A tanyák, puszták és egyéb külterületi lakotthelyek népessége 1930-ban

(1)

132. szám. — 1044 —— ' 19324

%

A tanyák, puszták és egyéb külterületi lakotthelyek népessége 1930-ban3)

La population des hameaucv, pusztas et autres territozres extérieurs en Hongrie en 1930. 1)

, A településformák megismerését a né- pesség települési viszonyainak kutatását és elemzését több tudományszakma és tudo- mányág sorolja céljai és feladatai közé: az idevágó tanulságok egyformán tágítják — a "Szűkebb értelemben vett" településföldraj- zon és településtörténeten kívül —— az ember- földrajz, a gazdasági geográfia, a néprajz, a szociográfia, a történelem (gazdaságtörté- nelem) és nem utolsó sorban a demográfia tudáskörét. Ami könnyen érthető, ha figye- lembevesszük, hogy .az emberi életviszonyo—

kat, azok fejlődését és változását s a társa- dalmi, gazdasági és egyéb áramlatokat ke- vés—jelenség tükrözi vissza oly híven, mint a település. A tudományos kutatószomj mellett igényt emel természetesen a lakó- hely megismerésére a gyakorlati és a köz—

élet is. A közigazgatás szinte egy intézke-

dést sem tehet, .a magán- és közgazdaság egy lépéssel sem haladhat előre a helyi tele- püléSviszonyok ismerete nélkül.

"Az elméleti statisztika régi óhaja?) hogy

a népesség térbeli jellemrajzának nea köz- ségek, tehát ne közigazgatási alapegységek, hanem az élet egységei; a lakóhelyek le- gyenek alapjai. A gyakorlati statisztikai munka kényszerű sajátosságai közé tarto- zik azonban az, hogy felvétel— és feldolgo- zástechnikai okokból a nyers anyag, vagy legalább is a feldolgozás kohójából kipat- tanó adattömeg térbeli tekintetben sem lehet annyira aprólékosan, szinte egyedekig

—— a jelen esetre vonatkoztatva magányos településekig, egyes—lakóházakig — hato—

lóan részletezett, amennyire a település- viszonyok szociográfiai, földrajzi, néprajzi stb. tanulmányozása sokszor megkívánná.

S a csoportképzések után még kevésbbé domborodhatik ki a részletanyag minden egyéni jellegzetessége. Ezért a részletkuta—

tás gyakran még a leggyakoribb alsó határ- ral: a községek szerinti részletezéssel sem elégszik meg, hanem kiváncsi a nagyobb néptömörülések karakterisztikusabb részei- nek, kerületeinek demográfiai állapotaira

1) A Magyar Statisztikai Társaságban 1932 de- cember 21—én tartott előadás. —— Conférence faite dans la séance du 21 décembre 1932 de la Société Hongroise de Statistigae. Un extrait frangaís en paraítra dans les Nos 3—4, Xe année, du Journal de la Société Hongroise de Statistigue.

*) V. 6. Mayr: Statistik und Gesellschaftslehre.

II. Bevölkerungsstatistik. 65. és köv. ].

is és megkülönböztetett figyelemmel fordul az emberi települések különleges fajai,a külterületi lakotthelyek felé. E téren azonban feladatainak megoldásával a legtöbb ál- lam statisztikai szolgálata mindeddig adós maradt. És pedig nem a kérdés jelentőségé—

nek fel nem ismerése, hanem a technikai nehézségek, illetve az azokat felidéző pénz—

ügyi akadályok miatt. De tárgyi akadályok is gátolják a kisebb lakóhelyek demográfiai és egyéb viszonyainak statisztikai felméré—

sét. A népszámlálás ugyan minden embert lakó—vvagy tartózkodási helyén egyformán számbavesz, tehát a legapróbb egységekig tagolt anyagot gyüjt egybe; hol van azonban az az objektív határvonal, melyen túl az, egyes ház, vagy az épületcsoport kétséget ki—

záró módon külterületi lakotthelynek szá—

mítható? A tömörülés közepétől rendsze-—

rint kifelé ritkuló lakóházak között a közigazgatás nem egyszer éles határ—v vonallal Vágja ketté a település kül— és bel—

területét; ez a mesterséges sorompó azonban.

a legtöbbször különleges (rendészeti, adó—

zási stb) célokat szolgál s nem is eléggé rugalmas mint ezt Budapestnek immár jó—

ideje nem egy helyen beépült részeken végig—

futó beltelekkültelek válaszvonala is iga- zolja. A belterület természetszerű terjesz—

kedésén, a külterület fogalmának viszony- Iagosságán kivül a lakotthelyek típusainak sokfélesége s vidékről—vidékre, időről-időre eltérő helyi megítélése is akadálya a kül—

területi statisztika szilárd alapokon nyugvó kiépítésének. Ide tartoznak például a nagy—

városok külső részei s a bánya— és ipari te- lepülések tekintélyes része is; .a mezőgazda—

sági jellegű vidékeken pedig az urasági ma- jorok, az egyes tanyák, tanyai települések,, az irtványok, a puszták és szállások s az eszmei községek stb. is egyenrangú részei a külterületi statisztikának.

