére gondolhasson. Anélkül, hogy elmélyednénk ebben a kérdésben, jelezzük, hogy ezekben az országokban a magyarországinál lényegesen kiterjedtebb nyilván- tartások állnak rendelkezésre. Ma már az is fontos kérdés, hogy ott megfelelő jogszabályi fel—

tételek és garanciák alakultak ki e nyilvántartások összekapcsolására s egyúttal a személyiségi jogok védelmére. Annyi azonban bizonyos, hogy a XX. század végén az európai országokban a népszámlálások jelentősége nem a népességszám egyszerű megállapításában, hanem a népes- ség összetételének mind részletesebb leírásában és elemzésében van.

750 DR. KLINGER ANDRÁS Már az 1980. évi népszámlálás végrehajtásának tapasztalatai jelezték, hogy a következő népszámlálás — különösen a felvételi elvek és az összeírások technikai lebonyolítása szempont- jából — el kell, hogy térjen a korábbi gyakorlattól. Ezért mind az 1984. évi mikrocenzus, mind a későbbi próbaösszeirások végrehajtásánál azokat a módszereket, összeírási elveket kísérel—

tük meg alkalmazni, amelyekről úgy gondoltuk, hogy az 1990. évi népszámlálás végrehajtásá—

nál felhasználhatók lesznek.

Az 1984. évi mikrocenzus és a próbaszámlálások során bevezetett főbb módszertani újítások a következők voltak:

— a népesség— és a vállalati munkaügyi nyilvántartás egyes adatainak felhasználása;

— az önkitöltő módszer kipróbálása;

— a teljes körű és a reprezentatív felvétel módszerének kombinált alkalmazása.

E módszertani kísérletek a próbaszámlálások során általában beváltak, ezért az 1990.

évi népszámlálás során — a vállalati munkaügyi nyilvántartás felhasználása kivételével - bevezetésre kerülnek. Ennek megfelelően:

— az állami népesség—nyilvántartás adatállományából a nevet, a lakcím(ek)et és a születési évet tartalmazó előzetes lista készül, amelyet a számlálóbiztosok megkapnak; hasonló módon segíti az Állami Népességnyilvántartó Hivatal (ÁNH) a számlálókörzetek kialakítását;

— a kérdőíveket alkalmassá tettük az önkitöltésre; amikor ez valamilyen szempontból nem alkalmazható, a számlálóbiztos a hagyományos interjúmódszert követi;

— a lakosság 80 százaléka esetében csak az alapvetően fontos adatok megkérdezésére, a né- pesség 20 százaléka esetében pedig egy bővebb tematikájú kiegészítő adatfelvételre kerül sor.

A foglalkozási és az iskolázottsági adatok pontosabb és részletesebb megismerésére ún.

,,Iskolázottsági—foglalkozási kérdőív" bevezetését terveztük, amelyet a vállalatok, szövetkeze- tek, intézmények töltöttek volna ki a munkaügyi nyilvántartásokból. Elsősorban az adat—

szolgáltatók ellenállása miatt azonban ettől a megoldástól elálltunk.

A NÉPSZÁMLÁLÁSI PROGRAM KIALAKíTÁSA

A népszámlálási tematika kialakítása hasonló volt az 1980. évi népszámlálásnál alkal- mazott megoldáshoz. Ennek megfelelően az előkészítő, egyeztető munkák már 1986-ban megkezdődtek. 1987—ben megalakult a Tárcaközi Operatív Bizottság, melyben a népszámlá—

lási adatok felhasználásában leginkább érdekelt minisztériumok, főhatóságok vettek részt.

A Tárcaközi Operatív Bizottság munkájával párhuzamosan a Központi Statisztikai Hivata—

lon belül az érdekelt főosztályok főosztályvezetői szinten egyeztették a népszámlálás temati- kájával kapcsolatos igényeiket. Részvételük a program véglegesítésében és a további feldol- gozási munkafázisokban sem szűnik meg.

A fentieken kívül — a korábbi gyakorlatnak megfelelően —— a program kialakításában részt vettek az egyetemek statisztikai tanszékei, a Magyar Tudományos Akadémia e témában érintett intézményei, illetve más kutatóintézetek, az MTA Demográüai Bizottsága, sőt egyes társadalmi szervezetek is.

Az általunk javasolt első változatokban jeleztük azokat a kérdéseket, amelyeknek felvé- telére a nemzetközi (ENSZ—, KGST—ajánlások) adatszolgáltatási kötelezettségek, valamint az elmúlt évtizedek népszámlálási tapasztalatai alapján — a visszatekintő adatok biztosítása végett — feltétlenül szükség van. Fontos szempontnak tekintettük, hogy lehetőség legyen az 1970. évi népszámlálás 25 százalékos anyagának utólagos felhasználására. Ugyanis ezeket az adatokat anyagi és egyéb okokból az 1970-es években nem publikálták. Ezért néhány olyan kérdést is javasoltunk az 1990. évi népszámlálás 20 százalékos programjába, amelyek lehetővé teszik az 1970. évi adatokkal történő összehasonlítást, és így lehetőség lesz a magyar

társadalomban végbement, húsz évet felölelő változások bemutatására.

Az 1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS

751

Az 1970., az 1980. és az 1990. évi népszámlálás, valamint az 1984. évi mikrocenzus programja

Kérdéskör

Az 1970.

! 13820.

alap—

évi népszámlálás

repre- zen- tatív

(25%)

alap— alap-

repre- zen-

tatlv (20%)

évi mikro- cenzus (2%)

alap- kiegé- szitő

kérdőíve

Összeírás helye ...

J elenlét ...

Távollevőknél tartózkodási hely ...

Állandó lakóhely ...

Ideiglenes lakóhely

— helye ...

— időpontja ...

— oka ...

— hazajárás gyakorisága ...

Születési hely ...

Állandó lakóhely az előző népszámláláskor Előző állandó lakóhely

— helye ...

— átköltözés éve ...

N év ...

Személyi szám ...

Nem ...

Háztartási állás ...

Családi állás ...

Születés időpontja ...

Családi állapot ...

Anyanyelv ...

Anyanyelven kívül beszélt nyelvek ...

Nemzetiség ...

Iskolai végzettség

-— iskolatípus ...

— osztály ... . ...

Érettségi bizonyítvány

—típusa ... .

— jellege ...

—- szaka ...

-— megszerzési éve ...

Felsőfokú végzettség (oklevél, végbizonyítvány)

— tanintézet megnevezése ...

— kara, szaka, szakága ...

— megszerzési éve ...

— foglalkozással való kapcsolat

— objektív ...

— szubjektív ...

leXXXXX!llXXX-i-XX!XIXXXXlXX XXXXXXXXXXXXlXXXX-l—XX[XXXXXXXXXXX!

Területi kérdések

lXX—l—XXXXXXXX!XXX

X X

xb xb xb xb

l—i—XXX

X

IXXI!XXXXXX—i—X!X XXXXlXXl

Személyi kérdések

Kulturális kérdések

XXXX

l — l — ' X X X i x

752 DR. KLINGER ANDRÁS

Az 1910. 1533 Az 1990. Az 1984.

e l é úmmá, évi mikro-

v 11 p, cenzus (2%)

Kétdésköt repre- repre-

zen- _ zen— _ kiegé—

alap- tativ alap alap- tatív alap szítő

(2520 (20%)

kérdőíve

Iskolába járás

—— jár-e ...

— iskolatípus, osztályszám ...

— tagozat ...

iskola helye ...

iskolába járás módja ...

iskolába járás időtartama ...

Szakmunkásképző iskolába járás ...

— osztályszám ...

— szakma ...

Szakmunkás-bizonyítvány

— megszerzési éve ...

— megszerzés időtartama ...

Fizikai szakképzettség

-— megnevezése (szakma) ...

