n y e l v k e v e r e d é s t , a h a n g u t á n z á s t (vő.
a szókölcsönzés hangtani problémáit) már láttuk.
Sok zavart okozott már az elvárt nyelvfejlődésben az írás is.
Az írás, még töké!_t:sebb alakjában й tökélet
len mása a beszédnek. S mert már hosszú idő óta írásban rögzíti meg az ember beszédét, nyelvét, az írásnak, mely hosszú ideig inkább eíimolögikus volt, nagy hatása volt a nyelv életére, hiszen az - , írás a nyelv konzervatív elemeinek melegágya. Még fontosabb hatást tapasztalhatunk olyan nyelveknél, hol az írásra sajátos jelek vannak. Az arab írás sok anomáliát teremtett az oszmanlibam A cirill be
tűkben meg sok a felesleges (pl. a kemény jel) a zavart okozó. Japán újabban elveti a chinai írást s az internacionális latin betűket akarja alkalmazni. E törekvés a szlávoknál is megfigyelhető, de a lengyelek és horváíok mellett az oroszok s a szerbek nem tudtak megszabadulni a cirill betűk nyűgétől. Az oszmanli, vallásos okokból, még kevésbé az arabtól.
Az írásnak nyelvi következményei még nin
csenek mindenütt rendszeresen összeállítva. De pl.
a magyarban a nyelvújítás munkásai megállapították (S z i 1 y, Ny.U.Sz.), hogy c szók: f ö v e g, к ö g, m i n t a , n e in tő , s i r á m , v e z e k e l n i stb. köz
nyelvivé vált sajtóhibás alakok.
Annyi bizonyos, hogy az élő beszédhez arány
lag a legközelebb vannak a latin ábécé betűi s ezeknek módosított alakjai. A párisi A s s o c i a t i o n p h o r t é t i q u e új nemzetközi fonétikus ábécét talált ki s folyóiratában, а «М a j t r e P h o n 9^
40. írás. Fonétikus írás.
59 t i q u e» minden számában különféle nyelvek
ből való szövegek vannak közölve. Magyar szöveg is van benne, Balassa átírásában.
Az egyes tudományok maguknak állítottak össze jelölő ábécét. A magyar és a finugor nyelv- tudomány jelöléseinek táblázata össze van állítva Balassa fonétikájának függelékében. Az indo- germanistáké B r u g m a n n - D e l b r ü c k nagy Grundrissában s ennek rövidített Brugmann-féle alajában.
Általában úgy vagyunk az írással, mint az élclapok szövegtelen, tréfás képsorozatával. Meg
értjük a tartalmat, de a képecskék csak egyes jeleneteket ábrázolnak s két kép között nekünk sok cselekményt ki kell találnunk. De a nyelvésznek a följegyzett nyelvállapotok csak ötletszerű, vé
letlen jeleneteket adnak, nem pedig tudatosan meg
figyelt nyelvállapotok rajzait. Nem csoda hát, ha sokan elvetik a nyelvemlékeket s nem tartják őket megfelelőknek nyelvészeti problémák megoldásához.
b. A szavak élete.
d) A szavak külső élete. Az alaktan.
41. Uj szóalakok keletkezése.
A szavaknak s áltilában a nyelvbeli alakoknak nincsen külön külső és belső élete. Mégis vannak életükben egyes olyan nyilvánulások, amelyek in
kább vonatkoznak a szóalakok külső test-állapo
tára, inkább érzékelhetők. A szavakhoz pl. j á r u-
1 é к о к kerülhetnek: elölről ( e l ő s z ó c s k á k , i g e к ö t ők) hátulról ( r a g o k , k é p z ő k ) köz- bül (i n f i X u m о k, pl. nasaiis infixumokat t.szünk fel egves idg. gvökerekben).* De új szavak keletkez
hetnek e járulékok elveszése s végül meglévőknek
60
ö s s z e t é t e l e által is. Mind e kérdéseket a hagyományos grammatika az a l a k t a n fejezetei
ben tárgyalja.
