708 STATlSZTIKAl lRODALMl FIGYELÖ
számítógépek ma már a tartós fogyasztási cikkek ka- tegóriájába tartoznak), ezért ezeket az együtthatókat megfelelő kiegészítő információk birtokában eseten-
ként helyettesítették;
——- az egyenletek reziduumai felhasználhatók a végső felhasználás ökonometriai összefüggések által
meghatározott összetételének módositására.
A DlS egy olyan általánosított makroöko- nómiai modellrendszer egyik tagjának tekint- hető, amelynek szélső pontjai egyrészt a Cambridge—ben kidolgozott MDM-modellel, másrészt a Treasury modellel jelölhetők ki.
Az MDM—modellben az összes input-output elszámolást explicit módon határozzák meg:
a makrogazdasági eredmények az egyedileg specifikált egyenletek előrejelzéseinek össze- geként adódnak. A Treasury modell viszont a makrogazdasági eredményeket olyan szi—
multán makroökonómiai egyenletrendszer becslésével szolgáltatja, amely explicit in- put-output összefüggéseket egyáltalán nem tartalmaz, csupán a végső felhaSználási ösz- szetevők aggregált input—output együtthatóit használja fel a Leontief—inverzböl.
A DlS fenti modellekhez képest kevert fel- építésű, mivel tartalmaz explicit input—out- put összefüggéseket, de ezek nem teljes—
körűen definiáltak. ugyanakkor a végső fel- használást és az importot bár részletes en- dogén összefüggések felhasználásával dez- aggregálja. főösszegeiket exogén változók
segitségével határozza meg.
A szerzők röviden bemutatják a Treasury modell felépítését is, majd összevetik saját DlS-modelljükkel a feldolgozó ipari termelés előrejelzésének szempontjából.
Atanulmány további részében annak a szimulációs vizsgálatnak a módszerét és eredményeit ismertetik a szerzők, amelyek a DlS- és a Treasury modellek feldolgozó ipa- ri termelés-előrejelzéseinek viselkedését ha- sonlítják össze a végső felhasználás egyes összetevői változásának hatására. A szimu- lációs elemzés során vizsgált komponensek:
— a fogyasztási kiadások csökkenése (a megtaka- ritósi hányad 1 százalékos növekedésének hatására),
-— a feldolgozó ipari export növekedése.
-— a kormányzati kiadások növekedése.
-— az ágazati beruházások növekedése.
Az eredmények értelmezése és értékelése kapcsán a szerzők jelzik azokat a fö problé—
mákat. amelyeket a két modell felépítésének eltérő sajátosságai okoznak az összehason—
lításban. Mindezek figyelembevételével — és mindkét modellben a változók loglineáris összefüggését feltételezve —- az érzékenység—
vizsgálat eredményei a következőkben össze- gezhetők:
- a kormányzati kiadások változásaira a feldolgo—
zó ipari termelés mindkét rendszerben hasonlóan re- agál;
—- a DlS kevésbé érzékeny a lakossági fogyasztás és az ágazati beruházás váitozásaira:
—— a Treasury modell kevésbé érzékeny a feldol- gozó ipari export változásaira.
Bár arra nincs mód, hogy a két modell strukturális eltéréseinek hatását számszerű—
sitsék. a szerzők ebből a szempontból két té—
nyező szerepét ítélik kiemelkedőnek. Az egyik. hogy az igen részletes bontású ter- mékmérlegek összeállítása révén a gazda—
ság változó jellegének az input—output mat- rixra gyakorolt hatása mind a felhasználási, mind az ágazati struktúra változását tekint—
ve könnyebben számszerűsíthető. A másik.
hogy különbségek adódhatnak még a többi makroökonómiai változóval való iteráció so-
rán is.
A DlS alkalmazása kapcsán eddig szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy amennyi- ben a figyelem alapvetően a dezaggrególt előrejelzésekre irányul, a modell struktúrája racionálisabb keretet biztosít a fejlődés elemzésére, és pontosabb, megbízhatóbb elő—
rejelzéseket eredményez az egyes szektorok- ra nézve.
Végül a szerzők a DlS—modell továbbfej- lesztésének szükséges és célszerű útjára vo-
natkozó elképzeléseiket összegzik.
(ism.: ifi. Molnár István)
GAZDASÁGSTATISZTIKA
GOLDSMITH. R. W.:
A NEMZETI TERMÉK
A KORAl RÓMAI BIRODALOMBAN
(An estimate of the size and structure of the na- tional product of the early Roman Empire.) -— The Review of Income and Wealth. 1984. szept. 263—
288. p.
