Az üzemi baleseti statisztika néhány kérdéséről

MILTÉNYI KÁROLY:

: AZ UZEMI BA-LESETI STATISZTIKA NÉHÁNY KÉRDÉSÉRÖL

A polgári statisztika át,,nagy számok törvénye" hatását rendszerint olyan adatokkal szemléltette, amelyeknek alakulását látszólagos Véletlen—

szerűség jellemzi, s amelyek —— a nagy számok törvénye alapján —— bizonyos állandóságot mutatnak. A biológiai, népmozgalmi, bűnügyi statisztikákon kívül ide sorolták az üzemi balesetek statisztikáját is.

Ennek a szemléletnek megfelelően —— amely elsősorban az arányszámok változatlsanságát hangsúlyozta —— a kapitalista baleseti statisztika csak szűk keretek között volt felhasználható a balesetelhárítás munkájában. Operatív célra elsősorban a balesetek miatti kártalanítás, illetve segélyezés pénzügyi fedezetének kalkulálásánál alkalmazták a statisztikát. A vállalkozók ugyanis bejelentett baleseteik arányában fizették a balesetbiztosítási díjakat. Ez a körülmény —— érthetően — a balesetek eltitkolására vezetett; minden be nem jelentett baleset nemcsak az erkölcsi és .jogi felelősséget hárította el a vál- lallkozóról, hanem pénzügyi terheit is csökkentette.

A balesetelhárítás költségeinek és a balesetek következtében előállt anyagi veszteség és többletkiadások szembeállítása egyébként is kedvelt módszere volt a kapitalista braleseti statisztikának. A gazdaságosság alap—

elve egyúttal határt szabott a tőkés társadalom munkavédelmének.

*

A szocialista baleseti statisztikia jelentősége nagy mértékben megnőtt, szerepe módosult, a balesettelhárítás előfeltételévé és legfontosabb eszközévé vált. Feladata, hogy feltárja a balesetet előidéző körülményeket, munka—

folyamatokat, rávilágítson a balesetek objektív okaira (védőberendezés, kor—

lát, egyéni védőfelszerelés hiánya stb.), vagy szubjektív, lélektani ténye- zőire (oktatás hiányra, helytelen munka—mód stb.). A burzsoá baleseti statisz—

tika ezt a szerepet már csak azért sem tölthette volna be, mert a balesetek túlnyomó részét a véletlennek, vagy a dolgozó hibájának tulajdonitotta. Az OTI 1937. évi baleseti statisztikája szerint a balesetek 49,3%—át a ,,munka- vállaló vigyázatlansága, ügyetlensége" okozta, 33,4%—a pedig ,,ve'letlen es elkerülhetetlen" volt.

Baleseti statisztikánk megnövekedett jelentőségének megfelelően, össze- h—asonlíthatatlianul gyorsabb és pontosabb, mint a felszabadulás előtt volt.

, Az esetenként három napon belül történő bejelentéseket a minisztériumok folyamatosan feldolgozzák, az adatokat havonként gépen összesítik, ért—é—

kelik és tájékoztatják róluk az illetékes operiatív szerveket. A statisztika hiánytalansága ennek következtében a bejelentések pontosságától függ.

*

?

, 124 , MILTÉNYI KÁROLY Ezen a területen jelenleg még komoly hibák tapasztalhatók. A be nem jelen- tés indoka kisebb részben az anyagi érdekeltség. A vállalatok üzemek pre- mizálásánál egyre inkább figyelembe veszik a baleseti helyzetet is, egyre—

több esetben vonják meg a prémiumot a Minisztertanács és SZOT baleset—

elhárítási határozatában megjelölt kizáró okok alapján. Az esetek nagy részében azonban a bejelentés elmulasztását a balesetekkel kapcsolatos adminisztráció lazrasága okozza. Meg kell azonban jegyezni, hogy az elmúlt években ezen a téren is komoly fejlődés következett be. Míg 1950—ben és 1951-ben a baleseteknek még több mint felét nem jelentették be, jelenleg a be nem jelentett balesetek aránya mintegy 5%-ra becsülhető. Ez az ered- mény azonban nem kielégítő, különösen ha figyelembevesszük azt, hogy a legutóbbi időben a bejelentések pontossága terén inkább visszaesés, mint fejlődés volt. Olyan nagyüzemek, mint pl. a Tatabányai Szénbányászati Tröszt, az Ózdi Kohászati üzemek, ia Csepel Autógyár, pontatlanul jelentik bal- eseteiket. A Könnyűipari Öntöde, a Mintagépgyár, a Diósdi Csapágygyár ismételt figyelmeztetés ellenére is elmulasztotta a balesetek bejelentését Pontatlan a bejelentés a Viasmegyei és a Szolnokmegyei Téglagyári Egye- süléseknél, a Ceglédi Mélyépítőipari Gépjavító Vállalatnál, a Goldberger Textilnyomó és Kikészítőgyárban, a Kőbányai Tüzállóanyaggyárban, a Gábor Áron Vasöntöde és Gépgyárban és még számos más vállalatnál,

