T U D O M Á N Y O S
ZSEBKÖNYVTÁR
í\ T U D O M Á N Y O S j í{
ti Z S E B K Ö N Y V T Á R j
0f j
E gyűjtemény a gyakorlati és elméleti tudományok összes ágait öleli fel és oly kézikönyveket nyújt, melyeknek a szakember ép úgy veszi hasznát, mint a laikus közönség, mely csak ismereteinek fel
frissítése céljából lapozgatja azokat.
E d d ig e lé m e g je le n t k ö v e tk e z ő 2 0 3 szám .
E g y -e g y s z á m á ra pu ha v á s z o n - u ta n z a tk ö te s b e n 60 fillér. — —
B ö lc s é s z e t. S zép ta n . N e v e lé stu d o m á n y . Folyó sz.
A e sth e tik a . Irta Dr. Bartha J ó z s e f ... 113 E th ik a . Irta Dr. Somló B ó d o g ... 59 F ilo z ó fia a la p fo g a lm a i. Irta Dr. Szelényi Ödön . . 195 F ilo zó fia tö r té n e te . Irta Dr. Serédi L ajos... 156—157 L é le k ta n . Irta Dr. Schmidt M á rto n ... 109 L o g ik a . Irta Dr. Schmidt M á r to n ... 80 P e d a g ó g ia Nevelés-és tanitástan. Irta Dr. WeszelyÖ. 171-172
C s illa g á s z a tta n .
A stro n o m ia . Irta Dr. Wonaszek A. A n ta l... 101 K osm o g ra fia . Irta Dr. Bozóky E n d r e ... 86 K is m e te o r o lo g ia . Irta Dr. Bozóky E ndre... 99
E g é s z s é g t a n .
N é p sz e r ű e g é s z s é g t a n . Irta Dr. Barabás József . . 132-183 É p íté s z e t.
É p ité s i e n c ik lo p éd ia . 1. füzet. Kőszerkezetek. Irta
Lechner J e n ő ... 125 É p ité s i e n c ik lo p éd ia . II. füzet. Faszerkezetek. Irta
Lechner J e n ő ... 127 É p ité s i e n c ik lo p éd ia . III. füzet Vasszerkezetek. Irta
Lechner J e n ő ... 129 É p ité s i e n c ik lo p éd ia . IV. füzet. Épületek felszere
lése. Irta Lechner J e n ő ... 130
k
T u d o m á n y o s Z s e b K ö n y v t á r , |
F ö ld ra jz.
Folyó sz.
Á lta lá n o s fö ld ra jz. Irta Hegedűs Istv á n ... 58 K e r esk e d e lm i fö ld ra jz. Irta Pataki S im o n ... 137 P h y sik a i fö ld ra jz. Irta Dr. Bozóky E n d r e ... 92
Ir o d a lo m tö r té n e t.
A görög: irod alom tö r té n e te . Irta Márton Jenő . . 62 A m a g y a r irod alom tö r té n e te . 3. kiad. Irta Gaal M. 4 A n é m e t iro d a lo m r ö v id v á z la t a . Irta Albrecht
János... 83 A róm ai n e m z e t ir o d a lo m tö r té n e te . 2. kiadás.
Irta Márton J... 24 E g y e te m e s ir o d a lo m tö r té n e t. I. A legrégibb idők
től az akademizmus koráig. Irta Hamvas J... 18 E g y e t e m e s iro d a lo m tö r té n e t. I. Az akademizmus-
tól a romanticizmusig. Irta Hamvas József . . . . 19 E g y e t e m e s ir o d a lo m tö rtén et. Hl. A romanticizmus
korától napjainkig. Irta Hamvas J ó z s e f ... 20
J o g - é s á lla m tu d o m á n y , p o litik a , s t a t is z t ik a
A lk o tm á n y p o litik a . Irta Dr. Gratz G usztáv... 56 A lk o tm á n y ta n . Irta Dr. Balogh A r th u r ... 138 Á lla m s z á m v ite lta n . Iita Dr. Berényi P á l... 74 A u s z tr ia i á lta lá n o s m a g á n jo g . Irta Dr. Atzél Béla 189 —191 B á n y a jo g v á z la ta . A magyar. Irta Dr. Katona Mór . 136 B ü n tető jo g . Magyar. Irta Dr. Atzél B é la ...• 39—40 B ű n v á d i p erre n d ta r tá s. (1895 ; ХХХШ. t.-c.) Irta
Dr. Atzél B é l a ... 41—42 E g y h á z i jo g . Magyar, kath. Irta Dr. Bozóky Alajos . 10 E g y h á z i jo g . Magyar, protestáns. Irta Hörk József. . 119—120 J o g b ö lc s e le t. Irta Dr. Somló Bódog ... 75 J o g - é s á lla m tu d o m á n y o k b a , Bevezetés. Irta Dr.
Kun В ... 102 K e r e s k e d e lm i jo g . Irta Dr. Berényi P á l ... 84 K e r e s k e d e lm i v é t s é g e k . Irta Dr. Atzél Béla . . . 194 K ih á g á so k k ö n y v e . Irta Dr. Atzél B é l a ... 178—179 K ö z ig a z g a t á s i jo g . Magyar. Irta Dr. Falcsik D. . . 55 K ö z ig a z g a tá s ta n . Irta Dr. Balogh Arthur... 151
T u d o m á n y o s Z s e b K ö n y v t á r . Folyó sz.
K özjog. Magyar. Irta Dr. Balogh A rthur... 133 M agánjog. A mai érvényű magyar. 2. kiadás. Irta Dr.
Katona Mór... 31—34 M a g y a r o r s z á g n é p e s s é g i s ta tis z t ik á j a Irta Dr.
Kenéz В... 174—177 N e m z e tk ö z i jo g . Irta Dr. Gratz Gusztáv...180—181 P é n z ü g y i jo g v á z la ta . A magyar. Irta Dr. Bariba B. 57—57a P é z ü g y ta n . Irta Dr. Kovács Gábor...187—188 P o lg á r i p erre n d ta r tá s. Magyar. Irta Dr. Pajor Ernő 140—141 R óm ai jo g I. In stitu tió k . Irta Dr. Bozóky A. . . . 8 R óm ai jo g II. F a n d e k tá k . Irta Dr. Bozóky A. . . . 9 S ta tis z tik a e lm é le te . Irta Kenéz B é l a ... 145—146 S t a tis z t ik a i é s fö ld ra jzi ta b e llá k . 2. kiadás. Ösfze-
állitotta Hickmann A. és Péter J... 1 S z o c iá liz m u s . Irta Dr. Kovács G áb or... 201—203 T á rsa d a lm i g a z d a s á g ta n . I. (elméleti) rész. Irta
Dr. Wildner Ö d ö n ... 149 T á rsa d a lm i g a z d a s á g t a n . II. rész. Társadalmi
gazdasági politika. Irta Dr. Wildner Ö d ö n ... 150 T elek k ö n y v . Irta Dr. Bedő M... 104 V á ltó jo g . A magyar. Irta Dr. Berényi P á l ... 66
K e r e sk e d e le m .
Á r u is m e le x ik o n . Irta Dr. Koós G á b o r ...2 7 - 30 Á r n ü z le ti sz o k á so k . Irta Matavovszky Béla . . . . 82 B a n k te c h n ik a . Irta Juhász Kálmán ... 103 K e r e s k e d e le m -is m e . Irta Dr. Berényi P á l ... 104 K e r e s k e d e lm i l e v e le z é s . Irta Dr. Heinrich Károly . 161—162 K ö n y v v ite l. Irta Trautmann Henrik . ...159-160 L e v e le z ő g y o r sír á s . 2. kiadás. Irta Bódogh János . 54 V ita -g y o r s ír á s. Irta Bódogh J á n o s ... 65
K é z ü g y e s s é g e k . Sport.
F o t o g r a fá lá s . Irta Sajóhelyi B é l a ... 186 K a r d -v iv á s. Irta Sebetié Raimund...168—169 P á r b a jsz a b á ly o k . Irta Sebetié R a im u n d ... 170 T e s tg y a k o r lá s a la p e le m e i. Irta Dr. Ottó József . . 90—91 F o ly t a tá s a fü z e t v é g é n .
ALTALANOS NYELVTUDOMÁNY
t
' i
IRTA
DR RUBINYI MÓZES
4P
BUDAPEST, 1907.
STA M P FEL-FÉLE KÖN Y VK 1 ADÓ HI VATA L (RÉVAI TESTVÉREK ÍROD. INTÉZET RÉSZV.-TARS.)
