Kecskemét mint tanyaváros

5, szám.

———394—— 1935

Kecskemét mint tanyaváros.

Kecskemét comme m'lle de hameaux.

Résume'. C*est il y a Iongtemps gue la Sta- tisgue officielle recuelle et publie, en Hongrie, des données sur la population éparse des territoires extéríeurs des communes. Depuís 1910, elle dres- sait, lors du dépouillement d'es chi/fres des recense- ments, un tableau special, dit tableau des p u sz ta s.

sur certaines catégories des agylome'rations épar—

ses; nous présentons ci-dessous, ucelui amon a fait, d,apres les données de 1930, pour le terri—

toire extwérieur de Kecskemét (tableau 2 [7]). Récem- ment; lle'laboratíon des données a été étendue á toutes les communes gui out, a leur pe'ríphérie, au moins 10 habitants. A la lumiére des documents dépouillés, on peut faire des compamisons instruc—

tives entre la composition et le développement des popula—rtions agglome'rées et des populations épar- ses et ooir en guoi elles different a cet égard. Les statistigues de ce genre ont une importance parti- culiere en Hongrie. Car, apres la retraite des Turcs ayant occupe' une partie du pays aux XVIe et XVIIe siécles, tes grosses villes et communes (lui subsistaieni au milieu des régions raoagées de l'Alföld, n'e virent se peupler gue partiellement leur banlieue, par des gens s'établissant ca 'et la, dans des hameaux ísolés, de sorte guiaujourd'hui encore, elles ont, sur leur territoire extérieur, une population épars'e. La ville de Kecskemét est un exemple frappanlt a cet égard:

cyrest elle gui est, en Hongrie, la plus caracte'ris- tigue des villes de hameaur. — Dlune superficíe de 93.937 ha, Kecskemét avaít en 1.930 79.467 habitants, dont 44.679 (56'2'10) dans la banlíeue.

Depuis 1890 ('voir le tableau 1 et le graphigue ci- dessous), la population y augmenta seulement de 19'2% sur le

s'éleuait de 117'9% dans la banlieue, laguelle en 1850 encore nlavait guűi peu prés 2.000 ou 2.500 habitants. La carte au pointillé (]ue nous donnons territoire intéríeur, tandis (Iu'elle

ci-dessous indigue comment la hanlieue s)y est peuplée entre 1890 et 1930. Dans cette ville, la population du territoire intérieur et celle de la banlicue different fort pour leur composition, el cett'e difference est due, entre autres, a ce fait oue la banlieue est habitée surtout par de petíts culti-

vateurs (tableau 2 [7]). Des habitants du territoire intérieur (851 ne comptant gue ceux de plus de 15 ans), 48'470. sont mariés et de ceux de la banlieue, 57'8%; au point de vue du niveau culturel, celui—ci est, naturellement, supérieur a celle-la; pour 100 personnes de la population active, il y a 103 per- sonnes passives sur le territoire intérieur et 132 dans la banlieue; enfin, dans cette derniém, la proportion des professions de la production du sol est de 85'8"o et celle de la catégorie ,,industrie, commerce, credit et transports", seulement de 7'9%l

(tableau 3), contre respectivemvent 22'3%- et 43'2%

pour le territoire intérieur. Ouant aux habitations, on voit également, tant pour le présent gue pour le passé, d Kecskemét, grandes differences entre le territoire intérieur et la banlíeue,

A M. kir. Központi Statisztikai Hivatal a külterületi problémák, a tanyakérdlés súlyára

és jelentőségére való tekintettel már hosz-

szabb ideje gyűjti, sőt részben közli is az egyes városok és községek külső települé—

seire vonatkozó adatokat. Munkálíkodása eredményeként kiadványaiban és főleg kéz—

iratos táblagyűjteményében a külterületi la—

kotthelyek népességi viszonyairól elég hő és meglehetősen sokoldalú anyag halmozódott fel. Országosan és elvétve területi csoporto—

sításban is az egybegyűlt adatok egy nésze magának a Központi Statisztikai Hivatalnak a kiadványaibanf) —— valamint a tanyakér—

dés és a rokon problémá—k igen tekintélyes irodalmában —— többé-kevésbbé részletes

méltatást is nyert. A helyi kutatás, a szülő—

föld—ismeret körébe sorozható szociograliklus,

lelepülrésföldrajzi stb. kutatómunka külön—

1) A legújabb közléseket illetőleg V. 6.1 Az 1930.

évi népszámlálás. I. rész. 11.* 1. (Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 83. kötet), —— Az 1930.

évi népszámlálás. II. rész. 40—43.* 1. (Magyar Sta—

tisztikai Közlemények. Új sorozat. 86. kötet). ——

Thirring Lajos dr.: A tanyák, puszták és. egyéb kül—

területi lalkott'helyek népessége 1930-ban. Magyar Statisztikai Szemle 1932. évf. 1044—1062. l.

5. szám. _,— sas—_ 1935 böző ágai számára azonban még szinte mér—

hetetlenül bő anyag áll rendelkezésre. En- nek az ezidőszerint feldolgozók hiányában ——

sajnos _ parlagon heverő adattömegnek a terjedelmét, természet—ét, feldolgozási lehető- ségeit, tanulságértékét kívátnja igazolni né- hány elnagyolt vonással jelen dolgozat, mely az aránylag legnagyobb külterületi népes- séggel bíró magyar város, Kecskemét szét- szórtan élő lakosságára vonatkozó fontosabb eredményeket sorakoztatja fel. A cikk egy- ben külterületi adalékként kapcsolódik a Kovács Alajos dr. átfogó népességi tanulmá- nyárban az egész városról bemutatott adat- anyaghoz.

VázlatOS fejtegetéseink eélkitűzése'hez hí—

ven elsősorban a rendelkezésre álló anyag terjedelméről és természetéről kell megemlé-

kezni—.

A magyar állam thivatalosstatisztikai szerve szinte megalapítása óta szentel fi—

gyelmet a külterületi fejlődésnek, a lany" -

rendszer kialakulásának. Az eleinte a tanyamozgalom kezdeti stádiumának meg—

felelően — vérszegény adatanyag az idők folyamán egyre terebélyesedett s mennyisé—

gileg és minőségileg 1930-ban érte el eddigi fejlettségének tetőpontját.

