A munkaerőpiac keresleti és kínálati oldalának vizsgálata, 1970–1984. (II.)

(1)

STATISZTlKAl ELEMZÉSEK

, A MUNKAERÓPIAC KERESLET!

ÉS KlNALATl OLDALÁNAK VIZSGÁLATA, 1970—1984 (II.)

KOTÁSZ GYULÁNÉ

Tanulmánya első részében (lásd Statisztikai Szemle 1988. évi 4. sz. 395—400.

old.) a szerző bemutatja a munkaerőpiac keresleti és kínál—ati oldalának vizsgála—

tára alkalmas dlseau—iliíbriUlm-modell felépítését és változatait. Nyomon kíséri a ha—

zai munkaerőpiac ágazatok szerinti és időbeli változásait, áttekintő sémáját adja a munkaerőpiaci keresletet és kínálatot befolyásoló tényezőknek. A továbbiakban a modell számszerűsített alkalmazásának eredményeit elemzi.

A KERESLET! HATÁSOK VIZSGÁLATA

Az ábarában bemutatott munkaerőpiaci hatások közül azokat tudtuk magya- rázó tényezőkkémt alkalmazni, amelyekre statisztikai megtigyelés—e'k álltak rendelke—

zésünkre. A kereslet vizsgálatánál az alábbi tényezőlk jöhettek számításba:

Függő változó Független változók

—ágazatokban foglalkoztatott munkaerő — nettó nemzeti termék (millió forint),

—állóeszköz—állomány (millió forint/1000 fő), -— munkából történő kilépések száma az ipar-

ban (1000 fő),

— reál—kereset (forint),

- foglalkoztatottak száma az előző évben (1000 fő),

— indikátor változó (százalék),

-— népgazdasági ágakban foglalkoztatott — nettó nemzeti termék (millió fonint),

munkaerő — állóeszköz—állomány (millió forint/1000 fő).

— munkából történő ici-, illetve belépések szá- ma (1000 fő),

— reálkereset (forint),

-— foglalkoztotottak száma az előző évben (1000 fő).

- indikátor változó (számlák),

—összes foglalkoztatott munkaerő -—nettó nemzeti termék (millió forint),

—— munkából történő ki-. illetve belépések szá- ma (1000 fő),

-— állóeszköz-állomány (millió forint/1000 fő), - reálkereset (forint).

— foglalkoztatottak száma az előző évben (1000 fő),

—-külkereskedelmi egyenleg (millió forint), -— export (millió forint),

-- indikátor változó (százalék).

3 Statisztikai Szemle

(2)

482 KOTÁSZ GYULÁNÉ A

Az ipari ágazalok munkaerő-keresletére ható

Az 1000 főre jutó Reólkoreset ótióeszköz

(forin!) (millió forint)

leto-

Ágazat zat Konstans

,

stnn- mn'

paraméter dard paraméter dd'd

hiba hiba

168.079 —0.006 4.295 -—0.038 3.802, 168099 4.006 3.945 —0.038 3.015 191.111 —o.008 3.852 41.051 3.235 197941 —o,ooa 3.492 4.050 3.087

26£91 .aoos 6994 26316 0003 1272 16.253 0.005 6.049 11J74 0005 5314

Bányászat . . . .

Villamosenergia-ipar

Kohószat . . 93.296 0.002 5.212 -0.027 19. 453

93.432 0.002 5.0231 —0.027 16,504 95.205 0.002 3. 974 —0,028 11. 903 94.898 0.002 3, 287 -0.028 10, 992

Gépipar . . . . 385.172 10.052 7.436

380904 0.058 9,4o.1 468.344 0.047 7345 425.354 0.054 7.510

68.322 0.004 4.427 -0.035 11 .869 68.174 0.005 4.553 -—0.037 10. 302 64.488 0.005 4.033 —0.033 6.138 61 .250 0.005 4.302 -0, 034 6.407 81 .340 0.009 6.501 41.024 7.581 81.097 0.010 6. 757 —0. 027 7.099 69.035 0.010 6. 204 —0.020 4.212 63.059 0.011 6.929 —0. 022 4.890 380646 0.038 6.438 -—0, 869 21 .345 1381.356 0.037 5.685 -0. 861 15.831

370._106 0.039 5.312 —0.854 11.171 374.257 0.038 4.127 -0. 853 10. 645 Építőanyag-ípar . .

Vegyipar

Könnyűipar

Egyéb ipar . . . . 57.152 —0,2ó5 7.852

57.209 —0.266 7.234

61.805 4.263 7.565

61.796 ——0.264 6.912

Élelmiszeripar 114369 0.021 7.963

"6.858 0.023 10.199 132,111 9.920 7.221

118,370 0.023 8.108

P P N r P W N r P P N r P P N r P P N e r P r P P N — t h — h w w —

Az ágazati kereslet vizsgálatánál a reálkereset nagyságát és az 1000 foglal- kozva—toma jutó áillóeszköz-ólilomónyt vantulk be az összefüggésekbe. Amennyiben nem tudtunk a szóban forgó ágazatban a foglalkoztatottak száma és e változók között stabil kapcsolat—ot felmutatni. úgy magyarázó tényezőként az eredményessé- get jelző nettó nemzeti termék mutatóját (is) alkalmaztuk. A fenti változókat és a többi — értélldben mért — változót elemzésün'kben 1981. évi változatlan árakon — tehát vdlumenben — ve17tűlk számításba.

Az 1. tábla alapján tekintsük át az ágazatokban foglallkoztatottak száma és

a reálkeresetek. az egységnyi állóeszköz-állomány. a nettó nemzeti termék. va-

lamint az iparból történő kilépések közötti összefüggéseket.

A reálkeresetek a vizsgált időszakban meglehetősen stabilak voltak — a pa-

raméterek és szór-ósuk a—rónyőt jellemző t-murhatók az összes ágazatban 4 fölötti

!

(3)

A MUNKAERÓPIAC

483

1. tábla

tényezők együtthatái és standard hibái

"%;er ..llzztitü:?;*fa%. ... vanm w.—

(millió forint) (1000 fő) (51510'6'0 411331:-

' nóciós

éter átgá— araméter :]?!le paraméter gand— együégmó

param hiba p hiba hiba (

0.9217 0.010 0.035 0.9217

—-—0.024 1 .069 0.9290

—0.030 1.181 0.178 0.570 0.9313

——0.001 5.461 0.7589

—0.001 4.219 0.022 0.264 0.7605

—0.001 4.454 0.010 2.079 0.8269

-0.001 4.601 0.014 2.356 —0.094 1.111 0.8459 0.9769 _0.020 0.331 0.9772

—-0.002 0.404 0.9773

——0.002 0.234 -—-0 007 0.080 0.9773

—0.002 12.896 0.9365

-——0.002 13.176 —2.407 2.615 0.9608

——0.002 9.011 —0.098 1.893 09521

——0,002 10.067 —0.051 0.962 —1.926 1.834 09641 0.9474

—0.1 18 1 .028 0.9520

0 .004 0.510 0.9486

0.008 0889 —O,153 1.247 0'9555 0.8273 -—0.243 0.203 0.8495

0.015 1.046 0.8429

0.021 1.597 -—-0.327 1.761 0.8801 0.9823 0.191 0.247 0.9824

0011 0.240 0.9824

0.007 0.131 0.132 0.142 0.9825 0;005 4.705

0.9220

0.005 4.461 -—0.022 0.093 0.9221

0.004 3.181 —-0.007 0.550 0.9241

0.004 2.988 —0.007 0.518 -0,010 0.042 0.9242

——0.001 1.972 0.9246

—0.001 3.445 ——O,596 2.705 0.9547

-—0.001 2.494 —0.01 7 1.443 0.9366

——0.001 3 240 -—0,002 0.117 -—0.576 2.016 0.9548

értékek -. és hiaitóisuk néhol igen számottevő. Például a gépipar ese—tében megél—

lapíthatjuk, hogy a reálkereset egységnyi változása a szóban forgó időszak átlagá—

ban a munkaerő iránti keresletet összességében mintegy 50 fővel bővítette. Ez a

bővítési igény a könnyűiparban 40. az élel—m'iszeriparbaxn 20. a vegyiparban 10. az építőanyag-iiparrban 5. a kohászatban 2 fő körül alakult. A bányászatban a reál—

keres—et negatív paraméterét úgy tekinthetjük. hogy ebben az ágazatban a munka- erő-lkeresletet a reálbér emelkedése nem növelte. sőt itt a kereslet mintegy 6—8 főnyi csökkenésével járt együtt.

