I
Irodalom
Suba J. (1999): Vámutak topográfiája: határszéli forgalom Magyarország északi határ- szakaszán 1920-1938 között. In: „Változó világ, átalakuló politikai földrajz” (szerk.:
Pap Norbert) 1999. Pécs 201-206 p.
Suba J. (2000): Adalékok a trianoni határ megállapításához Vas vármegyében In: Vasi Szemle LIV. évf. 2000. 3 szám. 302-309. p.
Suba J. (2003): Határátkelőhelyek vámutak a trianoni Magyarországon 1919-1938.
In: Kárpát-medence: természet, társadalom, gazdaság (Szerk.:) Frisnyák Sándor-Gál András (556 p.) 539-556 p. Nyíregyháza-Szerencs 2003.
Suba J. (2005): Határmenti forgalom szabályozása Magyarországon a két világháború között. In: A Kárpát-medence politikai földrajza (szerk: Pap Norbert - Végh Andor) Pécs 2005. 110-118 p.
Suba J. (2016): A mindennapi élet jogi szabályozása a trianoni magyar-osztrák határ mentén. In: Történeti Földrajzi Közlemények 4. évf. 1. szám.2016. 125—140.p.
Belügyi Közlöny 1920. 757-758. p. 21758/1920 BM. körrendelet Belügyi Közlöny 1922. 1292. p. 62643/1922 BM. körrendelet Belügyi Közlöny 1927. 1167-1171.p. 12.9013/1927 PüM. körrendelet.
Belügyi Közlöny 1927. 1087-1089.p.l 1.0060/1927 PüM. körrendelet Belügyi Közlöny 1927. 1322-23. p. 144.124/1927 PüM. körrendelet.
Belügyi Közlöny 1927. 1167-1171.p. 129.013/1927. PüM. körrendeleté.
Budapesti Közlöny 1930. 124. szám. 2-32. p. 6 100/1930. PüM. rendelet.
Budapesti Közlöny, 1930. 296. sz. 2-10. p. 132 400/1930. PüM. rendelet.
Értesítő a m. kir. Vámhivatalok részére 1923. 57-58.p. 16 155/1923. vámigazgatóság rendelet.
Értesítőam. kir. Vámhivatalok részére 1935.12-15.p. 13 581/1935. vámigazgatóság rendelet.
Magyarországi Rendeletek Tára 1923. 45-122. p. 1421/1923 ME. rendelet Magyarországi Rendeletek Tára 1924. 288-34l.p. 1924. XIX: te.,
Magyarországi Rendeletek Tára 1926. 228-238.p. 11.110/1926 ME rendelet.
Magyarországi Rendeletek Tára 1926. 239-246 p. 11.111./1926 ME rendelet.
T udománytörténet
Dé k á n y Is t v á n f ö l d r a j z e l m é l e t i m u n k á s s á g a, KÖZÉPISKOLAI TANKÖNYVÍRÓI TEVÉKENYSÉGE
Ha jd ú Zo l t á n1 Bevezetés
A m odern m agyar társadalom földrajz kialakulása rendkívül hosszú, éles vitákkal, szem benállásokkal, sokszor szem élyeskedésekkel, sőt gyalázkodások- kal kísért folyam atként játszódott le. Ezeknek a vitáknak a lényege röviden és leegyszerűsítve abban foglalható össze, hogy a vitázó felek eltérő m ódon ítélték meg, a földrajztudom ány alapkérdéseit, nevezetesen, hogy a földrajztudom ány elsősorban, avagy kizárólagosan term észettudom ány, netán m eghatározóan tá rsa
dalom tudom ányi jellegű diszciplína, avagy azzá kell-e válnia, illetve kétarcú, dualisztikus tudom ány. A z alapkérdés valójában az volt, hogy az em bert, illetve a társadalm at m inem üségében, m ilyen m ódon és m értékben tegye a földrajztu
dom ány saját szerves kutatási tárgyává, m iképpen fogalm azza m eg velük szem ben feladatait.
A m agyar em berföldrajz m odernizálódását erőteljesen felgyorsította az I. vi
lágháború, illetve a háborús vereség utáni új helyzetből fakadó elvárások, szük
ségletek, nem zeti kényszerek. A béketárgyalásokra készülve létrejött a m odern m agyar gazdaságföldrajz, valam int a gazdasági kartográfia. A népességi-nem ze
tiségi kérdések földrajzi feltárása, térképezése, elem zése az ország szem pontjából lényegi kérdéssé vált. A Teleki által szerkesztett, sajátos népsürűségi-nem zetiségi térkép, a „carte rouge” a párizsi béketárgyalásokon általános feltűnést keltett.
A századforduló m agyar földrajztudom ányának m eghatározó szem élyiségei (Lóczy Lajos, C holnoky Jenő) a földrajzi determ inizm us alapján elem ezték a társadalom és a földrajzi környezet kölcsönkapcsolatát. Cholnoky több, tudatos m egfogalm azásban eljutott a m echanikus földrajzi determ inizm usig. U gyanakkor védekezett a „történelm i m aterializm us vádja ellen” .
C zirbusz az önm agát akkor is újrafogalm azó földrajztudom ány nagy m űvelt
ségű, éles eszű és nyelvű alkotó alakja, s azon belül az em berföldrajz kiépítője volt. Em beri habitusa, a társadalom földrajz legitim álásáért folytatott, gyakran szenvedélyes, durva küzdelm e m egakadályozta abban, hogy a korszak szakm ai
lag elfogadott, tisztelt vezéralakja legyen. N em egyedül Czirbusz hibája volt az áldatlan állapotok kialakulása a korszak m agyar földrajztudom ányában.
1 MTA KRTK Pécs, Papnövelde út 22, az MTA doktora, tudományos tanácsadó, egyetemi tanár, hajdu@rkk.hu
A tudom ány történetében többször előfordult, hogy egy „nem igazi céhbeli”
egyéniség je len tő s hatást gyakorolt egy adott szaktudom ány fejlődésére. Ezek a hatások leginkább az átfogó, a rendszerjellegű áttekintések, inter- és m ulti
diszciplináris m egközelítések révén jelen tek m eg és váltak értékessé az adott tudom ányterületen. Az ilyen szem élyiségek a legritkábban jutottak m eghatározó szerephez abban a tudom ányban, m elynek belső ügyeibe - bárm ilyen sikeresen és eredm ényesen de úgym ond kívülről, netán „illetéktelenül” beavatkoztak.
D ékány István tudom ányos életm űvét - különösen filozófiai és szociológiai m unkásságát - 1949 után a politika negatívan ítélte meg, így szó sem lehetett fóldrajztudom ányi tevékenységének m ás jellegű m inősítéséről, értékeléséről.
Az 1949 után a két világháború közötti tudom ányos életm űvéért m egkapott pejo
ratív je lle g ű „állam szociológus” politikai és tudom ányos bélyeg szinte lehetet
lenné tette társadalom földrajzi m unkásságának az elem zését is.