— megsmrzés módja ... — -— megszerzési éve ... ——

—— megszerzés időtartama ... — Szellemi szakképzettség ... —

!X a l i

ii I!!!

ll Ill

! !

llil l

I !

lXXIllXXX !

Il-i—ill llll

ll-i—lllXX IX I lX

XXXXXXXXX-i—XXXXXX llXXX ll XlXXX %lX—i—i—XX !

Foglalkozási kérdések Gazdasági aktivitás ...

Nem dolgozóknál

— eltartottság jellege ...

— utolsó aktivitás ideje ...

— az előző évi aktivitás időtartama . . . . - az aktivitás abbahagyásának oka . . . Eltartó megnevezése, foglalkozása,

foglalkozási viszonya, munkáltatójad . . Foglalkozás ...

Foglalkozási viszony

— foglalkozási viszony ...

— alkalmazás minősége ...

Népgazdasági ág

-— munkáltató megnevezése ...

— munkahely megnevezése ...

—— munkahely cime ...

Munkába járás időtartama ...

— módja ...

Társadalmi szektor ...

Munkaidő ...

Jövedelem ...

Nyugdíjasság, nyugdíjazás előtti utolsó

— foglalkozás ...

—- foglalkozási viszony ...

— munkáltató. munkahely ...

Nyugdíja mellett jelenlegi

—— foglalkozása ...

—— munkáltatója ...

X lX !!

IXXXX leX l i

l lll l!Ill

l-l-llXXXXXXX l

lX—i—XIXXXXXXXXXXXX ll-l—llXXXXXXX

! !ll—i—l IllXXll !1

XXXXX ! XXXXX !!

lXXXXXXl ! XXX%l-i-XlXXXXXXXXlXXX !

XXXll XXXXX ll ll

Az 1970. 1333 Az 1990. Az 1984.

évi népszámlálás 531113?)

Kérdéskör repre- repte- _ ,

alap- 33; alap— alap- 33; alap— 123?

(25%) (20%)

kérdőíve Mezőgazdasági aktivitás

-— időtartama ... X X Xf — — Xf —

- területe ... X X — '- — ** *

Mellékfoglalkozás ... — X — —- X X ——

— munkáltató, foglalkozási viszony . . . —— —— -— -— X — ——

Előző foglalkozás

— első ... — X — — X X —

— első foglalkozás éve ... —— X — —— X X —

— előző népszámláláskor ... — X — —— X X —

Termékenységi kérdések

Házasságkötés(ek) éve(i) ... —— X X Xg X — X

Házasságmegszűnés(ek)

— éveü) ... -— X — — X — X

— oka ... — X —— — X — X

Házasságon belüli különéle'sek

— időtartama ... —— X — —— X — X

Házasságon kívüli együttélés ... —— X — — X —— X

Gyermekszám

— összesen született ... — X —— —— — -— X

— élve született ... X X X X X — X

— halva született ... — X — —— -— — X

- életben levő ... — X —- —— Jr —— X

— meghalt ... — X —- — X — X

—— anyával együtt élő ... — X — —— X —- X

Született gyermekek adatai (egyenként) . . — X — — Xh — X Házastárs

— születési éve ... -!— 4— —l— % — l —

— foglalkozása ... -l- —l— -l- %— — —l— — Épületkérdések

Rendeltetés ... X X X X — X ——

Tulajdoni jelleg ... 4- l —l— —- — — ——

Magasság ... X X -l— —l— — 4- —

Falazat ... X X %— t —— % —

Alapozás ... X X —l— — — 4— —

Tetőfedés ... — X — — — — *-

Tatarozás

— jellege ... —— X — —— —- — —-

, — éve ... — X — — — — —

Epltési év ... 'l— % '*' % — -l- —

Felszereltség

—— lift ... -— — —— — —- X —

Lakóépületben levő lakások

— száma ... X X % 4— —- 4— —

Épület lakóinak száma ... -l— 4- 4— —l— — —l— ——

754 DR. KLINGER ANDRÁS

Az 1970. ] 13820. ] Az 1990. Azl984.

évi népszámlálás 032313?)

Kérdéskör repre- repre- ,

alap- is; alap- alap— 33; alap- $$$"

(25%) (20%)

kérdőíve

Lakáskérdések

Rendeltetés ... X X X 4- —- X s —-

Tulajdoni jelleg ... X X x X -— X —

Használati jogcím ... X X X 4- —- X ——

Fekvés ... X x X —l— — x ——

Helyiségek száma

— szoba ... X X X X X X —

— félszoba (kisszoba) ... X X X X X —i— —-

— konyha ... X X X X — X —

— főzőfülke ... X X X X -— X -—

— éléskamra ... X X — — X —— —

— fürdőszoba ... X X X X _ X __

—— mosdófülke (zuhanyozó) ... X X

—— előszoba ... X X — -— X — ——

— egyéb helyiségek ... X X X — X X ——

—nyárikonyha ... X X — X -— _ —- —

Alapterület szobánként és helyiségenként — X X — X' X ——

Szobák és konyhák padozata ... — X — —— —— — ——

Vertföldes padozatú szobák száma ... X — X —— — X ——

Felszereltség

—— villanyvilágítás ... X X X —- -— X —-

— vízellátás ... X X

— kifolyócsap helye ... x x X X * X "

— külső vízellátás

—— módja ... X X X —— —— — ——

— távolsága ... X X —- — — — ——

— gázellátás ... X X X X —— X —-

— WC típusa ... X X X X *— X —-

— helye ... X X X X —— X —

— használata ... X X -- —— — — —

— szennyvízelvczetés módja ... X X X X —— X —

— szemételtávolitás módja ... X X X —— — X —

Építkezés lakásbővítés, átalakítás ... — X —- — X X ——

Közművesítés ... — X -— —- X X —

Fűtés ... —- X X X — X —-

Melegvizellátás ... —— X —— X — X —

Főzéshez használt tűzhely ... — X —- —— — —- —- Tartós használati cikkek ... —- X —- — —- —- — Telefon ... —- X —— — X — -—

Beépített konyhabútor ... — X — — —— —- ——

Beépített szekrény ... — X —— — —— — ——

Garázs ... —— —— — —— X —- -

Lakbér ... — —— _ —— — X *

Nyaraló (üdülőház), hétvégi ház

— jellege ... —— X X? — -— X '—

— helye ... —— X X3 — —— X -

Lakás lakóinak száma ... X X X 4— —— Jr —- Lakás legrégibb lakója ... — X —- —- —— —— — Lakásban lakó háztartások felsorolása,

lakáshasználati jogcíme ... X

' A 1970. [ 1383 . Az 1990. Az 1984.

' ' ' ' l' évi mikro-

evr nepszamlá as cenzus (296)

Kérdéskör repre— repre-

_ zen- _ _ zen- _ kiegé-

alap tatlv alap alap tatív alap szítő

(2596) (2096)

kérdőíve

Lakásban lakó háztartások száma ... % i —1— x _

Lakásváltoztatási tervek és okok ... —- i — — _ —

Intézeti háztartásokl i

— lakószobák és közösségi helyiségek

száma ... X X § X i Elégedettség a lakással ... — — ! — ! Lakáshoz jutás ... ' :

A lakás minősége ... :

1

!X

XMX _1 !,

!

XXX! !

Megjegyzés: az 1990. évi adatok az 1988. évi Nógrád megyei próbaszámlálás alapján.

X — Feltett kérdés.

4— - Más kérdések feldolgozásából megállapítható ismérvek.

" Csak az alsófokú végzettség.

" Csak a legmagasabb befejezett végzettség.

0 Csak az iskolatípus.

a Külön megkérdezve, ha nem az eltartójával együtt írták össze.

3 Csak a munkahely települése.

! Csak az eltartottaknál és a segitő családtagoknál.

" Csak az első házasságkötés éve.

" Csak az élve született gyermekek.

