Statisztika és akaratszabadság

(1)

6. szám

mérleg nyílt alkalmakat teremtsen a való—

ságos helyzet elfátyolozására és az sem le—

het, hogy a nyilvános számadás kötele—

zettsége csak a mérlegre terjedjen ki, az eredményszámlára, a bevételekre és kiadá—

sokra már nem. A nyilvános számadás kö-

—494—— [940

telezettsége't teljessé kell tenni, — de nem a vállalatok ellenére. hanem az ő érdekük- ben. Mert az adatokból egy tény mégis vi- lágos: az, hogy a hazai gazdasági életnek a részvénytársaságok nélkülözhetetlen és hatalmas oszlopai. Móricz Miklós dr.

SZELLEMI, ERKÖLCSI ÉLET

Statisztika és akaratszabadság.

Statistigue et libre arbitre.

A statisztika a tudnivágyó embert, ha szabad ezt a képet használni, egy második látóérzékkel ajándékozta meg. Azelőtt pél- dául: a születésekben, a házasságkötések—

ben, a halálesetekben az ember egyéni, családi életének magánérdekű, egyénileg színezett eseményét látták, de a statisztika látóérzékével felszerelve; ma ezekben a je- lenségekben a társadalmi. a nemzeti élet nagyfontosságú, közérdekű tömegjelenségét szemléljük. A statisztika egyúttal ezen tö—

megjelenségekben bizonyos szabályszerű- séget engedett felismerni. Ezáltal a statisztika az emberi élet egyik legnehezebb pro- blémájához, az akaratszabadság problémá—

jához látszott közeledni, sőt némelyek a problémát most már megoldottnak tekin-- tették, még pedig negatív értelemben, A természettudonlány álláspontján állók:

Laplace, Ouetelet, Buckle, Wagner és kö- vetőik az emberi akarat működését igen szűk körre szorították. Ezzel szemben az etika álláspontját védők az akarat szabad—- ságát a statisztika hatalmas számoszlopai ellenére is védelembe vették. Hisz ——-— mond- ják ez utóbbiak ———- az akaratszabadság hiányában sem erényröl, sem bűnről, álta—

lában egyéni felelősségről nem lehet szó.

A kérdés újabban itt—ott ismét a vita tár—

gyát képezi. Azért nem árt, ha a probléma lényegét vizsgálva és kerülve minden za—

varó és különösen a statisztikai tények természetét helytelenül magyarázó felfo—

gást, a problémának azt a megoldását keres—

sük, mely a komoly vizsgálónak némi megnyugvást nyujthat.

;j:

A statisztikai kutatásoknak egyik legcso—

dálatosabb felfedezése az volt, hogy a nagy tömegeket összefoglaló észleletekben, szám—

sorozatokban kifejezést talált az a meg—

lepő tény, hogy számos jelenségben évről- évre bizonyos szabályszerűség volt meg- állapítható. Igaz, hogy a jelenségek nem teljes kongruitást mutattak; rendesen na—

gyobb—kisebb eltérések is voltak, melyek máris óvatos következtetésre inthettek volna, mert az exakt emberi akarattól füg- getlen, természeti törvények kivételt nem ismernek. Mégis az eddig nem sejtett sza—

bályszerűség az értelmet és mondjuk külö- nösen a képzelödóst nagyon meglepte, zavarba hozta, elhódította. lme, jelensé- gek, amelyeket vélekedésünk szerint eddig a független egyéni elhatározásnak tulaj—

doníttattak, most úgy tűnnek fel, mint rej- telmes törvények sziileményei, Bizonyos események bizonyos korokban majdnem változatlanul ismétlődnek. Évről—évre sokszor nem mutatkozik nagyobb változás a házasságkötések. az elválások. az öngyil—

kosságok, a bűntettek számában stb., sőt a feledékenységből címzés nélkül feladott levelek számában sem. A tudósok egy része hamar kész volt egy meglepő elmélettel. A jelenségekben észlelt szabályszerűséget azzal magyarázták, l'iogy nincs szabad akarat, hogy az egyéni akarattól független erők.

tényezők. szabályozzák az emberi élet ese- ményeit., az ember cselekvését. A tudomá—

nyos világot éles viták foglalkoztatták:

van—e akaratszabadság vagy nincs?

