A statisztikai tevékenység szervezésének néhány kérdése

(1)

A STATISZTIKAI TEVÉKENYSÉG SZERVEZÉSÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE

BOTKA ZOLTÁN

A statisztikai tevékenység gyakorlati megvalósítását szolgáló nemzeti statisztikai rendszerek az egész világon jelentős átalakuláson mennek keresztül. Az átala- kulás, a gyors ütemű fejlődés oka általában azonos. nevezetesen az, hogy a maga—

sabb szinvonalú, tudományos vizsgálati módszerek elterjedéséből következően ug- rásszerűen megnövekedett a statisztika különféle célokra való felhasználása iránti igény, illetve megfordítva: a fokozódó igények újabb és újabb vizsgálati módszerek kidolgozását és alkalmazását teszik szükségessé a statisztikában. Mindemellett bir- tokába jutottunk azoknak a technikai eszközöknek is, amelyek számos, korábban (elháríthatatlannak tűnő feldolgozási—elemzési akadályt elhárították. Mégis, a csaknem mindenütt fellelhető azonosságok ellenére az egyes országokban kiala- kult tényleges rendszerek és az ezek alapján megfogalmazott fejlesztési célkitűzé- sek a különféle nemzeti rendszerekben sokszor alapvetően eltérnek egymástól.

Akár a statisztikai rendszerek jelenlegi helyzetét, akár a továbbfejlesztésükre tett kísérleteket vizsgáljuk, azt tapasztalhatjuk, hogy szinte ahány ország. annyiféle megoldás létezik (természetesen nagyon sok közös. alapvető vonással), és követke- zésképpen a továbbfejlesztési tervek is különböző célokat szolgálnak.

Egyes országokban a statisztikai tevékenység központosítására tesznek lépése- ket. másutt — ezzel ellentétben -— a munkamegosztás mellett foglalnak állást. Van- nak országok. ahol az elemző tevékenység, az adatok közgazdasági értékelése, sőt esetenként előrejelzések készítése is természetes munkafolyamattá válik a statisztikai szervezetben, más országokban továbbra is az adatgyűjtő, -feldolgozó és adatközlő

funkció áll előtérben. Vannak országok, ahol a statisztikával szemben jelentkező,

fokozódó igények kielégítése érdekében -— a rendelkezésre álló technikai eszközökre támaszkodva —- a statisztikai folyamatok (munkafázisok) elkülönítésében, másutt ezek szoros összekapcsolásában keresik a megoldást stb.

A nemzetközi példák és tapasztalatok hasznos útmutatást nyújtanak, de ért- hetően nem adhatnak egyértelmű eligazítást az egyes országok problémáira, fej- lesztési célkitűzéseik megfogalmazására. A nemzeti sajátosságok, mint például az ország társadalmi berendezkedése. gazdasági és kulturális szinvonala. nagymérték- ben meghatározzák a statisztikai szolgálat munkáját, más és más problémákat he—

lyezve a statisztikai munka homlokterébe.

Mindezek mellett azonban általános jelenség. hogy az információk iránti igény

(beleértve a statisztikai adatok iránti igényeket is) állandóan növekszik. Ez pedig

az egyes országok információ-rendszereinek szervezésében gyökeres, nagy jelentő-

ségű változtatásokat tesz szükségessé.

(2)

56 BOTKA ZOLTÁM

Közismert, hogy egy—egy országban több információ-rendszer működik, amelyek

összessége felfogható népgazdasági információ—rendszerként. Az egyes információ- rendszerek a népgazdasági információ-rendszer alrendszereinek tekinthetők. Ezek

funkcionális (statisztikai, tervezési, pénzügyi stb.), ágazati (ipari, mezőgazdasági,,

egészségügyi, oktatási stb.), vagy területi alrendszerek lehetnek.