N em tekintjük feladatunknak D ékány filozófia, történettudom ányi, szocioló
giai, közgazdasági, társadalom pszichológiai m unkásságának ism ertetését és érté
kelését, csak azt jegyezzük meg, hogy lényegében „fő szakterületei” is adósak D ékány István tudom ányos életm űvének átfogó, kritikai értékelésével, avagy újraértékelésével. N em tartjuk feladatunknak D ékány „eklektikus”, „pozitivista”,
„konzervatív”, „m érsékelten liberális”, „antim arxista” ideológiai m inősítése, ill.
a m inősítések változása okainak feltárását. A tudom ányos életm űből csak a földrajztudom ánnyal kapcsolatos, s főként az em berföldrajzra irányuló m unkás
ságát elem ezzük.
Életrajzi vázlat
Dékány István 1886. április 30-án született Kecskem éten. Értelm iségi családi környezetben nőtt fel, érdeklődése m ár korán történeti jellegűvé vált. K özépiskoláit szülővárosában, egyetemi tanulm ányait a budapesti egyetem bölcsészeti karán végezte (1904-1908), s 1908-1910 között az egyetem jogi karán folytatott tanul
m ányokat, s közben 1909-ben filozófiai doktorátust szerzett. (Rövid ideig Jénában és Londonban közgazdasági stúdium okat hallgatott.) Érdeklődése szerteágazó volt, képzettsége alapján a történelem, a filozófia, a jog, a közgazdaságtudom ány határterületein m ozgott, de szinte tudom ányos pályája kezdetétől kapcsolatba került a társadalom pszichológiával, a szociológiával és a földrajztudom ánnyal is.
1911-től gim názium i tanárként tevékenykedett (sok tanulm ánya je len t m eg a M agyar K özépiskola c. folyóiratban). 1920-ban a kolozsvári egyetem a történet
elm élet, 1922-ben a budapesti egyetem a történetfilozófia tárgykörben m agán
tanárává fogadta. 1924-től a budapesti egyetem gyakorló iskolájának a tanáraként m űködött. 1925-ben a T ársadalom tudom ányi T ársulat alapító tagja, m ajd 1931-1940 között elnöke. 1926-ban a M agyar Filozófiai T ársaság főtitkára lett, 1927-től szerkesztette a T ársaság folyóiratát, az A thenaeum ot. 1928-tól a buda
pesti egyetem en történetfilozófiai és szociológiai kurzusokat tartott. 1932-ben a
budapesti egyetem en nyilvános rendkívüli tanári cím et kapott. 1939-től az egye
tem tanárképző intézetének a tanáraként m űködött. 1942-1946 között a társada
lom elm élet nyilvános rendes tanára volt a budapesti egyetem en.
1922 m ájusában az MTA levelező tagjai közé választotta Dékány Istvánt, aki székfoglaló előadását „Tudom ányelm életi alapok a társadalom tudom ányban”
cím en tartotta meg. A z A kadém ia m unkájába több területen bekapcsolódott, de nem já tsz o tt m eghatározó szerepet. 1949 novem berében az M TA átszervezésekor tanácskozó taggá m inősítették, am i akkor egyet jelentett a tényleges kizárással.
D ékány István 1965. novem ber 20-án m integy tudom ányosan kiközösítve C eglé
den hunyt el, s a reform átus öregtem etőben van eltem etve. 1989-ben az M TA posztum usz visszafogadta tagjai sorába.
A földrajztudomány újradefiniálója
A XIX. század második felének földrajztudom ánya - mint megannyi más tudom ány is - a term észettudom ányi szem pontok egyoldalú befolyása alá került.
Az em berföldrajz (antropogeográfia) avagy ahogyan a franciák nevezték a társa
dalom földrajz (géographie sociale) is m agán viselte a term észettudom ányos m eg
határozottságot. Sokan azt tekintették a társadalom földrajz feladatának, hogy kim u
tassa a term észetnek, szűkebb értelem ben a földrajzi milieunek az em berre és a társadalom ra gyakorolt hatását. Dékány István szám ára az em ber fogalma differen
ciáltabban fogalm azódott meg: „...az „em ber” fogalm ában nem az em ber puszta term észettudom ányi fogalma jelenik meg, hanem ennél több”, fejtegette gyakran.
D ékány István széleskörű társadalom elm életi, társadalom tudom ányi képzett
séggel, s e m ellett sokoldalú term észettudom ányi, különösen földrajzi érdeklő
déssel rendelkezett (lényegében elsajátította földrajz ism eretanyagának jelentős részét). M agas fokú idegen nyelvi háttérrel (hat nyelven olvasott, írt és beszélt), foglalkozott a földrajztudom ány filozófiai, tudom ány-rendszertani, ism eretelm é
leti, belső strukturális tagozódási, oktatás-m ódszertani kérdéseivel, a földrajzi környezet és a társadalm i fejlődés összefüggéseivel, kölcsönhatásaival, a társa
dalom földrajz belső problem atikáival.
Földrajzelm életi m unkássága elsősorban 1918-1924 között volt kiem elkedő, bár később is jelen tek m eg földrajzi jellegű, földrajzi összefüggéseket boncolgató írásai, de ezek m ár inkább más tudom ányterületek felé közvetítették a földrajzi ism eretanyagot. A M agyar Földrajzi T ársaság V álasztm ányának tagjaként az 1920-as évek elején D ékány egy rövid ideig részt vett a m agyar földrajztudom ány legfontosabb kérdéseinek testületi vitáiban is, de rövid idő után - saját elhatá
rozásából - „kikopott” a m agyar földrajzi közéletből.
Dékány István történeti, elméleti igényessége, filozófiai törekvése jelentős m ér
tékben hozzájárult a földrajzi determ inizm us, a földrajzi nihilizm us szélsőséges m egfogalm azásainak tom pításához, a francia em berföldrajzi szemlélet m agyaror
szági m eghonosításához, a földrajzi posszibilista szemlélet alapjainak lerakásához.
Dékány felfogása nem illeszkedett be a történeti szituációba. A m agyar föld
rajztudom ány csak egy földrajzi determinista jellegű felfogás alapján tudta, vagy vélte igazolni a K árpát-m edence és a történelmi m agyar állam elválaszthatatlan- ságának az elméletét, ill. a két világháború között a visszaállításának az igényét.
K isebb jelentőségű könyvism ertetések után D ékány István szinte berobbant a m agyar geográfia fő hadszínterére az 1918-as tanulm ányával, m elyben a földrajz
tudom ány m ódszertani és ism eretelm életi problem atikáját já rta körbe (Dékány I.
1918). K iinduló pontja az, hogy a földrajztudom ány jó néhány szem élyisége fel
ism erte, hogy „ ...kritikussá vált a földrajz helyzete, belső válságokat, m ódszeres kétségeket él á t” . D ékány m egítélése szerint a földrajztudom ánynak is szem be kell néznie m ind a „külső rendszeresség” (a tudom ányok közötti problem atiká
jával), m ind pedig a „belső rendszeresség” (a tudom ány belső struktúrái) kérdés
halm azával. A földrajztudom ánynak a külső kérdések kapcsán tudom ásul kell vennie „a tudom ányos szabad verseny” m egjelenését, kihívásait, nevezetesen, hogy más tudom ányterületek el akarják „hódítani” a földrajztudom ány kutatási területét, s e tekintetben a földrajztudom ány lényegében defenzívában van.