illetve üzemben. ,

A baleseti adminisztráció pontatlanságát rendszerint az a körülmény idézi elő, hogy nincs megfelelő együttműködés a vállalat SZTK ügyintézője ' és biztonsági megbízottja között. Mint ismeretes, az SZTK ügyintézőnek lis—

tát kell vezetnie azokról, akiknek baleseti-okozta keresőképtelenség követ—

keztében 3 napon túli táppénzt fizet ki; a lista alapján a biztonsági meg- bízottnak ellenőriznie kell nyilvántartásának és bejelentésének pontosságát.

Gyakran előfordul, hogy az SZTK bal eseti listája hiányos elsősorban azért, mert%' összeállításánál sokszor csak a keresőképtelense'gi lapnak a balesetre utaló rovatát —, amelyet az orvos gyakran elmulaszt kitölteni —— veszik.

alapul és a kórismét, amely önmagában is elárulja a keresőképtelenség bal—

eseti eredetét, nem veszik figyelembe, Felelősség terheli az orvosokat is, akik ' az Egészségügyi Minisztérium ismételt utasítása ellenére is elhanyagolják

a megfelelő rovatok kitöltését és olvashatatlanul tüntetik fel a diagnózist.

Gyakran azonban az olyan biztonsági megbízottak hanyagsága követ—

keztében sikkadniak el a nem jelentett balesetek, akik a nyilvántartásukban nem szereplő sérüléseket minden előzetes vizsgálat nélkül ,,üzemen kívüli balesetnek" nyilvánítják, sőt néha ,,lebeszélik" a sérültet üzemi balesetéről, vagy kellő számú tanú és okirat hiányában nem veszik ,,bizonyitottnak"a sérülés üzemi eredetét. Előfordult, hogy az utólagos kivizsgálás alkalmával megfenyegették a sérültet, hogy amennyiben nem ismeri el a baleset üze- men kívüli jellegét, megbüntetik a bejelentés elmulasztása miatt. (Isme- retes, hogy a balesetbejelentési kötelezettség nem a munkavállalót, hanem a munkáltatót terheli és a vállalati adminisztráció hibáiért nem lehet a sérültet felelőssé tenni.) Volt biztonsági megbízott, aki egyenesen az Orvost akarta rábeszélni a' kórisme megváltoztatására, hogy a balesetet ne kelljen

bejelentenie.

Egyes üzemekben különösen feltünő az üzemi és üzemen kívüli balese—

tek arányának eltolódása.

( ,!

, AZ ÚZEMI,BALESETI STATISZTIKAROL

Územi , Územen kivüli

Vállalat balesetek száma az összes balesetek (%,—ában

(üzem) 1952. ' t 1953. I 1952. I 1953.

IV. negyedében

Pécsi Szénbányák István akna ... 7().6 47,7 29,4 52,3

Wilhelm Pieck Vagongyár ... 76,6 51,2 23A 48:8

Az üzemi balesetek számának csökkenése mellett több vállalatnál tapasztalható az üzemen kívüli balesetek számának feltűnő emelkedése, aminek alapján önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy vajjon nem egy- szerű ,,átminősítésről", a kétes eseteknek hanyag, vagy tendenciózus kivizs- gálásáról van-e szó. Ezeknél a vállalatoknál nagy feladatok hárulnak a vál- lalatvezetőségre, a biztonsági megbizottakra a vitás esetek tárgyilagos,

pontos kivizsgálásával kapcsolatban. ,

Ai baleseti statisztikában mutatkozó lazaságok legfőbb oka a megfelelő ellenőrzés hiánya. Egyes minisztériumok (Nehézipari Minisztérium, Könnyű-, ipari Minisztérum), amelyek 1952. óta átvették a baleseti statisztika begyűj- tését és feldolgozását, nem fordítanak kellő gondot a megfelelő ellen- őrzésekre. Habár a vállalatoknál járó minisztériumi kiküldöttek gyakran tesznek fel kérdéseket a balesetekre vonatkozóan, át is nézik a nyilvántar- tást, de azokat a bizonylatokat —— az SZTK kifizetőhely táppénzes lapjait

—— amelyek alapján az eltitkolt balesetek felderíthetők lennének, nem vizs—

gálják felül. Hasonló feliiletesség mutatkozott gyakran a szakszervezeti megbízottak ellenőrzéseiben is.

