932
E mutatók kiszámítása az 1975. és 1976. évi adatok alapján előrelépést jelentett a beru- házások tényleges hatékonyságának vizsgá-
latában.
A megtérülési idő vizsgálatánál abból a feltevésből indultak ki. hogy a beruházási költségek megtérülését nem a beruházás tényleges befejezésétől kell számítani. hanem a vizsgálatnál figyelembe kell venni az egyes részek üzembe helyezését, s az ezáltal belépő kapacitásokat is. Ebből következik. hogy e mutató kiszámításához először meg kell ha- tározni az üzembe helyezés átlagos időpont- ját. (Ezt úgy határozzák meg, hogy az egyes részek üzembe helyezésének ráfordításait szorozzák a megfelelő évek számával. s oszt- ják az összes ráfordítással.) Az átlagos üzem- be helyezési időt kivonják abból az időtar—
tamból. amelynek végére a beruházási ki—
adások az új vállalat eredményei alapján megtérülnek.
Az építkezés gyorsaságát jellemző muta- tót eddig szintén a beruházás tényleges be-_
fejezési időpontjáig vizsgálták, s úgy tekin- tették. hogy a pénzforrások addig befeje- zetlen állományban vannak. Az új számítási módszer szerint az egyes évek ráfordításait az üzembe helyezés átlagos időpontjához megállapított koefficiensekkel szorozzák.
1977-től az építkezés gyorsaságára egysze- rűbb mutatót számítanak:
Lsz: Tsz _M Asz
ahol:
752 — a beruházás meokezdésétől az üzembe he- lyezés átlagos időpontjáig eltelt idő, Asz —— a beruházás megkezdésétől a beruházás át—
lagos megvalosrtasr ldőpantjáig eltelt idő.
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ
A meglevő vállalatok bővítésénél. rekonst- rukciójánál a hatékonyságnak a korábban használt módszer alapján történő vizsgálata lényegesen bonyolultabb lenne. Ezeknél a beruházásoknál egyszerűbb módszerekkel ún.
pótlási koefficiensek előzetes meghatározásá- val közelítik meg a különféle mutatókat. A pótlási koefficiens az évi nyereségnövekedés összegéből azt a részt mutatja. amely 'a megvalósult beruházás összegére jut.
Az iparvállalatok bővítésének és rekonst- rukciójának gazdasági értékelését le lehet vezetni a termelés és a nyereség növekedése alapján is. Ez a mutató nem kizárólag a be- ruházás eredményességét mutatja, mivel ab- ban szerepet játszik a meglevő termelő ál- lóalapok kihasználási foka is.
A szerző szerint a jelenlegi mutatók között egyetlen sincs. amely a gazdasági hatékony- ságnak teljes jellemzését adná, s ennek két
alapvető okát ismerteti.
Az egyik az. hogy a beruházások haté—
konysága és a termelő állóalapok kihasználá- sának hatékonysága nem különíthető el, mi- vel népgazdasági szempontból a megtérülé- si időn túli hatékonyság sem közömbös.
A másik ok, hogy a megvalósítandó beru—
házás célja a bővített újratermelés. az anya- gi jólét növelése s nem a megtérülési idő
csökkentése.
A szerző példaként említi, hogy 100—150 évvel ezelőtt a beruházások sokkal gyorsab- ban megtérültek, mivel az alacsony műszaki színvonal miatt akkor nagyobb volt az élő- munka-ráfordítás. Napjainkban az atomerő- művek és vízi erőművek hosszabb ideig épül—
nek, gazdaságosságuk mégsem vitatható.
(ism.: Molnár Lajosné)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA
EJDEL'MAN, M.:
A TARSADALOMSTATISZTIKA ÁLTALÁNOS MUTATÓI
(Ob obobscsajuscsih pokazatel'jah szocial'noj szta- tísztiki.) -— Vesztnik Sztatisztiki. 1977. 12. sz. 25—33.
p.
Az utóbbi években a Szovjetunióban és a többi szocialista országban nagy figyelmet fordítanak olyan mutatószám—rendszer kidol- gozására. amely a társadalmi életfeltételeket komplexen jellemzi a társadalmi fejlődés konkrét körülményeit figyelembe véve. E tö—
rekvések azonban csak az utóbbi időben kap- ; tak nagyobb lendületet. A társadalomstatisz—
tikai mutatószám—rendszer kidolgozásával kapcsolatos kérdések megvitatása csupán négy évvel ezelőtt kezdődött meg a KGST Statisztikai Állandó Bizottsága keretén belül.
lgy e kérdések először 1974-ben, Budapesten
kerültek megvitatásra a KGST-tagországok.
valamint Jugoszlávia és Finnország szakér- tőinek részvételével megrendezett tudomá-
nyos szemináriumon.
A kérdéskör iránt megnyilvánuló fokozódó érdeklődés eredményeként. 1976 második fe—
lében a Szovjetunió Központi Statisztikai Hi- vatala önálló osztályt létesített a társadalom-
statisztikai feladatok ellátására.
Ennek kapcsán meg kell jegyezni. hogy az állami statisztikai szerveknél nem teljesen új feladat a társadalmi jelenségek statisztikai megfigyelése. A társadalomstatisztika önálló területként való különválasztását elsősorban az indokolta. hogy a társadalmi folyamatok elemzésében újszerű megközelítési módsze—
rek váltak szükségessé. Ennek megfelelően egységes rendszerbe kell foglalni a társada—
lomstatisztika azon területeit, amelyeket ko-
STATISZTIKAI IRODALM! FIGYELÖ
933 rábban egymástól viszonylag elszigetelten
vizsgáltak. Ily módon nagyobb lehetőség nyi- lik a társadalmi fejlődés tendenciáinak és törvényszerűségeinek alaposabb feltárására.