Az állandóan fejlődő irányítási módszerek, a gazdaság és a társadalom egyre összetettebbé váló és egyre bonyolultabb szerkezete ma már szélesebb körű át- tekintést követelnek, mint korábban. Ezt az elkülönült információ—rendszerek a jö—

vőben nem biztosíthatják. Ezért tudomásul kell venni azt a tényt, hogy megkezdő- dött. vagy egyes országokban hamarosan megkezdődik az információ-rendszerek integrációjánakfolyamata. Elkerülhetetlen, hogy a népgazdaságban működő kü- lönféle információs alrendszerek összehangolt, egységes, integrált információ-rendszert képezzenek, mert ellenkező esetben, ha az adatgyűjtést, adatfeldolgozást.

elemzést és tájékoztatást végző különféle szervek munkája nem koordinált, párhu—

zamos adatgyűjtések és adatfeldolgozások, fogalmi, értelmezésbeli és módszerbeli

eltérések keletkezhetnek, ami mind az adatszolgáltató és adatgyűjtő szerveknél,

mind a felhasználóknál zavarokat okozhat.

Mindezek fokozott felelősséget rónak a statisztikai szervekre akkor, amikor az

statisztikai tevékenységeket, az adatgyűjtést, az adatok feldolgozását és tárolását,, valamint a tájékoztatást megszervezik.

Előre kell bocsátani azt a triviális megállapítást, hogy a statisztikai hivataloki

legfontosabb feladata nem az adatok gyűjtése, hanem a statisztikai információk szolgáltatása. Mint ahogyan a cukorgyáraknak sem az a dolguk, hogy cukorrépát

vásároljanak, hanem az. hogy ellássák cukorral a fogyasztókat. Mégis, az adat-

gyűjtések megszervezését és lebonyolítását méltán tekinthetjük a statisztikai munka

egyik legfontosabb fázisának, ugyanis az, hogy tevékenységünknek ezen a terüle—-

tén hogyan járunk el, igen nagy mértékben befolyásolja, sőt esetenként meghatá-

rozza egész munkánk minőségét, gazdaságosságát és hatékonyságát. Nem véletlen, hogy a Nemzetközi Statisztikai Intézet (lSl) egy olyan nemzetközi szervezetet ho-

zott létre, amely az adatfelvételekkel, felmérésekkel foglalkozó statisztikusokat tö—

möríti (International Association of Survey Statisticians). A társaság fő célja többek között a statisztikai adatgyűjtések és felvételek elméletének és gyakorlatának tanul-

mányozása és fejlesztése.

A felvetett problémák elmélyült, tudományos igényű vizsgálatára és az e téren szerzett nemzetközi tapasztalatok rendszeres cseréjére annál is inkább szükség van,i mert a valóban egzakt tudományosságra igényt tartó közgazdaságtudomány ma már nem érheti be a gazdasági élet valós folyamatait ábrázoló számszerűségekkel, ada-4

tokkal, hanem a jelenségek okainak és összefüggéseinek magyarázatára keresnie—

kell a minőségileg új tényezők kvantifikációs módszereit is. A hagyományosan ki—

alakult adatáramlások és adatközlések gyakran nem azt az információt nyújtják,, amit a racionális gazdaság—, illetve társadalomirányítás igényel.

De milyen adatok, információk szolgáltatását igénylik a statisztikótól a gazda-.

ságirányítás szervei, a társadalomtudományok vagy a természettudományok? Erre rendkívül nehéz válaszolni. mert az igények egy része megfogalmazott, konkrét igény, másik —— talán nagyobbik — része azonban nem az. És az sem bizonyos, hogy

a konkrétan meghatározott kívánságok valóban a legfontosabb, a jelehségek he—

lyes megítélését leginkább elősegítő információkat igényelik a statisztikától.