A bel- és külterület elhatárolásának nehéz—

sége, a külterületi lakotthelyek típusainak sok- félesége bőségesen megindokolja azt, hogy a kül- területi viszonyok statisztikai nyomozása terén a nemzetközi anyag felettébb hiányos. Objektív kri—

tériumok hiányában még az olyan államok adatait, sem fogadhatjuk el az összehasonlításra alkal-—

masnak, amelyek —— mint Franciaország és Olasz—

ország —— a tőmören élő és a szétszórtan lakó nép—

tömegek adatainak külön kimutatására már hasz—

szabb ideje súlyt fektetnek. Franciaország statisz—

(2)

, 12". szám. — 1045 —— 1932

ük'ája ugyanis —— mint erre Hölgyedsláladdal A legfontosabb népesedéstörténeti for-

ezelőtt különösen Mayrl), nálunk pedig Kenéz Béla?) hívta fel a figyelmet — formális okokból a szétszórtan élő népességhez számít olyan ember- tömegeket is, amelyek valójában az agglomerált népességhez valók. A szórványos településeken élő francia lakosság 1872-ben 37'2, 1926—ban 29'1%-os hányadosa eszerint a valóságosnál magasabb s arról sincs biztos tudomásunk, hogy vajjon Olasz—

ország szétszórtan lakó néprétegének 1931. évi 21'5%-os arányszáma tisztább alapokon nyugvó számítás eredménye—e? Hiszen egyedül a közigaz- gatási rendszer is alapvető eltérést okozhat or- szágról-országra: más a helyzet az olyan álla-

mokban, ahol a száz lelken aluli törpeközség ön-

álló közigazgatási jellegét elismerik, mint ahol ezeket már a szórványok közé sorozzák be. Úgy—

hogy bár a tanyás, magános települési szisztéma nem egyedülálló magyar specialitás, hazánk kül- területi viszonyainak megítélésére biztos támpon- tot egy állam slatisztikájában sem kapunk.

Magyarország külterületi népességének viszonyait tehát a nemzetközi számsorok tanulságai nélkül, önmagában tehetjük csak vizsgálat tárgyává. Ennél a munkánál a leg—

helyesebb volna az agrárjellegít szórványo- kat és az egyéb lakotthelyeket szétválasz- tani egymástól és népességi s egyéb problé- máikat is külön kutatni Sőt a mezőgazda- sági külterület két nagy csoportja: a major- szerű lakotthelyek (urasági major, úritanya stb.) és a tanyás települések demográfiai viszonyainak külön megvizsgálása is indo- kolt. Míg a nem agrárjellegü külterületi tele- püléseket 1. városias—külvárosias, 2. ipari—

és búnya- s 3. vegyes (fürdő- stb.) települé—

sekre érdemes szétosztani.

Ha már most a népességi statisztika tör- ténetének lapjain is átfutunk, az első tünet, ami itt szembeötlik, az a szinte meglepően nagy érdeklődés, melyet a külterület kérdé- seinek, a tanyaproblémának háborúelőtti általános elhanyagoltságával ellentétben e nagy kérdéskomplexum iránt a statisztikai kutatás legfiatalabb korszakától kezdve mutatott. Hiszen már az ősiorrásokban: a statisztika magyar irodalmának azokban a mult századeleji hajtásaiban, amelyeknek legjobb összefoglalását az 1873. évi hely- ségnévtár pompás irodalmi bevezetőjében találjuk meg, valamint a különféle kon- skripciókban is a pusztákra vonatkozólag bőséges anyag halmozódott fel és vár még feldolgozásra.

)V.ö.i..,m67 ésköv.l.

2) L. Kenéz Béla dr.: Magyarország népességi statisztikája. 30. ].

rásmú'vek közül Acsády Ignácnak a prag—

matica sanctio-korabeli állapotokat lefestő műve ugyan e korról még csak pusztai névfelsorolásokat ad, ellenben Fényes Elek száz évvel későbbi demográfiai viszof nyainkat regisztráló, de félszázaddal koráb—

ban könyvpiacra került elévülhetetlen becsű hatkötetes nagy munkájal) a nagyobb pusz—

tai településekről általános földrajzi tájé- koztató megjegyzéseken kívül bizonyos lé- lekszám- és vallási adatokat is tartalmaz s számukat ,,Magyarország statisztikája" c.

könyvében a 14.674 város és község mellett 1.204-re teszi; egy későbbi munkájának címlapját pedig ,,Magyarország geográfiai szótára, melyben minden város, falu és puszta betűrendben körülményesen leira—

tik" felirat díszíti. Hivatalos statisztikánk első szárnypróbálgatásai idején az 1869;

évi népszámlálás még ,,a község fogalmá- nak törvényes meghatározása" hiányában nem tudja megállapítani, hogy a kimuta- tott 21.291 lakhelyből mennyi a puszta, ellenben kéziratos táblakincsében nemcsak a községekről, hanem elég sok pusztáról is közöl néhány főadatot (lélekszám, házak, családok, lakófelek, férfiak és nők száma, vallási megoszlása). Keleti Károly, hivatalos statisztikánk megszervezője ,,Hazánk és népe" c. korszakos könyvében asse—m (a tulajdonképeni Magyarországon 3.710—1'9) becsüli a puszták és telepek szerinte is alig megbízható számát. Jekelfalussy szerintz) ez a szám 1884- ben már 6. 625 (az anyaor- szágban 6.390), viszont a millenium idején kiadott díszmunkákban3) háromszor ennyi:

18.409 pusztai településről olvasunk. Egyéb- ként úgylátszik már 1869 óta kétféle pusz—

tai, tanyai adatgyüjtés fut a Statisztikai Hi- vatalban egymás mellett párhuzamosan: az egyik, a kisebb értékű, helységnévtári célo- kat szolgál s a századforduló óta a község- nevek törzskönyvezésével kapcsolatban a külterületi lakotthelyek számszerű regisztrá—

lására, valamint névsoruk helységnévtári közlésére szorítkozik; csak újabban, az

1902, 1913. és 1926. évi helységnévtárak—

ban találunk az egyes lakotthelyekre vonat—

kozó — akkor is népszámláláson alapuló ——

1) Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartomá- nyoknak mostani állapotja statisztikai és geográfiai tekintetben

') Láng—Jekelfalussy: Magyaronszág népességi statisztikája. 62.1

3) Matlekovits:

közművelődési 55. 1.

Magyarország közgazdasági és állapota ezeréves fennállásakor. I.!