A Központi Statisztikai Hivatal mindeddig két—

féle adatgyüjtés leneséjén át kísérelte meg a kül- területi kérdéskomplexum statisztikai vonásainak megrögzítését. Egyrészt helységnévtári ctélofkra szám- szerűen nyilvántartja a külterületi lakotthelyeket s közli (újabban a lakosság számával együtt) névso—

rukatl) is, másrészt —— s ez a fonto—swatbbik forrás ——

a népszámlálások alkalmával a szétszórt települések néhány népességi adatát külön feldolgozta, majd publikáan is. Megál—lapításaink szerint elsöízben az 1890-es népszámlálásnál került sor néhány külterü- leti főadat feldolgozására, de csaka puszták, tanyák, telepek egy (elég tekintélyes) részéről; ez a feldol—

gozás úgy történt, hogy az első feldolgozási táblán a községi (ill. a belterületi) adatsorok után néhány,

puszta, tanya stb. adatai külön sorban mutattattak ki. 1910 óta azután a külterületi lakotthelyek népes- 1) A külterületet illetőleg tehát az egyes hely—

ségnévtárak is becses felvilágosításokat nyujliatnak.

ségének számlálólapjai az á. n. 7. sz. pusztai táblán külön feldolgozás tárgyát is képezték. Külterületi statisztikámk legbecsesebb adatait innen meríthet—

jük. A szétszórtan élő lakosság adatainak ez a külön feldolgozása terjedelem és tartalom dolgá- ban éutizedről-évtízedre egyre jobban kiépült. 1910- ben általában a száznál több lakost számláló pusz—

ták, telepek, tanyai lakóházcsoportok, ill. területré-

szek stb. adatait ölelte itel; 1920—ban 50 lélekre szállt

le a jelzett határ, 1930—ban pedig minden község akár teljesen szakadozott tanya-hálózatból, akár összefüggöbb településekből álló külterületének nép- számlálási anyaga feldolgoztatott, feltéve, hogy a népszámláláskor (1930 dec. 31.) a község egész kül- területén legalább 10 lélek élt. Eszerint az 1930. évi külterületi feldolgozás néhány — a leggondosabb revízió és utólagos nyomozás ellenére is elkerülhe—

tetlen _ h'ibátólí) eltekintve,

tekinthető. Tartalmilag népszámlálásról—népszámlá—

csaknem teljesnek lásra hasonlóképen egyre több ismérvre terjeszke- dett ki és egyre rendszeresebb lett a külterületi anyag feldolgozása. Ne'pszámlálásaink á. n. pusztai tábláinak jellemzésére egyébként a továbbiak [olya—

mán Kecskemét tja. külterületének 1930. évi 7. sz.

feldolgozási tábláját teljes egészében bemutatjuk.

azzal a megjegyzéssel, ezzel az összesítő- jellegű táblával teljesen azonos egyenkinti (részletes)

hogy

feldolgozási tábla Kecskemét tjv.-nak népszámlálási közleményeiimkben külön egységként felsorolt min- (1930—ban a város külsőségeín elt—erülő 48 település—egységről), den egyes külterületi lakotthelyéró'l

valamint az ország 1930-ban összesen 9.211 tanyá—

járól (tanyacsoportjáról, majorjáról, telepéró'l stb.?) is elkészült.

A külterületi

anyagon (a 7. táblán) kívül azokban a városokban lakotthelyekre vonatkozó alap—

és községekben, amelyeknek népszámlálási anyaga kerületek szerint dolgoztatott fel (tj. városaink 1) Elvétve néthány község külterületi részlete—

zése, ill. egyes külterületi lukotthelyek feldolgo- zása a községi össztesitő— és gyűjtőívek pontatlan ki- töltése miatt elmaradt, néhol viszont kifejezetten

belterületi jellegü települések is belekerültek a fel—

dolgozásba.

2) Megjegyzendő, hogy a kisebb lélekszámú, egyes, vagy nagyon elszórt tanyák, külterületi lakó- házak stb. álltalában ,,tanyák", ,,külterület",

,,egyéb külterület" néven egy tételbe foglaltattak és dolgoztattak fel, továbbá, hogy a 9.211 külterü- leti egység sorában a nem agrár jellegü s néha zár- tabb típusú, de közigazgatásilag külterületnek mi—

nősített települések (bánya-, gyártelepek stb.) is helyet foglalnak (l. erröl főleg M. Stat. Szemle 1932. évf, 1052, és köv. l.),

27*

5. szám.

mind idetartoznak, továbbá jelenleg megyei váro- saink is csaknem kivétel nélkül és még néhány nagy

részletesebb

kombinált) táblázatok is készültek a népességi és lakóházviszonyokról; igaz, hogy nem az egyes kül- népességű község) ennél is (részben

területi lakottwhelyekről, hanem egy tételben az egész külterületről, mint gyűjtőfogalomról (kerületi egy—

ségről), ill. a nagyhatárú városok külterületének néhány nagyobb, mintegy kerületi jellegű, részben

határokkal elválasztott részéről is.. Bár a feldolgozási munkálatok technikai körülményeihez, költségvetési és időbeli kereteihez híven ez az 1910-ben megindult kerületi feldolgo—

azonban cswpán formális

zás nem terjedt ki következetesen azonos tábláza- intézked-ések következtében, másrészt a fejlődés természetszerű

tokra és bár egyrészt közigazgatási

folyományaképen a bel- és a külterület határvonalai is megváltoztakf) — ami az időbeli összehasonlítást is meglehetősen megnehezíti, —— éppen az óriási te—

rületű alföldi agrárvárotsok és a mamutközségek külterület—eről bőséges s felettébb becses

találhatunk a (kerületenkint is tagolt városok (és anyagot.

községek) tábluargyüjt—eményében,

Az egészen részletes helyi kutatás szempontjá—

ból kétségkíviil nagy akadályt jelent az a körül- mény, hogy a pusztai és a kerületi ősláblázatokat csupán a Központi StavtisztliikaiHivatal eredeti gyüj- teményélben lehet tanulmányozni. A legfontosabb demográfiai adatokat azonban a Hivatal 1910—ben és 1920-ban a népszámlálási kiadványsxorozat első kötetének egyik igen terjedelmes. táblájában?) pub- likálta is; sőt 1930-ban nemcsak a n—éplieírásras) vonatkozó, hanem —— a második közleménybenA) ——

a foglalkozási eredmények is napvilágot láttak, még- pedig apró egységekig (tíz lélekig) hatoló és rend-

szeresebb csoportosításban, mint korábban, s nem-

csak egyes külterületi lakotthelyenkint, hanem köz—

ségi, járási, m. és tj. városi, ill. vármegyei, ország—

rész— és országos összesítősorokkal együtt. A gya-

élet munkásai és kutatás

korlati a tudományos

1) Az egyes népszámlálások 7. sz. tábláiban megtalálható eredmények időbeli összehasonlitását a feldolgozás terjedelmének fentebb vázolt kibőví- tésén kivül a belsőség és a külsőség határának mó- dosulása szintén zavarólag befolyásolja.