A nagy vita tulajdonkép kissé a szél—

malomharc jellegével bir. Attól eltekintve.

hogy a statisztika által nyujtott számcso- portok ritkán mutatnak teljes matemati- kai egyenlőséget, hanem rendszerint nagyobb-kisebb eltéréseket, szóródást, me—

lyek tehát eléggé mutathatták, hogy nincs fatalisztikns szükségszerűség, maga a probléma sem formuláztatott logikusan.

(2)

6. szám —495——— 1940 A probléma természetesen nem a szabad-

ság különböző megnyilvánulásaira —- politikai szabadságra -——, hanem csak a tulaj—

xdonképeni egyéni akarat szabadságára vonatkozik. Az akaratot akkor mondhat—

juk szabadnak, ha csak saját énünk által, azaz saját értelmünk által vezettetik, nem pedig külső erők vagy tényezők által irá—

nyíttatik. A statisztika által nyujtott szám—

rcsoportokat e tekintetben inkább irrele- vánsaknak mondhatjuk. Ez adatok sem- mikép sem cáfolják meg azt a felfogást, hogy az akarat maga-magát irányítja. Az

;az akarat pedig, mely maga—magát szabá- lyozza, illetőleg, amely csak az egyéni ész által fogad el irányítást, indítóokot, amely nem más akarat, illetőleg értelem által ve--

*zettetik, mozgattatik, az szabad. Ha az

egyén akarata csak saját esze által nyuj—

'tott, illetőleg elfogadott inditóokok sze—

rint cselekszik, saját esze által, mely az egyén énjének egy része, akkor szabad.

Már Spinoza azt tanítja, szabadnak lenni :annyit jelent, csak a saját eszének engedel- meskedni. A saját eszének engedelmeskedő tehát nem válik rabbá, géppé, ez az ember eszes lényéből következik, Aki nem enge- delmeskedik eszének, azt pedig esztelen- nek mondják. Hogy az ész által az akaratnak nyujtott indokok között van olyan is, mely a külvilág jelenségeiből, körülményei- ből folyik, az pedig természetes következ—

ménye annak, hogy az ember a külvilág—

ban él, abba bele van helyezve.

Sok ember fizikuma, szellemi világa, jelleme, gazdasági, társadalmi helyzete, kora, foglalkozása egyforma. Az emberek tömegében tehát egyforma indokok hat- nak, tehát egyformák az akaratnyilvánulá-

sok is, de ennek semmi köze az akarat- szabadsághoz. Hogy az emberek nagy '*tömege életmegnyilvánulásainak egyforma fizikai, erkölcsi, gazdasági, kulturális, politikai lénye és helyzete mellett, továbbá az évek folyamán sem változó külső körül- ményei mellett, változatlan képet mutatnak a statisztikai számsorozatok, az csak lo- gikus, racionális, az ellenkező illogikus, irracionális volna.

Minden tömeg homogén és heterogén részekből áll, de rendesen és különösen az emberi élettünemények nagy kategóriái- ban a homogén részek túlsúlyban vannak.

A természetben is a homogén elemek ha- sonló fizikai, vegyi tulajdonságokkal, reak- t—ciókkal bírnak. Az embertömegek hasonló itulajdonságok mellett, hasonló körülmé—

nyek között, hasonló viselkedést mutatnak.

A tömegekben, legyenek azok akár külső természeti egyedek, akár embertömegek, a heterogén elemek heterogén viselkedést fognak tanúsítani. De az sem bizonyít az akaratszabadság ellen. A társadalmi jelen- ségekben mutatkozó szabályszerűség tehát nem bizonyíték az akaratszabadság ellen, csak azt bizonyítja, hogy sok ember ha—

sonló körülmények között él és ennek következtében hasonlóan cselekszik. Épp- úgy, mint az akár jóban, akár rosszban erős jellemek cselekedetei egészen követ- kezetesen és változatlanul fognak alakulni.