Ezutóin áttekintjük az 1000 főre jutó ólllóeszköz—ólllomóny hatását, amely az

élőmunka helyettesítését szolgáló tényező és ezzel összefüggésben a technikai fel—

szereltség mutatója is. mivel a gépek, berendezések és járművek csoportját emel- tük ki. Figyeljük meg. hogy az állóeszköz—ellátottság együttható—i mindegyik ágazat—

30

(4)

484 KOTASZ GYULÁNÉ

ban - ahol stabil számszerű értékek vannak -- negatívak. vagyis alaku'lásuzk irá-

nya éppen ellenkezője az illető ágazat foglalkoztatottságának. Ez nem meglepő.

hiszen — mint ismeretes -— az ágazati munkaerő alakulása (az élelmiszeripartól el—

tekintve. amelyre ebben a vizsgálatban nem kaptunk. tehát nem is közlünk szigni- fikáns állóeszköz—paramétert) mindenütt csökkenő tendenoitájú; ugyanakkor az egy-

ségnyi állóeszköz—állomány bővült a megfigyelési időszak során.

ltt is az összehasonlíthwató eredmények azok, amelyek érdeklődésünkre legin—

kább számot tarthatnak. Sajnálatos módon azonban ebből az összehasonlításból az élelmiszeripar mellett a vi'llamo'senergia—ipar és a gépipar is kimaradt. mivel ezen ágazatokba—n sem sikerült a függő változóval való szignifikáns összefüggé-

süket igazolni. Az eredmények tükrében az állóeszköz—ellátottság (mint az élő—

munka iránti keresletet csökkentő tényező) a legnagyobb hatásfokkal a könnyű-

iparban funkcionált: ugyanis itt az TOOO főre jutó 1 millió forint állóeszköz-növek-

mény 860 fős keresletcsökkenést vont maga után. Utána sorrendben az egyéb ipar

következik, mintegy 265 főnyi keresletasökkenéssel. A további csökkenések már jó—

val kisebbek: a bányászatban 40—50 fő, az wépítőanyagaiparban körülbelül 35 fő. a

kohászatban. valamint :: vegyiparban mintegy 25 fő az 1000 főre vetített 1 millió

forintos állóeszköz-bővítés ,.egyenértéke".

A stabil hatótényezők sorában hátra van még az ágazati eredményességet ki—

fejező nettó nemzeti termék együtthatójáenak a vizsgálata. Ezt a változót (illetve ennek egy évvel késleltetett értékét) a keresleti összefüggésekben elsősorba—n azoknál az ágazatoknál vettük figyelembe, amelyeknél az állóeszköz-mutató számszerűsí—

tése nem hozott szignifikáns eredményt, tehát a villamosenergia—ipari, :: gépipari

és az élelmiszeripari keres—letet magyarázó egyenlletekben. Ezenlkívül alkalmaztuk még az egyéb ipar ágazatban is. mivel itt a reálkereset változója nem mutatko- zott stabil hatótényezőnek. és szükségünk volt az egyenlet magyarázó erejét nö—

velő további mutatóra. ltt igen kis értékű együtthatókat kaptunk; a villamosener- gimipar ágazatban például a nettó nemzeti termék 1 millió forintos változása a ke- resletnek mindössze 1 fővel való, de ellentétes irányú változását idézte elő. Az élelmiszeriparban ez a hatás ugyancsak 1 főre. a gépiparban 2 főre vonatkozik;

az egyéb iparban a változások iránya ugyan megegyezik, de 1 millió forint terme—

lésiértélk-növeléshez itt is mindössze 4—5 fős többletre volt csak szükség. A kapott együtthatók alapján úgy tűnik. hogy ugyanezt az ágazati eredményt (illetve ennek növekedését) alacsonyabb fogtlal-koztatottsági szint mellett. tehát ésszerű munkaerő allokációval is el lehet érni.

A termelés eredményeinek szélesebb körű alkalmazását szolgálja az a válto- zat, amely az összes ágazat keresleti egyenleteibe a munkaterme'lé'kenység muta—

tóját. pontosabban az 1000 foglalkoztatottra jutó (nettó termelési érté—ket vonja be.

Feltételezésünik szerint — ésszerűségi szempontokat figyelembe véve — a munkater-

melékenység növekedése negatív hatást gyakorol a munkaerő-ke reslet alakulására.

Ez a hipotézis — a becslési eredmények alapján -— az ágazatok többségénél iga—

zolódott is. Legnagyobb hatás a könnyűipari keres—let esetében figyelhető meg: itt az 1000 főre jutó nettó nemzeti termék 1 millió forintos változása mintegy 1500 főnyi - ellenkező irányú — keresletváltozúst idézett elő. A gépiparban ez a ha—

tás mintegy 8—900 főt érint; az építőanyag—iparban a munka-termelékenység emel—

kedésének keresletet csökkentő hatása 145 fő körüli; a bányászatban ez a lét—

szám 80—90 fő. a villamosenergia—iporban pedig 25—30 fő. A vegyipar, az egyéb ipar és az élelmiszeripar egyenleteiben nem sikerült szignifikáns és stabil termelé- kenységi hatásegyütthatókat nyernünk (vagyis itt a t-mutató értéke nem éri el a már említett alsó szintet); e paraméterek elemzésével nem foglalkozunk. A kohá-

(5)

A MUNKAERÖPIAC 435

szatban pedig a munkatermelékenység emelkedése nem vonta maga után a mun—

kaerőekereslet csökkenését. az egységnyi termelési érték növekedése a kereslet

mintegy 75 főnyi növekedésével járt együtt.

A munkaerő ágazati szerkezetének átalakulását előmozdító egyik fontos esz—

köz 0 munkaerő—mobilitás, amely a munkahelyről történő ki- és bellépésekkel való—

sul meg. Az ágazati munkaerő—kereslet alakulásának vizsgálatából megállapíthat- julk, hogy a bányászat, a kohászat, a gépipar, az egyéb ipar és az élelmiszeripar ágazatban a kilépések hatá—segyütthatói negatívak, vagyis az iparból felszabaduló munlkerő ezekben az ágazatokban nem váltott ki szükségképpen serkentő hatást a munkaerőw'keresletre. Gondoljunk azonban arra is, hogy ezt a hatótényezőt a stabilnak feltételezett és számszerűsített hatá—sak mellé kísérletképpen vontuk be.

szoros összefüggésülket a függő változóval nem is tudtuk igazolni. Kivétel a villamosenergia-ipar (a t—mutató értéke 2 feletti), itt az iparból történt 1000 kilépés á-t— . lagosan mindössze 10—15 fővel növelte ezen ágazat munkaerő-keresletét.

Foglalkoznunk kell azokkal a következményekkel is, amelyek az indikátor vál- tozó bekapcsolásából erednek. Az indikátor változót a

képlet alapján származtattak ( K ; a reálkeresetet jelöli), mértékegysége százalék.

A diseauili—brium—modell alapfeltételezése szerint a keresleti egyenletekben az 1/y paraméter előjelének negatívnak kell lennie. Ez a feltételezés az ágazatoknál a bányászat. a villamosen'ergliadipar és a könnyűipar kivételével igazolódott is, bár nem szigvniti'kánsan; ugyanis hatásuk — a paraméterek nagy szórása miatt -- a vizs—

gólt időszakban nem tekinthető stabilnak. Csupán az élelmiszeripar és a gépipar esetében mutatható ki a hatótényezők stabilitása, miközben a paraméterek előjele

is az alapfeltevés szerint alakult (negatív). Az 1. tábláiban a gépipar rovatából

például azt olvashatjuk ki. hogy a reálkeresetnek az előző időszakhoz viszonyított 1 százalékos változása a gépiparban a munkaerő-keresletet átlagosan 1900—2400 fővel mérsékelte a vizsgált időszakban.

