Tervgazdaság és statisztika

l w—ti. szám

A békeévek átlagadataieatl való összeha- sonlításra az indexszámok szolgálnak. A normalizálódás mértékét is sztemlél'tetőibben

mutatjak ezek az adatok Kitiinik, hogy az

erőszakos halállal meghaltak összes száma az előző évi $$$—katt" (szemben 1947—ben már eszuk 5%—klatl múlta felül ta, háború előtti évek eredményét, Az a körülmény aztmban, hogy 1946-ban ezek a finomabb mérőszámok negyedévenként fokozatosan csökkentek, az elmult évben viszont emelkedtek, arra, en—

ged következtetni, hogy további javulás egyelőre nem nagyon remélhető. Az egyes halálokok vizsgálatánál azt látjuk, hogy bár a baleset következtében meg'htatlttfatk szá—

ma az előző évinek egyharmadával esöwk- kent, még mindig;: 15%iktal nagyobb, mint a háború előtt. A halállal 'vévgtződ'ő öngyil—

kosságok száma némi emelkedése ellenére

is 28%—k.al kisebb, mint az 1935—1938. évek

átlaga. A közbiztonság: komoly javulását mutatja. hogy ,a gyilkosságok arányszáma egy év alatt majdnem a felére csökkent és így most már ezen a téren is 15%—tkal jobb a helyzet, mint a háború előtti években.

Csökkent ugyan, de meg mindig több mint tizenegyszeres az egyéb és bizonytalan ere- detű erőszakos halálokok áldozatainak ta részesedése. Itt. szerepelnek egyébként *a ki- végzések adatai is.

A települési nagyság szerint csoportosi- tottt adtatok az előző év népesedési válságát jelentő abnormis tün—etek után most a liá- zasság'kö—tuések kivételével minden szú—bály- szerűse'ge! elesen kirajzolnxaik.

Budapest után % a megszolkottal ellen—

tétben —- ez évben is a községekben kötöt-

Tervgazdkaság

A gazdaságpolitika és statisztika kez-

dettől fogva szoros kapcsolatban álltak

egymással. A statisztika fejlődése is rész-

ben gazdaságpolitikai jelentőségére ve—

zethető vissza, mivel a statisztikai ada—

tok képezik a gazdaságpolitika természe—

tes kiindulópontjait. Legújabban a terv- gazdaság kifejlődésével a gazdaságpoli—

tika a statisztikával még szervesebben, egészen elválaszthatatlanul összeforrott.

A tervgazdaság ugyanis nemcsak kiin—

dulá'sában, hanem minden egyes intézke—

désében a statisztikai megfigyelésre tá—

maszkodik és annak eredményeit veszi irányadóul. Ilymódon a gazdaságstatisz- tika a tervszerű gazdaságpolitika egész rendszerének szilárd vázát adja meg, úgyhogy a tervgazdaság eredményessége döntő. mértékben a statisztikai felkészült—

ség függvénye.

'A tervgazdaságnak, mint ismeretes, több fokozata lehetséges, aszerint, hogy annak

keretében a gazdasági élet irányítása mi- lyen kiterjedésű és mértékű. Teljessé a'

tervgazdaság csak a szocialista kollektiv gazdaságban válik. A következőkben első—

sorban a tervgazdálkodásnak ama típusai-

69 1948

tek viszonylag a legtöbb házasságot, a na—

gyobb városokkal szemben, ahol pedig rend—

szerint nagyobb a házasulandó konbian llé- vők száma A menyasszonyok szánra sza- bályszerűen a kisebb településeken, a vőle—

g'ények'é a városokban nagyobb. A születé—

sek teren ismét a népesedés szempontjából nagyob—b életerőt jelentő hallva—k nagtatdtták

magukhoz a vezetést és a települések nagy—

ságával, helyesebben városi jellegével egye—

nes arányban csökken a születési arány- szám. A halálozások részesedése viszont az általános szabalynak megfelelően a váro—

sins településektől a vidék felé növekszik—

A népesedési mérleg, a természetes szapo—

rodás csak ingadozással igazolja a falusias települ ' 'k kedvezőbb népesedését, mert az elő' evvel ellentétben,, viszonylag a leg- erőteljesebben a; 10.000-nx'él több lakosú köz—

ségek gondoskodtak a népesség utánpótlá—

sáról.

Az egy éven alul elhaltak számának a szabályszerűen az egészségügyi szervezet és szemelyzet tekintetében kedvezőbb helyzet- ben lévő vámosok felé javuló adwatsorát a ti.

varosok szokatlanul magas eseesemőhalan- (tősége szakítja meg, amit a nagy kiterje- désü és ennek következtében ritkábban ]a—

kottt nagy varosok, mint pl. Kecskemét, rosszabb adatai okoznak.

A bemutatott adatok arra a reményre ,io-

gositnak fel bennünket, hogy az élveszüle—

tós'i mozgalom élénkítésével Magyarország nópesedése elérheti, sőt minden tekintetben meghaladhatja a bókeévek szinvonal—át,

Bűl'Ót'Sí András dr.

! l .

es statisztika.

ban felmerülő statisztikai problémákat tárgyaljuk, amelyek átmenetet képvisel-

nek a kapitalizmus és a szocialista gazda—

ság között. A statisztikai megalapozás itt annál nagyobb jelentőségű, minél inkább

megközelíti a gazdaságpolitika a szocia—

lista tervgazdálkodást.

A statisztika e nagyfontosságú szerepét egyrészt a statisztikai módszernek az utóbbi évtizedek folyamán elért rendkí—

vüli fejlődése, másrészt a gazdaságkuta—

tásnak ezzel párhuzamos realisztikus ki—

építése tette lehetővé. Mind a két irány—

ban afhaladást elsősorban a gazdasági

konjunktúrák intenzív vizsgálata mozd1—

' totta elő. A kapitalizmus kifejlődésével a gazdasági válságok, illetőleg a gazdasági

hullámmozgás sajátosságainak megállapi-

tása mindinkább a gazdaságkutatás gyujto—

pontjába került, egyrészt az ebből szár—

mazó munkanétkülise'g súlyos bajainak

elhárítására irányuló törekvésekből ki—

folyólag, másrészt a gazdaságelmélet di—

namikai, azaz . realisztikus kiépítésének

következményeképpen. ,

Az ilymódon kialakult konjunktum—

kutatás eleinte, a gazdaságelmélettől tu—

l—vet'). szám

;

datosan függetlenítve magát, tisztán a gazdasági jelenségeknek az eddiginél in—

tenzívebb Statisztikai vizsgálatára szorít—

kozott. Ezúton a gazdaságstatisztika olyan

sajátos továbbfejlesztését valósította meg, ami egyúttal a tervgazdaság legfontosabb statisztikai előfeltételeit is magában fog—

lalja. A konjunktúrastatisztika legfon—

tosabb többlete a korábbi gazdaságstatisz—

tikával szemben, hogy a gazdasági jelen—

ségek változásainak, azaz dinamikai sajá—

tosságainak pontos mennyiségi meghatáro—

zását tűzte ki feladatául. E célból a ko—

rabbi statisztikai felvételekhez képest sok—

kal szélesebbkörű és részletesebb adat—

gyűjtést kell végezni és az összes fontos gazdasági mozzanatot sűrű időközökben kell megfigyelni. Igy nagyszámú gazda—

sági mozzanatra nézve sikerül statisztikai idősorokat megállapítani, amelyek a kon—

junktúrafolyamat mennyiségi viszonyait

a valósághoz híven tükrözik vissza.

