Városstatisztikai ülésszak Nyíregyházán

SZEMLE

VÁROSSTATISZTIKAI ULÉSSZAK NYlREGYHÁZÁN

KOVÁCS TlBOR

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz- tikai Szakosztályának Területi Statisztikai Szekciója 1974. november 5-én és 45-án Nyír- egyházán rendezte meg városstatísztikai tu—

dományos ülését.

Az ülést dr. Kiss Albert kandidátus, a Köz- ponti Statisztikai Hivatal elnökhelyettese nyi—

totta meg. Udvözlő szavai után az ülésszak célját. illetve feladatát jellemezve -— többek

között —— a következőket mondotta.

,.Az utóbbi másfél évtized gazdaságpoliti- kája és társadalompolitikája különös hang- súlyt adott a népesség életszínvonala emelé- sének, az életkörülmények javításának és az e tekintetben megnyilvánuló jelentős területi különbségek kiegyenlítését célzó törekvések- nek. A párt X. kongresszusán igen nagy ti—

gyelemmel foglalkoztak e kérdéssel, és célul tűzték ki egyrészt a különböző országrészek népessége eltérő jövedelmi és életviszonyai- nak kiegyenlítését, másrészt a különböző tí- pusú települések lakossága életkörülményei- ben mutatkozó. társadalmilag nem indokolt méretű különbségek közelítését.

Ez utóbbi vonatkozásban a mindennapi szükségletek, az alapvető ellátások minden településen való fejlesztésének követelménye mellett kiemelkedő jelentőségű a városok sze- repe és fejlesztése, mert ezek hivatottak nem- csak saját lakosságuk, hanem tágabb környe—

zetük kisebb települései számára is a maga- sabb rendű szolgáltatási funkciókat ellátni, vonzási körzetük népessége számára a ma- gasabb fokú kereskedelmi, egészségügyi, ok- tatási. kulturális ellátást biztosítani, sőt né- pessségük egy részét foglalkoztatni is.

Ezen keresztül a városhálózat állapota és fejlődése a területfejlesztés egyik legfonto- sabb kérdésévé vált, és a további feladato- kat meghatározó hosszú távú területfejlesztési koncepció kidolgozása során is kiemelt fi- gyelmet fordítottak az urbanizációs folyamat várható eredményeinek felmérésére. tenden—

cíáinak kialakítására.

Mind a gyakorlati városvezetés. mind a vá- rostervezés információig'énye rendkívüli mér- tékben megnövekedett. Ha vannak is ebben

bizonyos túlzások, alapvetően mégis az a jellemző, hogy az igények döntő hányada in- dokolt, reális. A különböző területi statisztikai kiadványok, elemzések — a Központi Statisz- tikai Hivatal területi szervei által készítettek csakúgy, mint a központíak — az utóbbi évek- ben sokat foglalkoztak a városokkal, az urba- nizációval, és széles körű, nagy mennyiségű statisztikai információt bocsátottak a felhasz-

nálók rendelkezésére.

Ennek ellenére indokolt, hogy ez irányú te—

vékenységünket átgondoljuk, és lépéseket te—

gyünk egy városstatísztikai információ—rend- szer kialakítása érdekében.

Alapvetően nem arról van szó, hogy újabb.

nagy tömegű statisztikai adatgyűjtést kell szervezni, hiszen a szükséges alapinformációk jelentős része rendelkezésünkre áll. Sokkal inkább arról van szó, hogy tematikusan át kell gondolnunk információszolgáltatásí rend- szerünket a városstatísztika szemszögéből, és meg kell Szerveznünk adataink célszerű fel- dolgozásának és publikációjának rendszerét.

Helyes és célszerű kezdeményezés, hogy a Területi Statisztikai Szekció ezt a témakört választotta ez évi tudományos ülése tárgyául.