(3)

12. szám

lélekszám—adatokat. A tömörült népesség ré- szekre szakadozása elmosódottabb körvona—

lakkal ugyan, de azért e helységnévtári nyil- vántartásokból is eléggé jól előtűnik. A háború előestjén, 1913 végén például a nyilvántartott puszták, tanyák, telepek stb.

száma 12.535 város és község mellett 17.084 volt; viszont a mai Magyarországon az 1931. évvégi állapot szerint az önálló közigazgatási egységek száma csupán 3.419, ellenben a kimutatásban 9.172 puszta, telep és egyéb lakotthely szerepel s már e két

—— bár csak tájékoztató értékü —— adatnak a békebelivel való egybevetése is a mam- mutfalvak, a tanyavilág jellegzetes képét tárja elénk.

A külterületi statisztika második, saját—

lagosabb —— népszámlálási —— ágán a felvé—

telek szakadozottabb sorban követik egy—

mást. Az egyéni laprendszerre alapított elsö

——— 1880. évi —— népszámlálás a külterület megfigyelésére még nem fordíthatott ügyel- met; az 1890. évi felvétel azonban már foly- tatta az 1869—es népszámlálás által megkez-

dett munkát s ismét egy sor adatot (lakó-

házak, lakások, intézeti és családi háztartá- sok száma és tagjai a családban elfoglalt helyük szerint) dolgozott fel a puszták, telepek tekintélyes tömegéről, de sajnos a köz- léssel még mindig adós maradt. Az új szá- zad első (1900. évi ) népszámlálása megint visszaesést jelent ebből a szempontból: a puszták adatainak feldolgozását teljesen mellőzte s csak az 1902-es helységnévtár rendszeres része számára szolgáltatott kül- területi lélekszámokat. Végre az 1910. évi felvétel az addig végzett munkát azzal te- tőzte be, hogy —- liberális elbírálással —— a száznál népesebb puszták, telepek stb)) legfontosabb demográfiai adatait (vallás, anyanyelv, magyarul tudás, családi állapot, műveltség, foglalkozás) külön táblán feldol- gozta s a nyers végeredményen kívül a 6—11 éves tankötelesek számát, a vallási és anyanyelvi megoszlás, valamint a magyarul s az irni-olvasni tudás adatait a nagy népszámlálási mű első részében közölte is, világszerte ritkaságszámbamenő szám—

kinecsel gazdagítva ezáltal a magyar statisztika tárházát. Olyan számanyaggal, melyhez hasonlót csak Hollandia kiadvá- nyaiban találunk. Tíz évvel később, 1920- ban a megcsonkított Magyarország első nép- számlálása roppant módon megnövekedett Alföld-kérdéssel, tanyaproblémával került

_1) Horvát-Szlavonországokban az összes adó—

községek adatai is feldolgoztattak.

— 1046 —

1932

W:

szembe. Ehhez mérten a statisztikai kutatás is egy fokkal mélyebbre nyúlt le s most már minden 50 lakost meghaladó település de- mográfiai adatait csoportosította és publi—

kálta az 1910-es keretekben. Ismeretes, hogy a trianoni tíz esztendő újabb lépéssel vitte előbbre a megoldás felé a tanyakérdést.

Minthogy pedig a külterületi lakotthelyek adatainak kimutatása még mindig csonka volt, szinte természetes, hogy a megnöve- kedett igényekhez simuló népszámlálási feldolgozás és közlés határa 1930-ban ismét egy fokkal —— most már szinte az egyes településig —— lejjebb került: ezúttal a kül- terület népszámlálási anyagának külön fel- dolgozása minden olyan községre kiterjedt, melyben a szétszórtan élő népesség száma a tiz főt meghaladta. Sőt a technikailag is megjavított feldolgozás tartalmilag szintén bővült és pedig a kormegoszlás, a foglalko- zási tagozódás s az iskolázás tételeinél, végül a helybeli születésűek rovatával, a kerüle—

tekre osztott városok külterületéről pedig még ennél is gazdagabb demográfiai szám—

anyag áll a kutató rendelkezésére. Tudo- mány és gyakorlat szempontjából talán még ennél is fontosabb, hogy az 1930-as elsö népszámlálási közlemény külterületi adalközlése is kiegészült. Minthogy a csonka haza földjén a vallási és különösen az igen egyszínű anyanyelvi adatok beható nyilván- tartásának fontossága kisebb, mint az inté- ger Magyarországon. 0 rovatok összevonása által a két nem adatai és a koradatok hét nagyobb korcsoport szerinti közzététele számára is nyilt hely. 8 ha egyes kérdé- sekre, mint 1910-ben a lakotthelyek terüle- tére, 1920-ban a közsé" középpontjától való távolságára nem sikerült teljes és kielégítő anyagot egybegyűjteni, a kutatás néhány más ága —— pl. a tanyaviszonyokra még ma is eléggé jellemző kétlakiság számbavétele, a lakóház- és a népmozgalmi statisztika stb.

_— még megalapozásra és kiépítésre vár, a túlterhelt népszámláláshoz nem kapcsol—

ható külön tanyai felvétel pedig a jövö feladata, aligha lehet kétséges, hogy a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal törekvéseinek ered- ményeképen a külterület szinte egészéről máris olyan anyag halmozódott fel, mely a foglalkozási adatok annak idején való közlésével az elkövetkező tíz év gazdasági és népesedéspolitikájának sok szempontból lehet útmutatója.