Az erényes, az igazságos hasonló körül—

mények kőzött mindig egyformán fog cselekedni, úgyhogy jóformán előre tudhatni.

hogy bizonyos helyzetben mit fog tenni pl.

egy Deák Ferenc. Hasonlókép a lusta, a hiú, a hazug, a fukar hasonló körülmények között egyformán fog cselekedni, mindez azonban nem bizonyít az akaratszabadság ellen, mert csak az okok és okozatok iden- titását tünteti fel.

A statisztika megfigyelései nem vonat- koznak egyesekre. hanem tömegekre, job—

ban mondva csoportokra. A nagy tömegek—

ben, nagy csoportokban, sokan egyfor- mák, hasonlók és csak kevesen a különle- gesek. Az állami és társadalmi intézmények is nagy csoportok igényei szerint vannak be-

rendezve; az iskola. a vasút, a kórház. a

színház, sajtó, irodalom, divat; mert tudva van, hogy nagy csoportoknak egyforma a szükséglete. Nagy csoportokban egyfi'n'ma akarattendenciák fejlődnek ki, ami nem ellenkezik az akaratszabadsaggal. Egy nagy kosár almában is nagyon sok az egyforma.

aztán lesz néhány nagyon szép és néhány nagyon rossz, de a kosár almajellegét nem azok alkotják, melyek kivétel-esek. A sta—

tisztika az átlagok tükre, nem az egyének tükre, de nem tagadhatja az egyénit, csak—

hogy ez a statisztika által rendesen meg- figyelt jelenségekben nem jut kifejezésre.

Atársadalmi jelenségeknek a statisztikai számoszlopokban sokszor észlelt szabálysze—

rűsége, törvényszerűsége l,,Gesetzmíissigkeit in den scheinbar willkürlichen Handlungen")

nem az akaratszabadság hiányának követ—

kezménye, hanem éppen az akaratszabad—

ság tényének a folyománya, minthogy a társadalom nagy csoportokra oszlik, me—

lyek részint a nem, részint a kor, részint a

családi állapot. továbbá a gazdasági, kul—

turális, erkölcsi színvonal, valamint egyéb az akaratképzést befolyásoló tényezők tekin-

(3)

6. szám

tetében egyforma egyedekből állanak, az egyenlőből pedig nem születhetikegyenlőtlen.

Nagyobb világosságot nyerünk, ha kü- lönbséget teszünk még belső és külső aka—

ratszabadság között. Belső akaratszabad—

ság alatt értem az akaratképződés belső processzusát. Nem létezve'n ok okozat nél—

kül, belsőleg, lélektanilag az akarat függ az azt előidéző indokoktól. Ennyiben az indo- ' kok alapján cselekvő akarat determinált ugyan, de ez a determináció saját agysejt—

jeinek a működése alatt megy végbe. Az in—

dokok sokfélék lehetvén. az akarat még—

sem ellenállhatatlanul determinált. Az el- határozás nem egy tőle függetlenül működő tényező szükségszerű produk—

tuma. Azt abból is látjuk. hogy ugyanezen indokok mellett az egyének különböző- képen cselekszenek. valamint abból is, hogy az akarat elhatározása gyakran hosz—

szú vajúdási ingadozás. hosszú gondolko—

dás után történik. gyakran hetek, hónapok, év ek után. A külső akaratszabadság az el- ,határozás külső körülményeivel függ ösz- sze. Ezek a külső körülmények természete- sen már akkor is érvényesítik befolyásukat, mikor az ész döntése képződik, mert belső és külső körülmények működéséből áll elő az a produktum, amit akaratnak nevezünk.

Hogy külső körülmények is érvényesítik befolyásukat, az kétséget nem szenved és ezt a statisztika adatai is kétségtelenné teszik. De az sem szenved kétséget. hogy ugyanazon külső körülmények mellett az egyik egyén homlokegyenest ellenkező cse- lekvésre határozza el magát, mint a másik.

A külső körülmények között különösen szerepelnek természeti törvények, állami törvények, társadalmi szabályok stb. Még a természeti törvényekkel is ellentétbe he- lyezkedhetik az akarat, de az é—szszerűt—

len. Az akarat ilyenkor is szabad, de ész- szerűtlen, különben szabad és észszerű.

