A MAGYAR NÉPSZÁMLÁLÁSOK KULTERULETI STATISZTIKAI (II.)
DR. THIRRING LAJOS
Az összefoglaló külterületi adatok bemutatásához, amelyre a tanulmány első részében került sor (lásd: Statisztikai Szemle 1978. évi 8—9. sz. 810—841. old.), cél—
szerű még szemelvényszerűen néhány települési jellemzőt, területrészek szerint bon-
tott főbb adatot, valamint további — kiegészitő — adatcsoportositásokat is hozzá-
fűzni.
Elsősorban a település kérdéskörébe tartozó adatok érdemelhetnek figyelmet.
Igy a külterületi tételek (lakott helyek) megoszlása Iakosságuk nagysága szerint.
A 19. tábla két korábbi (1930. és 1941. évi) népszámlálás idevágó adatait szem—
lélteti; harmadik számoszlopa szintén népszámlálási alapon nyugszik: az 1951. évi helységnévtár 1949—re vonatkozó megoszlási adatait mutatja be.
19. tábla
Külterületi tételek (lakott helyek) a népesség nagyságcsoportja szerint
(Budapest kültelke nélkül)
Népesség- 1930. l 1941. I 1949.
nagyságcsoport ——————"—"—'—'—'i'"'L———————
(lakos) évben
I I )
' I
- 10 . . . . . ' I 4 992
10— 50 . . . . 1 812 6 8081 5 756"
50— 100 . . . . 3112 2754 2372
100— 200 . . . . 2293 1 916 1 891
200— 500 . . . . 1 426 1 385 1 308
500—1000 . . . . 378 I 352 321
1000— . . . . . 176 160 159***
Összesen
9197 1 13375 116799
x
* Ebből ZO-nál kevesebb lakossal 3073, 20—50 lakossal 3735.
" EbbőI 10—20 lakossal 3914, 20—50 lakossal 1842.
"' Ebből 1000—2000 lakossal 124. zooo-né! több lakossal 35.
Az összeállításból mindenekelőtt az tűnik ki, hogy 1930-ban a 10—50 lakosú kül- területeket inkább összefoglaló kategóriák szerint dolgozták fel. mint egyedileg.
míg 1941-ben főleg egyedi alapon; a magasabb kategóriákban viszont 1941—ben volt
gyakoribb a lakott helyek összevonása. i949-ről az 1951. évi helységnévtár (: 10 lel-
ken aluli külterületek számát is közölte. Az ilyen településszórványok adatait a há—rom népszámláláskor legfeljebb összefoglalóan vagy egy nagyobb tételbe (..egyéb
külterület", .,külterület" stb.) foglalva mutatták ki. de még ha ez sem történt volna
meg, lélekszámuk figyelmen kívül hagyása akkor is csupán igen kis (legfeljebb 20—30 OOO-es) hiányt jelent. _,
1930—1949-ben — mint ismeretes - főleg az Alföldön még igen jelentős volt azoknak a városoknak és községeknek a száma. amelyeknek határa nagy volt, és
abban a külterületi települések és lakosságuk száma többnyire nagyon tekintélyes szintet ért el. A községek és városok lélekszámnagyság-csoportok szerinti megoszlá—sáról az egész (a bel— és külterületi) népesség száma alapján kimutatott adatok te—
hát felfelé torzították: sok esetben erősen is meghaladják a belterületi népesség bázisán nyugvó számokat. A kétféle adatcsoport szembeállítása a 20. táblának az eredeti közlésnél összevontabb csoportosításában is jól jelzi az eltéréseket, a köz-
ségek (városok) számának és népességi arányának az alsóbb csoportok felé való eltolódását.