A Központi Statisztikai Hivatal munká—

latainak vázolása után legyen szabad tel—

jesség címén a Székesfővárosi Statisztikai

(4)

12. szám. — 1047 -—— 1932 Hivatal három eddigi vezetője alatt fokról—

fokra kiépített kültelki adatközléseit s né—

hány jelentősebb magánadatgyüjtést (OMGE monográfiáit, Gazdaszövetség —— sajnos el- pusztult —— tanyai adatgyüjtése't, Duna—

Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara felvéte- leit) is megemlíteni.*)

*

A továbbiak során a rendelkezésre álló nagy anyagból csupán a főbb eredmények mintegy adalékszerű összefoglalására kell szorítkoznunk. A helyes kiindulópont a kül- terület demográfiai adatainak szemléleténél is csak a Trianon-előtti egész Magyarország idevágó népszámlálási eredményeinek vá- zolása lehet, mert e nélkül csonka kép tárul csupán a szemlélő elé. Eltekintve Horvát—

Szlavonországoktól, ahol az 1910—es külte- rületi adatközlés az anyaországétól merőben

eltérő volt (a mi kisközségeinkhez hasonló

adóközse'geket is magábanfoglalta), tehát az anyaországban a területén lévő 12.541 köz- ség közül mindössze minden negyedik (26196), összesen 3.277 község szerepel az 1910. évi népszámlálási közlemény pusztai táblájában legalább száz külterületi lakossal. Vagyis a községeknek aránylag csekély része. E hányados jelentősége azonban lé- nyegesen megnő, ha arra is gondolunk, hogy a régi országföldön a községek átla- gos lélekszáma (1.456) a másfélezret sem érte el, sőt a közigazgatási egységek csak—

nem egyharmadában (31'7 %), 3.984 község—

ben az ötszáz főt sem ütötte meg a lakos—

szám, már pedig a törpeközségek birodal- mában száz főt meghaladó külterületi né—

peSSégre természetszerüleg is csak gyéren akadhat példa. Más a helyzet a legalföl—

diesebb országrészen, a Duna—Tisza közén:

itt az 547 község közül 405 talált helyet a külterületi táblán.

_ Jóval tanulságosabb az adatkép, ha a népességi oldalára fordítjuk át. A szétszór- tan élő népesség hányadosa ugyan 132 százalékra, a külterülettel bíró helységek arányszámának pontosan felére hanyatlik le, az abszolut szám azonban arról tanus- kodik, hogy 1910-ben a tulajdonképeni Magyarország természetes határai között a külterületen több lakos élt, számszerint '2,409.714 lélek, mint amekkora Norvégia

, 1) Az idevágó gazdag irodalom egyéb termékei—

nek legteljesebb összefoglalását !. Kiss I.: A magyar tanyai közigazgatás. A tanyapolitika vázlata. (Ma—

gyar Közigazgatástudományi Intézet, 7. sz.) c., idő—

közben megjelent művében.

1910—es egész lélekszáma! Budapest kültelki határainak már említett belterületi íze miatt székesfővárosunk valóban lazán tele—

pült külterületi lakóinak pontos számát nem ismerjük s azt az ezidőszerint 123 statisztikai alkerület adatából sem állapíthatnók meg teljes tökéletességgel. A főváros kül- területének népesedése amúgyis egyedül- álló, külön tanulmányt érdemlő probléma.

Célszerűbb tehát a számításból a székes- fővárost lehetőleg az egész vonalon kikap—

csolni. A még mindig eléggé tágan értelme—

zett vidék külterületi létszáma Budapest hatalmas kültelki adatainak levonása után is változatlanul magas: 2,239.515 fő 3 aránya is csak 129 % —ra, vagyis a vidéki la—

kosság egy nyolcadára csökken. Ország- re'szelc szerint, valamint megyénkínt termé- szetesen igen változatos a tanyák és pusz—

ták népességi súlya? ezt a Duna—Tisza közén

22'6%—ra (a székesfőváros nélkül valamivel

még magasabbra) emelkedő, viszont Er- délyben 6'6%-ra, az apró községtelepülé- sekkel teleszórt, egy részében kimondottan magas hegyvidéki Tisza jobbpartján pedig 6'1%-ra zsugorodó hányados jelzi a leghí- vebben. Nem éri el külterületi lakóinak aránya a 10%-ot a régi országrészek közül még a Tisza-Maros szögén sem, söt két to- vábbi országrész (Duna jobb— és balpartja) eléggé egymagasságú külterületi arányszáma (11'9—13'1%) is csak kevéssel lépi át e ha—

tárvonalat, a Tisza balpartjáé pedig 16'9%.

A tj. Városok közül a legkirívóbb 1910. évi hányadosokat természetesen a tanyarend- szer birodalmának metropólisain: Szabad—

kán (49'1%), Kecskeméten (47'3%) s

Debrecenben 41495) látjuk, a megyék

sorából pedig Csongrád (43196), Békés

(35'0 %), Jász—Nagykun-Szolnok (27'9% ),

Csanád (27'3%), Fejér (26'9%), Szabolcs (25575) és Zólyom (24095) pusztai és

tanyai lakóskoetficiense magaslik ki, tehát kettő kivételével az Alföldön elterülő megyei törvényhatóságoké, ami máris a mai Magyarország külterületének nagyobb je- lentőségét vetíti előre.

Lényegesen más az a kép, amelyet két évtizeddel az utolsó békebeli népszámlálás után, 1930-ban -— igaz, hogy részben a fel—

dolgozási határ száz főről tízre való leszál- lítása révén —— Csonka—Magyarország kül—

területi viszonyainak vizsgálata mutat. A feldolgozás eltérő terjedelme miatt ugyan döntő jelentőséget az összehasonlító számí- tásoknak nem tulajdoníthatunk, mégis ér—

dekes megemlíteni, hogy bár a tulajdon-

(5)

)

l

12; szám. — 1048 — 1932

TÖRVENYWSAGONKINT.

Wall

MAGYARORSZÁG stagnálni _ÉS,KÚLTERÚLET! NÉPESSÉGE

Papi/lam" des lem/JIM III/ÉHEI/l's grrr/énem MMM, mra/Il les [Will/als !f/ES W//ES eMM/m.

J p Mire/Welf vehesse?

t es! VI". Pupu/ahun Mmm/mr: mámor ,

. 1 , . . . .. ,

Kör/gyü - ZTuamsze'a'as kékség. ** (BW/epesf es ['a'/gyü "M"/), őe/frm/eh/re'pme'y . , , 1 Ban/133118 -27:vmmtmes mlm. hmm?, es, Pam/lattan dufemfwre/n/ínm Ban/(bug' i

,,akm ' , M _ __________ , (sans Budapes! ef sa tan/leve) ma. meg

ami

képeni Magyarország 1910. évi népességé- nek csupán 41'7%-a maradt magyar fenn- hatóság alatt, a mai magyar állam 1930.