A társadalomstatisztika már korábban is rendelkezett meghatározott adatbázissal. Igy többek között az évenként összeállított nép—
gazdasági mérleg is tartalmaz olyan mutató- kat, amelyek a társadalomstatisztika megfi—
gyelési körébe tartoznak. Itt olyan mutatók jönnek számításba, mint a fogyasztás, a nemzeti jövedelem végső felhasználása, a lakosság reáljövedelme. vagyoni helyzete tu- lajdonformák. illetve társadalmi csoportok szerint és más ezekhez hasonló mutatók.
A társadalmi életfeltételek jellemzése azon—
ban távolról sem lenne teljes. ha nem ven- nénk be a szolgáltatásokkal kapcsolatos mu- tatókat. (E mutatók az oktatásról, a kultúrá- ról, az egészségügyről, a lakásellátottságról, a lakossági kommunális szolgáltatásokról. il- letve más alapvető fontosságú területekről adnak jellemző képet.) A szerző hangsúlyoz- za, hogy a szocialista társadalomban a szol- gáltatások fejlesztése azért is fontos, mert azok nagymértékben hozzájárulnak a fizikai és a szellemi munka, valamint a falu és a város közötti lényeges különbségek felszámo- lásához. Ennek következtében a szolgáltató- sokra vonatkozó mutatók kiemelkedő helyet foglalnak el a társadalomstatisztika mutató- szám-rendszerében. E területen azonban alapvető probléma, hogy a korábbiakban a szolgáltatások mutatói között túlnyomórészt a naturális mutatók szerepeltek. A jövőben inkább az értékben kifejezett mutatókra lesz szükség, és nemcsak az egész lakosságra vo—
natkozóan, hanem társadalmi csoportonként, sőt azonos társadalmi csoporton belül jöve- delmi kategóriák szerint is. E mutatóknak tükrözniük kell továbbá, hogy a szolgáltatá- sok fejlődése hogyan alakul az ország kü- lönböző területein. A folyamatok alakulásá—
nak részletesebb érzékeltetése érdekében szükséges, hogy a szolgáltatások értékét fo- lyó áron és összehasonlító áron is számba vegyék.
A társadalomstatisztikai mutatószám-rend—
szernek tartalmazni kell olyan mutatókat is, amelyek a pénzbeli jövedelmeken kivül a kedvezményekről, az ingyenes juttatások nagyságáról adnak számot. E mutatókat is társadalmi csoportok, illetve településtípusok szerinti bontásban kell kimutatni.
A társadalomstatisztikai mutatószám-rend- szeren belül különösen nagy problémát je- lent azoknak a mutatóknak a kidolgozása, a- melyek a népesség kulturális és képzettségi szintjét, egészségi állapotát. az orvosi szol- gáltatások színvonalát, a munka- és a sza- badidő körülményeit jellemzik, mivel e te- rületekről viszonylag kevés adat áll rendel- kezésre.
További feladat a különböző mutatók kö- zötti összefüggések meghatározása. Ezek alapján nagyobb lehetőség lesz arra, hogy a társadalmi folyamatok és jelenségek elemzéséhez szükséges csoportosításokat és osztályozási kategóriákat kidolgozzák.
(Ism.: Harcsa István)
PAMPEL, F. C. — LAND. K. C. —- FELSON, M.:
AZ EGYESULT ÁLLAMOK
FOGLALKOZÁSI SZERKEZETENEK VÁLTOZÁSAIT LEIRÓ MODELL
(A social indicator model of changes in the oc- cupational structure of the United States: 1947—1974.)
— American Sociological Review. 1977. 6. sz. 951—964.
p.
A szerzők tíz egyenletből álló dinamikus makromodellt írnak le. amelyben a változók a munkaerő különböző társadalmi jelzőszá- mai. A modell azért dinamikus jellegű, mert a függő változók differenciáit tartalmazza.
Mivel a foglalkozási struktúra változására vonatkozó elméletük nem tételez fel szimul- tán kölcsönkapcsolatokat az endogén vál- tozók között, a modell rekurzív jellegű. Az 1947 és 1972 közötti idősorok alapján be—
csülték a szerzők a modell paramétereit, majd az így kapott modellel ex post előre- becsléseket készítettek az 1973. és az 1974.
évre.
A modell alapját képező elmélet abból in—
dul ki, hogy technológiai, gazdasági és institucionális erők határozzák meg a foglal- kozási struktúra változásait. A szerzők fel- tételezik, hogy
.
1. a munkaerőnek népgazdasági szektorok közötti megoszlása a szektorok termékei iránti kereslettől és az egyes szektorok munkatermelékenységének ala- _ kulásától függ;
2. a munkaerő szektorok szerinti megoszlása befo- lyásolja a munkakörök bürokratizáltságának fokát:
3. a munkaerő szektorok szerinti megoszlása és (:
munkakörök bürokratizáltsógának foka meghatározza a különböző foglalkozások és munkakörök átlagos
státusát és státusszintjeinek szóródását.
Az utóbbi fogalom magyarázatot igényel.
Az Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala minden egyéni foglalkozási csoport számára státusíndexet számított oly módon, hogy az 1950. évi népszámlálás alkalmával megálla- pított adatok szerint súlyozta az adott fog- lalkozási csoportba tartozó férfiak átlagos iskolai végzettségét és átlagos jövedelmét.
Minél nagyobb volt a jövedelem, és minél magasabb volt az iskolai végzettség, annál magasabb pontszámot kapott a kérdéses foglalkozási csoport.
Az első három egyenlet (: munkaerőnek a primer (mezőgazdaság). a szekunder (ipar) és a tercier (egyéb ágak) szektorok közötti
megoszlását magyarázza meg. A mezőgaz—
daságban foglalkoztatottak számának egyen-
