1038 SZEMLE
szigorú deflációs monetáris politikát folytat- tak, ami nem kedvezett a strukturális átala- kulás előmozdításának. s egyre nagyobb kölcsönbeáramlást vont maga után. A sza—
nálási pénzekből csak 10 százalékot fordí- tottak termelékenynek nevezhető beruházá- sokra. A kormány beruházási terve nem való- sult meg. Az 1929-es válságot még a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének veszteségei árán. valamint rövid lejáratú hitelek segítsé- gével sikerült átvészelni. de az ároldalról jelentkező hatások kivédhetetlenek voltak.
Az első világháború után elmulasztott struk—
túraváltásra a második világháború után még az előbbieknél is rosszabb feltételek mellett került sor. A három éves népgazda- sági terv a struktúraváltás céljait és a gaz- dasági irányítás nagyobb összpontositását szolgálta. Az 1950—es évektől kialakult gaz- daságirányítási rendszer túlzottan reálgazda- sági szemléletű volt. így a túlméretezett be- ruházási program, valamint az 1951. évi ár- és bérrendezés erős inflációs hatásokkal járt. Ebben a gazdasági irányítási rend—
szerben a pénz az elszámolási egység sze—
repére korlátozódott. a fizetési mérleg je—
lentőségét elhanyagolható tényezővé degra- dálták. A kérdés jelentősége csak akkor merült fel. midőn a gazdasági mechaniz- mus reformja a beruházások hatékonysá- gát és a strukturális alkalmazkadóképessé- get mint követelményt hangsúlyozni kezdte.
A gazdaságpolitikai és a monetáris politi—
kai tapasztalat 1979 óta nagy figyelemmel foglalkozik fizetési mérlegünk problémáival.
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMlA
A Magyar Tudományos Akadémia Sta—
tisztikai Bizottsága 1984. május 17—én dr.
Kiss Albertnek, a Központi Statisztikai Hi- vatal elnökhelyettesének. a Bizottság elnö—
kének vezetésével ülést tartott. Az ülés napi- rendjén dr. Harsányi László: ,,A nemzeti
vagyon statisztikájának aktuális kérdései"
című előadása és ennek vitája szerepelt. Az előadás téziseit a résztvevők előzetesen írásban is megkapták. Az ülésen elhangzott szóbeli kiegészítés főbb gondolatai a követ- kezők voltak,
A termelés változásának magyarázatára szolgáló okok a felhasználható erőforrások mennyiségi és minőségi különbségeiben lel- hetők fel. Ezen erőforrásoknak a számbavé—
tele koránt sincs olyan színvonalon, mint az eredmények elszámolása. A statisztika ér- deklődése a legutóbbi időkben fokozódott a nemzeti vagyon számbavételének mód- szertani kérdései iránt. A felhalmozott esz- közök mennyiségére és hatékony felhaszná- lásának prablémáira egyrészt a természeti
s etéren is levonta a két világháborúka—
zötti világválságból menthető magyar tanuk ságokat. Dr. Wiesel lván' előadásának címe .,A valutaárfalyam—politika eredményei és problémái" volt. Az előadó szerint gazda- ságpolitikai céljaink elérésében növekvő sze- repe van a pénzpolitikának— és azon—' belül a valutaárfolyam—politikának. Valutaárfolyam- politikánkban fordulópont'volt az: egységes árfolyam megteremtése. E törekvés Szorosan kapcsolódott a nemzetközi gazdasági—érték—
ítéletnek a népgazdaságban való érvényesü téséhez. valamint a valutakonvertibilitás megteremtésének elgondolásáhon Az egyséz ges valutaárfolyam működési feltételeit hát- rányosan befolyásolja. hogy nem' lehetett a transzferábilis rubel árfolyamát a rendszerbe beépíteni. A rugalmas árfolyamrendszer mű;
ködése új helyzetet teremtett a vállalatoknál, új gazdasági kockázati elem jelent meg, ami a devizális szemléletmód erősítését eredmé—
nyezte. A leértékelő' politika— hozzá- járult az egyensúlyt javitó feladatok meg- valósításához. de a leértékelés mértéke—nem egyenlítette ki a magyar értékesítés verseny- pazíciójában jelentkező hátrányokat, és nem hozott kellő exportösztönzést.— Az im—
portkorlátozó hatás viszont az engedélyezési gyakorlat mellett nem jelentkezhetett tisztán.
A belföldi inflációt a leértékelés erősíti. A valutaártolyam-politika hatókörének bővité- se fontos eleme a gazdasági reform'fejlesz—
tésének, de ez csak monetáris rendszerünk általános fejlesztésével együtt valósítható
meg.
STATlSZTl KAl BIZOTTSÁGÁNAK ULÉSE
erőforrások gazdasági szerepének változása, másrészt a növekedési ütem csökkenése iró- nyitotta rá a figyelmet.