évi lélekszáma pedig az 1910. évi anya- országi adathoz viszonyitva szintén csak 47'6% -nak felel meg, a külterületi statisz- tikában számbavett 1.930. évi népességnek az 1910. évi egész anyaországi külterületi lakossághoz mért arányszáma 78'7%. (Ami a feldolgozásbővítés okozta mesterséges kü—

lönbözetet figyelembevéve is kellőképen ki—

emeli a mai sík terület településtörténeti és településföldrajzi sajátosságait.) 1930-ban 8,688.319 lakosból százezer híján kétmilliót

(1,896.997-et) ölelt fel a külterületi feldol-

gozás. Az egész anyaország 1910. évi 132

%—os pusztai és tanyai lélekszámhányadosa helyett tehát most 21'896—08 arányszám jelzi a mai Magyarország települési viszonyait. A székesfőváros csaknem háromszáz- ezres (292150 főnyi), 29'0%-os kültellke azonban fokozottabban zavaró koloncként nehezedik a tisztább értelemben vett kül—

területi adatsorokra; e nélkül a Vidék pusztai és tanyai településeinek népességi létszáma 1,604.847 fő, a tisztább külterü-

leti hányados tehát csak 20'9%. Tekintettel arra, hogy a továbbiak folyamán a vidék adatait lehetőleg Budapest közelebbi kör—

nyéke nélkül számítottuk ki, azt is érdemes

még megemlíteni, hogy a Nagy-Budapest- hez számítható 21, szomszédos község adatainak levonása után a külterületi népesség száma 1,585.725—re csökken, viszont arány-

száma 21'8%—ra nő meg.

Az országos adatokat törvényhatósági részekre szétbontva, szinte feltűnőnek lát—

szik, hogy a tj. városaink határában szét—

szórva lakó népesség száma csaknem eléri a félmilliót (483887 lélek), e legmagasabb közigazgatási rangra emelt tömörülések kül—

területének népességi koefficiense tehát 28'976 s ez az arány Budapest nélkül is csak 28'6%-ra enyhül. Ellenben a vár- megyéknek a külsőségeken élö 1,413.110 főnyi népessége csak pontosan egyötöde

(20'200-21) s a főváros közvetlen környe—

zete nélkül is csupán 21'1%-a az egész me—

gyei lélekszámadatnak.

Külterületi népünk térbeli elhelyezkedé—

sének sajátosságait s az egyes vármegyék községeinek belső és külső részein települt, valamint egész népességének számszerű sú—

lyát az erről rajzolt térkép elég-gé jól feltün- teti. Persze a városi, ipari települések za—

varó hatásának kiküszöbölése nélkül; csu—

pán Budapestet és 21 szomszédos települé—

sét ábrázolja a térkép az előadottak értel- mében két egymásba illesztett körrel külön, az országhatárokon kívül; ezáltal Pest

(6)

1049 — , ml 932 megy e adatainak a nagybudapesti telepü—

lések nélküli helyesebb feltüntetésére nyilt ' mód. Néhány esetben (pl. Győrött és Mis- kolcon) az iparforgalmi gócpont és a vár—

megye eltérő külterületi jellegét a megye körébe helyezett külön kör szemlélteti.

Ha csak a külterületi népesség kör-cikkeit te!

kintjük át, városaink közül Kecskemétnek ezidő—

szerint az 50%-on is túlcsapó (56'2%-03) tanyai hányadosa, továbbá a debreceni s az egyharmadot szintén meghaladó hódmezövásárhelyi, valamint szegedi körcikk látszik a legfeltűnőbbnek. Az el- lenkező végleten Győr és Miskolc áll lakosságának nagy tömörségével. Sopron várost viszont csak bányatelepe (Brennbergbánya) és fegyintézete (Kő- hídtelep) _— tehát két különleges, lakóhely — segí- tette hozzá 9'6%-os hányadosához. A megyék kö—

zül aránylag a legvértelenebb szórványokra ott akadunk, ahol az apró község a domináló telepü- lésforma: Abaújban, ahol a községek átlagOS lélek- száma esupán 663, a külterületi hányados is csak a megyei minimumot: 4'8%—ot éri el; a tíz százalék alatt marad még a Hanság és a nagybirtok által jellemzett Sopron megyében, melynek ősi falusi településeit a sok hadi villongás is sokkal inkább megkímélte, mint a törökvész sújtotta alföldi tör- ' vényhatóságokét, végül Vas megyében. Keleten Szatmár és Bihar megye viszonylag enyhébb kül- területi színezete szinte kivétel a nagyobb külterületi embertömeget és arányt feltüntető többi törvény—

hatósági adat között; a kulminációt a Duna-Tisza közének a Tisza felé eső részein s ahhoz csatla- kozóan az Alsótiszántúlon, egyik nyúlványát Fejér és Somogy megyében látjuk. Érdemes azokat a megyéket egyenkint is megnevezni, amelyekben a külterületi lélekszámhányados az országos átlag fölött van, tehát ahol legalább minden ötödik la—

kos nem magában a községben él. Ezek: Csongrád (47-0%), Békés (34—9%t, .lász-Nk.-Szolnok (29470), Csanád (27'9%), Bács-Bodrog (2t7'6%), Szabolcs (24'7%), Somogy (21'7%) és a közelebbi főváros- környék nélkül a rangsorban jóval elöbbre beéke- lödő Pest (21'3%, a 21 szomszédos község nélkül 28*6%). Már Komárom és Esztergom k. e. e. megyék 22'7%-os arányának, valamint Borsod s Gömör és Kishont és Baranya megyék külterületi hányadosai—

nak létrejötte ,a magyar föld belső kincseinek lelő- helyein nagyranőtt bánya— és ipartelepülések fejlő- désére vezethető vissza. (Az adatokat ]. az 1, sz.

táblán.)