D ékány alapállása az volt, hogy a belső vitákon a földrajztudom ány csak egy tudatos, rendszeres, kritikai újragondolás útján juthat túl eredm ényesen. A föld
rajztudom ánynak ki kell fejlesztenie az új, tudom ányos földrajzi nézőpontot.
A földrajztudom ánynak világos választ kell adnia arra a kérdésre, hogy mit ért voltaképpen a földrajztudom ány tárgyán. Annak eldöntése, hogy alapvetően m ilyen tudom ány a földrajz nem csak form ális tudom ány-rendszertani kérdés, hanem gyakorlati-strukturális kérdés, hiszen ennek eldöntése lényegében m egha
tározza azt, hogy a két kutatóirány (term észeti, társadalm i) közül m elyik válik kizárólagossá, avagy ju t m eghatározó túlsúlyra, netán egyensúlyra a földrajz
tudom ányon belül.
1918-ban D ékány István negatív m ódon ítélte m eg R atzel m üvét, s úgy fogal
m azott az antropogeográfiával kapcsolatban, hogy: „...Ratzel m unkáját alapvető
nek tekintették, holott olyan korban írt, am ikor alapvető nem is lehetett. N em csak gyakran sem m itm ondó általánosságai, am elyek távol állanak törvényszerűsé
gektől, nem állanak szolid induktív alapon, .... Ez hibája a Ratzel utánzóknak is, akikben, m iként Ratzel korában, uralkodó a gyors általánosító irányzat s így fejtegetésük gyakran üres szépprózává válik” {Dékány I. 1918. p. 7.).
Az elm életi kérdések m egválaszolásában kiem elkedő szerepet játszott a m agyar földrajztudom ány egyik legsokoldalúbban m üveit, filozófiailag képzett, s a földrajztudom ány társadalm i-politikai kérdéseit sokszínűén elem ző D ékány István m unkássága {Dékány I. 1921, 1922/a, 1922/b, 1924).
D ékány nem volt híve annak a leegyszerűsítő m egoldásnak, hogy a földrajz egyesíti m indkét tudom ánykört, a fizikai és a társadalmi földrajzot, úgy vélte, hogy a szociogeográfiát (az antropogeográfia kifejezést elavultnak tekintette) a társada
lom tudom ányhoz kell sorolni.. A földrajzot nem tekintette tudom ány-rendszertani- lag „kettős arculatú” tudom ánynak, mint sokan m ások tették a korszakban.
D ékány szerint a földrajztudom ány m indenekelőtt filozofikus jellegű kap
csolattudom ány. N em sorolható be egyik tudom ánykörbe sem egyértelm űen.
U gyanakkor: „A földrajz m integy nem zárja tiltó vám határokkal körül tu d o m ányterületét, hanem igazi filozófia szabadelvűségével engedi területére a k ü lönböző m ódszereket”. D ékány szerint minden tudom ányban két törekvés van m indig jelen : a) m egtalálni az általános összefüggést (a term észettörvényt), b) m egtalálni a speciális (az in concreto adott) tárgyegységet.
D ékány szerint: „F öldrajztudom ányunkat röviden szólva, egyértelm űleg a ge
netikus tudom ánykörbe kell helyeznünk” . A földrajztudom ány filozofikus-össze
kapcsoló tudom ány, s m indig lesznek benne divergens irányok, irányzatok.
A földrajz a valóságtudom ányok egyike, s egyszerre törvényszerűségeket nyo
m ozó diszciplína (általános földrajz), valam int ‘leíró” tudom ány. A „leíró föld
rajz „valóságrajz”. A földrajztudom ány életében nem szabad egyikre sem a b szolút értékhangsúly fektetni. A földrajzi m egism erő folyam at funkcionális saját- szerűsége ugyanaz, mint az általános m egism erésé, de sajátos területen, a föld
felszín term észetes egységein, a tájakon, ill. a tájak rendszerében.
D ékány szerint: „Földrajztudom ányunkat röviden szólva, egyértelm űleg a ge
netikus tudom ánykörbe kell helyeznünk” {Dékány 1. uo. p. 14.). A földrajz
tudom ány filozofikus-összekapcsoló tudom ány, s m indig lesznek benne diver
gens irányok, irányzatok.
A földrajz a valóságtudom ányok egyike, s egyszerre törvényszerűségeket nyom ozó diszciplína (általános földrajz), valam int „leíró” tudom ány. A „leíró földrajz „valóságrajz” . A földrajztudom ány életében nem szabad egyikre sem abszolút értékhangsúly fektetni. A földrajzi m egism erő folyam at funkcionális sajátszerűsége ugyanaz, m int az általános m egism erésé, de sajátos területen, a földfelszín term észetes egységein, a tájakon, ill. a tájak rendszerében.
Az oksági elv és kapcsolatrendszer földrajzi kialakulása szükségszerűen nyitott utat a genetikus gondolkodásnak, szükségszerűen vezetett el az alkotó em berhez, a szociogeográfia kialakulásához. A szociogeográfiában a m eghatá
rozó szem pont a koordináció, a térbeli form ák egym áshoz való viszonya. A föld
rajz az idő és a tér kategóriájában mozog. (A tájnak m agának is m egvan a múltja).
A földrajztudom ány D ékány szám ára tudom ány-rendszertani szem pontból elsősorban tudom ányközi jellegű, kapcsolattudom ány, s határtudom ány egy
szerre. A földrajztudom ány külső és belső problém ái, éles vitái erre az alap helyzetre vezethetőek vissza. M ind D ékány felfogása, m ind pedig az összefoglaló ábrája jelentős vitákat váltott ki. Teleki, bár korántsem azonosult teljesen D ékány földrajztudom ányi felfogásával úgy ítélte meg, hogy: „A m agyar földrajz
tudom ány m ár eddig is sok köszönettel tartozik D ékánynak a földrajztudom ány fogalm ának és helyzetének tudom ányelm életi tisztázása terén ” {Teleki P. 1921, p. 48.). M ások fenntartásokkal kezelték törekvéseit, egyesek élesen elutasították a m egközelítéseit.
Az oksági elv és kapcsolatrendszer földrajzi kialakulása szükségszerűen n y i
tott utat a genetikus gondolkodásnak, szükségszerűen vezetett el az alkotó em berhez, a szociogeográfia kialakulásához. A szociogeográfíában a m eghatározó szem pont a koordináció, a térbeli form ák egym áshoz való viszonya. A földrajz az idő és a tér kategóriájában mozog. (A tájnak m agának is m egvan a m últja).
