A magyar népszámlálások külterületi statisztikái (I.)

"*a-— ).A tanyák. puszták és egyéb kül "let'

A MAGYAR NÉPSZÁMLÁLÁSOK KULTERULET!

STATISZTlKÁl (l.)*

DR. THlRRlNG LAJOS

Népszámlálásainkhoz külön külterületi adatgyűjtés nem kapcsolódott. llyen irá—

nyú kiegészítő adatfelvétel nem is tartozott tulajdonképpeni feladatkörükbe: sőt nép- számlálási szemszögből nézve szükséges sem volt. A nagy népességi számbavételek a népszámlálási keretekben kellőképpen feltárható külterületi viszonyok megisme—

résének enélkül is jó forrásává válhattak.

Ahhoz, hogy a külterület népességi és egyéb (lakóház-, lakás-) állapotairól is—

rendelkezésre álljanak kielégítően tájékoztató mérőszámok. elegendő volt a külte-

rületi lakott helyek lakosságáról és épületeiről kitöltött népszámlálási kérdőívek kü- lönválasztása (,,kiemelése") és adataiknak kellő részletezésben, lakott helyenként való feldolgozása. A többnyire meglehetősen kis településekre vonatkozó adatok ily módon történő rögzítése természetesen aprólékos munkát igényelt, de egyáltalán nem jelentett megoldhatatlan feladatot.

A magyar népszámlálások külterületi statisztikáinak kiépüléséről tehát minde-

nekelőtt az idevonatkozó adatfeldolgozások — és a hozzájuk csatlakozó adatközlé—

sek -— története nyújthat az általános szempontok érintésével összefoglaló képet.

Az első lépést ezen a téren az 1910. évi népszámlálás tette meg. A népesebb külterületi lakott helyek (lakott hely csoportok) szerint feldolgozták a jellegzetesebb

— de csupán népességi — adatokat.

——"Az 1910. év az első szempillantásra meglehetősen késői időpontnak látszik, hi—

szen az 1910—es nagy adatfelvétel a hivatalos statisztikai szolgálat 1867. évi megszer—

vezését követően már az ötödik népszámlálása volt Magyarországnak. De nem csu—

pán az első népességi számbavételek kezdeti nehézségei, majd rendkívüli feladatai magyarázhatják meg azt, hogy miért nem történt meg már korábban népszámlálá-

saink külterületi statisztikájának a megszervezése.1 Jelentős mértékben hozzájárult

ehhez, hogy kormányzati, közigazgatási és a legjobban érdekelt agrár körökben is tulajdonképpen csak a századforduló után mutatkozott erőteljesebb érdeklődés a

külterületi probléma, a tanyakérdés iránt.

Az 1910. évi népszámlálást minden részletében a Központi Statisztikai Hivatal korán elhúnyt. akkori kiváló aligazgatója, Vízaknai Antal készítette elő. Az 1910. évi

' Az MKT Statisztikai Szakosztály Statisztikatörténeti Szakcsoportjának XV. (salgótarjáni) vándorülésén 1977. június 2-án tartott ,,Korábbi népszámlásaink külterületi statisztikái" cimű előadás utólag kiegészített szövege. A külterületi statisztikáról egyébként hivatalos statisztikai kiadványban első ízben — tudtommal -

" lakotthelyek népessége 1930—ban" című dolgozatpm számolt be rész-

le _(Lásd: Magyar Statisztik lt—ze le. 1932 évi 12. sz. 1044—1062. old.) %

f_; külterületim i egjegyzendő,adatok. 'Midézehogy ; - 1869._ n! és -n390.x-21045—1046.évi népszámlálásoldaion.)kéziratos táblaanyagában is akadnak

,.—

_ 4,

DR. THlRRING: KULTERULETI STATISZTIKA 811

-— első — külterületi adatfeldolgozás sokoldalú megtervezése kétségkívül az ő ér—

deme.

Az 1910-ben először elvégzett külterületi adatfeldolgozás terjedelme a továbbiak folyamán fokozatosan épült ki, és tartalma is lépésről lépésre bővült.

Az 1910. évi népszámlálás anyagából még csak a 100 léleknél népesebb kül-

területi lakott helyek (csoportok) adatainak feldolgozására került sor.2 1920—ban 50,

majd 1930-ban, 1941—ben és 1949-ben 10 fő volt a feldolgozások alsó határvonala.

Az utóbbi három népszámlálás tehát külterületi tekintetben csaknem teljesnek te- kinthető. Az adatfeldolgozás 'valóban teljessé azután 1960—ban és 1970-ben vált:

mindkét népszámlálás adatfeldolgozása — a lakosszámra való tekintet nélkül — va- lamennyi külterületi lakóházra (ideértve például az egyedülálló vasúti őrházakat is)

és lakosra kiterjedt. *

Tartalmilag már az 1910. évi adatfeldolgozás figyelemreméltóan sok szempontra terjedt ki: behatóbb áttekintése egyedül ezért is indokolt.

1910—ben feldolgozási egységenként (külterületi lakott helyek szerint) egyetlen tábla foglalta össze a különféle népességi adatcsoportositásokat.3 Ez a táblaforma 1949-cel bezárólag változatlan maradt.,1 Hasonlóképpen megmaradt 1910 után is

— 1960—ban és 1970-ben azonban nem minden tekintetben —- a demográfiai, vala- mint a foglalkozási adatoknak nemenkénti kimutatása.

A régi Magyarország anyanyanyelvi és vallási tekintetben kevertebb népesség- összetétele magyarázhatja meg azt, hogy az 1910. évi népszámlálás feldolgozási táblája a vallási és az anyanyelvi adatok kimutatásával kezdődik. az életkor szerinti eléggé bő részletezéshez pedig a magyar ajkú, 15 évnél fiatalabb gyermekek külön életkor szerinti csoportosítása kapcsolódik. A feldolgozási tábla kitért azután a csa—

ládi állapot alakulásának, továbbá a 8, a 6. illetve a 4 középiskolai osztályt végzet- tek — a külterületen természetszerűen szerény — számának, az irni—olvasni tudók, valamint a nagytömegű analfabéták adatainak kimutatására is. A keresők foglal—

kozását az 1910—es adatfeldolgozás főcsoportok szerint és részben a foglalkozási vi- szonnyal kombináltan részletezte; mégpedig a mezőgazdaság tekintetében a réteg—

ződést is többé-kevésbé jelző további tagolások kíséretében.

Az eltartottakat az 1910. évi feldolgozás nem részletezte eltartójuk foglalkozása szerint, hanem számukat csupán egybefoglalva mutatta ki.

Az 1920. évi népszámlálás külterületi adatainak feldolgozása teljesen megegye- zett az 1910. évivel.

Az 1930._ és az 1941. évi népszámlálás a külterületi adatokat több szempontból rendszeresebb és korszerűbb tagolásban örökítette meg.