1)) M. Stat. KÖZlEltlÓt'tyPlí. 17) sorozat. 42. kötet,

486—756. t. (1910. évi adatok). M. Stat. Közle—

mények. l'ij sorozat. (39. kötet. 132—252, és 298—

300. 1. (1920. évi adatok).

*) M. Stal. Közlemények. Új sorozat. 83. tkötet.

232—429. l.

4) M, Stat. Közlemények. ["j sorozat. 86. kötet.

295—492. ].

— 396 —— ₅₃₃₅

tehát ezidőszerint már egyedül a közzétett külterü—

leti adatok k'incsesbányájá—ból mindazokat a jel- legzetesebb eredményeket 'kiaknánhatja, amei%k a belsőség és külsőség többnyire elütő viszonyainak megismerésére feltétlenül szükségesek. A bel— és külterület teljesebb (gazdaság-demográfiai leírásánál természetesen a kéziratos táblázatok forr'ásanyaga sem nélkülözhető. Mind a közölt, mind az eredeti

táblázatokban lévő külterületi adatok értékesítésé- hez egyébként a helyi ismereteken kívül gondos ada'tkrítikára is szükség (van, éppen az itt csupán futólag érintett s más alkalomm-all), a főbb végered- mény—ek méltatása során már behatóbban megtár—

gyalt hibaforrásokra és zavaró tekintettel,

tényezőkre való

Kecskemét tjv. 93.937 hektárnyi (163237 kat. holdnyi) óriási kiterjedésével Debrecen

után az ország nagyságra második köz-

igazgatás—zi egysége. Területe valóban hatal- mas: csaknem eléri a békebeli egész Eszter—

gom-megyéét, kétszer akkora, (mint pl. Hont vm. megmaradt darabja s csaknem a fele .a közelmultban sokat emlegetett Sztar-vidék—

nek is.

A város története arról tanuskodik, hogy Kecskemét nagy határa is osztozott az Alföld kiiz- dellmes, nehéz sorsában. A tanyavilág kutatóinak, főleg (Jzettler Jenőnek, Kaán Károlynak, Győrffy Istvánnak, Kiss Istvánnak, kecskeméti vonatkozás—

ban pedig kivált Geszlelyí Nagy Lászlónak érdemes s átfogó munkáiban?) pompás képet kapunk a magyar rónaság mozgalmas és változatos település-i, népesedési és gazdasági történetéről, E statisztikai:

összeálliítálsokban is bővelkedő úttörő munkák Kecs—

kemétre vonat—kozó szakaszai alapján említhetjük meg, hogy a város elég tág körzetében — Hornyik János szerint") —— a török hódoltság előtt még 39 1) V, ö. M. Stat. Szemle 1932. évf. IMA—"1062.

l. (ugyanitt ]. az adatgyűjtések és adatközlések rendszerének és történetének részletesebb leírását) és M. Stat. Közlemények. Új sorozat. 86. kötet, 4()__

4—3.* ].

2) L. főleg: Czettler Jenő: Tanyai település és tanyai központok (Buda:pest_ 1913). — Kaán Ká—

roly: A magyar Alföld (Budapest, 1927), w— Győrffy istván: Az alföldi tanyák (1922). — A ttanyai telte- pedés kezdete (Magyar Szemle, 1928). — Kiss István: A magyar tanyai közigazgatás (Budapest,

1932). —— Gesztelyí Nagy László: Magyar tanya (Kalocsa, 1928). _— A táanyiavil'ág élete. (A Ma—

gyar Társaság kiadása) stb.

3) ldézve Kaán Károly:

munkájában.

A magyar Alföld c.

5. szám.

——397-—— ₁₉₃₅

község állott; az akkoriban elég sűrűn lalkott terület az Alföld nagy részével együtt a XVI—XVII. szá—

zad folyamán vált a szó szoros értelmében puszta- sággá. Benépesülése, gazdasági életének újraélesz- tése, az intenzív művelés meghonosítása az exten- zív állattenyésztés helyett, a vad területeken a ho- moki szőlő— és gyümöleskultúra elültetése csak több emberöltőnyi verejtékes munka árán sikerül—

hetett. Ne'pességí szemponlhól persze a mult század közepéig Kecskemét kz'ilten'iletének alig volt jelen—

tősége, hiszen forrásaink 18It0-i'ól 12, 1840—ről 127 és még 1845—ről is mindössze 177 tanyáról, helye—

sebben túlnyomóan nyáron használt, tehát egészen szerény lélekszámú szállásról tudnak?)

A jövő szempontjából is figyelemreméltó, hogy a tanyai településnek csupán a mult század második felében —— eleinte akkor tlS csak lassan -— megindult fejlődése Kecskeméten szoros összefüggésben állt a

birtokpolilikávalu; de természetesen az Al-

föld általánosan megindult gazdasági emelkedésével, népességi nyomásának fokozatos, növekedésével is.

Megjegyzendő, hogy a tanyamozgalomnak, enn-ok a hazánlk népességtörténetében a népszaporodás Ma- gyarországon való megtartása szempontjából szinte sorsdöntő fontosságra nőtt jelenségnek kétségkívül megvoltak és megvannak — Kecskeméten éppúgy, városi

mint másutt, bár a Város áldozatkész intézkedései

következtében valamivel enyhébb mértékben — a mozgalom rendszertelense'géből, külterjességéből folyó közismert árnyoldajai, megoldatlan kérdé—

sei. A népességi számok azonban perdöntő bizo- nyítékok a kifelé áramlás szükségessége mellett.

Sajnos, a hivatalos statisztika éppen osí- rájában nem figyelte megz) a tanyarendszer

kibontakozását. Az 1873. évi Helységnévtár

Kecskemét határában 9 ,,lakotthelyről", na—

gyobb külterületi részről tud, de nem közli lélfekszá'mukat. Koháryszentlőrincet is ide—

véve, mely akkor még a községek sorában

szerepelt, majd önállóságát elvesztette és előbb (1880 körül) Keeskemétnél, később (1890 táján) Alpár külterületeként mutatta- tott ki, de 1892-ben ismét községgé alakult, hogy azután 1913. jan. l-én Kecskemétbe

olvadjon be, a lakotthelyek száma a hetve—

nes évek küszöbén 10 volt.

Biztosabb támpontunk a szórványos le—

1) De a szőllőkben lévő házak és a régi köz- séigmaradványok, így az ezidőszerint Kecskemét küll—

területéhez tartozó Kottáryszentlt'írinc nélkül.