A táj, a tájhatás (in concreto tájé, a táj szinguláris hatása) kutatása a m agyar földrajztudom ány egyik legjelentősebb feladata, hiszen pl. a m agyar történeti fejlődés, azon belül pedig különösen az A lföld kérdésköre nem érthető m eg a földrajzi táj hatásai nélkül. A földrajzban dom inál egy gondolat, egy m ódszertani alapelv, a genetikus elv, ami a táj fogalm ában gyökerezik
D ékány a földrajztudom ányt filozofikus-összekapcsoló tudom ánynak tekin
tette, „egyértelm üleg a genetikus tudom ánykörbe” helyezte, s végső m egfogalm a
zásában tájföldrajzként határozta meg. Dékány kultúrföldrajzi (anthropogeográfiai, em berföldrajzi, társadalom földrajzi stb. nevek alatt) m unkásságán belül a kultúr- földrajz m eghatározásának, lehatárolásának, kapcsolatrendszerének problem ati
kája többször és többféle m egközelítésben, m egfogalm azásban megjelent.
A kultúrföldrajz Dékány szám ára kapcsolattudom ányként fogalm azódott meg, m égpedig a szociológia és a földrajztudom ány kapcsolattudom ányaként. Az ilyen értelem ben m eghatározott kultúrföldrajz jelentős részben igényli a problém ák elem zéséhez m ind a földrajzi, m ind pedig az átfogó szociológiai ism ereteket.
A kultúrföldrajz kutatási területe a kultúrszféra, m ely jellegében és m eghatáro
zottságában lényegesen eltér a többi földrajzi szférától. A kultúrszféra elsősorban az em beri tevékenység bázisán fejlődő szféra.
A földrajztudom ány belső struktúrálódásához hasonlóan beszélt D ékány á lta lános és leíró kultúrföldrajzról. M egítélése szerint a két m egközelítés nem v á
lasztható el élesen, s részben m ég m indkettőt kiforratlannak tekintette. A kultúr
földrajz segédtudom ányaiként definiálta a statisztikát, az ethnológiát, az ethno- gráfiát és a közgazdaságtant.
A kultúrföldrajz belső struktúrálódása jelentősen eltért a századfordulón.
D ékány úgy ítélte meg, hogy m indenképpen a kultúrföldrajz részeként kell kezelni:
a geofiziológiát, a geopszichológiát, valamint a gazdasági földrajzot, a kultúr- geom orfológiát, az agrogeográfiát, a településföldrajzot, az ethnogeográfiát, a technogeográfiát, a kereskedelm i és politikai földrajzot. Ebben a felfogásban a kultúrföldrajz valóságos integráló és szintetizáló földrajztudom ányként jelent meg.
Dékány a kultúrföldrajzot a , jö v ő legfejlődőképesebb tudom ányágának” tekintette.
D ékány a kultúrföldrajznak sajátságos világnézeti jelentőséget tulajdonított: a kultúrföldrajz az em bert öntudatos és egyben kultúrlénnyé neveli.
A m ilieu-elm élet, a kultúrföldrajz és a szociológia közötti összefüggéseket vizsgálva vizsgálva D ékány első és fontos m egállapítása az, hogy a Föld és az em ber viszonyát elsősorban nem a geográfusok, hanem a filozófusok, történé
szek, szociológusok vizsgálták a legm élyebben (Dékány 1. 1921/a). A földrajz
tudom ánynak fel kell vállalnia a Föld és az em ber kölcsönkapcsolatának és a
kettő közötti hatásm echanizm usok kutatását. A kultúrföldrajzot kapcsolattudo
m ányként határozta m eg D ékány, s úgy vélte, hogy: „...nincs olyan kultúr
földrajzi kérdés, m elyet kizárólagosan és teljes egészében meg lehetne oldani - földrajzi szakism eret nélkül” (Dékány I. 1921/a, p. 45.). A geográfia és a szo
ciográfia közötti kapcsolatokat elemezve fogalm azta m eg Dékány a legátfogóbban kultúrföldrajzi felfogását, illetve foglalta teljes rendszerbe (Dékány /. 1921/b).
D ékány a politikai földrajz helyzetét, az állam földrajz és a kultúrföldrajz kölcsönhatását vizsgálva (.Dékány 1. 1922) úgy látta, hogy alapvető zavart okoz az, ha nem tisztázzák az állam földrajz viszonyát kifelé, legközvetlenebbül pedig a kultúrföldrajz felé. Ö nm aga szám ára is kritikai elem et tartalm az az a m eg fo galm azása, hogy: „M ár m aga az a körülm ény, hogy itt - legalább ez évben - két tudom ány szerepel s mégis az elsőt bele szokták illeszteni a m ásodikba, felhívja a figyelm ünket arra, hogy m indenekelőtt azt tisztázzuk - am it sem W agner H erm ann, sem utóbb Supan nem tett m eg - , hogy a kettőnek mi az egym áshoz való viszonya” (Dékány I. 1922/a, p. 43.).
D ékány egyet ért W agner azon m egfogalm azásával, hogy az állam földrajz része a kultúrföldrajznak, de a kettő viszonyát nem kívánja a / egész és rész m echanikus alkalm azásával m egragadni, m ert szerinte a kultúrföldrajz jóval tágabb értelm ű kategória - kapcsolattudom ány m ivoltából fakadóan - sokkal bonyolultabb, m int a legtöbb geográfus gondolta. A bonyolultság oka egy m on
datban m egfogalm azható: „A Földre tett hatást, m elyet az em beri társadalom gyakorol, a kultúrföldrajz vizsgálja {Dékány I. 1922/b, p. 128.).
D ékány nem csak saját felfogását, kultúrföldrajzi rendszerét építette, hanem figyelem m el kísérte a nem zetközi tendenciákat, s különösen a m agyar törekvé
seket (Dékány 1. 1922/c). C holnoky Jenő em berföldrajzi rendszerét elem ezve arra a következtetésre jutott, hogy: „A kultúrföldrajz ma olyan, mint egy épülő ház állványzata” (Dékány 1. 1922/c, p. 218.). A nem zetközi földrajztudom ány k ép viselői közül elsősorban Ratzel, Semple, Brunhes, Vidal de la B lache m unkás
ságát kísérte nyom on, s úgy látta, hogy m egjelentek a kultúrföldrajz eltérő fel
fogásai, kidolgozták egyes elem eit, de m aga az egész még képlékeny, form álódás alatt áll.
C holnoky felfogását D ékány tanulságosnak tekinti, de egyben korlátozottnak is. D ékány újrafogalm azott felfogásában: „A kultúrföldrajz vagy anthropogeo- gráfia középpontjában a kultúrszféra és a kultúrem ber viszonya áll” (Dékány 1.
1922/c, p. 128.). A kultúrföldrajznak m eg kell haladnia a hom o anim alis fogal
mát, s el kell ju tn ia a hom o culturalis fogalm ához. A hom o anim alis k érd é s
körével a biogeográfia, a hom o culturalissal a kultúrföldrajz foglalkozik az elm é
let és a kutatás szintjén.