A nyelv élete az emberi lélek legnehezebb, s éppen ezért legérdekesebb problémáihoz tartozik.
Regényes, fordulatos, meglepetésekben gazdag élet ez, de biográfusának kevés biztos adat áll rendelkezésére. Ám erre itt tán szükség sincs.
Kezdő búvárok, müveit érdeklődők majd folytatják a gondolatfejtést ott, ahol — sokszor hamar — meg kellett szakadnia, e kis munka szűk keretei miatt.
Az általános nyelvtudomány rendszeres fejlődésének még annyira kezdetén van, hogy rövid, vázlatos foglalatjának nem is lehet méltóbb feladata, mint:
tájékoztatni és gondolatokat ébreszteni.
R. M.
I, Bevezetés.
1. A nyelv.
Minden magasabb rendű, társas életet élő állat
nak vannak eszközei arra, hogy magát társaival megértesse. Az éneklő madár dalával szólítja ma
gához párját; a ló nyerít, ha társát, kivel valaha hosszan együtt élt, újra meglátja az utcán; a kutyák szaggatott, ugató hangjukkal fejezik ki akaratukat s belső mozzanataikat. De az ösz- szes magasabb rendű, társas életet élő állatok között egy sincs, melynek ez á kifejező eszköze olyan tökéletes lenne, mint az emberé. Az ember ugyanis a r t i k u l á l t , t a g o l t hang-csoportok
kal fejezi ki gondolatait és érzelmeit, örömeit és szenvedéseit. Amaz artikulált hang-csoportokból, melyeket másnemű mozdulatok is kísértek, egy csodálatosan bonyolult és finom szervezet kelet
kezett s éppen ez az, amit e szón: n y e l v , érteni szoktunk.1
De az emberi nyelv nemcsak abban különbözik az állatok hasonló eszközeitől, hogy tagolt hang
csoportokból áll. Az ember nem csak akaratát, vágyát s az ösztöni élettel kapcsolatos törekvéseit tudja nyelvével kifejezni. Az ember lelki életében a külső világ dolgairól érzetek, képzetek, fogal
mak, sőt egész gondolat-folyamatok keletkeztek és folynak le, s a z e m b e r n y e l v e k é p e s
6
f o g a l m a k a t é s g o n d o l a t - f o l y a m a t o k a t is, l e g a l á b b m e g k ö z e l í t ő l e g , k i f e j e z n i .
S végül ez az emberi nyelv nemcsak azért van, hogy a társas élet örömeit megsokasítsa. Az ember magasabbrendű hivatására vall az is, hogy ösztön
életén kívül bele van oltva a vágy, hogy gondolatait társaival kicserélhesse s hogy tudatosan élvén életét, magának világnézetet alkosson a körötte zsongó jelenségekről. Az emberi lélek tudatossága meg
követelte, hogy olyan szervezet keletkezzék, mely tökéletességével a b s z t r a k c i ó k m e g j e l ö l é s é r e i s ‘szolgálhasson. Ez a különbség aztán az emberi beszédet teljesen fölibe emeli a még kevéssé ismert, de absztrakciók kifejezésére semmi esetre sem alkalmas állati jeladásoknak.2
2. A nyelvnek tudománya.
Érthető tehát, hogy az emberi lélek, tudatos
sága e legfőbb jelével mindenkor szívesen fog
lalkozott. De a nyelvnek, e nagyszerű szervezetnek, van egy gyönge oldala s ez rányomta bélyegét amaz első kísérletekre, amelyek a nyelv életének titkait akarták földeríteni. A nyelv sohasem tökéletes ki
fejezése e у lelki részletnek, helyesebben: a nyelvi formák t< nészetében rejlik, hogy jelentésük nem lehet töké* 'esen határozott. A gondoláit s a nyelv
beli formának ez egymásba való átfolyása, ez a sok jelentés-árnyalati különbség volt oka annak, hogy hosszú ideig a nyelv ügyét a gondolkodás ügyétől elválasztani nem tudták. Az egész görög dialektika s szolgai folytatása, a római, nem volt egyéb, mint tapogatódzás a gondolat és nvelvbeli köntöse közt való különbség] homályában. Nem
7
csoda hát, ha az a tudomány, mely a nyelv életének vizsgálatát tűzte ki céljául, a n y e l v t u d o m á n y , hosszú századokon keresztül nem tudott kiala
kulni s majd nyelvtani szabályok rendszerezése formájában, majd álokoskodások szójátékaiban nyil
vánult.
A nyelvtudománynak kettős célja van. M e y e r - L ü b к e, a híres romanista nyelvész, az egyiket b i o l ó g i a i , a másikat p a l e o n t o l ó g i á i cél
nak nevezi. A biológiai kutatás főszempontja a nyelv formáinak fejlődése. Ha azt kérdezzük, hogyan felel meg a Halotti Beszéd i s e m u c u t alakja a mai ő s ü n k é t-nek, e kérdésre a felelet bioló
giai kutatásnak az eredménye. A nyelv paleonto
lógusa ősi nyelvállapotokat akar rekonstruálni, hogy belőle kultúrtörténeti következtetést vonjon. A nyelv biológiája általános természetű, a paláontológiai kutatás minden nyelv tudományában természetsze
rűleg specializálódik. 3
3. E tudomány rendszerezése. Filozófiája.
De ma, mikor a nyelvnek tudománya olyannyira kifejlődött, talán nem lesz felesleges, elméleteit és elveit rendszerezve összefoglalni. Minden tudó*
mányra ráférne egy ilyen filozófiai rész, egy olyan rész, mely tudományának elméleti rendszerét, azaz filozófiáját adná. A rendszerező emberi lélek nem elégszik meg az adatok labirintusaival. És ez adatok elméleti rendszerezésével mégis csak az illető tudo
mány munkásai adósok, hiszen a filozófus nem hatolhat el egymagán a szaktudományok adatai
nak sokszor oly elrejtett zugaiba. A nyelvtudo
mánynál egy ilyen zárt elvi rendszerezés éppen szükséges, mert a nyelvről való gondolkodásnak
8
ma már története van. Tudomány fejlődött ez irány
ban is és e tudomány különféle irányokba indult, különféle nevekkel szerepelt.
4. Spekulativ nyelvtudomány, nvelvlélektan, népiélek tan, általános nyelvtudomány.
H e r m a n n P a u l , a modern nyelvfilozófu
sok egyik legnagyobbika,főm űvét e téren csak
«Prinzipien der Sprachgeschichte»-nek nevezte el s maga is jelzi, hogy a n y e l v f i l o z ó f i a ki
fejezést szándékosan kerülte, mert bizony sokan visszaéltek vele s cégére alatt mindenféle meta
fizikai spekulációt közöltek. Az ily irányú törek
véseket, melyek minden pozitív eredmény nélkül múltak el, s p e k u l a t í v n у e 1 v t u d о m á n y- nak nevezzük. Ismeretes pl. a francia nyelvnek az a sajátsága, hogy bizonyos félést jelentő főmondatok mellékmondatában az ige előtt n e áll. J c c r a i n s q u i 1 n e v i e n n e. Fölvetették azt a kérdést, miért van a v i e n n e előtt a n e, vagy ahogy tévesen mondták, miért van a mellékmondat igéje tagadó formában. Voltak, akik rögtön készek voltak a meta
fizikai ízű spekulációval. Úgy okoskodtak, hogy a fő
mondat félelmet fejez ki s a félelem okának megta
gadása, a j i e m - j ö v é s , harmonizál a félelemmel.
Pedig; a dolog úgy áll, hogy az a n e nem is tagadás, hiszen ma a fraciában a tagadást n e - p a s szer
kezettel fejezzük ki. Az a n e egy hasonló latin szerkezetnek az öröklése. Más kérdés, hogy ti l a t i n-ban hogyan keletkezett a tagadó alak. A latin alak lélektani magyarázatával lehet kísérletet tenni. De a f r a n c i á n a k magyarázatánál nem szabad a múlt ismerete nélkül filozofálgatni. A megoldást itt a nyelvtörténet szolgáltatta. Vagy,
9 ugyané kérdés fölmerült nálunk is, egy nyelv
művelési probléma alakjában. Hogyan helyes: m c g- t i l t o m , h o g y j ö j j , vagy m e g t i l t o m , h o g y n e j ö j j ? Mennyi mindenféle logikai spekulációval igyekeztek az állító, illetőleg a tagadó alak helyességét bebizonyítani! Pedig a felelet, minthogy ez köznyelv-helyességi kérdés, csakis a nyelvszokás adja, mely füg
getlen minden logikai, vagy más spekulatív szabálytól.4 Ebbe a kategóriába sorozhatok a régi kényelmi nyelvmagyarázatok5 vagy pl. bizo-
^ m os hangtani jelenségek klimatikus és földrajzi magyarázatai.6.