Kezdetben a konjunktúrakutatás tisztán , empirikus jellegű volt. Idővel azonban a közgazdaságtan dinamikai továbbfejleszm

tése során a statisztikai és elméleti, illető—

leg az induktív és deduktív kutatás mind

szorosabb és szervesebb egységbe forrt

össze. Ez lehetővé tette egyrészt a statisz—

tikai idősorok guantitativ sajátosságainak

magyarázatát, másrészt az elmélet

megállapított törvényszerűségek számszerű

igazole'isát.1 Elsősorban a modern gazda—

ságkutatásnak eme a guantitativ és rea—

lisztikus természete mutatta meg az utat

a gazdasági bajok eredményes elhárítá—

sára, az okok számszerű feltárása segit- ségével. Nevezetesen a munkanélküliség kiküszöbölésére irányuló törekvés ilymó—

don fokozatosan kiépítette a tervgazdál—

kodás statisztikai alapjait. Egyidejűleg kétségtelenül beigazolást nyert, hogy a

kapitalisztikus gazdasági rendszer önsza—

bályozó működése a konjunkturális zava—

rok kiegyensúlyozására nem képes, sőt e zavarok a kapitalizmus kifejlődésével pár—

huzamosan mindjobban súlyosbodnak.

Mindezt a tudományos szocializmus, külö—

nösen Marx, már korábban kimutatta.

A tervgazdaság, különösen az átmeneti típus eredményességét, tehát a modern duantitativ gazdaságkutatást nagymértékw ben előmozdítja azzal, hogy lehetővé teszi a statisztikai alapok és az irányelvek mi- nél részletesebb és realisztikusabb kidol—

gozását. Ezért a tervgazdaság statisztikai

vonatkozásainak tanulmányozására legcél—

szerűbb, ha röviden áttekintjük a terv—

gazdaság keretében felmerülő legfontosabb mennyiségi problémákat, amelyek megol—

dásához statisztikára van szükség. Egyide—

jűleg hangsúlyozzuk, hogy a tervgazdaság

statisztikai megalapozása a gazdaságpoli- tikai és elméleti szempontok állandó és

1) L. a Sterrőlr'íl: Konjunkturakulmás, Budapest.

1943.

.

által /

* * 1948-

szerves figyelembevétele nélkül nem'valo—

sítható meg. Az utóbbi évtizedek tanú—

sága szerint gazdaságpolitika, elmélet és

statisztika a legszorosabb kölcsönös

együttműködésre van ráutalva, ami nél—

kül egyik sem lehet eredményes. A ko-- rábbi gazdaságstatisztika legnagyobb hi—

bája éppen- az volt, hogy a gazdaságpoli—

tikával és elmélettel való szerves össze—

függést elhanyagolta. Ezáltal vált rend—

szertelenné és távolodott el a gyakorlati élettől. A modern gazdaságkutatást az jel—

lemzi, hogy a matematikai módszer inten—

zivebb alkalmazásával a statisztika és el—

mélet szoros kapcsolatát sikerült elérnie és ezáltal a gazdaságpolitika számára számszerű útmutatást adnia.

A modern matematikai statisztikai mód—

szerek ismertetésébe azonban a jelen cikk keretében nem bocsátkozunk, hanem csak a tervgazdaság legalapvetőbb statisztikai problémáinak áttekintésére szorítkozunk.

E célból leghelyesebb, ha a tervgazdaság

ama ouantitatív alapelveiből indulunk ki,

amelyek gyakorlati alkalmazása a gazda—

sági mozzanatok számszerű, azaz statisz—

tikai felmérését kívánja meg. Ezek az alapelvek elsősorban a közgazdaság ter"

melő erőinek állandó, teljes foglalkozta—

tottságához szükséges mennyiségi feltéte—

leket állapítják meg. E feltételek nem tel—

jesülnek maguktól, hanem ezt a tervgaz—

daságnak kell biztosítania megfelelő sta—

tisztikai munkálatok alapján.

A teljes foglalkoztatás nyilvánvalóan

akkor valósul meg, ha a közgazdaság

egész munkaerőkészlete'nek latbavetésével folytatott termelés termékeit a társadalom

képes oly áron megvásárolni, amely a ter—

melés jövedelmezőségét biztosítja. Az eh—

hez szükséges kiadásokat a társadalomnak a nemzeti jövedelemből kell fedeznie. A nemzetijövedelem egyik része már mosta fogyasztási kiadások kiegyenlítését bizto—

sítja. Ez a rész rögtön javakban és szol- gáltatásokban testesül meg (is így közvet—

lenül foglalkoztatást teremt. Nem ilyen egyszerű a nemzeti jövedelem másik meg—

takarított részének a szerepe. Ez csak ak—

kor biztosít foglalkoztatást, ha befektetést nyer; azaz ha a termelés kibővítéséhez

szükséges berendezések (épületek, gépek.

stb.) létesítésére, illetőleg a készletek nö—

velésére fordítják. A klasszikus és neo—

klasszikus gazdasagelmélet természetesnek tekintette, hogy a megtakarítások automa- tikusan beruházásokban testesülnek meg.

Ezzel szemben az újabb gazdaságkutatás kimutatta, hogy a megtakarítások összege és a beruházások volumene között az

összhang rendszerint nem valósul meg ma-

gától. Nevezetesen a tőkekamat, amelynek pedig a klasszikus elmélet szerint ez

volna a hivatása, erre nem képes.

A megtakarítások és beruházások kö-

zötti eltérés a munkanélküliség legfőbb

l—eö. szám

forrása, tehát a teljes foglalkoztatottság

tartós fennállásának legnagyobb akadálya Ez a következő vázlatos gondolatmenet

alapján látható be, amely a valóságos fo—

lyamatból, különösen a statisztikai szem—

pontból fontos összefüggéseket emeli ki.

Tegyük fel első alternativa gyanánt, hogy a beruházások méretei meghaladják a megtakarítások volumenét, ami különösen"

tőkeszegény országokban fordul elő gyak-

ran. Ez estben a beruházási javaknak ere—

detileg számításba vett értéke nagyobb,

mint az e célra szánt, azaz megtakarított

vásárlóerő. Tehát a takarékoskodás mér—

téke nem elegendő, a társadalom a nemzeti jövedelem nagyobb részét akarja fogyasz—

tási javak vásárlására fordítani, mint amennyi fogyasztási cikket a beruházási javak előirányzott mennyisége mellett a termelő erők előállítani képesek. A fo—

gyasztási javakra irányuló kereslet tehát

meghaladja a kínálatot, úgyhogy azok ára

rohamosan emelkedni fog. Az így bekö-

vetkező inflációs áremelkedés során a be- ruházási teuékenység mind kevésbbé

fizeti ki magát, mivel a fokozott kereslet

nemva beruházási, hanem a fogyasztási

javak felé irányul, úgyhogy az mindin-

kább csökken, ami a termelési jaVak

iparágaíban a munkások elbocsátására ve—

zet. Az elbocsátott munkások jövedelem—

csökkenése folytán a fogyasztási kiadások

is számottevő mértékben összezsugorod-

nak. Ez azonban visszahat a fogyasztási javakat előállító iparágakra is, miután

most már ezek eddigi termelése sem ad—

- ható el megfelelő áron. A termelés tehát ezekben az iparágakban is csökkenni fog,

ami újabb munkáselbocsátásokat eredmé—

nyez, Ez a termelés további összehúzódá—

sát idézi elő. Az egymást követő hatások

ilymódon a folyton növekvő munkanélkü—

ségre és mindjobban csökkenő fogyasztási kiadásokra vezetnek.

