A munkaerőpiac keresleti és kínálati oldalának vizsgálata, 1970–1984. (I.)

A MUNKAERÓPIAC KERESLET!

ES KlNÁLATl OLDALÁNAK VIZSGÁLATA, 1970—1984 (l.)

KOTÁSZ GYULÁNÉ

A piaci egyensúly hiányának vizsgálatára irányuló elméleti kutatások a hat—

vanas években kezdődtek, amikor R. M. Clower (5) és A. Leijonhufwud (20) úttörő jelentőségű munvkáikbain átértékelték a gazdasági egyensúly elméletét. Azóta az

ökonometriea szakemberei is egy sor becslési eljárást (például speciális indikátoro-

kot) dolgoztak ki a gyakorlatban felmerülő problémák megoldávsána. Nem célunk e szerteágazó problémakör még vázlatos ismertetése sem. de az alkalmazás szem-

pontjából fontos lehetőségekre még kitérünk.

Magyarországon a diseauilibrium-modellek szerkesztése és számszerűsítése az 1980-as évek elején indult meg. és azóta számos ilyen típusú modell látott nap—

világot. Készült a fogyasztási cikkek piacára. a lakásépítkezési piacra. az autó- piacra (12), (13), de készítettek már — bár igaz. hogy nagyon aggregált szinten -—

a népgazdaság egészét átfogó egyenletrendszert tartalmazó diseguilibrium—mo—

dellt is (14).

A diseau'i'libriuxm—model—lezés meglehetősen tág fogalomkörében általában az ún. Barro—Grossman—elméletet alkalmazzák. Ezt az elméletet nem kifejezetten (:

szocialis-ta gazdaság viszonyaira dolgozták ki, de mivel egyes elemei (például a

bérigazodá'si függvény alkalmazása) megfelelőnek bizonyultak az ezeken a piaco—

kon kialakult túlkereslet (ill—letve túllikín-álat) vizsgálatára, a hazai kutatásokban is ezekkel dolgoztak. Bár az elmélet oilapfeltételezései vitathatók, a becslések gya-

korlata is alfkalmazhatósógrát igazolta.

A Barro-Grossmian—elvmélet lényege röviden az, hogy a visszafogott infláció

az árakat és a béreket túlságosan merevvé teszi ahhoz, hogy ezek olyan mérték- ben alkalmazkodjanak a piaci viszonyokhoz, amennyire az; egyensúly ezt megkí- vánná. Ebben az esetben a fogyasztási cikkek kinő-lata nem éri el az ezekre irá- nyuló keresletet; a tútlkereslet növeli a megtakaritásokat (akár kényszermegtakari- tások árán is). és csökkenti a munkaerő-kínálatot. Ez a körülmény korlátozza a ter- melést. és ezzel még tovább csökkenti az árulkináloatot. A sorozatos visszacsatolások eredményeképpen olyan kínálat—multiplilkátor folyamat jön létre, amelynek követ—

keztében a kínálat rendre kisebb a keresletnél mind a fogyasztási cikkek, mind a munkaerő piacán. Az árszint és a nom'inálbérszisnt alacsonyabb az egyensúlyi hely- zetben mért értékeknél. Emellett a relatív árak és bérek helyes arányokat is tük- rözhetnek. Bármely gazd—aság kerülhet olyan helyzetbe. hogy bizonyos időszakban

a túlkereslet jellemzi, tehát az árak és a bérek rugalmatlansága nem megfelelő

kiindulópont a vizsgálathoz. Ez az elmélet legalább kétpiacos modellt feltételez, amelynél a szabályozás sorot—atos visszacsatal'áfsok útján megy végbe.