20. tábla
A községek (városok) Iélekszámnagyság-csoportok szerint egész és belterületi népességük alapján, 1949
Az egész népesség száma alapján A belterületi népesség száma a községek (városok) alapján a községek (városok) A község ,(város)
lelekszamu szám száza— '—— népessége szám száza- ———— népessége
szerint lékban szám szerint száza— szerint lékban szám szerint száza-
lékban lékban
l l
-— 99 . . . . -— — - — 2 0,1 128 0,0
100— 499 . . . . 562 17.6 195 372 2.1 708 224 241 733 3.2
500— 1 999 . . . . 1 717 53.7 1 839 008 20.0 1 736 55.0 1 805 180 237
2 000— 2 999 . . . . 358 11,2 877 193 945 312 9.9 758 662 9.9
3 000— 4 999 . . . . 292 9.1 1 122 119 122 210 6.6 793 024 10.4-
5 000— 19 999 . . . . 227 7.1 1 985 570 21.6 162 5.1 1 437 490 18.8
20 000— 49 999 . . . . 33 1.0 1 011 578 11.0 22 0.7 629 246 32
50 000— 99 999 . . . . 5 0.2 356 125 3.9 5 , 0.2 393 541 5.2
100 OOO—149 999 . . . . 2 0.1 228 769 2.5 — ' —— —- -
Budapest . . . . . . . 1 0.0 1 589 065 , 172 1 0,0 1 569 443 206
Osszesenl— ! 3197 ! 1oo,o '9 204 799 ! 1oo,o 3158 11oo,o 7 628 447 1oo,o
Ugyanez állapítható meg a községek (városok) kétféle alapon nyugvó átlagos lélekszámának különbségéből is: 1930-ban ez az adat — a külterületi lakott helyek népességét is beszámítva a községek (városok) lakosszámába — 2543 volt (Buda—
pest nélkül 2250), enélkül (vagyis a belterületre szorítkozva) csupán 1779; 1949-ben valamivel kisebb a különbség: 2879, illetve 2416 (a belterületi mag nélküli közsé-
geket is számításba véve 2385) a két adat.
Az egyes városok és községek nagyságsorrendje hasonlóképpen erősen módo—
sul: főleg a nagy kiterjedésű alföldi városok (községek) kerülnek erősen "hátrább a
külterület leválasztása után; Kecskemét például az 1930-as népességi rangsorban (: 4. helyről a 15-ikre. Kiskunhalas pedig a 30—ikról az 52-ikre esik vissza.Végeredményben 1930-ban az ország 3417 községe (és városa) közül 2536-ban élt a külterületen 10 vagy több lakos: 1949-ben az akkor 3197—ből 2447—ben. Azt,
hogy az utóbbi időpontban a külterület népességi hányadosa a különböző község- (város-) típusokban mekkora volt. az 1949. évi népszámlálás háromféle alapon — ál- lamigazgatási beosztás, a népesség nagysága és foglalkozási jellege alapján —- vizs—gálta meg. (Hasonló vizsgálat — szűkebb körben — már 1930-ról is készült.)
e
KULTERULETI STATISZTIKA 975
A külterületi népesség aránya a községek (városok) különböző csoportjai szerint, 1949
Község- (város-) csoport Százalék
a) Államigazgatási jelleg
Budapest . . . . . . . . . . i,2
Megyei tanácsú városok . . . . . . . . 17,6 Járási tanácsú városok . . . . . . . . 25.7 Váro'sias jellegű községek . . . . . . . 18,3 Egyéb községek . . . . . . . . . . 20,8 Összesen . . . 17,1 b) Lélekszóm (tő)
' —- 499 . . . . . . . . . . 7.4
500— 999 . . . . . . . . . . 11.4
1 000— 1 999 . . . . . . . . . . 15.1 2 000— 2 999 . . . . . . . . . . 20.33 3 000— 4 999 . . . . . . . . . . 24.5 5 000— 9 999 . . . . . . . . . . 26.5 10000— 19999 . . . . . . . . . . 21.11 - 20 000— 49 999 . . . . . . . . . . 22,4 50 000— 99 999 . . . . . . . . . . 256 100 OOO—150 OOO . . . . . . . . . . 15.7 Budapest . . . 1.2 c) A mezőgazdasági népesség aránya (százalék)
-25,0
Budapest . . . . . . . . . . . 1.2 Vidék . . . 122 25.0—49,9 . . . . . . . . . . . . . 18.l 50,0—-74.9 . . . . . . . . . . . . . 23.7
75,0-— . . . . . . . . . . . . . 22.8
Ezen adatok tanulmányozása során célszerű figyelembe venni. hogy több kate-
gória némileg kiemelkedő külterületi arányszáma (például az akkori járási tanácsú városoké, valamint az 50—100000 lakosú településeké) annak következménye, hogy több nagy kiterjedésű agrártelepülés oda tartozott. Az. hogy a legkisebb népességű községekben viszonylag meglehetősen alacsony a külterületi lakosok százaléka (és a legvárosiasabb településeken hasonlóképpen) nem szorul külön magyarázatra, valamint az a kézenfekvő tény sem. hogy mind 1930-ban, mincl 1949-ben a közsé-gek (városok) területének nagyságával párhuzamosan emelkedett magasabbra kül—
területi lakosságuk százaléka.