1930-ban különösen a kormeg'oszlásvés az iskolai végzettség kimutatása lett tel- jesebb és rendszeresebb; az utóbbi a külterületen elsősorban figyelmet érdemlő 6 és 4 elemi iskolai osztályt végzetteknek. valamint a 6—11 éves iskolába járóknak a számbavételével. az előbbi az ötévenként haladó (a 25 éven aluliaknál még jobban tagolt) korbontás révén. Az előző két népszámláláshgá viszonyítva 1930-ban rétege- zettebb lett a birtokosok és bérlők birtok— (bérlet-'Pngsóg szerinti kimutatása. és következetesebb a foglalkozási viszonnyal való kombináció. Még fontosabb, hogy 1930-ban az eltartottakat — eltartójuk foglalkozása alapján — a keresőkkel meg-

2 A határvonal azonban sem 1910-ben, sem azután nem volt merev: eiég sok esetben kisebb lakos—

számú települések (szétszórtan épült lakóházak és lakosaik) adatainak a feldolgozása is megtörtént.

3 Egyébként már 1910-ben szerepelt egy kiegészítő tábla, amely az alapfeldolgozás foglalkozási rovatait némileg eltérő formában, de pontosan megismételte és nyilván (a többnyire belterületi) városrészek (kerü-

letek) adatainak kimutatására szolgált.

** A férjes nők gyermekszámának alakulásáról azonban 1941—ben külön tábla számolt be (és természe—

tesen külön táblán vagy táblákon történt meg 1941-gyel kezdve a külterületi lakóházak és lakások adatainak

a feldolgozása is). [' .

WW

812 DR. THIRRING LAJOS

egyező módon kellett részletezni. Kiterjedt még az 1930-as feldolgozás a helybeli születésűek számának kimutatására is: a 15 éven aluli magyar anyanyelvűek kor—

bontása viszont — az ország egyszínűbbé válásának folyamányaként — elmaradt.

Az 1941. évi népszámlálás legfontosabb újítása népességi vonalon a segítő csa-

ládtagoknak a családfő (az önálló) birtokának. illetve bérletének nagysága szerinti

részletezése 5 a ház- és földtulajdon, valamint a férjes asszonyok gyermekszámának rögzítése. egyéb tekintetekben pedig a külterületi lakóházviszonyok és lakásállo—

mány első számbavétele volt. 1941-ben ezenfelül a kohászatban dolgozók és a nyug- díjasok csoportját külön kellett kimutatni. és az életkorra, az iskolai végzettségre. to- vábbá a foglalkozásra (ág. viszony) vonatkozó adatok bontása is tagoltabb volt,

mint azelőtt.

, 1949—ben a külterületi lélekszám még nem sokkal maradt el az 1930. évitől.

Ugyanakkor a földbirtokreform következtében igen nagymérvű volt -— főleg agrár te- kintetben —- az átrétegződés. Mindezt figyelembe véve, a külterületi lakosságra vo—

natkozó 1949-es feldolgozás 7 néhány kisebb módosítástól és a helybeli születésűek számának, valamint a ház— és a földtulajdon részletezésének az elhagyásától elte—

kintve -— csaknem teljesen az 1941. évinek felelt meg. Megmaradt. sőt kissé bővült a lakóházadatok kimutatása. A termékenységi adatok számbavételét az 1949. évi nép- számlálás nem ismételte meg.

'

A következő két népszámlálás a külterület elnéptelenedésének időszakára esett.

A folyamat nyomon követése ugyan nem maradhatott el. de szűkebb keretek közé volt szorítható. A legjellemzőbb adatok kimutatására azonban 1960—ban és 1970-ben egyaránt sor került, sőt e két népszámlálás külterületi statisztikája újabb jellemzők

beiktatásával még bővült is.

1960—ban az életkor. az iskolai végzettség szerinti és a népgazdasági ágankénti megoszlás megállapítása az azelőttinél jóval tömörebb volt, míg a foglalkozási vi—

szony szerinti megoszlás elhagyását a népesség összevont társadalmi—gazdasági csoportok szerint haladó, korszerűbb csoportosítása bőven kiegyenlítette. A lakás—

adatok kimutatása a korábbinál több szempontra terjedt ki.

Az 1970. évi népszámlálás külterületi adatfeldolgozása — a legjellemzőbb mé—

rőszámok megtartása mellett — tartalmilag az 1960-asnál is szűkebb volt. Új viszont az aktív és az inaktív keresők számának külön részletezése. a lakás- és lakóház- adatok némi kegészítése. legfőképpen a családok és a háztartások, valamint tag—

jaik számának kimutatása. 1970-ről egyébként külterületenként is rendelkezésre áll

—— a jelenlevő népesség számán kívül -— az állandó és a lakónépesség lélekszáma

(a megoszlási adatok az utóbbira vonatkoznak).

A külterület népességi, lakóház-, lakásviszonyairól készült ezen feldolgozásokat

még a városokról - majd a városias (népesebb) községekről is — a kerületek (vá-

ros—, illetve községrészek) szerint tagolt feldolgozássorozat egészítette ki. Ez 1920-tól és különösen 1930—tól kezdve fokozatosan kiterjedt az ún. községi alapfeldolgozá—

sokra. vagyis a népszámlálások szinte teljes kérdéskörére.5 Ezek a feldolgozások a

belterületi kerületekhez hasonlóan a külterületi kerületek (kerületrészek) adatait is

kimutatták. és nagymértékben kiszélesítették az ismertetett külterületi táblák szám—

anyagát.

A népszámlálási kérdőívekhez kapcsolt jegyzékszerű összefoglalások — a lakó-

házanként részletezett számlálókörzeti gyűjtőívek, az ezek adatait bel— és külterületi

tételek szerint egyesítő községi (városi) összesítőívek — főleg a helyi kutatáshoz nyújt- hatnak további támpontokat. Egyébként például 1930-ban a munkanélküliek, 1941—

5 A többszörös adatkombinációk nélkül.

KULTERULETI STATISZTIKA 813

ben pedig. valamint 1949-ben is az üdülés vagy kereset (munka) céljából. vagy más célból nyáron ott lakók együttes számát is kimutatták. Az összesítő— és a gyűjtőivek segítségével mód nyílhat még a népszámlálás téli időpontjában lakatlan tanyák, üres lakások stb. számának megállapítására is. Az 1949-es községi (városi) összesí- tőívek a külterületi lakott helyeknek a belterülettől való távolságát szintén feltün- tették.

Ugyancsak ezek a gyűjtő- és összesítőívek szolgáltak alapul a feldolgozási mun- kálatok során a feldolgozási egységek (lakott helyek. lakott hely csoportok) kijelö- lésére.

Népszámlálásaink külterületi statisztikája az utóbbi téren találkozott a legtöbb nehézséggel; mégpedig a fogalmak nem eléggé tisztázott volta, valamint a bel- és

külterület közti választóvonalak lazasága, változékonysága miatt.