Most tekintsük át 9 népgazdasági ágakban érvényesülő keresleti hatásokat.

Először a stabilnak feltételezett hatótényezőket: a reálkereset, az egységnyi álló- eszköz-állomány. a munkatenmel—éikenység foglalkoztatottságra gyakorolt hatását elemezzük; majd azt vizsgáljuk meg, hogy ezek mellett a mobilitási tényezők, illetve az indikátor változó milyen befolyást gyakoroltak a kereslet alakulására.

A népgazdasági ágakat jellemző reálkereset- és állóeszköz—együtthatők—at a hozzájuk tartozó temutatákkal a 2. tábla tartalmazza. E tényezők a vizsgált 15 év során igen stabilnak bizonyultak. A stabil—ítást az együtthatók kis szórása, valamint az a körülmény jelenti, hogy ezek számszerű értékeit a továbbiakban bevont vál—

tozák (mobilitás. indikátor hatás) nem, vagy csak alig változtatták meg.

Megállapíthatjuk, hogy a reálkereset és a munkaerő-kereslet alakulása a nép- gazdasági ágak döntő többségében egyirányú —- a paraméterek előjele pozitív —- tehát a reálkereset emelkedése a munkaadó részéről fellépő keres-let növekedése irányába hat. Nem jellemző azonban ez a körülmény a mezőgazdaságra; ebben az ágban a fog'lalkoztatottak számának folyamatos és intenzív csökkenését a reál—

kereset növekedése nem tudta ellensúlyozni. Tehát az 197046! 198449 terjedő idő-

szakban a reálkereset 1 forinttal való változása az iparban 95. a kereskedelemben 70—80, az építőiparban 65. a közlekedés, posta és távközlésben 30—40. :: vízgaz- dálkodásban 8—10, a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodói—sban —150, az anyagi ágakban 80—90. a nem anyagi ágakban mintegy 190 főnyi változást okozott.

(6)

435 KOTASZ GYULÁNÉ

A népgazdasági ágak munkaerő-keresletére ható

Reálkerose! ..

(forint)

Ágok ch'aátto- Konsto ns """ "M""M"

paraméter "1332"!

lpar . . . . . . . . 1. 14213 0.094 7.381

2. 1425.5 0.097 7.083

8. 14695 0.091 5.379

* 4. 1428.4 0.097 4.061

Építőipar . . . . 1. 115.8 0.064 6.400 2. 115.1 0.067 7.190

3. 92.51 0.067 4.469 —

4. 33.6 0.077 5.442

Mezőgazdaság és erdő-

gazdálkodás . ;. . 1. 1574.3 -—0,122 4.024

2. 1562.7 —0.172 3.968

3. 13712 —0.125 3.400 4, 1368.7 .—0.175 3.059 Közlekedés, posta és táv-

közlés . . . . - . - 1, 219l8 0I038 91648

2. 231.6 0.038 11327

3, 2225 0.038 7.891

4_ 2025 0.040 10014

Kereskedelem . . . 1, 85.8 0.039 8.418

2. 76,7 0.094 9.170

3, 201 ,3 0.068 3.956

4, 140,0 0.081 3.434

Vízgazdálkodás 1, 24,7 0.009 5.774

2_ 26.8 0.009 9589

3. 33.6 0.008 4.326

4, 34.1 0.008 7.598

Anyagí ágak . . . . 1. 3735.1 0.081 3153

_ .2. 3747.0 0.086 3.421

3. 3998.7 0.052 1 .337

4. 38132 0.078 1.547 Nem anyagi ágak . . . 1. 406 0.196 7.786

' 2. 99.7 0.191 8.112

3. 2262 0.073 1 ,821

4. 227,3 0.083 1 ,866

Az állóeszköz-állomány bővítésének tulajdonítható keresletváltozúsok is a nép—

gazdasági ágak többségében. a várakozásnak megfelelően alakultak. Az élőmun-

kárt helyettesítő hatása az iparban. az építőiparban. a mezőgazdaságban és erdő- gazdálkodásban, a közlekedés. posta és távközlés ágban és ezekből következően az anyagi ágak összesen kategóriában jelenihkezilk. így az iparban az 1000 főre jutó álilóeszköz-a'fl'lamá'ny 1 millió forintos növekedése megközelítőleg 1000 fős élő- munka-megtakarítást tett lehetővé. Az építőiparban is 6th megközelítő nagyságú a munkaerő-kereslet változás és az állóeszköz—bővítés kapcsolata. A mezőgazda—

ságba—n volt a legnagyobb a murrlcaerő-óllomány egységnyi állóeszköz—bővítés mí-

att végbement csökkenése; annak tulajdonítható az 1500—1600 főt mutató para-

méterénték. A kereskedelemben. a vízgazdálkodás-ban és a nem anyagi ágakban

viszont nem helyettesítő, hanem komplementer a hatás: az 1000 főre jutó állóesz-

köz-állomány növekedése az említett 6901an a munkaerő-kereslet további erő-

(7)

A MUNKAERÖPIAC 457

2. tábla

tényezők együ tthatói és standard hibái

ól tört ' n .

Az LÉBÉÉIMÖ Munkiil'íépés a ő Indíkótpr változa Többszörös

(millió fori nt) , (1000 fő) (gazdák) um...

****** "ésaz.

pa ramétor út:;ggrd paraméter ággá: rd paraméter 33.232"! egy;:mja

-—0.994 18.331 0.9721

——1 ..024 14.353 —1.384 0.673 0.9732

-—1.021 10.726 -—0.044 0.355 0.9724

—1 ,026 10.386 —0.003 0.020 —1 .359 0.543 0.9732

—0.864 8.561 0.8626

-—0.984 8.666 -—2.226 1.814 0.8943

—0.830 4.834 0.065 0.255 0.8635

-0,885 5.740 0.227 0.948 -—2.109 2.641 0.9030

0.100 0.279 0.7916

0.266 0.587 2.913 0.623 0.7987

-1,564 2.5'10 . 1.373 2.884 0.8848

-1,662 2,109 1.413 2.414 -—O.874 0.222 0.8854

—0,061 3.246 0.9135

—0.083 4.542 --1 .120 2.419 0.9435

—-0,062 2.380 —-0.016 0.073 0.9135

—-—0.073 3.371 , 0.184 0.935 —1.307 2.579 0.9481

0.559 3.077 0.9563

0.361 1.760 —-1.633 1 .700 0.9654

0.401 2.009 -—0,141 1.563 0.9643

0.342 1.599 -—0.074 0.609 —.1.109 0.846 0.9660

0.049 5.197 0.9586

0.042 7.296 —0.245 4.773 0.9865

0.047 4.801 43.263 0.900 0.9614

0.040 7.057 —0.216 1.285 -0.241 4.831 0.9884

—1.578 11.618 5.9313

—-1.723 9.500 . —4.643 1.314 0.9407

—1,668 9.525 —-0.126 0.975 0.9368

——1.727 9.024 —0.032 0.187 —4,046 0.829 0.9409

2.041 3.294 0.9378

1.425 0.218 —5.530 1.709 0.9508

4.132 5.496 1.998 3.462 0.9702

3.728 3.653 . 1.803 2.668 —1.792 0.608 0.9713

_södé'se mel—lett ment végbe. így a vízgvazdóhkodósban 40—50 fővei. a kereskedelem—

ben 400—500 fővel, a nem anyagi ógalkba'n pedig 2—3000 fővel növekedett a ke-

reslet.