A spekulativ nyelvtudománnyal ellentétben a n у c l v l é l c k t a n a nyelvi élet jelenségeit lélek
tani alapon magyarázza. A n é p l é l e k t a n vol- taképen szintén ezt teszi, csak progrannnja szé
lesebb, mint a nyelvlélektané. A lélektani magya
rázó módszert az összes szociális nyelvjelcnségekrc (nyelv, niítusz, erkölcs) alkalmazza.
Ezekkel ellentétben az á l t a l á n o s n y e l v- t u d о in á n у célja a nyelvtudomány elméleteinek kritikai és történeti összefoglalása. Mint ilyen a nyelvtudománynak fontos és hasznos ága.
II. A nyelvtudomány módszerei.
5. Nyelvtudomány és grammatika.
Az a tény, hogy a nyelvtudomány a nyelvtaní
tásból alakult ki, eléggé magyarázza azt, hogy még a mai nyelvtudomány is grammatikai alapon áll.
Beszélünk hangtani, alaktani, mondattani problé
mákról, pedig ezek eredetileg grammatikai kate
góriák. Minden nyelv ily grammatikai kapta (sablon!) szerint van fölvéve,- a nyelvész még ezúttal nem tehet egyebet, mint azt, hogy az így adott anyagot dolgozza fel. Ám e beosztásbeli kér
désen kívül fontos feladatunk megállapítani, melyek a ma használatos vagy ismert nyelvtudományi mód
szerek. Kritikai értékelésük jel'emzésükben, lényük
ben van. 6
6. A logikai módszer. Grammatika és logika.
A nyelvtudomány első módszere logikai volt.
A már említett ó-klasszikai szójátékok logikai for
mulák szerint keletkeztek s e logikai magyarázatok nyelvtudományi szerepüket csak az újkorban vesz
tették el. S t e i n t h a 1 volt az, ki végleg elválasz
totta a nyelvtudományt a logikától s az előbbinek visszaadta autonóm jogait. Szerinte a nyelv füg
getlenül a logikától, alakjait teljesen önállóan teremti.3
11
Valóban, a nyelv alakjai nem élnek logikai törvények szerint. Mint látni fogjuk, a nyelv éle
tében egészen másféle erő-áramok dolgoznak. Sőt még azt sem mondhatjuk, hogy a nyelv logikai tökéletességre törekszik. A priori adott logikai út
mutatások nem szerepelnek a nyelv fejlődésében.
Egyáltalán nyelvi és logikai megítélés két kü
lönböző dolog. Egy példa megvilágítja a dol
got. Ha azt mondom: E z a s z ő k e k i s l á n y b a r n a , akkor logikailag véve a dol
got, abszurdumot mondtam. De nyelvileg ez a mondat kifogástalan. Ám viszont, ha azt mondom:
E z e k a s z ő k e l á n y o k s z é p , nyelvérzékem föl ja jdul, hiszen többes számú alanyhoz, többes számú állítmányt kellett volna tennem. Viszont logi
kailag e mondat tökéletes ítélet.
Másrészről mégis úgy tetszik, hogy az a mű
velet, mellyel Steinthal a logikát kioperálta a nyelv- tudomány testéből, kissé radikális operáció volt.
Hogy a beszédnek l o g i k u s n a k kell lenni, azt a legnagyobb pszichológusnak is el kell ismernie.
Például a kétértelmű kifejezések illogikusak, rosz- szak, kerúlendők. Ha az utcán megyek s látom felírva egy palota kapuja felett: H a r m a d i k k e r ü l e t i i s k o l a , nem sokat okultam e fel
iratból. Mi a h a r m a d i k ? A kerület? Az iskola?
A kérdés különben ez volt: lehet-e nyelvbeli alakok helyességének bizonytalanságát logikai alapon el
dönteni? A felelet rá az, hogy egyes egyének lelkében bizonnyal fölmerülnek, bár tudattalanul, logikai normák s ezek szerint némelyek javítgatják, változtatgatják beszédüket. De a nyelv tudósa cféle logikai normák szerint nem dönthet el kérdéseket.
A tudós nem törvényhozó, a tudós csak konsta
tálhat s következtethet.
Paul még arra is figyelmeztet, teljes joggal,
hogy kizárólagos nyelvi fejlődés nincsen, hiszen az, amit mi nyelvbeli fejlődésnek nevezünk, ál
landó kapcsolatban van lélektani és logikai fej
lődésekkel. Ugyanaz a lelki szervezetem beszél, amely gondolkodik, ítél, következtet is.4
7 A történeti módszer.
Amióta Grimm Jakab a jogtudomány történeti módszerét eltanulta Savignytől s átvitte a nyelv- tudományba, egész napjainkig a történeti módszer volt az, amelyre szinte esküdtek a nyelvnek búvárai.
Hermann P a u l klasszikus munkája meg zárt rend
szerbe foglalta ez irány tanításait. A főelve e mód
szernek a múltnak tudományos kultusza. Minden nyelvbeli jelenségnek megítélésénél az a főkérdés, miből lett az az alak, melyek ősei? Nálunk R é v a i Miklós volt az, aki a «venaranda antiquitas» e l v é t először hangsúlyozta a nyelvtudományban, követve ebben igen becsült mesterét: A d e l u n g o t .
A történeti szempont elmaradhatatlan minden tudományos vizsgálódásnál. A múltnak ismerete tanulságos, példaadó, hasznos. De egyoldalú alkal
mazása nagy veszedelembe döntheti a búvárt.
A történeti módszer ugyanis nyelvemlékekkel dolgozik, már pedig a nyelvnek csak Írott és pedig igen gyarlón írott emlékei vannak. E nyelvemlé
kek nem egyes korok emlékei, hanem csak egyes emberek (a leírók és másolók) bizonyos nyelválla
potainak emlékei. Azután meg sehol annyi tör
vénytelen absztrakció, mint e téren. Nagyon értjük P a u 1-nak e felkiáltását: «Denn weg mit allen Abstraktionen muss für uns das Losungswort sein, wenn wir irgendwo die Faktoren des wirklichen Geschehens zu bestimmen versuchen wollen.»5 De
13 persze P a u l ezen azt érti, hogy az absztrak
cióknak nem szabad a tények s a szemlélő közé tolakodniok.
Tágabb értelemben véve a dolgot, ilyen el
vonások vitték bele a történeti nyelvtudományba a merev értelemben vett múlt vagy régi nyelv s a jelen állapot stb. fogalmait. Mint a casusok csak nyelvtani kategóriák, úgy ezek is, csakhogy egy magasabb rendű — pedagógiai — szempontból keletkezett elvonások. Nincs múlt és nincs jelen az élet fejlődésében sem, a nyelv életében sem, csak
* a történetnek hozzánk közelebb és tőlünk távolabb levő fejlődési . fokait mintegy erőszakkal mester
ségesen megállítjuk egy pillanatra, mert gyors vál
tozásukban nem figyelhetjük meg pontosan. E mes
terkedés nélkül nincs történettudományi megfi
gyelés. De sohasem szabad e megfigyeléseinket eredményeknek tekintenünk. Tárgyunkat a tüzetes megszemlélés után vissza kell illeszteni helyzetébe, hadd forogjon tovább, mert csak e mozgó állapot
ban lehet és szabad megértenünk ama tulajdon
ságokat, amelyeket nyugodt állapotban szemlél
hettünk. r,a
8. Az összehasonlító módszer.
Nyelvtörténet és nyelvhasonlítás nem külön
böző tudományok, hanem azonegy nyelvi búvárlat különböző ágai. Mint az általános történelmi kutatás a nemzeti történetből indul ki, hogy egyetemessé fejlődjön, ügy nyelvi kutatásaink is a nemzeti nyelv
ből indulnak ugyan ki, de itt e körben maradva, biztos eredményekhez nem juthatnak, ehhez ki kell emelkednünk a nemzeti nyelvészet (vagy ahogy ma értik sokan: nyelvtörténet) keretéből az egye-
14
temes nyelvészet (nyelvhasonlítás) felé. Mi sem igazolja e felfogásunkat jobban, mint az a tény, hogy a nyelvtörténetnek is vannak nyelvhasonlító kitérései. S e kitérések igen jellemzők a nyelvtör
ténet módszerére.