A beruházások és megtakarítások kö—

zötti_különbség másik alternativája az, hogy a beruházások méretei nem elegen— .

dőek, az összes megtakarított vásárlóerő

felszívására, ami különösen tőkegazdag országokban következik be

Ilyenkor a megtakarítások egy része te—

zaurálódik és így nem teremt munkaal—

kalmat, holott erre a teljes foglalkozta-

tottság eléréséhez szükség lenne A mun-

kások egy része tehát munkanélkül ma—

rad és így nincs elég jövedelem ahhoz, hogy az'összes termelt fogyasztási javakat megvásárolják. A fogyasztási javak ipar—

ágaiban így a termelés auteljes foglalkoz—

tatottságnak megfelelő keretek között nem

tartható fenn, azt redukálni kell, azaz itt

, is munkásokat bocsátanak el. A munka-

Vnélküliséget előidéző, aZ— előbbiekben Vá-

zolt kumulatív folyamat ez esetben is megindul. Most egy deflációs folyamattal van dolgunk, amikor a munkanélküliség

még erősebben és gyakrabban jelentkezik,

mint az infláció esetében.

gyakran. —

1948 Az előbbiekből következik, hogy a tel—

jes foglalkoztatottság csak akkor tartható fenn, ha a társadalomnak a javak és szol-

gáltatások beszerzésére fordított kiadásai mindig kellő nagyságúak maradnak. Ez

azonban magától nem következik be. Ezért megfelelő gazdaságpolitikai intézkedé—

sekre van szükség, hogy a társadalom ösz—

szes kiadásai, ezek között különösen abe- ruházási kiadások állandóan megfelelő

színvonalon maradjanak. A közgazdaság- ban felmerülő kiadások volumenére min- dig különleges hatást gyakorolt az állam,

illetőleg közületek pénzügyi politikája.

NeVezetesen egyrészt a közületi költségve—

tés megszabja a közületi kiadások mér—

tékét, másrészt az adózás rendszere és

foka lényegesen befolyásolja a magángaz—

dasági kiadások volumenét és összetéte—

lét.

A teljes foglalkoztatottság biztosítását célzó tervgazdaság keretében ilymódon a pénzügyi politika jelentősége rendkívüli mértékben fokozódik és egészen új fel—

adatkört nyer. Célja most már nem csu—

pán a közületi kiadások fedezéséről való

gondoskodás, hanem arra törekszik, hogy

a közgazdaság összes kiadásai állandóan a teljes foglalkoztatottság által megkívánt méretűek legyenek. Ez csak a hagyomá-

nyos pénzügyi politika számára jelent új feladatot, de nem újság a háborús gaz—

dálkodáshoz viszonyítva. A modern há—

borús gazdaságpolitika ugyanis mindig a

nemzet egész jövedelmének nagyságával

és felhasználásával kénytelen számolni és nem csupán a közületi %)evételekkel és kiadásokkal, mert csak iymódon le-

hetséges a nemzet összes erőforrásai—

nak a háború céljaira való teljes

latbavetése. Ezért a háborús gazdál—

kodás szükségképpen tervgazdálkodás. A

békebeli tervgazdálkodás ezzel annyiban

mutat analógiát, hogy ugyancsak a nem—

zet összes erőforrásainak mozgósítására törekszik, de nem a háború, hanem a

többtermelés, a lakosság életszínvonalá—

nak emelése érdekében.

A teljes foglalkoztatottság biztosítására irányuló pénzügyi politika alapkiinduló—

pontja ezért a régi felfogással szemben nem a közületi kiadások mérete, hanem a közgazdaság egész munkaerőkészlete s az ennek foglalkoztatásához szükséges összes

kiadások biztosítása. Ez okból az új pénz—

ügyi politika nem csupán az állami és közületi költségvetést szerkeszti meg, ha—

nem ezzel egyidejűleg egy úgynevezett nemzetgazdasági költségvetést is felállít,

amely az összes magángazdasági kiadá—

sokat és bevételeket magában foglalja, figyelembevéve a közületi, pénzügyi poli-

tikának ezekre gyakorolt befolyását. A magángazdasági kiadásoknak a konjunk—

túra alakulása szempontjából való ked—

vező irányítása ugyanis az új tervszerű

1—6. szám

pénzügyi politika elsődleges célkitűzése.1

A multban a pénzügyi politika és a

konjunktúra—irányítás között nem volt kapcsolat, úgyhogy az államháztartás sok—

szor egyenesen súlyosbította a gazdasági

élet hullámzását. Holott a pénzügyi poli-

tika a gazdasági helyzet figyelembevételé—

vel és megfelelő előrelátással a konjunk—

túra kedvezőbb alakulását tudja előmoz—

ditani. E tekintetben az állami kiadások- nak a konjunktúrahullámzással ellentétes

kialakítására van szükség, a hullámzás ki—

egyenlítése érdekében a közületi kiadá- sokat a pangásbannövelni, a fellendülés során viszont csökkenteni kell. Ezzel szemben a régebbi pénzügyi felfogás a

pangásban a közületi kiadások leszorítá-

sára törekedett, ami a gazdasági pangás kimélyitését elősegítette. '

A káros hatások elkerülése végett ezért

a pénzügyi politikának szervesen kell beleilleszkednie a gazdaságpolitika terv- szerű egységébe, amit a nemzetgazdasági

költségvetés alapulvétele biztosít. A nem—

zetgazdasági költségvetés legfontosabb té—

telei között szerepelnek a magángazdasági fogyasztási és beruházási, kiadások, to- vábbá a közületi folyó és beruházási kiadá—

sok, végül az ország fizetési mérlegének

egyenlege. Ezeknek a tételeknek az előre való közelítő meghatározása. a tervgazda- sági statisztika alapproblémája. Ha ugyan—

is a statisztikai adatok útmutatása nyo—

mán biztosítani tudjuk, hogy e tételek összege egyenlő legyen a nemzet egész munkaerejének igénybevételéből származó nemzeti jövedelemmel, akkor a teljes fog—

lalkoztatottság megvalósult. Ha azonban az említett összeg meghaladja ezt a nem- zeti jövedelmet, akkor az árak inflációs emelkedése következik be, ellenkező eset—

ben pedig defláció. Mindkét utóbbi alter—

nativa munkanélküliséget eredményez.

Minél pontosabban tudjuk a nemzetgaz—

dasági költségvetés tételeinek a gazdaság-

politikai intézkedések következtében ki—

alakuló számszerű nagyságát előre meg—

határozni, amit a tervgazdaság intenziv megalapozása tesz lehetővé, annál biz—

tosabban sikerül a teljes foglalkoztatott—

ság állandósitása.

A nemzetgazdasági költségvetés egyes tételeinek befolyásolhatósága különböző mértékű. A magángazdasági kiadások ter—

mészetszerűleg akevésbbé irányíthatók, mint a közületiek. A magángazdaság fo—

gyasztási kiadásai elsősorban a rendelke—_

zésre álló jövedelemtől függnek, ezt pe—

dig az adózás segítségével lehet módosí—

tani. Különösen változóak és nehezen irá—

nyíthatók a magángazdasági beruházási kiadások. Ezek nagymértékű ingadozása és labilitása képezi a gazdasági hullámzás főforrását. Ez érthetővé teszi, hogy atel-

1) L. G. Min-dal: Finansp'rliiikens [ikonomiska Verkínngar, Stockholm, 1934. A. H. Hanson : Fiscal Policy and Business (lyeles, Newym-k, 1941.

_ 5 1948

jes foglalkozottság sokkal könnyebben biztosítható, ha a nagyobb ipari üzemek

államosítva vannak. Ilyenkor ugyanis az

ezek beruházásaival kapcsolatos bizony-—

talanság megszűnik, úgyhogy a beruhá—

zási kiadások állandósitása egyszerűbben—, és biztosabban oldható meg. A nemzet—

gazdasági költségvetés további fontos té—

tele, a nemzetközi fizetések egyenlege, a

külkereskedelmi és valutapolitika segítsé—

gével szintén szabályozható, de a világ- gazdasági tényezők hatásai ennek korlá—

tokat szabnak.

A nemzetgazdasági költségvetés eddig

emlitett tételeit szabályozhatóság szem—

pontjából messze felülmúlják a közületi

kiadások, elsősorban a közületi beruházá—

sok. Ilymódon ha a konjunkturális de-

presszió folytán a magángazdasági beru—

házások színvonala nem tartható fenn, úgy az elbocsátott munkásokat a közületi

beruházások segítségével kell foglalkoz—-

tatni. Ez természetesen igen nagymértékű,

beruházásokat jelent, amelyek finansziro—

zása nem egyszerű probléma? mivel ez ki-

hatásaiban az egész közgazdaságot érinti.

