A magyar gyáripar helyzete 1922-ben

.nl--:---ucuuuu-!lII-IIUIIIIIIIIInn-lu-II-nlllll""u.II-Il.lllll-u-lllllllI-lllI-ulu.n-llnulsvlilur Illlllllllllll-l

e IPAR

A magyar gyáripar helyzete 1922-ben.

Situation de llindustrie manufacturiere hongroise en 1.922.

Résmne'. —— Le rapport sur la situation de llindustrie manufacturiere de 1922 sur la base des résultats préliminaires, sera publié dans la Berne successivement, suivant les princi- pauoc groupes de llindustrie et dyapres l'ordre

du dépouitlement.

Daprés lintroduction, gui fait motiver la publication tardive des résultats détaillés des relevés statistigues sur la production et exploitation manufacturiere de 1921 et 1922, le premier chapitre traite la construction de machines , en comparant le nombre des exploi- tations de construction de machines, leűectif des ouvriers et la valeur de la production annu- elle alec, les données de la derniőre année de paix de celle de 1913, et avec les résultats préliminaires du relevé statistigue de 1921.

Parmi les branches industrielles les plus dé- veloppées de la Hongrie, celle de la construction de machines, a pris depnis 1921 de nouveau son essor. Én 1922 se fondaient 10 nou—

celles fabrigues de machines, de sorte gulil y avait en tout 180 ateliers en exploitation, et le nombre des ouvricrs employe's dans l"industrie de construction de machines augmenta de 33'3 mille ft 40'5 mille. La valeur de la production de lyindustrie de construction de machines tombait, en 1921 a 80'4 millions de couronnes or par rapport it la derniere année de paix, guand dans le territoire de la Hongrie actuelle 138 ateliers de construction de machines ont produit des articles de l'industrie en valeur de 226 3 millions de couronnes, mais leur pro- duction sem déja en 1922 a 1039 millions de couronnes or. C'ependant la valeur de la production apres la guerre peut étre évalue'e, par suite de llaugmentation du pouvoir dlachat de la couronne-or en Hongrie considérablement plus haute.

Traitant la capacité de production des ateliers de construction de machines, llauteur fait ressortir la formation des salaires pages et les frais principaum de la production et de l'exploitation en mentionnant la grande lutte des fabrigues de construction de machines contre la hausse des matieres premieres, grevant en merne temps tres sensiblement les ouvriers, parce gu'elle a fait impossible llamélioration

desirable des salaires.

Par suite de l'augmentation de la produc-

tion des ateliers de machines, chague exploi—

tation a consomme'e en 1922 en moyenne 1117 tonnes de charbon, en comparaison des 975'2 tonnes de charbon utilisées en moyenne pendant llanne'e 1921. Cependant, ce fait prouve déja, lléconomie avec les stocks de charbon, car pendant gue les fabrigues de machines hon—

groises ont consommé en 1921 pour chague pro—

duction en valeur de 100 mittiers de couron- nes or 206'2 tonnes de charbon, cette guantite' diminua en 1922 (11933 tonnes. Nous com- muniguons la répartition des données dleztploi—

tation de la construction de machines suivant les sous-groupes dans le tableau a la page 120.

Le centre de la fabrication de machines hongroises se trouve a Budapest, ott 70 fabrigues de machines étaient en exploita—

tion avec 22 milliers d ouvriers. Chague fabrigue de machines a consomme'e plus de 150 milliers de tonnes de charbon et 11 mille tonnes de lignite. La valeur moyenne de la production des ateliers de construction de machines était de 863 mille couronnes or tandisgue les autres fabrigues du pays n attei- gnaient en moyennc gu une production mogenne brute en valeur de577 milliers de couron—

nes or.

Tapasztalatok az adatgyűjtésnél és fel- dolgozásnál.

Experiences faites pendant lc recueil et lc de'pouille- ment des données.

Az ellenséges megszállás után a meg- maradt Magyarország teljesen legyengülten, gazdasági erőforrásaitól megfosztva, jövőtle- nül állott s nézett szembe dermedt lélekkel a kétségbeejtő valósággal. Az 1920. évben még oly erőtlen volt az ország, hogy meg sem kezdhette a nagy küzdelmet, a gazda- sági újjáépítés munkáját. Az 1921. évvel indul meg a küzdelmes esztendők sorozata, de nem úgy, hogy folyton könnyebb évek váltsák fel a súlyos munkában eltöltött, esz- tendőket, hanem hogy egyre nehezebb, gond—

terhesebb, válságosabb idők következzenek.