* Csak a szobák alapterülete.

5 Külön kérdőíven.

Az egyeztető tárgyalások során felhívtuk az érdekeltek ügyelniét arra, hogy a népszám- lálás tematikájából kimaradt témák egy részét a Hivatal által működtetett Egységes Lakos—

sági Adatfelvételi Rendszer (ELAR) keretében a népszámlálást megelőző években már meg- kérdeztük, illetve a népszámlálást követő években tervezzük felvenni (például az egészségi állapottal kapcsolatos kérdéseket). Partnereink egy része jelezte, hogy az ELAR-rendszerben felvett adatok csak országos szinten vizsgálhatók, és éppen ezért szeretnék, hogy az általuk javasolt kérdések helyet kapjanak a népszámlálás 20 százalékos felvételi programjában,

amely valamivel részletesebb területi vizsgálódásokat tesz lehetővé.

A megbeszéléseken nemcsak arról folyt a vita, hogy mely témákat vegyük fel a népszám- lálási programba, hanem arról is, hogy a felveendő témákat teljeskörűen vagy csak a repre—

zentatív mintán kérdezzük. A népszámlálási költségvetés korlátai nyilvánvalók voltak, ezért arra kellett törekedni, hogy teljes körű összeírásra csak a témák szűk körében kerüljön sor, tekintettel arra, hogy _ a népszámlálási technológia teljes folyamatát figyelembe véve — az alapösszeírás költségei jóval magasabbak a kiegészítő összeírás anyagi ráfordításainál.

Végül is annak a ténynek, hogy az 1990-es népszámlálás tematikája meglehetősen széles körű, az az ára, hogy az adatok egy részénél nem tudunk településsoros feldolgozást végezni.

Ezért vált fontossá, hogy legalább a reprezentatív felvétel mintanagysága legyen olyan mély- ségű, hogy megyei és ezen belül városi összesen adatokat lehessen közölni.

A javasolt témák közül sajnos néhányat el kellett utasítani. Főleg azokat a kérdéseket hagytuk el (például a vagyoni helyzetre utalókat), amelyeknek a megválaszolása a próba—

összeirások, illetve egyéb felvételek során problémát okozott. A teljesség igénye nélkül példaként felsorolunk néhány témát, amelyek kimaradtak az 1990. évi népszámlálás prog- ram jából:

— üdülőingatlan-tulajdon;

— lakbér, a lakással kapcsolatos kölcsöntörlesztés;

756 DR. KLINGER ANDRÁS

— az épület műszaki állapotára utaló adatok (tetőszerkezet, tatarozás stb.);

— egyes tartós fogyasztási cikkek birtoklása (például: színes tv, video, autó stb.);

—— tartós betegség;

— a gyermekek napközbeni ellátásának, felügyeletének módja;

—- mezőgazdasági segítő családtagok részletes adatai.

A próbaösszelrások során azt is ellenőriztük, hogy a kérdésfeltevés módja, megfogalma- Zása megfelel-e a válaszadók együttműködési készségének, kulturális szintjének. A tapasztala- tok azt mutatják, hogy a véglegesen kialakitott kérdőíveken szereplő kérdésekre a lakosság nagy része önállóan is egyértelmű és pontos választ tud adni. ;

AZ 1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁSI PROGRAM JELLEMZÖI

A következőkben témacsoportok szerint ismertetjük a kialakított népszámlálási prog- ram főbb elemeit.

Területi kérdések (az összeírtak kőre)

A népesség számának megállapítása és — több lakóhely esetében — valamely lakóhelyhez történő besorolása a népszámlálás során az összeírás helye, az állandó lakás és az ideiglenes lakás alapján történik.

A magyar népszámlálások gyakorlatában 1869 és 1970 között az ún. jelenlevő népesség—

gel számoltak. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy minden egyes személyt ott vettek számba, ahol az összeírás alkalmával tartózkodott (az egy—két napos szilveszterezés, vendégség vagy egyéb célból más településen való távollét kivételével).

Az ENSZ-ajánlások szerint minden ország népessége számát hagyományainak meg—

felelően állíthatja össze és közölheti, de alapelv, hogy valamennyi gazdaságilag aktív személyt ott vegyen számba, ahol az eszmei időpontban dolgozik, kivéve azokat, akik naponta más településre utaznak munkavégzés céljából, de még ugyanaznap haza is térnek (naponta in- gázók). Ennek a követelménynek a tervezett összeírási rendszer eleget tesz, kiegészítve azzal, hogy nemcsak a gazdaságilag aktív személyeket veszi számba az adott településen, hanem a tanulás céljából ott tartózkodó személyeket is, akik tanulmányaik jellegétől függően, álta—

lában hosszabb ideig tartózkodnak az adott településen.

A Magyarországon alkalmazott bejelentési rendszer, a népesség-nyilvántartási rendszer, valamint a felhasználók igénye is arra késztetett, hogy 1980-hoz hasonlóan a több lakóhely- lyel rendelkező személyek mind az állandó, mind az ideiglenes lakóhelyén összeírásra kerül—

jének.

Magyarországon az állami népesség-nyilvántartás alapjait az 1970-es évtized közepén rakták le. 1980-ban még nem lehetett az ÁNH adatait alkalmazni — a személyi szám kiadása még nem fejeződött be —, de az 1990-es népszámlálás már ezen adatok felhasználásával törté- nik. Aszerint, hogy egy-egy személy az adott összeirási helyen milyen jelleggel tartózkodik, háromféle típust különböztetünk meg (és ezt ,,népességkategóriának" nevezzük):

]. a lakás állandó lakója, és nincs máshol ideiglenes lakása;

2. a lakás állandó lakója, és van máshol ideiglenes lakása;

3. a lakás ideiglenes lakója.

Az állandó, valamint a lakónépesség a következőképpen állapítható meg:

állandó népesség: az I—es és a 2—e s népességkategóriába tartozók, lakónépesség: az I-es és a 3-as népességkategóriába tartozók.

A népességkategória szerinti csoportosítás és számbavétel kipróbált, megbízható rend- szer, mégis az 1970. és az 1980. évi népszámlálási tapasztalatok alapján megállapítható,

hogy a gyakorlati végrehajtás és különösen a szerteágazó feldolgozási igény rendkivüli terhet ró a számlálóbiztosokra és a feldolgozási apparátusra. (A kettős lakóhelyűek egyeztetésének problémája külön tanulmány tárgya lehetne.) Az említett két népszámlálás alkalmával min—

dig nagy nehézséget okozott a teljeskörűség biztosítása, és valószínű, hogy 1990-ben sem lesz másképpen.

Az 1980. évi népszámlálás volt az első, amely teljes egészében a lakónépességre alapozta feldolgozási, illetve közlési rendszerét. A felhasználókkal is konzultálva arra a megállapításra jutottunk, hogy 1990—ben is elsősorban a lakónépesség fogalmát használjuk. Ez nem jelenti azt, hogy olyan témáknál, mint például a háztartás—család, amelynél az állandó népesség fogalmát célszerű használni, ne vegyük figyelembe ezt a népességkategóriát is. Az adatfel—

dolgozást úgy szervezzük, hogy bár a publikációkban a lakónépesség szerinti megközelítés fog dominálni, de szükség esetén az adatokat az állandó népesség szerint is közölhetjük.

A kiegészítő felvétel keretében lehetőség van a népesség térbeli mobilitásának vizsgá- latára. E témakör szerepelt az 1960. évi népszámlálás teljes körű, illetve az 1970. évi népszám- lálás 25 százalékos anyagában. (Ez utóbbit, mint említettük, nem publikálták.) A népesség vándorlását különböző időpontoktól vizsgáljuk, így az anya születéskori állandó lakóhelyére, a legutóbbi népszámláláskori állandó lakására és a jelenlegi állandó lakást megelőző lakásra kérdezünk. A kérdések alapján áttekintésünk lesz az utóbbi évtizedek vándorlási irányairól, a migráció intenzitásáról. Megkérdezzük az ideiglenes bejelentés okát is, és így választ adha- tunk az ideiglenes vándorlás motivumaira.