(3)

A STATISZTIKA! TEVÉKENYSÉG 57

A statisztikának tehát nagyon fontos feladata, hogy az igények elébe menjen, olyan adattárakat, elemző tanulmányokat tegyen közzé, amelyek reflektorfénybe helyeznek egyes olyan jelenségeket, amelyek megfigyelését az illetékesek talán csak akkor kérnék, amikor a problémák már ,,kézzelfoghatók".

lly módon azonban felmerülhet az igény. hogy a statisztikai megfigyelések ter- jedjenek ki a valóság egészére, a társadalmi—gazdasági élet valamennyi jelensé- gére. A statisztika tehát rendszeresen, viszonylag sűrűn szolgáltasson olyan, min- denre kiterjedő, részletes adatokat, amelyek alkalmasak mind a központi, mind a helyi (területi) irányító szervek, mind a gazdálkodó egységek, mind a kutatómunka és a közvélemény tájékoztatásának céljaira. Ez — a társadalom és a gazdaság ál—

landó fejlődésével párhuzamosan — a megfigyelendő jelenségek körének állandó bővülését eredményezi úgy, hogy e jelenségek megfigyelése során ezek kölcsönös összefüggéseire, az egyes jelenségeken belüli és a jelenségek közötti —— egyre gyor- suló — struktúraváltozásokra is rámutassunk, illetve lehetővé tegyük ezek részletes elemzését.

Ilyen követelmények — vagyis, hogy minden jelenségről, igen nagy gyakoriság—

gal. teljeskörűen és maximális részletezettséggel számoljon be - a statisztikával szemben csak elméletileg támaszhatók. A gyakorlatban erre sem lehetőség, sem szükség nincsen, annak ellenére, hogy gyakran a statisztika -— és a statisztikusok

— szemére vetik a statisztikai adatok pontatlanságát. És joggal, mert adataink va- lóban igen gyakran csak bizonyos hibahatárok között értékelhetők és használha- tók. Oscar Morgenstern például a La Recherche című francia folyóiratban közölt cikkében úgy találja, hogy a közgazdaságtan kritikátlanul használ olyan mértékeket.

amelyek mérési pontatlanságát sem ismeri. A bruttó nemzeti termék változásait pél—

dául egy tized, vagy egy század százaléknyi pontossággal fejezzük ki, anélkül, hogy

jeleznénk a mérési hiba határait.1

Nyilvánvaló, hogy lehetetlen bizonytalanság és tévedés nélkül számba venni egy ország egész gazdasági tevékenységét jelentő valamennyi tranzakció értékét, de az is nyilvánvaló, hogy amikor e számokat használjuk, ennek tudatában kell len-

nünk.

Bizonyos jelenségek teljes körű statisztikai megfigyelése lehetetlen,_ mósoké gazdaságtalan. Mégis számot tudunk adni e jelenségek állapotáról és változásá- ról. felhasználva a korszerű adatgyűjtési, matematikai statisztikai módszereket, mint

például a reprezentatív megfigyelést.

Hazánkban a termelőeszközök túlnyomó többsége társadalmi tulajdonban van, s a gazdálkodó egységek is nagyrészt állami vagy szövetkezeti keretek között te- vékenykednek. Ebből -—- a statisztikai adatgyűjtések megszervezését és lebonyolítá—

sát illetően —— rendkívül sok előny származik. Az állami és a szövetkezeti szektorban működő gazdálkodó egységek számviteli rendjét ugyanis szigorú központi előirások

szabályozzák. Országosan egységesen szabályozott a tervezés, a tervinformációk

előállításának és áramlásának a rendje, és szintén egységesen szabályozott a statisztikai információ-rendszer is. Ily módon adott a lehetőség, hogy az információkat nagyfokú részletezettségben, nagy gyakorisággal, folyamatosan és teljeskörűen gyűjtsük :: népgazdaság egész területéről.