Magyarország gazdasági újjáépítésének statisztikai megfigyelésére kezdő időpontul ezért az intenzívebb gazdálkodás első eszten-

dejét, az 1921. évet választottuk. Az 1921.

évben veszi ugyanis kezdetét az újjászerve-

3—4. szám.

___ 118 _— 1924

zett bányászati, ipari termelési és pénzügyi statisztika, melyek megindítása azonban a reformok kiépítésével és az előmunkálatokkal járó időveszteség miatt csak az 1922. év Vége felé történhetett meg.

Az ipari termelési és üzemi statisztikai adatgyüjtés főbb eredményei alapján már ismertettük a magyar gyáripar helyzetét az 1921. évben. Ezúttal gyáriparunk 1922. évi állapotáról kívánunk tájékoztató képet adni az ipari termelési statisztikai felvétel máso- dik évfolyamának előzetes adatai alapján, ragaszkodva ahhoz a tervszerű elgondoláshoz, melyet az iparstatisztikai reform keresztül- vitelében kitűztünk s amelynek az 1922. évi termelési statisztika főbb eredményeiről való beszámolás a második állomását jelenti.

Az ipari termelési statisztika történeti fej- lődéséről, feladatairól és az adatgyűjtési nehéz- ségekről már szólottunk a Szemle mult évi

3—4. számában. A magyar iparstatisztika

reformjáról írt tanulmányban ismertettük az 1921. évben megindult ipari termelési és üzemi statisztika kiépítését, az évenkint folyó gyár- ipari statisztikai adatgyűjtést s az 1923. év- ről tervezett kisipari felvételt, melyek ered- ményei alapján az 1924. évtől kezdve az egész magyar iparról évenkint új, az üzemi és termelési viszonyokat csaknem teljességében ismertető adatok állnak majd rendelkezésre.

Azóta két évi adatgyűjtés folyt le, telve a már ismert akadályokkal és egészen új, váratlan nehézségekkel. De a magyar ipar- statisztika történetében új korszakot jelentő reform munkálatai tervszerűen folynak tovább:

az adatgyüjtés nem zárul le, amíg az anyag teljesnek nem lesz mondható, erélyes után- pótlási és helyesbítési eljárás folyik, azután a vállalatok besorozása a gyárak csoportjába

és a berendezésüknek, termelésüknek meg-

felelő iparágakba.

Azonban míg ez a nehéz munka folyik, gyorsan pereg az idő s fenyegetni kezd az idő—

szerűtlenség veszélye. Mert ha valamikor nehéz volt elkerülni azt, hogy a statisztikai adatok elavulttá váljanak, úgy ma, amikor a gazdasági élet képe óráról órára változik, lehetetlen gon—

dolni is arra, hogy országos statisztikai fel- vétel eredményei a gazdasági helyzet tükör—

képét adják. Erre a feladatra módszeres ipari termelési statisztika nem is vállalkozhatik, amint nem is várja senki azt, aki a rendszeres statisztikai felvételek lefolytatását ismeri.

A gyáripari termelési statisztika sem tűz- hetett ki tehát feladatául mást, mint a leg- nagyobb körültekintéssel lefolytatott statisztikai felvétel után minél mélyebbre ható szaktu-

dással oly bázist létesíteni, amely a gazda—

sági élet alakulásának állandó figyelemmel kísérése mellett, mindenkor teljes tájékozta-—

tást nyujthat gyáriparunk termelési és üzemi viszonyairól. Azáltal ugyanis, hogy a gyár- ipari termelési statisztika minden gyári jel- legü ipartelepet évről évre alapos vizsgálat alá vesz, a gyári berendezések alapján meg- állapíthatja az üzem termelóképességét, az alkalmazott munkások, üzemi idő, elfo- gyasztott energia és felhasznált nyersanya- gok figyelembevételével pedig megbírálhatja a kimutatott tényleges termelést. Igy megvan a lehetősége annak, hogy a statisztikus, aki az ipari termelési adatgyüjtés eredményeit tudományos Vizsgálat tárgyává teszi, az adat—

felvételtől a közzétételig eltelt időben történt eltolódásokat kiküszöbölhesse s biztos alapot találhasson a háború előtti állapottal vagy a nemzetközi adatokkal való összehasonlításra, éppúgy, mint az 1921 óta eltelt évek gazda- sági eredményeinek egybevetésére.