42. A grammatikai terminológiának legnagyobb része az alaktan körébe vág. A nyelv
tani terminológia azért igen fontos, mert egy csa
pat gyakran használt köznyelvi (szaknyelvi) szó s mert szoros kapcsolatban van minden korban az illető kor nyelvtudományi törekvéseivel. Termi
nológiánk legnagyobb része görög eredetű. A gö
rög terminológiát latinra fordították, de igen rosz- szul. A legtöbbjét a fordítók félreértették. Maga óz a szó g r a m m a t i c u s görög nyelvtanítót jelen
tett, ki a rómaiaknak tanítá Hellas nyelvét.8 A nyelvtudomány nagy botlásaiból В r u g m a n n is példának a grammatikai terminológiát említi, mint számtalan ferdeségnek («Verkehrtheit») és tudo
mánytalanságnak gyűjteményét. 9 A c a s u s nem egyéb, mint a görög p t o s i s fordítása. E termi
nusok : n o m e n , v e r b u m , n u m e r u s , g e n u s a logikai grammatikának alkotásai (vö. 53—56 c.).
Az artikulus (gör. a r t h r o n ) valamint a s z á m és c a s u s különbségének A r i s t o t e l e s a fel
fedezője (vö. 54. cikk). De Aristoteles a r t i k u - 1 u s-on még általában kötőszót értett. A d u a l i s - nak Zenodot a felfedezője. 1 0 A g e n i t i v u s mást jelent, mint amit jelölni akar, nem szárma
zást, nem azt a viszonyt jelöli, mely apa és fia közt fennáll, hiszen akkor a görögben is g e n n e - t i к é-nek kellett volna lenni, pedig g e n i к é volt.
Ez pedig a görögben azt jelentette: c a s u s g e n e r a l i s . Ugyanez az eset állt elő nálunk, midőn magyarrá akarták tenni a nyelvtani műnyelvet s ezt, hogy а с c u s a t i V u s: V á d 1 ó val fordították,
61
A purista hajlamok egyáltalán nagygyá duzzasztot
ták az európai nyelvekben az új nyelvtani termi
nusok számát. Most már a latin alakokból indul
tak ki. Különösen a nem román nyelveket kell itt tekintetbe vennünk. Az a d j e к t i v u m-ot B e i
f ü g u n g-gal, m e 11 é к n é v-vel fordították; az orosz grammatika is a melléknevet i m j a pr i - 1 a g á t у e 1 n о j e-nak (mellétett név) nevezte.
P r o n o m e n német F ü r w o r t , magyar n é v- m á s, orosz m j e s z t o j m j e n y i j e (pro-nomen).
Stb.n
43. Elvonás.
Ez a szóalkotásnak az a faja, midőn egy szónak, vagy egy összetételnek egy része kiszakad az egészből s önállósulva új életet kezd. így elvonás történik akkor, ha egy szóalakból elhagyják a kép
zőket, ragokat. így lett a régi ü d v ö s s é g szó
ból az ü d v ö s alakon át ü d v. De ezenkívül igen gyakori az elvonásnak az a faja, midőn egy összetett szónak egy tagja társától elszakadva új önálló életre kel. M i k s z á t h munkáiban gyakran találkozunk a f e n c s e 1 szóval,12 melynek nála jelentése к e n. A szó újabb szótáraink egyikében sem fordul elő, bizonyos, hogy Mikszáthnak tudat
talan elvonása a gyakori és régi k e n c s e l - f e n - c s e 1 összetételből. Végül nem ritka a szótőnek rágós alakból való elvonása. Pl. g u r i g a a g u r i - g á 1-ból, n u m é r a < n u m e r á l , i r k a <C^ i r k á i
stb.18 , _, j
44. Kombináló szóalkotás.
A szóalkotásnak e faja, mint már láttuk, ana
lógiás fejlődés. A szókombinálás nem egyéb, mint
62
a rokonértelmű szók összeelegyítése.14 Dunántúl él ez alak : z s i n a j. Nyilván a z s i n a t és a zs i - V a j elegyedése. Régi s z ő k e v é s z : s z ő k é v é n у -f- g у ü 1 e v és z. К ó s ‘ о 1 í t : k ó s t o l —}—
i z e 1 í t. Paul e processzust k o n t a m i n a t i o n - nak nevezi.15 A 15. és 16. században élt e német szó: G e m ä l d n i s . Nyilván G e m ä l d e és Bi l d - n i s elegyedése. G e l ö b d n i s , G e l ü b d n i s : G e l ü b d e - j - G e l ö b n i s . Schillernél olvassuk ezt: g e w a h r n e h m e n ; ebből lett: w a h r n e h- m e n - |- g e w a h r w e r d e n.16
45. Szóösszetétel.
Ha két szó ügy összetapad, hogy egy fogalom állandó vivője lehet, összetétel keletkezik. Az ösz- szetétel által megeshetik, hogy a kettőnek együtt más lesz jelentése, mint külön, összetétel nélkül volna. K i s a s s z o n y e két szóból áll: k i s és a s s z o n y . Mint összetételnek más lett jelentése, mint k l e i n e F r a u . Gyakori eset, hogy a két szó alakilag is ügy összeolvad, hogy az összetételnek nyoma vesz s csak a tudomány bizo
nyítja még, hogy az a szó összetétel volt. Ezek az u. n. e l h o m á l y o s u l t ö s s z e t é t e l e k . Pl.