?) A korábbi időszakokra ezért az említett for—

rásokon kívül régebbi történeti statisztikai mun- kákban, egyházi sezmiatizmusokhan, esetleges össze—

írásoknak a megyei, városi Sllb. levéltárakban meg- őrzött tábláiban, egyéb levéltári feljegyzésekben le- lwlne leginkább adatokat találni,

lepülések népességi jelentőségéről, a bel- és külterület elütő fejlődéséről — mint említet- tük — csak ,az 1890. évi népszámlálás óta van. Minthogy a tanyamozgalom megítélésé- nél a lakóházak számsora igen hasznos szol- gálatokat tehet, az 1890—1930. lélekszámo- kat ezzel a tájékoztató adattal is kiegészítet- tük. 1890-ben azonban a népszámlálási ki- mutatás a belterület lábánál elterülő szőlő- stb. hegyekre és telepekre nem terjeszkedett

ki, hanem ezeket a város adatába foglalta be; ezért összeállításunk a ) jelű népszámlá—

lási sorához a becslésszerűen a mai egész

kütterületre kiszámított teljesebb 1890. évi adatsort (b) jelzésű sort) is odaillesztettük.

1900-ról sem állapítható meg kétséget kizá- róan, hogy a kimutatott ada—tl) pontosan a külsős-ég mai területére vonatkozik—e; az esetleges eltérés azonban nem oly jelentős, hogy bármilyen becslésen nyugvó kiegészí—

tésre szükség volna. 1910 óta azután a bel—

és külterület népszámlálási határvonala csaknem tökéletesen megegyezett. 1910—től kezdve tehát szirnte százszázalékos értékű népn—övekedési adatokat számíthatunk ki,

míg a korábbi évtizedekről a népszaporodás

valóságos adatát csak megközelítő lélek—

szálmkü—lönbözeti arányszámokat mutatha—

tunk ki?) Éppen ezért a külterületre vonat-

kozó3 ) történeti adatsorokat, mint minden

város és község esetében, Kecskeméten is óvatosan kell felhasználni és semmiesetre

sem szabad teljes értékű számsornak tekin—

teni. ,

Az 1. sz. összeállításnak akár a teljes-ebb értékű, akár a csupán tájékoztató becsű ada- tai—ból egyaránt és kétséget kizáróan kitűnik, hogy 1890 óta Kecskemét tjv. népgyarapodá—

sának egyetlen komoly tényezője a külterület

benépesűlése, a tanyás—települési mozgalom

volt. Hiszen a város lakosságának negyven

év alatt csaknem 30.000 főre rúgó gyarapo—

dásából a reálisabb számítás szerint is mint—

egy 24.000 fő, tehát 4/5 rész jutott a hatalmas

külső területekre s alig 5000 lélek a belső Városmagral

1) Az 1900. évi külterületi adatoknak az 1902.

évi helységnévtár az egyetlen forrása.

2) Összeállításunk az elmondott zavaró körül- mények ellensúlyozására az 1890—m—1930. évi szapo—

rodási arányszámokat kétféle alapon: az 1890. évi a) és l)) sor alapján pz'n'lntzamosan mutatja ki,

ezenkívül a biztosabb értékű 1900—1930, évi, vala- mint az egészen pontosnak tekinthető 1910—1930., évi népgyarapodási jelzőszámokat is közli.

3) Kohz'tryszenllőr'lnc itt és a to 'ábbiakbian ada- tainkban mindig bennfoglalmtik.

—398—.—,

5; szám. 1935

!. A népesség és a lakóházak száma Kecskemét bel- és külterületén.

Nombre de: habitanis et des maisons sur le territoire intém'eur et dans la banlieue de Kecskemét.

. B 1- .. , . . Bl- .. ..

Ev, évtized tTerfngt gégét EÉYUU ÉV, evtized tÉrglet ágat Eégm

Années et decades iofíemin- Bzmlieue semnole Amtées et decades mmal- Banlieue sem'gle

lérieur térieur

I. A népesség száma ll) : [1890a)ala .—basea)] (7-8) 156-6

zooo-193 ? ( ) * -

Nombre des habitants 1) 0 [1890b) ,, — ,, bll 19'2 117'9 ' 599

a e _ _ . 32.279 17.410 1900—1930 . 11'] 66'1 36'6

1890l 132; _ _ _ 231933 §0_50(') §49-693 1910—1930. _ 1-3 34-7 163?

19002) . . . . . 31.304 26.894 58.198 , ,

1910 : 2) 34.133 33.173 67.306 III-Alak0h3?ak száma,"

a) - - 1- - - 1)35_2514)33_173 68.424 Nombrcdesmazsonsdhabit!)

19201). . . . . . . 35.577 37.532 73.109 lggolaJ- - - - (4.677) (3.026) 7703 19308) . 34.786 44.679 79.467 1900 5) . - — - - . - - 4.003 3.700 '

e 6 9.787

II. A népesség tényleges 1910 . 4.629 6.5)53 11.172

szaporodása 'bz—banll 5) 1920. 4.153 7.132 11.290

Accroissement e,?"ectz'f delo 1930 - 4.887 9.365 14.252 population (l'/0) 145 IV A lakóházak számá-

1890—1900 [1890 5) alapon nak emelkedése "A,-ban 1)

base b)] - - - - — — 7'2 3132 17'1 Accroissemmt du nombre 1900—1910 - 9'0 23'3 15'6 des maisons d'habilaiionP/ol)

1910—1920 ' 0.9 131 6.8 [1890a)alap baseal] (4-5) (zoo-5 t

1920—1930 . ——2'2 190 8 7

1890-1930 Hsmb) " _ _ b))

221 1531 , 85'4 1) (Az adatok teljességét és. pontosságát illetőleg v. 6.111 szöveget. 1890-ben a népesség és a "lakó—

házak a) jelzősorva a külterületet illetőleg a népszámlálás alkalmával a szőlőhegy-ek stb. nélkül a feldol- gozási táblán kimutatott adatokat öleli fel (a szőlőhegyek stb. tehát a belterületben fogliáltiátt'ak), a 11) sor pedig a mai kiilterületre vonatkozó, becslésen nyugvó teljesebb adatokat nyujtja. A megfelelő szaporo—

dási edatolk is e kétféle alapon készültek. — Pour 1890, la série de chiiíres a) relatíve á la population et aux maisons, fourníe par le necensement exécute' dansla méme année, n e comprend pas, pour la banlieue, les données des vignobles, etc. (lesguelles sont compris—es dans celles du territoire inté- rieur); la série b) offre, pour la banIi-eue actu'elle, des données plus completes, obtenues par esti—

matíon. Les chiffres correspondants relatifs á lyaccroissement ont été également obtenus sur ces.