A statisztika eredményeinek késedelmes közzététele természetesen megnehezíti az ada—

tok felhasználását, az adatgyűjtési és feldol—

gozási idő megrövidítése tehát elsőrendű ér—

dek. Fölötte kívánatos pedig az 1921. évi felvétel eredményeinek gyors közzététele, mert a mai Magyarország ipari helyzetének meg- világítására alapvető felvételről van szó. De ennek az alapnak biztosnak kell lenni me—

lyet még a nagy érdeklődésre, vagy a rég- óta mutatkozott hiány pótlására való tekin- tettel sem szabad feladni.

A háború óta lefolyt évek gazdasági jelen—

ségeinek gyors ütemű változásai közepett egyébként, bármily gyorsan követnék is azo—

kat a statisztikai felvételek, a fentebb emlí- tett eltolódások kikerülése teljesen lehetetlen volna. De elérhető lesz, ha a késedelmesen megindult s a kezdet nehézségeivel küzködó alapfelvételek, az 1921—23. évek eredmé- nyei elkészültek, hogy minden évről 8———10 hónap alatt teljes áttekintést nyujtó megbíz- ható adatok álljanak rendelkezésre. Addig csak néhány főbb adatra kiterjedő előzetes eredmények szolgálhatnak tájékoztatóul. me—

lyek, miként az 1921. évre vonatkozólag a Szemle multévi 7—8. számában már ismer- tetve voltak, az 1922. évről is has0nló mó- don tétetnek közzé, de részletesebb ismerte- tés keretében, ipari fóesoportonkint mutatva be a magyar gyáripar helyzetét 1922-ben, szembeállítva az 1921. évi eredményekkel.

A közzététel a feldolgozási munkálatok sor—

rendjében történik, nem követi tehát az ipari főosoportok rendszeres egymásutánját.

3—4. szám.

Gépgyártás.

Construction de machines.

A gépgyártás körébe sorozza a statisztika mindazokat a vállalatokat, amelyek kizárólag, vagy főleg gépek, közlekedési eszközök, villa- mossági cikkek, hangszerek, műszerek, tudo—

mányos eszközök és tanszerek gyártásával foglalkoznak. Ide tartoztak a közhasznú áram- fejlesztő telepek is, az 1922. évtől kezdve azonban figyelembe véve azt, hegy az elektro—

mos áramfejlesztőtelepek úgy a termelés, mint a berendezés szempontjából külön elbírálás alá esnek, a közhasznú áramfejlesztőtelepek a gépgyártástól különválasztva, önálló ipar- csoportként fognak tárgyaltatni. Gyári jellegű iparvállalataink közül e csoportosítás szerint az 1922. évben a gépiparba 180 tartozott, tízzel több mint 1921 ben. Az utolsó béke:

évben 1913-ban a mai Magyarország területén 138 gépgyártással foglalkozó vállalat volt.

A gépipar, mely Magyarország egyik lég—

fejlettebb iparága, már a háború előtt erős versenytársa volt a szomszédos osztrák gép- gyártásnak. A háború utáni években gépipa—

runk újabb lendületet nyer, bár teljesítőke- pessége az utolsó békéévvel szemben lénye- gesen csökkent. A nehéz gazdasági viszonyok s ezekközött elsősorban az anyaghiány miatt bekövetkezett üzemredukeiőval szemben, mely 1921-ben még a gépgyárakban alkalmazott munkáslétszám csökkentését s a termelés érté- kének az 1913. évi 226'3 millió aranykoro- náról annak csaknem egyharmadára 804 millió aranykoronára történt leapadáSát ered- ményezte, 1922-ben jelentős javulás mutat- kozik. A gépiparban foglalkoztatott munkás- törzs 1922—ben már meghaladja a 40 ezret (1913-ban 446 ezer volt) s a termelés értéke

1039 millió aranykoronára emelkedett, mely

a háború előtti termelés értékének már csak- nem a felét teszi. Figyelembevéve azonban az aranykorona vásárlóerejének a békebeli koronával szemben mutatkozott jelentékeny növekedését, a gépipari termelés intenzitása mind az 1921. mind az 1922. évben sokkal kedvezőbb.