A lehetőség ellenére nyilvánvaló, hogy szükségtelen lenne ekkora energiát és költséget pazarolni a társadalomban végbemenő folyamatok megfigyelésére, a ten- denciák megállapítására. Dr. Kiss Alberttől származik az a hasonlat, hogy saját

szervezetünket, egészségi állapotunkat sem vizsgáljuk folyamatosan, minden rész-

1 Morgenstern, O.: L'économle est—elle science exacte? La Recherche. 1971. december. 1023. aki.

(4)

58 BOTKA ZOLTÁN

letre kiterjedően. hanem csupán életfunkciónk legfontosabb jellemzőit ,.regisztrál- _ juk" rendszeresen, s csupán esetenként, bizonyos tünetek észlelésekor folyama—

dunk részletesebb vizsgálatokhoz. Ezt egészítik ki a betegségek megelőzése érde-

kében végzett célvizsgálatok (rákszűrések, tüdőszűrések stb.), amelyeket csak bízo—

nyos. hosszabb időközönként hajtunk végre. Természetesen egyeslcsaportokícse- csemők, terhes nők, öregek) egészségi állapotának figyelemmel kísérése akkor is több gondosságot igényel. ha betegségre utaló tüneteket nem észlelünk. E példa és a társadalmi—gazdasági élet jelenségeinek természete (a társadalom, a gazda-

ság ..életfunkcióinak" működése és zavarai) közötti analógia könnyen felismer-

hető. ' _

Vannak esetek. amikor egy—egy jelenség helyzetére, változásának tendenciá—

jára, ütemére stb. vonatkozóan anélkül tudunk (vagy kényszerülünk) választ adni.

hogy magát a jelenséget közvetlenül megfigyelnénk. Ilyen esetekben úgy járunk

el. mint a matematikus. aki a kör területének megállapításához — ahelyett, hogy ap—

rólékosan, fáradságos munkával ténylegesen megmérné az adott területet — csu- pán annak sugarát méri meg s az ismert képlet alkalmazásával könnyűszerrel meg—

válaszolja (: kérdést. E módszer alkalmazására a statisztikai adatgyűjtések megszer—

vezésénél számos példát találhatunk.

Ahhoz, hogy a statisztikával szemben joggal támasztott alapvető követelmé—

nyeknek, nevezetesen annak, hogy a jelenségek megítéléséhez szükséges infor—

mációkat gyorsan. pontosan és- gazdaságosan produkálja, eleget tehessünk, minden egyes adatgyűjtés végrehajtása előtt alapos, tudományosan megalapozott vizs-

gálatokat kell végeznünk.

Mivel a statisztikai adatgyűjtésekkel és az adatok szolgáltatásával szemben tá- masztott hármas követelmény —— a pontosság, a gyorsaság és a minél kisebb költ—

ség - ellentmondásban van egymással. nem kisebb feladatról van szó, mint olyan információs rendszer kialakításáról, amely ezeket az ellentmondásokat a lehetséges

minimumra csökkenti.

Az egyes adatgyűjtések végrehajtásához szükséges, az adatgyűjtést végrehajtó intézménynél felmerülő költségeket általában az állami költségvetés fedezi.

Emellett azonban igen gyakran hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni azokat a költségeket, amelyek egy-egy adatgyűjtéssel kapcsolatban az adatgyűjtést szer- vező intézményen kívül merülnek fel. Gondoljunk csak a több ezer adatszolgálta- tónál jelentkező munkamennyiségre, az adatszolgáltatás érdekében végzett helyi

feldolgozási költségekre stb. Ezek többszörösei lehetnek a költségvetésből fedezett

összegnek.

Az egyes, egyedi adatgyűjtések hatékonysági—gazdaságossági vizsgálata azon-

ban csak az egyik oldala, tegyük hozzá: nagyon fontos oldala a kérdésnek. Nem

kevésbé fontos, sőt napjainkban már elengedhetetlen (és az eddigieknél sokkal több figyelmet, erőfeszítést igénylő) feladat az egész statisztikai adatgyűjtési rend-

szer hatékonyságának vizsgálata.