deux bases. —— 2) Polgári népesség. — Population cioile. —— 3) Jelenbevö összes népesség. —— Population présente totale. _ 4) A külterületi adat a polgári népességre vonatkozik; a külterületen élő esetleges (egé- szen elenyésző számú) katonai népesség tehát a belterülethez számíttatott hozzá; a szaporodási arány—

számokat ez a körülmény alig befolyásolhatja. —— Pour la banli'eue, population civil'e, les militaires étant compris dans la population du territoire intrieur. Peut-étre, il vivaít, dans la bonlieue aussi, guelgues 111ilitaires_ Méme dans ce cas-lá, la dilférence due () [omission ne modi/ierait guére les données de !,accroissement, car ils devaíent étre peu nombreux. —— 5) 1890—1900. és 1900—1910. a

polgári, IMO—1920, 1920—1930. és 1910—1930. a jelenlevő összes népesség száma alapján.

1890—41930. és 19()()———1930.: az 1890, ill. 1900. évi polgári népesség és az 1930. évi jelenlevő összes népesség száma közti különbözet alapján. A szaporodási arányszámok tehát volámivel nagyobbak,.

mint a valóságban (a külterületen a különbség lényegtelen). — Pour 1890—1900 et 1900—1910, d'aprés Iu population civile; pour 1910—20, 1920—30 et IMO-"30, (l'oprés la population présente ttotale. Pour 1890—4930 et 1900—1930, (Paprés la difference entre la population civile de 1890, respectivement de 1900, et la population présente totale de 1930. Par conséouent, les nombres proportionnels relatifs d Iloccroissement de la population dépassent [egere-meni la réolité (pour la ban'lieue, la difference est tout á fait insignifiante. —— 6) *Az adatok hiányoznak. __ Les données manou'ent.

talán valami csekély—séggel az 1910. évi külterületi alapszámok is alacsonyabbak a valóságnál, tehát az ezekről az esztendőkről kiinduló szaporodási százalékdkból tulajdonképen le kellene faragni egy A sajnos részben nem egészen azonos alapon

készült lakóház-statisztikai adatokl) ugyan arra mu- tatnák, hogy alighanem az 1890. és az 1900, sőt

keveset, ha .a fejlődés ütemét egészen híven akarnok megállapítani. világháború előtti nép- számlálások alapján a belterületről közölt lélek- számadat—ok valamelyest túlzottak, úgyhogy ,a nep—

1') A belterületi lakóházak 1910. (és 1920. évi számában mutatkozó szembeötlő eltolódás elsősor—

ban a bel— és külterületi lakóház-statisztikai anyag nem egyöntetű (hibás) csoportosításában leli ma- gyarázatát, mert .a helyesen csoportosított népes.-

Viszont tl

ségi adatok gondos ellenőrzése arról győz meg, hogy a beloső- és a külsőterü—letek népszámlálási választó—

vonala ebben az évtizedben legfeljebb csak árnya- latnyilag változott meg,

szaporulat a város falai közt valószínűleg árnya-—

latnyilag magasabb volt _a kimutatottn-ál. Mindez, azonban nem változtat azon a tényen, hogy _a titi--

5. szám.

mören lakó népesség számának mondhatni tökéle- tes stagnálásával ellentétben a külső földeken az egyébként igazán nem valami kedvező világháborús tíz év alatt és a válságok sujtotta legutolsó decen—

niumban is szinte tüneményes népesedési mozga- lom zajlott le, és hogy Kecskemét szétszórtan élő lakossága alig negyven év alatt megduplázódott. (A bel— és a külterület nópesedését grafikon is szemlél- teti). A város ma is kielégítő termés-zetes népgyara- podását e szerint egyedül csak azért bírta, ha nem is teljes egészében, de túlinyomóriészben megtartani, mert óriási határában elegendő tér állt a népfeles—

legek letelepítésére és mivel erre parcelilázások ill.

a kisbérleti rendszerre való _liassiú áttérés következ—

tében, valamint a gazdálkodás. módjának megvál- tozása révén alkalom is nyílt. A külterületi viszo—

nyok biztonsz'igosab—bz't válása, némi kultúra, a köz—

lekedési lehetőségek megteremtése, a tanyafölde- ken való lakás előnyös-ebb volta kis üzemi rendszer mellett, és —— sajnos nem utolsó sorban — a sze- génység is hozzájárult a szétszórt lakosság nagy—

arányú megnövekedéséhez.

Adataink szerintl) II. József korában a Város mai nagy külterületén mintegy 1308

(magában a városban 21.318) lakos éltfz) Minthogy a 19. század elején Kecskemét vá- ros vezetősége szinte harcolt a künnlarkás,

főleg a szőlők benépesítése ellen, lehetséges,

hogy a századforduló körül ez a szám vala- mivel megkisebbedett. Erre mutat, hogy Nagy Lajos a város határának 8 lakotthe- lyén 1825-ben 803 külterületi lakosrÓIS) ad hírt (a szőlők stb. lakóival együtt számuk

kétségtelenül meghaladja az ezret). 1830 tá- ján azonban már megindult valamelyest a gazdák kiszivárgása a saját tulajdonukban lévő földekre. Valóban Fényes Elek korsza-

kos munkájában a Nagy által említett 8

településen már 1518 lakost találtf) azonban Monostorra vonatkozólag túlmagasnak lát- szó számot ad meg; a szőlőikben és a határ

más részein szórványosan felépített házak

lakóival együtt a negyvenes években 11/2—

2 ezer lakosa is lehetett Kecskemét külterüle—

tének. Más adat szerintsi a 40-es években a a város külső területén mintegy 250 család lakott; IMS-benő) a tanyák száma a kecs- keméti határban 177 volt) amihez még 123

szőlőbeli házat, valamint alighanem Ko—

háryszentlőrincet és még néhány ősi tele—

pülést külön hozzá kell számítani. Tekin-

tettel arra azonban, hogy a szétszórt házak egyrésze ezidőtájt is csupán a nyári mező- gazdasági munka idején való kinntartóz-

kodásra szolgált, a város mai külterületé- nek lélekszáma az ötvenes évek elején sem sokkal haladhatta meg a két—két és

——399—— 1985

KECSKEMÉT BEL- ÉS KÖLTERÚLETI NÉPESSÉGÉNEK FEJLÖDÉSE.