A népgazdasági ágban megtermelt eredmény és (: munkaerő—kereslet kop- csolatóról azt áklliapírthatjuk meg, hogy a nettó nemzeti termék bővített előállító—

sóhoz további munkaerő szükségeltetik. Az iparban példxóu—l ! mzííllltió for—int terme- lésnxöve'kmény'hez mindössze 2 főre. az építőilpwnban 5—6, a mezőgazdaságban 3—5.

a közlekedés, posta és távközlés ógrban 4—5, :: keres—kedeiemben 2—3. a vízgaz- dvóleodófs—ban 3—4. a nem anyagi ágakban 3 főre van szükség. Ugyanakkor. ha

a mun'katermelrékenység függvényében tekintjük az összmuznskaerőakere'sletet. akkor megállapíthatjuk, hogy a termelékenység növekedése egyáltalán _nem hatott a

munkaerő-kereslet csökkenése irányába; sőt inkább a kereslet növekedése mellett

ment végbe.

(8)

Ezután azt néztük meg. hogy a valamely népgazdasági ágból törté-nő kielé—

pések száma — vagyis a mobilizálni munkaerő - miként hat az ugyanezen ágban fellépő kereslet alalku—lásána. A stabil hatást felmutató tényezők vizsgálatát lezár-

va, most az esetleges hatótényezőket vesszük sorra; ezek értékei az egyes kisér-

letsorozaitolcban igen nagy szóródást mutatnak. mind értékükben. mind pedig az együtthatók standard hibá—iban. Az ebből eredő inkonzisztenciá'kat úgy tudtuk át-

hidalni. hogy csak azon népgazdasági ágakat vettük figyelembe. amelyeknél az

emlitett mobilitási mutató ugyancsak stabil hatású a vizsgált időszakban. és ha

ez a hatás valóban stabil. úgy lleltételezésünk szerint mindegyik kísérletben ilyen

eredményre kell jutnunk.

S valóban a mwezr'ígazdasárg és erdőgazdálkodás. tová bbá a nem anyagi ágak

azok a népgazdasági ágak. amelyeknél a munkahelyről történő kilépések számá-

nak stabil hatása és iránya az összes változatban megegyezik. Tehát a kapott eredmények szerint a vizsgált időszakban ezekben a népgazdasági ágakban a mun- kaihelyről történő kilépések továb—bi munkaerő-keresletet indukáltalk oly módon.

hogy 1000 fő távozása a mu—nlloaxadóikat arra késztette. hogy kerestletük kielégítésére

ennek .a létszámnak már minttegy a kétszeresére tarts—anak igényt.

Az indikátor változó hatásának megitélésénél is e meggondolások alapján igyekeztünk a kapott együtthatókat értékelni. Igen nehéz volt azonban a külön- böző változatok közül a közös tendenciát jelző eredményeiket kiszűrni. Megálla—

pítható például. hogy az a változat. amelyben magyarázó változók-ént (: népgaz- dasági ág eredményessége Gilletve mu—nlkaixenmelzékenysége) és az 1000 főre veti-

tett állóeszköz-állomány szerepel. inkább eltérő indikátorokat mutatott. mint az a változat, amelyet a reálkereset és az egységnyi állóeszköz—állomány hatótényezők- kel számítottunk. (LélSd a 2. tálblát.) Az utóbbi változatnál rögtön szembetűnik.

hogy mindegyik népgazdasági ágban — közgazdasági elváráeaxi'nilckal egyezően -—

az indikátor változó előjele negatív. Összességében a magasabb t-mutatálcat ez

a változat adta. Ha ezekkel! az együtthatótlckal összevetjük a másik változat (nettó

nemzeti tennék —- mwnfloaterm'eléikenység) szigniiikánss paramétereit, úgy megálla-

pi'ohfatju'k, hogy a közlekedés. posta és távközlés, valamint a vízgazdálkodás nép-

gazdasági ágban e paraméterek szintén negativ előjelűek, tehát a reálkereset

indikátor mutatójának a növekedése a kereslet csökkenése irányábahatott. Egyéb-

Az összes foglalkoztatott munkaerő-keresletére ható tényezők

Foglalkozta— Az 1000 foglal—

!ottak száma Reálkereset kaztatottra jutó az előző évben (forint) álláeszközérték

Változat Konstans (1990 fo) M, (milkó forint)

ara— stan- ara- stan- stan-

arrs arg: _ arg:

l. 1. 2616.788 0.379 2.906 —-2.343 4.976

2. 2045,397 0.514 2.894 —1,757 2.490

3. 3197.088 0.277 1.604 —-2.625 4.640

4. 2656362 0.411 2.074 -2,010 2.742

ll. 1. 1674.386 0.604 4.163 0.078 2.206 —-0.728 3.497

2. 910.137 0,788 5.006 0.033 0.851 —0.301 1.073

3. 1684.770 0.572 2.817 0.079 2.115 —-0.795 2241

4. 1350.705 0.717 3.783 0.034 0.857 —0.445 1.266

lll. 1. 4521 .791 —3,359 9.434

2. 4534.693 -—3.326 7.865

(9)

A MU NKAERÓ PlAC 489

ként az igen alacsony t—mutaták e tekintetben közgazdasági következtetések le—

vonását a-múgy sem teszik lehetővé a többi népgazdasági ágra vonatkozóan.

A népgazdasági szintű függvény, vagyis az összes foglalkoztatott átlagos állo- máinyi létszámának alakulását magyarázó összefüggés (a makrotüggvény) illesz—

tése —— mind a mu—nlkaerőd'kereslet, mind a kínálat vonatkozásában - volt a leg- inkább problematikus a vizsgált időszak megtigyelési mintáit: alapján. Ezt egyál- talá—n nem tartjuk meglepő—nek, sőt már előzetesen számítottunk rá, amikor is a

függő vállrtozóik adatsorainazk tendenciáit elemző fejezetben megállapítottuk, hogy

a niépgazdaiságbain fog—'lalkoztatotftaik száma — azonkívül. hogy csökken — meg—

lehetősen "szabálytalan" pályát írt le, így összefüggésrendszer—ének stabil ható- tényezők s—egitségéve'l történő számszerűsítése nehézségekbe fog ütközni. Az ágo—

zatok és a népgazdasági ágak keresleti lüggvényeinél az összefüggések magya-

rázó erejét jellemző teljes determuináaiós együtthatók (Rz—ek) meglehetősen magas számértékkel igazolták kiinduló feltételezéseinket. A makrofüggvény illesztése alon—

ban nemcsak a magyarázó tényezők stabilitásának garantálása — tehát ezek sze—

parált hatásának mérése, egy-mástól megfelelő módon történő. sikeres elkülöní- tésük (magas t-mutatók) —- szempontjából járt nehézséggel. Emellett még, illetve ettől nyilvánvalóan nem függetlenül. e magyarázó tényezők összesített hatása sem

bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy (: makrofüggvény számszerű kapcsolatait az ágazatok és a népgazdasági ágak függ—vényei—hez hasonló minőségű megbízható-

sági mutatóval támassza alá.

így a murvlcaerő-ikereslet vizsgálatába a makrofüggvény specifikáláisánál és

szásmszerűxsítésénél további — az ágazatok, népgazdasági ágak függvényeiben nem szereplő —- magyarázó változót (az előző időszak évi átlagos állományi létszámát)

is felvettünk. E változó alkalmazása első pillanatra triviális eljárásnak tűnik; első—

sorban emiatt nem alkalmaztuk az ágazatok és népgazdasági ágak megfelelő

függvényeiben. Mégis. a makrofüggvényben nem tudtunk tőle eltekinteni, mivel az összmunkaerő iránti kereslet nem lehet független attól. hogy az előző idő- szakban mennyi mUAn'ka-erő állt rendelkezésre. Ugyanakkor (: makrofüggvényt is több változatban becsültük. E változatok kiszámításának célja egyrészt a legin- kább megfelelő maikrofüggvény megtalálása, másrész—t —- az ágazatok és népgaz—

dasági ágak függvényeihez hasonlóan — több tényező hatásának kimutatása.