Ugyanakkor, amikor nem ellenőrizték kellő súllyal a törvényes baleset—

statisztikai jelentések pontosságát, mind a minisztériumok, mind a szak- szervezetek —— különösen az építőipar területén — számos törvénytelen, engedély nélküli, emellett feleslegesen párhuzamos adatszolgáltatással ter- helték meg a vállalatokat. Ezekben a jelentésekben részben olyan adatokat kértek be, amelyek a bejelentőlapok alapján készült feldolgozás eredménye-

ként már rendelkezésre álltak (pl. a balesetek száma és megoszlása a bal-

esetet okozó körülmény szerint). Másrészt —— többnyire pongyolán és szak- szerűtlenül megfogalmazott kérdőíveken —— operatív szempontból érdekte- len, vagy az adott időpontban meg nem adható számokat kértek be (pl. a tárgyhó folyamán bekövetkezett balesetek megoszlását a gyógyulási tartam , szerint, a hó folyamán történt balesetekből kifolyólag elveszett munkanapok számát a tárgyhót követő hó 5-ig, amikor ezek az adatok még nyilvánvalóan nem állnak rendelkezésre, tekintettel arra, hogy a balesetek gyógyulási tar—

tama hetekig, sőt hónapokig is eltart).

Teljesen indokolatlan volt egyes minisztériumok igazgatóságainak az a gyakorlata, hogy a munkavédelmi osztályok által elkészített _— az . adott körülmények között feltétlenül a legpontosabb és legszakszerűbb—

statisztikákat nem használták fel, hanem helyette a vállalatokat ostromol- ták kellő átgondolás nélkül összeállított kérdőívekkel. Felelősség terheli azonban a minisztériumok munkavédelmi osztályait is azért, hogy a terme—

lési főosztályok (igazgatóságok) nem fordultak mindig kellő bizalommal hozzájuk. A munkavédelmi osztályok ugyanis gyakran nem tájékoztatták a ' főosztályokat világos, áttekinthető formában az egyes iparágak baleseti

helyzetéről, nem adtak választ azokra a kérdésekre, amelyeket a főosztályok

126 MILTÉNYX KÁROLY —

a balesetekkel kapcsolatban felvetettek. A jövőben a munkavédelmi osztályok- nak fokozottabban figyelembe kell venniük az egyes igazgatóságok szük—

ségleteit —— ugyanakkor azonban meg kell győzniük őket egyes túlmérete—

zett, operatív szempontból érdektelen, vagy bizonylatilag alá nem támaszt- ható adlatigényeik helytelenségéről. A munkavédelmi osztálynak —— a sta—

tisztikai osztállyal együttműködve —— közre kell működnie az engedélynél- , küéí' szakszerűtlen és felesleges balesetstatisztikai jelentések megszünteté—

se en.

Tekintettel arra, hogy a bejelentőlapok alapján készült statisztikai adatszolgáltatások —— a bejelentőlapokat a baleset megtörténte alkialmával küldik meg a minisztériumnak —— nem tartalmaznak tájékoztatást a sérülé—

sek gyógytartamára, a balesetből kifolyólag elveszett munkanapok számára vonatkozóan, 1954. január l—től a minisztériumok indevonatkozóan egysé- ges, új negyedévi adatgyűjtést rendeltek el. A Központi Statisztikai Hivatal a minisztériumok és a SZOT javaslatára kidolgozta a jelentés alapbizony-

liatát és formáját; a minisztériumok és a szakszervezetek ellenőrzésétől függ elsősorban, hogy az új adatgyűjtés eredményei mennyiben lesznek felhasz- nálhatók.

Az adatok pontos begyűjtésének biztosításán kívül alapvető jelentősége van a baleseti mutatószámok helyes kiszámításának. A baleseti helyzet meg- világítása céljából, vagy a dolgozók. létszámához, vagy a ledolgozott munkaórák (műszakok) számához rviszonyíthatjuk a baleseteket. Az utóbbi számítás előnye, hogy a havi, negyedévi, illetve évi viszonyszámok nagy- ságrendileg azonosak; a balesetek nagyobb időtartam alatti érthetően több—

szöri előfordulását a munkaórák számának azonos arányú emelkedése ellen—

_súlyozza. Ezt a számítási módszert alkialmazza pl. a Bányaműszaki Fel- ügyelőség a bányabale'setek —— elsősorban a földalatti balesetek —— értéke—

lésénél.