A csupán elszórtan található adatok és a szükségképpen rendkivül merész következte- tések folytán bármekkora is a hasonló vál- lalkozás számszerű eredményeinek bizonyta- lansága vagy .,becslési hibája" a gazdaság- történet és gazdasógstatisztika nem hagy-
ja figyelmen kívül azt a kísérletet, amely a korai római császárkor idejére (Augustus halála) próbálkozik a birodalom bruttó nem- zeti termékének a becslésével, éspedig mind a termelés, mind a felhasználás oldaláról.
A szerző felfogása szerint a kétféle megkö- zelítés azért is ajánlatos, mert az egyik mintegy automatikus ellenőrzése a másiknak.
A korai Római Birodalom a maga idejé- ben a legnagyobb gazdasági hatalom volt.
A szerző a Birodalom bruttó nemzeti termé- két évi 20 milliárd sesterciusra becsüli, amit mintegy 1700 tonna arany értékével vesz
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
709
egyenértékűnek. Az adatokkal kapcsolatban az a véleménye, hogy még az esetben is érdekesek, ha csupán nagyságrendi tájékoz- tatásnak tekinthetők. Hogy miért éppen az első császár halálának időpontját választot- ta, ezt azzal indokolja, hogy ez a köztár- sasági kor belháborús zavaraitól már kellő- képpen távol esik: az augustusi békekor—
szak mintegy három évtizedes stabilizációs periódus volt, s így bizonyos értelemben reprezentatívnak tekinthető. Ezzel ellentét—
ben a késői császárkor ismét a háborúk és az infláció kora. Az írásos feljegyzések er- ről a kiválasztott korszakról rendkívül gyé- rek; általában archeológiai anyagon. ása;
tásokon, feliratokon alapulnak. Ugyanakkor feltételezhető, hogy az ár- és bérszint eb—
ben a korszakban viszonylag állandó volt, ami a becslések viszonylagos megbízhatósá- gát támasztja alá.
A szerző által alkalmazott megközelítés az egy főre jutó bruttó társadalmi termék érté- két határozza meg. s ebből a több bi- zonytalan komponens segítségével becsült adatból kiindulva további bizonytalan adat—
tal (a népességszámmal) szorzás útján szá- mítja ki a globális számadatot.
A számításoknál a fogyasztás a kiinduló- pont. A lakossági fogyasztás legfontosabb összetevője a gabonafogyasztás, ezen belül is a búza fogyasztása. Ehhez mindenek- előtt az egy főre jutó fogyasztás adatára, a búzaárra, valamint olyan értelmű tájékozott- ságra van szükség, hogy mekkora az ösz- szes fogyasztáson belül a búza, illetve a gabonafélék fogyasztásának aránya, sőt kí- sérletet kell tenni a közösségi fogyasztás és a beruházások bármilyen bizonytalan és legjobb esetben nagyságrendi tájékoztatást nyújtó adatának a becslésére is. A számí- tások alapjául szolgáló adatok bemutatá—
sánál a forrásokra egyébként bőséges jegy—
zetanyag utal, A tanulmány leglényegesebb megállapításai a következők.
Az egy főre jutó búzafogyasztást, különbö—
ző gazdaságtörténészekre hivatkozva, mint- egy évi 250 kilogrammra teszi (35—40 mo- dius). Egy modius búza átlagára a vizsgált időszakban körülbelül 3 sestercius: eszerint egy fő évente mintegy 112 sestercius ára búzát fogyasztott, ami egyéb gabonafélék beszámításával mintegy évi 130 sesterciust tesz ki. A jelenkori fejlődő országok analó—
giájára — ami természetesen vitatható — a gabonafogyasztást az összes élelmiszer-fo- gyasztás háromötödével veszi egyenlőnek;ez azt jelenti. hogy az élelmiszer—fogyasztás ér- téke egy évben egy főre vonatkoztatva meg—
közelítően 200 sesterciusnál valószínűleg ke- vesebb (körülbelül 178—180 sestercius). ls-
mét fejlődő országok analóg adatai alap-
ján jut a szerző arra a következtetésre, hogy az élelmiszer-fogyasztás az egész lakossági
fogyasztásnak a Római Birodalomban is mintegy a felét —— egy főre számítva mintegy 350 sestercius körüli összeget — tette ki.