A Szekció mint mozgékony társadalmi fórum már korábban is több kérdésben adott teret az alkotó vitának. a jó kezdeményezéseknek, a tapasztalatcserének, a kollektív gondolko- dásnak. Sok téma, amely a Szekció keretei- ből índult ki, ma már a hivatalos területi statisztikai tájékoztatás szerves része: sok módszer, amelyet a Szekció műhelymunkája alakított ki, ma már általánosan használt mindennapi munkánkban."

A megnyitó után került sor az első munka- ülésre, amelynek vitaindító referátumát ,,Ur—

banizációs folyamatok és a városstatísztika"

címmel Kovács Tibor a KSH főosztályvezető- helyettese tartotta. Az előadás abból indult ki. hogy az urbanizáció a modern társadalom fejlődésének egyik legfontosabb megnyílvá- nulása, amely iránt fokozott és rendkívül sok- rétű érdeklődés mutatkozik. Ez az érdeklődés a városhálózat jelenlegi helyzetének, fejlő- dési lehetőségeinek és ütemének, a fejlődés

542 ^SZEMLE

vagy még inkább a fejlesztés jövőbeni iránya—

inak beható vizsgálata és feltárása iránt egyaránt megnyilvánul.

A városhálózat a társadalmi munkameg—

osztás fejlődési folyamatában a nem mező- gazdasági ágozatokban folytatott tevékeny- ségek olyan hányadát koncentrálta. ennek következtében gazdasági szerepe. ellátó funk- ciói olyan mértékben erősödtek és váltak meghatározóvá, hogy a városhálózat állapota és fejlődésének intenzitása egy—egy ország gazdasági—társadalmi fejlettségének egyik legfontosabb mércéje. kifejezője lett.

A városok gazdasági súlya, a társadalmi szolgáltatásokban betöltött szerepe lényege- sen nagyobb, illetve jelentősebb, mint la- kóik arányszáma az össznépességből, sőt a tevékenységek nem egy területén csaknem

kizárólagos. Ez teszi érthetővé. hogy a váro- sokra vonatkozó információk iránt oly nagy érdeklődés nyilvánul meg egyfelől a város- vezetés részéről, mert a város mindennapos tevékenységét folyamatosan meg kell szervez- ni, összes funkcióinak állandó és normális mű- ködését fenn kell tartani. másfelől a város- tervezés (-feilesztés) oldaláról, mert egy-egy város. illetve az egész településhálózat racio- nális és arányos fejlesztése tervezéséhez és alakításához ismerni kell az urbanizációs fo- lyamat előrehaladásának tendenciáit. várha—

tó mértékét és a felmerülő problémákat.

Az így keletkezett információigény statisz- tikai vonatkozásait kell a helyi döntési szin- tek sajátosságaihoz igazodó területi statiszti- kai információs rendszernek — ezen belül a városstatisztikának —— kielégítenie.

A városstatísztika egyfelől egy rendszeres.

tehát folyamatosan működő városstatisztikai információs rendszert, azaz ennek a célnak megfelelő komplex adatgyűjtési. —feldolgozási és tájékoztatási rendszert, másfelől egy szer- vezett. a városokra orientált és koncentrált statisztikai tudományos kutatási programot foglal magában. A városstatisztikán a szó legszorosabb értelmében vett statisztikát kell érteni, amely sem az információgyűjtés és -szolgáltatás oldalán. sem a tudományos ku- tatás oldalán nem vállal. nem vállalhat ma- gára olyan feladatokat. amelyek kívül esnek a statisztikának mint állami információs szer- vezetnek vagy a statisztikának mint tudo- mánynak a feladatkörén.

Az előadás a továbbiakban részletesen foglalkozott az urbanizáció fogalmával, majd pedig azt vizsgálta, hogy a városstatisztika szemszögéből miként célszerű értelmezni a város fogalmát, amely településtudományi megközelítésből nem azonos a közigazgatási város fogalmával. hiszen funkcionális érte—

lemben nemcsak ez utóbbi települések töl—

tenek be tényleges városi szerepkört.