A Központi Statisztikai Hivatal különösen kezdetben nem erőltette a fogalmak egyöntetű meghatározását; ez könnyen bizonyos fokú merevséggel, az átalakulások figyelembe nem vételével. az élettől való elszakadással járt volna. lgy viszont a fel—

dolgozási tételek kijelölése egyedül — és szinte túlságosan - az összeírás végrehaj—

tóinak (közigazgatási szervek, számlálóbiztosok) nem egy esetben egymástól elütő helyi meghatározásaira kellett, hogy támaszkodjék.

Bel- és külterület önmagában nem nehezen érthető területi, topográfiai fogal- mak. A gyakorlatban azonban ezek a fogalmak könnyen összekeveredtek — sőt üt- köztek — az igazgatási (adózási, kataszteri, rendészeti stb.) elhatárolásokkal és fo- galmakkal (mint például belsőség, külsőség; beltelek, kültelek stb.). Ezen a téren helyi eltérések, adatszolgáltatási hibák is bőven előfordulhattak. Mindez a külterü- leti statisztika homogenitását. pontosságát. teljességét veszélyeztethette. Félreérté-

sekre adhatott alkalmat az is, hogy a külterülethez namcsak nyílt —- szétszórt — tele—

pülések (egyes tanyák. tanyacsoportok stb.) hanem zárt (tömör) egységek is tartoz- hattak (ipari. bánya-, üdülőtelepek stb.); a településjelleg időbeli módosulásának figyelmen kívül hagyása is előfordulhatott.6

Szerencsére a lakott helyek túlnyomó részénél a külterületi jelleg nem volt vi- tás; közülük sok már a hivatalos statisztikai szolgálat 1867-ben történt megszervezé—

se előtt is fennállott és ismert volt. Vitatható esetekben támaszkodni lehetett a kü- lönböző országleíró és helységnévtárszerü művekre7, a korábbi népszámlálások hely- megjelöléseire. a községi (és külterületi) helyneveket megállapító forrásokra (törzs- könyv stb.), a Központi Statisztikai Hivatal által szerkesztett helységnévtárakra stb.

A különböző forrásokkal való egybevetés során gyanúsnak vélt eseteket különféle módokon (hibajegyzékekkel, kiküldetésekkel) törekedett a népszámlálás törzse, több—

nyire sikeresen tisztázni.

Különösen jelentős volt tehát a bizonytalanság megszüntetése, az egyöntetű- ség biztosítása szempontjából a Hivatal 1933. évi kezdeményezése. Ekkor a népszám- lálási osztály a térképészet közreműködésével minden városnak, községnek, illetve körjegyzőségnek megküldte — a külterületi lakott helyek népszámláláskori jegyzéké- vel egyetemben — a katonai térképek gondosan kivágott és oleátával felszerelt meg—

felelő szelvényét. A közigazgatás helyi szerveire háromlott a külterületi települések- nek az oleátán való megjelölése és — esetleges észrevételek, időközi változások köz—

lésével — az anyag visszaküldése.8 '

5 Lásd ezeket a kérdéseket valamivel részletesebben a Magyar Statisztikai Szemle 1932. évi 12. számá- ból idézett, valamint ,,A tanyai közigazgatás rendezése" című műben (szerk.: Alsó László, Benisch (Némethy) Artúr és Mártonffy Károly. A korszerű közszolgálat útja 3. Budapest. 1937.) közölt ,,A külterületi népesség statisztikája" című dolgozatombon (71—83. old.).

7 ldeértve Fényes Elek és több kortársa ilyen jellegű műveit, az egyházi sematízmusokat stb. is.

3 Lásd: Mozolovszky Sándor: A külterületi lakotthelyek topográfiája. (Megjelent ..A tanyai közigazgatás rendezése" című idézett műben. 68—70. old.)

814 DR. THIRRING LAJOS

Ez az akció sikeres volt: a fogalmi bizonytalanság lényegileg megszűnt. A tér—

kép és egyéb anyag segítségével 1941-ben és azt követően a külterületi statisztika biztosabb és egyöntetűbb alapokon nyugodott.

Mindennek következményeként az 1949. évi népszámlálás külterületi kötete — első ízben —— fogalommeghatározást is adhatott. E szerint: ,,külterületi lakott hely- nek minősült általában mindazon település (telep, tanya, major. puszta, állomás stb.). mely a község beépitett szélétől legalább fél kilométer távolságra volt".

A következő két népszámlálás megyei köteteiben újabb fogalommeghatározás

szerepel; eszerint 1960-ban külterületi lakott helynek számítottak ,,a község (város) közigazgatási határa és belterületi határvonala közötti területen fekvő lakott helyek.

az 1960. január 1-i közigazgatási beosztásnak megfelelően". 1970-ben pedig .,kül-

területi lakott hely a város. közSég államigazgatási határa és a központi és egyéb

belterületi határ között levő település."9

A külterületi adatfeldolgozásokkal kapcsolatban említést érdemel még, hogy 1910—1949-ben a külterületi adatcsoportosítás a többi feldolgozást —— technikai okok—

ból —— megelőzte. Ennek tulajdonítható. hogy 1941-ben mind a három külterületi fel-

dolgozás (népesség. termékenység, lakóház) elkészült; az adatoknak a községi fel- dolgozás eredményeivel való összehasonlítása (egyeztetése) és összevonása azonban

(a háború miatt) elmaradt.

Az adatok közlése első ízben már a magyar népszámlálások külterületi statisz—

tikáit megalapozó 1910. évi adatfeldolgozás nyomán megtörtént. de meglehetősen szűk keretek közt mozgott: 1910-ben —- és egyben 1920-ban is — a népesség számán kívül — az akkori igényeknek megfelelően — az anyanyelvi és vallási megoszlást rész—

letezték behatóbban, és még a magyarul beszélők és az írni—olvasni tudók számát közölték a községenkénti demográfiai eredményeket összefoglaló kötet háromszáz oldalas külterületi táblájában.10

1930-ban az anyanyelvi és a vallási adatok közlése kissé tömörebb volt, mint előzőleg. A községenkénti demográfiai kötet külterületi táblája viszont ezúttal a két nemre és a főbb korcsoportokra vonatkozó adatokat is közreadta; ezenfelül a köz—

ségenkénti foglalkozási kötetben is megjelentek — első ízben — külterületi adatok.

úgymint a keresők és eltartottak száma nemek szerint és megoszlásuk a kissé össze—

vont tagolású foglalkozási főcsoportok között. valamint a mezőgazdasági lakosság részletezése a társadalmi—gazdasági tekintetben is legjellemzőbb kategóriák szerint.