Az összehasonlító módszer általában igen régi, mindenesetre régibb, mint a történeti, bár tudo
mányos kifejtésük és alkalmazásuk parallel tör
tént. Pl. a nagy oriemálistáknak már a 17. század
ban tiszta képük volt a sémi nyelvek összetarto- zandóságáról, tehát jóval előbb voltak rendszeres nyelvhasonlítók, mint Bopp Ferenc.60
9. A földrajzi módszer.
E módszer a nyelv búvárának két alkalommal lehet segítségére. Részint az élő nyelvek tanul
mányában, részint nyelvtörténeti kérdésekben.
Az élő nyelvek tanulmányozásánál a földrajzi módszer akkor alkalmazandó, ha uj adatok föl
vételénél, nyelvállapotok leírásánál, egyes nyelvi sajátságok elterjedése grafikailag megjelölhető.
Nyelvjárások határai, hangváltozások határai, de egyáltalán egész nyelvek ismertetései megjelölhe
tők a földrajzi módszer, a nyelvészeti térképezés segítségével. Rendszerint egy földrajzi vázlat szol
gál alapul. E vázlatba a megfigyelő hangváltozások elterjedését belerajzolhatja s a hangváltozást s egyáltalán a nyelvéleti sajátságokat a legjobb pél
daszavak, illetve példamondatok beleírásával meg
jelölheti. A magyar nyelvjárástanulmányba külö- nöse,n a már ismertetett nyelvjárások (igv a moldvai csángó nyelvjárás) revíziójának megkezdése óta7 erősebb lendületet vett a nyelvjárási térképezés, bár ez még most inkább csak a nyelvjárás kitér-
jedésére, mint a sajátságok feltüntetésére szolgál.
A székely nyelvjárások nagy térképén most dolgo
zik H о r g e r Antal.8 Az egész magyar nyelvterület fölvétele nem teljesülhetetlen reményeinkhez tar
tozik, különösen amióta a Magyar Nyelvtudományi Társaság köré az ajánlkozó munkásoknak olyan szép száma csoportosult.
A németek, a franciák bizony e téren is jóval előbbre vannak. (Vö. a berlini S p r a c h a t l a s d e s d e u t s c h e n R e i c h e s ; s a francia A t l a s l i n g u i s t i q u e de la France, publié par J.
"ф G i 11 i e г о n et E. E d m о n t. Ez a francia köz-
* oktatásügyi miniszter támogatásával jelent meg.
Gillieron újabban egy társszerzővel tovább fej
lesztő a földrajzi módszert és E t u d e d e g é o- g r a p h i e l i n g u i s t i q u e , P a r i s 1905 c.
művecskéjében a f ü r é s z e l é s különféle szavai
nak geográfiai elterjedését adja, már színezett tér
képpel.)
b) Újabb keletű a földrajzi módszernek nyelv- történeti kérdésekben való alkalmazása. Különösen a szófejtés veheti jó hasznát e módszernek, a köl- csönszavak átvétele elterjedésének grafikai meg
jelölésével. E módszer még nem jutott eléggé ér
vényre sehol; nálunk M e l i e h János alkalmazta a magyar nyelv szláv kölcsönszavainak megálla
pításánál.6 Ő pl., midőn bebizonyítja, hogy a magyar c s ü t ö r t ö k róm. kát. szlovén átvétel, megrajzolja e szó átvételének térképét. Az átadó nyelvekben kétféle alakot találunk c s e t v r b t b k b féle v-s alakokat és c s e tr ta k - f é le v nélkül való alakokat. Nálunk a v nélküli szlovén alakok ter
jedtek el, ilyenformán:
15
10. A stilisztikai J e szt étik ai) módszer.
Az olasz B e n e d e t t o C r o c e 10 alapította meg- s mind több és több hívet nyer ez az iskola.
Híveinek alapfeltogása, hogy az egész mai nyelv- tudományi irányzat helytelen. «Die sogenannte Grammatik muss in die aesthetische . Betrachtung der Sprache ganz und restlos aufgelöst werden . .jl»
Ez irány szerint már maga ez a fogalom, hogy n y e l v , hamis fogalom: Nyelv nincsen, hanem vannak egyéni nyelvek. S minthogy minden egyén nyelve stílusában tükröződik, a stilisztika minden nyelvi kutatás központja. E még, úgv tetszik, kellő
leg ki nem dolgozott gondolat szimptomája ama helytelen eljárásnak, amellyel a nyelv búvárai a sti
lus jelenségeit elhanyagolták.11 12 11. E módszerek egyesítése.
De e módszereknek külön való alkalmazása egyoldalú eredményeket szülne. Ezeket egyesítet-
I
ten kell alkalmazni, úgy, hogy mindig a meg
felelő domináljon. Ha pl. a lélektani és történeti módszereket vesszük figyelembe, csakis a P e t z G e d e o n álláspontján lehetünk: «A nyelvlélek
tannak és a nyelvtörténetnek. . . nem a szembe
állítása, hanem az egybekapcsolása a helyes és valamint a lélektannak egvebek közt a nyelvtörténet tényei is egyik becses forrása, úgy a nyelvtörténet sem lehet el a lélektan segítsége nélkül.»13
Dr. Rubinyi: Ált. Nyelvtudomány. 2
Ill, A nyelv eredete.
12. Ősi nyelvállapotok.
A nyelv eredetének kérdése a nyelvtudomány legnehezebb, legérdekesebb s legtöbbször tárgyalt kérdéseihez tartozik. Mint a gyermek, ki még nem érti a részleteket és mindenben a nagy, a végső okok fürkészésével kezdi töprengését, a kezdő nyelvészet is voltaképen nyelvfilozófia volt és en
nek középpontjában állt a nyelv eredetének kér
dése. Tekintve e probléma nehézségét s a róla való irodalom nagy mennyiségét, célszerű lesz feladatunkat két részre osztani.
E kérdésnek ugyanis van egy olyan része, mely nézetünk szerint nem megoldhatatlan, mert reája következtetésekkel feleletet adhatunk. Ha az élő nyelveket szigorú tudományos módszerrel összehasonlítjuk s így a történeti fejlődésben visz- szafelé haladunk, valaha eljutunk olyan ősi nyelv
hez, nyelvekhez, vagy nyelvállapotokhoz, amelyből vagy amelyekből a nyelvek levezethetők. Ez ősi nyelvállapotok meghatározása a probléma egyik része.
De ha még tovább megyünk visszafelé és ez ősi nyelvállapotok fejlődését, illetve ennek okait keressük, új kérdések támadnak lelkűnkben, e kér-
19
désekre azonban már csupán másodfokú következ
tetésekkel felelhetünk, csak nyelvi adatokból vont következtetések egybevetése által. Itt már meta
fizikai v é g o k o k jönnek tekintetbe.
13. Az ősnyelv.
Az a gondolat, hogy az összes földi nyelvek egy ősnyelvből származnak, régen él nemcsak a babonás közhitben, de a tudományban is. A fla- mand Qoropius Becanus szerint őseink a para
dicsomban egy nyelven beszéltek s ez a nyelv — könnyű kitalálni — a flamand volt. Nálunk Horvát István hirdette, hogy Ádám és Éva magyarul társa
logtak a paradicsomban. S a bibliából is azt tanul
tuk, hogy a bábeli nyelvzavar előtt az emberiség egynyelvű volt.