A gépipar teljesítőképességének fokozásá- ban az anyagbeszerzési nehézségek és a nyers—

anyagdrágaság mellett erős akadályul szol—

gált a munkabérek alakulása, mert rendkívül megnehezítette a gyárak kalkulációját. Ala- csony munkabérek mellett a munkások telje—

sitőképessége nem fokozható, az életnívó fenn- tartásához szükséges munkabéremelések esetén pedig a külföldi nyersanyagok és tüzelőanya- gok drágulása, mely a valuta folytonos rom-

lásával kiszámíthatatlan tehertételként szere- pelt, lehetetlenné tett minden vállalkozást. A gépipari termelés emelkedése a fáradhatatlan szakszerű irányítás mellet

élniakarásból, a jobb jövőbe vetett hitből meríti erejét, —— részben a munkásság fokozot- tabb erőfeszítésének az eredménye.

A gépiparban kilizetett munkabérek ösz—

szege, mely 1913—ban 91'6 millió koronát tett, 1922-ben, beleértve a természetbeni járandó- ságok pénzértékét is, 211 millió ,aranykoro—

nára csökkent. Békebeli vásárlóértékű koro—

nára átszámítva a munkabérek összegéből átlag egy—egy munkásra esett keresmény az utolsó békeévnek 1913-nak hasonló módon kiszámított bérátlagához viszonyítva annak mintegy 460/0-át teszi. Az 1922. évi átlagos keresmény az 1921. évi bérviszonyokkal szem—

ben 3'4'70-0s átlagos javulást mutat.

A kifizetett munkabérek alapján kiszámí—

tott évi átlagos keresmény azonban az 1922.

évi munkabérviszonyok megállapítására nem nyujt alapot. A tényleg kifizetett munkabérek összege mellett ugyanis nem a tényleges mun- káslétszám, hanem csak az évi legnagyobb munkáslétszám ismeretes az előzetes ered- ményekből. A gépiparban alkalmazott összes munkásokraférfiakra,nőkre,tanoncokraegyütt, alkalmaztatási minőség szerint való részlete- zésük ismerete nélkül kiszámított átlagos keres—

ményről szóló adatok egyébként sem alkal- masak a munkabéralakulások megfigyelésére.

ADgyáripari termelési statisztika azonban nem kutatja a munkások megélhetési viszonyainak közelebbi megvilágítására szolgáló adatokat, ez a feladat a szociális statisztika kereteibe tartozik. Csak azért említettük meg, mert a gyáripar helyzetének feltárásánál a termelő- képesség fokozhatóságának és az üzleti ter—

melékenység kérdésének megvilágítása csak a munkabéralakulások megfigy elésével történ- hetik.

A kifizetett munkabérek összege ugyanis az utolsó békeévben a gépiparban az összes termelés értékének 40'50/o-áttette.míg 1921-ben csak 20'70/0, 1922-ben pedig 20'30/0 volt. A felhasznált tüzelőanyagok és nyersanyagok értéke azonban, különösen a külföldről be- szerzett anyagok mérhetetlen drágulása miatt, 1921-ben a bruttó termelési értéknek, már 39'20/0-ára emelkedett, 1922—ben pedig a további

áremelkedések folytán 54'10/o-ra szökött fel.

Pedig a termelési és üzemi költségek jelen- tékeny részét teszik azok a kiadások. amelyek adatok híján itt figyelembe nem vehetők. Az a "körülmény azonban, hogy a gépipari terme-

lésnek az 1921. évről az 1922, évre 27'90/o-kal

3—4. szám. ——120—

¹⁹²⁴

történt növekedése mellett, a felhasznált főbb termelési és üzemi anyagok értéke több mint BOo/o-kal emelkedett, élénken rávilágít arra a küzdelemre, mely a gyárak kalkulációját a munkabérekben elérhető megtakarítás felé irányította, Es mindenesetre kedvező tünet, hogy a kereseti viszonyokban elért lassu javu- lás mellett a munkateljesitmény nem csökkent.

A gyári termelés nehézségeinek munkavisza- lyokkal való fokozása könnyen a vállalkozások egy részének meghiúsülásával jart volna, munkanélküliséget vonhatott volna maga után.

Mindkettő csak akadálya a gépgyártás meg- erősödésének s nemcsak a magyar gépipar- nak, hanem a munkassagnak úgy a jelenben, mint a jövőre nézve egyarant veszteséget jelent.

Mig a Közgazdasági Figyelő adatai szerint a vas—

és gépiparban az 1923. év folyamán a munka- bérek javulása a megélhetés drágulásaval mar lépést tudott tartani, mert az összes munkás- kategoriak atlagos óránkénti keresménye az

1922. évvégi állapottal szemben 18'2-szeresre

Gépipari vállalatok üzemi és termelési

emelkedett, a megélhetés atlagos drágulása

pedig az 1923. év folyamán atlag 19'6—szeres

volt, tehát nem sokkal múlta felül a kereseti viszonyok javulását.