1941-ről csak a demográfiai kötetbe szánt táblák kéziratának (befejezetlenül maradt) összeállítására került sor. Ez a szélességben két oldalra tágult kimutatás a nemeken és a lényegesen kibővített kormegoszláson túl tartalmazta a családi ál—

lapotra vonatkozó. valamint az ország területének átmeneti megnagyobbodásával összefüggésben ismét erősebben bontott anyanyelvi és vallási. továbbá ezúttal elő- szőr a nemzetiségi adatokat is. Rovat volt még a külterület jellegének megjelölésé—

re is. A foglalkozási adatok táblája terv szerint főleg rétegződési tekintetben lett volna behatóbb (az idevágó kézirat készítése azonban már nem kezdődhetett meg).

1949-ben a külterületi kötet táblája a lélekszámon kívül a következőkre terjedt

ki: korcsoportok. írni—olvasni tudás és nem tudás, keresők és eltartottak nem szerint.

mezőgazdasági és ipari népesség (az utóbbi a bányászattal együtt), végül a lakó—

házak. a lakások és a szobák száma.

1960—ban és 1970-ben a megyei kötetek (illetve az utóbbi időpontban azok ,,a"

jelű pótkötetei) hozták nyilvánosságra a külterületi adatokat, de a korábbinál — kü—

9 Mind 1960—ban, ri'iind 1970—ben a fogalommeghatározáshoz még további utalások is kapcsolódtak.

10 1910-ben és 1920-ban ugyanitt publikálta a népszámlálás a kerűletenkénti (városrészek szerinti) ada- tokat (a belterületi kerületekre vonatkozókat is). Ezek 1930-ban a tartalmilag jóval részletesebb ún. községi táblákbc kerültek át.

KULTERULETI STATISZTIKA 815

lönösen 1970—ben - jóval összevontabban. Az 1970—es külterületenkénti adatközlés azonban bővült is, például a jelenlevő, az állandó és a lakónépesség végszámaival, az aktív és a nem aktív keresők nem szerinti tagolásával, a fizikai (mezőgazdasági

— nem mezőgazdasági) és a szellemi dolgozók rovataival.'Az 1970-es közlés még kiterjedt a háztartások és a családok számára. a lakóházak és a lakások néhány leg—

jellemzőbb adatára is.

Mindezeknek a közléseknek gyakorlati tekintetben az a legnagyobb értéke, hogy egyediek: egy-egy adatsorban egyenként sorolják fel a jelzett lakasszámoknál népesebb külterületi lakott helyekre vonatkozó adatokat. Az 1949. évi publikáció e tekintetben kivétel, mert az akkori külön külterületi kötet viszonylag elég kevés egye- di kiemeléssel, községenként, sőt több községet összevonva tartalmazza az adato- kat. Ezzel szemben 1970-ben az egyedi adatközlés — gyakorlati (tervezési, igazga- tási) szempontból igen figyelemre méltó módon — a (külterületi) számlálókörzeten- kénti adatsorokkal egészült ki. Afőbb adatok ilyen tagolásban való rendszeres köz—

lése jelentősen megkönnyítené az időbeli folyamatok (visszafejlődés) figyelemmel kí—

sérését.

Az első két alkalommal (1910, 1920) összesítések nem készültek. 1930 óta ezek is megvannak, úgyhogy 1930-cal kezdődően a külterületenkénti sorokhoz még me- gyei vagy országos (1949-ben ezenfelül járási) összesítő táblák is csatlakoztak, és tették — rendszerint a belterülettel szembeállítva —- áttekinthetőbbé, felhasználha—

tóbbá a külterületi táblát. Meglehetősen bő adatanyag található még (részben szö- veges adatelemzéssel) az összefoglaló (például demográfiai) közleményekben és

különösen a zárókötetekben.M

A különböző kötetekben akadnak elvétve grafikus ábrázolások is a külterület- ről. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb az 1949—es zárókötet második melléklete, egy statisztikai térkép,12 amelyen a városok és a községek belterületi népessége a lélek—

szám nagyságát jelző körökkel van ábrázolva, és -— elütően színezve —— a külterületi lakosság is hasonlóképpen. mégpedig a lakott hely topográfiai elhelyezkedésének megfelelően.13 Tudtommal hivatalos statisztikai részről ez volt az első ilyen részlete- zésű néptömörülési térkép.14 Nem kevésbé hasznosak az 1960. évi népszámlálás me—

gyei köteteinek közigazgatási térképei; ezeken a külterületi lakott helyek földrajzi helye és neve is fel van tüntetve (és természetesen a községeké is).

A népszámlálási kötetek külterületi statisztikáit a Központi Statisztikai Hivatal más kiadványaiban megjelent közlések.15 kivált a Statisztikai Szemle cikkei és ter—

mészetesen a tanyakérdéssel, a külterületi problémákkal foglalkozó más, nem hiva-

talos statisztikai művek16 hasznosan egészíthetik ki. Ezek közül ,,A tanyai közigazga-

tás rendezése" (Budapest. 1937. 125 old. és melléklet) cimű forrásjegyzéket is tar—

talmazó művet külön is érdemes kiemelni.

A Központi Statisztikai Hivatal szinte megszervezése óta nagy gondot fordított a helységnévtárak szerkesztésére. Ezek anyaga és a népszámlálási adatanyag köl—

csönösen egymásra támaszkodik. és igen hasznosan kiegészítik egymást. Különösen

" Az ilyen adatanyag az 1930. és az 1949. évi népszámlálás zárókötetében viszonylag a iegrendszere—

sebb és legteljesebb.

" A térkép dr. Kovacsics József irányításával készült, megrajzolája Czínder Zoltán volt.

13 Az 50 lakosnál kisebb népességű lakott helyek ábrázolása sajnálatos módon elmaradt.

" Nem hivatalos statisztikai kiadványban azonban már korábban is megjelent hasonló részletezésű tér- kép, például — 1910—es alapon — a tanyák elterjedéséről ,,Kogutowicz zsebatlasza az 1922. évre" (szerk.:

Bátky Zsigmond és Kogutowicz Károly) c. műben (Budapest. 1922. 85. old.). Bátky Zsigmond és Kogutawicz Károly az 1910—es anyanyelvi alapon nyugvó első világháború végi néprajzi térképen a települési helynek

megfelelően a külterületek lakosságát is ábrázolja.

15 .,Az 1949. évi népszámlálás" című műben (Statisztikai Kiadó. Budapest. 1952.) dr, Kovacsics József ,.Tanyák, telepek. puszták és külterületek népessége 1949-ben" című tanulmánya (77—97. old.) '

16 A korai ilyen munkák felsorolását lásd dr. Kiss István: A magyar tanyai közigazgatás. A"tanyapo- litika vázlata (Budapest. 1932.) című műben.

816 DR. THIRRING LAJOS

három helységnévtárról nem szabad megfeledkezni: az 1902., az 1913., valamint az

1944. éviről.

Az 1902. évi helységnévtár közigazgatási beosztást tartalmazó része az 1900.