Demográfiai kérdések

A népesség családi állapot szerinti összetétele, illetve annak több mint száz évre vissza- nyúló idősora önmagában is értékes információkat nyújt. Más adatokkal való összevetése, így különösen nők esetében a házasságokra és a termékenységre vonatkozó kérdésekkel tör- ténő együttes feldolgozása olyan problémákra is választ adhat, amelyek döntő fontosságúak a népesség számának és összetételének alakulásában. Lehetőséget teremt a házasságban, illetve a házasságon kívül született gyermekek esetében nem csupán azok számának, hanem a népszámlálás témakörében összeírt más típusú adatok felhasználásával az okok megállapí- tására, a szülői, társadalmi háttér feltérképezésére is. Az adatfelvétel —- a korábbi gyakorlattól eltérően, ha lényegesen szűkebb körben is —— alkalmas a férfiak egyes házasodási szokásainak és termékenységének vizsgálatára is.

A családi állapot vizsgálata alapvetően a jogi helyzet alapján történik. Ez azonban nem mindig tükrözi a valós helyzetet. Éppen ezért a reprezentatív adatfelvétel keretében megkér—

dezik a házas nőket, hogy együtt élnek-e törvényes házastársukkal, valamint minden nem házas és házastársával nem együttélő nőtől, hogy élettársi kapcsolatban él-e. Ez módot ad arra, hogy a ,,de jure" családi állapot mellett — az ENSZ népszámlálási programajánlatával összhangban — a ,,de facto" családi állapotot is megfigyelhessük, illetve a családtípusokban beálló változásokat is nyomon követhessük.

A nők termékenységének megfigyelése régi hagyománya a magyar népszámlálásoknak.

A magyar népszámlálások már l9lO-től közvetlen kérdéssel tudakolták a nők összesen szüle—

tett, illetve életben levő gyermekeinek számát.

A korábbi népszámlálásoktól eltérően 1980-ban — nagyrészt az ENSZ javaslata alapján — áttértünk az élve született gyermekek számának kérdésére, az ,,összesen született", illetve az ,,életben levő gyermekszám" tudakolása helyett.

Ugyancsak az ENSZ-ajánlásoknak megfelelően 1980—ban az élve született gyermekek számát — családi állapottól függetlenül —— valamennyi 15 éves és idősebb nőtől megkérdeztük.- Ezáltal biztosított a hajadon nők gyermekszámának és az élettársi közösségekben élő nők termékenységi adatainak az ismerete is. Az(1980—ban alkalmazott felvételi elveket követjük

75 8 DR. KLINGER ANDRÁS

az 1990. évi népszámlálásnál is.) A fentieknek megfelelően az élve született gyermekek összes számára vonatkozó adatok magukban foglalják a 15 éves és idősebb nők élete folyamán a népszámlálás eszmei időpontjáig élve született összes gyermekeinek számát, tekintet nélkül arra, hogy a gyermek házasságban vagy házasságon kívül, a jelenlegi vagy korábbi házasság—

ból született, és függetlenül attól, hogy életben van-e a népszámlálás időpontjában és attól, hogy hol él. A kiegészítő felvételen — a részletesebb termékenységi vizsgálatok érdekében ——

a 15 éves és idősebb nőktől megkérdezzük az élve született gyermekek nemét és születésük évét, hónapját, további információt kérünk az anyával való együttélésről és az esetleges el- költözés évéről. Tizenegy gyermek adatainak felvételére van lehetőség, ha ennél több van, akkor az egymást követő tíz gyermek és az utolsónak született gyermek adatait vesszük fel.

A kiegészítő kérdőíven található termékenységi kérdésblokk már szerepelt az 1970. évi népszámlálás kiegészítő, illetve az 1984. évi mikrocenzus felvételi programjában.

A magyarországi népszámlálások során a nemzetiségi hovatartozás megállapitása az 1930-ig terjedő időszakban két közvetett kérdésen alapult, mégpedig az anyanyelvet és az ezen kívül beszélt nyelvet kérdezték. Mindössze három ízben került sor a nemzetiség köz- vetlen kérdezésére, minden esetben az összeírt személy bevallása alapján. A legutóbbi

— az 1980. évi népszámláláskor — a két közvetett kérdésen túl a nemzetiségre vonatkozó infor—

mációt is kérdezték.

1990-ben — ismerve a nemzetiségi kérdés iránti érdeklődést — l980—hoz hasonlóan mind a három kérdést feltesszük. Figyelembe kell azonban venni, hogy a nemzetiségi lakosság adatbevallását hátrányosan befolyásolta, hogy a második világháborút követő — főleg a né- met ajkú lakosságot érintő — kitelepítésnél az 1941. évi népszámlálás adataira támaszkodtak.

Ezért 1949-től a nemzetiségi bevallás értéke a valóságosnál lényegesen alacsonyabb volt, emellett nem felelt meg a valóságnak az anyanyelv és az anyanyelven kívül beszélt nyelv be—

vallása sem. Az 1980. évi népszámlálás eredményei is igazolták azt, hogy a három kérdés közül a nemzetiségi bevallás értéke a legalacsonyabb szintű, ezt követi az anyanyelvi hova—

tartozás, ugyanakkor viszonylag legpontosabb az anyanyelven kívüli nyelvtudás bevallása.

Az utóbbi időben felvetődött a cigányok nemzetiségként való elismerése. Valószínű, hogy az új nemzetiségi törvény rendelkezni fog felőle, bár mind a társadalom, mind a cigány—

ság érdekvédelmi szervezetei részéről vannak kritikai hangok a nemzetiséggé minősítésről.

Függetlenül attól, hogy a kérdőív nyomdába adásának idejéig ez a kérdés nincs jogszabályi úton rendezve, a valós helyzet feltárása érdekében a nemzetiségi kérdésnél az előnyomtatott válaszszavak között szerepeltetjük a ,,cigány" megjelölést.

Iskolázottsági kérdések

Az 1910. évi népszámlálás volt az első, amely megkísérelte a legmagasabb iskolai végzett- ség megfigyelését, kiragadva néhány, a korra jellemző fokozatot (például a régi rendszerű kö- zépiskola 8., 6., illetve 4. osztályát). Az oktatási rendszerben szereplő iskolázottsági fokoza- tok teljes skáláját először az 1941. évi népszámlálás programja tartalmazta. A későbbi nép—

számlálások ezt a hagyományt folytatták. Szakok szerint a felsőfokú végzettségűekről 1930- tól, az érettségizettekről viszont csak 1949-től állnak rendelkezésre adatok.

Az iskolázottság kérdésköre mind az összeírás, mind a feldolgozás tekintetében a leg- nehezebbek közé tartozik, tekintettel arra, hogy közel egy évszázadra visszanyúlóan kell fel- vételi és feldolgozási szempontból nyomon követni a számos iskolareform által előidézett változásokat. Az iskolázottsági szint emelkedésével, a műszaki és tudományos fejlődés követ- keztében egyre jobban szakosodott az oktatás is. Ennek következtében fokozatosan bővültek az iskolatípusok, szakok.

Az iskolai végzettséget elvileg a mindenkori vagy a jelenlegi oktatási rendszer szerint lehet összeírni. Az utóbbi átszámításos megoldás ugyan könnyítheti a feldolgozást, viszont

jelentős terhet ró az összeírókra és az egységességet is veszélyezteti. Ezért 1990-ben az össze—

írás az adott végzettség megszerzésének időpontjában érvényben levő oktatási rendszer sze—

rint történik. Ennek megfelelően külön sort kap a ma már nem létező polgári iskola.