3, tábla

együtthatóí és standard hibái

Nettó

Belápések nemzeti lndikátor változó ,_ , "

(1000 fő) termék (százalék) Tobbüötos (millió forint) eletere"—

V , _- námzsló

stan- ara- stan- ' stan- egyu'té ::

paraméter giabrg tetőtér ggg-g parameter gabrg ( )

0.001 4.251 0.9272

0.001 2385 4341 1.106 0.9351

--0,078 1,916 0001 4,311 09328

4.094 1.115 0001 2.519 5655 1.268 0.9430 0.8665 9.795 2.015 0.9051

——0.028 0.240 O,8673

-—0,075 0.713 10.571 2.071 0.910!

-0,167 2.401 0.002 8,046 0.9155

-0,175 2,—038 0.002 6,779 0.714 0.164 0.9158

(10)

490 KOTÁSZ GYULÁNÉ

A 3. tábla alapján — o mxilkroszintű vizsgálatokkal összhangban —- megáll—o- píthatjuk, hogy népgazdasági szinten is o reálkereset és az előállított termelési

érték növekedése pozitiv. az 1000 főre vetített állóeszköz-állomány bővítése nego—

tív módon hatott a munkaerő—kereslet alakulására. Az előző időszak átlagos állo- mányi létszáma szintén ösztönző - multiplikátor —- hatást vált ki. Ennek tulaj-do—

nithoftó. hogy 1000 fős változás a következő évben mintegy 400—600 főnyi ugyon- ilyen irányú változást hoz. A munkatermelékenység emelkedésének hatásáról is

ugyanazt állapíthatjuk meg, amit az ágazatok és népgazdasági ágak függvé—

nyeinéll: szintén a munkaerő iránti kereslet növekedését vonja maga után.

A munkaerő-mobilitást kifejező mutatók közül makrofüggvéinyünk egyik válto-

zatábon a munkahelyre történő bel'épések száma szignifikáns hotótényező. A lei—

lépések hatása nem tekinthető ugyan szignifikánsnok, de érdekes módon mind a kilépések. mind pedig o belépések — makroszinten -—— csökkentik a munkaerő-ske- resíletet. Ebből a körülményből itt inkább a belépések hatását vettük figyelembe.

Érdeklődésre tarthat számot a népgazdasági szintű indikátor változóval kap-

csolatos tapasztalatunk. Az ágazatok és o népgazdasági ágak eredményeivel egye- zően. makroszinten is sikerült igozoini :: "keresleti" elvet. itt ugyan az ily elő-

jele pozitiv. de — mint a kináioti függvényelknél látni fogjuk — meghaladja a ki- nálati indikátor nagyságát. A számszerű eredmények értelmében tehát a reál-

ikeresetnelk az előző évihez viszonyított 1 (százalékos változása a vizsgált időszakban az összmunkoerő cipó—nti keresletet mintegy 5—10 000 fővel növelte.

A KlNÁLATl HATÁSOK VlZSGÁLATA

A kinálot magyo—rázásálnál az alábbi tényezőket vettük figyelembe:

Függő változó Független változó

—ágozatokbon foglalkoztatott munkaerő -előző évben foglalkoztatott létszám (1000 fő).

— reál—kereset (forint),

— munkából történt kilépések száma az iparban (1000 fő).

—-1000 foglalkoztatottra jutó lakossági jöve- delem (millió forint),

-— munkatermelékenység,

— indikátor változó (százalék).

_népgozdosági ágokbon foglalkoztatott —előző évben foglalkoztatott létszám (1000

munkaerő fő),

—— reálkereset (forint).

— munkából történő ki-, illetve belépések szá- ma (1000 fő),

"1000 foglalkoztotottro jutó lakossági jöve- delem (milliő forint),

—oktív keresők száma (1000 fő).

— munkaterrnelékenység.

_összes foglalkoztatott munkaerő _előző évben foglalkoztatott létszám (1000 fő ,

— reálkereset (forint),

— munkából történő ki—, illetve belépések szá- ma (1000 fő),

— aktív keresők száma (1000 fő),

— munkaképes korú lakosság (1000 fő).

-— ifjúsági munkaerőforrás (1000 fő).

—- lakossági fogyasztás (millió forint).

(11)

A MUNKAERÓPIAC 491

A kínálati hatások vizsgálatánál legtöbb gondot az ágazati függvények spe-

citifkávlálsa jelentette. Ugyanis ezen a szinten nem rendelkeztünk megfelelő számú

—— csak az ágazatokra jellemző -—- magyarázó tényezővel. illetve kellő hosszúságú idősorokkal. Emiatt a kínálati függvényeknél olyan változókat is kénytelenek vol-

tunk bevonni az egyenletrendszerbe, amelyek nem kifejezetten ágazati jellegűek.

mint például az ipari mUlnlkaerőmozgás, amelyet a keresleti ágazati függvényekne'l is szerepeltettünlk. További ilyen -— makro jellegű -— mutató a lakossági jövedelmek változója. amelyet az ágazati szintű kínálati összefüggésekben szintén alkalmaz-

tunk. Hasonló meggondolásból — ezen általános jellegű változókan kívül -— mint kínálati magyarázó tényezőt még az előző időszak átlagos állományi létszámát

is szerepeltettüik. S természetesen emlitenü—nlk kell a specifikáció ágazatra jellemző.

specifikus és(vagy) stabil mutatóit; a reálkereseteket, illetve ezek százalékbs. válto-

zásánnolk kínálati komponenseit; ez utóbbi a kínálati indikátor változó, amely - mint ismeretes - az idősori vektorban azokat a nullától eltérő elemeket tartalmazza

(százalékban), amelyeknél ezek a változások az egy évvel korábbi értékekhez ké-

pest negatívak.

Az ágazati szintre vonatkozó 4. tábla a magyarázó változók azon kombináció- ját tartalmazza, amely az egy évvel késleltetett átlagos állományi létszám és a

reálkeresetek volumenének hatását mutatja.

Megállapíthatjuk, hogy -— közgazdasági .,!információtartalmától" eltek-intve —- ez a változat rendelkezik a legnagyobb magyarázó erővel, az R2 értékek itt a leg—

magasabbak. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen az előző időszak foglalkoztatott-

sága már eleve magában hordozza a függő változó vari'anciájának nagy részét.

Ez a pozitív együtthatójú multiplikátor hatás a gépipar, a kohászat. a könnyűipar és az egyéb ipar esetében jelentkezett a legerőteljuesebben: ezekben az ágazatok-

ban a foglalkoztatottság minden 1000 fős változása ugyanilyen irá—nyú változást

idézett elő a kínálat alakulásában. Értékét tekintve ennek mintegy 1.06—1.14—szo-

rosára változtatta meg (csökkentette vagy növelte) a rákövetkező időszakban a

kínálatot.

Ugyanakkor az ágazatok nagy részénél azt is megállapíthatjuk, hogy a reál- keresetek volumenének változása ellenkező irányú hatást gyakorolt a kínálat ala-

kulására; tehát amennyiben a reálkereset nőtt, úgy ez kínálatasökkentő hatást

váltott ki, és viszont. Meglepő módon az indikátor változó az ágazatok mintegy felénél -— ugyan nem szig—nlililkáns t—mutatóval — pozitív értéket vett fel. Ezt a tényt úgy magyarázhatjuk, hogy ebben a változatban a reálbér változása -- amely, mint az előbb említettük, negatív hatású — vette át e változás "gyorsulásának" (indi-

kátor) szerepét; ugyanakkor ez úgy fordulhatott elő, hogy a függő változó előző időszakban számított értékei már önmagukban véve is elegendőnek bizonyultak

ahhoz, hogy megmagyarázzák az összefüggéseket.

A többi kiszámított változat eredményei sokkal inkább alátámasztják közgaz—

dasági elvárásainlkalt.