DÉVELOPPEMENT DE LA POPULATION SUR LE TERRilOlRE lNTÉRlEUR ET DANS LA BANLIEUE DE KECSKEMÉT.

80 , 80

70 70 (32

Osszes népesség §

:; 60 60 ;

5 3

C'

§ 50 d/ 50 §

§ ;;

E 140

40 $ Belterületi népesség ,.-_..__ §

__,- -' §

30 ——a-" 30 573

Külterületi népesség

20 l/ ' 20

10 10

o 0

1890 1900

1910 1920 1930

A BEL-ÉS KüLTERüLETlNÉPESSÉG Aniuvi

PROPORTLON DE LA POPULATION POUR LE TERRITOIRE iNTÉRiEUR ET POUR LA BANLIEUE.

1890. 1930'

Osszes népesség

A

_

Külterületi népesség Population de la Banlieue Belterületi népesség

Popuiaiion du territoire inte'rteur

MSrSzJGSSRHdeSt _

Population total.

fél ezret. A tanyavilág kialakulásának első felvonása tehát Kecskeméten is csak a mult század közepén kezdődött meg és a

90—es évekig tartott: ezalatt a 40 esztendő

alatt mintegy megtizszereződött a szétszórt népesség száma. A fejlődés ritmusa a kö- vetkező ugyancsak 40 év alatt ugyan egy kissé elhalkult —— ez nemcsak a népsűrű- ség fokozatos emelkedésének, hanem an—

nak is következménye, hogy amerikaias

1) L, Tliirring Gusztáv dr, cikkét.

2) Az egész lélekszám tehát 22.626 volt. — A házak száma ekkor a külterületen 2849 volt (ebből 76 laikiatlan).

3) A mai Kecskemét lélekszáma Nagy L. adatai szerint 34.888-ra tehető.

4) A város mai bel- és külterüileben adatai szerint 1840—ben 37.081 lakos éltl

5) V. 6. Dömötör Lajos dr.: Kecskeméti tanyai települések és Kecskemét város földbirtokpolitikája.

Magyar Gazdák Szemléje 1921. évf. 447 452, l.

6) L. Gesztelyi Nagy László dr.: Magyar tanya 28. ].

5. szám.

népgyarapodási indexekre rendszerint csak a fejlődésfolyamat kezdetén bukkan- hatunk, —— a szétszórtan tanyát ütő nép—

elem 1890—1930. évi megkétszereződése azonban számszerint valamivel nagyobb tömeggel (kb. 24.000 lélekkel) növelte meg

a város külterületi lélekszámát, mint a ha—

sonlóképen mintegy emberöltőnyi előző szakaszban, mikor is (1850 és 1890 közt) a népszaporulat kb, 18.000 főre rúgott!

Érdekes, hogy csupán 1890 óta a ta- nyák és egyéb külterületi lakóházak száma gyorsabban nőtt meg, mint maga a lélek—

szám: ez a birtok— és bérlet—elaprózó-

dáson kívül elsősorban a család lassú zsu- gorodásának (kevesebb gyermek), a család—

közösség fokozatos megszűnésének, a nem túlnagy számú gazdasági cselédek lét—

számcsökkentésének stb. lehet következ- ménye. Mindenesetre jellemző, hogy nem- csak az 1890—ben még a belsőség népességi számának alig több, mint 2/3-ára (70'27—

ára) rúgó külterületi lélekszám hagyta el

—— 1910 után —— egyre jobban a tulajdon—

képem' városlakók számátl), hanem a negyven évvel ezelőtt a belterületi házak számánál valamivel alacsonyabb tanyák száma is négy évtized lefolyása alatt kb.

3.700-ról 9.365-re, a szorosan vett város-

határokon belül összeírt lakóházak szá—

mának (1930-ban 4.887) csaknem kétszere—

sére duzzadt! Aránylag feltünően izmos lakóházépítkezési mozgalom mutatkozotta külterületen a legutolsó deeennimumban (ugyanakkor a belterületi _. nem teljes ér—

tékű ——— lakóház-statisztika is növekedést jelez); még fokozottabban tűnik ki az 1920—1930. esztendők alatt új erőre kapó kifelé gravitálás a népességi számokból,

hiszen a belterületi lakosság 2'2%—os meg—

vapadásával szemben a külhatár lakóinak létszáma közel egyötödével (19'0%—kal) lett nagyobb! Megjegyzendő, hogy alföldi agrárvárosainkban a világháború utáni év—

tízedben szinte következetesen jóval len—

dületesebb volt a külterület népességfejlő—

dése, semmint a belterületéf) sőt Kecske—

méthez hasonlóan néhány város belső ke—

rületeiben szintén megfogyatkozott a lakosság.

Az eltérő ütemű iiéjí)gyai'ap()ilás, a kül-

1) Ma a belterületi lélekszámmlaíot lOO—zai téve egyenlőnek, a külterület lakosszámindexe már 128.

2) Az erre rávilágitó fontosabb adatokat ,,Al- földi városaink bel— és külterületi lélekszámának alakulásaH címen a M. Stal. Szemle 1933. évf. 852———

856. lapján közöltük.

——400—— 1935

területi fejlődés nyomasztó fölénye követ—

keztében a város belső és külső részein élő népesség számarányában a, tanyavidék lé—

pésről-lépésre nyert tért:

A város egész népességéből

belterületi l

külterületi lakos volt U/c-ban

i 413

1890') 587

1900 538 46'2

1910 50"! 49'3

1920 48'6 51'4

1930 )

43'8

í 56'2

1) Az 1. sz, tábla 1890. évi b) adatsor—a alapján.

Külterületi lakosságának 56'2%—os ará- nyával Kecskemét viszonylag az Alföld legtanyásabb jellegű közigazgatási egysé- gei közé tartozik. Szám szerint pedig egye—

dül Debrecenbenl) (50.441 fő) és Szegeden (45.450) haladja meg a lazán települt né—

pesség a kecskeméti méreteket.