Ám e kérdés komoly, tudományos törekvése
ket is foglaloztatott. Különösen Klapproth óta gyakran jelentek meg nagy összehasonlító szótárak, melyek részint rokonoknak ismert, részint egymás
tól távol álló, vagy idegen nyelvek szókincsét ve
tették össze, hogy közeledjünk egy ősnyelv meg
állapításához. Szinte napjainkban jutott csak a tudomány addig a fokig, hogy ma már az ősnyelv kérdését e g y e s e k nem tekintik megoldhatat
lan problémának. Az olasz Alfredo Trombetti
«L’unitá d ’origine del linguaggio, Bologna 1905»
a következő csoportokra viszi vissza a föld összes nyelveit: bantu nyelvek; hamitosemita nyelvek (Észak-Afrika és délnyugati Elő-Ázsia); kaukázusi nyelvek; indo-európai, ural-altáji és drawida nyelvek ezek maguk közt szorosabb összefüggésben vol
nának) indokinai nyelvek, maláj-polinéziai nyel
vek; s végül az amerikai nyelvek, Trombetti
2*
20
nemcsak óriási nyelvismereteivel múlja fölül Ösz- szes elődeit, nemcsak valóban teljesen uj hasonlí
tásokban, hanem különösen új, Darwintól eltanult módszerében, mely abban áll, hogy nem állít teljesen távol álló nyelveket egymás mellé, hanem k ö z é p f o k o z a t o k k a l , átmeneti nyelvalakok
kal tölti be a köztük lévő hézagokat. Ám éppen ez irányban merültek fel a Trombetti műve ellen súlyos módszerbeli hibáztatások.2
A részletektől eltekintve, első pillanatra, szinte beláthatatlan akadályai vannak az ilyen egyetemes nyelvhasonlításnak. Pl. igen nehéz az igazi ame
rikai és a nagy történettel biró európai nyelvek kö
zött a rokonságot megállapítani. Lesberg3 pl. úgy kísérelte meg az amerikai nyelveket a tőlünk régen ismert nyelvekkel kapcsolatba hozni, hogy héber
amerikai rokonságra utalt. Érdekes kísérletének fő- hibája, hogy hasonlításait csak szófejtésre alapítja s a nyelvek egyéb formáit elhanyagolja.
14. Az ösrtyelv eredete.
Sokkal nehezebb s bonyolultabb kérdés az, hogy ez az ősnyelv hogyan keletkezett. Honnan vette az emberiség e csodás hatalmú készségét?
H u m b o l d t Vilmos a nyelv mai alakjait ősi for
mákra, nyelvgyökökre vezeti vissza. De hogy az.
emberiség e gyökökig hogyan jutott el: ezt ő transzcendentális kérdésnek tartja. Azt mondja egv ránk nézve igen fontos munkájában4: «Die Sprache entspringt zwar aus einer Tiefe der Menschheit, welche überall verbietet, sie als ein eigentliches Werk und als eine Schöpfung der Völker zu betrach
ten. Sie besitzt eine sich uns sichtbar offenbarende, wenn auch in ihrem Wesen unerklärliche, Selbst-
21 tiitigkejt und ist, von dieser Seite betrachtet, kein Erzeugnis der Tätigkeit, sondern eine unwillkür
liche Emanation des Geistes, nicht ein Werk der Nationen, sondern eine ihnen durch ihr inneres Geschick zugefallcne Gabe.»
E kérdés túlnyomólag elméleti jellegű ugyan, de mégis van két szempont, amely szerint a nyelv keletkezésének okait kutatva, való életnyil- vánulásokra támaszkodhatunk. E két szempont:
az emberi nyelvnek az állati nyelvekkel való ana
lógiája s a hangutánzás.
15 Állatnyelv és embernyelv.
A darwinisztikus fajkiválási elmélet elterjedése óta filozófusok és fiziológusok mindig a m a j m o k nyelvére utalnak, valahányszor felötlik lelkűkben a nyelv eredetének kérdése. A majmok nyelvét nem is tekintik egyébnek, különösen ha élettani szempontból figyelik meg, mint az emberi beszéd egy előfokának. 1) a r w i n «Expression of the emotions in man and animals» (cap. IV.) és H a e c k e l Anthropogenic című munkájában (18.
előadás) rámutattak arra a valóban érdekes tényre, hogy a ma még élő embermajmoknak egy indiai fajtája, a H yl о b a t e s s y n d a c t y l u s , mely Sumatra szigetén él, teljesen tiszta és hangzatos felhangokban egy egész oktávát elénekel. Ugyan
csak Haeckel mondja: «Für den unbefangenen Sprachforscher kann es heute keinem Zweifel mehr unterliegen, dass unsere hochentwickelte Begriffs-Sprache sich langsam und stufenweise aus der unvollkommenen Lautsprache unserer pliocänen Affenahnen entwickelt hat.» G a r n e r R. L. (The speech of Monkeys, London 1892, németül Marshall
22
W.-től 1900-ban, Seemannál) fonográf segélyével fölvette a csimpánz hangjait és a kapucinus-majom- nyélvét. Sok adatot gyűjtött a majmok színismere
tére s számérzékére. Ő valóságos nyelvjárásokat különböztet meg a majmok nyelvében. Kutatásai
nak nagy értéket ád a fonográf alkalmazása, (vö.
Phonografic studies of speech, The Forum, New- York 1892, 13 k. 778—787). J e s p e r s e n , a nagy
hírű fonétikus, igen elismerőleg nyilatkozik a Gar
ner kutatásairól. R o m a n e s 5 szerint sem külön
bözik az állatok nyelve minőségileg az emberétől, csak mennyiségileg, fokozatilag. Minden állat ki tudja fejezni saját lelkiállapotát, (vö. 1. cikk). E tu
dattalan megnyilvánulások a nyelv legősibb for
mái, ezekből fejlődött ki fokozatosan az emberé is. Hogy az állatnak is van lelke, értelme, sőt érzelemvilága is, azt már L u b b o c k kísérletei iga
zolták. A kutyát könnyen meg lehet tanítani bi
zonyos Írásjelek megismerésére. A ló megérti kocsisának csettentéseit. A tyúkok különféle (9-MO féle) hangot adnak különféle érzelmek és érzések kifejezésére. A z á l l a t n a k i s v a n é r t e l m e ő t i s m e g é r t i k , ő i s m e g é r t : d e a z á l l a t e z t n e m t u d j a . Értelem-oki kapcsolatai
nak hiánya teszi az állatot állattá. Nem csoda hát, ha akadt nyelvész, aki egyáltalán nem tartotta a nyelv eredetének kérdését nyelvtudományba vágó
nak s .aki ezt azzal indokolta, hogy a nyelv eredete nem nyelvészeti, hanem embertani, antropológiai kérdés.6
16. A hangutánzás. (Onomatopoesis.) Majdnem minden nyelvben vannak szavak, különösen momentán jelentésű igék és azonkívül állatnevek, amelyeknek hangalakja szoros kapcso-
__ =
— .M U . .
latban van jelentésükkel, mert azt a zajt utánozzák, amelyet jelölni akarnak. Pl. a magyarban: d ö b be n, r ö f f e n , p u k k a n , p i t y p . a l a t y , német b l e t s c h e n , p i e t s c h e n , h ä t s c h e l n , k l a c k , k l e c k s , stb.7 Ezek az. élő alakok azért igen fontosak, mert biztos adatok, írás őket meg nem változtatta, fülünkbe hangzanak és olyanoknak tetszenek, amelyek egészen új keletkezésüek ugyan, de alakulásuk teljesen analóg a nyelv ősfejlődé- sével. Eredetileg, gondolták, minden szónak volt ilyen kapcsolata saját jelentésével s az egész nyelv
£ hangutánzókból keletkezett. Ma pedig azért nincs
* sok szónak, sőt a legtöbbnek kapcsolata jelen- I tésével, mert a szavak az idők folyamán nagy jelentésváltozáson mentek keresztül. Mindenesetre érdekes nyelvi jelenségek ezek a hangutánzók.
A legtöbb nyelvész például a hangutánzó к а к u к szóra szokott hivatkozni. Elát még ha a népies neveit is figyelembe vesszük s nemcsak a közismert nyelvek adatait. A német к u к u к mellett ott van az orosz кукушка (melléknévi alakja is van: кукушечщу. Továbbá: horvát к u k а V i c a, cseh k u c k u c ka, olasz c u c u l o , francia с о u с о u, angol c u c k o o (így kell ejteni:
kuku), finn k a k i , spanyol c u c o, c u q u u 1 1 o, svéd: g ö c k , g u c k u ; perzsa g j ö k ; port. c u с о ; tatár k u k u a ; lapp k i e k k a ; japán k a k k о ; arab t a g u g ; holland k o e k o e k stb. (Brehm adatai; az ő gyűjtései nyelvészeti szempontból is fontosak, mert figyelemmel volt a népies elneve
zésekre is.)
Minden müveit ember tudja, hogy a költők mennyire felhasználták a nyelvnek hangfestő képes
ségét. Ki ne ismerné Schiller Olocke-jának e sorait, melyek oly megkapó módon festik a tovaterjedő tűzvész hangzavarát:
23
24
Kochend, wie aus Ofens Rachen, Gliih’n die Lüfte; Balken krachen, Pfosten stürzen, Fenster klirren, Kinder jammern, Mütter irren, Tiere wimmern
Unter Trümmern.