Adatainknak közigazgatási alapon való további csoportosításából szembeötlik hogy a megyei városok a városiasság szinte magasabb fokán állanak, mint törvényható- sági joggal felruházott városaink; az ide- tartozó nagylétszámú külvárosias települé- sek zárt belterületi jellegének is jókora

része van abban hogy a külterületen élő lakosság hányadosa a megyei városokban csak 17 l%. úgyhogy a városok két cso—

portjának együttes arányszáma 23 97-ra enyhül. Érdekes még a járásokban 208 százaléknyi arányszámnak a tízezren felüli és aluli községekre bontása: a mammut—

falvak speciális jellegzetességét a tanyai la—

kosság 27 6%——os aránya eléggéÁjól érzékel—

teti, míg a tízezres határon alul 196%-r-a rúg a külterület népességi arányszáma.

Amit a törvényhatósági térkép csak dur- vább vonásokkal rögzíthet meg, azt a való—

sághoz közelebb álló, tisztább színekkel áb- rázolja a városok mindkét csoportját is fel- tüntető járási kartogramm.

Második térképünk szerint a vidékek,

amelyeken a külterületi népesség hányadosa magas, eléggé zárt tájakat, egymás—hoz tapadó járá—

azok

sokat ölelnek fel s a határvonal meglehetősen éles a nagyobb és kisebb külterületi népességgel bíró vármegyék közt. A Dráva mellől, a somogyi majo- roktól kezdve sötétedő sáv húzódik fel a Duna fejérmeg yei szakasza felé, ahol a sárbogárdi járás tanyai településeinek 45 9%- os arányszáma emel—

kedik ki a legjobban. Természetesen lényegesen nagyobb a súlya a külterületi hányadosnak a Tisza középső szakaszánál és pedig a folyó mindkét part- ján, ahol a tanyavilág sűrűbb lakóhelycsomóit egybeolvadó zárt, sötét folt jelképezi, melyet csak itt—ott tarkít egy—egy ritkásabb színfolt. A maxi- mumot: a külterületi lakók abszolút többségét a csongrádi (62'2—%), mindszenti (59'8%), kiskun- félegyházi (58'8%),járásokiban észleljük. Ide csat—

lakozik Keeskemét tj. városon (56'2l%) kivül főleg Kiskunhalas (52—'4%l és Kiskunfélegyháza (46996) megyei város is. Debrecenben és a nyírségi tanya—

bokrok tájékán a térkép ismét sötétebb színfolto- kat tüntet fel. Persze a sötét tónus még nem jelent egyben nagyobb népsűrűséget is, hiszen a tanyai települések tudvalévőleg általában lazán, ritkásan lepik el az alföldi városok és községek óriáshatá- rát. Nagyobb sürüsödést, tömörebb felhalmozódást tulajdonképen legfeljebb a szénvide'keken találunk..

A minimális külterületi hányadosokon szintén ér—

demes végigpillantani: 'ezek Budapest környékén, ahol néhány egészen belterületi, jórészt be is épült előváros (Kispest, Pestszenterzsébet teljesen kül- terület nélkül) helyezkedik el és a kisközségek vi—

dékén a leggyakoribbak. '

Régi tapasztalat, hogy a külterületi le'—

lekszámarány és a községek területi és né- pességi nagysága közt a legszorosabb az összefüggés. Ezért az egyes községtelepülé- sek elhelyezkedését és főleg egymástól való távolságát ábrázoló, a Szemle 1932. évi

(7)

12. szám. — 1050 —— 1932 1. A mai Magyarország külterületi főadatai 1930-ban.

Principales données sur les territoires emtérieurs dans la. Hongrie actueIle, 1930.

? *? tos Külterületi lakos A .. .. . ,

% § § § % % Habítants des territoi- Kulteruletl tetelek

; É'É § gu § yes Miénmrs 2, Territoires extérieurs

gs 3 75 § ; ——

.. ... ? go ""—§ _ e, ___ , : E,, É l

i .űE ...% $$$ es Efrü

' 3 PM e ; %SN §?! asse

láe 31—i eo efa—t eg' $$$

Országrész, törvényhatóság be § § § w § % 1 33 391 345553 13

35 '"; es fos—'a. es. %% ;

Parlies du pays, comitats et % 8 2 § § § ág §,§ szám ; u .ox 33 §

z'ílles autonomes _sz%% E §_{_;} _wg _§9— E 33§_... _§; szerint 33 3 25.53. §_{w£N_bD§*_} "_:

]:53 ÉS :: ._. §É_§ nombre $i§ 3"$§: § 8 § §

..,3 es 3—3 21.93; apa—Egan; 8 . .o .. ! !

'.EPM En 3 M *E3tx _;1gEngc C "I' [ l ! § ,:

es eli es geg. ? 53225 .l. 8 s § . %

% Eg 1§2§§§ 125239. ÉL—l- "

ef, (Ez 4; ?. :: : 3-5 !, És: %. 33? s: lakossal — habitants %

k !

1 1121314 [ 5 l] e 1718119110111112113114135':

Dunántúl — Transdanubie

Baranya vmf) . 311 216 249.997 20652 39.262 15'7 19'0 158 122 64 28 7 3 382

Pécs ljv. 4) 1 1 61.663 61.663 11.644 18'9 18'9 4 11 14 5 3 1 38

Fehér vm. . 102 85 230469 212.927 68.105 29'5 320 60 174 147 88 10 — 479

Székesfehérvár tjv 1 1 40.714 40.714 7.423 18'2 18'2 — 3 — 7 3 2 15

Győr, Moson és Pozsony vm. 108 79 154587 134.953 24.675 160 18'3 53 88 59 23 3 —— 226

Győr ljv. . . 1 1 50.881 50.881 995 21) 20 —— —— 1 3 —- —— 4

Komárom és Eszteigom vm. 69 53 179121 163.696 40.604 22'7 24—8 28 70 38 24 4 4 168