A községek (városok) és külterületi lakott helyek — valamint együtt e két kate- gória — 1960. évi megoszlását a lélekszám'nagysága szerint dr. Bene Laios ismertet—
te. Az általa közölt adatok hasznosan egészíthetik ki az itt bemutatottakatÁ'5
Térbeli — területi. területrészenkéntí — adat a legkisebb egységekig lebontva nagy bőségben áll rendelkezésre népszámlálásaink külterületi adattárában. A terje- delmes számanyagból csupán néhány megyei és járási. valamint városi adat meg- emlitésére szorítkozom. Előre kell azonban bocsátani. hogy a régebbi adatok az ak- kori államigazgatási beosztásban készültek; a legújabbakkal való pontos összeha—
sonlításokra tehát sok esetben nincsen mód. A sajátosságokat azonban így is jól meg lehet figyelni.
Megyék, illetve az akkor ezekkel jogállás szempontjából egyenrangú törvény—
hatósági jogú városok szerint nézve át az 1930—as adatokat, szembetűnő, hogy meny-
45 Lásd: Bevezetés a demográfiába (szerk.: Szabady Egon. Budapest. 1964.) című mű település— és lakásdemográfiai fejezetét (56. old,).
nyire összefüggő területen volt a külterület népességi aránya a legmagasabb. A törvényhatósági jogú városok közül Kecskeméten (5620/0) tetőzött (: külterületi la—
kosság aránya; követi Debrecen (43,0), Hódmezővásárhely (39.0) és Szeged (33,6).
A megyék sorából Csongrád (47.0). Békés (349), Fejér (29,5), Jász—Nagykun-Szolnok (29.4), Pest—Pilis-Solt-Kiskun (Nagy-Budapest nélkül 28.ó). Csanád (279). Bács-Bod-
rog (27.6) megyében — vagyis nagyterületü agrárvidéken —- élt viszonylag különösen
sok lakos a külterületen. Az ellenkező végleten Győr (2.0),(Miskolc (2.5), illetve Sop- ron (7.8) város. a hegyvidéki jellegű, kisközségekkel telehintett Abaúj—Torda megye (8.7) állt. A következő közigazgatási fokozatra (járások. megyei városok) vonatkozó számok szerint a csongrádi. a mindszenti és a kiskunfélegyházi járásban és Kiskun- halas megyei városban haladta meg a külterületi lakosok aránya az 50 százalékot.A tanyarendszer fokozatos felbomlása, o nagybirtok majorjain'ak stb. felszámo-
lása nyomán az 1930—as arányok 1970-re gyökeresen megváltoztak, megcsappantak.
Voltaképpen csak Bács—Kiskun megye (28.4) és Csongrád megye (27,5) arányszáma
emelkedett még ki, másutt a maximum 10—15 százalék közötti.
A területi részletek szempontjából tanulságos a népességösszetétel fényképe is.
Különösen figyelemre méltó az, hogy azok az alapvető vonások, amelyek a demográfi.
ai adatokból országos keretekben bontakoztak ki -— férfitöbblet, viszonylag sok gyer-
mek és kevés időskorú stb. — nemcsak 1930—ban, hanem 1970-ben is következetesen—- bár tompítottabban — észlelhetők.46 1930-ban az azóta felszámolódott analfabétiz- mus mindenütt — többnyire lényegesen — kedvezőtlenebb méretű volt a külterületen.
mint a belső részeken. Most (1970-ben) az általános iskola 8 osztályát végzettek aránya mutatott megyénként hasonló, de kevésbé jelentős különbségeket. A gazda- sági cselédek 1930. évi viszonylag igen magas aránya megyénként — a nagybirtok- rendszer nem mindenütt egyenlően nyomasztó súlyától függően — meglehetősen változatosan alakult; a belterületét azonban általában többszörösen, sőt sokszoro- san meghalodta. Ez a réteg az 1970—es fényképről természetesen teljesen eltűnt: a külterület egyszinűbb gazdasági jellege viszont vidékenként most is — érthetően —
megmaradt: a mezőgazdasági fizikai dolgozók aránya a külső területeken sok eset—
ben többszöröse a belterületinek.