A gépgyártás körébe sorozott gyari jel- legű ipartelepek 1922. évi összes termelése 233 milliárd korona értéket képviselt, amely csaknem 104 millió aranykoronának felel meg.

Gépiparunk 1922. évi termelése tehat az utolsó békeévi termelési értéknek, a 2263 millió

koronának 1921. évre 64'50/o—ka1 történt le-

csökkenése utan lényeges javulást mutat, mely az 1921. évi 804 millió aranykoronára kiszá- mított termelési értékkel szemben 27'90/o—nak felel meg, tehát a békeviszonyokhoz hason- lítva már csak 54'10/0 csökkenést latunk.

Az 1922. évi termelésből egy—egy gép- gyarra átlag 577 ezer aranykorona bruttó termelési érték jutott, 22'2"/o—kal több, mint 1921—ben, amikor ez az összeg csak 437 ezer aranykoronát tett. A gépgyárak üzleti terme- lékenysége azonban korántsem növekedett ily

adatai iparcsoportok szerint részletezve.

Donne'cs dicmploitafion et de production des entreprises de la construction de machines, détaille'cs par groupcs

d'industrie.

i' ug. Munkasletszam — Effcc- Kifizetett mum HOSSÉCJS fefn'ííésitösszes termelés

1 v a f (' v 0 H iif des bt tanga? te;-.a fenomenális:

, . Én) § ___—"._._. !ronábám —— Sa— Icm' de la pro—- [mr de la IWW GTOHIJUS (i'zndusli'ie M 733 3 v; 4 ,, iÉ laz'rcs prlyűs m WWW. "]ng dm'líoiiíofaleen É! 'S : ÉÉ ferfi 130 egvütt " courmmes , "" "MIller-§ de mm'mmes or ' 31233: hommes femmes 911567'11718 " l UOWOWW

*l !:

-, -, _ i !

Kazan-, gép- és hajógyártas, ! l ;

fegyver- és vagóngyártás — § '

Construction de chondicrcs, *! ;! 1 !

de machines et de batcamc, ? §

fabrication d'armes a len : l 5

et (le reagens . . . ' 121 30.451 711 31.162 l 3,785 185 18,573.787 § 82,839.089

Mérleggyártas — Fabrica- ; — ;

tion de balances . . . . 5 340 2 342 44.751l 140726; 627636

Elektrotechnikaicikkek gyár- ll 3 ;! ; '

tása — Fabrication d'ar- % * §

ticlcs électrotechrnigues . 25 4.592 3.831 8.423 ! 823 771 4298328 * 19,170.543

Orgona- és zongorakészitő 7 , '

és egyél) hangszeripar —

Fubrzcation d'orgues et de . *! ;

pianos et autre industric ; ; ]

diinstruments de musigue 5 76 1 77l 10.140 25.690; 114,577

Óragyartás, orvosi és egyéb l

műszerek, tudomanyos esz- 1

közök és tanszerek gyár- §

tása —— Harlogerie, fabri- ; í '

cation d'instruments médi- ; !

came, d'autres instruments, : !

d'instruments scientifigues ;

et d"objcts servant a l'en- ; l

seignement . . . . . 24 É 737; 118 855 § 76.922 265.319 1,183.322

Összesen — Totaua: 180 36.196 4.663 40.859 § 4,740.769 23,303.850 103,935.167

^{1924 —121—-—}

3—4. szam.

arányban, mert a tüzelőanyagok és nyers- anyagok áremelkedése mellett az egyéb fon- tos üzemi és üzleti költségek hatalmas meg- növekedése nemcsak lecsökkentetté a nyere- séget, de több vállalat csak olymódon tudta megmenteni létét, hogy az átmeneti időkre szükséges tőkét részvénytársasággá történt átalakulással megszerezte.

A gépipari termelés értékének növekedé- sével természetesen a felhasznált szénmennyi- ség is jelentékenyen emelkedett. A termelés fokozása folytán egy-egy üzem 1922-ben átlag 1117 tonna szenet fogyasztott, az 1921-ben átlagosan felhasznált 975'2 tonnával szemben.