Jelenleg azonban még azokat a költségeket sem ismerjük, amelyeket közvet-

lenül (: költségvetésből fordítunk egy-egy adatgyűjtés megszervezésére, végrehaj—

tására. az adatok feldolgozására és elemzésére, bár a költségvetésből rendelke- zésre álló összegek felhasználása természetesen tervszerűen történik. (Tudjuk, hogy mennyit költünk az adatok gépi feldolgozására, nyomdai munkákra stb., de nem

minden esetben ismerjük a ráfordításokat adatgyűj'tésenként.)

(5)

A STATISZTI KA! TEVÉKENYSÉG 59

A kibocsátott információk mely részét állítjuk elő tehát ,,gazdaságosan", s me—

lyiket "gazdaságtalanul"? Azok a funkciók, amelyeket a statisztikai információ-rendszer ellát, nem lennének-e kisebb költségráfordítással is teljesíthetők? (Például a reprezentatív adatfelvételi módszerek alkalmazásának a szélesítésével; a vállalati nagyságrend szerint differenciált adatigény-meghatározással; az ,,egyszeri feljegy-

zés" elvének fokozottabb alkalmazásával, azaz a több igényt egyszerre kielégítő

ínformációáramoltatással.) Kielégíti-e egyáltalán az információ-rendszer mindazokat az indokolt igényeket, amelyeket vele szemben támasztanak? S megfordítva: nem teljesít-e a rendszer olyan funkciókat is. amelyekre semmi szükség? S ha igen, me-

lyek ezek?

A felsorolt kérdések igen súlyosak, és jó részük látszólag megválaszolhatatlan.

de, ha közelebbről szemügyre vesszük az információ—rendszer (vagy az egyes adat—

gyűjtések) természetét, hamarosan igen sok, a termelőfolyamattal vagy méginkább a szolgáltatási tevékenységgel rokon vonást fedezhetünk fel benne. Mivel a fent feltett kérdésekre egyes termékek előállítása, a tervezési munka, a szolgáltatások vonatkozásában választ tudunk adni, kézenfekvőnek tűnik, hogy a statisztikai infor- máció-rendszer hatékonyságának elemzésénél is azokat a módszereket alkalmaz- zuk, minta felsoroltaknál. Ezek közül is kiemelkedő eredménnyel kecsegtet az érték- elemzési módszerek felhasználása a meglevő rendszer felülvizsgálatához, illetve to- vábbfejlesztéséhez. E módszer lényege abban áll, hogy nem azt vizsgálja, hogyan lehetne a jelenlegi tevékenységet olcsóbban végezni (ugyanazt a terméket olcsób—

ban előállítani), hanem azt, hogy az ellátandó funkció hogyan lenne teljesíthető a lehető legkisebb költséggel, a legalacsonyabb ráfordítással, illetve a jelenlegi költ- ségfelhasználással is hogyan lenne növelhető a kérdéses rendszer vagy a vizsgált

termék funkcióértéke.

Nincs tudomásunk arról, hogy a módszert valahol alkalmaznák a statisztikai információ-rendszer elemzésére, de gondos előkészítés, az értékelemzés gyakorlati

ismereteinek elsajátítása és a rendszer működésével szemben támasztott követel- mények pontos meghatározása után minden bizonnyal sikeresen lenne alkalmaz- ható információ-rendszerünk felülvizsgálatánál.

III.

A statisztikai adatok túlnyomó többségét nem egyének, állampolgárok, hanem vállalatok, szövetkezetek, intézmények (intézetek, kórházak, iskolák stb.) szolgáltat- ják. E gazdálkodó egységeknek, intézményeknek saját, belső információ—rendszerük