'
A magyar népszámlálások külterületi statisztikái túlnyomó részben külterületi agrártelepülésekről számolnak be; de ezek különféle típusain kívül —— azokkal együtt
— többfajta másztelepüléstípust is egy kalap alá foglaltak.
Ennek a kérdésnek tisztázása céljából az ismertetett feldolgozások keretében vagy azokhoz kapcsolódva kísérletképpen, illetőleg meghatározott célra a típusok szerint vagy más módon tagolt, jellegzetesebb. kiegészitő ad'atcsoportosítások is ké- szültek.
Az első ilyen odatcsoportosítás az 1932. évi elemzéshez kapcsolódott. E kisérlet
" során mindenekelőtt az elütő jelleg nyomán külön kategóriába (kategóriákba) vo-
nattak össze a nem agrár külterületek, majd az ográrjellegűek területi alapon há-romfelé (Dunántúl, Észak. Tanyavilág) osztottak szét/*7 Az ilyen alapon készült ere—
deti adatösszeállitás országos végeredménye Budapest kültelkét is magában fog-
lalja, mely a részletezésben az ún. szomszédos övezet 22 községével együtt alkot461970-ben néhány megyében és egy megyei jogú városban nőtöbblet mutatkozott; ez azonban több- nyire messze elmaradt az ugyanazon megyebeli (városi) belterület nőtöbbletének szintjétől.
47 Lásd: a Magyar Statisztikai Szemle 1932. évi 12. számában (térképvázlattai az 1053. lapon) és az idézett ,,Tanulmányok az 1930. évi népszámlálás köréből" kötetbeli (Budapest. 1941.) tanulmányt. Az agrár- külterület szétbontása nem követte az ún. országrészek határait (a Tanyavilág például átnyúlik a Dunán- túlra). és járási pontosságú számítás eredménye.
KULTERULETI STATISZTIKA 977
külön csoportot. itt most — a főváros kültelkével kapcsolatban elmondottak értel- mében — Budapest és környékének, valamint az irreálisan magas országos végered- ménynek elhagyásával foglalja össze a 21. tábla a jelzett csoportosítások főbb ered- ményeit.
21. tábla
Főbb adatok az agrárkülterületről régiók, jellegzetes vidékek szerint,
valamint a külterületi bánya- és ipartelepekről és a városias külterületekről, 1930
(Budapest és környéke kültelke nélkül)
Megnevezés Dunántúl Észak Tanyavilág Együtt Egyéb'
Külterületi népesség . . . . . . . 308 237 85 458 1055 945 1449 640 136 085
Ezer férfira jutó nő . . . . . . . 960 938 936 941 977
Kormegoszlás (százalék)
—14 éves . . . . . . . . . . 33.8 39,1 34,7 34,7 32,4
15—59 éves. . . . . . . . . . 58,6 55,8 59,1 58,8 61,8
60— éves. . 7.6 5.1 62 6.5 5,8
lmi—olvasni tud a 6 éves és idősebb—
népesség százalékában . . . . . 85,8 77.2 83,5 83,6 92.5
Száz keresőre jutó eltartott. . . . 145 172 137 140 161
Östermelés (: népesség százalékában . 78,5 83,9 85.4 83.8 10.6 Ipar—forgalom" a népesség százalé-
kában . . 16,2 11,3 9.8 112 73,2
Kereső az őstermelés összeskeresőinek százalékában
Önálló . . . . . . . . . . 16,ó 10.9 27,7 24.65 12,7
Segítő családtag*** . . . 13,7 90 24,1 21,3 4.9
Gazdasági cseléd . . . 38,9 46,4 20,5 25,5 27.5
Gazdasági munkás, napszámos . . 28,7
30,5 27,1 27.6 40,6
* Külterületi bánya- és ipartelepek és városias külterületek.
* Bányászat és kohászat, ipar, kereskedelem és hitel. közlekedés együtt.
'" A mezőgazdaság és kertészet körében.