Hozzászámítva ehhez a közösségi fogyasztás és a beruházások egy főre jutó részét, 380 sesterciushoz jutunk. A globális számadat előállításához végül a Római Birodalom né- pességadatára van szükség. A szerző azok véleményéhez csatlakozik, akik szerint az említett időszakban ez mintegy 55 millióra tehető. Ezzel a létszámmal szorozva az egy főre jutó fogyasztás értékét, a nemzeti ter- mék valóban 20—21 milliárd sesterciusra rúg.
A bruttó nemzeti termék termelési oldalát vizsgálva, a szerző a következő megfontolá—
sokra jut: egy szabad állapotú (nem rab—
szolga) munkás napibére 2.5—3 sesterciusra tehető, ami a vidéki (mezőgazdasági) és a városi munkások, kézművesek bérének átla- ga. További bizonytalanságot az évi ledol- gozott napok számának becslése rejt ma- gában. A mezőgazdasági dolgozók téli ,,tét—
len" napjait is beleszámítva évi ZOO—250 munkanapot tételez fel, s így egy dolgozóra évi 800 sestercius átlagos bérjövedelem jut.
A dolgozók és eltartottak arányát források alapján 2.5—nek veszi. s a fenti összeget ez- zel osztva, az egy főre jutó bérjövedelem mintegy 315 sesterciust tesz ki. Ismét csak a fejlődő országok analóg adatai alapján a szerző feltételezi. hogy a nem bérjellegű jö- vedelmek az összes jövedelemnek mintegy négyötödét adják. Ha tehát a fenti összeg- hez annak egyötödét még hozzáadjuk, az egy főre jutó megtermelt bruttó termék 800 sestercius: tehát ugyanannyi, mint ameny- nyit a felhasználási oldalról közelítve már kimutatott.
A továbbiakban a szerző kísérletet tesz a jövedelemeloszlás vizsgálatára, arra. hogyan oszlott meg az újraeloszott jövedelem a sze—
nátori, a lovagi réteg, a vidéki decuriók (a- melyek együttesen sem teszik ki a lakosság 2,5 százalékát), valamint az egyéb jövede—
lemszerzők között. itt azonban a leggondo- sabb vizsgálat is csak találgatásokra van
utalva.
A tanulmány befejező része -— merész idő- beli ugrással — a Római Birodalom fenti a- datainak az ipari forradalom előtti Anglia.
Franciaország és Egyesült Államok adataival való egybevetésére tesz kísérletet. Ehhez azonban a pénz vásárlóerejének ismeretére, árindexek kidolgozására lenne szükség. eh- hez pedig az adatok általában nem elégsé- gesek.
Közvetett következtetések alapján a szerző megállapítja, hogy aranyértékben kifejezve az egy főre jutó bruttó nemzeti termék a Római Birodalomban a vizsgált időszak- ban magasabb volt, mint például ma Indiá- ban., de lényegesen alatta marad a fent említett három fejlett tőkés ország ipari for—
710
radalom előtti egy főre jutó bruttó nemzeti termésének. Búza egyenértékben kifejezve ugyanezt, úgy tűnik. hogy a Római Biroda—
lomban a búza relatív ára magasabb volt.
A gazdasági növekedésről szólva a szerző megállapítja, hogy a gazdaság lényegében stagnált, aminek fő oka nyilvánvalóan az alacsony tőkeképződés volt, épp úgy, mint például a Kínai Birodalom korábbi évszáza- daiban.
(ism.: Nyáry Zsigmond)
LAWRENCE, R. Z.:
lPAR NELKUL! KERESKEDELEM AMERIKÁBAN?
(ls trade deindustrializíng America? A medium- term perspective.) — Brookings Papers on Economic
Activity. 1983. 1. sz. 129—157. p.
Mind politikai. mind gazdasági körökben eléggé elterjedt nézet, hogy az Egyesült Ál- lamok ipara jórészt elvesztette versenyképes- ségét a világgazdaságban. Miközben a kül—
földi áruk beáramlása tovább folytatódik a szabványosított termékek piacára, most már a magas technológiai szintet megtestesítő termékeknél is megkérdőjelezhető az Egye—
sült Államok vezető szerepe. Néhány meg- figyelő az Egyesült Államok jövőjét úgy vá—
zolja -— az említett trendek továbbvitele alapján -——, hogy az ,,a hamburger standorkf' országává válik. Ez is hozzájárul az utóbbi évek gazdaságpolitikai nyomásához, ami az autó— és az acélipar megsegítésére protek- cionista polítikai eszközöket vesz igénybe.