évi népszámlálás alapján községek (városok) szerint felsorolta -— a lakosságszám

megjelölésével — a külterületi lakott helyeket. Ennek az anyagnak teljessége tudtom- mal még nincs ellenőrizve: érdemes lenne az akkori anyaországról — és esetleg a mai Magyarországra is átszámítva — megállapítani az ország 1900. évi külterületi lakosainak számát.

Az 1913. évi helységnévtár 1910—es alapon ismételte meg ezt a külterületi jegy- zéket. Adatai — amennyiben a 100-nál kevesebb lakost számláló külterületek felso—

rolása hiánytalan — támpontul szolgálhatnak az 1910. évi külterületi kimutatás tel—

jességének ellenőrzéséhez.

Az 1944. évi helységnévtárnak (az 1902. és az 1913. évitől eltérően) nem a köz—

igazgatási jegyzéke, hanem a községek és a külterületek betűrendes (nehezebben

felhasználható) jegyzéke közli a külterületi lakott helyekről az 1941. évi hézagpótló lélekszámokat.

Az 1902. évi helységnévtár Előszava joggal hangsúlyozta az akkori úttörő hely—

ségnévtári közlés népességtörténeti jelentőségét. Akkoriban a jövő fejlődés meg- figyelésére vélték alkalmas kiindulásnak ezeket az adatokat. Ma népess'égtörténeti jelentőségük nagyobb részben abban van, hogy ez a számanyag egy népes tömege- ket megmozgató népességfejlődési folyamat utolsó szakaszára vonatkozó kutatások- nak lehet az alapja.

*

A vázolt keretekben rendelkezésre álló és részben nyilvánosságra hozott adat- anyagból mindenekelőtt az országos végeredmények áttekintése lehet tanulságos, és jelezheti azt, hogy milyen értékű az anyag, és hogyan értékesíthető.

A következő táblázatok vezérfonalszerűen vezetnek végig a népszámlálások kül- területi statísztikáin. Az összeállítások a szétszórt településekre vonatkozó adatokat általában a belterületi és az országos számok kíséretében mutatják be. Túlnyomó részük a sajátos vonásokat, a szerkezeti és egyéb eltéréseket jobban kifejező viszony- szám; a lehetőséghez mérten az 1930 és 1970 közötti mindegyik népszámlálás adat- tárából származnak, bár főleg a legújabb időkről meglehetősen hézagosak, és rész—

ben egymástól némileg eltérő csoportosításban készültek.

Népszámlálásaink külterületi statisztikáinak elemzése többnyire már megtör- tént; a kísérő szöveg ezért főleg az alapvető vonások és az adatok felhasználása során figyelmet érdemlő szempontok megemlítésére szorítkozik.

A külterületi anyagot tartalmazó népszámlálások közül az 1930. évi a legszé- lesebb körű. Adatai megalapozó jelleggel szerepelnek a táblázatokban; a külterü- let benépesülési folyamatának mintegy a csúcspontján fennállott helyzetet örökítik meg. Alakulásukot különleges tényezők nem befolyásolták erősebben; a gazdasági válság hatása sem volt akkor még túlságosan zavaró.

1910—ről és 1920—ról az összesítések hiányában egyelőre nincsenek részletesebb adataink, az 1941. évi népszámlálás számanyaga pedig még csak csonkán hozzá- férhető.

Az 1949. évi népszámlálás a nagy társadalmi—gazdasági átalakulás átmeneti szakaszára esett. A mezőgazdaság ekkor meglehetősen telített volt: a termelés há- ború utáni ujjáélesztése sok munkáskezet igényelt, a megélhetés. a táplálkozás fa- lun -— a külterületen is —- jobban volt biztosítható, mint az ipar talpraállásának

KÚLTERULETI STATISZTIKA

817

amúgy is még csak elején tartó városokban, ipari településeken. A földreform is sok embert tartott akkoriban otthon, vagy hívott vissza a faluba.

A két utolsó népszámlálás — egyfelől az igen erőteljes iparosodás és urbani- záció nyomán. másfelől a nagyüzemi és termelőszövetkezeti gazdálkodásra való át- térés és a tanyarendszer ezzel kapcsolatos leépítését célzó törekvések következté- ben — az 1945 előtti sok évtizedes, sőt évszázados folyamattal merőben ellentétes visszafejlődést tükröz. Az 1960—es és 1970-es adatokban ez jól kidomborodik.

Még egy szempontot érdemes bevezetőben érinteni: a népszámlálások télkö—

zepi időpontját. Egy nyári népszámláláskor alighanem észrevehetően többen17 tar—

tózkodtak legalább is az agrárkülterületeken. a tanyavilágban, mint télen. Adataink ezért —- bár nem túlságosan nagy mértékben —— alsó határértékek.

Valamennyi abszolút szám és arányszám — az 1970. éviek kivételével (ekkor a lakónépesség lett a feldolgozások fogalmi bázisa) — a jelenlevő népességre vonat- kozik. 1970-ben mind a jelenlevő, mind az állandó. mind pedig a lakónépességről megvannak a végszámok: az eltérések nem szembeötlők, az 1970-es lakónépességi és a korábbi jelenlevő népességi számok egymással való összehasonlítását nem gá- tolják meg.

A külterületi népesség lélekszáma és alakulása

Az 1910. és az 1920. évi népszámlálás említett hiányosságát, azt. hogy összesí—

tett adatokat nem tartalmaztak. 1932—ben legalábbis részben pótolták: megállapí- tották a két időpontbeli feldolgozások alkalmával számba vett külterületi lakosok számát. igy ez a szám az 1910 és 1970 közti egész időszakról rendelkezésre áll.

Nemcsak a lélekszám tekintetében, hanem a megoszlási és egyéb adatok fel- használása során is célszerű következetesen figyelembe venni a jelzett fogalmi bi- zonytalanságot, a bel- és a külterület elhatárolásának módosulásait (összeépülést stb.), új települések keletkezését, a tanyák és a majorsági épületek újabban töme- ges lebontását. az elbírálás időbeli és térbeli ingadozásait, a múltbeli megszokott

gyakorlathoz való ragaszkodást stb.

A legzavaróbb Budapest kültelkének az esete. 1910-ben és 1920-ban ugyanis a többi városhoz hasonlóan a külterületi tábla mutatta ki a nemcsak külső, hanem belső kerületeknek, városrészeknek -— Budapesten bel— és kültelki egységekre bon- tott — adatait. 1930-ban a kerületi adatok'megfelelőbb helyre. az ún. községsoros táblákba soroltattak be, a főváros kültelke azonban változatlanul a külterületi táb- lában maradt, holott túlnyomó részben zárt. városias, sőt nagyvárosias lakóházcso- portokat foglalt magában. Ilyen módon Budapest kültelke tehertétel volt az orszá- gos adatokban: o főváros nélkül 1,6 milliós — a valósághoz közel álló — külterületi lélekszámot a 292000 budapesti kültelki lakos odaszámítása majdnem pontosan 1.9 millióra duzzasztotta. Hasonló volt a torzítás 1910-ben és 1920-ban is.