A finanszírozás módozatainak megváltüL ""

hatása az állam döntésétől függ, azonban

mindig figyelembe kell venni a választott módozat kihatását az egész közgazda—

ságra. ,

A közületi kiadások finanszirozása meg—

oldható egyrészt megfelelő adók kivetésé- vel, másrészt kölcsönök felvételével. E le-

hetőségek figyelembevételével a pénzügyi

politikának három típusát különböztet—

jük meg. Az első tipus alkalmazása mel—

lett a közületi kiadásoknak a teljes fog—

lalkoztatottság által megkívánt többletét tisztán az adózás mértékének emelésével biztosítjuk. A második típus esetében az '

adókat változatlanul hagyjuk7 végül a

harmadik típus mellett az adózás mérté—

két leszállítjuk. Ez utóbbi két tipus al—

kalmazása esetén azonban az állami költ—

ségvetés deficites lesz. A deficitet piaci

kölcsön útján kell fedezni, amely azután több éven keresztül törleszthető. A teljes

foglalkoztatottság pénzügyi politikája ezért nem ragaszkodik mereven ahhoz,

hogy a költségvetés kiegyensúlyozása nap—

tári évenkint történjék, hanem szükség

esetén ezt több évre. elosztva töreksmk biztosítani A deficitet ugyanis a beruhá-

Zások okozzák, ezek törlesztését a magán——

gazdaságban sem célszerű egy év alatt biztositani, hanem ez rendszerint több

évre elosztva nyer megoldást.

A pénzügyi politika különböző típusai- nak alkalmazása esetén a nemzetgazda—

ságban várható összes kiadások volumenét

a pénzügyi statisztika megfelelő kiépítése

segitségével határozhatjuk meg, előre kellő pontossággal. E téren a statisztikai munkálatok egyik legfontosabb [feladata

annak megállapítása, hogy az adózás mér—

tékének módosítása a magángazdasági ki—

le— 6.55zá1n — 71 _ adásokra és a megtakarításokra milyen

befolyást gyakorol. E tekintetben az egyes adónemek között", elsősorban az egyenes és közvetett adók között, igen nagy elté—

rések mutatkoznak. További fontos pro—

bléma az egyes gazdasági ágazatok össz—

jövedelme és az adóbevétel közötti össze—

függések statisztikai meghatározása.

A tervgazdaság alapja az előzők szerint a nemzetgazdasági költségvetés. Ennek megszerkesztése rendkívül kiterjedt és intenzív statisztikai munkát igényel. Az e célból szükséges statisztikai megfigyelés és adatfeldolgozás rendszerét a tervgazda- ság követelményei döntően befolyásolják.

A következőkben röviden áttekintjük a

statisztikai munkálatok során érvényesi- tendő főbb szempontokat. Elsősorban számszerű becslést kell végezni arra nézve, hogy a munkaerők teljes foglalkoz—

tatása és megfelelő elosztása mellett a nemzeti termelés, illetőleg jövedelem az egyes gazdasági ágazatok szerint részle—

tezve hogyan alakul. E célból ismerni kell az egyes gazdasági ágazatok üzemeinek

termelő kapacitására és termeléséreivo—

natkozó részletes statisztikai adatokat.

Ugyancsak szükséges a legrészletesebb munkaerőstatisztika szakmák szerint ta—

gozva.

Becslést kell végezni arra nézve is, hogy a termelés emelkedése folytán a külön-—

böző típusú jövedelmek mennyire növe—

kednek, ami pontos és részletes jövedelmi statisztika kiépítését kívánja meg. A jö- lvedelmi statisztika azután lehetővé teszi annak megállapítását, hogy a társadalom a nemzeti jövedelemből mennyit kíván fordítani fogyasztási célokra és mennyit szándékozik megtakarítani. E célból a jö—

vedelmi statisztikán kivül igen részletes

fogyasztási statisztikám is szükség van, különböző fogyasztási cikkek szerint ta—

gozva. E téren kitűnő szolgálatokat tehet a különböző néprétegekre kiterjedő, a 'reprezentativ módszer segítségével kiépí—

tett háztartási statisztika. Ez egyik leg—

fontosabb eszköz arra, hogy a tervgazdál—

kodás a lakosság életszinvonalának gyors

és lényeges emelkedését biztositsa.

A fogyasztási és háztartási statisztika segítségével, továbbá megállapíthatjuk a

fogyasztási volumen és a jövedelem nagy—

sága közötti összefüggés számszerű sajá—

tosságait, ami a modern statisztikai kuta—

tás egyik alapprobémája. Ugyancsak ezek

az adatok teszik lehetővé, hogy a külön—

böző fogyasztási javak keresletének e javak árával és a fogyasztók jövedelmével való kapcsolatát számszerűen meghatározzuk.

E téren egyrészt a matematikai statisztika

módszereinek, nevezetesen a korreláció—

számításnak az alkalmazásával, másrészt

a dinamikai elmélet guantitativ kiépítése segítségével a gazdaságkutatásnak külön—

álló exakt ágazata fejlődött ki: az ökono-

1018

metria, amely a keresleti törvények szám—

szerű meghatározását lehetővé tette.1

Ezúton kellő pontossággal előre kiszá—

mitható, hogy az ár és jövedelemváltozá—

sok vagy egyéb tényezők a fogyasztási ja—

vak keresletét mily mértékben befolyásol-

ják. Az ilyen ökonometriai számítások a gyakorlatban jól beváltak és különösen nagyvállalatok beruházási politikájának irányításánál nyertek alkalmazást. Neve—

zetesen ezek segítségével meghatározható,

hogy egy bizonyos árleszállítás a keres—

let milyen kitágulását vonja maga után, aminek kielégítésére megfelelő beruházá—

sok szükségesek. E beruházások jövedel—

mezősége ezen az alapon kielégítő pon- tossággal előre megállapítható. Ugyanezek a számítások felhasználhatók a tervgaz—

daság keretében annak eldöntésére, hogy

valamely árváltozás vagy adóemelés, il—

letőleg leszállítás milyen hatással van a fogyasztási kiadásokra és a beruházások

jövedelmezőségére. Minthogy a fogyasz—

tási igények minél szélesebbkörű és mi- nél teljesebb kielégítése a tervgazdaság legfőbb célja, azért a modern kereslet—

elemzés, illetőleg az ökonometria a terv—

gazdaság statisztikai irányítása szempont—

jából különleges fontosságú. Az itt figye—

lembejövő szempontok és módszerek rész- letesebb tárgyalása azonban már megha—

ladja a jelen értekezés kereteit.

A nemzetgazdasági kiadások között, mint látjuk, különösen döntő szerepet visznek a beruházási kiadások. Ezért a beruházásokra vonatkozóan mind a közu—

leti, mind a magángazdasági szektorra ki—

terjedő legrészletesebb statisztika kiépí-

tése szükséges, amely nem csupán a meg—

Valósult, hanem a folyamatban levő és

tervezett beruházásokat is felöleli. Itt

hangsúlyozni kell, hogy a beruházások közé kell számítani közgazdasági szem—

pontból a készletváltozásokat is, ezért a beruházási statisztikának pontos készlet- statisztikát kell magában foglalnia. Hazai készletstatisztikánk e tekintetben meg

messzemenő kiépítésre szorul.

A teljes foglalkoztatottsághoz szukséges közületi kiadások biztosítása és finanszi- rozása szempontjából az előzők szerint nagyfontosságú továbbá a megtakarítások.

a tőkeképződés, a' nemzetközi fizetési mér—

leg, valamint a pénz— és hitelforgalom részletes statisztikájának a kidolgozása.

Itt különös jelentőséggel bír a termelési volumen és az ehhez szükséges behozatal.

továbbá a termelés és a hitelvolumen kö—

zötti összefüggés mennyiségi sajátosságai—

nak statisztikai meghatározása, E célra az ökonometria módszereinek az alkal—

mazása a legmegfelelőbb. '

Az előzőkben vázolt statisztikai mun—' kálatok alapján a nemzetgazdasági költ—

1) L. :: szerzőtől : Slalisztikai korreláció ós keresk ii törvény. Közgazd: Szemle, 80. k. (193731. e), Az iikonometria fobb szempontjai ós prol)lém:3i._

ünnepi dalse-zatok Balás K. és Heller F. születésének 60. évfordulója alkalmából. Budapest, 1937.