Nyilvánvaló. hogy a Tanyavilág területén is éltek más foglalkozásúak: terüle- tének egy részét pedig nagybirtokok foglalták el. A valóban tanyákon élő lakosság
száma tehát kétségkívül lényegesen kevesebb a kimutatott 1,05—1,0ó milliónál. Erre a foglalkozási adatok is utalnak, így a Dunántúl és a Tanyavilág adatsorai közt mu—tatkozó különbség is. Míg ugyanis az előbbi területen az önállók és kereső segítő családtagjaik együttes aránya (az őstermelés összes keresőjéhez viszonyítva) 30.15, az utóbbin 51.8 százalék volt; viszont a gazdasági cselédeké a Tanyavilógban csak 20,5/'s. a Dunántúlon ellenben 38.9 százalék. Ezek a számok alapvető szerkezeti — sőt társadalmi—gazdasági — eltéréseket fejeznek ki.
Egy következő — ugyancsak 1930-as alapon nyugvó — kísérlet a külterületi te—
lepülések lakosságának foglalkozási tagozódásából indult ki. Ez a csoportosítás ugyan arra mutatott, hogy az agrárjellegű külterület élesen elkülönülő típusokra való szétbontása foglalkozási alapon nem valósítható meg tökéletesen, az adatok felvilágosító értéke azonban ennek ellenére kétségtelen: további támpontokat, meg- közelitéseket nyújtottak a tanyaprobléma népességi súlyának kérdéséhez. A kifeje—
zetten tanyajellegű települések 579 OOO-es lélekszáma és 526 OOO—es mezőgazdasági ' népességük azonban az előbb jelzett felső határértékekkel szemben alsó határszá-
mok.
43 Ebben a kisebb gazdaságok gazdasági cselédsége is szerepel, számuk azonban gazdaságonként cse- kély volt (nemegyszer birtokonként csak egyetlen nőtlen férfi mint .,bentkosztos" tartozott ide).
3 Statisztikai Szemle
A 22. tábla idevágó adataiból egyébként igen határozottan kitűnik az, hogy
mennyire egyszínű a tanyás települési csoport: az agrárarány itt 1930-ban 90,7 szá- zalék volt, sőt egy további részletadat szerint egyedül az alföldi tanyás települése- ken 91.9 százalékot ért el.22. tábla
A külterületi lakott helyek főbb települési típusai a népesség foglalkozási megoszlása alapján, 1930
A é , Ebből őstermelő
Település
örssfeessesretg
szóm szerint százalékban
Kifejezetten tanyajellegű . . . 579 111 525 548 90.7 inkább majorszerű . . . . , . . 418 864 360 056 859 Vegyes mezőgazdasági . . . 231 329 207 876 89,9 Egyéb agrár jellegű . . . 135 516 103 552 76.4 Östermelő jellegű . . . 1 364 820 1 197 032 87.7 lpari színezetű . . . 113 772 21 084 18,5
Bányavidéki . . . 53 953 955 1,8
Városias—külvárosias* . . . 44 927 6 893 15.3 Egyéb külterületi . . . 27 375 5000 18.3
Összesen' 1 604 847 1 230 964 76,6
' Budapest kűltelke nélkül.
A fentiekben már szó volt arról, hogy a Belügyminisztérium a harmincas évek
közepe táján nagyszabású adatgyűjteményt állított össze és publikált a tanyai köz—igazgatás rendezése céljából a már idézett műben. Alapul -— népességi tekintetben
— ennél a munkánál is az 1930. évi népszámlálás szolgált. A fő problémát a tulaj—
donképpeni községmagtól legalább 4 kilométernyire levő. ún. .,távolfekvő külterületi lakott helyek" (túlnyomóan tanyák) alkották. amelyeket az adatgyűjtemény jelentősé—
güknek megfelelően három csoport szerint tagolt. A településeknek ebbe a három részre bontott csoportjába 1930-ban 655000 külterületi lakos tartozott. Ez a szám tanyai szempontból nézve szintén csak alsó határérték, hiszen a 4 kilométeren belül kétségkívül sok és jelentős népességű tanya volt még akkoriban.
). _, ., Mumu—_-
_ , nem;—:"; '.n;_,.1—_—::;e.u$"— "*
23.'"cábla A távol fekvő külterületi lakott helyek területe, népessége, népsűrűsége, 1930
T "l t ' N' 0 " é
Megnevezés , (nézlirzéat- A "Sigiscség (eegpysnréugsyzget.
kilométer) kilométerre)
Távol fekvő külterületi lakott helyek: l !