Hogy az akaratszabadságnak bizonyos korlátjai vannak, akár a vadonban elő em—

ber, akár a kultúrtársadalomban élő ember tekintetében, azt nem egyedül a statisztika számoszlopai mutatják. Csak bizonyos té—

nyeket kell szemügyre venni, Már születé—

sénél fogva, tehát valóban az akarattól füg- getlenül az egyén tartozik bizonyos cso—

portokhoz. melyeknek természete akara—

tát. befolyásolja.. Ezek tehát korlátok, de mégsem bilincsek. Az ember már születé- sénél fogva beletartozik bizonyos államba, bizonyOS jogrendszerbe, bizonyos kultúr—

rendszerbe, bizonyos korszellembe, bizonyos

*496—

_gukkal, diszpozitív mozzanatokat teremtene , _

_ : _ 1949

nemzetiségbe, bizonyos községbe stb. Ezek viszonylatok bizonyos kötöttséget hasznaltam;

melyek mindenkire, kik az illető csoportba tartoznak, akarati indokokat élesztenek met—Tt

lyek azonban nem mint vak természeti ;

törvények vagy erők müködnek. Hisz ezek- kel is akárhányszor az egyén konfliktusba — jut és azok parancsával ellentétbe helye-zer — kedik. Tehát eltekintve a statisztikai szám—:, csoportoktól, eleve tudhatjuk, hogy azok,;

akik egyik vagy másik csoportba tartoz—,—

nak, többé—kevésbbé egyforma cselekvéshez,

reakciókhoz jutnak anélkül, hogy a kivé—

teleknek az akaratszabadságot bizonyító létét tagadni szabad lenne.

Minthogy az emberi cselekedetet ábrá—

zoló szimmetrikus számcsoportok majdnem mindíg eltérést, elhajlást hullámzast, Völ—

gyeket és csúcsokat szóval aszimmetrikus alakulásokat, szóródásokat mutatnak, nem beszélhetünk vak kényszerűségről. A tö—v meg követi az általános, a leggyakrabban működő indokokat. De a tömeg mellett mindig vannak, akiket akaratuk más cse- lekvéshez vezet. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a statisztika leginkabb az élet legfontosabb, legelemibb, legegye—

temesebb jelenségeit vizsgalja, amelyekben ritkábban müködnek kivételes tényezök.

De ha már különleges jelenségeket vizs—

gálnánk, pl. politikai választásokat, ide- genforgalmat stb, ott bizonyára nagy hul- lamzást találnánk. Talán egy kép köze—

lebb hozna a helyes felfogáshoz Képzeljük hogy az emberi akarat egy fényes kastély- ban van elhelyezve melynek sok— sok ajtaja van. Ezen ajtóknak egy része el van zárva,.

azokon sem bemenni, sem kimenni nem le—

het, aztán vannak ajtók, amelyek nyitha- tók, de nehezen, azután van több ajtó,.

amely könnyen nyílik. ahol tehát az akarat szabadon járhat, szabadon közlekedhetik, semmi sem gátolja szabad mozgását. Ez a szabadakarat útja, melynek létezését úgy a makrostatisztika, mint különösen a mikro—- statisztika világossá teszi.

Az akaratszabadság problémája a böl- csészet problémája, az etika problémájar részben talán az élettan problémája. A sta—

tisztika számoszlopai e problémát nem döntik el, sőt nem is volt helyes, a statisz- tisztikai számoszlopokkal sZembesn az aka- ratszabadság problémáját felvetni. E szám- oszlopok azt mutatják, hogy sok ember egy—egy nagy tömegből ugyanazt akarja,

mert egyforma körül-- ugyanazt cselekszi.

(4)

6. szám

mények között egyforma impulzusokat nyer, ezért ugyanazt akarja, ami tehát az akaratszabadsággal nem ellenkezik. A sta—

tisztikának azért tiltakozni is kell az ellen, hogy hatalmas és tanulságos számoszlopai az akaratszabadság ellen bizonyítsanak.