396 KOTÁSZ GYULÁNÉ

Most — szakkifejezéssel élve -— egypiacos modellel fogunk foglalkozni. Ameny—

nyiben egy további területet —— nevezetesen a fogyasztást — is bekapcsolnánxk a vizsgálatba. úgy már kétp'iacos modell lenne. Ekkor a munkaerőpiaci kereslet ——

többek között — a fogyasztási cikkek piacán jelentk-ező kinő—lat függvénye, a man- kaerőpiaci kínálat pedig a fogyasztási cikkek piacán megnyilvánuló kereslet függ- vénye lenne. Mivel a kereslet és a kínálat — megjelen—ési formáját tekintve — nem megfigyelhető mennyiség. így egyidejű meghatározása bonyolult számítástechni—

kai problémákat vetne fel. Ezek megoldására a vizsgálat jelen — az alkalmazási le—

hetőségeket feltáró fázisában — még nem vállalkozhattunak. Egyébként az általunk alkalmazott becslés-i eljárás az R. C. Fair és D. M. laffee által kidolgozott ún. kvan—

titatív módszer (6). (Lásd továbbá (12), (13), (M).)

A MUNKAERÖPlAC ÁGAZATI ÉS lDÖBELl ÁTTEKlNTÉSE

A munkaerőpiac vizsgálatát — a felsorolást az egyre aggregáltabb szintek felé haladva — az alábbi részletezésben kívántuk elvégezni: az ipar ágazatait-a (úgy- mint bányászat, kohászat, villamosenergia—ipar, gépipar, építőanyag-ipar, vegy-

ipar, könnyűipar, egyéb [ipar, élelmiszeripar); az ipar, az építőipar, a mezőgazda-

ság és erdőgazdálkodás. a közlekedés, posta és távközlés. a kereskedelem és a

vízgazdálkodás népgazdasági ágra. Ezek összegzéseké'nt az anyagi ágakra, vala- mint a nem anyagi ágakra is készítettünk becslést. Végül! a népgazdaság összes fogllalkoztatottjána makroszintű függvényt szá'm—szerűsítettü—nik.

A munkaerőt a szocialista szektorban fog'lailkoztatottak átlagos állományi lét-

számával reprezentállturk. a kis szervezetekben foglalkoztatottak figyelembevétele nélkül. A vizsgálat az 1970—től 1984-ig terjedő időszak éves megfigyelésein alapul.

A vizsgálat jellegét meghatározza az a körülmény, hogy milyen körben és mi—

lyen időtávban kívánjak áttekinteni a munkaerőpiacot. Jellem vizsgálatban ágazati bontó—st alkalmazunk. így például a sz—atkmastruktúra elemzése vagy a speciális

szakmák feltárása már nem tárgya kutatásunikna'k. Ez nemcsak a magyarázni kivánt kategóriák körét, de a számításba jöhető hatótényezők, azaz a magyarázó változók

meghatározását. kiválasztását is többé-kevésbé determinálja.

Meglehetősen hosszú időtávot átfogó elemzésre vállla—lkoztunk. Ez a tény, to—

vábbá, hogy makrokategóriákkal foglalkozunk, a magyarázó tényezők kiválasz- tásánál az általános érvényűeket és hosszú távon érvényesülőket részesítette előnybe.

Az ábrában feltérképeztük azokat a tényezőket. amelyek a munkaerőpiaci ke-

resletet és kínál—atot befolyásol-hatják. A hatásokat gazdasági, szervezeti—intézmé—

nyi és fog—lalkoztatáspalitikai csoportosításban tekintjük át, illetve a kínálati szfé- rában demográfiai, oktatáspolitikai tényezők is felmerülnek.

A modellben alkalmazott tényezőválltozők és a függő változók idősonai tizenöt év megfigyeléseit tartalmazzák. En nyi megfigyelésre feltétlenül szükségünk van ah- hoz. hogy elegendő szabadságfokkal rendelkezzünk a független változóknak a ma- gyarázni kivánt összefüggésekbe való bekapcsolásához.

A vizsgált időszak a hetvenes évek elejével kezdődik, amikor is az extenzív

gazdasági fejlődés forrásai már egyre inkább kimerülőben voltak, és körülbelül az

évtized közepén sürget—ően jelentkezett a hatékony gazdaságfejll'esztés igénye. Tehát

az extenzív gazdaságrfej'lődés időszaka körülbelül 1975-re lezárult, és ez a körül—

mény a munkaerő-állomány bővülésének is véget vetett. Emellett erre az időszakra lényegében befejeződött a népgazdaság makroszerkezetének átalakulása is: a tu—

vábbiakban a szerkezeti változások tulajdonképpen a mikroszférát érintették.