Ennek kiküszöbölése céljából az 1930. évi népszámlálás kiadványsorozatának zárókötete Budapest 292000 főnyi külterületi lakosának adatait a belterületre vonat-

kozó országos végszámokba foglalta. A kötet az eredeti (ny ers) adatokkal párhuza-

mosan az így helyesebb alapon nyugvó számokat is közreadta. Ez természetesen nem tökéletes megoldás, a tényleges helyzettől való eltérése azonban minimális.18

17 igy a kétlakiak. kettős foglalkozásúak, az idősebbek közül stb.

13 Budapest 1930—ban 292000 külterületi lakosából valószínűleg legfeljebb 40 000 fő lakott tényleg kül—

területinek minősíthető részeken. Az egész 292 OOO-es tömegnek az áttétele a helyes (de nem ismert) külterü- leti országos végszámot legfeljebb 2—2.5 százalékkal csökkenti. a belterületit meg éppenséggel csak kb. 0.5 százalékkalnál a torzításemeli.(többlet)Ezzelközelszemben20 százalékos.az erdeti (nyers) számok változatlanul hagyása esetén a külterületi adat-

3 Statisztikai Szemle

818

DR. THIRRING uuos

Tábláink 1930-ról mindvégig a fentiek értelmében helyesbített adatokat tartal—

mazzák.19 1941—ben azután Budapest székesfőváros Statisztikai Hivatala a Központi Statisztikai Hivatal kívánságára az illetékes elöljárósági szervekkel együttműködve kijelölte a főváros tényleges külterületi településeit.20 Azóta Budapest külterületi la-

kosságának kimutatása a valóságot tökéletesen fedi. '

Népszámlálásaink külterületi statisztikáinak pontosságával kapcsolatban érde-

mes még megemlíteni, hogy egy eltérésjegyzék21 tigyelembevételével a főváros nél—

kül kb. 1.43—1.44, Budapest külterületével együtt pedignmintegy 1,47—1,48 millióra csökkenne az 1930. évi külterületi lakosszám; vagyis az ország egész népességének 16.5—17,0 százaléka lenne külterületi lakos. Megjegyzendő, hogy az egyöntetűbb és szilárdabb alapokon nyugvó 1941. és 1949. évi külterületi lélekszámok 1.6 millió

körüliek. ezt az alacsonyabb számot tehát nem valószínűsítik.

1. tábla

A népesség szóma*

A számba Ebből:

—- vett - A né essé

A népszámlálás időpontja kulláig'tltet' száma 9 külterületi belterületi külterületi belterületi

helyek összesen

lélekszáma szám szerint l százalékban

Magyarország (Horvát—Szlavónország nélkül) 1910. december 31. 24. óra . 'lOO-x I18 264 533l2 239 515 l'ló 025 018! l2.3 l 87,7

Mai Magyarorszá

1920. december 31. 24. óra . 50—x 7980143 1 445 384 6534 759 18,l 819 1930. december 31. 24. óra . 'lO—x 8688 319 1 604 847 7083 472 18.5 81.5 1941. január 31. 24. óra . . 'lO—x 9316 074 1617 328 7698 746 'l7,4 826 1949. január 1. 0. óra . . . 10—x 9204 799 1 576 352 7628 447 17.1 829 1960. január 1. 0. óra . . . 1—x 9961 044 1 203 396 8757 648 12,1 87.9 1970. január 1. 0. óra . . . 1—x 10322 099 864 871 9457 228 8.4 I 916

* Az adatok a jelenlevő népességre vonatkoznak. 1970—ben a lakónépesség száma: külterület 851996 (8.30/9), belterület 9449 000 (91.70/0), együtt 10300996.

1920—1930: A pozsonyi hídfővel együtt.

1941-ben a pozsonyi hídfő nélkül. 1941—ben a pozsonyi hídfővel együtt az ország népességének a száma 9319 992; ebből külterület 1618107 (17.40/0). belterület 7701885 (82.6%).

1920: Az ország népességének száma az 1920. évi népszámlálás utáni határkiigazítások során vissza—

csatolt községekkel, községrészekkel 7990 202-re emelkedett. A népszámlálás ezekre már nem terjedt ki;

számbavételükkel mind a külterületi, mind a belterületi lélekszám néhány ezer fővel emelkednék, az arány—

számok azonban alig változnának (a külterületi arányszám 18,1—18,2 százalék lenne).

1910-1930: Budapest kültelki lakosságának a belterülethez számításával. Budapest kültelkének a kül- területhez számitásával a külterületi adatok a következőképpen alakulnak: 1910-ben 2409 714 (13,2%). 1920- ban 1663174 (20.8'3/0), 1930-ban 1896 997 (21,8%).

1949: Az eredetileg kimutatott külterületi lélekszám 1592 897 volt. Ez a lélekszám az 1949-es záró—kötet szerint az időközi változások figyelembevételével módosult 1576 352-re.

Az 1910. évi és a mai Magyarország külterületi arányszáma közti különbség szo- rosan összefügg a domborzati, a gazdaságföldrajzi viszonyok közti különbségekkel és azzal. hogy a mai országterületnek az Alföld és kivált a tanyavilág viszonylag jóval nagyobb részét alkotja. mint a réginek. Emellett az 1910—es adatgyűjtés terje—

delme is kisebb volt, mint az 1920. és a későbbi éveké. Az 1920. évi adatoknak az azutániakkal való egybevetését is megnehezíti a terjedelemben mutatkozó különb—

ség. Ha az l920-as számbavétel szintén kiterjedt volna az 50 lakosnál kevesebbet

19 Természetesen az 1910. és 1920. évi lélekszám esetében is.

30 1941-ben a külterületi lakosszám a helyes alapon már csak 28119, 1949-ben pedig 19 622 volt.

" Benisch (Némethy) Artúr jegyzéke.

KULTERULET! STATISZTIKA

819

számláló külterületekre, a külterületi arány elérhette, sőt túl is léphette volna va—

lamivel az 1910. évit. Az 1949. évi adatoknak az előző népszámlálás eredményeivel való összemérésénél figyelni kell arra, hogy 1941 és 1949 között hazánk 1869 utáni népességtörténetében első ízben megfogyott a népesség: az, hogy a visszaesés a külterületen valamivel nagyobb, mint a belterületi részeken, a jelzett módszerbeli eltérésekkel is összefügghetett.