Ha a települések azon körét kívánjuk ki- jelölni, amelyek tudományos értelemben vá-

rosnak tekinthetők. a megközelítés konkrét módszeréből adódóan más és más konkrét eredményre juthatunk. mindenekelőtt a ha—

táreseteknél.

Elméleti megfontolásokat és a konkrét in- formációigényeket együttesen mérlegelve az a következtetés adódik, hogy a gyakorlati városstatisztikai rendszer kiépítése kapcsán kielégítő és praktikus megoldásnak kínálkozik a figyelembe veendő települések körét úgy meghatározni. hogy abba egyfelől bekerüljön valamennyi közigazgatási értelemben vett vá- ros. másfelől minden olyan település. amelyet az Országos Településhálózat-fejlesztési Kon- cepció legalább részleges középfokú központi szerepkör ellátására jelölt ki. Az így adódó településkört még egy vonatkozásban kell ki- egészíteni, ugyanis a Koncepció nem foglal állást a budapesti agglomerációba sorolt te- lepülések feladatait és hierarchiáját illetően.

Az az 5—6 település, amely ezek közül alkal- masnak látszik arra, hogy a fővároson kivüli településgyűrűben alközponti funkciót töltsön be. lényegében olyan feladatkört hivatott el- látni, mint a részleges középfokú központok.

Ezek figyelembevételével tehát mintegy 140 település. az ország közigazgatási egységei- nek 4.5—5 százaléka képezné a települések azon körét, amelyre a városstatisztikai infor- máció-rendszer felépíthető. A településeknek ez a köre ma úgy fogható fel. mint a magyar településhálózat jelenlegi és potenciális vá- rosainak rendszere, tehát indokolt egy részük—

nél a városi fejlődés folyamatát, más részük- nél a városképző ismérvek erősödésének. nö—

vekedésének folyamatát, a városiasodás fo- lyamatát figyelemmel kísérni. Ez a megoldás azt a gyakorlati eredményt is jelenti. hogy e településekről — bármikor is váljanak ezek közigazgatási várossá -, fejlődésük folyama—

táról, helyzetükről már hosszabb városi rész- letességű adatsorra! rendelkezhetünk.

Az előadás ezek után részletesen felvázolta egy évente megjelentetésre javasolt városi tájékoztató koncepcióját, és összefoglalta azokat a főbb kérdéseket (például a nagy- városok belső funkcionális tagozódása. a vi- déki városok körül kialakulóban levő agglo- merációk vizsgálata, az azonos jellegű és szerepkörű városok összehasonlitásának mód—

szerei), amelyekre a városstatisztikai tudomá- nyos kutatást a következő években célszerű összpontosítani.

A városok, különösen a nagyvárosok sze- repének jelentőségével. az erre irányuló tu.

dományos vizsgálatok fontosságával foglal—

kozott dr. Bora Gyula kandidátus. a Marx Károly Közgazdaságtudomónyi Egyetem do- cense ,,Az európai nagyvárosi fejlődés főbb tendenciái és tanulságai" cimű előadásában.

A nagyváros fogalma statisztikai meghatáro- zásának nehézségeit taglalva úgy foglalt ál- lást, hogy Európában — ahol viszonylag kevés

SZEMLE 543

a szuperváros — e településcsoport határát a százezer főnél célszerű megvonni. Az ezt a méretet meghaladó városok az európai tele- püléshálózat azon egységei, amelyeknek vá- rosi funkciói igen összetettek és erősek, ma- gas fokú irányítást gyakorolnak, sőt egyre inkább döntési centrumokká válnak. Szinte kivétel nélkül rendkívül erős munkaerővonzá- suk. és általános jelenség, hogy körülöttük különböző méretű és kifejlettségú' agglome- rációk alakulnak ki. Fel kell azonban figyel- nünk arra — hangsúlyozta —, hogy ez a fo- lyamat számos esetben túlzott méretű kon- centrációk kialakulásához, a termelőerők aránytalan területi eloszlásához vezetett, amelyet általában az intézmények és a szel- lemi kapacitások koncentrációja is követett.