A teljes körű felvétel során az alsófokon elvégzett legmagasabb osztályszámot, az ennél magasabb szinten a befejezett iskolai végzettség típusát, szintjét kérdezzük. Aszakmunkás—

képző és a szakiskolai végzettség esetében felvesszük a végzettség megszerzésének évét, tekin- tettel arra, hogy az előbbi iskolatípus csak 1961 óta, az utóbbi pedig 1976-tól vált az oktatási rendszer részévé. Az 1980. évi népszámlálás során a legmagasabb iskolai végzettség szintjét, szakát, szakágát kérdeztük meg. Ez a kérdezési mód zavart okozott különösen az említett szakmunkásképző és szakiskolai, de az érettségi, diploma meglétéhez kötött tanfolyami vég- zettségek esetében is. Ugyanis sokan az oktatási rendszerbe nem tartozó végzettségüket érté- kelték magasabbnak. Ezért jelenleg a teljes körű összeírás során valamennyi elvégzett isko—

lázottsági szintről számot ad a megkérdezett, és ebből a feldolgozás során állapítják meg a legmagasabb iskolai végzettséget. Az ENSZ-ajánlásoknak megfelelően a kiegészítő felvétel keretében felvesszük a legmagasabb iskolai végzettség szakát, szakágát is. így az információ megegyezik az 1980. évi népszámlálás hasonló kérdésének tartalmával, azzal a különbséggel, hogy jelen esetben csak a népesség 20 százalékának iskolai végzettségéröl fogunk szakmély- ségű adatokkal rendelkezni.

A kiegészítő felvételen az összeíró nem a végzettség megnevezését jegyzi be, hanem a bizonyítványt kiállító tanintézet nevét, valamint a kart, a szakot és a szakágat, továbbá megjelöli azt, hogy az adott végzettség mire képesít. A pontatlan bevallások pontosításának, illetve az esetleges hiányos kitöltések pótlásának megkönnyítése céljából szükséges a tan—

intézet pontos megjelölése. A tanintézet nevének, a végzettség megszerzése évének ismerete

— a_korábbi népszámlálások tapasztalatai szerint — nagy segítségetjelent az összeírás hiányos—

ságainak javításában. A legmagasabb iskolai végzettség szak, szakág mélységig történő kér- dését az indokolja, hogy az elmúlt húsz évben a képzettségekjelentős hányadában rendkívüli differenciálódás ment végbe. Ezzel a megoldással lehetőséget biztosítunk arra, hogy az okta- tási rendszer szakosodását lehetőleg teljes részletezettséggel bemutassuk.

A legmagasabb iskolai végzettségen kívül a kiegészítő felvétel során még három más végzettség, illetve fizikai, szellemi szakképzettség felsorolására lesz mód. így információval fogunk rendelkezni arról, hogy a legmagasabb iskolai végzettséghez milyen az oktatási rend—

szerben vagy azon kívül szerzett további szakképzettségek kapcsolódnak. Különösen fontos a különböző szakképzettségek ismerete a gazdasági fejlődés jelen szakaszában, mikor egyre nagyobb igény jelentkezik a többirányú ismeretekkel rendelkező szakemberek iránt.

A foglalkozási témakör

E kérdéskör az utóbbi évtizedek népszámlálási programjának meghatározása során mind nagyobb hangsúlyt kapott, ami az 1990. évi összeírás tematikájának kialakításánál is fokozottan érvényesült, tekintettel arra, hogy a népesség társadalmi—gazdasági összetételében végbement Változások feltárásához ezen információk ismerete nélkülözhetetlen.

A foglalkozási kérdéskört úgy alakítottuk ki, hogy a hagyományos foglalkozási ismérvek közül is csak azokat figyeljük meg teljeskörűen, amelyek a hazai adatigények kielégítése, valamint a nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítése szempontjából alapvető fontossággal bírnak, minimálisra csökkentve ezáltal az úgynevezett alapprogramba tartozó foglalkozási kérdések számát. A minimálprogramot kiegészítő reprezentatív adatgyűjtés viszont a néhány hagyományos foglalkozási ismérv megfigyelése mellett számos újszerű, aktuális témát érintő kérdést is tartalmaz. —

A fentieknek megfelelően a teljes körű felvétel a népesség gazdasági aktivitás szerinti besorolásán túl csupán az aktív keresők, valamint a gyeden és a gyesen levők alapvető fog-

760 DR. KLINGER ANDRÁS lalkozási adatainak -— foglalkozás (munkakör), foglalkozási viszony, állománycsoport, be- osztás, munkáltató, munkahely —— számbavételére korlátozódik, a további információk forrá—

sát pedig a 20 százalékos mintán alapuló reprezentatív adatgyűjtés képezi. Ez utóbbi kereté- ben figyeljük meg tehát többek között a nyugdíjasok nyugdíjazás előtti, valamint az eltartot—

tak eltartójának főbb — az előzőkben ismertetett — foglalkozási ismérveit is, ami teljesen új- szerű, mivel a hasonló módszerrel végrehajtott 1970. évi népszámlálás sem sorolta az emlitett kérdéskört a reprezentatív megfigyelés témái közé. A jelen megoldás egyben azzal a következ- ménnyel jár, hogy az 1990. évi népszámlálás adatainak feldolgozása során a népesség társa- dalmi—foglalkozási jellemzőit bemutató adatkombinációk nem állíthatók elő majd közvetle- nül a teljes körű felvételből, hanem azok forrását — a magyar népszámlálások gyakorlatában először — részben egy teljes körű, részben pedig egy reprezentatív megfigyelés eredményei képezik.

Mint már utaltunk rá, a reprezentatív adatgyűjtés programjában számos olyan speciális foglalkozási témakör is szerepel, ami lehetőséget biztosít majd a foglalkoztatottság sok szem—

pontú vizsgálatára. Ezek a főbb témák a következők:1

— a munkába járás módja, az utazásra fordított idő ; w a napi és az időközönkénti ingázás jellemzői;

— a főfoglalkozás mellett végzett kereső tevékenység;

— az első és az 1980. évi foglalkozás;

— az állást kereső munkanélküliek utolső foglalkozási adatai;

—- a nyugdíj melletti foglalkoztatás.

A következőkben röviden tekintsük át a főbb foglalkozási témák tartalmát.

A népszámlálás az egyetlen olyan adatforrás, amely képes a népesség teljes egészének gazdasági aktivitás szerinti tagolását bemutatni, s ez az ENSZ által kiadott irányelvekben

foglaltak értelmében a népszámlálás egyik fő feladata.

A gazdasági aktivitást tekintve az ENSZ-ajánlás elsődlegesen két alapvető csoportot különböztet meg, mégpedig a gazdaságilag aktív és a gazdaságilag nem aktív népesség körét.

Az ENSZ csoportosítási javaslata a következő:

1. Gazdaságilag aktív 1.1 foglalkoztatott 1.2 munkanélküli

2. Gazdaságilag nem aktív

2.1 munkaképes koron aluli személyek

2.2 a tanköteles kor és a munkaképes kor alsó határa közötti személyek 2.3 a tanköteles kor fölötti tanulók

2.4 háztartásbeliek 2.5 egyéb

2.5.1 nyugdijasok

2.5.2 egyéb gazdaságilag nem aktív személyek

A magyar gyakorlat, bár elismeri a népesség alapvető osztályozásaként a gazdaságilag aktív és nem aktív kategóriákat, külön alapkategóriaként kezeli az inaktív keresőket, illetve az eltartottakat. Természetesen e három csoportból az ENSZ által javasolt két alapvető kategória mindenkor kialakítható.

