SZEM LE
847
seihez hozzátette még, hogy a mai erőforrásvráfor- dítások mellett szóba sem jöhet ,,high technology"- eljárások alkalmazása. A hozzászólók között jelen- tős tényeket emelt ki az a kardiológus hozzászóló, aki a cardiovascularis (szív- és érrendszeri) mortali—
tásra irányította a figyelmet. Évi 20—23 ezerre teszi
a coronariás (koszorúér) eredetű mortalitásnak azt a részét, amelyért az egészségügyi ellátás hiánya a felelős. Nincs cardiovascularis szűrőhálózat, a do- hányzás, az alkoholfogyasztás és a test túlsúlya pedig egyenesen vezetnek az ilyen megbetegedések—
hez, Hozzátette még, hogy a mai várható élettarta- mok mellett cinizmusnak minősül a nyugdíjkorha- tár emeléséről vitatkozni. Egy másik hozzászóló a társadalmi oldal szerepét érintve, a családtípuson—
ként, társadalmi rétegenként tapasztalható egészsé- gi állapotbeli és halandósági különbségekre hívta fel a figyelmet. A szűrés mint preventív eszköz haté- konyságát a mit? kit? milyen eszközzel? kérdésekre adott válaszok döntik el. Ma például nyugaton már többen elvetik a cardíovascularis prevenció céljából
alkalmazott hypertonia- e's koleszterin-szűrést, mi- vel nem tartják elég hatékonynak. Vavro' István, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyette- se megjegyezte, hogy a morbiditás és a mortalitás szempontjából legveszélyeztetettebb népességcso- portok a bűnözés szempontjából is leginkább érin- tettek.
A feltett kérdésekre és a felvetett problémákra
adott válaszában Józan Péter kiemelte, hogy a halá-
lozási viszonyok túl robusztusak ahhoz, hogy a környezetnek az egészségi állapotra, illetve a halan- dóságra gyakorolt hatása kimutatható legyen. A
megelőzés terén a nevelést tartotta elsődlegesnek,
de szerinte a helyes életvitelnek már a fogamzás előtt kell kezdődnie. A morbiditási és mortalitási viszonyok további romlását lassítani, megakadá—
lyozni, majd javulását elérni csak akkor van esé- lyünk, ha olyan helyzetet teremtünk, amelyben a helyes választás az egyének számára egyúttal köny- nyű választás is.
Dr. V. G.
MAGYAR SZAKIRODALOM
RÓNAI ANDRÁS:
TÉRKÉPEZETT TÖRTÉNELEM Püski. Budapest. 1993. 262 old.
A Püski Kiadó jó szolgálatot tett mind a magyar
memoárirodalomnak, mind a legszélesebb értelem-
ben vett statisztikának, midőn újra közreadta Ró—
nai András földrajztudósnak a visszaemlékezéseit.
Az 1989-es első kiadás (Magvető könyvkiadó. Bu- dapest. 1989. 349 old.) ugyanis már a könyvtárak- ban is nehezen hozzáférhető.
Ez a mű a legnemesebb értelemben vett tudomá- nyos ismeretterjesztés, a magyarságtudat formálá—
sának előmozditója, de ugyanakkor a magyar sta- tisztikai tudomány történetének is egyik becses do- kumentuma, mert a földrajztudós tagja volt az 1922-ben megalakult Magyar Statisztikai Társaság- nak és — Teleki Pál halála után —— igazgatója az abból kinőtt Államtudományi Intézetnek.
Rónainak mondhatni két teljes élet jutott osz- tályrészül, mert az Államtudományi Intézet felszá- molása után földrajztudósból, a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársaként, világhírű geoló- gussá tudta átképezni magát. Véleményem szerint azonban statisztikusi munkásságáról sem szabad megfeledkeznünk, ezért emlékezéseiből is ennek né- hány lényeges vonását kívánom kiemelni. Számára mind szükebb, mind tágabb hazája — Erdély, illet-
ve Magyarország —— nem csupán ,,térkép", hanem a magyarság és az európaiság elválaszthatatlan öt—
vözete volt, melyet egész életművével védett és szol—
gált.
Trianon után menekült diákként kijárta az em- beri nyomorúság iskoláját, tudósként elvesztette intézetét, s magyarként végigélte a ,,második Tria- nont". Emlékezéseiben is e három tragédiára kon—
centrál, ezeknek igaz és hű krónikása. A tények és a személyes tapasztalatok visszafogott, sokszor majdnem száraz felsorakoztatásával nagy erővel tárja fel e tragédiákat, s közben patrónusának és mesterének, Teleki Pálnak is nagyságához méltó emléket állít.