A hom o culturalis és a m iliő közötti viszonyok vizsgálata a kultúrföldrajz körébe tartozik. A kultúrem ber kezdetben a m iliő hatalm a alatt állt, majd ku ltu rális fejlődése révén csökkentette a környezettől való függését. A z em ber a m aga tevékenysége rév én fokozatosan m egváltoztatja az őstájat (term észeti, nyers
n
tájat), s létrehozza a kultúrtájat, s a kultúrtájak rendszerén keresztül a kultúr- szférát. A kultúrtájon és a kultúrszférán belül az em ber és a környezet közötti viszony m ár az em ber ja v ára változott meg.
Dékány és a milieu-elmélet
D ékány István földrajzi m unkásságának egyik leglényegesebb elm életi pro b lém ája a m ilieu-elm élethez kötődik. K iinduló pontja, hogy a XIX. századi tudo
m ányos gondolkodás szám ára, s különösen a földrajztudom ány szám ára gondot je len tett az em ber fizikai és társadalm i környezete egységben, ill. elkülönítve való szem lélete, az „em ber beállítása környezetébe” . A fizikai-term észeti-geográfiai környezet elkülönítése elm életileg vetődött fel, de gyakorlati következm ényei is lettek. (H asonló m ódon gondokkal já rt a biológiai-gazdasági-geográfiai környe
zet elem einek elkülönítése is).
D ékány szerint az em b er-környezet viszonyában az alapkérdés az, hogy a kapcsolatot geom onista alapon (a Föld a történeti-társadalm i fejlődés egyetlen oka) fogalm azták-e meg, s így azt tételezték, hogy a fejlődés nem szárm azhat m agából az em berből. A z em ber nem lehet a környezethatások puszta lenyom ata, az em ber cselekedeteiben állandó fejlődési törekvés jelen ik meg, s ez az em bert a környezete folyam atos átalakítására bírja. A XIX. században az em ber a kör
nyezeti hatások tárgyából cselekvő alannyá vált.
A környezethatás kutatói felfogása és értelm ezése történetileg többféleképpen alakult, D ékány szerint lényegében a következő m odellekben ragadható meg:
M -> A, M —> P —> A, M -> P (t+i) - » A,
ahol M = m ilieu, A = em beri akció, P = perszonalitás, t = teleosz, céltartalom , i = instrum entális (eszköz) tudás, -» = a hatás iránya.
D ékány a földrajzi környezeten a földrajzi értékek összességét érti. A földrajzi érték nem más, mint „M indazon m ozzanatok am elyek a földfelszínhez rögzített állapotukban csakis a helyszínen fejthetnek ki hatást, az em berre nézve, az emberi célokhoz viszonyukban: specifikus földrajzi értékek” . A földrajzi értéktől m eg kell különböztetni a gazdasági értéket. Ezek hatáskifejtése a földfelszíni lerögzí- tettségtől független. A gazdasági értékek általában átalakított földrajzi értékek.
D ékány a m ilieu-elm élet tekintetében a francia posszibilista felfogást tette m agáévá. Elutasította az abszolút determ inisztikus felfogást, (mind a term észetit, m ind pedig a társadalm it). M egterem tette egy m odern környezetfelfogás kialaku
lásának a feltételeit.
D ékány úgy látta, hogy a m odern antropogeográfia szinte Pallas A thénéként egyszerre pattant ki Ratzel fejéből. Ettől az időponttól a társadalom földrajz a földrajztudom ány egészéhez képest is súlyosabb problém ákkal küzdött. Ennek
részben az volt az oka, hogy kialakulásakor m agán viselte a XIX. század term é
szettudom ányos hatásait, részben pedig az, hogy rendkívül nehéz elm életileg, rendszerében, m ódszertanában m egragadni. (Ezért az alapító atyák nem is igen törekedtek átfogó rendszer kialakítására. Ez vonatkozott mind a ném etekre, mind pedig a franciákra).
A z em ber és környezete kapcsolatát és kölcsönhatásának m odern problem ati
káját nem a földrajztudom ány, hanem a történetfilozófia kezdte feltárni, m é g pedig a történeti fejlődéssel összefüggésben. A földrajztudom ány valójában sokat köszönhet a történetfilozófiának és a szociológiának a m ilieu-elm élet kidolgozása tekintetében. D ékány szerint a földrajztudom ány egyik legfontosabb elm életi ele
me, s a társadalom földrajz lényegi vonásai m integy a földrajztudom ányon kívül
ről érkeztek. A földrajztudom ány ugyanakkor jelentős eredm ényeket ért el az elm élet különböző vonatkozásainak kidolgozásában, többször túlhajtásában és túldim enzionálásában.
A társadalomföldrajz fogalma és belső tagozódása
D ékány úgy látta, hogy a m odern antropogeográfia szinte Pallas A thénéként egyszerre pattant ki Ratzel fejéből. Ettől az időponttól a társadalom földrajz a földrajztudom ány egészéhez képest is súlyosabb problém ákkal küzdött. Ennek részben az volt az oka, hogy kialakulásakor m agán viselte a XIX. század term é
szettudom ányos hatásait, részben pedig az, hogy rendkívül nehéz elm életileg, rendszerében, m ódszertanában m egragadni. (Ezért az alapító atyák nem is igen törekedtek átfogó rendszer kialakítására. Ez vonatkozott m ind a ném etekre, m ind pedig a franciákra).
A társadalom földrajz első kiinduló pontja az, hogy a társadalm at konkrét té r
beli alapjaiban kell szem lélni. A társadalom szerkezete aligha m ondható földrajzi úton m egoldhatónak, de m égis földrajzi alapokon kell kiindulni.
A társadalom földrajz kapcsolattudom ány, m elyben az em ber (szociológia) és a Föld jelenségeinek a tudom ánya (földrajz) állandó kapcsolatba és kölcsön
hatásba kerülnek egym ással. A földrajznak a továbbiakban nem szabad az
„absztrakt em berrel operálnia”, a földrajztudom ány előtt is bizonyos szociológiai perspektíváknak kell lebegnie.
A társadalom földrajz belső struktúrája Dékány szerint m ég sok esetlegességet hordoz, de a fő vonalak m ár m egfogalm azhatóak az 1920-as évek elején:
* A term észet hatásának vizsgálata általában:
a) a term észet hatása az emberi szervezetre - geofiziológia, b) a term észet hatása az em ber lelki életére - geopszichológia.
* A term észet hatása speciálisan, részleteiben:
a) gazdasági földrajz, b) kultúrgeom orfológia, c) agrogeográfia,
d) településföldrajz, e) ethnogeográfia, f) technogeográfia, g) kereskedelem földrajz, h) politikai földrajz.
A leíró társadalom földrajz a jövőben is felvállalhat gyakorlati feladatm egol
dásokat is. A leíró szociográfia felölelheti: a) a kultúrföldrajzi, b) a dem obiológiai (statisztika, népesedéstan, faj egészségtan, útleírások), c) közgazdasági (statisz
tika, részben gazdasági földrajz, útleírások), d) a szellemi élet (etnográfia, leíró állam tan, tudom ányos és irodalm i útleírások) bem utatását.