Az eredmények alapján így megállapíthatjuk, hogy teljesül a ,.kínálati elv"; az indikátor változó értéke negatív, a gépipar és az élelmiszeripar esetében szigni—

fikáns mértékben. A továbbiakban diseauilibnium-elemzésünkben tehát ezeknek az

eredményeknek tulajdonítunk fontosságot. illetve majd ezeket fogjuk összekapcsol-

ni a megfelelő keresleti egyen—letekkel. Erdekes megfigyelni, hogy a reálkereset

hatása itt az ágazatok többségénél pozitiv, vagyis a munkavállalók munkaerejüket

magasabb reálkeresetért kínálták, illetve emiatt változtattak munka—helyet. A bá-

nyászat és a kohászat esetében, mivel ezek nehezen konvertálható szakmák, ez a tendencia érthető módon nem érvényesülhetett (negatív reálkereset-paraméterek).

(12)

Az eddig elmondottakkal összhangban itt az indikátor vóll'tozó előjele pozitív.

Ugyarnen-nwél a kért ágazatnál a munkaterm'el—ekenység és a munkaerő—kínálat ala—

kulása egyirányú. de a bównyólsmrt'nál nem szignifikáns mértékben. A többi ágazat

esetében a foglalkoztatottsóg és a munkatermel—ékenység változása ellentétes iró-

nyú. de stabll kapcsolatot mutat (az élelmiszeripar kivételével). Ez azt jelenüi. hogy

a csökkenő foglalkoztatottség a munkatemelékenység emelkedése mellett ment végbe a vizsgált időszakban.

A kapott eredmények tanúsága alapján és közgazdasági elvárásavinrkkal meg-

egyezően a lakossági jövedelmek is befolyásolták a muxn'kaerőakínóltatot oly mó—

don, .hogy a csökkenő reú'lffogyaxszba's kínálatnövelő. az emelkedő reálfogvast'cós pedig 'kínólatcsökkemő tévnyező. Ez legerőtelx'ye'sebben a könnyűipar—ban és a gép- iparban hatott.

Az ipari ágazatok munkaerő- kind/atára ható

, Foglalkoztatottak szóma ázalag/§ évben

Ágazak Yálto- Konstans — ""m"—"""

paraméier stirítggrd

13.963 0.861 9.100 9.899 0.882 7.454 11.388 0.820 8.144

—1'1.783 0.889 8.210 6.573 0.843 4.763 _ 5.895 0.852 4.844 -—3.634 0.690 4.660

—3.421 0.696 4.404 Bú nyószat

Villamosenergia-ipar

Kohószat . —4,290 1.084 14.275

——6,081 1 .099 13,497

—4.861 1.105 8.512

—5.803 1.076 7.563

Gépipar . —-49.730 1.3! 38 12.190

—57.,556 1 ..135 1 4.1 10 -—69.253 0.960 9.825 -—68.683 1.003 9.783 7,758 0.978 9.202 8.627 0.964 8.122 7.872 0.963 4.369 8.61 1 0.974 4.1 80 19.607 0.909 8.627 18.859 0.911 8.468 Építőanyag—ipar

Vegyipar . . . .

"?PPNT'PprPPpr'PPNT'PPP?

81 ,542 0.368 1 ,419 48.487 0.562 2.395 61 .581 0.432 1 .596 3. 1 1 .452 0.722 6.537

, 4. 1 1 ,452 0.726 6,142

Könnyűipar . 1. —26.633 1.088 15.297

2. —-12,91 5 1.055 13.432

3. -5_6.154 0.949 8.803

4. —44.197 0.943 8.480

Egyéb ipar .. . . 1. 11.594 1.072 7.901 2. 11.761 1 .066 6.958

3. —-8.368 0.852 5.130

4. ——12.253 0.857 5.051 Élelmiszeripar . . . . 1. 66.828 0.490 2.349

2.

3.

4.

(13)

A MUNKAERÓPIAC 493

Az iparból történő kilépések hatása stabil és ösztönző jellegű az ágazati mun-

kaerőkínálat alakulására a villamosenergia-iparban. a vegyiparban és a könnyű- iparban; :: gépipamál és az egyéb iparnól viszont éppen ellenkezőleg. :: kilépé-

sek kínálatot csökkentő hatása állapítható meg.

Térjünk rá ezek után a népgazdasági ágakban jelentkező munkaerő-kínálat

vizsgá—lvortána'

Az aktív keresők létszáma olyan fonrást jelent, amelyből a tényleges foglal-

koztotottság mindenlkor realwizúlódhat (Sajnálatos módon az ágazati elemzés szá—

mára ilyen megfigyelések nem álltak rendelkezésre.) lgy feltétlenül fontosnak tor- tattulk bevonását a speciiiukációba. Úgyszintén érdeklődésre tarthat számot a reál- keresetek kínálatot alakító hatá—sa. valamint a munskctermelélcenység és a lakos—

sági jövedelmek népgazdasági ág szintű mutatói is.

4. tábla

tényezők paraméterei és standard hibái

Munká ból történő

Reálkereset ki lépések az iparban lnd ikótor változó " _ __

(for-nt) (1000 .5) (százalék) Túlzás!

náció: _ paraméter stahnggrd pa raméter stemágrd para méter Magasra egy?];taljato

0.001 0.158 0.9781

0.001 0.282 -—0.126 0.328 0.9784

0.001 0.570 0.009 1.097 09803

0.002 1.385 0.017 1.776 —0.637 1.404 09835

-0,001 0.258 0.7093

——0,001 0.039 0.201 1.078 0.7371

0.002 2.595 0.013 2.932 03368

0.002 2.298 0.013 2.486 0.035 0.210 0.8376

4.001 1.935 ; 0.9583

—0.001 1.063 -0.086 0.625 0.9584

——0.001 1.224 —0.002 0.203 0.9584

—0.001 0.542 0.002 0.201 --0,108 0.599 0.9595

—0.006 1 .191 0.9295

—0.003 0.795 2.615 2.272 0. 9520

0.010 1.489 0.092 2 808 0.9589

0.008 1.068 0.069 1. 829 1.456 1.192 0, 9640

—0.002 1 .870 09168

-—0.001 1.680 0.091 0.325 0.9176

—0.001 0.705 0.001 0.084 0.9168

—0.002 0.732 —0.001 0.303 0.097 0.048 0.9176

—0,002 2.974 0.8612

—0.002 2.658 0.313 0.713 0.8673

0.002 1.236 0.023 2.678 0.9160

0.002 1.133 0.023 2.415 0.062 0.164 0.9162

--0,004 0.704 0.9664

—0.004 0.647 1 .407 0.998 0.9692

0.009 0.878 0. 086 1.643 0.9730

0.008 0.722 0.076 1 ..372 0.895 0.636 0.9741

—0.004 1.656 0.8405

—0.004 1.539 0.040 0.107 0.8407

0.002 0.457 0.020 1.951 0.8815

0.002 0.571 0.023 2.008 —2.237 0.660 0.8865

0.008 1 .030 0.9316

0.010 1 .970 -0.374 0.813 0.9355

0.008 1.835 0.009 0.726 0.9347

0.010 2.069

0.011 0.136 -0.460 0.970 0.940?—

(14)

494

KOTÁSZ GYULÁNÉ

A népgazdasági ágak munkaerő-kínálatára' ,

Reálkoresot

Vól- (forint)

Népgazdasági úg tozat Kanstans

standard ,paramétu hiba

Ipar . . . 1. 95.258 0.028 3.321 2, _ 77.320 0.027 3.189 3, 1 15.567 —-0.001 o_100 4_ 106.932 41.001 0.023 Építőipar . . . 1_ -—120.055 0.001 0.164 2_ ——120.813 0.001 0992 3_ -—99.696 —0.007 0.519 4, —98,041 -0.007 (1495 Mezőgazdaság és erdő-

gazdálkodás . . . 1, —592.059 0.048 0930

2. " . 0.140 3.558 3. -300.895 —0.020 0.556 4. —-992,41 2 0.060 1,o42 Közlekedés, posta és táv—

közlés . . . 1. 46.743 0.006 1334

2, 40.593 0.007 1537

3. 27.581 0.012 2.293

4, 27.894 0.01 1 2.038

Kereskedelem . . . 1. 22.908 0.062 4,116

2. 33.079 0.076 6.100

3, 1 29.741 0.050 2.962

4. 126.423 0.066 4314

Vízgazdálkodás . . . 1. —3.128 0.002 1.655 2. —1 .733 0.003 2.779 3. —-3.079 0.002 1 .584

4, —2.237 0.003 2.650

Anyagi ágak 1. 708.162 0.015 0.564

2. 609.722 0.016 0.573 3. 705.395 0.013 0.294 4. 609.166 0.018 0.367 Nem anyag—i ágak . . . 1. -—90.001 0.128 3.952 2. —105,732 0.1 12 12.465 3. —65.035 0.039 0.861 4. —69.452 0.036 0.708

' A belópésekhez tartozó paraméterek.