A magyar népszámlálási gyakorlat szerint aktív keresőnek számítanak mindazok, akik a felvétel eszmei időpontját megelőző héten alkalmazásban álltak, szövetkezeti tagok, önállók voltak. Ugyancsak az aktív keresőkhöz tartoznak a nem mezőgazdasági önállók segitő családtagjai, az alkalmi munkából élők és a napszámosok; a sor— (előfelvételis) vagy tartalé—

kos katonai szolgálatot teljesítő személyek, ha bevonulásukat— megelőzően aktív keresők vol—' tak; valamint a szabadságvesztés—büntetésüket töltő személyek, ha büntetésük megkezdése

1 A felsorolt témakörök — az utolsó kettőtől eltekintve 4 az aktív keresőkre vonatkoznak.

előtt már dolgoztak. Más elbírálás alá esnek a mezőgazdasági segítő családtagok, mivel egyévi teljesítményük alapján nyernek minősítést. Közülük azok tekintendők aktív keresők—

nek, akik egy évben legalább 90 munkanapot dolgoztak.

A magyar népszámlálási gyakorlat az eddigiekben nem követte az ENSZ azon ajánlását, mely a gazdaságilag aktívak alapvető kategóriáján belül a foglalkoztatottak és a munkanélkü- liek megkülönböztetését javasolja, amit lényegében az utóbbiak elenyésző száma indokolt.

Az 1990. évi népszámlálás programja viszont — tekintettel a gazdasági szerkezet átalakítása kapcsán jelentkező munkaerő—elhelyezési gondokra — már biztosítja a munkanélküliek köré- nek megfigyelését, mégpedig különválasztva az első ízben elhelyezkedni kívánókat a koráb—

ban már munkaviszonnyal rendelkezett állást kereső munkanélküli személyektől. Az említett kategóriákba tartozók meghatározásánál figyelembe vesszük az ENSZ javaslatának meg- felelő hármas követelményt, mely szerint munkanélkülinek kell tekinteni azt a személyt, akinek nincs munkája, el kíván helyezkedni, és annak érdekében már megfelelő lépéseket is tett. Az 1990. évi népszámlálási felvétel során munkanélkülinek számítók köre azonban nem korlátozódik majd a munkaerő—közvetítés által regisztrált létszámra, még kevésbé a munka- nélküli—segélyben részesülők körére, mivel nemcsak a munkaerő-közvetítés keretében, hanem a más formában (például újsághirdetés, személyes ismerősök útján) munkát keresőket, vala- mint a munkanélküli-segélyben eleve nem részesülő első ízben elhelyezkedni kívánókat is ide sorolja.

Az inaktív keresők körébe tartoznak a nyugdíjasok, a gyermekgondozási díjban része- sülők, a gyermekgondozási segélyen levők, valamint — a földjük, házuk bérbeadásából, albérlő-, ágybérlőtartásból élő, illetve eltartási szerződés alapján jövedelemmel rendelkező személyek — az úgynevezett egyéb inaktív keresők. A nyugdíjasok csoportján belül még továb—

bi tagolást alkalmazunk, megkülönböztetve a saját, illetve az özvegyi jogon nyugdíjban része- sülő személyeket, az előbbi csoportba tartozókat pedig tovább bontjuk öregségi, illetve rok- kantsági nyugdíjasokra, valamint rokkantsági vagy egyéb járadékosokra. A nyugdíjasoknál e részletes tagolást most alkalmazzuk először, korábban csak a saját és az özvegyi jogon nyugdíjban részesülők megkülönböztetésére került sor.

Az eltartottak közé lényegében az önálló keresettel nem rendelkező személyek tartoznak, akik minden esetben az eltartójuk foglalkozási adatai szerint nyernek besorolást. Az eltar—

tottak meglehetősen heterogén csoportjának további tagolását az eltartottság jellege szerinti részletezésnek nevezzük, mely a korábbiakhoz képest most a bölcsődébe, valamint az óvodá- ba járó gyermekek megfigyelésével bővült, ugyanakkor megtartva a különböző szinten iskolai tanulmányokat folytatók tagolását, továbbá a nagyrészt háztartásbelíekből álló egyéb eltar- tottak csoportját.

Az önkitöltés megkönnyítése, illetve az egyértelmű besorolás biztosítása érdekében a kérdőíven a gazdasági aktivitás alapkategóriáinak feltüntetésétől eltekintettünk, s igyekez—

tünk a csoportokat olyan részletezésben előírni, melynek alapján az összeírt személy köny- nycn eldöntheti, hogy melyik kategóriába tartozik.

A foglalkozásra vonatkozó kérdés különböző elnevezéssel (mint például főfoglalkozás, állás, alkalmazás, kereset, hivatás) már kezdettől fogva szerepelt a hazai népszámlálások kérdőívén, de a népszámlálások programja csak 1960 óta tartalmaz a keresők összességére kiterjedő foglalkozás szerinti adatgyűjtést és feldolgozást. A korábbi népszámlálások során elsődlegesen az összeírtak foglalkozási ág szerinti kimutatására helyezték a fő hangsúlyt, a foglalkozásoknak pedig általában csak egy—egy meghatározott szűk körét vizsgálták (még az 1949. évi népszámlálás is csak 172 egyéni foglalkozás kiemelésére szorítkozott).

A foglalkozás szerinti besorolás alapja a főfoglalkozás, vagyis a beszámolási időszak alatt többféle foglalkozást folytató személyeknél azt a tevékenységet kell figyelembe venni, amit megélhetésének fő forrásaként megjelöl, illetve amelyben a havi munkaidő legnagyobb részét dolgozza.

762 DR. KLINGER ANDRÁS Az 1990. évi népszámlálás foglalkozási adatainak feldolgozása — az előző népszámlálás- nál követett gyakorlatnak megfelelően — a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszerére (FEOR) épül, de figyelembe veszi annak időközbeni —— 1985-ben történt — módosítását.

Tekintettel arra, hogy a bevalláson alapuló foglalkozási, munkaköri megnevezések nem teszik lehetővé a foglalkozásoknak a FEOR teljes —- hat számjegyes — részletezettsége szerinti fel—

dolgozását, ezért a négy számjegyes rendszert vesszük alapul, amely biztosítja a tevékenység jellegére, a foglalkozási főcsoportokra, csoportokra, azokon belül pedig a foglalkozásokra vonatkozó információkat, de a munkakörök szerinti részletezésre már nem ad lehetőséget.

A főfoglalkozás megfigyelése mellett az azon kivül folytatott —— régebben mellékfoglal- kozásnak, újabban a második gazdaságban végzett kiegészítő foglalkozásnak nevezett - kereső tevékenység számbavétele is szerepelt, esetenként a korábbi népszámlálások (utoljára az 1970. évi 25 százalékos reprezentatív felvétel) programjában, ami most ismét részét képezi az 1990. évi reprezentativ felvételnek. A főfoglalkozás mellett végzett kereső tevékenység megfigyelése ma — az egyre nehezedő gazdasági helyzetben — különösen aktuális, hiszen mind többen kényszerülnek arra, hogy a főfoglalkozással szerzett keresetüket más formában Végzett tevékenységből származó jövedelemmel egészítsék ki. Az erre vonatkozó megfigyelés jövedelemre utaló kérdést természetesen nem tartalmaz, mindössze a kiegészítő tevékenység (foglalkozás) jellegét, a munkavégzés rendszerességét és módját kérdezzük.

Ugyancsak az aktuális témák közé tartoznak a kiegészítő felvétel azon kérdései, amelyek az aktiv keresőknek az első, valamint az egy évtizeddel korábbi foglalkozását tudakolják, módot adva ezáltal a gazdasági szerkezet átalakítása kapcsán jelentkező foglalkoztatás- változások főbb irányainak vizsgálatára.

A foglalkozási viszony a legklasszikusabb népszámlálási ismérvek egyike, mivel már a kezdeti népszámlálások is foglalkoztak a kereső személyek bizonyos, ilyen jellegű meg- különböztetésével. A foglalkozási viszonyon általános értelemben a gazdaságilag aktív sze- mélyeknek a termelőeszközhöz való, jogilag meghatározott Viszonya értendő.