1———6. szám

ségvetés egyes tételei gyakorlati szem—

pontból kielégítő pontossággal meghatá—

rozhatók. E költségvetés gyakorlati cé—

lokra való alkalmazása megkívánja, hogy azt minél több változatban dolgozzuk ki, illetőleg, hogy azt olyan rugalmas alak—

ban szerkesszük meg, amely több alter—

:zeiwu felvételét engedi meg.! Korábban láttuk, hogy a tervgazdaság beruházási kiadásainak finanszirozása háromféle ti—

pus szerint oldható meg. Ezek mindegyike

'egy külön költségvetési változat kidolgo—

zását igényli. A fizetési mérleg tekinteté—

ben is több alternativa képzelhető- el aszerint, hogy a mérleg teljes kiegyensú—

lyozására törekszünk-e mindjárt az első években, vagy esetleg kezdetben bizonyos

tőkebehozatalt engedünk meg és azután

későbbi években gondoskodunk annak le—

törlesztéséröl kiviteli feleslegek útján A beruházások mértéke is különböző- képp választható meg. Nevezetesen ezek vagy egyenlők a lakosság önkéntes taka—

rékosságának volumenével, vagy pedig ennél nagyobb mértékűek is lehetnek. Ez utóbbi esetben a fogyasztási kiadások

mértékét kell. csökkenteni, azaz bizonyos

kényszertakarékosságot kell érvényesíteni az adózás megfelelő felemelésével vagy más úton, pl. a társadalombiztosítás in—

tenzivebb kiépítésével. Ilyenkor a lakos—

ság fogyasztásának átmeneti megszorítá—

sát indokolja az a körülmény, hogy az így lehetővé váló nagyobb beruházás vég- eredményben gyorsabb ütemű és erősebb életszinvonalemelkedést eredményez. A beruházások terén további alternatívák dolgozhatok ki aszerint, hogy a beruhá—

zások segítségével a termelés milyen szűk keresztmetSzeteinek kiküszöbölésére tö—

rekszünk, továbbá, hogy a termelékeny—

ség milyen mértékű emelését akarjuk megvalósitani.

A nemzetgazdasági költségvetés egyes tételei természetesen mindig csak kisebb—

nagyobb bizonytalansággal határozhatók meg. Ez a bizonytalanság részben a modern valószínűség—elméleti (sztochasztikus) mód—

szerek segitségével megfelelő határok közé szorítható, másrészt csökenthető azáltal is.

hogy a külső természeti vagy más exogén társadalmi, vagy világpiaci hatások eshe—

tőségeire szintén több alternatívát dolgo—

zunk ki. Igy különböző terméseredmények vagy eltérő világpiaci export, illetőleg im—

port lehetőségek feltételezése mellett a nemzetgazdasági költségvetés tételeit kü—

lön—külön határozzuk meg. Ilymódon a

nemzetgazdasági költségvetés bizonytalan—

ságának mértéke a minimumra redukál—

ható, A költségvetés rugalmas alakban való kidolgozása lehetővé'teszi a külön—

böző lehetséges alternatívák rendszeres áttekintését. mérlegelését és a legmegfe—

lelőbb kiválasztását. Ez egyik legnagyobb előnye a nemzetgazdasági költségvetések

módszerének.

WillilíVV. ll. Bmwridgie , Full Émploymenl in :) Free

"Society, London, 1911. Appendix (1. (ble'. Knldor).

*2. Közületek kitin—lesbi-

1948

A nemzetgazdasági költségvetést aterv—

gazdaság céljaira igen részletesen kell ki—

dolgozni és így az adatok nagy száma

folytán áttekinthetősége és használható—

sága csökken. Ezért felmerül a nemzet- gazdaságra, mint egységre jellemző szám—

szerű adatok legmegfelelőbb összeállítá—

sának, azaz a nemzetgazdasági számvitel formai kivitelének a kérdése. Ezzel akér—

déssel a tervgazdasággal kapcsolatban a

legújabb gazdaságstatisztikai irodalomban

számosan foglalkoztak. Itt nem töreked- hetiink a nagyfontosságú statisztikai kér—

dések kimerítö tárgyalására, hanem csak rámutatunk arra, hogy gyakorlati szem-

pontból legmegfelelőbb eljárás a nemzet—

gazdasági költségvetésnek az egyes gaz- dasági szektorokra vonatkozó ú. n, tár- sadalmi költségvetésekre való felbontása.

A tervgazdasági problémák természete szabja meg azután, hogy milyen szekto- rokra nézve állapítunk meg külön társa—

dalmi költségvetést (Social Account). Jól bevált amemzetgazdasági költségvetésnek az alábbi módon való felbontása?

I. Vállalatok összesített költségvetése

a) mngz'inliz'iztartá—

sok, b) közillelok,

r) külföld részére;

. l'iriiv:'is:'irlúsnk és szol- gáltatások kiegé!!—

lítése :: külföld ré—

llevélw-lek :

l. nmg'únliz'a—ylarlz'isok kiv fi/elész-illl'íl :

el

bő];

13. lők :imlz'irol való ál—

nla lyól ; ,

44 ,) :lv , l( l_x _ szere: , ,

;;lsilkfxggwddml f " S. leirzisok s egyel) tar—

— "' ' líllÓki ok:

;).lmlosz'sgijnll'illzsokbnl.

Kiadások : '

ti. kifizetések leljesiletl ltl.

munkáért és vagvon—

lárgynk lmsznz'ilzilá—

ért :

II. Magánháztartások összesített költségvetése

0. i:irsnllalomhiztosi- l,:lxl díjak; _ közveteli adok.

Bevételek :

]. teljesitett munkának és vagyontárgyak használat:/inak díjazá—

sábol :

(:) nmgánlinztnrilisok:

h) vállalatok, 0) l " 'llolek,

Kiadások :

Já. kifizol ések fogytiszléi

javakért ós szolgáim- lásokért :

a) há'/tatások,

b) vállalatok részére;

.l'arsaidalmi biztosítási díj. k '.

.kiilioldre szóló kifize—

it'-sek :

. egyenes adok ;

. löki mlám való át—

(megizikari-

!! l.:ilz'isok tások).

III. Közületek összesített költségvetése

Bevételek :

l. egyenes adokbol ; 2. társmlnlonihizlmílási

fizetésekllől :

a) m/ngz'mházlarlz'lsok, b) vallalatok, , (') ki)/illetok részl—rid ; Si. lili/Veloll indokból ;

—l.lulnjdoni j:'n';nlól-;ok—

llol.

Kiadások :

5 hatósági lz'mmgalx'lsok (? .

és julialtzlsok;

kifizetések javakérl és szolgz'illiilf'isokórt : a) mugzinliáztartások, b) vállalatok,

' l'ulföldiok részére;

:iflzilo'nllizlosilz'lsi (liJ k: '

.leirúsok és egyél) lar—

Z'lilúkolz'isvk ;

. li'ikesm'imlz'im való át.—

n tojások.

1) L. ll. ll. N. Stone : The illensnrement of Natio- nal Inoome ami Expemliture. Economice Journal LVII. kötet (1947) 272. l. —— .l. Tinber'gen and J. E.

I). Derksen .- llecent lixperii'nents in Social Account- ing: Flexihle and Dynamic liudgets. Internatio- nal statistical Conference, 1947.

] ————— ii. szám

IV. A tőkeképződés összesített előirányz ata

Bevételek : Kiadások :—

!. átutalások : 3. kifizetések vásároltja—

a) magánháztartások, vakert és szolgáltatá—

b) közületek részéről sokért; —

Z,,ieirások és egyéb tar— 4. külföldre való adósság laló )lúsok: törlesztés és hitelezés.

a) Vállalatok,

I?) közületek részéröl.