Bár a korábbi adatok nem ismeretesek, valószínűnek látszik. hogy a_külterületi lélekszám az első világháború kitörése táján és a háború után tetőzött. és még 1949-

ben is majdnem ezen a szinten állott. Ezt követően a külterületi lakosság megfogyat—

kozása. népességi súlyának. arányának visszaesése igen gyors volt. Ebben az idő—

szakban a belterületi népességszámot nemcsak az emelte meg tekintélyes mérték—

ben, hogy a (meglehetősen megcsappant) tényleges népgyarapodást teljesen a bel- terület vette fel, hanem —— mégpedig igen jelentősen — a külső részekről a belsőkre való átáramlás. A külterület — figyelemre méltó természetes szaporodásán túl — né- pességi állagának jelentékeny részét is elvesztette 1949 után.

Arról. hogy a sok évtizedes, sőt évszázados folyamat —— a városok és a községek belső magvából kírajzás, a máshonnan származó jelentős mérvű odaáramlás. az egykori betelepítések mérete — mekkora volt, nincsenek közvetlen népszámlálási támpontjaink. De kétségtelen, hogy a török megszállás után szinte néptelen vagy legalább is igen ritka népességű, főleg alföldi területek aránylag gyorsan benépe—

sültek. Egyébként 1930-tól visszafelé pergetve a népességfejlődés filmjét, az álla—

pitható meg, hogy a járások közül — az adatok így állnak rendelkezésre — azok fej—

lődtek. teltek meg a legerőteljesebb ütemben. amelyeket 1930-ban a külterületi la- kosok magas aránya jellemzett. Ahol alacsony volt a külterület népességi százaléka

— és ahol nyilván kevesebb tér állott rendelkezésre. vagy ahol (a nagybirtokok túlten—

gése miatt) a lehetőség hiányzott —, a népszaporulat jóval szerényebb mérvű ma- radt. Figyelmet érdemlő tünet még. hogy az alföldi városok mindkét akkori csoport- jában (a törvényhatósági jogú és a megyei városokban) és négy 10 OOO-nél népe—

sebb községben együttesen még 1920 és 1930 közt is a külterület népessége na—

gyobb mértékben (9.4 százalékkal) nőtt, mint a belterületé (5.0 százalék).22 lgy Kecs-

keméten, mégpedig 40 év (1890—1930) alatt is. és jóval nagyobb különbséggel.23

Első világháború előtti népesedéstörténetünkben a kivándorlás szomorúan nagy szerepet játszott, népes embertömegeket sodort külföldre, főleg a tengerentúlra. A mai Magyarországban sem volt ismeretlen a kifelé áramlás, ha nem is öltött olyan súlyos méreteket, mint az elcsatolt részeken. Hogy mai hazánknak ezt a népvesz- teségét a centripetális belső vándorlás teljesen kiegyenlítette. azt Budapest kima—

gasló vonzóerején és a központi ipar és bányavidékek kifejlődésén kivül nem kis mértékben az Alföldre. a külterületre, a tanyákra áramlás lehetőségének és szüksé- gességének kÖSZönhettük. Más lapra tartozik, hogy ennek a folyamatnak milyen hát-

rányos gazdasági. kulturális stb. következményei voltak.

Nemek. életkor, családi állapot, műveltség

A kül- és belterület népességösszetételére vonatkozó adatok demográfiai, vala- mint egyéb — főleg társadalomgazdasági és kulturális — szempontokból egyaránt fi-

gyelmet érdemlő eltérésekre utalnak.24

?? Thirring Laios: Alföldi városaink bel— és külterületi lélekszámának alakulása. Magyar Statisztikai Szemle. 1933. évi 11. sz. 852—856. old.

23 Thirring Laios: Kecskemét mint tanyaváros. Magyar Statisztikai Szemle. 1935. évi 5. sz. 394—419. old.

" Az idevonatkozó adatokat első ízben ,.Az 1930. évi népszámlálás I. rész. Demográfiai adatok köz- ségekközölteés(akülterületi31! laponlakotthelyekés a 3. sz. részletesszerint" kimutatásban).című mű (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 83. köt.)

3.

' 820 DR. THlRRiNG LAJOS

Demográfiai tekintetben a két nem, arányának eltérősége (lásd a 2. táblát) lát—

szik a legjellegzetesebb népességszerkezeti vonásnak; vagyis az, hogy a második világháborút megelőzően a külterületen - a belterületi magas nőtöbblettel szem-

ben — jelentős férfitöbblet mutatkozott. E tekintetben voltaképpen 1949—re sem vál—_

tozott' meg a helyzet. A férfi lakosság nagyobb háborús vérveszteségét ugyan a kül-*

terület is megérezte. s a férfitöbblet a korábbihoz viszonyítva erősen megkisebbe—

dett, de a hasonló mértékben megnőtt belterületi nőtöbblettel szemben a különb- ség csaknem változatlan maradt. Ez az eltérés 1960-ig észrevehetően kisebb lett, és

ugyanakkor a külső területeken a két nem számbelileg majdnem egyensúlyba ke—

rült; az 1970—es kép viszont ismét a korábbira emlékeztet. ha a bel— és külterület arányszámai között az ,,olló" nyílása nem is olyan nagy, mint a megfigyelt időszak

elején.

2. tábla

A népesség nem szerinti megoszlása területenként

Férfi ] Nő Eze,

Év, terület Férfi Nő Usszesen "WW férfira jutó

százalékban nő

1930-ban

Külterület . . . 825 055 779 792 1 604 847 51 .4 48,6 945 Belterület . . . 3 425 055 3 658 417 7 083 472 48.4 51.6 1068 Együtt 4 250 110 4 438 209 8 688 319 489 51,1 1044 1941 -ben

Külterület . . . 835 639 781 689 1 617 328 51,7 48,3 935 Belterület . . . . . . 3 725 236 3 973 510 7 698 746 48,4 51 .6 1067 Együtt 4 560 875 4 755 199 9 316 074 49,0 51.0 1043 1949-ben

Külterület . . . . . . 797 860 778 492 1 576 352 50.6 49.11 976 Belterület . . . . . . 3 625 560 4 002 887 7 628 447 47.5 52.5 1104 Együtt 4 423 420 4 781 379 9 204 799 48.1 519 1081 1960-ban

Külterület . . . . . . 602 931 600 465 1 203 396 50,1 49.9 996 Belterület . . . . . . 4 201 112 4 556 536 8 757 648 48.0 520 1085 Együtt 4 804 043 5 157 001 9 961 044 482 51.8 1073 1970-ben

Külterület . . . . . . 434 743 417 253 851 996 51 ,0 49,0 960

Belterület . . . . . . 4 557 362 4 891 638 9 449 000 482 51,8 1073 Együtt 4 992 105 5 308 891 10 300 996 48.5 51 ,5 1063

A jelzett eltérést előidéző társadalmi—foglalkozási, népességszerkezeti és né—

pességbiológiai okokat és tényezőket az 1930- ról beszámoló két idézett dolgozat, va—

lamint az 1941—es külterületi főadatokat összefoglaló tanulmány25 már érintette. lgy azt, hogy a külterületeken éppen annak a korosztálynak: a gyermekkorúaknak az aránya meglehetősen magas, amelyben a fiúszületési többlet nyomán a fiúk száma

meghaladja a lányokét. viszont a jelentős nőtöbblet által jellemzett öregek képvise-

lete viszonylag szerényebb. És azt is. hogy a külterületen a belterületinél jóval na-

gyobb azoknak a rétegeknek (főleg a gazdasági cselédeknek) az aránya, akiknek

körében népszámlálásaink ismételten, sőt rendszeresen rögzítettek férfitöbbletet. A külterületi női népességből — kivált télen. de egész évre szólóan is —- sokan a belte—

25 Thirring Laios: Szemelvények az 1941. évi népszámlálás odatanyagáből. Statisztikai Szemle. 1976. évi 4. sz. 398—416. old. (lásd a 410. oldalon).