Alles rennet, rettet, flüchtet Taghell ist die Nacht gelichtet . . . A zúgó tenger hangját meg ugyancsak Schiller így utánozza (Der Taucher, ó. és 12. strófa):
Und es wallet und siedet und brauset und zischt, Wie wenn Wasser mit Feuer sich mengt Bis zum Himmel spritzet der dampfende Gischt Lhid Flut auf Flut sich ohn’ Ende drängt Und will sich nimmer erschöpfen und leeren, Als wollte das Meer noch ein Meer gebären.
És Arany János, ez a legnagyobb magyar nyelv
művész, még tán találóbban festette a nyelvvel a különféle viszonyok hangzavarait. Pl. Toldi Szerelnie 11. 12:
Zeng a zene-szerszám: tárogató jajgat, Fütyölő sípokhoz nagy tülök kurjongat, Ropog az apró dob, a tábori böffen, Mint a bölönbikák egy nádasba többen.8 Vájjon ősállapotok maradványai ezek? Talán csak az az erő ősrégi, mely évezredekkel ezelőtt szülte a hangutánzókat s ma is? Szépen mondja Meyer-Lübke9: «Die Forschung steht hier am An
fang von Aufgaben, deren Lösung von grosser Wichtigkeit für viele Fragen des Sprachlebens ist, aber ausserordentliche Schwierigkeiten bietet, wenn man nicht bei ganz subjektiver Vermutung ste
hen bleiben will.» De tüstént visszatérünk a hang
utánzás elméletének kritikájára,
25 17. A nyelv eredetének elméletei. Wundt osztályozása A nyelveredet legelső stádiumának kérdése, említettük már — sok jeles főt ejtett gondolko
dóba. Először Steinthal tárgyalta e müveket,10 az ő ismertetései alapján Wimdt fejtette ki ez elmé
leteket és saját felfogását e kérdésről. Wuiidt osz
tályozását el kell fogadnunk, bár nem időrendi, de igen áttekinthető és kritikája tárgyilágos. Ö a nyelv eredetéről való eddigi elméleteket négy fő
elméletbe (Haupttheorie) [tán helyesebb volna:
elmélettípusba] foglalja össze s ötödiknek saját el
méletét fejti ki.
a) A f ö l t a l á l á s e l m é l e t e . (Erfindungs
theorie). Ez az elmélet a 17. és 18. század filozófiai empiristái közt virágzott. Ma már alig akad gondol
kodó fő, aki benne hinne, abban, hogy az emberek összeálltak egy szép napon s kitalálták a nyelvet, hogy beszélgethessenek egymással. De az elmélet elemei, rudimentumai még kísértenek néha bizonyos magyarázatokban. Ilyen pl., ha arról beszélnek, hogy bizonyos nyelvi változások az ember kénye
lemszeretetéből keletkeztek.
b) A z u t á n z á s e l m é l e t e . (Nachahmuugs- theorie). Alapgondolatát már láttuk. Már a stoi- kusok hitték, hogy egyes hangalakjaink egyes jelenségeknek közvetlen u t á n z á s a i lehetnek.
(SpoeínK «vaXoyieiAm alaposabban és szinte mo
dern lélektani gondolatokkal szólt c kérdéshez H e r d e r 10 s az ő gondolatait vette át Humboldt s utána Steinthal is. Wundtnak ez elmélet ellen két kifogása van. Az egyik, hogy lélektani érte
lemben egy hang egy jelenséget nem utánozhat, ez is csak rudimentuma a feltalálás elméletének;
a másik, hogly e magyarázat a nyelvnek csak kevés alakjára vonatkozhatjk. Úgy véljük, az utóbbi ki
26
fogás elesik, mert ez elmélet csak analógonul idézi a mai nyelvek hangutánzóit az ősnyelv titokzatos alakulásának magyarázatára.
c) A z i n d u l a t h a n g o k e l m é l e t e . (Na- turlauttheorie). E p i k u r iskolája, majd a római L u c r e t i u s C a r u s 11 és újabban R o u s s e a u 12 így képzelték a nyelv keletkezését: a nyelv amaz indulathangokból fejlődött, amelyek önkéntelenül jöttek az ember ajkára, midőn tárgyakat és jelen
ségeket megpillantott. Ez elmélet két irányra oszt
ható: 1. a tulajdonképpeni értelemben vett indulat
hangok elmélete (Interjektionale Theorie) szerint a nyelv fejlődését nem lehet csak indulathangok segít
ségével megmagyarázni, mert ilyen aránylag kevés van a nyelvben. Hanem minthogy a gyermeknyelv ama már artikulált hangjai, amelyek a nyelvet meg
előzik, az ős indulathangokkal analóg jelenségek, ezeknek a kutatásba való bevonása segíti a nagy titok fölfedését. 2. A véletlenség elmélete (Zufalls
theorie). Ez inkább negativ elmélet. Tagadása annak, hogy nyelvi forma és jelentése közt szorosabb kapcsolat volna. Lazarus G e i g e r , Ludwig N о i r é ez elmélet hívei. Szélsőséges vallója pedig az el
méletnek M ü l l e r M i k s a , ki még az igazi hang
utánzókat is oly alakokra igyekszik visszavinni, amelyek nem hangutánzók. De Müller régebben más nézeten volt. Régi felfogása szerint őt
d) A c s o d a - e l m é l e t ,(W undertheorig) hívei közé sorozzuk. Ez az elmélet nem is elmélet, hanem éppen elkerülése minden elméletnek, ké
nyelmes hit a csodában. E szerint a nyelv eredete azonos az ember eredetével. Aki az embert terem
tette, az megadta nyelvét is. Finomultabb alakja ez elméletnek az, mely még tétet valamit, nem hagy mindent az ősteremtésre. Igv H ű m b ő l d t Vilmos, mint láttuk, bizonyos gyökökre viszi vissza
27 a nyelv alakjait s e gyökök teremtését hagyja azután a csoda martalékának. A mi R é v a i n k az isteni eredet mellett volt, G r i m m irt egy szép munkát a nyelv eredetéről, de alig jutott vala
melyes eredményre, körülbelül ő is ide tartozik.13 De ha lélektani rendszerrel mérlegeljük a dol
gokat, teljesen ez elméletek közül egyiket sem fogadhatjuk el. Hol hát a megoldás?
18. Wundt elmélete a nyelv eredetéről: a fejlődés elmélete. (Entwicklungstheoriej.
A nyelv eredete kérdésének megoldása a kér
dés helyes föltevésében van. A nyelv «ere
dete», ez nem is helyes kifejezés. Erről eszünkbe jut pl. a folyó eredete. Ha a folyó menté
ben visszafelé haladunk, végre csak eljutunk ahhoz a hegyi patakhoz. A nyelvvel nem így vagyunk. A nyelv szoros kapcsolatban van az emberi értelemmel. E kettő mintegy egymásba át- ömlik és ha akadna valaki, aki abba a szerencsés lehetetlen helyzetbe kerülne s visszaélhetné a rég
múlt fejleményeit, soha fel nem kiálthatna: ime, e pillanatban keletkezett a nyelv, előbb nem volt egyáltalán, most már itt van. A kérdés voltaképpen ez: milyen volt ama f e j l ő d é s útja, amelyen az ember tudattalan jeladásai nyelvi hangokká ala
kultak s olyan alakokká, amelyek fogalmak, gondo
latok, sőt egész gondolat-folyamatok hordozóivá lehettek? Benépesítik ez utat mozdulatok, taglej
tések, az emberi tudat funkciói, melyekben e tudat fejlődésének törvényei nyilvánultak meg. Az az út, utasaival, tárgya Wundt hatalmas néplélektani rend
szerének.
IV. A nyelv élete.
a ) A nyelv élete az egyénben.
19. A nyelv változásának első föoka. Az egyéni nyelv.
Kísérjük végig az egyén nyelvének fejlődését s tüstént szemünkbe ötlrk a nyelv örökös változandó- ságának egy főoka. Hangot adva, sírva jő a gyer
mek a világra. Milyen sokáig tart, mig folytonos figyeléssel, tanulással, annyira megy, hogy eldadogja első szószerü hangjait, azt az édes gügyögést, mely bearanyozza a gyermekszoba felejthetetlen poézisét.