Amunkaerőpiacikeresletetéskínálatotbefolyásolótényezők MUNKAEROPIAC

/

KERESLE'!

l

gazdasági tényezők

szervezeti— intézményi tényezők

KINALAT

/

foglalkoztatás- politikai tényezők

laglalkoztatós- politikai —nemzeti ;"övedelem alakulása —gépesítenség (automatizálás. elektronika) ——külpiaci arientóltsóg —szakképzettség —-népgazdasági ágakleilődési arányai (például infrastruktúra előretörés) *Hosszútávúhatások.

—-munkaszervezet módosulása (tevékenység struktúra) -—iranyitasrendszere (hierarchikus helyett operatív) —amagánszléra előretörése

tényelők

oktatási tényezők'

demográfiai !ényezők'

gazdasági tényezö—It' —bér(szabólyozós)_közvetítő szolgáltatás —átképzések ..,rendszere —kovetelmenyek__segélyek amunkaeroiron!iuttatósak (adaptív,,_ kreatívstb.)—amunkavallalok §elvargsao § _! §_," s %i'

v

munkavállalóitípusok —nyugdíjrendszer -—aktivitásiszin!

——munkabalépők száma —-munkaképeskorú lakosság —oktatásban résztvevők -szakmastruklúra kialakulása

—lakosság fogyasztása _reálbér.kereset

A MUNKAEROPIAC

397

398 KOTASZ GYULÁNÉ

Maga a munkaerőpiac fogalma sem eléggé tisztázott. Ennek egyik oka — mint ismeretes — a teljes foglal'koztartottságnak mint szociálpolitikai elvnek a fenntar—

tása, ami a munkaadó részéről a piac létét is megkérdőjelezte. és így alkalmazását sem tette lehetővé, legalább is az 1970-től —1984-ig terjedő időszakban. Másrészt a vállalatok munkaerőéhse'ge, tartalékolási hajlama. továbbá maga a keresetszi—nt- szabályozási rendszer is az extenzív gazdálkodás továbbélése irányába hatott. igy az extenzív gazdaságfejlesztés tömeges munkaerő-szükséglete összhangban volt a

teljes foglalkoztatottság társardalompolitikai elvével.

Fentiek következtében a munkaerőákereslet reális mértékének meg—határozá- sáro nem rendelkezünk megfelelő mérési eszközökkel. Ezzel szemben a kínálat meg- határozása. előrejelzése az első pillanatban sokkal könnyebbnek látszik. Munka-

erő-kínálaton általában az aktív kereső népesség számát értjük; potenciálisan a munkaképes korú lakosságot: gyakorlatilag pedig a munkavállalók számát, mivel a tényleges foglalkoztatottságot mindig a kínálat határozza meg. Természetesen a

kínálat alakulásában is jelentős szerepet játszik a bérszínvonal és a kétkeresős

családmodell, vagyis a nők gazdasági aktivitásának emelkedése. Itt is a munka-

termelékenység és a bérek kölcsönhatása jelentkezik oly módon, hogy a munka- termelékenység alacsony szintje és lassú emelkedése nem teszi lehetővé a bérek gyors és jelentős növekedését. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy a kínálati egyenletek specifikálásánál is számos korlátba ütköztünk, amennyiben — statisztikai megfigyel—ések híján - nem tudtunk olyan fontos ma- gyarázó tényezőket alkalmazni, mint például a szakképzés rendszere és az egyes

munkavállaló rétegek eltérő munkaerőpiaci pozíciói.

Tanulmányomban a foglalkoztatottak számának idősorát, tehát a kereslet és a kínálat összhatásaként realizálódott volument vizsgálom. Ezekből —— a ténylegesen megfigyelt — adatokból hatótényezők segítség-ével és :: diseguilibriuam—modell fel—

tételrendxszere szerint kell kiválasztanunk a kereslet és a kínálat mennyiségét oly módon, hogy végül is ezek a tényleges adatok körül ,,szóródjanark". Ezek a keres-

leti és kínálati volumenek az állományra vonatkoznak, ugyanúgy, mint a foglal-koz—

tatott (összes) munkaerő, tehát nem a mindennapi értelemben vett pótlólagos szük- ségletet. illetve lehetőséget reprezentálják. hanem mindez a teljes létszámra vo—

natkozik. az adott népgazdasági ágazatban. ágba—n. illetve végül az egész nép- g—a zd—a ságba n.