E problémákat elkerülendő növekszik meg jelentősen a településtervezés (a tervszerű telepítéspolitika) jelentősége. és kap különös hangsúlyt a tényleges vagy potenciális ellen- pólusok helyzetének és lehetőségeinek fel—

tárása, ezen belül is az ún. ,,második váro- sok" növekvő súlyának vizsgálata.

Dr. Czimbalmos Béla, a Szabolcs—Szatmár megyei Tanács általános elnökhelyettese az urbanizációs folyamat előrehaladásának mér—

tékét és jellegzetességeit foglalta össze egy olyan területegységre nézve. amely a gazda- sági fejlettség alacsony szinvonalát képvisel—

te. de amelyik az utóbbi években - jelentős állami preferenciák és pénzeszközök birtoká- ban — gyors fejlesztési folyamat stádiumában van. Részletesen bemutatta Nyíregyháza, va- lamint a megyében található kisebb közpon- tok fejlődését, a fejlesztés hosszabb távú koncepcióját és azt az eszközrendszert, mely- lyel a megyei közigazgatás a tervszerű fej- lesztés folyamatát irányíthatja.

Egy milliós nagyváros által nyújtott, nagy- mértékben differenciált életviszonyok feltá- rására végrehajtott kísérlet eredményeiről számolt be ,,Az övezetképzés szükségessége a főváros ellátottsági viszonyainak vizsgála- tánál" cimű előadásában Pletscher Hedvig, a KSH Fővárosi Igazgatóságának osztályve—

zetője. A vizsgálat fontosságát hangsúlyozva rámutatott, hogy a fővárosi kerületek adatai- ból nyert információk is számottevő különb- ségeket jeleztek az egyes városrészek ellátott- sági viszonyaiban, a problémák azonban még jelentősebbek. ha számitásba vesszük a ke- rületek népsűrűségében levő rendkívül nagy eltéréseket is.

A mélyebb megközelítés érdekében a fő—

várost különböző szempontokból övezetekre osztották fel a népszámlálásnál alkalmazott 450 városrendezési körzet adataiból kiindulva.

Egyfelől e városrendezési körzeteket 10 kate- tegória figyelembevételével népsűrűségi öve- zetekbe sorolták, másfelől ezen övezeteken belül, az ott élő népesség társadalmi—gazda- sági hovatartozása alapján határolták el a

döntően fizikai dolgozók, a szellemi dolgo—

zók, illetve a fizikai és szellemi dolgozók ál—

tal vegyesen lakott városövezeteket. Ezt kö—

vetően —- ha nem is az elméletileg számba jöhető adatok teljes körére nézve —— számi- tásokat végeztek ezen övezetek alapfokú in—

tézményekkel (óvoda, bölcsöde. általános is—

kola, napi fogyasztású élelmiszereket árusitó bolt), lakással, valamint közművel való ellá- tottsága tekintetében. Az első. kísérleti vizs—

gálatok tapasztalatai abban foglalhatók ösz- sze, hogy a népsűrűség nagyságával nem vál—

tozik arányosan az ellátottság. Az intézmények közül a legszélsőségesebben szóródik a böl- csődék kapacitása; (! fővároshoz csatolt ko- rábban községi jogállású települések ellátott- sága rendre elmarad a budapesti átlagtól: az intézményi ellátottság a fízikaiak által lakott övezetekben kedvezőbb, de túlnyomó részük közművekkel viszonylag rosszul ellátott terü- leten él, mig a szellemiek lakta övezetekben a közművi ellátottság csaknem teljes.