Mind a hazai, mind a nemzetközi gyakorlatban hosszú évtizedeken keresztül a foglal- kozási viszony három klasszikus csoportját, mégpedig az önálló, a segítő családtag és az al—

kalmazásban álló kategóriákat használták, ami később kiegészült a szövetkezeti tagok cso—

portjával. A nemzetközi népszámlálási irányelvekben is az előbbi négy alapkategória az elfo- gadott, melyeknek további — korábban foglalkozási (alkalmazási) minőségnek, a FEOR bevezetése óta hazánkban állománycsoportnak, beosztásnak nevezett — ismérvek szerinti részletezése általában a nemzeti sajátosságoktól és igényektől függően történik.

A FEOR-ban a foglalkozás, munkakör, valamint az állománycsoport szerinti besorolás egymásra épülő, egységes rendszert alkot, ily módon az állománycsoportba sorolást alap- vetően a végzett tevékenység fizikai, illetve szellemi volta határozza meg. A íizikai foglal- kozásúaknál — eltekintve az önállóktól és a segítő családtagoktól — a végzett munka képzett- ségi szintjétől függően, a munkáltatói bérbesorolások alapján megkülönböztetett részletes kategorizálás összevont csoportjait, az úgynevezett alapállomány-csoportokat alkalmazzuk a népszámlálás során. A tagolás a következő: szakmunkás, betanított munkás, segédmunkás.

A besorolási elvből következik, hogy a szakmunkások között nemcsak a szakmunkás—bizo- nyítvánnyal rendelkezők szerepelhetnek, hanem azok is, akiket munkáltatójuk a gyakorlati, szakmai ismeret alapján szakmunkásként sorol be, illetve szakmunkásbérezésben részesít.

A szellemi foglalkozásúaknál pedig a FEOR szerinti részletező állománycsoportok össze- vonásából képzett következő beosztási kategóriákat (szinteket) különböztetjük meg : vezető—- irányító, beosztott ügyintéző (szakalkalmazott), beosztott ügyviteli dolgozó.

Mind a hazai, mind a nemzetközi gyakorlatban már szinte az első népszámlálásoktól kezdve foglalkoztak a népesség bizonyos ágazati szerkezet szerinti bemutatásával. A tagolás, illetve a csoportosítás természetesen mindenkor az adott kor követelményeihez igazodott, ily módon a társadalmi—gazdasági szerkezet változásával párhuzamosan módosult. A nép-

AZ 1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 763

számlálás során a munkáltatóra kérdezünk rá, aminek alapján következtetni lehet az adott személy ágazati hovatartozására. A több munkáltatónál dolgozók esetében azt kell megjelöl—

ni, ahol a megfigyelt személy főfoglalkozását folytatja.

A munkahelyre vonatkozó kérdés főleg a besorolás pontosítását szolgálja, ugyanis gyakorta előfordul, elsősorban költségvetési intézményekben dolgozóknál, hogy munkáltató- ként a felügyeletet ellátó szervet jelölik meg.

A munkáltatói bejegyzések feldolgozásához a hivatalosan elfogadott pénzügyi, szám—

viteli, statisztikai és tervezési célokat egyaránt szolgáló Egységes Ágazati Osztályozási Rend- szer négy számjegyű — szakágazati részletezettségű -— számjeleit alkalmazzuk, ami nagyban megkönnyíti a népszámlálási adatok feldolgozásához szükséges Munkáltatói Jegyzékek

összeállítását.

A magyar népszámlálások gyakorlatában 1970 óta nem csupán a gazdaságilag aktív személyeket, hanem az inaktív keresőket is —- utolsó munkáltatójuk alapján — besoroljuk a megfelelő ágazatba, az eltartottak pedig mindig ugyanazt az ágazati besorolást kapják, amit az eltartójuk. Ez lehetőséget biztosít a népesség egészének ágazati hovatartozás szerinti be- mutatására is, azon belül megkülönböztetve a gazdaságilag aktiv, illetve inaktív keresőket, valamint az eltartott kategóriába tartozó személyeket.

Az ingázás vizsgálata az aktív keresők földrajzi értelemben vett munkahelyének (város, község) és lakóhelyének egybevetésén alapszik. Tehát annak megállapítása, hogy az adott személy az ingázók csoportjába tartozik-e, nem direkt rákérdezéssel, hanem közvetett módon történik. E célból kérdezzük meg a teljes körű felvétel keretében az aktív keresőktől, hogy munkahelyük mely településen van, és oda honnan járnak dolgozni (állandó vagy ideiglenes lakóhelyüktől). Megkülönböztetjük a naponta, illetve időközönként ingázókat. Az utóbbiak közé pedig azok a kettős bejelentéssel rendelkező aktív keresők sorolandók, akik munka- végzés miatt valamelyik lakóhelyüktől — családjuktól, otthonuktól — távol vannak, de oda nem naponta, hanem nagyobb időközönként (hetente, kéthetente, havonta) rendszeresen visszatérnek.

Az eddigi népszámlálások során a napi ingázás vizsgálata kapott fő hangsúlyt, az idő- közönkénti ingázásról — az abban részt vevők számának és arányának megállapításán túl — ritkán készültek kombinativ feldolgozások. Az 1990. évi népszámlálás során az utóbbiak megfigyelésével — a kiegészítő felvétel keretében — részletesebben foglalkozunk. Megtudakol—

juk, hogy az érintettek mióta folytatják ezt az életformát, és rákérdezünk, hogy milyen gya—

korisággal ingáznak. Ugyanezen kérdéscsoport keretében a naponta ingázóknak is feltesszük az előbbi kérdést, ugyanakkor náluk az ingázás okát is vizsgáljuk.

Az ingázó életformát folytató személyeknél különösen fontos, de a többi aktív keresőnél sem lényegtelen annak ismerete, hogy a munkába járás kapcsán mennyi időt töltenek naponta utazással, s milyen közlekedési eszközöket vesznek igénybe. Ezeket is megfigyeljük a kiegé—

szítő felvétel keretében, hasonló módon, mint az 1970. évi népszámlálás alkalmával.

A nyugdíj jogosultság általánossá válásával az utóbbi évtizedekben jelentősen megnöve- kedett az inaktív keresők száma és aránya. Ezzel egyidejűleg fokozatosan csökkent a nyugdíj- koron túl dolgozók létszáma, és jellemzőbbé vált a nyugdíj melletti foglalkoztatás. Ebből adó- dóan egyre szélesebb körben jelentkeznek olyan információk iránti igények, hogy a nyugdíja- soknak mekkora hányada dolgozik nyugdíj mellett; ugyanazt a tevékenységet folytatják-e, mint korábban; illetve milyen arányban foglalkoztatják őket azok a munkáltatók, ahol utol- jára aktív keresőként dolgoztak. Ezekre a kérdésekre a kiegészítő felvétel eredményei adhat—

nak majd választ, az e célra beiktatott kérdéscsoport adatainak feldolgozása révén. Hasonló jellegű megfigyelés a tíz évvel korábbi népszámlálás programjában is szerepelt, sőt az 1970.

évi reprezentatív felvételekben is (de az utóbbi megfigyelés során kapott válaszok feldolgo- zására nem került sor).