Mégis bizonyos népgazdaság-i kategóriáknál lehetőség volt a mozgásban levő munkaerő vizsgálatára. A be- és a kiáramlásokat ml-ncl keresleti, mind pedig kíná—

lati vonatkozásban megvizsgáltuk. Úgy tűnik, hogy például a munkából történő

kilépések nem tekinthetők egyértelműen kínálatnak, mivel az elhalálozással, nyug—

díjazással (reaktiválás nélkül), a munkaviszony szüneteltetésével kilépők a mun—

kaerőpiacon nem jelennek meg, továbbá a sorkatonai szolgálatot teljesítők, a gyer- mekgondozási segélyen levők legfeljebb csak késleltetetten, egy jövőbeli időszak—

ban jelennek meg munkaerő—kínálatlként. Hasonlóképpen érvelhetünk a munka- helyre történő belépésekn—él is, amelyeket szintén nem lehet kifejezetten kereslet—

nek minősíteni. Mindezek figyelembevételével döntöttünk úgy. hogy mind a kiáram—

lás. mind pedig a beáramlás — sztochasztikusan ugyan — egyaránt keresleti és kínálati hajtások eredő-je.

Tekintsük át röviden azokat a tendenciákat. amelyek a modell függő változói-

ban —- :: foglalkoztatottak átlagos állomá—nyi létszámának alakulásában — a vizs—

gált időszakban végbementek.

1975—től 1984-ig a fogla'l—koztaítottság az általunk vizsgált dezaggregációban

meglehetősen ciklikus volt. Nagy általánosságban megállapítható, hogy a fogla—l—

A MUNKAERÖHAC 399

koztatottaik állománya összességét tekintve az 1970—1975. években még intenzíven,

majd csaknem a hetvenes évek végéig kisebb visszaesésekk-el, de mérsékelten

emelkedett; ettől kezdődően fokozatosan csökkent. Ezen belül az ipari és az épi-

tőipari létszám csak l975-'ig emelkedő, a csökkenés már ezután megindult. A me- zőgazdaság és erdőgazdálkodás népgazdasági ágbain 1982-ig folyamatos volt a csökkenés. attól kezdve a foglalkoztatottság újra valamelyest növekedett. A közle—

kedés, posta és távközlés népgazdasági ágboin a munkaerő-állomány a hetvenes

évek végéig növekedett, attól kezdve fokozatosan csökkent. Hasonló a helyzet a

kereskedelemben, azzal a különbséggel, hogy a nyolcvanas években a létszám lé- nyegében stagnált. A vízgazdálkodás népgazdasági ág létszáma viszont töretlenül emelkedett. Mindezek eredőjeként az anyagi ágakban az átlagos állományi lét—

szám — ha nem is egyenletesen — tendenciáját tekintve csökkent a vizsgált idő- szakban. A nem anyagi ágaknál viszont egyenletes növekedés volt észlelhető.

Az ipar ágazatait áttekintve egyenletes csökkenés a bányászatban, a kohá- szatban és a könnyűviparban állapítható meg. A villamosenergia-ipar, az építő—

anyag—ipar, a vegyipar foglalkoztatottsága a hetvenes évek közepéig. a gépiparé

és az egyéb iparé a hetvenes évek végéig emelkedik, majd ezután csökken. Az

élelm'iszeripa—rban (az 1979—1982. éveket kivéve) a növekedés egyenletes volt.