Témaválasztásában és a feldolgozás mód—

szerében is újszerű kisérlet eredményéről szá- moltak be ,,Egy változat az agglomeráció je—

lenlétének és körének kimutatására Miskolc és környéke adatai alapján" cimű előadásuk—

ban Lukács Jánosné csoportvezető és Perger Frigyesné főelőadó, a KSH Borsod-Abaúj—

Zemplén megyei lgazgatóságának munkatár- sai. Kiinduló alapelvük az volt, hogy nem szükséges az agglomeráció nagyságának alsó határát nemzetközileg elfogadható módon rögzíteni, mert az nagymértékben függ egyes országok, földrészek településstruktúrájának sajátosságaitól, hanem elég azt megkövetelni.

hogy a tömörülés az ország gazdasági, tár- sadalmi erejéhez viszonyitva jelentős súlyt képviseljen. Az agglomeráció vizsgálatánál négy nagyobb tényezőcsoportot kell figyelem- be venni: a termelőerők koncentrációját és struktúráját, a népesség koncentrációját, a lakosság ellátottsági színvonalát és a tele- pülések fejlettségi szintjeit. Kísérletüknél e tényezőket 23 mutatószámmal fejezték ki, amelyeknek Miskolc városra vonatkozó együt- tes értékei összesen 100 pontot tettek ki.

Ehhez az alaphoz viszonyitatták a Miskolc környéki községeket. és határozták meg a városhoz szorosan. közepesen. illetve lazán kapcsolódó községek övezeteit. A kísérlet — amelyet elsősorban a módszer próbájának szántak — nem lépett fel a téma lezárásának igényével, és nem tartotta feladatának a Kazincbarcika közelségéből fakadó hatások meghatározását sem. Figyelemreméltó bizo- nyítékokat sorakoztatott fel azonban amellett, hoay jelenleg már kétségtelenül időszerű ku- tatási feladata a településstatisztikának a ví- déki nagyvárosaink körül kialakulóban levő agglomerációs övezetek alapos vizsgálata.

A második munkaülés programjában az előadásokat sokoldalúan kiegészitő, egyes

544 ^{SZE MI. E}

kérdéseket részletesebben tárgyaló hat kor—

referátum szerepelt. Európai kitekintéssel és a Városi Statisztikusok Nemzetközi Szövetsége (IAMS) tevékenységét is érintve foglalta ösz- sze a nagyvárosok helyzetére vonatkozó sta- tisztikai vizsgálatok egyes időszerű kérdéseit Hadházi Gyula, a KSH Fővárosi Igazgatósá- gának igazgatója. Különösen fontosnak ítélte a gazdasági növekedés és a városfejlesztés kapcsolatainak vizsgálatát. a városépítéssel összefüggő statisztikai megfigyelések fejlesz- tését különös tekintettel a városon belüli kí- sebb egységek, övezetek helyzetének feltárá- sára, valamint a környezetvédelem megala- pozását elősegítő megfigyelések kifejlesztését.

Egy sajátos kérdést, a közigazgatási egye- sítések okozta problémákat a városstatisztikai vizsgálatokban, dolgoztak fel korreferátumuk- ban Klonkai László osztályvezető és Széll lá—

nosné közgazdász—csoportvezető, a KSH Cson- grád megyei Igazgatóságának munkatársai.

Hazai statisztikai gyakorlatunkban — mutattak rá — a statisztikai adatok döntő hányadának gyűjtése, feldolgozása és publikálása köz- igazgatáshatárosan történik, így az agglome—

rálódás folyamatát, a városkörnyéki közsé—

gek .,várossá válását" csak a településegye- sítés időpontjáig lehet figyelemmel kísérni. az egyesítést követően ez lehetetlenné válik.

Másfelől ez a gyakorlat eltorzítja a városia- sodás folyamatának kifejezésére alkalmas mutatók értékeit is. Az egyesítést követően csökken a népsűrűség. alacsonyabb értékeket vesznek fel a beépítettséget, az intézményel- látottságot, a hálózatok kiépítettségét kifeje- zőimutatószámok. A Szeged esetében a közel- múltban megvalósult közigazgatási határvál- tozás példáján érzékeltették, hogy a város egyes mutatószámai évekkel, évtizedekkel (a népsűrűséget illetően csaknem egy évszázad- dal) korábbi értékekre estek vissza anélkül, hogy akár a város, akár a hozzá csatolt te- lepülések népességének tényleges ellátottsá- ga bármit is változott volna. A problémára csak a városrészek. övezetek statisztikai meg- figyelésének kiterjesztése adhat megoldást.