A statisztika ebben a helyzetben szembe találta magát egy sor fogalmi tisztázatlan- sággal. Az erőforrások szélesebb körű szám- bavételét az értékelés módszertanának prob-
lémái is nehezítik.
A statisztika által alkalmazott módszerek az erőforrások egy részénél megnyugtató módon használhatók. Bizonyos erőforrásfaj-
táknál (például viz) új módszerek megal-
kotására van szükség, más vagyonelemek- nél (például az állóeszközök esetében) a statisztikailag kielégítő értékelés gyakorlati végrehajtása jelenleg leküzdhetetlen akadá-
lyokba ütközik.
A vitában Kádas Kálmán, Mach Péter, Kupcsik József, Ress Sándor, Horváth Ró- bert, Fazekas Béla, Berend Iván, Andorka Rudolf, Juhász Jánosné, Friss Péter, Hullán Szabolcsné, Márfölcli Gábor és Horváth Pi- roska vettek részt.
SZEMLE
1639
Legtöbben azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogyan lehet a nemzetivagyon—számitósba bevont javak körét értelmezni. A vita során kétféle megközelítés szükségessége alakult ki. Az egyik megközelítés szerint a nemzeti vagyon körébe fogalmilag egyaránt bele—
tartoznak a természeti erőforrások, a külön—
böző felhalmozott eszközök és az emberi tőke (human capital). Sőt a fogalmi meg—
határozást úgy kell kialakítani, hogy abban helyt kapjanak olyan különböző szellemi ja- vak, mint a szabadalmak, licencek, soft—
wore—k stb. és a pénzeszközök is. Hatással lehetnek az ország gazdasági potenciáljára, vagyonára — legalábbis fogalmilag — az ország fekvése, a táj és az éghajlat adott- ságai is.
A másik megközelítés a nemzeti vagyon azon elemeit ölelné csak fel, amelyeknek erőforrásként történő számbavétele szűkösséd gük miatt elvileg is indokolt, illetve amelyek számbavételére a megfelelő módszertan ki- alakult.
A vita másik csomópontja az értékelés, illetve az értékelhetőség körül alakult ki. Ez—
zel kapcsolatban több hozzászóló foglalko- zott a természeti erőforrásoknál felmerülő diszkontálásí módszerrel összefüggő értéke—
lési kérdésekkel, így a kamatláb megfelelő megválasztásával, az alkalmazott árakkal, az ún. negativ tételekkel (környezetszennye—
zés, vízkárok stb.).
Ugyancsak élénk eszmecsere alakult ki az állóeszközök értékelési, illetve újraértéke- lési kérdéseiről. E tekintetben többen fel—
hívták a figyelmet arra, hogy e terület ér—
tékelési problémái hatással vannak a gaz- dasági növekedés számítási módszereire is.
Az értékeléssel kapcsolatos felszólalások kö- zött nem hiányzott a különböző pénzügyi ak- tívák és passzívák értékelési problémáival foglalkozó vélemény sem.
Nagyon jelentős súlyt kaptak a felszóla- lások között azok a gondolatok, amelyek a nemzetivagyon-, illetve a nemzetijövedelem- számítások összekapcsolásának fontosságát hangsúlyozták. rámutatva arra, hogy egy sor módszertani probléma megoldásában csak az együttes kezelés igér jó eredményt (ilyen például a negativ tételek egy része).
Kérdések hangzottak el a munkaerő—érté- kelés kutatási elképzeléseivel kapcsolatban is, kiemelve, hogy a vagyonértékelésnek ez az egyik legfontosabb. de talán legnehe- zebben megoldható kérdése.
Tájékoztatás hangzott el arról a vagyon—
értékelési munkáról, amely a KGST kereté- ben folyik és amelynek eredményei néhány év múlva rendelkezésre állnak.
A felszólalások egy része a nemzetiva—
gyon-számítás további feladatának szerve—
zési kérdéseiben foglalt állást. Hangsúlyoz- ták, hogy a kutatásokban meg kell hatá- rozni a megfelelő prioritásokat, méghozzá azoknak (: vagyonelemeknek az értékelését kell előtérbe helyezni, amelyek konkrét gaz- dasági érdekeket érintenek. Felmerült továb- bá, hogy a munkák milyen keretek között folyjanak a jövőben, E tekintetben számí- tásba jöhet ad hoc bizottság(ok) létrehozá- sa csakúgy. mint valamilyen szervezeti for- ma kialakítása e célra a Központi Statiszti- kai Hivatalon belül.
Dr. Kiss Albert, a Bizottság elnöke zár- szavában kitért azokra az eredményekre, amelyeket a különböző országokban, ezen belül elsősorban hazánkban a statisztika a nemzetivagyon-számitás terén az utolsó év- tizedben elért. Támogatta azokat a javas- latokat, amelyek a további munkának több, a témában járatos szakértő bevonására tá- maszkodó megoldását szorgalmazták.
Dr. Harsányi László