!. csoport . . . . . . . . . 6135 290 907 47,4
ll. csoport . . . . . . . . . 10 930 300 759 27,6
lll. csoport . . . 2 853 63 320 222
Együtt . . . . 19 918 l 654 986 I 329
Az ország többi része' . 73155 8 033 333 109,8
Összesen
93 073 , 8688 319
' 9334' ,.Belterület a község— és vórosövben fekvő külterülettel. külterületi szórványokkal és lakatlan község- határral".
KULTERULETI STATISZTIKA 979
Az adatokból külön említést érdemel az alacsony népsűrűség csoportonkénti csökkenése és 22.2-es mélypontja; ez rendkívül ritkán lakottságot jelent.
Egy teljesen be nem fejezett csoportosítási kísérlet 1941—ben is készült. Célja a külterületi lakott helyek jellegének, típusának megállapítása volt.!19 A jelleget a nép- számlálás egyik kiadványa terv szerint lakott helyenként közölte volna. Ezen az ala—
pon nyugodott volna azután a különféle típusokra vonatkozó adatok összevonása is.
A háború pusztításai nyomán azonban a kijelölési jegyzék. illetve a táblák gyűjtemé—
nye -— sajnos —- elveszett. Az akkori csoportosítás támpontokat nyújthat a múltra vo- natkozó kutatásokhoz, így bemutatása nem látszik feleslegesnek:
1. major. puszta;
2/a mezőgazdasági munkástelep;
2/b zárt mezőgazdasági település;
3. erdei munkástelep;
4. csoportos tanya (és irtvány);
5. szétszórt tanya (és írtvány);
6. egyéb mezőgazdasági település;
7/a vállalati bányatelep;
7/b (bányász) munkástelepülés;
8/a vállalati ipartelepülés;
8/b ipari munkástelepülés;
9. forgalmi település;
10. városias, külvárosias telep, kertváros;
11/a üdülőtelepülés (szanatórium. fürdőtelep stb.);
11/b kultúrréteg lakótelepülése;
12. laktanya, tábor; letartóztatási intézet;
13. cigánytelep;
14. nyomortelep, szegénytelep;
15. vegyes szétszórt és zárt település.
1949-ben újból elkészült az adatoknak külterületi típusonkénti csoportosítása.
24. tábla
A külterületi lakott helyek települési csoportok szerint, 1949
A négességlből ?dóőséggí, és A népessiégtgől
' ' ' ' " OZ OSD !
Települési csoport A "323299 fia::vlrdib ne?:fííízd m(fecíglgalkozósg
százalékban
Mezőgazdasági jellegű . . . 1 510 557 30.7 90,6 82,3
Bányászati jellegű . . . 37 573 29,5 94,9 1.5
ipari jellegű . . . 13995 29,7 943 123
Forgalmi jellegű . . . 3649 32.23 95,6 15,6
Intézeti jellegű . . . . 4716 * 18.3 %A 7,6
üdülő jellegű . . . 8627 24,5 96.2 38.6
Cigánytelepek . . . 13 780 42.9 23,0 45,7
Összesen 1 592 897' 30,7 90,7 78,8
* A külterületi népesség eredetileg megállapított száma alapján. Időközben egyes külterületi lakott he- lyek belterületté alakultak át. a lélekszám ennek figyelembevételével 1 576 352-re csökkent.
"9 Lásd erről ,.Az 1941. évi népszámlálás története és jellemzése" című, 1967-ben készült dolgozato- mat (Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárában elhelyezett kézirat 127. oldalán). A típus (jelleg) meghata- rozásót az Eötvös Loránd Tudományegyetem Közigazgatástudományi intézetének munkatársai végeztek. dr.
Kiss István irányításával.
3.
Minthogy 1949-re a mezőgazdaság a földreform következtében egyszinűbb lett.
mint 1941—ben volt, adatait nem bontották tovább: a többi csoport viszont kissé rész—- letezettebb. A 24. tábla csupán néhány adatot emel ki az egyébként sem túlságosan
bőven részletezett adatanyagból.
Végül ide kívánkozik annak megemlítése, hogy 1970—ben a külterületi adatfel- dolgozás külön tételben mutatta ki az ún. fejlesztendő külterületeket, és külön a többit. Az így bontott adatok közül néhány jellegzetesebbet a 25. tábla közöl.