Az iparban, építőiparban és közlekedésben "áltzalánasan elfogadott

" viszonyszám azonban az ezer dolgozóra jutó balesetek száma, főként azért, mert pontos munkaóra (műszak) adatok nem állnak rendelkezésre. A mu;

tatószám megszerkesztésével kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy csak a baleseti veszélynek kitett állománycsoportOk létszáma vehető alapul. Nem számítható ide az adminisztratív és a nem ipari csoport. Nem volt reális egyes minisztériumoknak az a javaslata, hogy ezeket az állománycsoporto—

kat vegyük figyelembe az arányszám kiszámításánál, abból kiindulva, hogy elvileg ezeket is érheti _ és néha éri is —— baleset. Igaz ugyan, hogy elvétve történik egy-egy baleset bérelszám—olókkal, portásokkal, óvónőkkel stb. is, ezeknek balesetei azonban a balesetek számát jelentősen nem befolyásolják, ugyanakkor létszámuk a dolgozók számát lényegesen növelné, az arány—

számot tehát csökkentené.

Fentiek alapján értelemszerű, hogy létszámként .a dolgozó és nem az állományi létszámot kell figyelembe venni; elsősorban a munkásoknál, ahol a két létszám között jelentős különbség van és akiknél a dolgozó létszám rendelkezésre áll. A szabadságon vagy betegállományban lévő dolgozót nem

érheti üzemi baleset. ' ,

A létszámhoz viszonyított arányszám eltérő jellegű a munkaórák szá- , mához viszonyított arányszámtól abból a szempontból, hogy a hosszabb idő- tartamra vonatkózó jmuta'tószámok arányosan nagyobbak a rövidebb idő—

tartamra vonatkozóknál; a negyedévi arányszám háromszorosa. az évi tizenkétszerese a havinak. Ez természetes is, ha figyelembe vesszük, hogy

AZ UZEMI BALESETI srAriszrikAROL ; 12'7— "

lényegében ugyanazokkal- a munkavállalókkal egy év alatt nyilvánvalóan

mintegy tizenkétszerannyi baleset történik, mint egy hónap alatt. Semmis

képpen sem helytállók azok az — egyes minisztériumok és szakszervezetek által la múltban javasolt, sőt alkalmazott —— számítási módszerek, amelyek szerint a balesetek számát a havi létszámok összeadása útján kapott lét- számokhoz kell viszonyítani (más szóval negyedévenként az átlagos létszám háromszorosához, évenként pedig a tizenkétszereséhez). Ez a módszer álla- potsadatoknak az összeadását jelenti, ugyanazoknak a munkavállalóknak háromszoros, illetve tizenkétszeres szerepeltetését; nem ad reális tájékozta- tást a baleseti helyzetről, nem ad választ arra a kérdésre, hogy 1000 dolgozó közül hány szenvedett balesetet egy negyedév vagy év folyamán.

Igen szemléltető mutatószámként alkalmazza a Bányaműszaki Felügye- lőség az 1000 to kitermelt szénre eső baleseti arányszámot. Ez lényegében a balesetgyakorisági mutató és a termelékenység mutatójának hányadosa.

Balesetek száma . Ter-melt szén mennyisége Balesetek száma

Műsz—akol; száma Műszakok száma _ Termelt szén mennyisége

Ilyen jellegű mutatószám csak olyan üzemek baleseti helyzetének össze- hasonlitásako—r alkalmazható, amelyeknek termékei egyneműek és így egy- mással természetes mértékegységben szembeállíthatók.