Azonban már a drága szénnel való takaré—

kosságot jelenti, hogy míg 1921-ben minden 100 ezer aranykorona értékű termeléshez 2062 tonna szenet fogyasztottak gépgyáraink, 1922—ben ez a mennyiség 193'3 tonnára csök- kent. Ezek az adatok a gépipar energiagaz- dálkodását csak futólag érintik, e nagyjelen- tőségű kérdéssel azonban közelebbröl foglal—

kozhatunk majd, ha a termelési és üzemi statisztikai "felvételek részletes eredményei is rendelkezésre fognak állani.

A gépbyártás körébe tartozó vállalatok Öt alcsoportba soroztatnak, melyek között afen-

tebb ismertetett 1922. évi adatok a követ—

kezőkép oszlanak meg:

A tulajdonképeni gépipar a kazán—, gép- és hajógyártás, fegyver- és vagóngyártás-eso—

portba tartozik, ide esik 121 vállalat s az összes termelésnek 79' 70/0- a is. E vállalatok túlnyomó része 70 gépgyár Budapesten van.

Erdekes volna ismernünk a főváros közvetlen környékén levő gépgyárak adataitIS, azonban ezúttal csak a budapesti gépgyárakról vannak külön adataink. A fővárosi gépgyárakban 1922-ben kereken 22 ezer munkás dolgozott,

köztük 466 nő. E gyárak által az 1922. év-

ben kiíizetett munkabérek összege megközelí- tette a 3 milliárd koronát, évi összes termelé—

sük értéke pedig meghaladta a 135 milliárd koronát. A 70 budapesti gépgyár több mint 150 ezer tonna szenet és 11 ezer tonna pir—

szenet fogyasztott, melyek értéke együtt meg- haladta az 1 milliárd koronát A fővárosi gép- gyári üzemek jelentőségét mutatja, hogy egy—

egy gyárban átlag 314 munkás volt alkalmazva és az évi bruttótermelés értéke 863 ezer arany- koronát tett, a gépgyártásnál általában alkal—

mazott 227 átlagos munkáslétszámmal és 577 ezer aranykorona *évi bruttó termelési érték- kel szemben. Farkasfalvi Sándor dr.

Széngazdálkodásunk 1923-ban.

Production et mouvement e'conomigue du charbon en Hongrie pendant llannée 1923.

Résume'. —— La production totale de char- bon de la Hongrie e'tait en 1923 de 77 millions de tonnes, dépassant déja la guantite' corres—

pondante a la production des temps de paix.

La participation en pourcent des diffe- rents eharbonnages dans la production de eharbon de la Hongrie est démontre'e dans le tableau relatif aux années 1920—1923, page 24, et au-dessous de ce tableau figure la participa- tion de la houille et du lignite dans la pro- duction totale.

Ou pent remarguer dlun eöté l'im- portation tres augmente'e de la houille, de l'autre cöté llexportation du merne genre de charbon.

L'importation s'expligue par le fait, gue, dans la Hongrie, le eharbon propre pour la pro-

duction de gaz fait défaut. Descportation est

motive'e par le fait, gu'un eontingent tres im—

portant de la production des mines de Pécs guitte le pays a titre de réparations.

A la fin du texte sont indigués des tableaux contenant la hausse des prix du charbon par trimestre a partir de 1921.

Vu gue les provisions en charbon hon- grois ne sont su/fisantes gue pour 50 a 70

années, il faut eneourager avant tout les branehes industrielles on les dépenses des e'ner—

gies employees a l'exploitation ne constituent gu'une tres faible part du pris: de revient des produits. Il est tres important au point de vue de la formation raisonnable du price du char—

bon, gu'on encourage les mines reposant sur une base saine et solide.

A fontosabb széntermelő államokban ——

legfőképen Németországban — egy tudomá—

nyosan megalapozott bányagazdasági köz—

vélemény fejlődött ki, mely teljesen tisztában van a szénnek nagy nemzetgazdászati fon— _ tosságával. Nálunk a szénkérdés csak újab—

ban vetett nagyobb hullámokat. A szén nagy szerepét a termelés minden ágában és fázi- sában mutatja, hogy a szén árának változása kisebb- nagyobb mértékben összes fogyasztási eikkeink áraira kihat. Közgazdasági szem- pontból rendkívül érdekes volna a szénárválto- zást a főbb szénfogyasztó iparok termelvényei- nek (mint cukor, liszt, szesz, ruházati cikkek, ide tartoznak a villamos árak, gázszolgálta- tás, vasúti vitelbérek is) drágulásával egybe—