25. tóbla
A fejlesztendő külterületek főbb adatai, 1970
Fejlesztendől Egyéb
Megnevezés ___—'— Együtt
külterület
A népesség száma. . . 57 381 794 615 851996 Ezer férfira jutó nő . . . 1 010 956 960 0—14 évesek az egész népesség
százalékában . . . 27,2 25,7 25.8 A 15 éves és idősebb népesség-
ből legalább az általános isko—
la 8 osztólyót végezte (szóza—
lék) . . . 39.12 34.3 34.6
Keresők az összes aktív keresők százalékában *
lpar, építőipar . . . 27,4 22,8 23,1
Mezőgazdaság . . . 58,2 65,2 64,7
Egyéb ágazatok . . . 14,4 12,0 12,2
Népszámlólósaink külterületi statisztikái összefoglalóan és különböző csopor—
tasítósokban sokféle megvilágításra alkalmasak. Végső sorban azonban az a leg- nagyobb értékük. hogy a vázolt keretekben felhasználható adatanyag külterületi la—
kott helyenként áll rendelkezésre, és így helyi szempontokból, de egyébként is rend—
kívül értékes adatforrás.
PE3l-OME
Saceneuue 3H6HHTeJ'in0 onycreameü B Ten-lenne nonyaexoaoro Typeukoro ura a XVI
" XV'lI Cronermax BeurepCKoí—i HHSMeHHOCTH nponconuno nocreneHHo. B pesynbrafe arcra npauec'ca npouaomno cymecraeHHoe uaMeHeHue CTPYKTypbi ,noceneHuü, BoaHmma paaaő- mem—lan ce'rb HHAHBHAYEanle " rpynnosux xyropos " nOMeuw—lbnx ycaneő. Menny 1910 M 1949 ronaMn npnMepHo 1/6 Haceneuun crpanbi npomuaana !: 3TMX serMa' paccenHHbix noceneuunx. OAHBKO Haunuaa : 1949 rona ara HaCTb Hacenenun a peaynbrare "Hnycrpna—
nueaum, ypőauuaauwu " BoanKHoaeHm prnglX xosnüc'ra ÖthTpo conpacmanacu.
BeHrepCKue nepenucu HaceneHun Ha'-MHB)! :: 1910 rona Haőmonaror OCOÖGHHOCTH aroro npouecca. Cuauana oöpaőoma ABHHHX orpaHnuuBanaCb Koncra'rauueü nemorpacpu—
uecxux ycnosm'i, a nevem pacnpocrpaunnacu femme u Ha yue'r munbrx names " munumublx ycnoauü. B 1910 rogy omenbuas oőpaőo-rxa p.aHHbix npouaaonnnace Toano amocmenbuo xy'ropcxux noceneuuii Hacumueaiomux őonee c-ra nyul HaceneHm, a sareM oHa crana cnnowHoi—i.
Aarop c I'IOMOILLHO Taőnuu, HOKBSbIBöeT xapam'epnbie ueprbn XYTOpHOI'O Hacenenm, a "menne abisaaHHbiü 06mecraeHHo—akonoMu—iecnumu cpaKTopaMl—i suaumenbuuü HSÖbI'I'OK mymcxoro Haceneuun, őonee amcoxoe uncno gereü, Huaxuü yposeub norm npecrapenoro u, cooraercrseuuo. BAOBoi'O HaceneHnn, Kynb'rypuan orcranocrb, abrconan noni cenbcno- xoszücrsennora Haceneuua, Heönaronpnambie munnumue ycnosun.
KULTERULETI STATISZTIKA 981
SUMMARY
The Great Plain of Hungary that had lost a good part of its inhabitants during the one and a half century Turkish occupation in the 16—17th centuries was repopulated gradu—
ally. As a result of this process the settlement structure has altered considerably: a loose net—
work of individual and grouped farmsteads. including those belonging to large estates, has come into existence. Some one sixth of the population lived, between 1910 and 1949. in rather scattered outskirt settlements. However, since 1949 this proportion has decreased rapidly due to industrialization, urbanization, and large scale farming.
The Hungarian censuses have surveyed characteristics of this process since 1910. The compilation of data was in the beginning limited to the registration of population conditions, then it was extended also to the dwelling conditions. Data were processed in 1910 only for outskilrt settlements over one hundred inhabitants. Later the processing has gradually become
comp ete.
The study shows in tables the characteristics of the outskirt population: the preponder- ance of male population due to the socio—economic factors, the relatively high number of children, the low proportíon of aged and widowed persons, the cultural backwardness, the high ratio of agricultural population, and the unfavourable dwelling conditions.