ü n n e p i d n a p ( = szent nap) volt. Ugyanez az az i d szó van az i d v ö z és ü d v ö z szavakban.
N y o l c , k i l e n c , h a r m i n c számnevek második felében egy tizet jelentő m i s számnév van. T a v a i is összetétel valószínűleg. Az első tagja egy rámu
tató névmásból lett, a második egy é v-et jelentő szóból.
В ) A szavak belső élete. A jelentéstan.
46. A jelentéstan fontossága.
A nyelv életének általános tárgyalásánál láttuk, hogy számos ok miatt állandó változás a nyelvnek élete. Ezért nem csoda, ha azonegy kor tagjai között, sőt azonegy egyén különböző óráiban is más és más jelentések kapcsolódnak egyes szóalakokhoz.
Mennél műveletlenebb valaki, annál határozatla
nabb jelentéssel élnek lelkében a szóalakok. Külö
nösen a lélektani módszernek előtérbe jutásával került fontos szerep a jelentéstan számára, lett mintegy a legérdekesebb és legfontosabb — mert kultúrtörténeti kapcsolatit — gócpontjává a nyelv- tudományi kérdéseknek.
A jelentésváltozásnak már ismert főoka a nyelv
nek öröklése. «Jelentésbeli eltéréseknek — mondja S i m o n y i — se szere, se száma a gyermeki beszédben: a gyerek sok-sok félreértés és helyre- igazítás után tanulja csak meg, hogy kifejezéseinkkel körülbelül ugyanazt az értelmet kösse össze, mint a felnőttek.» A jelentésfejlődésnek nevezetes oka, az említetteken kívül, hogy a szóalakok az em
beriség legnagyobb részénél s a szavak többségé
nél csak igen bizonytalanul körülhatárolt jelenté
sek vivői.
«Egyszer — beszéli L o c k e — «igen tudós és szellemes orvosok társaságában voltam, ahol éppen arról vitatkoztak, hogy vájjon az ideg
rostokban van-e valami folyadék. Miután már soká vitatkoztak tagadó és igenlő érvekkel, én, aki sej
tettem, hogy a vita legnagyobb része inkább a Szavak jelentése körül forog, mint a dolog felfogásá
nak igazi, lényegbeli különbsége körül, arra kér
tem őket, hogy mielőtt folytatnák e céltalan vitat*
lanatra» — mondja Locke — «ez indítványon el
csodálkoztak és hogyha kevésbé szellemes em
berek lettek volna, talán még frivolnak is tarthatják vala, hiszen senki sem volt köztük, aki ne hitte volna, hogy a f o l y a d é k szó jelentését töké
letesen érti, ami különben véleményem szerint nem a legbonyolultabb szubsztancianevek közé tartozik.
Kisült — beszéli tovább Locke — «hogy mindnyá
jan mást és mást értettek f о 1 у a d é к-on s hogy voltaképen a dolog lényegében megegyeztek, mert arra az eredményre jutottak, hogy csak kevés el
téréssel mindnyájan hisznek egy az idegrostokon keresztülfutó folyékony, finom anyag létében. A különbség köztük az volt, hogy minek lehetne ezt nevezni: l i q u o r-nak, vagy f i ú i d-nak.
47. Jelentéstani alapfogalmak.
A jelentéstannak eleddig két zárt rendszere van.
Egy logikai s egy lélektani rendszer. Az első a P a u 1-é, a második a W u n d t-é. Elméleteik rendszeres ismertetését elmellőzve,20 csak nehány általános nyelvtudományi fogalom ismertetésére szorítkozunk.
a) B e d e u t u n g s d i f f e r e n z i e r u n g . E terminus egy rendkívül gyakran előforduló jelen
tésváltozást jelöl.21 Részint az analógiás fejlődé
sek útján ugyanis, részint különféle irányokból jövő, de egy pontban találkozó jelentésváltozások által, részint pedig oly kölcsönszók átvételével, melyre a kölcsönvevő nyelvben már van szó, majd
nem minden nyelvben előfordul, hogy azonegy fogalomra két vagy több kifejezés él. Mi sem
65