A különböző részágazatok kifejtése egyenlőtlenül történt m eg D ékány m unkásságában. L eginkább a politikai (állam földrajz) foglalkoztatta (Dékány I.
1922/a, 1922/b, 1923, 1941). A politikatudom ány m indig vizsgálta valam ilyen m ódon és m értékben az állam területi alkotó elem ét, de elnagyoltan tette ezt.
A z I. világháború ébresztette rá a társadalom tudom ányok jelentős részét, hogy a területiség m ilyen jelentős.
D ékány különös figyelm et fordított R udolf K jellén állam elm életi és politikai földrajzi m unkásságának az elem zésére. Ú gy ítélte meg, hogy K jellén egyszerre hatott az állam elm életre és a politikai földrajzra, am ikor a újragondolta az állam alapvető fogalm i je g y eit és m űködésének földrajzi összefüggéseit.
A településföldrajz tekintetében a legfontosabb elem ként azt em elhetjük ki, hogy az 1920-as évektől kezdve többször m egfogalm azta, hogy a települések és településtípusok (város, falu) nem egyszerűen a term észeti földrajzi környezet nyers produktum ai, hanem történetileg fejlődő, társadalm i produktum ok is.
Az 1930-as években tudatosan közvetítette a nem zetközi szociológiai irodalm at és azok eredm ényeit a m agyar településtudom ány felé (Dékány 1. 1935).
D ékány a városfejlődés tekintetében fordult talán leginkább szem be a „geo- m onizm ussal”, nevezetesen azzal a földrajzosok által vallott felfogással, hogy a városok többsége földrajzi energiák hatáshalm ozódása lenne. D ékány szám ára m ind a falu, m ind pedig a város sajátos életform aként jelenik meg.
Dékány István földrajzi tankönyvírói tevékenysége
Az em berföldrajz problem atikája nem csak a tudom ányos kutatás és elmélet területén jelentkezett, hanem az oktatásban is. A z 1921 -es évtől kezdve az „ember- földrajz” középiskolai tananyaggá vált. 1921-ben három középiskolai tankönyv jelent meg csaknem azonos címen (Dékány I. 1921/d, Hézser A. 1921, Vargha Gy.
1921), de lényegileg eltérő tartalom m al, különböző felfogásokat érvényesítve.
A középiskolai oktatás reform törekvéseihez kapcsolódva D ékány m indenki szám ára világosan és egyértelm űen, didaktikus m ódon fogalm azta meg a kultúr- földrajzról vallott felfogását (Dékány I. 1920). Az em berföldrajz és a kultúrföld- rajz szinonim aként je len t m eg szám ára, s a kultúrföldrajzot „egy ma m ég szerény,
de biztos kultúrbázisul szolgáló tudom ány”-nak tekintette. D ékány szám ára az em ber fogalm ában nem pusztán annak term észettudom ányi fogalm a je len t meg, hanem az em ber ennél lényegesen többet jelentett kutatásaiban. A történeti fe j
lődés során az em ber sajátos és sokoldalú „kultúrképességekre” tett szert. A kul- túrföldrajz elsődleges m eghatározottsága: „a kultúrföldrajz vizsgálja a Föld és a speciális kultúrképességet nyert em ber viszonyát, a kultúra ism ert legm agasabb színvonalának tekintetbevételével” (Dékány /. 1920, p. 84.).
A középiskolások szám ára készült, az em berföldrajz vázlatát bem utató tankönyvében (Dékány 1921/d) a bevezetés után didaktikusán tagolva m utattatta be a kérdéskört, m éghozzá az általánostól haladva a különös (specifikus) felé:
Az általános földrajz részei
A növény és állatvilág (bioszféra) és az em ber A Föld felszíne és az em ber
A Föld és az élelem szerzés módjai
A talaj m inőségének hatásai (a talaj m űvelése) Az em ber földrajzi elhelyezkedése (a település) A Föld felszíni alakulatainak hatása az em ber életére A bányászat és az ipar függése a term észettől
Közlekedés, szállítás és a kereskedelem, a Föld viszonyaival való összefüggésük Az állam és elhelyezkedése a Földön (állam földrajz)
M agyarország földrajzi önállósága és mai helyzete
Nemzetközi élet. Az európai műveltség elterjedése. A nemzetek versenyképessége I. Függelék: Statisztikai adatok
II. Függelék: A kultúrföldrajz irodalm a és m ódszere A földrajz oktatásának módszertani kérdései
D ékány István első földrajzi-m ódszertani publikációi az O rszágos K özép
iskolai T anár E gyesület K özlönyében jelentek meg 1910-től kezdve. B ekapcso
lódott a földrajzi oktatás reform kérdéseinek a vitájába, s m ár ekkor síkra szállt az antropogeográfia középiskolai oktatásának a fontossága mellett.
D ékány kiem elkedő jelentőséget tulajdonított a földrajzi ism eretek terjesz
tésének, a földrajztudom ány eredm ényei népszerűsítésének, a földrajz, különösen a kultúrföldrajz középiskolai oktatásának. 1920-ban úgy látta, hogy a XIX.
század a „technicizm us” százada volt, a XX. század ennek m integy ellenhatá
saként a „szellem i-kulturális tudom ányok” nagy százada lesz. (Ez a jó slata nem igazán vált be). A kultúrföldrajz középiskolai bevezetésével az oktatáspolitika valóságos kultúrm ozgalm at támogat.
A középiskolai oktatásba bevezetett kultúrföldrajz Dékány szerint: „kom plikált tudom ány, kom plikált annyiban, hogy két problém ajellem ütközik a felszínre: a
„Föld” term észettudom ányi s az „em ber” kultúrtudom ányi nézőpontja.... a kultúr- földrajz vizsgálja a Föld és a speciális kultúrképességet nyert ember viszonyát, a
kultúra ism ert legm agasabb színvonalának tekintetbevételével. Röviden e diszcip
lína nem egyéb, mint a kultúrszféra tudom ánya” (Dékány 1. 1920 p. 84.).
A középiskolai kultúrföldrajzot kapcsolattudom ánynak tekinti a szociológia és a földrajztudom ány között. A kultúrföldrajza is vonatkozik, hogy hárm as felfo
gásban, ill. célrendszerben m űvelhető (általánosítás, leírás, genetikus vizsgálat).
Ennek következtében a középiskolában is m egjelenik az általános-, a leíró- és a történelm i kultúr földrajz. A kultúrföldrajz oktatásának elsődleges feladata, hogy a diákok m egism erjék az em ber és a term észet kölcsönhatásos, s nem egyoldalú determ inisztikus viszonyát.
D ékány világnézeti je lentőséget tulajdonít a kultúrföldrajznak és középiskolai oktatásának. A term észet által nyújtott lehetőségek valójában az öntudatos kultúr- em ber által felism erve válnak igazi lehetőségekké. „... a kultúrföldrajz az em bert öntudatos kultúrlénnyé neveli”, s valójában ez a középiskolai oktatásának legfőbb értelm e és célja.