" A Biomedlcal Statistical Program értékelhető számot nem jelzem.

Az összes foglalkoztatott munkaerő-kínálatára ható tényezők Reálkereset lefnlllgtépr

aru ou (forint) (1000 fő) 9

Változat Kanstans ——————————

para- ::de POTG- áta";

méter mega méter liga

l. 1. . . _497.437 0.060 3.514 0.391 2.810

2. . . x—637,325 0.065 3.721 0.331 2.234

ll. 1. . . . —401.205 0.057 2.566 0.358 1.358

2. . . . —620.313 0.064 2.768 0.325 1.268

(15)

A MUNKAERÖPIAC 495

5. tábla

ható tényezők együtthatói és standard hibái

Munkáiból történő

Aktív keresők szó mo kilépések, ihotve lndikó—tor változó Többszörös

(1000 fő) belépések száma (százalék) determi—

(1000 fő) nóciós

, együttható

smndurd , standard . standard (R!)

pam méter hiba pa rameter hiba parameter hiba

0.814 22.976 0.9820

0.826 21.836 -—2.364 0.926 0.983

0.938 17.919 -—0.237 2.810 0.9895

0.938 "17.262 ——0.227 2.508 —1 .019 0.471 0.9898

1.198 15.789 0.9552

1 .203 14.493 —0.254 0.194 0.9553

1 .261 9.868 —0.090 0.623 0.9567

1.263 9.294 —0.096 0.570 0.118 0.079 0.9567

1.172 4.519 0.9224

1.761 7.873 " ' 1.066 0.9690

1.084 6.342 ,O,491* 4.133 0.9696

1.442 5.504 0,288* 1.785 —-6.340 1.712 0.9765

0.765 5.323 0.9516

0.775 5.711 0.992 1.571 0.9605

0.717 5.424 0.136' 1.918 0.9638

0.734 5.472 0.106* 1.362 0.625 0.938 0.9667

0.408 3.795 ' 0.9645

0.262 2.737 —3.108 3.041 0.9807

0.318 2548 —0,1 13 1.311 0.9693

0.188 1.837 -—0.099 '1 .534 -3.006 2.419 0.9844

0.952 14.450 0.9927

0.876 14.044 —-0.440 2.529 0.9954

0.952 1 1 ,035 —-0,001 * (MW 0.9927

0.881 11.345 0.010' 0.107 -O,421 2.415 0.9954

0.732 8.269 40.8934

0.755 7.034 —3.126 0.402 0.895!)

0.737 6.059 —-0.007* 0.055 0.8935

0.752 5.676 0006" 0.045 —3.221 0.382 0.8950

0.581 4.347 0.9540

0.687 2.906 5.172 0.552 0.9552

0.823 5.485 1 ,121 2.439 0.9701

0.847 3.951 1.104 2.243 1.330 0.162 0.9702

6. tábla

együtthatói és standard hibái

Aktív keresők Munkába Indikátor

szóma ,, lépések száma változó Többszörös

(1000 fő) (1000 fő) (szózaiék) determi—

i skan magáéra

2.212; ! ggg-g paraméter "amíg"! paraméter s'asgg'd (Ra)

0.500 4.220 0.9194

10.601 4.061 —1.959 1.117 0.9283

0.529 2.371 0.016 0.160 _ 0.9196

0.606 2.591 —0.003 0.027 ——1.953 1.048 0.9284

(16)

Az 5. táblából az aktivitási szint változásának hat—ását olvashatjuk ki, illetve azt

(: volument. amennyivel ennek 1000 főnyi mozgására a munka—erőakínáiat reagál.

Az aktivitási szint és a kínálat alakulása teljesen szinkronban van egymással. Azon- rnal szembetűznilk. hogy igen magas és kis szőrású paraméter—értékeket kaptunk.

Legkevésbé rugalmas ebből a szempontból a kereskedelem. de még itt is 4—500 főnyi az aktivitási szint változására reagáló, ugyanilyen irányú kinála-tváltozás. A többi népgazdasági ágban ennél lényegesen nagyobb ütemű az együttmozgás.

A mankotenmelékenység emelkedése és a munkaerő-kínálat kapcsolatáról a

következők állapíthatók meg: az építőiparban. a közlekedés, posta és távközlésben

és a nem anyagi ágakban inverz az összefüggésük, a munkatenmelékenység emel—

kedése kínálatot csökkentő hatású és fordítva. Az építőipar esetében például mintegy 460—480 főnyi a kínálat csökkenése az 1000 főre jutó termelési érték 1 millió forintos növekedése esetén. A nem anyagi ágakban _a negativ előjelű ha-

tásegyüttható más összefüggésre mutat rá; itt gyorsabban emelkedett a foglal—

koztatottság. mint az 1000 főre jutó termelési érték. A többi ágban pedig -— pozitív

munka/termelékenységi paraméterekkel — az az ..egyirányú" helyzet alakult ki,

hogy a csökkenő termelékenységemel'ke'dést a muinkatvállla'lók részéről megnyil—

vá—nuló csökkenő munkaerő-kínálat kísérte.

A reálkeresetek hatása a munkaerő-lkienálatna többnyire pozitív. általában a

magasabb kereset a kínálat bővülésével párosul. Kivétel a mezőgazdaság és er—

dőgazdálkodás. továbbá a vízgazdálkodás (negativ paraméterek). Az előbbinél a reálkereset 1 forintos változását a munkaerőa'kínálat körülbelül 100 főnyi csö—kke-

nése kisérte. A vízgazdálkodás ágban ez a hatás jóval kisebb. csupán 1 fő.

Az 1000 foglalkoztatottra vetített lakossági jövedelmek növekedése — amint ez várható volt — munkaerő-kínálatot csölkkentő tényezőnek bizonyult. Ez legerő- , teljes-ebben az iparban érvényesült, itt 1 millió forintos növekedés mintegy 13000

fős kinávlotcsökkenrést váltott ki. A nem anyagi ágakban és a vízgazldálfkodázsban

azonban az ennek tulajdonítható hatás pozitiv, hiszen ismert. hogy a foglalkoz-

tatottságsnak ezen ágakban bekövetkezett emelkedése a lakossági jövedelmek nö—

vekedése meltlett ment végbe.

Az egyes népgazdasági ágból történő kilépések hatását — az eddigi gyakor-

latnak megfelelően —. ott vettük figyelembe, ahol a különböző változatoknál is

egybevágó eredményeket kaptunik, illetve a vonatkozó paraméter stabilitása erre ,.feljogositott". A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás népgazdasági ág esetében például nyilvánvaló. hogy :: kilépések párhuzamosan változnak a foglalkoztatott-

sággal (kínálattal), mig a kereskedelem esetében ez épp ellenkezőleg történt.

Népgazdasági szinten a munkaerő-kínálat alakulását a reálkeresetek volume—

,nével, a munkaképes korú lakosság és az aktív keresők létszámával tudtuk össze—

függésbe hozni. és ezt szignifikánsan számítani.