Eleintén csak örömét, fájdalmát tudja kifejezni. Egy
szerre csak olyan hangokat hallat, melyek már a nagyok beszédében is előfordulnak. De még távol vain a beszéd tudásától. Mint egy kis néma: tárgyra mutat, taglejtéssel személyeket jelöl, igazán jelekben beszél. Újra éli a nyelv egész történetét. Elébb csak jeleket ismer. Majtlí e jeleket hangokhoz, a hangokat jelekhez kapcsolja. Megint hosszas fejlődés. A be
szédnek jelkisérete lehull, mint a diónak zöld burka. Nagyban használja és gyakorolgatja az ajak- és foghangokat.
De az igazi fejlődés ott kezdődik, mikor már a gyermek beszélni tud, mikor ifjúvá serdül. A n y e l v v á l t o z á s á n a k e g y i k f ö o k a , h o g y a z e g y é n , a k i a n y e l v e t b e s z é l i , s z i n t é n f o l y t o n o s a n v á l t o z i k . Ez a
20 nyelvváltozásnak t ö r t é n e t i oka. Specializál
juk egy kicsit az egyéni nyelv fejlődésének élet
történetét. Az ifjú gimnáziumba lép: megnépesül szókincse a diák-szótár furcsának tetsző alakjaival, öző nyelven beszélt, de Budapesten ez szintén f u r c s a. Már tanulgatja az új nyelvet, még szun v- nyad benne anyanyelvjárása, az, amit édesanyjától, dajkájától hallott, apró társaitól, kint a pusztán.
S aztán katona lesz. A diákszavak rétege eltolódik s kacskaringós katona-szólások, megmagyarosodott német kommandó-kifejezések foglalják el amazok helyét. S mily más lesz szókincse, ha bíró lesz, vagy ha politikus. S ha bármi lesz, hogy megvál
tozik évek múltán saját beszéde!
Mert az egyén egyéni életet voltaképpen nem él. Életviszonyaink társadalmakká hoztak össze bennünket s a nyelv e társadalmi életnek egyik formája. Azt a megtanult nyelvet, ahogy mi kap
tuk, mi is átadjuk természetünk, lelkünk, vérünk örököseinek. Az egyén elvész, élete csak annyi, mint a vízbe eső kő hullása. Egy pár hullámot ver, ki többet, ki kevesebbet, s azután a viz fel
színe megint csendes és sima.
20. Az egyéni nyelvfejlődés fázisai.
Az egyén nyelvének fejlődését különféle fázisokra osztani nehéz dolog, hiszen a határok pontos meg
állapítása szinte lehetetlen. Általában azonban azt tapasztaljuk — amint S a r b ó Artur kifejté1 — hogy más a g y e r m e k beszéde, más az i f j ú é , más a f é r f i é és ismét más az a g g é . Amint az ember gondolatvilága, érzései koronként változnak, változik beszéde is. A gyermek csapongó fan
táziája terjengős beszédre vezet. Az ifjú szókincse
hirtelen nagyra nő. Mind többet s többet absZtranál és igen élénken asszociál. De lassanként csendesebb lesz ritmusa, szabatosan használja szókincsét, a képzelet, a vágyak helyét «a mérlegelés, megfontolás foglalja el.» S ha hullnak a fogak s aggul a lélek, «ha a régi tapasztalatok pislogó mécsénél a külvilág eseményei iránti érdeklődés egészen meg
szűnik,» elmaradnak az absztrakciók és asszociációk s az agg szókincse ritkán lépi túl már a vegetativ élet közönséges fogalmi körét.
S a r b ó a gyermekbeszéd fejlődését mecha
nikai szempontok szerint h a t korszakra osztja.2
Ezek: I. É l e t t a n i s i k e t s é g é s v a k s á g (éhség okozta sírás); II. S z ó t a g o l a t l a n h a n g o k ; III. G a g y o g á s (kezdődik 5—6. hó
hónapban) ; IV. S z ó t a g o l t t u d a t o s b e s z é d ; V. A h a n g o s o l v a s á s ; VI. A h a n g c s e r e k o r s z a k a . E korszakok közül tisztán nyelvi szem
pontból semmi adatot sem nyújt a vizsgálódónak az I. , mert benne a legprimitívebb nyelvi elemek sem fordulnak elő; hangtani szempontból fontos a II. és III.; szó és jelentéstan szempontjából érdekes a III. és IV. Az V. korszak elején már körülbelül kialakult az egyén nyelve, a hangos olvasás csak épp oly befolyást gyakorol egyéni nyelve fejlődésére, mint pl. egy jó rokon állandó hangsúly-hatása, vagy az apa taglejtése. A VI. korszak nyelvi szem
pontból semmi különös fordulatot nem mutat az egyén nyelve fejlődésében
21. Nyelvérzék.
De mindaz, amit egyéni nyelvről mondhatunk, csak filozófiai absztrakció. Elszigetelt egyéni nvelv- élet nincsen, az egyéni nyelv voltaképen csak a
visszatérő nyelvi formáknak az a tömege, mely a közösség nyelvéből az egyénben, viszonyai, törek
vései miatt bizonyos állandósággal csoportosul. Kö
rülbelül így érti az egyéni nyelvet Hermann P a u l is, midőn ezt mondja: «Auf einem gewissen Gleich
masse in der Auswahl aus den möglichen Ausdrucks
formen beruht am meisten die charakteristische Eigentümlichkeit der individuellen Sprache.» 13 Ha tehát valaki kezdő életének nagy részét pl. egy tanyán, egy pusztán töltötte, a •népies kifejezések, nyelvaiakok nyelvkincsében nagy . részt foglalnak el. Ha ez az egyén keverékes nyelvű városi életbe
$ kerül, eleinte nem fogadja el a városi nyelv idegen
szerű kifejezéseit. Miért? Azt mondjuk, mert n y e l v é r z é k e nem engedi. A nyelvérzék tehát egyéni nyelvsajátság, mely mindenkinél más és más fokban és minőségben van meg. Az egyéni nyelv
érzékek összessége állapítja meg, mi helyes, mi nem helyes a közösség nyelvében.
b.) A nyelv élete a közösségben.
■
22. A nyelv változásának földrajzi oka.
Az egyének, mint láttuk, társadalmakká csopor
tosultak s egyes kisebb-nagyobb embercsoportok sajátos nyelvi közösségeket teremtenek. Ilyen nyelvi közösség él egy család tagjai közt, egy testület tagjai közt, egy gyár munkásai közt, egy helység lakói közt, egy táj lakói közt, egy politikai egység (vármegye, kerület) tagjai közt, egy földrajzilag elszigetelt vidék lakói közt, egy nemzet fiai közt — szóval mindazon társadalmi alakokban, melyek egy nemzeti nyelv korlátain belül, az életviszonyok miatt keletkeztek. És azonegy nyelvi közösségen belül különféle elvont fázisokat különböztetünk meg.
Г " " 1 1 ' ' ...^ ...— ’
31
32
Mert valamint az egyén nyelve, úgy a közös- I ségek nyelve sem állandó. S itt eljutottunk a nyelvi változásának második főokához, melyet a történeti
vel szemben f ö l d r a j z i n a k nevezhetünk. Kü
lönféle vidékek lakói önmaguk közt élénkebb érint
kezésben élnek, mint ugyané lakók más vidékek lakóival. A Dunántúl lakóinak északra és kelet felé a Duna határa. A közlekedési eszközök tech
nikájának nagy fejlődésével ugyan mindinkább vesz
tik választó erejüket a természetes határok, de ■ azért B a l a s s a József, midőn osztályozta a Dunán
túl nyelvjárásait, sok helyen a Duna vonalát vehette határnak. A nyelvváltozás földrajzi oka főként nemji is a jelenre, hanem a múltra vonatkoztatandó. A’
geográfiai izoláltság, a nomád élet dacára, állan
dóan új apró nyelvi közösségeket teremtett a nagy nyelvi közösségen belül, amelyekből aztán új nagy nyelvi közösségek támadtak.
23. Köznyelvek. 4 nyelvfejlődés centrális elmélete.
A nyelvi közösségek legfontosabb formái: a к ö z n у e 1 V e k, a nyelvjárások.