Utalnu'n'k kell arra. hogy a sok heterogén ha—tásból aggregálódott anyagi ágak kategória igen szabálytalan mozgást ír le, és ez majd a függvények illesztése

során a paraméterek megbízhatóság—a. továbbá az illeszkedés szorosságát jelző

többszörös determinációs együtthatók alakulásában is kifejeződik. Ugyanígy a makrofüggvény illesztésénél is —- amely a népgazdaságbo—n foglalkoztatott öSsz- munkaerőre kísérel meg szám—szerű összefüggéseket felállítani —— már az idősor át-

tekintése alapján hasonló eredményekre számíthatunk. Ily módon minél inkább az

összetett kategónia felé haladunk. annál problematikusabb (: hatótényezők stabi—

litásának és az illeszkedés szorosságának biztosítás—a.

A MODELL FELÉPíTÉSE ÉS VÁLTOZATAl

Bár a diseguilibnium—elv három alapvető összetevője, úgymint kereslet. kínálat és ezek elmozdulásának a reálkeresetekre gyakorolt hatása minden vizsgált kate—

góriánál (ágazat, ág. népgazdaság) szorosan összetartozó fogalmak. célszerűbb az

eredményeket — a könnyebb áttekinthetőség kedvéért — más módon bemutatni. itt

is hangsúlyozni kívánjuk, hogy a kvantitatív módszer alkalmazásakor elegendő csu- pán a keresleti és a kínálati egyenleteket számszerűsíteni. A kereseta-lk—almazkodást, illetve ennek paraméterét. a becslési módszer által garantáltan, a rendszer impli- cite tartalmazza. illetve létrehozza. Ugyanakkor kihasználtuk azt a lehetőséget is, hogy a reálkeresetek alakulásána is függvényt ill—esszünk, amely ha nem is szer- vesen -- tehát a szigorú értelemben vett diseauilibrium—elv alapján —. de kapcso—

lód'iik a keresleti és kínálati összefüg'géseikhez. lgy minden kategóriánál három —- a kereslet. a kínálat és a reálkeresetek alakulására vonatkozó — egyenletet számí—

tottunk. Mindegyik egyenilettípusnál különböző változatokat specifvikáltunk és szám- szerűsítettünk.

A munkaerőpiac retrospektív vizsgálata nagy volumenű számításokat igényelt.

ezek részlletes bemutatásától itt eltekintünk (18). Hasonlóképpen nem térünk ki a keresleti és a kínálati egyenletek becslését követően kiszámított reálkereseti

egyenletek. valamint a munkába történő be— és kilépések tárgyalására sem. Szük—

ségesnek tartjuk 'viszont azon szempontok felsorolását, amelyeket a számítások során. majd a kapott eredmények tárgyalásánál követtünk.

400 KOTASZ GYULA

— A vizsgálatot ágazati szintről indítottuk. Innen haladtunk az összetettebb kategóriák:

a népgazdasági ágakat reprezentáló egyenletek, illetve a makrofüggvény eredményei felé.

— Az elemzés blokkonként történt. Egy-egy blokkon az ipar ágazatait, továbbá a nép- gazdasági ágaik összességét értjük. (A makrofüggvény esetében — egyetlen egyenletről lé—

vén szó —- ilyen értelemben blokkról nem beszélhetünk.) A blokkok táblákban láthatók.

Ezek oldolrovatában (: függő változók, fejrovatában a magyarázó változók vannak. A sorok- ban a szóban forgó ágban, illetve ágazatban foglalkoztatott munkaerő alakulását szám- szerűsítő paraméterek találhatók, zárójelben a stabilitásukat jelző t-mutató'lcka'l.

— Egy-egy blokkban (táblában) foglaltuk össze, és külön tárgyaljuk a keresleti és a kínálati hatásokat és természetesen a reálkeresetek alakulását magyarázó tényezők para- métereit is. Ez az eljárás egyrészt az áttekintést teszi kényelmessé, oly módon. hogy az adott blokkon belül az azonosnak specifikált magyarázó változók hatásegyütthatőit — irányuk.

nagyságuk. stobilitásuk szerint -- össze tudjuk hasonlítani. Másrészt mind a keresleti, mind a kínálati oldal külön — tehát nemcsak diseauilibrium—modell keretében és ennek eredmé-

nyei tükrében történő -— vizsgálata is érdeklődésre tarthat számot.