D ékány középiskolai tankönyve éles viták kereszttüzébe került. A Földrajzi K özlem ényekben ism ertető Ström pl G ábor úgy látta, hogy D ékány földrajz cím én nem földrajzot, hanem jelentős részben „geobiológiát” adott. Ström pl úgy ítélte m eg, hogy a tankönyv az em berföldrajz vázlatának is kevés.
N em D ékány István volt az egyetlen filozófus, aki a XX. század első két év
tizedében felvállalta az önm agát egyre m élyebb személyi ellentétekbe, tudom ányos és erkölcsi válságba „vitázó” földrajztudom ány tudom ány-rendszertani, ismeret- elm életi kérdéseinek a tárgyalását. Dékány István m ellett kiemelésre érdemes Fitos Vilmos, aki filozófusként a geográfia filozófiai alapkérdéseire direkt m ódon k e reste a választ, s Telekivel több fordulóban vitázva, jelentős (soha igazán nem m éltatott és méltányolt) szolgálatot tett a m agyar földrajztudománynak.
Fitos m egítélése szerint a „ ...a geográfia ism erettani kérdései m ostanáig sem nyertek elfogadható m egoldást” . A geográfia m ibenlétének m egítélése nem csak a földrajztudósok belügye, hiszen a válasz visszahat a középiskolai és egyetem i oktatásra is. Fitos elriasztó példaként hozta fel a budapesti egyetem en történt
„szem élyváltozást”, m ely ugyanakkor „irány- és felfogásváltozást” is jelentett a geográfia tekintetében (Fitos V 1917/a).
Összegzés
A form álódó m odern m agyar társadalom földrajz egyszerre küzdött a ki
alakulás elm életi kihívásaival és gyerm ekbetegségeivel, a történeti szituáció sajátosságaiból fakadó nem zeti feladatvállalások terheivel, sőt kényszereivel, az intézm ényesülés szem élyi problém áival. A szélesebb értelem ben vett földrajz
tudom ány, a rokontudom ányok a változást, átalakulást egyaránt válságként élték meg. A tudom ány- és társadalom filozófia több jeles egyéniségének a figyelm e a földrajztudom ány felé fordult az 1910-es évektől kezdve.
D ékány István a m agyar földrajztudom ány „hivatásos” m űvelőihez képest ki
em elkedő filozófiai, tudom ányelm életi felkészültséggel nyúlt a földrajztudom ány
legalapvetőbb, s legfontosabb korabeli kérdéseihez. Részben „kötötte” gondolko
dását a korabeli földrajztudom ány állapota, részben pedig jelentős kérdésekben túl tudott lépni a m egcsontosodott elm életi kereteken.
D ékány egész földrajzi tevékenysége, m unkássága és eredm ényei a „céhbeli geográfusok” ellentétes m egítélésének kereszttüzébe került. Teleki szinte minden tekintetben nagyra becsülte D ékány törekvéseit, m ások elutasították, s jó néhá- nyan úgy tettek, m intha nem is jelen tek volna m eg alapvető tanulm ányai.
Dékány István nem oldotta meg a korabeli földrajztudomány alapkérdéseit, de jelentős hatást gyakorolt az újragondolás irányába. M unkásságának legtanulságosabb eleme, hogy csak átfogó filozófiai ismeretek bázisán (legyenek azok akár vitathatóak is) lehet potenciálisan megoldani egy-egy szaktudom ány legátfogóbb kérdéseit.
Irodalom
BEZDEK J. (1916): Néhány szó a földrajz tanításához. Budapest, Fritz Nyomda. Klny a Budapesti X. kér. állami fögimnázium 1915/16 évi értersítőjéből.
BRUNHES, J. (1925): La géographie humaine. Paris, Félix Álcán. Harmadik kiadás.
CHOLNOKY J. (1913): Modem földrajzi törekvések. Magyar Figyelő, III. évf. pp. 345-350.
CHOLNOKY J. (1922): Az emberföldrajz alapjai. Budapest, Magyar Földrajzi Értekezések IV.
CHOLNOKY J. (1923): A mai földrajz. In: Teleki P. - Vargha Gy. (szerk.): Modem földrajz és oktatása. Budapest, Stúdium, pp. 5-12.
CHOLNOKY J. (é.n.): Az ember drámája. A Föld titkai III. Budapest, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt.
CztRBUSZ G. (1883): Anthropo-Geographie. Könyvismertetés. Földrajzi Közlemények XI. évf. pp. 379-384.
CztRBUSZ G. (1902): Magyarország a XX. évszáz elején. Temesvár, A Polatsek-féle Könyvkereskedés kiadása.
CziRBUSZ G. (1905): PER ASPERA (Czirbusz Géza 30 éves tanári jubileuma. Emlékül kedves tanítványainak.) Sátoraljaújhely, Zemplén nyomda.
Cz ir b u s z G . (1 9 1 1 ): Az ember geográfiájának tanítása. (Physicai vagy emberi geografia-e a fontosabb?). Klny. Magyar Középiskola, IV. évf. 8. számából. Budapest, Stephaneum nyomda.
Cz i r b u s z G. (1910): Nemzetek alakulása anthropo-geografiai szempontból. Nagybecs- kerek, Pleitz nyomda.
Cz i r b u s z G. (1912): A nemzeti művelődés geográfiája és a geográfiai fatalisták.
Budapest, Éggenberger nyomda.
CZIRBUSZ G. (1915): Anthropo-geografia. I. A Föld felületi formáinak hatása. Budapest, Franklin Társulat.
CZIRBUSZ G . (1917): Az ember geográfiája. Az anthropo-geografia II. része. Budapest, Franklin Társulat.
Cz i r b u s zG. (1919): Geopolitika. Az anthropo-geografia III. része. Budapest, Franklin Társulat.
DÉKÁNY I. (1918): A földrajz tudományos módszere és ismerettana. (A tájtényező a fejlődésben.) Földrajzi Közlemények, XLVI. évf. 1. sz. pp. 1-22.
DÉKÁNY I. (1920): Mi a kulturföldrajz (anthropogeográfia) és jelentősége? Magyar Középiskola, XIII. évf. 1-10. sz. pp. 82-91.
DÉkány I. (1921/a): Milieu-elmélet, kulturföldrajz és a mai szociológia. Föld és Ember, I. évf. 1. sz. pp. 40-50.
DÉKÁNY I. (1921/b): Geográfia és szociográfia. Földrajzi Közlemények, XLIX. évf. 5-7.
sz. pp. 131-147.
DÉKÁNY I. (1921/c): Oksági problémák a kulturföldrajzban. Földrajzi Közlemények, XLIX. évf. pp. 152-153.
DÉKÁNY I. (1921/d): Ember és Föld. (Az emberföldrajz vázlata) Középiskolák számára.
Budapest, Kath. Tanáregyesület kiadása.
DÉKÁNY I. (1922/a): A politikai földrajz jelen állása. Föld és Ember, II. évf. 1. sz. pp. 42-53.
DÉKÁNY I. (1922/b): Kritikus fejezetek az államföldrajzban. Föld és Ember, II. évf. 2. sz.
pp. 114-129.