A vidéki városok agglomerációjának feltá- rására dolgozott ki módszert Halminé Vissi Mária, a KSH Győr-Sopron megyei Igazgató- ságának közgazdász—csoportvezetője és dr.

Novák Zoltán, a KSH Vas megyei Igazgatósá- gának osztályvezetője. Győr és Szombathely példáján elvégzett számításaik során a mis—

kolcitól eltérő módszerüket egyfelől egy kon- centráltabb mutató kiválasztása jellemezte (nyolc paramétert vettek figyelembe), más- felől az, hogy az egyes mutatók aggregálá- sánál nem pontszámos megoldással doIgoz- tak, hanem a mutatók nagyságrendje alapján, illetve azokat a győri és szombathelyi járás községeinek átlagához viszonyítva kísérelték meg az agglomerációs területek meghatáro—

zását. Tanulságos összehasonlításra adott le—

hetőséget, hogy mindkét városra nézve a mis—

kolci módszer szerinti számításokat is elvégez- ték. A két megközelítés nem vezet ugyan tel- jesen azonos eredményre, de további vizs—

gálatra szorul annak megállapítása, hogy ez mennyiben a módszerbeli különbség és mennyiben az eltérő településszerkezet kö—

vetkezménye.

A közigazgatási beosztástól eltérő városi övezetek kereskedelmi ellátása statisztikai vizsgálatának módszereivel foglalkozott Buda- pest példáján Kirchner Gyula, a KSH Fő- városi Igazgatóságának főosztályvezető-he- lyettese. majd a nagyobb vidéki városok in- frastrukturális felszereltségéről, intézményei- nek működéséről, az ezek vizsgálatával kap—

csolatos statisztikai problémákról beszélt dr.

Molnár Lászlóné, a KSH Hajdú-Bihar me—

gyei Igazgatóságának osztályvezető—helyette- se, részletesen elemezve Debrecen helyzetét.

A városcsoportositások kérdésével foglalko—

zott korreferátumában Faluvégí Albert, a KSH csoportvezetője, és részletesen ismertette azokat a megoldásokat, amelyek a folyamat—

ban levő nagyszabású településhálózati pub—

Iikációsorozatban alkalmazásra kerülnek.

A harmadik munkaülésen számos hozzá- szólás hangzott el a városstatisztika felada- tait, illetve gyakorlati teendőit illetően.

MAGYAR SZAKIRODALOM

FALUSNE SZIKRA KATALIN:

A TERMELEKENYSÉG ES HAJTÓERÖI Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1975. 318 old.

A népgazdaság további sikeres fejlődésé- nek kulcskérdése a társadalmi termelés

hatékonyságának erőteljesebb növelése 5 en—

nek egyik előmozdítójaként a munkatermelé- kenység emelkedésének meggyorsítása. Fa- lusné Szikra Katalin könyve —— amelyet dr. Ro—

mán Zoltán lektorált—hasznos forra'smunka- ként szolgál mind az elméleti közgazdászok.

mind a gyakorlati szakemberek számára e fontos gazdaságpolitikai kérdés problémái-

nak áttekintéséhez.

A szerző tanulmányának vizsgálati anyagát és levont következtetéseit öt fejezetben tárja az olvasó elé. A ,.Termelékenység emelkedé—

se" című első fejezet azoknak a nemzet- közi összehasonlításoknak gondolatmenetét és eredményeit ismerteti, amelyek segítségével a szerző az európai szocialista országok és egyes tőkés országok munkatermelékenysé—

gének növekedési üteme, illetve színvonala