Somogy vm . . . . . . . . 310 1262 385.635 361.137 83.711 21'7 23'2 172 320 216 85 3 -— 796

Sopron vm. . . . . . . . . . , 117 61 143366 105872 8303 5'8 78 50 35 21 5 —— — 111

Sopron tjv. 1 1 35.895 35.895 3.454 9'6 9'6 2 6 2 -— — 2 12

Tolna vm. 118 96 269194 244.824 48.960 182 200 69 126 94 68 5 1 363

Vas vm. . 286 153 275021 206.062 21.936 80 10'6 117 103 46 11 1 — 278

Veszprém vm. . 179 133 243700 217.023 37.052 15'2 17'1 122 129 85 35 4 —— 375

Zala vm, . 397 268 365266 305.692 49.661 ]3'6 16-2 174 182 122 36 7 —— 521

Összesen —— Total 2.001 1.410 2,685.50912,347.859 445.785§ 16'6 19'0 1.009 1.369 909 418 50 13 3.768 Alföld _ Grande Plaine

Bács-Bodrog vm. . 26 26 103.468 109.468 30.262 276 276 5 19 30 30 12 5 101

Baja ljv. 1 1 27.935 27.935 2.565 92 9'2 1 — 1 3 2 — 7

Békés vm. 30 30 330656 330656 115540 34'9 34'9 33 131 127 126 30 18 465

Bihar vm. . 61 58 176002 173.054 27.295 15'5 15'8 40 82 57 39 1 1 220!

Csanád, Arad és Torontál vm l 42 37 174318 169.371 48.645 279 287 18 69 64 57 18 4 230

Csongrád vm . 1 18 18 148.529 148.529 69.822 47'0 470 16 86 44 71 36 9 212

Hódmezővásárhely tjv. 1 1 60.842 60.342 23.559 390 390 2 9 22 38 10 I 82

Szeged tjv. . 1 1 135071 135071 45.450 33'6 33'6 —- —- - —— — 16 16

Hajdu vm. 19 19 178523 178.523 31.877 179 179 14 57 48 39 6 3 167

Debrecen tív. . 1 1 117275 117.275 50.441 43'0 430 2 6 22 17 15 15 77

Jász Nagykun-Szolnok vm. . . 53 52 412509 410.813 121.174 29'4 2.9'5 42 208 158 117 36 15 576 Pest Pilis Solt- Kiskun vm. . . . . 230 192 1,366.089 1,068.452 290 620 21'3 272 137 334 315 238 106 47 1.177 Budapest székesfőváros . . , 1 1 UDS-184 1,006—184 292150 29'0 29'0 — — — — 2 12 14

Kecskemét tjv. . 1 1 79.467 79.467 44.679 56-2 56'2 —— 3 8 6 18 18 48

Szabolcs és Ung vm 134 121 394924 383.737 97.224 24'7 25'3 94 268 229 96 15 4 706

Szatmár, Ugocsa és Bereg vm. 114 86 149642 131.l25 17.538 11"? 13'4 67 64 38 17 1 —— 187 Összesen —— Total 733 645 4,866.934I 4,530.002 1,308.74l 25'!) 28'9 471 1.286 1.158 894 308 168 4.285

Észak —— Nord _

Abaúj Torna vm. 138 52 91.428, 50.776 4.404 4'8 87 42 29 9 —— —— — 80

Be] sod Gömör és Kishont vm 198 145 296721 200.648 48.480 16'3 18'6 102 104 52 23 7 7 295

Miskolc tjv. . . . 1 1 61.559 61.55 1.527 2'5 235 9 8 1 2 — -— 20l

Heves vm , 115 101 316929 29674 37.816 H'!) 12"? 73 111 61 45 8 —— 298

(Nógrád és Hont vm. . . . . 155 128 222921 202.041 31.585 14'2 156 68 135 60 23 6 — 292

Zemplén vm. . . . . . . . . 76 54 146318 133092 18.659 128 140 38 70 43 21 1 — 173

Összesen _— Total 683! 4811,135.87611,004.856 142471 125 14-21! 332 457 226 114 22 71.158

Magyarország összesen

——- Hongrie entiére . . 3.417 2.536 S,688.319 7,882.717 159699? 21'8 241 1.812 8.112 2.293 1.426 380 188 9.211 Magyarország Budapest né1kü1

Hongrie non compris Budapest 3.416 2.535 7,682.135 6,876.533I 1,604.847_ 209 232? i1.812l3.112 2.293t1.426 378 176 9.197

1) Csak a legalább 10 főt számláló külterülettel biró községek. — Seulcmmt les communes dont le territoire extérieur compte au moins 10 habttants. — 2) Csak a legalább 10 főt számláló külterület- tel biró községek külterületi népességének száma ill. %e. — Les wombres et les pourcentages ne se mp—

portent gu_ci la population. des territoires emte'rieurs communaum comptant au moins 10 habitants. — 3) Vin.—

Comitat 4*) 'l'jv. : Ville autonome.

januári számábanl) megjelent térképet is ér— A két statisztikai térkép párhuzamOS'vizs—

kartogrammal. gálata valóban * erőteljesen kidomborodó demes összevetni a járási

*) A 14. és 15. lap között.

ösSzefüggéseket mutat, már amennyiben egyéb tényezők, p'l; kedvezőtlen birtokmeg-

(8)

: _ W! surun-w nu "ubul"!

MS! a. 1932

Al1930.EVI N

'

A KUlTERUlETl NEPESSÉG '

' ' '

ARANY

EPSZÁMLÁLÁS

PROPOIUIONPAR MNDISSEMMDEU POPUWION DESTERRI'NIRES

SZAMA JARASONKINT

ADATAI AlARlÁN.

0-5 5-10 10-15 a Z o

a

z S z ..a e 0

m

9 .0 9 0 _

(9)

' n.u-...

I.u.—5093.