— Előbb a keresleti oldal vizsgálatát végeztük el. Ezután következett a kínálati hatások feltárása. végül a reálkeresetek alakulásának vizsgálatával zártuk a számszerű eredmények bemutatását.

— Az egyes blokkokon belül az összehasonlithatóságot szolgáló, nagyjából egységes specifikáció mellett arra is törekedtünk, hogy az egyes összefüggésekbe bevont magyarázó változók a vizsgált időszak folyamán - lehetőség szerint —- a legstabilabb hatásokat repre—

zentálják. Természetesen, ha ez a törekvés nem járt sikerrel, megmaradtunk az egységes specifikáció mellett, kiaknázva az összehasonlithatóság lehetőségét.

— A keresleti, illetve a kínálati táblázatok oldalrovataiban szereplő kategóriák —- ágak."

ágazatok — mindegyikére általában négy változat becslését végeztük el. Ezek közül az első a már említett ,,alapváltozat", vagyis a leginkább stabil, illetve jobb híján az egységes specifikáción alapuló összefüggés. Nevezhetnénk az ilyen tipusú egyenletek összességét egyensúlyi modellnek is, ugyanis ezekben az összefüggésekben nem szerepel indikátor vál- tozó. A második változat az alapvá'ltozók mellé a megfelelő indikátor változót is bevonja.

lgy tesztelheetjük, hogy a szóban forgó -- általunk definiált —— keresleti, illetve kínálati dis—

eauilibrium-hatás elvárásaink szerint és szignifikánsan érvényesült-e a megfigyelési időszak- ban. A harmadik változatban a stabil hatások mellett magyarázó változőként a népgaz- dasági ágakból történő ki-. illetve belépések is szerepelnek. Az ágazatoknál az iparból történő kilépések jelentik ezt a forrást. a népgazdasági ágak esetén pedig az illető ág—

ban lezajlott munkaerő-forgalom változója. Lényegében ez is "egyensúlyi" változatnak tekinthető. A negyedik változat a ki- és (: belépésekkel bővített egyensúlyi összefüggésekbe

még az indikátor változót is beveszi.

— Szólnunk kell az azon változatokat tartalmazó kisérletsorozatról is. amely az álla- mányi létszám mellett a népgazdasági ágakban :: mozgásban levő munkaerőt — tehát a már említett munkába történő be- és kilépéseket -— vizsgálja. Ez a szemlélet ugyan eltér a diseauilibrium-modell hagyományos eljárásától. de nem hagyhattuk kiaknázatlanul a sta—

tisztikai megfigyelések idősora által nyújtott számszerűsítés lehetőségért. Ezeknél a kísérle- te-knél nem törekedtünk teljességre. csupán a keresleti és a kínálati hatásokat becsültük; a reálkeresetek illesztését ezekre a kategóriákra nem végeztük el. (E különbözeti idősorokra vonatkozó számítások eredményeinek felsorakoztatása is meghaladná a cikk kereteit.)

— A reálkeresetek alakulására vonatkozóan is több változatot készítettünk. Nemcsak a kereseti szint, hanem a keresettömeg alakulását is vizsgáltuk (18).

—- A modell segítségével a hatásegyütthatók becslése mellett végül is a kereslet és a kínálat nem megfigyelhető. de ily módon becsülhető idősorai—t is előállították (18).

-— A változatok között válogatva döntenünk kellett az egyenletrendszer végső alakjá—

ról. Egyensúlytalanságot vizsgáló modellről lévén szó. mindenképpen indikátor változót tar—

talmazó egyenletek bevonására törekedtünk még abban az esetben is, ha az egyébként stabil magyarázó változók mellett az utóbbi hatás nem volt szignifikáns a vizsgált időszak—

ban. Ez esetben ugyanis a szóban forgó ágazatban, illetve népgazdasági ágban az egyen—

súlyi elv érvényesülését kell feltételezni, illetve más szóval, hatásukat szignifikánsan zérónak kell tekinteni. Végül is ezen egyenletrendszer segítségével számítottuk ki az előző pontban említett keresleti és kínálati értékeket is. *

(A tanulmány ll.. befejező részét a Statisztikai Szemle következő száma közli.)