A szerző a külkereskedelem szerepét vizs—
gálja az Egyesült Államok feldolgozó ipará- ban iparáganként és iparcsoportonként.
Megállapítja, hogy bár a növekvő import helyettesíti a hazai termelést és foglalkozta- tást, a növekvő export viszont növeli a ter—
melést és foglalkoztatást is, A szerző külön- külön vizsgálja az export, az import és a hazai igények hatását a kibocsátásra. be- leértve az egyes ellátó ágazatok közvetett hatásait is. A számítások alapjául input- output táblák szolgálnak.
Az elemzés különbséget tesz az 1970-es évtized és az 1980-as évek eddig eltelt idő- szakai között, tekintettel a politikai és gaz- dasági körülmények jelentős eltéréseire, kü—
lönösen pedig az átváltási kulcsok viselke- désére. 1970 és 1980 között a feldolgozó iparban a foglalkoztotottság csak 4.7 száza- lékkal emelkedett, miközben a kibocsátás- ban folytatódott a régen tartó hanyatlás. és ezzel a feldolgozó iparnak a megtermelt új értékben való részesedése is tovább csök—
kent. A szerző kimutatta, hogy ebben az év- tizedben a foglalkoztatottak számának kis- mértékű emelkedése összefügg a hazai ke- reslet lassú növekedésével. A külkereskede-
STATlSZ'l'lKAl lRODALMl FIGYELÖ
lem lényegében nem teremtett és nem tün- tetett el munkahelyeket. A feldolgozó ipa- ron belül a magas színvonalú technológiát megtestesítő iparágakban 16 százalékkal e- melkedett a foglalkoztatás, és a külkeres- kedelmi forgalom a hozamoknak mintegy egyötödét jelentette. A többi feldolgozó ipa—
ri ágazatban a foglalkoztatás mértéke eny- hén csökkent, Ezekben az ágazatokban a munkahelyek csökkenése részben a külkeres- kedelmi forgalomnak, részben a hazai ke—
reslet alacsony növekedésének következmé—
nye.
Az egyes iparágak sajátosságai jelentő—
sen eltérnek a magasabb aggregáltsági szinteken tapasztaltaktól. A nemzetközi ver—
seny olyan kimagaslóan fontos és nagymé- retű iparágakban okozott problémát, mint az acél- és az autóipar.
Az acéliparban az évtized folyamán 14 szá- zalékkal csökkent a foglalkoztatás. aminek egyötöde a külkereskedelmi forgalom csök—
kenésének tudható be. Az autóiparban csak egy százalékos volt a foglalkoztatottak szó—
mának csökkenése, de 10 százalékkal emel- kedett volna, ha nem nő az import.
A bérek mindkét iparágban meghaladják az ipari átlagot, ami már az évtized kezde- tére is vonatkozik. 1980-ra, 1970-hez viszo- nyitva az órabérek az acéliparban 74, az autóiparban 44 százalékkal emelkedtek, mig az egész feldolgozó iparban az emelkedés átlagosan 17 százalék. így a keresetkülönb—
ségek az 1980—as évekre még nagyobbak lettek, mint az 1970-es évek elején. Ugyan- akkor a két iparágban kialakított árak (a magasabb költségek magasabb árakat ered—
ményeztek) versenyképtelenné váltak a ví- lágpiacon, amit a dollárárfolyam—változások csak részlegesen kompenzáltak.
A cikk bemutatja a magas szintű techno- lógiát megtestesítő termékek termelésének fokozatos térhódítását a feldolgozó iparon belül, tükrözve az Egyesült Államok kompa- ratív előnyeit a magas szintű technológiák—
ban. A feldolgozó ipar kibocsátásának e szerkezetváltozása kívánatos és elvárt volt.
1973 és 1980 között az olajárrobbanás volt a legnagyobb hatással a világ gazda- ságaira. Ebben az időszakban az Egyesült Államok politikája többé-kevésbé terjeszkedő volt. és a dollár árfolyama csökkent. Ennek eredményeként az Egyesült Államok feldol- gozó iparában a faglalkoztatottak száma szerény mértékben ugyan, de növekedett, míg a többi iparosított országban kifejezet- ten csökkent. A szerző az amerikai feldolgo- zó ipar 52 iparágát vizsgálta meg, amelyek közül csak 11-ben csökkent a foglalkozta- tottak száma a külkereskedelem hatására.
Ezekben az években a feldolgozó ipari fej—
lesztések -— a nemzetközi verseny nyomásá—
ra —- csak kevéssé illettek bele az Egyesült