Teleki megszervezte az elszakított magyarság helyzetének tudományos figyelemmel kísérését az Államtudományi Intézet keretein belül, és Rónait ebben az intézetben ,,utódává", a gazdasági és poli- tikai földrajz professzorává formálta.
A múlt század végén terjedtek el a teljes körű statisztikai dokumentáción alapuló világatlaszok, s ezekben törekedtek a nemzetiségi viszonyok kimu- tatására is. Ezzel egyidőben felvetődtek a statiszti—
kai tudományban a ,,statisztikai térkép" elméleti problémái.
Az első világháborút lezáró trianoni békeszerző- dés során olyan durva módon közelítették meg a nemzetiségi kérdést, hogy ez Telekit e probléma
848
újabb és intenzívebb átgondolására késztette. íg y
született meg a hires ,,carte rouge" (vörös térkép), melynek alapgondolatát az 1937-ben, Párizsban tartott, a békés változásoknak szentelt nemzetközi kongresszuson terjesztette elő mester és tanítvány.
(Teleki, P.———Rónai, A.: The different typesof ethnic mixture of population. International Studies Con—
ference. lOth Session: General Study Conference on Peaceful Change. Paris. 1937. Budapest. 1937. 30 old. 4- térkép.) Itt mutatták be, hogy a nagy nem- zetközi atlaszokban teljesen aránytalan az egyes nemzetek és nemzetiségek térbeli ábrázolása. Példá- ul 43 millió franciát 3410 négyzetmilliméteren, s ugyanakkor 6,5 millió svédet 2150 négyzetmillimé—
teren, 10 millió magyart 730, 12 millió románt 1340 négyzetmilliméteren ábrázoltak az ekkori atlaszok.
Arra is rámutattak, hogy a jugoszláv statisztika a
horvát, a szlovén, a macedon és a bosnyák nemzeti—
ségeket is szerbként tünteti fel. Az Államtudományi Intézetben a statisztikai térképek problematikáját olyan egyedülálló tudományos alapossággal dol- gozták ki, hogy annak módszertana kiállta a törté—
nelem próbáját az úgynevezett első és második ,,bé- csi döntések" során is.
Ez az a ,,térképezett történelem", melyet Rónai András tömören, de minden eddigi történetírásnál egyértelműbben és közérthetőbben világít meg a gazdasági és politikai földrajz, valamint a statiszti- kai térképek alapján, melyek —— színesnyomás hiá- nyában is —— mintaszerű tipográfiával, gazdagon illusztrálják művét. Az a néhol ma is felbukkanó
SZEM LE
nézet, hogy Trianonban nem történt semmi ,,igaz—
ságtalanság" a magyarsággal szemben, vitathatóvá válik az emlékirat fényében. Sőt arra is rámutat, hogy nem csupán a magyarsággal, de más nemze—
tekkel és nemzetiségekkel is ugyanez történt a má- sodik világháború által kialakított ,,status ciao"
folytán. Ennek igazát napjainkban a déli határun- kon túli tragikus események is bizonyítják.
A mai olvasó számára Rónai emlékezésének ta- lán legkeserűbb része a beszámoló a nagymúltú Államtudományi Intézet, majd Teleki Pál Tudomá- nyos Intézet l945-ös megszűnéséről, éppen abban az időszakban, amikor a második párizsi békeszer—
ződés magyar részről való ,,elökészítésénél" arra a legnagyobb szükség lett volna. De ami még ennél az ,,önüavágta-sebnél" is megdöbbentőbb, az annak dokumentálása, hogy már az 1945-ös demokratikus koalíciós korszakban is mily nagy szerepe volt a katonailag jelenlevő szovjet világhatalom és hazai csatlósaik tudatos tevékenységének, mellyel a rosz—
szul szervezett, kapkodó és koordinálatlan felkészü—
lést a ,,megismételt és második Trianonra" eleve, már a párizsi nagyhatalmi döntés előtt vakvágányra futtatták.
A könyvet olvasva a magyar statisztikusoknak és a magyar statisztikai tudománynak önvizsgálatot kell tartania, mert Teleki és Rónai tudományos hagyatéka még nem foglalta el az őt megillető helyet sem tudatunkban, sem munkánkban, sem annak intézményes kereteiben.
Dr. Horváth Róbert
