Thibau, Ja.–Monod-Broca,R.M.: A francia ipari termelés 1959. évi bázison számított indexe

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

923

L

1 Tz—íf g((p/K/, T/K/)dK:fs/Ll /11/

0

A /11/ képletből látható, hogy a T munkaigényesség egyrészt az L-től, más—

részt a g, a (p és a ip függvény alakjától

függ.

Befejezésül szerző megállapítja: ha ismerjük a szóban forgó regressziós függ—

vények (az általuk kifejezett összefüggé—

sek) jellegét, nem kényszerülünk többé általános megállapításokra a leírt ténye—

zők befolyásának elemzése során. Ennek gyakorlati eredményei megmutatkozhat- nak a tényezők optimalizálásában, a munkatermelékenységi tervek kidolgo—

zása, a normamegállapítás, a munka—

megosztás szervezése, a káderpolitika

segítségével.

(Ism.: Somogyi Miklós)

THlBAU, JA. -— MONOD—BROCA, R. M.:

A FRANCIA IPARI TERMELÉS 1959. ÉVI BÁZ!SON SZÁMITOTT INDEXE

(Des indices de la production industrielle base 100 en 1959.) — Études Statistigues. 1962.

3. sz. 241—287. p.

Franciaországban 1924 óta számítanak és tesznek közzé ipari termelési indexet.

Az első index bázisa 1913 volt, ez még

csak 8 iparág adatait tartalmazta 27 egyedi indexsor alapján. A termelési index számításának módszereit azóta többször finomították. Az elmúlt évig a francia ipari termelés indexét 1952. évi

bázison tették közzé. Ez az index már

180 elemi indexsoron épült fel, amelye—

két az ún. ,,nettó hozzáadott érték" alap—

ján mérlegelték. (,,Nettó hozzáadott érté—

ken" a cikkben a nettó termelési értéket

-— amortizáció és közvetett adók nélkül ——

értik, míg az amortizációval növelt nettó termelési értéket ,,bruttó hozzáadott ér- ték" néven említik.)

1962—ben dolgozták ki az Institut Natio—

nal de la Statistigue et des Études Économigues keretében a francia ipari

termelés új indexét 1959 : lOO alapon.

E cikk keretében az új index számítási módszereit és az új indexsorok értékét ismertetik. Bevezetőben az ipari terme- lési index meghatározásának kérdései közül az egyedi indexsorok kiszámításá—

nak és a súlyozásnak általánosan ismert problémáit tárgyalják. Az egyedi repre—

zentáns termékeket részben az ipari vég—

termékek, részben pedig a félgyártmá—

nyok közül választották ki, s ezeknek

megfelelő mérlegelésével határozták meg

az egyes iparágak termelési indexeit.

A homogén iparágak esetében, például a

szénbányászatban az egyedi indexek ki—

számításához figyelembe vették az iparág egész termelését természetes mérték—

egységben. Kevésbé homogén iparágak—

nál, például a vegyiparnál egy jellemző termékcsaládot választottak reprezen-

tánsnak. Néhány esetben nem a termelt termékek mennyisége, hanem a felhasz—

nált anyagok mennyisége alapján számi—

tották ki az egyedi indexeket.

A terméksorok alapján számított egyedi indexek mérlegelésére általában a ter—

mékben megtestesült munkamennyiséget szokás alkalmazni. Ez a munkamennyiség kifejezhető a ,,hozzáadott érték" segítsé—

gével, amelyet nettó és bruttó módon,

illetve ezen belül eladási áron vagy ön—

költségen értékelve lehet kiszámítani.

Alkalmazható a súlyozásra egy másik megoldás is. Ha ugyanis az ipari terme—

lés indexét

2] V,; 9;

2, V,,y' goi

formában fejezzük ki, akkor a Vai jelent—

het egy konstans ,,hozzáadott értéket", ami viszont nem más, mint a hozzáadott

érték fix árakon értékelve. Az indexet

célszerűnek látszott a Laspeyresformula

alapján számítani, így ugyanis elegendő egyszer meghatározni a mérlegeléshez szükséges hozzáadott értékeket, illetve ezek arányait.

Az általános metodikai bevezetés után közlik az 1959. évi bázison kiszámított új

index meghatározásának konkrét mód—

szereitt.

Az új index mintegy 250 egyedi index—

sorból épült fel. Az indexet új területekre is kiterjesztették, például a műanyag—

gyártásra. A mérlegelésnél a termékek

nettó hozzáadott értékeit önköltségen értékelve vették figyelembe. Egye—s ese—

tekben, ahol ez nem volt megállapítható.

iparágon belüli súlyként a kifizetett bére—

ket alkalmazták. Az index az ipari tevé kenységek közül a következőkre nem terjedt ki: vízművek, központi fűtés, ter—

mészetes energiaforrások kiaknázása, cuk- rászat, ruházati és szőrmefeldolgozóipar, bútorgyártás, vegyesipar, müanyaugfeldol- gozás. Az index nem terjedt ki teljes egészében a kézműipari—a sem, minthogy

a szükséges statisztikai adatok erre vonat—

kozóan nem teljeskörűen álltak rendel—

kezésre. '

Az ipari termelés indexét első ízben számították ki havonként, korábban csak negyedéves és éves indexeket közöltek.