Mert azoknak sokszor szimmetrikus volta csak annak következménye, hogy a legtöbb ember nem unicum, nem solitaire, hanem csak egy hosszú seriesnek, sorozatnak egy példánya, egy eleme, egy atomja, akiknek cselekvését egyugyanazon tényezők moz- gatják. Ugyanazon okok, ugyanazon okozatok. Akaratuk bár egyforma, de tel—

jesen szabad. A statisztika tükrében a tö—

megjelenségek természetszerűen sokszor majdnem változatlanok, csekély hullámzást mutatnak —— rebus sic stantibus —— mert hiszen a tömegek nagy része homogén ele- mekből áll, az akaratuk által előidézett tömegjelenségek tehát szintén homogé- ,nitást, szabályszerűséget mutatnak, bár akaratuk szabad elhatározásának nin—

csen gátja. A statisztika tanulságaiból nem vonható eszerint következtetés az akarat—

——-— 497— 1940

szabadság hiányára. Akik tehát az akarat-*

szabadságot tagadják, jobban teszik, ha nem a statisztikától kérik a bizonyítéko—

kat elméletük megerősítésére, A sta-

tisztikusok pedig az adatokban nyilvánuló szabályszerűségek okozta kábultságból fel- ocsudván, exakt természetű munkájukat t'üggetleníthetik kétes elméletektől.

A statisztika az induktív módszer kép—

viselője. Az esetek bizonyos számából akar törvényeket és fogalmakat konstruálni, de nem szabad soha elfelejteni, hogy az induk- ció nagymesterei Solcrates, Bacon, Spencer figyelmeztettek arra, hogy ezt a módszert csak nagy óvatossággal kell alkalmazni és kifejtették a veszélyeket, melyeknek e módszer alkalmazói ki vannak téve. Egyes statisztikusoknak az akaratszabadságra vo- natkozó negatív állásfoglalása is egy esete a, nem eléggé alapozott következtetés-—

nek, a tények nem szigorú mérlegelé- sének (,,Ungenau beobachtete Tatsachen").

Földes Be'la dr.

A könyvtermelés nemzetközi és hazai adatai.

La production du livre e'n Hongrie et a liétmnger.

Résumé. L,Office central r, h. de statistigue a dressé le tableau récent de la production—internationale du livre, en se servant des articles parus dans la reuue ,,Droit d'Auteur" du Bureau de I'Union internationale pour la protection des oeuvres litte'raíres et artistigues et en s'inspirant des métho—

des appliguées a ce genre de guestíon en Hongrie.

Pour les résultats de la production du livre en Hongrie et a Budapest pendant Fannée passée, it a puisé sa documentation —— comme de eoutume ——

dans la revue bibliographigue ,,Magyar Könyvészet"

(Bibliographie Hongroise) des Édíteurs et Libraires

Hongrois.

Le Tableau 1 indigue les chiffres de la production internationale du livre djapre's les dernie- res informations, celles gut se rapportent d I'année 1938, en les rapprochant de ceux des trois années préee'dentes.

Le Tableau 2 résume les chiffres de la production du livre en Hongrie au cours des troís derniéres années.

Le Tableau 3 fait connaítre la production du livre á Budapest pendant ltannée 1939.

*

, Külföld.

Az egyes országok sajtótermelésére vonatkozó adatokat a berni Nemzetközi Szerzőjogvédelmi Iroda gyűjti össze a leg—, jobb forrásokból, melyek azután a beérke- zés sorrendjében a Droit diAuteur című' folyóiratában látnak napvilágot. Ez a—

folyóirat szolgált eddig is forrásul a nemzet- közi könyvtermelési adataink összeállításá—

nál, ennek a folyóiratnak közlései alapján egészítettük ki a nemzetközi könyvterme—E lésre fényt vető 1. számú táblánkat az egyes országok legújabb —-—— 1938. évi —— adataival , is. A táblában közölt adatoknak azonban, nem mindegyike egyezik forrásunk adatai-' val, nem pedig azért, mert —— miután a magyar adatgyüjtés csupán a tiszta könyv-.

termelést veszi számba —— az összehason- líthatóság érdekében a nemzetközi könyv—

termelés adatainak megállapításánál is figyelmen kívül kellett hagynunk a forrá—

sunk adatai közt legtöbbször szereplő, de a tiszta könyvtermelésnél számba nem vehető egyéb nyomtatványokat. (Folyóiratok, zene-

művek, térképek, képes ábrázolások.) Ezt 33