, A balesetek súlyosságának megítélésében az egy balesetre jutó beteg-

"íségi —— táppénzes —— napok számát kell figyelembe venni. A balesetek súlyosságának és gyakoriságának együttes mutatója, az u. n. baleseti táppén- zes százalék, amely a baleset-okozta táppénzes napoknak az összes ledol—

gozható munkanapokkal, vagyaz összes táppénzes napokkal való szembea állítását jelenti. Ezeket a mutlatókat a havi kifizetések adatainak felhaszná- lása alapján elsősorban az SZTK számítja ki. 1

Az operatív balesetelhárítás céljaira leghasználhlatóbb adatokat a bal- eseteknek a balesetet okozó körülmény, továbbá a balesetet előidéző ok sze- rinti megoszlása szolgáltat. Bzalesetet okozó körülmény az a gép, berendezés vagy munkafolyamat, amely a baleset lefolyására jellemző, amelynek során a baleset bekövetkezik. (Pl. munkagép, csille, szállítás, kőzetegmlás stb.) A baleset okaként pedig azt a közvetlen objektív vagy szubjektív tényezőt

(pl. védőkorlát hiánya, oktatás hiánya, más személy mulasztása, stb.) vesz- szük számba, amely a baleset előfordulását az adott munkafolyamaton belül, a baleset előidézését az adott berendezés, munkaeszköz, stb. számára lehe- tővé tette. Pl. köszörülés közben a munkavállaló szemébepattanó szikra;

balesetet okozó körülmény: a köszörű —— a baleset oka: védőszemüveg hiányai

Az 1953. évi ipari, építőipari és közlekedési üzemi balesetek a balesetet okozó körülmények szerint a következőképpen oszlottak meg:

.; ,. a: ,- !

§_a el; vl ám S ; l § l ;!

:.4) :- m.§ 1—2 " l isi fog s

:Am ,9_ '.u— 3) u? 6 ! $ 33 2 ;

52 ::e %S !: a . e a, e a

4, 04.) Wc tu ngm :, s m , É m

*a van? W" lna D*" .a Ewa: -o 0

A M;- 5943 lrm .M'd l E N "%m '." N

zi usw? ae law ne : ;: ' e És": e ?

ms (BET—3 ax me Ca,: ! elxjmaxl x 0

1

_

i

e

:

4 _-

*

5 l

;

- _

911 ] 64 17 § 9.8 ; Al §1—1.8§ 19 E 56 E 8; 100,0

l a l l

Arrow

*12—8 3 * ' ' § ; 7 , mmm

A globális megoszláson belül természetesen minden egyes iparcsoport- nak, iparágnak és vállalatnak megvannak a maga jellegzetes balesetet okozó körülményei-és okai, amelyek az adott terület munkavédelmi szerveire speci—

ális feladatokat rónak.

A balesetstatisztikai adatok —— többnyire megoszlási vagy intenzitási viszonyszám formájában ——. feleletet adnak fentieken kívül még más, bal—

eseti szempontból lényeges kérdésekre; a sérültek nem és kor, állományeso—

port, a

szakmában előzőleg eltöltött idő szerinti megoszlásna, stb. Indokolt [esetben megfigyelhető a balesetek számának dekádonkén'ti ingadozása (egyenetlen termelés, rohammunka), a balesetek előtt ledolgozott munka—

órák száma, stb. A vállalatvezetőség számána nagy jelentősége van az

* üzemrészek, műhelyek szerinti megoszlásnak is.

*

A balesetelháritás egyik módja a balesetekért való felelősség megálla- pitása és az ennekgeredményeként tett preventiv intézkedések.

Az ipari forradalom nyomán kialakult kapitalista nagyüzemi termelés elmaradhatatlan velejárójake'nt jelentkező balesetek nagy száma és súlyos—

sága, de különösen az erősödő munkásosztály fokozódó követelései a tőr—

vényhozást ia munkásvédelmi, ú. n. gyári törvények megalkotására késztet- ték. Ezek a jogszabályok előírták a minimális biztonsági intézkedések meg—

tételét a

vállalkozók számára. A tőkések jelentős része azonban nem hajtotta végre saját parlamentjének törvényeit sem. Az iparfelügyelők jelentései sze- rint p-l. Angliában, az ipari forradalom hazájában ,, . . . a gyárosok igen jelen—

tékeny része ellenszegül azoknak a törvényes rendelkezéseknek, amelyek a vízszintes hajtótengelyeknél védőberendezéseket írnak elő, annak ellenére, hogy a veszélyt la gyakran halálos kimenetelű balesetek állandó sorozata bizonyítja, a védőberendezés pedig nem drága és egyáltalán nem zavarja a termelést."1 ,,A manchesteri gyárosok trade-union-t aliakítottak, hogy ellen—

álljanak a gyári törvényhozásnak, az úgynevezett ,,National Association for the Amendment of the Factory Laws"-t (Nemzeti Egyesületek a Gyári Tör—

vények Módosítására). Ez az egyesület 1855 márciusában lóerőkénti 2 shilling járulék kivetése útján több mint 50 000 font sterling összeget gyűjtött össze, hogy ebből a tagok perköltségeit _ ha a gyárielügyelők a bíróságnál panaszt tennének ellenük — fedezze és a pereket az egyesület útján folytassa. Be kellett bizonyítani, hogy ,,killing no murder" (az ölés nem gyilkosság), ha a profit érdekében történik."2 i

A )kapitalistia szemlélet a b'al-esretekvért való felelősség kérdésében lénye- igében nem változott. A bíróságok a legritkább esetben alkalmazták a munkás—

védelmi intézkedések megszegőivel szemben a törvényekben egyébként is feltűnően enyhén megállapított büntetéseket. A balesetekért való felelősség lényegében elsikkadt.