(2)

924

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

A havi indexek mellett kiszámították a

különböző hónapok eltérő hosszának megfelelően korrigált indexeket is. A

korrekciónál az iparágakat csoportosítot- ták aszerint, hogy folytonosan, tehát 7 napon át dolgoznak—e, vagy pedig munka—

megszakításokkal, tehát heti 6, 5,75, 5,50,

5,25, vagy 5 napon át. Tájékoztatásul

közlik a korrigálásnál az egyes iparágak- ban havonként alkalmazott együtthatókat is. Más korrekciót — tehát például az

egyes iparágak különböző szezonalitásai

miatti helyesbítést —— egyelőre nem

alkalmaztak.

A havi indexek mellett végleges éves indexeket is számítanak, ezt a tárgyévet

követő év júniusában kívánják közölni.

A cikk a továbbiakban rövid összefog-

lalót ad iparáganként az új index köréről, a reprezentáns termékekről, illetve az

egyes iparágamkénti indexek elemzéséről.

Például a fémfeldolgozó ipar indexét 12

alágazatra bontva közlik. Ennek az in—

dexnek elemzésénél hiányosságként em-

litik meg, hogy nem minden esetben sike—

rült az egyes termékek teljes keresztmet—

szetű termelését nyomonkövetni. Azoknál

a termékeknél, ahol elég jelentős a gyártó

vállalaton belül továbbfelhasznált meny-

nyiség, a statisztikában nem pontosan je—

lentkezik a teljes termelés. Ilyen például az öntvénytermelés esete.

A cikk a metodikai ismertetés után

részletes táblaanyagot tartalmaz. Ipar—

áganként közlik a reprezentáns terméke—

ket, azok iparágon belüli súlyarányát, a

gyártás ritmusát (tehát a hetenként átla—

gosan ledolgozott munkanapok számát), a termékek statisztikai számbavételének

gyakoriságát (havi, vagy negyedéves a megfigyelés), s a reprezentáns jellegét:

amely lehet termék, szolgáltatás vagy anyagfelhasználás. Az iparágak megneve- zése mellett megadják az egyes iparágak súlyát az egész iparosn belül (egész

ipar : 1000 alapon).

A további táblázatokban az egész iparra

és ezen belül iparágakra bontva közlik az új ipari termelési indexek értékét

1959. évi bázison 1956—tól 1961—ig havon- ként. Az egyes iparágakon belül felsorol—

ják a reprezentáns termékeket és ezek egyedi indexelt is. A táblákban mind a

tényleges havi indexet, mind pedig a

munkanapok eltérő száma miatt korrigált indexeket is közlik.

(Ism.: Nyitrai Ferencné)

ÉLETSZíNVONAL. HÁZTARTÁSSTATISZTIKA

MATJUHA, I. dA.:

A FOGYASZTÓ! KÖLTSÉGVETÉSEK STATISZTI KÁJA

(O sztatisztike protrebitel'szkih bjudzsetov.) Metodologicseszkie voproszü izucsenija urovnja zsizni trudjahscsihszja. Moszkva 1962. 95——

108. p.

A folyamatos háztartásstatisztika kere—

tében a Szovjetunióban a családok 1—2 ezrelékét figyelik meg. Az év folyamán változatlan mintasokaságot alkotó csalá-

dok költségvetései havonta kerül-nek számbavételre. A családok egy részének

költségvetését több éven át is megfigye—

lik, ami lehetővé teszi a családok össze—

tételeiben, jövedelmeiben, kiadásaiban és fogyasztásában végbemenő változások

figyelemmel kísérését. A vizsgálatba be—

vont családok köre azonban nem állandó, mert ez a családsokaság ,,elöregedéséhez"

vezetne, ami egy sor mutató tekintetében

a reprezentativitás megsértését okozná

A háztartásstatisztikai vizsgálatba be- vont családok korábban maguk állították össze költségvetési adataikat. Ez az el—

járás azonban nem bizonyult minden

tekintetben megbízhatónak, ezért újabban,

a kikérdezéses módszer került előtérbe (a

napi bevételek és kiadások feljegyzése

mellett).

Az Európai Gazdasági Bizottság, Európa 1958. évi gazdasági helyzetéről adott át—

tekintésében megállapította, hogy Kelet—

Európában és a Szovjetunióban végzett

háztartásstatisztikai vizsgálatok két vo—

natkozásban felülmúlják a más országok-

ban végzett megfigyeléseket: l. jelentősen

több adatot gyűjtenek össze, és 2. közvet- len kapcsolat van a családok és az

összeírást végző statisztikusok között.

A háztartásstatisztirkai vizsgálat prog—

ramjának kidolgozásánál az a cél, hogy az adatok a lehető legjobban jellemezzék

a családok összetételét nemek, életkor, foglalkoztatottság és foglalkozás szerint, a családok pénzbeni és természetbeni jöve—

delmét és ezek forrásait, valamint a ki—

adásokat rendeltetés szerint (élelmiszer,

iparcikk stb.).

Különösen széles a családok táplálko- zási struktúrájának megfigyelése, A több mint 50 tétel mélységű részletezés lehe—

tővé teszi a táplálkozás fiziológiai szem-