V. Külföldi fizetések összesített előirányzata

Kiadások :

3. ki "zetések vásárolt árukért és szolgálta- iúsokert ;

. kamatfizetések ; Bevételi—k :

l. áruszállitásokiiól és teljesített szolga'illniíi—

sokból ; 2. áiulaiz'isoklu'ii

l'Aiid részéről.

zi kiil- 1 .3

kihitele rzés.

Az I. sz. költségvetés valamennyi (ma—

gángazdasági és közületi) vállalat kiadá- sait és bevételeit összesítve foglalja ma—

gában, tehát kiküszöböli az egymással szemben teljesitett kifizetéseket. A II. és III. sz. költségvetések a magán— és kö—

zületi háztartási számadási tételeit tartal—

mazzák, amikor az utóbbi keretében csak a szoros értelemben vett hatósági funk—

ciókkal kapcsolatos tételek szerepelnek, tehát itt a közületek gazdasági szempont—

ból csak mint fogyasztók és nem mint

termelők jönnek fogyelembe. Természete- sen az egyes társadalmi költségvetések tételeit sokkal részletesebben kell kidol—

gozni a tervgazdaság keretében. A be—

mutatott költségvetések csak vázlatok, amelyek szemléltetik, hogy a közgazda—

ság egyes szektorai között milyen kvan—

titatívvösszefi'iggések állnak fenn, Ezek az összefüggések többek között kifeje—

zésre jutnak abban is, hogy ugyanazok a tételek külön-külön vagy összegezve több költségvetésben is szerepelnek. Mi—

után az egyes társadalmi költségvetések

tételeit általában különálló statisztikai adatgyűjtésekböl 'kell meghatározni, ez egyúttal az adatok helyességének ellen—

őrzését és pontosabb meghatározását te—

szi lehetővé. E költségvetések voltakép előirányzatok. amelyeknek a valóságban való ltefjes érvényesülése nem várható.

Ezért a költségvetések úgy készitendők,

hogy egyes tételeik a tényleg megfigyelt

statisztikai adatokkal mindig könnyen összehasonlithatók legyenek. .A multra vonatkozó statisztikai adatok összeállítá—

sát társadalmi mérlegnek nevezhetjük;

ez szolgálhat azután alapul az előirány—

zatok megszerkesztéséhez.

A tervgazdaság szempontjából különö—

sen, fontos, hogy a társadalmi mérlegek, illetőleg költségvetések segítségével a nemzeti jövedelem nagysága az eddiginél sokkal pontosabban határozható meg. A

nemzeti jövedelem megbízható statiszti—

kai meghatározása pedig mint látjuk, alapfeltétele a tervgazdaságnak. Itt nem bocsátkozhatii'nk a nemzeti jövedelem

statisztikai meghatározásának részleteibe,

csak rámutatunk arra, * hogy eddig az

75

'.udósság törlesztés és _

1 948

.erre irányuló számítások különböző he—

terogén adatok és információk össze—

illesztésén és kiegészítésem, továbbá ön- kényes becsléseken alapultak. A felhasz—

nált adatok összegyüjtésénél eredetileg

nem egységes elvek érvényesültek és nem

is az volt acél, hogy ezek egy egységes keretbe illeszkedjenek. ,Ilymódon a szá- mításba jelentékeny szisztematikus hi—

bák kerültek be, de sem ezek, sem pedig

a véletlen hibák nem voltak számszerű—

leg megbecsülhetők.

A_ nemzeti jövedelem statisztikai meg—

határozásának lényeges tökéletesítését és nagyobb pontosságát elsősorban a társa—

dalmi, illetőleg nemzetgazdasági költség—

vetések és mérlegek rendszeres kimun—

kálása útján érhetjük el. A társadalmi költségvetések szerkesztése az előzők sze—

rint exakt statisztikai és elméleti, vala—

mint tervgazdasági elveken alapszik, úgy

hogy ilymódon a nemzeti jövedelem de—

finiciójával kapcsolatos" bizonytalanságok is megszüntethetők, amelyek éppen a kellő elméleti megalapozás hiányából

származtak. Nevezetesen a társadalmi

költségvetések segítségével meghatároz—

hatjuk az összes egyéni jövedelmek ösz—

szeget, a nemzeti kiadások és a nemzeti

termelés volumenét, úgy fogyasztói mint

termelői áron számítva. : Ezen ismert

aggregát értékeken kívül a' nemzeti jöve—

delemnek még egyéb mennyiségi jellem-

zőjét határozhatjuk meg a társadalmi mérlegek segitségével. Ilymódon a ma—

tematikai statisztika becslési módszerei—

nek eszközeivel az összes relevans adat

felhasználása alariján a nemzeti jövede- lemnek a valóságot legjobban megköze—

lítő értéke megállapítható, amikor egy-

úttal a számítási hibák nagyságára is

kapunk adatokat. '

A társadalmi mérlegek és költségveté—

sek további nagy jelentősége abban áll.

hogy ezek a nemzetgazdaság strukturális összefüggéseiről is adnak mennyiségi ké-

pet. Nevezetesen feltárják a közgazda—

ság egyes szektoraix között fennálló pénz és hiteláramlások, továbbá az árumozgá—

sok számszerű méreteit. A társadalmi mérlegek megfelelő kiépítése, végül lehe—

tővé teszi annak megállapítását, hogy a

közgazdaság egy bizonyos szektorában

*bekövetkező változás, pl. áremelés vagy adóleszállítás az összes többi szektorokra

milyen hatást gyakorol.

Mindezideig a tervgazdaság olyan pro—

blémáival foglalkoztunk, amelyek meg—

oldásához igen nagyszámú gazdasági mozzanat sajátosságait kifejező statiszti—

kai mérőszámok meghatározására van

szükség. E számítások tehát makroökono:

miat jellegűek. Ezek mellett nem ke—

vésbbé fontosak azok a számítások, ame—

lyek az egyes .individuális üzemek viszo—

nyainak' figyelembevételét kívánják meg, amelyek tehát a mikroökonomia körébe tartoznak. Ide tartoznak a termelő erők

, azt ; 5*

1—6. szám

leggazdaságosabb kihasználásának, azaz a közgazdasági optimum megvalósításá—

nak problémái. Ezek megoldása ugyanis az általános vagy országos statisztika

mellett az üzemi statisztika megfelelő kiépítését kívánja meg. E célból a terv—

gazdaság mikroökonomiai összefügéseinek a figyelembevételére van szükség, ami

eddig az üzemi statisztika körében ke- véssé történt meg, mivel ennek kiépíté-

sét elsösorban üzemgazdasági szempontok irányították.

Az üzemi statisztika tervgazdasági kö—

vetelményeinek megállapítása céljából leghelyesebben a termelési optimum fel- tételeiből indulunk ki. Valamely üzem termelési optimumának eléréséhez a ter- melési tényezők megfelelő mennyiségi kombinációja szükséges. Nevezetesen mindegyik termelési tényező mennyisé—

gét addig indokolt növelni egy további

egységgel, amíg az eme egység által biz—

tosított termelési többlet piaci értéke, azaz a tényező határtermelékenységeaté—

nyező bérénél nagyobb. Optimális terme—

lés mellett tehát mindegyik termelési té-

nyező bére egyenlő a határtermelékeny- ségével, feltéve, hogy a piacon a tökéle—

tes szabadverseny feltételei érvényesül-,

nek. A termelési tényezők a verseny ha—

tása alatt az egyes gazdasági ágazatok—

ban úgy oszlanak meg, hogy bérük min—

denütt egyenlő lesz, ami egyúttal a ha- tártermelékenységük egyenlőségét is je—

lenti.