Kisebb területrészek szerint is figyelemreméltó a tanyamozgalom. Minthogy a eredményei túl- tüneteket mutat

népszámlálások lakotthelyenkinti ságosan a nészletatdatok rengetegébe csak a külterület 4 nagyobb re'sze'ről l900———1930, évi adatokat:

visznek.) itt közöljük az

Nagykőrösi— ésizsáki- utakkö— zöttirész Nagykőrös- csongrádi- úttölkelet- reesőresz Csongrádi- ésizsáki- utakkö- zöttirész Bugacmo— nostori rész Külterület összesen

a) A népesség száma 1) 7.374 9.086 8.941 9.148 10.744 11068

1920 10.145 11.916' 12.425 3.046 87.532 1930 12.488 13.786 14.478 8.927 44.679 b) Tényleges szaporodás (lélekszámkülönbözet)

százalékban 1)

1.493 2.213

26.894 33.173 1900

1910

1900—1910 241 18")! 2538 4873 23'3

1910—1920 1029 109 ]2'3 376 131

1920—1930 231 157 .16'5 289 190

1900—1930 69'4 51'7 61'9 163'0 (56'1

1910—1980 36'5 287? 308 77'5 34'7

1) L. az 1. sz. tábla jegyzetét,

Aránylag a leggyorsabban a legnéptel—enebb -—- s a külterület többi részével Össze sem függő ———

bngaei rész lélekszáma emelkedett. A másik három határ—rész fejlődése nagy differencia.

Közöttük .az északnyugati (nagykőrösi—es izsáki—utak közt nincs

közötti) rész lélekszz'imszaporulata a legszembe—

1) A Kertség külső övezetével együtt; egyedül az Erdőség és Mezőség lélekszáma 22.320

. A déhyugatxi harmad (a csongrádi- és izsáki- ' közt fekvő rész) fejlődési lehetőségei is csak—

ugyanilzyen kielégítően alakultak, ellenben án viszonylag valamivel enyhébb ütemben telik a város határának keleti harmada, holott a jeszkedésre itt különösen bőven van tér s a kecs- wti tanyák néhány újabban jol népesedű, jelen- bb goca (Lakytelek, Szikra, Koharyszentlőrinc) tt terül el. Bugacpusztától eltekintve a nagyobb területi pészek') egyike sem tökéletes földrajzi—

'gazgataisi egység s adatsoraik a fejlődés jelleg-

" irányát sem tükrözik egészen híven. Éppen a aramlas térbeli tendenciái szempontjt'iból nagyon ekes lenne a _léleksu'miszaporulatnak a város péből kiinduló koncentrikus körök szerinti gálata; idevágó számítások hiányában csupán a utalunk, hogy. mint a legtöbb városban ——

az iparforgalmi jellegü, szintiszta városias püleseken, de agrár-városainkban is —— Kecske—

en 1890 óta a belsőség tőszomszédságában szin- élénk települési mozgalom alakult ki: új, bel- leti jellegű telepek képződtek ezen a terület-

on és az itt fekvö .,hegyck" (szőlők) is belter—

n_ elég gyors tempóban népesedtok be (1920 óta kiiltcrületnek éppen ezen a övezetén ülepedett le belterületi emberfelesleg legjelenteítenyebb része.?) a várostól legalabb 5, sőt 10, 15 és 20 km. távol- ban3) is mutatkozott néhol lökésszerű fejlödés t'r'g Bugacmonostortól eltekintve is)!) A népes- területi elhelyezkedés—ének a fényképét ez a jelen- változtatta meg a leggyökeresebben. Az egyes kül-

"ileti lakottlielyok, határrésznk, dűlők, stb. körül- árolása ugyan népszámlálásonkint nem teljesen tüntetű: népesedésiik menetét azonban az 1910., at. és 1930. évi népszámlálási közlemények (és az 1902. évi lielységn'évtár) alapján egyenkint elég jó! figyelemmel kísérhetiük.

,

Rendelkezésre álló hivatalos adataink rint a legszembeötlőbb lélekszámkülön- zet az 1890 és 1930 közli egész időszak-

1) Térképi ábrázolásnkat l. Kovács Alajos dr.

ében.

') Ezt a következő néhány adat igazolja: Felső- tó 1920-ban 543, 1930—ban 733 lakos (szaporo—

38'7%); Mániahegy 1920: 349, 1930: 662 (sza- mitasz 89796); Vacsihegy DárdaiteIeppel és Völ- leleppel együtt 1920: 1.307. 1930: 2.350 (szaporo—

80'3%); Szolnokihegy 1920: 447, 1930: 659 orodas: 47496); Alsószektó 1920: 1.088. 1930:

(szaporodás: 31296); Székelytelep (új telepü—

3 1930: 100 lakos. , ,5) A legtávolabbi külterületi _—re fekszik a várostól.

'l Pl. Koháryszewtlörinc 1920—ban 1.594, 1930—

, 1.910 lakos (szaporodás: 19895); Szikra, Laxky- és Árpádsfzallás együtt 1920: 1.684, 1930: 2.050 (irodás: 57'7%l; Ágascgyháza 1920: 1.484, 1930:

* (szaporodas: 201545): Helvécia 1920: 1.550,

; : 1.870 (szaporodas 206943).

lako t thely 30

ban mutatkozik: ezért pontlérképszerűen ennek a két népszámlálásnolc az adatait kísérellük meg szembeállítani. Kartogram- munk összehasonlíthatóságát mindenesetre zavarja az a körülmény, hogy a térkép kis mérete miatt a külterületi lakosság szerte—

szóródását nem lehetett egészen hűségesen ábrázolni s hogy a belterületi lélekszám

jellemzésére eltérő jelölést (nagyobb kocká—

kat) kellet alkalmazni; továbbá, hogy 1890-et illetőleg a becslésszcrt'ien korrigált adatokból indulhattunk csak ki, már pedig a belsőséggel csaknem összefüggő ,,hegy"- és telep—koszorú 1890-es népességének egé—

szen pontos feltüntetésére csupán kevés szi- lard tampont áll rendelkezésre, mig a tá- volabbi külterületen a lakotthelyek túlsá—

gosan összevont 1890. évi felsorolása miatt nem lehetett kitérni bizonyos torzítások elől. A mult század utolsó népszámlálása és a trianon-utáni második nagy nép- összeírás lélekszámadatai közt azonban oly nagy a különbség, hogy a térkép szép—

séghibái ellenére is elég éles képet adhat a kecskeméti tanyavilág fejlődéséről.