764 DR. KLINGER ANDRÁS Az egészségi állapottal kapcsolatos kérdések

A magyar népszámlálások felvételi programjai általában nem tartalmaznak egészségi állapottal kapcsolatos kérdést. (A nemzetközi gyakorlat nem egyértelmű, például Angliában a népszámlálás keretében megkérdezik a tartós betegségeket.) A hátrányos helyzetű mintegy félmillió testi, szellemi fogyatékosról megbízható, elég nagy mintán alapuló információkkal rendelkezünk. Ezt igényelték tőlünk a szociálpolitikusok, a fogyatékosok érdekeit képviselő társadalmi szervezetek és az e réteg életmódjának, életkörülményeinek kutatásával foglal—

kozók. Az 1990. évi népszámlálás 20 százalékos mintája bizonnyal megfelelő adatbázist fog szolgáltatni a felhasználók részére. Tekintettel arra, hogy a fogyatékosok adatainak felvétele segítséget nyújthat az érintettek problémáinak enyhítéséhez, ezért úgy gondoljuk, hogy a kér- désekre maguk a fogyatékosok, illetve a hozzátartozók megértéssel fognak válaszolni. (Ezt tapasztaltuk azoknál az ELAR-felvételeknél, melyek az egészségi állapottal kapcsolatos kér- déskört vizsgálták.)

Háztartás és család

Magyarországon a háztartás—, de különösen a családstatisztikai adatok gyűjtésének és feldolgozásának több évtizedes hagyománya van, alapját a családok számbavételével az 1949.

évi népszámlálás teremtette meg. A háztartások összetételének vizsgálatára első ízben 1960- ban került sor.

A háztartások és a családok összetételének megállapítása az adott lakásban lakó szemé- lyek egyes ismérvei alapján történik. Ilyen ismérvek a nem, a családi állapot, a családi állás, valamint az a lakáson belüli sorszám, amely meghatározza, hogy a lakásban élő személy melyik háztartáshoz tartozik. További információ, hogy az összeírt személy milyen jogcímen lakik a lakásban, valamint jelentős támpontot adnak az olyan alapvető, de a tényleges adat- feldolgozásban fel nem használt adatok is, mint a név és a leánykori név.

Az eddigi népszámlálások egyik alapvető hiányossága volt, hogy a feldolgozás csak nagyon szűk körben terjedt ki a különböző fő témakörök közötti kapcsolatok feltárására.

Az utóbbi időben egyre fokozódik az igény a népszámlálás eredményeinek adatbázis szemlé- letű feldolgozására, vagyis arra, hogy az adatokat integráltan, egymáshoz kapcsolódóan dol- gozzuk fel. Ilyen jogos igény a háztartás— és a lakásadatok közötti kapcsolatrendszer feltér- képezése, a ,,lakásdemográfia" mind szélesebb körű alkalmazása. A lakás-, illetve a háztar- tásadatok önmagukban is jelentős információkat hordoznak, együttes vizsgálatuk azonban azokat a távlati tervezésben elengedhetetlenül szükséges adatkombinációkat is biztosítják, amelyek megmutatják, hogy az adott alapterületű, szobaszámú, minőségű és komfortfoko- zatú lakásokban a társadalom mely csoportjaihoz tartozó emberek élnek. Természetesen a több évtizedes idősorok folytatásának és a várható — többek között a nemzetközi —— adat- kérések kielégítésének biztosítása érdekében lehetőség lesz a hagyományos adatfeldolgozásra is, az elsődleges cél azonban a továbblépés, az igényeknek mind jobban megfelelő adat—

szolgáltatás.

A hazai gyakorlatban az elmúlt időszakban jelentős módosulások következtek be a csa- ládalapítási szokásokban. A hivatalos iratokban (házassági anyakönyv) deklarált házasság- kötés mellett mindinkább elterjedni látszik a megállapodáson alapuló életközösségek létre- jötte, az ún. élettársi kapcsolatok kialakulása. Magyarországon az első, e kapcsolatokat tu- dakoló adatfelvételt az 1970. évi népszámlálás alkalmával hajtották végre, feldolgozására azonban csak a nők esetében, a háztartási, illetve származtatott adatként a családi állás kate- góriájaként került sor, maguknak az élettársi kapcsolatoknak mint az egyik családtípusnak az elkülönítése nem történt meg, holott erre a feldolgozás technológiája lehetőséget adott volna. Az első, viszonylag részletes adatközlés az élettársi kapcsolatokról az 1984 októberé- ben végrehajtott mikrocenzus eredményeként jelent meg.

AZ 1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 765

Az elkövetkező népszámlálás módot ad — a belőle származó adatok mellett az említett korábbi eredményeket is felhasználva — az elmúlt három évtizedben a családtípusokban be—

következett változások vizsgálatára, vagyis a ,,klasszikus" és a ,,modern" családtípus egymás- hoz viszonyított arányának és belső struktúrájuk összehasonlító elemzésére. Ehhez hasznos információkat nyújthatnak a hagyományos demográfiai, foglalkoztatási, iskolázottsági kér- dések mellett a reprezentatív adatfelvétel olyan témái is, mint például a termékenységi kér- désekre kapott válaszok, továbbá a nyugdíjasok nyugdíjba vonulás előtti és a jelenlegi, nyugdíj melletti foglalkoztatásának problémaköre.

Mindezeket figyelembe véve az 1990. évi népszámlálás minden lehetőséget megteremt arra, hogy a háztartások és családok demográfiai, foglalkozási, rétegződési struktúráját, lakás— és életkörülményeit a korábbi cenzusoknál részletesebben, összefüggéseiben tárja fel a lakó- és az állandó népességre egyaránt.

A lakáskérdőív

A lakáskérdőíven az első oldalon található a lakcím részletes bejegyzésére szolgáló fej- léc, az azonosító kódszámok és néhány útmutatás a személyi és lakáskérdőívek kitöltésének módjáról. A hagyományoknak megfelelően a fejlécen jelezzük a népszámlálás jogi alapjául szolgáló törvényerejű rendelet számát is.

Mind az alap, mind a kiegészítő lakáskérdőíven a következő kérdések szerepelnek:

a lakás

— tulajdoni jellege,

— építési éve,

— felszereltsége,

— helyiségei.

A lakások tulajdoni jelleg szerinti összetételének megfigyelése alapot nyújt a lakáshelyzet elemzéséhez, az eredmények lakáspolitikai vonatkozású méréséhez, továbbá bázisát képezi a távlati lakásépítési tervek kialakításának, alapul szolgál az állami erőforrásból építendő lakások számának és területi megoszlásának tervezéséhez, valamint a magánerős lakásépítés támogatási formáinak meghatározásához.

A tulajdoni jelleg két alapvető csoportja a személyi (magán-) és az állami (köz—) tulaj—

donú lakás. 1980—hoz képest az állami tulajdonú lakásokat részletesebb bontásban kérdezzük (például tanácsi bérlakás, Vállalati bérlakás, szolgálati lakás). A kialakított csoportosítás a hazai igényeknek, valamint az ENSZ és a KGST népszámlálási ajánlásainak megfelel.

A lakáshasználati jogcím arról ad információt, hogy a lakásban lakó (háztartás) — füg- getlenül a lakás tulajdoni jellegétől — milyen jogviszony alapján használja a lakást. A hazai gyakorlat a lakás használati jogcímét a benne lakó első háztartás elsődleges jogcíme alapján határozza meg.

A lakásállomány koröszrzefételének megfigyelésére a lakások építési év szerinti csoporto- sítása szolgál, s más ismérvekkel egybevetve pedig információt ad a lakások minőségéről a várható elévülési, tatarozási igényekről is.

A nemzetközi ajánlások az építési év szerinti csoportositásnál javasolják — e századra vonatkozóan — az első világháború előtti, a két világháború közötti és a második világháború után épült lakások állományának bemutatását. A hazai gyakorlatnak megfelelően azonban ki fogjuk mutatni a múlt században, továbbá az 1945 és 1959, illetve az 1960 és 1969, és az 1970 és 1979 közötti időszakban épült lakások állományát is.

A lakások minőségét elsősorban felszereltségük, közműellátottságuk határozza meg, és alapot ad a lakások különböző komfortfokozatba történő besorolásához is. A nemzetközi ajánlások szerint a villanyvilágításra vonatkozó kérdés a fejlettebb országokban ma már mellőzhető.