KULTERULETI STATISZTIKA

821

rületeken, főleg a városok belső negyedében helyezkedtek el mint gyári munkás—

nők, háztartási alkalmazottak stb. Egyébként az újabb adatok is arra mutatnak, hogy egyrészt a szétszórt településeken -— kivált az ott domináló mezőgazdaságban — na- gyobb a férfi munkaerőigény, másrészt a nők kisebb földhözkötöttsége nem változott még meg gyökeresen.

Az életkormegoszlás nagyobb korosztályok szerinti alakulásából (lásd a 3. táb—

lát) a két szélső csoport: a gyermekkorúak viszonylag magas és az öregek alacsony külterületi aránya a legszembeszökőbb. A szétszórt települések népességének fiata-

labb koralkatára még az is jellemző, hogy a felső munkabíró korúak (40—59 évesek)

aránya szintén nem éri el a megfelelő belterületi arányszámot. Ugyanakkor a 15—39 évesek sorai a külterületen is meglehetősen teltek. Az 1930—1970. évi fejlődés egyéb- ként arra derít világot. hogy a külterület népének életkoralkata is átalakulóban van:

a mezőgazdasági lakosság közismert öregedése, valamint a fiatalabb munkabíró korúak más életpályákra áramlása és tömeges belterületre települése következté- ben különösen a 40 éven felüliek két nagy kategóriájának lélekszámaránya érezhe- tően közelebb került egymáshoz. Ugyanakkor a 15 éven aluliak aránya közti kü-

lönbség viszonylag kevéssel csökkent.

3. tábla A népesség életkor szerinti megoszlása területenként

0411 15-39 40—59 60-

Év, terület , Összesen

eves

Népesség szám szerint 1930-ban

Külterület . . . . 553 167 677 234 271 407 103 039 1 604 847

Belterület . . . . 1 840 103 3 026 607 1 471 250 745 512 7 083 472 Együtt 2 393 270 3 703 841 1 742 657 848 551 8 688 319

1949— ben '

Külterület . . . . 484 340 621 381 342 388 128 243 1 576 352

Be'lterület . . . . 1 805 750 2 948 385 1 929 503 944 809 7 628 447

Együtt 2 290 090 3 569 766 2 271 891 1 073 052 9 204 799

1970-ben

Külterület . . . . 219 526 306 557 196 993 128 920 851 996

Belterület . . . . 1 954 021 3 501 620 2 365 129 1 628 230 9 449 000

Együtt 2 173 547 3 808 177 I 2 562 122 l 1 757 150 10 300 996

, Népesség százalékban

1930-ban

Külterület . . . . 34,5 42,2 16,9 6,4 100.0

Belterület . . . . 26,0 42.7 20.8 10,5 100,0

Együtt 27.5 42.6 ! 20,1 9.8 100.o

1941 -ben

Külterület . . . . 33.5 40,3 19,1 7,1 100.0

Belterület . . . . 24,4 40,7 23.4 115 l 1000

Együtt 26,0 40,7 22.6 10,7 100.0

1949— ben

Külterület . . . . 30,7 39,4 21 .7 8,2 100,0

Belterület . . . . 23,7 38,6 25,3 12.4 1 100,0

Együtt 24,9 38.8 24,7 11.6 100,0

(A tábla folytatása a következő oldalon.)

822 . DR. THIRRING LAJOS

(Folytatás)

0—1 4 1 5—39 40-59 60—

Év, terület Összesen

éves

1960-ban

Külterület . . . . 30,4 37.4 21.7 10,5 100,0

Belterület . . . . 24.7 36.7 24,4 142 1000

Együtt 25,4 36,8 24,0 13.43 1005

1970—ben

Külterület . . . . 25.15 360 23,1 15,1 100.0

Belterület . . . .! 20,7 37,1 25.0 17,2 1000

Együtt 21.1 ! 37.0 ! 24.9 17.0 1000

Férfiak szám szerint 1930-ban

Külterület . . . . 280 918 348 260 139 290 56 587 825055 Belterület . . . . 928 510 1460014 682963 353 568 3425055

Együtt 1209428 1808274 822253 410155 ! 4250110

1949-ben

Külterület . . . . 247021 312749 174 061 64029 797860

Belterület . . . . 914260 1410 702 891992 408 606 3625560 Együttl 1161281 ! 1723451 ! 1066053 472635 [ 4423420

)

Nők szám szerint

1930—ban ;

Külterület . . . . 272249 328974 132117 46452 779792

Belterület . . . . 911593 1566593 ' 788287 391944 3658417 Együtt 1 183 842 1 895 567 920 404 438 396 4 438 209 1949—ben

Külterület . . . . 237319 308632 168327 64 214 778492

Belterület . . . .l 891490 1537 683 1037 511 536203 4002887

Együtt 1128809 1846315 ! 1205838 ! 600417 ! 4781379

Férfiak százalékban

1930—ban 1

Külterület . . . . 340 42,2 169 6.9 ' 100,0

Belterület . . . . 27.1 426 200 10,3 ! 100,0

Együtt 28.5 425 ' 19,3 9.7 1oo,0

1949—ben

Külterület . . . . 31,0 392 i 21.13 8.0 1000

Belterület . . . . 25.2 38.9 , 24,6 11,3 100.0

Együtt 26.3 ] 339 ] 24,1 ! 10,7 ! 100,0

Nők százalékban 1930—ban

Külterület . . . . 34.9 42.2 16.9 60 100,0

Belterület . . . . 24,9 42,8 21.6 10,7 100,0

Együtt 267 42.7 207 9.9 1000

1949-ben ,

, A

Külterület . . . . 30,5 39.6 21,6 8.3 1000

Belterület . . . . 22,3 38.41 25,9 13.4 1000

Együtt 23.ó [ 386 I 252 § 12.6 ] 1000

A korolkotnokjelzett különbségei legnagyobb részben népességszerkezeti okok-_

kal magyarázhatók. A településszórvónyok lakossógóban :: szaporább elem (gaz-