Nagy területe miatt Kecskemét nép- sűrűsége kifejezetten megyei karakterrel bír, tehát aránylag alacsony szinten áll, noha arányszáma a külhatár lakosságá- nak szép fejlődése következtében 1809 óta a négyzetkilométercnkinti 450-ről 84'6-re emelkedett. Persze, ez is csak tájékoztató adat. Közelebb kerülünk a valósághoz, ha a város bel- és külterületének átlagos la—

kottságát külön is kiszámítjuk. Az ide- vonatkozó pontos területi adatok ugyan saj- nos hiányoznak, azonban a várostól kapott szives tájékoztatások alapján legalább hozzávetőlegesen elvégezhetjük a számí—

tást. E szerint, míg a szorosan vett belső- ségeken szükebb területi alapon álló becs—

lés szerint a 6.000 főt is meghaladja az egy ka—re esö népsűrűségi arány 5 tágabb területi bázison is]) n'iegkíizelíti a 3.000—et __,,_ ezek eléggé városias nőpsűrűségí sza- mok —, addig a hatalmas külső területen még mindig felettébb alacsony: négyzet- kilomélerenkt'nt 48 o: (ítlugos sűrűség

aránya. Élesebben szembeötlik az utóbbi

arányszám alacsonysága, ha figyelembe vesszük, hogy a belterületth határos sávon szinte városiasan sűrűn lakott telepek stb.

terülnek el. Ezek kis hetven felhalmozott

1) A két szám közti különbséget az indokolja,

hogy a kataszteri felmérési adatokat csak megköze- lítőleg lehet a népszámlálás ,,belteriileti" adatsorá- nak megtekilően Összefoglalni.

§. anim. —402 -—- 198 népessége nélkül jóval lejjebb szállna a tu-

lajdonképeni külterület népsűrűségi jelzo"-

száztta. Örvendetes viszont a történeti

adatsor. Száz esztendővel ezelőtt még jó- formán teljesen kihalt pusztaság volt ez a terület; 1850 táján is legfeljebb 2—3 kül—

területi lakos lézengett egy—egy kmÉ—en, s az 1890—es helyesbített lélekszám alapján is mindössze 22 lélek lakta a kecskeméti határ minden egyes négyzetkilométerét

(ezzel a számmal Kecskemét külterülete

teljesen beleilleszkedett hasonlóképen rit- kán lakott környékébe). Az átlagos lakott- ság aránya a külsö területeken a század—

forduló évében 29—re, 1910-ben 36—ra, 1920—

ban 40-re, 1980—ban 48—ra nőtt s ezidő-

szerint már alighanem elérte az 50-et is.

Ez azonban még akkor sem magas arány, ha a termőföld minőségi különbségeire, művelési ágak szerinti megoszlására s arra is figyelemmel vagyunk, hogy a belterületi agrárelem jórészben tulajdonképen szintén a külterület mezőgazdasági termeléséből éL Megjegyzendő, hogy a kecskeméti föld ezidőszerinti népességeltartó ereje éppen minőségi, üzemi és művelési okokból elég nagy szélsőségeket mutat: Koháryszent—

lőrincen pl. mindössze 29 fő jut egy-egy kmg-re, a bugac—monostori külön terület- darabon meg épenséggel alig 22 lélek (itt 1890—ben king—ként csupán 8 fő élt). E két nagy határrész nélkűl Kecskemét külterü-

lete már 1930—ban nem 48, hanem 57 lakost

számlált négyzetkilométerenkint. A tisztább népsűrűségi számítások felvilágosító érté—

kének jellemzésére megemlíthetjük még, hogy a város egész külterületének minden egyes kni2-ére 1930—ban 42 külterületen lakó (ill. 50 bel- és külterületi) őstermelő lakos jutott?)

A fejlődés általános rajzához tartoznék még a tényleges népnövekedrés tényezőinek: a természetes szaporodásnak és a vándorlási különbözetnek a mérlegelése. Minthogy erről a Szemle más cikkei emlékeznek meg és miután bel— és külterület szerint a megfelelő pontos adatok nem állanak rendelke—

zesre, csupan nagy általánosságban említjük meg, áhogy Kecskemét kedvező természetes népgyarapo- (lását legfőképpen a fiatalos, életerős korösszetételű külterületi lakosság szaporaságának köszönheti, 1) A felsorolt összes népsűrűségű arányszámok a földadó alá nem eső terület levonása után mintegy l!m-dal emelkednének. Egyedül a szántó-, kert— és szőlőterületekahez viszonyítva pedig kb.

1'la—del magasabb volna a népsűrűség aránya, mint a kimutatott arányszámok.

még pedig annak ellenére, hogy az élveszület kielégítően magas számát a külsőségeken a ked w zőtlenebb egészségügyi, halálozási viszonyok n mileg lerontják. A külső területek vándort egyenlege kétségkívül aktiv?) amennyiben tehát Va"

eredményben a város természetes népszaporulatán kisebb részét nezo—4930 folyamán mégis elvesztett ezt egyedül a belterület íejlődéakóptelensége') elö.

*

Kecskemét külterületi népességéne összetételére vonatkozó eredmények ismer tetésénél alapul azok az adatok szolgálnak amelyek az egyes külterületi lakotthelye ü. n. 7. sz. feldolgozási tábláiban (illetve tábláknak az egész külterületre vonatkoz összesítő—tabellájában) foglaltatnak. Eze az adatok Magyarországnak a népszámlá lási közleményekben felsorolt összes kül területi lakotthelyeiről megvannak. Ezútta azonban ezenkívül néhány olyan adatso is ideiktatunk ill. megemlítünk, amelye csak a városokról (és a legnagyobb közsé gekről) állanak rendelkezésre, tekintette arra, hogy csupán ezeknek népszámlálás ) anyaga dolgoztatott fel kerületek (tehá külön a külterület) szerint is (a felsorolt

fejlődési stb. adatok egy részét szintén csak a városoknak erről a csoportjáról bírjuk) A továbbiak folyamán azt a körülményt, hogy adatismertetésünk forrása a 7. sz. fel—í dolgozási tábla volt-e, vagy pedig a kerü—_

leti feldolgozási táblázatok, a legtöbb eset—

ben nem említjük meg.

A jelen cikkhez hasonló kutatásoknak elsősorban az ú. n. 7. sz. tábla lehet (r kiindulópontja; éppen ezért a Kecskemét egész külterületére vonatkozó pusztai ( kül- területi) összesítő táblát 2. (7.) sz. jelzéssel mintegy mintaképen mutatjuk be.

Ez a tábla mindenekelőtt a férfiak és a ,, nők számút közli. Az agglomerált és a szét—

szórt népesség nem szerinti megoszlásában § mutatkozó különbség alapvető és jelentős ! voltára való iigyelemmela) érdemes az

l930-as adatokat az előző két népességi lel- tározás eredményeivel is kibővíteni; 1910—

ről itt a polgári lakosság és az egész (pol- gári és katonai) népesség adatait külön kö- zöljük, miután az eddig látott 1910. évi

') 1920-ig Kecskemétnek magának is aktív ván- dorlási egyenlege volt, amit természetesen már ak—

kor is csak a külterületnek köszönhetett.

') Különösen a katonaság és a zsidóság száma fogyott meg.

3) L. M. Stat. Szemle 1932. évf. 1.064. és köv. lm 3 1934. évf. 261. és köv l.