Népgazdasági szinten az átlagos reáikeresetnek tulajdonított hatás mi—ndösz- sze 60 fős kinálatnövekedést idézett elő az elmúlt időszakban : a munkaképes korú lakosság hatása mintegy 400 főnyi. az aktív keresők számának változása pedig 500 főnyi. megegyező irányú kinálatváltozást idézett elő. Ezen a szinten a ki— és

belépések száma nem bizonyult szignifikáns hatótényezőne'k.

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS TOVÁBBI ELEMZÉSI LEHETÖSEGEK

A munkaerőpiacon tizenöt éve érvényesülő keresleti és kinálati vonzotok' fel- tárása sok tekintetben nem hozott meg-nyugtató eredményt. Ez eiső—sorbain becs—

lési problémaként jelentkezik, és a fő okát röviden abban jelölhetjük meg, hogy

(17)

A MUNKAERÓPIAC

497

még további, nagyvalumenű számításokra lenne szükség, ahhoz, hogy mélyreha-

tóbb és pontosabb elemzést tudjunk végez ni. lgy például a specifikáció és a becs—

lési módszer szempontjából más eljárást igényelne a mulnikatermelékenység és az 1000 főre jutó állóeszköz—állomány, mivel e mutatókban mind a számláló, mind pe-

dig a nevező lényegében külön változónak tekinthető. A nettó nemzeti termék és a reálkereset—tömeg együt—tes szerepeltetése során pedig a rész és az egész ösz-

szefügg'éséinek problémájával találjuk magunkat szemben; itt is korrekt-ebb eljá-

rás lenne ezeket a változókat nemcsalk hatótényezáként alkalmazni, hanem külön összefüggésben mint független változók—ait is. De ez már elvezetne a szimultán

egyenletrendszer problémaköréhez, amikor is modellünk munikaerőblokkjához még további népgazdasági kategóriákat feltáró blokkokat kellene kapcsolni.

Az aránytalanul megnövekedett számítási igények vállalását még az a tény is alátámasztaná, hogy a kapott eredmények alapján levonható (nagyrészt negatív tartal—mú) következtetések fől—eg e mutatók kiszámítása alapján nyerhetők. A meg- állapítások helytállóságát tehát még további számításokkal kellene igazolni.

Mindamellett mégsem hagyhatók figyelmen kívül az így nyert ered—mények.

annál is inkább. mert összhangban vannak ama smegállapításekkal, amelyek szerint a munkaerő felhasználása nem volt hatékony: a mulnlkater'melékenység emel- kedése nem feltétlenül a munkaerővel való takarékosságot segíti elő, és az egy—

ségnyi állóeszköz-felhosznállás növekedése sem megfelelő munkaerő—helyettesítő.

Mivel ebben a vizsgálatban az elmúlt 15 év munkaerőpiaci helyzetének felmé—L

résére vállalkoztunik. az említett, igen eltérő hatásokat magában foglaló időszak tendenciái alapján ezt az áttekintést mind az okoz—atok (függő változók), mi-nd _pe—

dtig a hatóakok (magyarázó változók) kiválasztása tekintetében meglehetősen agg- regált szinten, legfeljebb ágazati mélységben tudtuk elvégezni. Ugyancsak a vizs- gálat hosszú távot átfogó időhorizontjából következően csupán elemzésre kerülhe- tett sor: igen kétes értékű eljárás lett volna az elmúlt időszak struktúrája válto—

zatlanságát feltételezve, és ráadásul ennek —— sok esetben egyértelműnek. illető-

leg stabilnak nem tekinthető -— eredményei alapján előrejelzéseket is készíteni. A fejlesztés lehetőségei egyrészt a fenti korlátok feloldásábál adódhatnak.

A továbblépés egy másik elképzelhető iránya az indikátor hatás (a reálkere-

setek százalékos változása) másfajta. az eddiginél jobb megtagadását tűzhetné

ki célul. A számítások szerint a reálkeresetek százalékos változása a népgazdasági

ágak és az ipar ágazatainak nagy részénél a keresleti, illetve a kínálati hatásaik sikeres elválasztását 'nem tudták megoldani. A továbbiakban kisérletet lehetne tenni bizonyos ,.terwáltozáknak", illetve hiányváltozőknak a keresetalkalmazkodá-

si függvénybe való bevonására.

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem. hogy az alkalmazott becslési eljárás a számításba jöhető módszerek között a legegyszerűbb. A modell

becslés—technikai oldaláról úgy tekinthetjük ezt a kérdést, hogy pillanatnyilag csupán a specifikációt fejeztük be; feltártuk a keresleti és a kínálati hatásokat,

utána megkíséreltük ezek eltérését visszacsatolni a kereseta'laku-lásba. Az elemzés

e szintjén .is felmerül már a szimultán becslés problémája, vagyis amikor a keres—

leti, a kínálati és a reálkereset-alakulási függvényeket együttesen kellene kezel- nünlk, lehetőség szerint a maximum likelihood becslési módszerrel. Ugyanis nem—

csak az a helyzet. hogy a keresleti és a kínálati függvények becslése történt teljesen elkülönítetten, de a fő problémát az okozza. hogy ezután ezek regressziós értékeit újra behelyettesítet—tüsk a reálkereset független egyenleteibe. Kérdés azon—

ban, hogy a korrekt becslési eljárás men—nyiben javítaná meg, illetve változtatná meg a jelenlegi eljárással kapott eredményeket.

4 Statisztikai Szemle

(18)

, FDGGELEK

A MODELL EGYENLETRENDSZERENEK JELÖLÉSRENDSZEREES SZÁMSZERO EREDMÉNYEI Az egyenletrendszerben a következő jelölések szerepelnek:

M -— a foglalwkoztotottuk átlagos állományi létszáma (1000 fő),

M1 - az előző évben fogl—alakoztatotmk átlagos állományi létszáma (1000 fő), AKT —az aktív keresők létszáma (1000 fő). * '

I —u munkába lépések száma (1000 fő),

0 —a munkából történő kilépések száma (1000 fő), K -- (: fogl—dlrkoztaftottak átlagkeresete (forint),

NT — nettó nemzeti termék (millió forint),

NTi — az előző évi nettó nemzeti termék (millió forint), Á : óllóeszköz-óllomóny/ 1000 fő (mi-llió forint),

LF :(: lakosság fogyasztása (millió forint),

D - kereslet,

$ — kínálat.

AP - a kereslet indikátor változója (százalék).

AP - a kínálat indikátor változója (százalék). ..

A modell egyenletrendszerének számszerű eredményei a következők:

Ipari ágazatok Bányászat (BA)

MÉAD : 168,1 — 0.066 KBA .. 0.030 ABA 4— 0.010 AFBA R2 : 09212

(3945) (31.01 5) (0,035) ,

MÉAS : —11.0 —(— 0.889 MBA1 —1— 0.002 KBA —l— 0.017 01 -0,637 AFBA R2 : 0.9835

(8.210) (1.385) (1.776) (1.404)

Villamosenergia-ipar (VIL)

MVILD .- 111 ,8—l—O.;005 KVIL — 0.001, Mmm -1— 0.014 01 _ 0.094 AFVIL R2 : 0.059

(5.314) (4.601) (2.356) (1.111) '

M'VlLS : -3,4 —l— 0.696 MVIL1 4— 0.002 KVlL 4- 0.013 01—1— 0.035 APV/L R2 : 0.0376

' (4.404) (2.298) (2.486) (0.210) *

Koháuszat (KO)

MROD : 93.4 —l— 0.002 KKO — 0.027 AKO - 1.901 AFKo R2 : 0.9772 ! (5.023) (16.586) (0.331)

Mkos : —6.1 : 1.099 MKO1 _ 0.001 KKO : 0.086 AFKO R2 : 00.097

(13.497) (1.643) (0.625) _

Gépipur (G)

MÖD : 3009 : 0.058 KG _ 0.002 NTG _ 2.407 APG R2 : 0.9608

(9.401) (13.176) (2,615)

09520 MÖS : _57.6—i—1.135M01_o.003kG-1—2.614AFG ne ll

(14,1 10) (0,759) (2.272)