D Ék á n yI. (1922/c): Egy új kultúrföldrajzi rendszer. (Néhány elvi megjegyzés Cholnoky rendszeréhez.) Földrajzi Közlemények, L. évf. pp. 218-225.
DÉKÁNYl. (1923/a): A modem földrajztudomány tárgyköre és részei. In: Teleki P. - Vargha Gy. (szerk.) Modem földrajz és oktatása, Budapest, Stúdium Kiadása, pp. 13-26.
DÉKÁNY I. (1923/b): A kultúrföldrajz (antropogeográfiai) jelentősége a középiskolában.
In: Teleki P. - Vargha Gy. (szerk.) i. m. pp. 101-105.
DÉKÁNY I. (1923/c): Kjellén államelmélete. Társadalomtudomány, pp. 354-366.
DÉKÁNY I. (1924): Az ember környezete viszonyának új elmélete. (Az anthropogeográfia alapvetéséhez). Földrajzi Közlemények, LII. évf. 1-3 sz. pp. 1-23.
DÉKÁNY I. (1926): A szociológia haladása az utolsó tíz évben. Teleki P. - Kari J. - Kéz A.
(szerk.): Magyar Földrajzi Évkönyv az 1926. évre. Budapest, Magyar Földrajzi Intézet R.
T. pp. 104-116.
DÉKÁNY I. (1932): Ember- és környezetismeret a történettanításban. Klny Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. 8 p.
D Ék á n yI. (1935): Város és falu szociológiai szempontból. Városi Szemle, 21. évf. 641-671.
D Ék á n y I. (1936): Pedagógiai elvek. (Bevezetés a nevelői gondolkodásba) Budapest, Országos Középiskolai Tanáregyesület. Pedagógiai Szakkönyvek. I. kötet.
DÉk á n yI. (1941): Nép, nemzet, állam viszonya ma. Társadalomtudomány, 21. évf pp. 5-28.
Fitos V. (1917/a): Milyen tudomány a geográfia? Földrajzi Közlemények, XLV. évf.
p p .362-392.
Fitos V. (1917/b): Válasz gróf Teleki Pál megjegyzéseire. Földrajzi Közlemények, XLV. évf. pp. 458-467.
Ha jd úZ. (1998): Friedrich Ratzel hatása a magyar földrajztudományban. Tér és Társa
dalom, XII. évf. 3. sz. pp. 93-104.
Ha jd úZ. (2000): Dékány István: A modem magyar társadalomföldrajz egyik megterem
tője és elfelejtett egyénisége. In: Alföld és a nagyvilág. Tanulmányok Tóth Józsefnek.
Szerk.: Dövényi Zoltán. MTA Földtudományi Kutató Központ, Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest, pp. 341-354.
Ha jd ú Z. (2002): Czirbusz Géza a magyar társadalomföldrajz „temetetlen” halottja.
In: Abonyiné Palotás J. - Becsei J. - Kovács CS. (szerk.) A magyar társadalomföldrajz gondolatvilága. Szeged, Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajzi Tanszék, pp. 108-120.
Hajdú Z. (2000): A magyar földrajztudomány és a trianoni békeszerződés, 1918-1920.
Kisebbségkutatás, 9. évf 2. sz. pp. 224-233.
Haltenberger M. (1935): Czirbusz Géza és a magyar geográfia. (Emlékezésül Czirbusz Gézáról). Budapest, Stephaneum nyomda Rt. A Szent István Akadémia Mennyiségtan-, Természettudományi Osztályának felolvasásai. III. köt. 3. szekció.
HÉZSER A. (1921): Az emberföldrajz elemei. A középiskolák III. osztálya számára.
Budapest, Szent István-Társulat kiadása.
HÉZSER A. (1922/a): Az emberföldrajz fogalma é s tárgyköre. Föld é s Ember, 2. évf.
pp. 16-34.
HÉZSER A. (1922/b): Az emberföldrajz elemei. (Anthropogeográfia). A középiskolák alsóbb osztályai számára. Budapest, Szent-István-Társulat kiadása.
Hu n f a l vy J. (1873): A földrajzi tudomány jelen állása. - Földrajzi Közlemények, I. évf 1. sz. pp. 26—49.
Karl J. (1937): A földrajz tanítása. - Országos Középiskolai Tanáregyesület. Pedagógiai Szakkönyvek, No. 4. (Dékány István szerk.)
LÁNG S. (1970): A földrajzoktatás múltja az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1870-1970 között. In: Antal Z. - Láng S. - Sárfalvi B. (szerk.): A Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajzi Tanszékeinek Centenáriumi Évkönyve, pp. 9-50.
Budapest, ELTE.
MENDÖL T. (1947): A magyar emberföldrajz múltja, jelen állása és feladatai. Budapest, Teleki Pál Tudományos Intézet.
PRINZ GY. (1934): Visszapillantás a magyar emberföldrajz negyven évére. Földrajzi Közlemények, LXXI. évf. 4. sz. pp. 278-288.
Ratzel, F. (1887): A Föld és az ember. (Anthropo-geographia vagy a földrajz történeti alkalmazásának alapvonalai.) Budapest, Magyar Tudományos Akadémia.
SELMECZI J. (1995): A két gondolat bölcseleté. (Fitos Vilmos filozófiai rendszere.) Magyar Filozófiai Szemle, 39. évf., 1-2. sz. pp. 107-118.
SEMPLE, E. CH. (1911): Lnfluences ofGeographic Environment. (On the Basis of Ratzel’s System of Anthropo-Geography.) New York, Henry Holt and Company.
Sípos A. M. - Nagy M. M. (1998): Földrajzoktatás a válságos évtizedekben. Magyar Pedagógia, 98. évf 1. sz. pp. 41-57.
STRÖMPL G. (1921): Ember és Föld. Földrajzi Közlemények, XLIX. évf. pp. 55-56.
Teleki P. (1917): A földrajzi gondolat története. (Essay). Budapest, Szerző kiadása.
Teleki P. (1917): Megjegyzések Dr. Fitos Vilmosnak könyvemről írt bírálatához.
Földrajzi Közlemények, XLV. évf. pp. 453-457.
TELEKI P. (1921): Dékány István Mi a kultúrföldrajz (Anthropogeográfia) és jelentősége.
Cikkismeretés. Földrajzi Közlemények, XLIX. évf. pp. 48-52.
Teleki P. - Vargha Gy (szerk.) (1923): Modem földrajz és oktatása. Budapest, Stúdium.
Terperics K. - Sáriné Gál E. - Németh G. - Sütő L. - Homoki E. (2015):
Földrajztanítás - válogatott módszertani fejezetek. Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó.
Vargha Gy. (1921): Az emberföldrajz elemei. Az ember és a föld. A gimnáziumok III.
és a reáliskolák IV. osztálya számára. Budapest, Franklin Társulat kiadása.
Vidal DE LA Blache, P. (1921): Principles de géographie humaine. Paris, Librairie Armand Colin.