Ezen, hogy к ö z n у e 1 V, a nyelvi és nyelv*
tudományi köztudat általában kettőt ért: egy b e s z é l t nyelvi egységet s egy l e í r t nyelvi egységet. A beszélt nyelvi egységet nevezhetünk közbeszédnek, a másikat i r o d a l m i k ö z n y e l v- nek. Z о 1 n a i Gyula ezt i r o d a l m i n y e l v n e k nevezi, az előbbit a t á r s a l g á s n у e 1 v é*-nek s nincs okunk ezen igen találó elnevezéseket meg
változtatni. A kettő közt főként az a különbség, hogy a leirt köznyelv, természeténél fogva konzer
vatívabb, mondattana erősebben van kifejlődve, mondatszerkezetei bonyolultak. Az élő nyelv —
33
nem gondolva a szónoklásra, mely csak a legna
gyobb szónokoknál közelíti meg a közbeszédet s
; különben is irodalmi formákban alakul — az élő nyelv jobban kedveli a rövid mondatokat s amit az írónak mondat-árnyalatokkal kell kifejeznie, azt a beszélő könnyen kifejezi a hangsúllyal. 5
Minden köznyelv az őt beszélő egyének nyelvi műveleteinek összessége. Már pedig az egyén nyelve, mint láttuk, folytonosan változik. A folytonos változások az egy társadalmi rétegbe szorított nyelvi egyének közösnek vélt nyelvét állandóan változtatják. Fizikai és lelki, külső és belső h okokból nyelvi változás kél az egyénben. Dehogyis f marad az a társaséletben elszigetelten! Az egyén felkapja, szomszédja eltanulja s terjed az új nyelvi forma, mint a tóba dobott kő körött a gyürűdző hullám. E nyelvi változások egyéntől egyénhez ván
dorolnak. Soknál megmaradnak, nyelvének idősza
kokra vagy mindvégig jellemző sajátságai marad
nak. Sok egyszer használja s nyelvében látszó
lag nyomtalanul tűnik el e használat hatása; vagy csak homályos, analógiás hatásokra képes nyomai maradnak.
A nyelv élete hát folytonos hullámzás — mondanók. Csakhogy ez a szókép is sántít. Mert a tenger hullámai egy szélén állandóan változó, de tömegére nagyjából állandó anyagnak alaki nyil- vánulásai. Az élő nyelvnek azonban nincsen semmi állandó tartalma, hacsak az új nyelvi formák alkotásának útjait nem tekintjük an
nak. De ez utak higanyélete is merő álihatatlan- ság. Egymásba csavarodnak, szertefutnak szabály
talanul a beszélő nyelvegyének ajkain s rendszert beléjök filozófiailag fejletlen ó-grammatikusok ad
tak s a rendszertelenségnek ez erőszakos gram
matikai rendszereit a maradi hagyomány állandósító.
Dr. Rubinyi: Ált. Nyelvtudomány. 3
34
Egyetlen megfigyelés reális a nyelv életének magyarázásában. S ezt röviden a politikailag, föld
rajzilag szorosabban együvé tartozó társadalmi em
bercsoportok beszéde c e n t r á l i s é l e t é n e k nevezhetjük. Az elméletet, amely a nyelvfejlődés útjait a centrális élet megállapításával magyarázza, röviden a n y e l v f e j l ő d é s c e n t r á l i s e l m é l e t é n e k nevezzük.
Az új nyelvi formák alakulása annál könnyebb, mennél közelebb vannak a beszélő egyének egy
máshoz, mennél többen és mennél többet vannak így közel egymáshoz. E közelvalóság különösen kedvező a nagy városokban és ennél sokkal ked
vezőtlenebb a vidéken, a kis városokban, a tanyá- '' kon stb. A nagyvárosokban az új nyelvi formák útjai sűrűn keresztezik egymást. E keresztezéseken a nyelvi fejlődés mintegy összesűrüsödtk s a fejlő
dés ez elevenebb helyeiből sugárzanak ki az új nyelvi fejlődés útjai: e keresztezések új fejlődések középpontjai lesznek. Nem szabadna tehát azt mon
danunk, hogy a nyelv f e j l ő d i k , mert hiszen e fogalom a történésnek bizonyos irányait teszi fel.
Már pedig a nyelvi változások nem geometriai irányokból indulnak. Az imént alakult fejlődési centrumból kiinduló sugár már tövében áttörhet egy más sugarat s új centrum szülője lehet. Pozitíve tehát csak annyit mondhatunk, hogy a n y e l v é l e t e c e n t r á l i s t e r m é s z e t ű , vagyis apró fejlődési gócpontokból kiinduló; de ne feledjük, hogy e centrumokban sincs semmi állandóság.
Tiszavirág életük megérzékíthetetlen.
Ez a centrális életű nyelv a városok, helységek határain túl megszakadna s tényleg kisebb föld
rajzi egységekre bomlana, ha az emberek egész életüket azonegy helyen töltenék el. Ámde a foly
tonos utazgatás s a modern közlekedési vívmá-
-
35 nyolc (gőzhajó, vasút) ezeket a földrajzi egysé
geket is óriási nyelvi centrumokká tették s a belő
lük kiinduló nyelvi fejlődések útjai valóban — a vasútak és hajójáratok. (Vasúton hozták pl. Buda
pestre a cselédleányok az özést, stb.) E közleke
dési eszközök lehetővé tették, hogy az irodalom a könyvnyomtatás dajkáló karján egy új nyelvet adott az emberiségnek. És pedig olyat, amely valóban állandó, legalább az u n. beszélt köznyelvhez képest állandó. Ez az u. n. i r o d a l m i n y e l v . Milyen ennek az élete?
Voltaképpen: semilyen. A papírra rögzített
£ nyelv már nem nyelv. Emléki képe csak egy meg
történt nyelvi alakulásnak. Általa nyelvi formákat asszociál tudatunk. Csakhogy az a bökkenő, hogy a szerint, hogy ama pillanatban mely nyelvi cen
trumok körébe tartozunk, más és más az, amit ez írott emlékekhez kapcsolunk. És hallottam már, hogy özően Olvasta a nyomtatott szöveget a sze
gedi és hallottam már, hogy ezően olvasta ugyan
azt a debreceni.
De a dolog lélektani természete magyarázza, hogy ennek a beszédrajznak van tényleges nyelvi hatása is. Á l l a n d ó s í t . Alig nehány száz éves a nyomtatás s imhol mondatszerkezeteket adott a nyelveknek, de annyit, hogy a könyvnyomtatás nélkül a fele sem fejlődött volna ki. A beszédben nincsenek bonyolult mondatszerkezetek. Az írás
ban tovanőnek e mondatkapcsolatok, akárcsak a dinnye indái, amelyek a főgyökér vagy főtő el
halása után is fejlődnek és új gyökeret vernek a a földben.
A fejlődés útja azután a következő:
A leirt mondatok analógiájára eleven mon
datot alkotunk és alkalomadtán, különösen a sokat beszélő, kicsit mondó politikai és nagyvárosi tár-
3*
36
’
sadalmi életben e mondatokat természetellenes szó
noki pózokban felhasználják. Minő szédítő út a tanyai paraszt mesemondásától az országos poli
tikus végéremehetetlen körmondatáig!
Ennek a leírt nyelvnek sok nyelvi hatásán kívül igen figyelemreméltó szómegőrző sajátsága. S egy nép az irodalma nagy, helyesebben: hatásos íróinak nyelvében él.6 Ezek a leírt szóhasználatok szintén mulékony nyelvi jelenségeknek megrögzítései. Mint a beszélő egyén az élő beszédben, a nagy, a hatásos író is (ez irodalmi nyelvegyén) írásában sok újszerű szót, jelentést használ. Minden nagy író nyelvújító, mert minden nagy író nyelvegyéni- J ség. «Minő bámulatos eszköz a nyelv a nagy író- л művészek kezében! Folyton élünk vele és alig sejtjük mélységét, fordulatosságát, jellemző erejét.
A költők mintegy bányát építenek benne, új nyelv
anyagot hoznak felszínre, mélyebb, színesebb jelen
tést adnak a közkeletű szónak, feltámasztanak el
halt kifejezéseket, ismét megaranyoznak elfakult kifejezéseket és meggazdagítják és bővítik lel
künket azzal, hogy meggazdagítják és bővítik nyelvünket.» 7
24. Nyelvjárások.
Láttuk már, hogy a nagy közösségeken belül apró közösségek vannak s ezeknek nyelve is sajá
tos új tulajdonságot mutat. A n y e l v j á r á s n e m e g y é b , m i n t e g y i l y e n k i s e b b k ö z ö s s é g n у e 1 V e. Így értelmezve a dolgot, a szaknyel
vek is csak nyelvjárások. A hajósok közt százával élnek műkifejezések, amelyek tímárok előtt isme
retlenek s viszont. De nemcsak mesterségeknek van sajátos nyelvjárásuk. Egy nagy város bizonyos