5-10 10-15 1520 20-25 25-30 30—35 35-

SUR [ES TERRITOIRES EXTERIEURS "1930

'

PROPOR'NONPAR ARRONDISSEMMDES IllETTRIS BE PLUS III 6 "'S

A ummaumma JÁnÁsouri 19301m.

A 6 EVESNEL IDOSEBB ANAlFABETAK ARANYSZAMA

' ' ^[ '

(10)

12. szám.

oszlás (nagybirtok), településre alkalmatlan

hegyvidék, mocsaras, szikes földek, ártér stb. ellentétes befolyást nem gyakorolnak a telepedési mozgalomra. Jellemző pl. a kap- csolat a törpeközségek apró foltjaival sűrűn telehintett nyugati határszél, valamint az északkeleti és bihari _— hasonlóképen határ- menti terület —— kisközségi jellege s a kül- területi szórványok csekély jelentösége kö- zött. Természetesen határozott törvényszerű- ségről nem lehet szó, hisz egyéb okok (ter—

mészeti kincsek stb.) a bel- és a külterü- leten egyaránt nagyobb sürüsödést idéz—

hettek elő.

A külterületi probléma súlyának, jelen- tőségének felmérése során még egy módon kísérelhetjük meg, hogy a kérdés magvá- hoz közelebb férkőzzünk. Valamivel magasabb és talán —— ha nem is az összeség, hanem a helyileg érdekelt községtelepülé- sek szempontjából —— helyesebb százalé- kokat akkor kapunk, ha csupán azok- nak a községeknek adatait vesszük szem—

ügyre, amelyeknek külterületük, szétszór—

tan élő népességük van. Megcsonkito—tt ha—

zánk 3.417 városi és községi közigazgatási

egysége közül a háromnegyedrésznek (74'6

%—nak), 2.536 községnek van legalább tíz- fönyi külterülete. Csupán a külterülettel biró községek népességéhez viszonyítva a szétszórtan települt lakosság aránya a 21'8

% -os nyers országos koefficiensröl 24'1 %-ra

(Budapest nélkül 23'3%—ra) duzzad meg.

Az alföldi viszonyokra igen jellemző, hogy

négy megyében (Bács—Bodrog, Békés, Csong-

rád, Hajdu vm.) egy község sincs külterü- leti népesség nélkül s Jász-Nagykun-Szol- nok területén is csak egy ilyen községet találunk. A népességi arányszámok termé—

szetesen azokban a t-örvényhatóságokban

tolódnak el a legjobban (l. az 1. számú

táblát), ahol a lazább települések népes—

sége aránylag kevés község között oszlik meg, így Baranya, Zala, Abaúj-Torna és Pest vármegyében. Utóbbiban 21'3 % -ról 27'2%—ra nő meg (Budapest környékét is ideértve) a külterületi hányados.

Tudvalévő, hogy élénkebb kirajzás, a kültelek benépesülése észszerüen csak ott indulhat meg, ahol nagyobb lélekszám mellett a távolság a község és a megművelendö terület között oly nagy, hogy a munka túl—

ságos idöveszteséggel jár, ahol tehát a ter- jeszkedéshez szükséges tér is rendelkezésre áll, mint az Alföld két-három emberöltővel

1) Utólagos megállapítás szerint a valóságban ennek az egy községnek is van külterülete.

—— 1051 — 1932

ezelőtt még parlagon heverő részein. Erre már az átlagos lélekszámadatok és a kül- területi hányadosok törvényhatósági csok—

portok szerinti tanulmányozása is reámutat:

A vármegyék száma, amelyekben a kül—

területen élő népesség arányai)

A községek átlagos 0—10 10—20 20—30 30——

lélekszámal) s z á z a 1 é k

— 1.000 2 2 —— ——

1.000— 2.000 1 6 1 ——

2.000— 4000 — 3 3 1

4.000— —— 1 2 3

1) A m. városok nélkül.

Sokkal szembeszököbb az Összefüggés járási adataink szerint a községhatár nagy—

sága és a külterületi népesség aránya között:

A járások száma, amelyekben a kü területen élő népesség aránya

A községek átlagos 0—10 10—20 20—30 30—

területe (hektár) s z a z a 1 é k

—— 2.000 24 26 7 —

2.000— 4000 9 20 13 3

4.000— 7.000 1 7 10 12

7.000—10.000 — 1 2 5

10.000— —— l 2 8

Hogy a külterületi válaszvonal egy-egy nagyobb néptömörülés lakosságát mint bontja szét valóban agglomerált és szétszór—

tan lakó népességre, ennek kutatása föleg hazánkban fontos, ahol a tanyai települé- sek az alföldi városok életében is rendkívül nagy szerepet játszanak. Jellemző erre.

hogy a 111 tízezernél népesebb város és község csaknem 37 milliónyi lélekszámá- ból a külterület lakóinak kilencszázezres számát levonva, a tízezer főt meghaladó néptömörüléseknek az országos lélekszám- hoz viszonyított népességi hányadosa 42'5

%—ról 31'9%-ra hanyatlik le. A külterület

lélekszámának levonása után 36 tízezren felüli város és község a tízezren aluli tömö—

rülések közé csúszik vissza. Szeged és Deb- recen például a túloldali grafikon szerint jóval a százezres határvonal alá esik vissza a külterület lehasítása után s egyedül a bel—

területi lélekszám alapján Pestszenterzsébe- tet illeti meg a harmadik hely, míg Kecske—

mét a 4. helyről a lő.-re, közvetlenül Szom- bathely mögé zuhan vissza. Bár az ilyen számítások több (közigazgatási stb.) szem- pontból nem teljesen kifogástalanok, mégis érdekes a népesség 1920. évi foglalkozási megoszlása alapján azt is vizsgálat tárgyává tenni, vajjon a valóban városiasatömörülé—

sek és az agrártelepülesek külterület dolgá—

ban hogyan állanak? 2. sz. táblánk ugyanis arra mutat, hogy a városi élet valódi gócü—k