A termelési tényezők ilyen eloszlása

egyszersmind a társadalmi produktum—

nak a kapitalizmus keretében elérhető maximális értékét biztosítja. Mindaddig ugyanis, amíg valamely termelési tényező bére és így határtermelékenysége egy bizonyos helyen nagyobb, mint máshol, az egész termelés értéke növelhető azál—

tal, hogy e helyen e termelési tényezők- ből többet alkalmazunk, a szükséges többletet máshonnan elvonva. Ha azonban a termelési tényezők határtermelékeny—

sége mindenütt egyenlő, a társadalmi produktum értéke a tényezők átcsoporto—

sitásával többé már nem növelhető és

így a termelési tényezők azW mennyi—

sége mellett maximális. Ennek a felté—

telnek a teljesülése mellett a termelési költségek a legalacsonyabbak. Ez bizto- sítja egyúttal az üzemek kapacitásának optimális kihasználását is. Az individuá- lis üzem termelését ugyanis addig indo-

kolt egy további egységgel megnövelni, amíg az ezzel kapcsolatos költség, az ú.

n. határköltség a piaci árnál kisebb. Tö—

kéletes szabadverseny mellett ilymódon a határköltség egyrészt egyenlő a piaci árral, másrészt a minimális egységkölt—

séggel, ami az üzemi kapacitás optimális

kihasználását jelenti. A határtermelékeny—

ség és a határ-költség az üzemi statiszika adatainak segítségével állapítható meg.

Ezért az üzemi statisztika az üzemek

' melési

1948,

gazdaságos vezetése szempontjából alap—

vető fontosságú. De különleges jelentősé—

get nyer a tervgazdaságban is. A terv—

gazdaság keretében, különösen az átme—

neti tipus esetében, ahol a piaci verseny a termelők között nagy fontosságú, figye- lembe kell venni, hogy a verseny műkö—

dése a valóságban egyáltalán nem töké—

letes és így a termelésnek a társadalom szempontjából elfogadható optimális mér—

tékét nem biztosítja. Nevezetesen még az

ideális szabadverseny szabályozó szerepe is csak a kapitalisztikus magángazdaság keretei között érvényesülhet. Valamely jószág termelési költsége, illetőleg a ter- tényezők határtermelékenysége ugyanis sokszor magángazdasági vonat—

kozásban más, mint közgazdasági vonat—

kozásban, Igy a magángazdasági terme—

lési költség kisebb mint a közgazdasági

olyan üzemnél, aamely káros melléktermé—

kekkel (pl. szennyvíz) árasztja el a kör-—

nyezetet, melyek eltávolítása más ipar—

ágak vagy fogyasztók terhére történik.

Miután ezek a közgazdasági költségek az üzemek számitásaiban nem érvényesül—

nek, azért az üzemgazdasági szempontok ilyen esetekben nem biztosítják a köz—

gazdasági optimumot. A tervgazdaságban ezért a közgazdasági költségeket különle—

ges figyelemben kell részesíteni, amihez megfelelően kiépített statisztikára van szükség.

A tervgazdaságban továbbá figyelembe kell venni, hogy az ideális piaci verseny a valóságban sehol sem érvényesül, ha—

nem a verseny mindig kőrlátozott, ami főkép a piacon fellépő monopolisztikus tényezők hatására vezethető vissza. A korlátozott versenytől pedig még a kapi—

talisztikus gazdálkodás keretei között sem várhatjuk, hogy a termelési erők megfelelő elosztását, az üzemi kapacitás optimális kihasználását és a legalacso—

nyabb árakat biztositsa.1 Korlátozott ver—

seny fennállása mellett a termelési ténye—

zők dijazása kisebb, mint azok határter-

melékenysége, a kettő közötti különbség

annál nagyobb, minél erősebb a monopo—

lisztikus jelleg. Ilyenkor a termelési té—

nyezők bérének egyenlősége a különböző iparágakban már nem jelenti határter—

melékenységük egyenlőségét és így ez

nem biztosítja a termelés maximumát, illetőleg az üzemi kapacitás optimális kihasználását. A helyzet a közgazdasági

optimum szempontjából annál hátrányo—

sabb, minél inkább monopolisztikus jel-

legű a piaci verseny valamely gazdasági

ágazatban. A piac monopolisztikus jelle—

gének mértékét pedig csak az egyes üze—

mek költség és eladási statisztikája alap—

ján állapíthatjuk meg. Az üzemi statisz—

tika útmutatása nyomán a tervgazdaság—,

nak arra kell törekednie, hogy a terme—

lési tényezők foglalkoztatottsága, illetőleg

*) l,. :: szerzőtől : Korlátozott verseny— és gazdaság—

politika. Közgazdasági Szemle 82. k. (1939) 387. l.

l————4i. szám

száma az erősebben monopolisztikus jel—

legű gazdasági ágazatokban növekedjék.

Az ilymódon létrejövő termelési többlet értéke ugyanis nagyobb, mint az a ki:-

esés, amely azokban az iparágakban mu—

tatkozik, ahonnan a termelési tényezőket kivonjuk. Sokszor ugyanekkor az üzemek

számát indokolt csökkenteni, bár ez lát—-

szólag az amúgyis monopolisztikus jel—

legű iparág monopol-jellegét még fo—

kozza. A kisipar példája világítja meg ezt legjobban. Sok kis üzem valamely

— városban egymást akadályozza abban, hogy optimális méretük elérhető legyen.

Ez esetben nyilvánvalóan a közgazdasági optimum érdekében áll az üzemek szá—

mát csökkenteni. Viszont a most már na—

gyobb méretű üzemekben a termelési tényezők (alkalmazottak) számát növelni

kell a racionális üzemvitel céljából.

A korlátozott verseny hátrányai közé

tartozik az is, hogy túl sokféle árut ter- melnek, csak azért, hogy az egyes vállal-

kozók maguknak individuális vevőkört

és ezzel monopolisztikus hatalmat bizto—

sítsanak. Ez azonban megakadályozza a termelés egészséges specializálódását és a termelési költségek csökkenését. Külö- nösen súlyos hátrányok _származnak a közgazdasági optimum szempontjából ak—

kor, ha az egyes vállalkozók tisztán

pszichológiai fogásokkal, költséges reklá—

vmozással irreális előszeretetet, illetőleg

kedvezőbb piaci feltételeket biztosítanak a

maguk számára a fogyasztók körében

anélkül, hogy az áruk minősége reális kü—

lönbséget mutatna. Az ezzel járó nagy

termelési és reklámköltségek a közgazda—

ság egésze szempontjából csak vesztese—' get jelentenek. A tervgazdaság fontos feladata a iac monopolisztikus jellegéből származó e veszteségek rendszeres ki- küszöbölése. E célból a termelési ténye-

zők foglalkoztatásának nfegfelelő irányí-

tására, valamint az üzemek számának és nagyságának szabályozására van szükség.

Hangsúlyozást érdemel, hogy a mono—

polisztikus jellegű iparágakban a nagyobb üzemek államosítása e terén még csak az

első lépést jelenti. További szükséges lé- pések az üzemek átszervezése, raciona—

lizálása vagy esetleges összevonása, ami—

nek guantitativ alapja az áralakulás, a

piaci és üzemi viszonyok statisztikai elem—

zése a monopol elemek megállapítása

céljából. Ilymódon a szocialista kollektív

gazdálkodás követelményei mindjobban megvalósulnak, ami a termelésben, a tár-

sadalom egésze szempontjából vett opti—

mális mérték elérését teszi lehetővé.

Mindez csak úgy valósítható meg, ha az üzemi statisztika igen részletes és széles—

- körű kiépítést nyer a következő tagozás

szerint: költségstatisztika, eladási statisz- tika, foglalkoztatási statisztika, jövedel- mezőségi statisztika.

A nagyobb üzemekben ilyen természetű

statisztikát eddig is vezettek. A tervga'z-'*

§ azta; szása

Á portosításához.