A szocialista állam dolgozói életét és egészségét a műszaki és lélektani

balesetelháritás nagyfokú fejlesztésén túlmenően jogi eszközökkel is bizto—

sítja,a balesetért felelős személyek fegyelmi, indokolt esetben büntetőjogi fele-

lősségrevonása útján. Az idevonatkozó statisztikai adatok alapján megállapít- ' ható azonban, hogy vállalati és igazságügyi szerveink e kérdésben nem' áll-

nak hivatásuk magaslatán. Az az intézkedés, amely a felelősségrevonás elö—

segítése'céljából a 8 napon túl gyógyuló baleseteknek a rendőrséghez való

1 Marx: A Tőke ill., 119. old. Szikra. Budapest. 1951.

? L, 0.

( V

AZ ÚZEMI BALESETI STATISZTIKÁROL - ; 129 '

bejelentését rendelte el, nem bizonyult célszerűnek. A nyomozószervek a be- futó jelentések nagy száma miatt nem tudnak érdemben foglalkozni az, egyes esetek kivizsgálásával. Az esetek túlnyomó részében a bejelentés ki- zárólag aktasznporítást, felesleges adminisztrációt jelent. A jelentéktelen baleseteknél a legritkább esetben állapítható meg büntetőjogi felelősség.

(Ha valaki a körmére üt ia kalapáccsal, vagy egy ,láda a lábára esik, az is 8 napon túli sérülést okozhat, a 8 napon túli sérülések nagy részét

hasonló jellegű balesetek okozzák.) Ezeknek a baleseteknek a rendőri ki— * ' '

vizsgálása csak a vállalatok munkáját hátráltatja és feleslegesen zaklatja a dolgozókat. Ugyanakkor elvonja a figyelmet azokról a súlyosabb balese—

tekről, amelyek valóban bűnös mulasztásyagy gondatlanság következmé—

nyei. Célszerűbb volna, ha a rendőrség hivatalból csak a súlyosabb —— 21 napon túl gyógyuló, rokkantságot vagy csonkulást okozó, halálos — bal- esetekről értesülne, egyéb esetekben csak akkor, ha a vállalat vezetősége ezt szükségesnek tartja.

*

Mint minden statisztikának, úgy az üzemi balesetek statisztikájának is feladata, hogy szépítgetés nélkül felhívja a figyelmet a tennivalókra. Az el—

titkolt balesetek okai további balesetek forrásai lesznek. Kétségtelen, hogy a balesetelhárítás területén értünk el eredményeket. 1953—ban az iparban,, építőiparban és közlekedésben az összes balesetek száma 11% -kal, a halálos baleseteké 6% -kal csökkent 1952-höz viszonyítva. Különösen jelentősen éreztette kedvező hatását az új kormányprogramm a balesetelhárítás terü—

letén. 1958. II. felében a balesetek száma 19%—kal, ia halálos baleseteké 27 százalékkal csökkent 1952 azonos időszakához viszonyítva.

A javulás mértéke azonban semmiesetre sem kielégítő, figyelembevéve azt, hogy nem minden iparágra vonatkozik egyaránt. A helyzet további megjavításához feltétlenül szükséges, hogy mind a minisztériumok, mind a vállalatok tanulmányozzák a baleseti statisztikát és hatékony intézkedése- ket hozzanak za balesetet előidéző okok kiküszöbölésére.

x A

STATISZTIKAI TÁJÉKOZTATÓ

szemléltető módon, számos grafikormal mutatja be a kormányprogramm végrehajtása során eddig elért eredményeinket, : Szovjetunió és a népi — demokráciák népgazdaságának fejlődését és a i rapitallirsta országok gazdasági

helyzetét.

Ára:7 7.——— Ft

Kapható IBUSZ-pavilonokban és a Posta Központi Hírlapirodáná]

(V, József nádor-tér 1.) /