* juk meg,

,, % _,aÖNYVlÁRa

77 ! ' * 194s

daság többletigénye az üzemi statisztiká—

val szemben főkép az, hogy annak ki- építése a közgazdaság egy—egy megfelelő szektorán belül egységes szempontok sze—

rint történjék. Ez teszi lehetővé az üzemi eredmények, különösen a termelési té—

nyezők határtermelékenységének össze—

hasonlithatóságát. Ez viszont nélkülözhe- tetlen a termelési tényezőknek a közgaz—

dasági optimum által megkívánt átcso—

Az üzemi statisztika re—

gionális egységesítése kapcsán arra is kell törekedni, hogy az egyes körzeteken

belül az üzem tárgyi: műszaki, piaci, kör—

nyezeti tényezőinek szerepe az üzemi eredmény elérésében jól elkülöníthető le—

gyen a vezetők személyi közreműködésé—

től. Ez úton üzemgazdasági normák ala- kíthatók ki, amelyek segítségével az in—

dividuális üzemek eredményessége meg—

határozhatóvá válik. *

A tervgazdaság követelményei szerint kiépített egységes üzemi statisztika egy—

úttal az árszabályozás keretében is ki- tűnően felhasználható. Nevezetesen csak az üzemi jövedelmezőségi és költségsta—

tisztika segítségével lehet az árakat úgy megállapítani, hogy azok a különböző gazdasági ágazatokban, egyrészt a ter—

melés rentabilitását, másrészt a közgaz—

dasági optimumot, azaz a fogyasztók le—

hető legmagasabb életszínvonalát bizto—

sitsák. Különleges feladata az üzemi sta—

tisztikának, hogy a kis üzemek: a kis—

ipar, a kiskereskedelem s a mezőgazda—

sági törpeüzemek termelési viszonyait

számszerűen feltárja és ezáltal gazdasági

helyzetük tervszerű megjavítását lehe—

tővé tegye. Az árszabályozással sok te—

kintetben rokon statisztikai problémákat

vet fel a bérmegállapitás. E téren külö—

nösen a háztartási statisztikának van

döntő szerepe.

Az ár— és bérszabályozás gyakorlati

megvalósítása a gazdasági helyzetválto—

zások állandó figyelembevételét kívánja.

Az árrendszer felépítése ugyanis az ősz—

szes gazdasági erők egymásra hatásának

az eredménye. Ezek egyensúlya sohasem

statikai, hanem mindig dinamikai jel—

legűi Nevezetesen a gazdasági erők vál- tozása, az áraknak egymáshoz viszonyí—

tott eltolódásait eredményezi. Az árvál-

tozások szükséges méretét az árképző

tényezőkre vonatkozó országos uzemi

statisztika adatai segítségével határozhat—

amikor különös figyelemmel kell lenni az árváltozás összes közgazda—

sági kihatásaira. Ezek megállapítására

első közelítésben felhasználhatjuk a tár—

sadalmi mérlegeket, nagyobb pontosság

elérése céljából azonban a statisztikai idősorok elemzésére kialakult matemati—

Akai módszerek, különösen a korreláció számítás alkalmazása szükséges.

Az áralakulás irányításában egyébként a mikroökonomiai összefüggések mellett a makroökonomiai kapcsolatok figye—

Kill millát ' "

1—6. szám

lembevétele is elsőrendű fontosságú. **A

bér— és árszinvonal átlagos magasságát ugyanis, mint láttuk, a nemzetgazdaság

összes kiadásainak és a teljes foglalkoz—

tatottságból származó nemzeti jövede—

lemnek egymáshoz való viszonya, végső fokon tehát a beruházási és pénzügyi po—

litika szabja meg. Ha ezek intézkedései—

ből kifolyólag az árak inflációs emelke-i

dése vagy deflációs süllyedése követke—

zik be, úgy ezt az árszabályozás egyedül nem tudja megakadályozni. Ezért a gaz—

daságpolitika különböző ágainak terv—

szerű összehangolása az árszabályozás szempontjából különös jelentőségű. Az

ár— és bérszínvonal állandóságának biz-—

tosítása ilymódon a tervgazdálkodás egyik legfontosabb feladata és eredmé—

nyességének egyik legfőbb próbaköve, Ez mutatja legjobban, hogy a tervgazdálko—

dási intézkedések nem lehetnek önké- nyesek, hanem ezeknél számolni kell a gazdasági mozzanatok kölcsönös összefüg—

géseivel, azaz a gazdasági élet törvény—

szerűségeiveln

Befejezésül még néhány következtetést vonunk le a statisztikai szervezetnek a tervgazdaság szempontjából való legmeg—

felelőbb felépítésére vonatkozóan. E tekin—

tetben legfontosabb, hogy a statisztikai

munkálatok minél nagyobb mértékű

koordinációját és centrális irányítását

biztosítsuk. Az üzemi statisztika és a köz-

igazgatás igényei ugyan bizonyos de—

centralizációt kívánnak meg az adatgyüj- tésben és feldolgozásban, ennek azonban nem szabad a centralizációval szemben

túlsúlyba jutni Ezért a Központi Sta—

tisztikai Hivatal minél erősebb kiépíté—

sére van szükség, hogy a különböző sta—

tisztikai munkálatok egységesítése és összhangolása biztosítva legyen. Ezúton valósulhat meg legkönnyebben a gépesí—

tés minél fokozottabb alkalmazása, ami

a modern intenzív és matemajkai jellegű

78 más ;

tisztikai és gazdasági kutatás

egységének és szoros kapcsolatának biz—

tosítása. A 'modern gazdaságtudomány—

nak ez a legfontosabb jellemvonása, amivel szoros összefüggésben áll az, hogy a matematikai és ökonometriai módsze—

rek az utóbbi évtizedek folyamán világ—

szerte vezetö szerephez jutottak. E te- kintetben csak a német statisztika volt kivétel, amely ilymódon messze elma—

radt a nemzetközi tudományos kutatás élvonalától.

A matematikai és ökonometriai kuta—

tások különleges jelentősége kifejezésre jutott az 1947. évi nemzetközi statiszti—

kai konferenciaí keretében is. Elsősorban ugyanis a matematikai statisztika tette

lehetővé, hogy egy bizonyos gazdasági

szektorban bekövetkezett változásoknak az összes többi szektorra gyakorolt ki- hatásait számszerűleg meghatározzuk. "Ily—

módon sikerül a tervgazdaság különbözö,

intézkedéseinek összehangolását s együtt;—

tal maximális "eredményességét a legjob—

,ban biztositani. Ezáltal voltakép csak egy új területen igazolódott be az az a

priori érvényes elv," hogy a tudományos;

kutatás annál inkább vezet gyakorlati.

eredményekre, minél inkább exakt jel—

legű. Igy a természeti törvények exakt megállapitása révén sikerült a természet erőinek az emberi célokra való kihasz—

nálása, a technika tudományos kiépítése.

Hasonlókép a gazdasági és társadalmi—_

törvények , guantttatív meghatározása teszt

lehetővé a technikai vívmányoknak a széles néprétegek jólétének és nem cso—'

pán egyes kiváltságosak érdekelnek szol—

gálatába való állítását és ezáltal az álta—

lános életszínvonal minél gyorsabb és

erősebb mértékű felemelését. A tervgaz—

daság ezen legfőbb célkitűzésének eléré—

séhez a leghatékonyabb eszközöket ezért a modern statisztikai, illetőleg ökono—

metriai kutatás szolgáltatja.

Theiss Ede dr.

statisztikai adatfeldolgozásnak elsőrendű 1) l.. a Nemzetközi smmzwmi konferenciák

k"vetelm' . tanulságai: Bene Lajos: Áldd ' ,fm', íl—

0 enye _ , sásr'i kérdések. Magyar sem;; : nem.

Igen fontos szervezeti problema a sta— évf. 457. l.)

— _ . _ — —

[___—___..Lj.

GAZDASÁGSTA'I ISZTIKAI TÁJÉKOZTATÓ

A Gazdasági Fíítanárs Titkársága és a Központi Statisztikai Hivatal szerkesztésében megjelenö (iazdaságstatiszlikal Tájékoztató a magyar statisztikai szolgálat legidő- szen'ihb számanyagát közli rendszeresen. Kiterjed a gazdasági és szociális viszonyok mim ágára.

havonta.

Megjelenik

Kiadóhivatal :

Állami Lapkiadó Rt., Budapest, VI, Bajosy-Zsilinszky-i'n 65. Telefon: 126—40'6

szerves ' '