van. Minél bonyolultabb (nagyobb, sokrétűbb) a gazdálkodó egység vagy intéz-

mény, annál bonyolultabb információ—rendszert kell kifejlesztenie, hogy tevékeny- ségét a leggazdaságosabban végezhesse. Vállalati szemmel nézve a különféle infor- mációk gyűjtése, feldolgozása. elemzése a vállalatvezetés, a döntések előkészité- sének célját szolgálja. Emellett azonban a vállalati információ-rendszernek a sa- ját szükségletek kielégítésén túl — természetesen — még egyéb igényeket is ki kell elégítenie. Alapul kell szolgálnia a könyvviteli rend betartásához, a statisztikai és az egyéb adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítéséhez. A vállalatot elhagyó in- formációk egy része a vállalat irányításához is nélkülözhetetlen, azok házon belül is felhasználásra kerülnek, másik részét azonban kifejezetten azért jegyzik fel, majd dolgozzák fel a vállalatok. hogy különböző adatszolgáltatási kötelezettségeiknek ele-

get tehessenek.

Ebből rögtön következik egy nagyon fontos követelmény, amelyet minden egyes adatgyűjtés megszervezésénél figyelembe kell venni. Nevezetesen az, hogy a vál-

(6)

60 BOTKA ZOLTÁN

lalati információ-rendszerben a kizárólag külső igények kielégítéséhez szükséges

adatgyűjtési, feldolgozási munka aránya minél kisebb legyen. Azaz. lehetőleg csak olyan adatokat kérjünk, amelyek az adatszolgáltatóknál egyébként is rendelkezésre állnak, s ne kényszerítsük őket külön kigyűjtések és bonyolult feldolgozások elvég- zésére. Teljes azonosságra azonban — ez nyilvánvaló — nem törekedhetünk. Más

ugyanis az adatfelhasználás célja vállalaton belül és más az irányító szerveknél.

(Az adatszolgáltatók túlterhelésének kérdése egyébként nem új keletű téma. Meg—

szüntetéSe érdekében számos jogi és egyéb intézkedés történt az elmúlt években, a probléma azonban még ma is megoldatlan. ezért további lépések megtételét sür-

geti.)

A másik kérdéscsoport, amellyel e téma kapcsán foglalkozni kell, az ún. .,egy—

szeri feljegyzés elve" és az információáramlások egységessége. Amint arról a beve- zetőben szó volt, a népgazdasági információ-rendszer több alrendszerből áll, amelyek külön-külön is hatnak a vállalati információ-rendszerekre. Megjegyzendő, hogy

a statisztikai információ-rendszer is alrendszerekből tevődik össze, mivel a Központi Statisztikai Hivatalon kívül a minisztériumok és egyes országos hatáskörű szervek is végrehajtanak az adatszolgáltatók számára kötelezően előirt statisztikai adatgyűj—

téseket és feldolgozásokat. Ebből következik. hogy ugyanattól az adatszolgáltatótől.

ugyanarra a jelenségre vonatkozóan több szerv kér adatokat, esetleg más részlete—

zettségben, eltérő gyakorisággal, vagy más időpontban.

Az egyszeri feljegyzés elve lényegében az információs folyamatok integrálásá—

nak alapjául szolgál. Ennek értelmében követelmény az eseményeket, folyamatokat (és azok ismérveit) jellemző számszerű adatok egyszeri, elsődleges feljegyzése. A feljegyzés vagy az esemény bekövetkezésének időpontjában. vagy annak megfigye- lésekor történik. Az elsődleges információk különféle módon dolgozhatók fel. hogy a jelenséget vagy folyamatot minden szükséges vonatkozásban feltárjuk. Ez az in- formáció a továbbiakban átmegy az egységes információ-rendszer bonyolult hierar- chikus szerkezetével kapcsolatos minden aggregációs fokozaton, elsődleges for-

rásként pedig minden esetben csak egyetlenegy feljegyzés szerepel.

Az egyszeri feljegyzés elve szoros kapcsolatban áll a maximális gazdaságosság elvével is, ugyanakkor az információ-rendszer egységességének egyik legfontosabb előfeltétele. Egyetlenegy azonos elsődleges információ felhasználása a biztosítéka annak, hogy a megfigyelt jelenség jellemzésére mindig ugyanazt az adatot alkal-

mazzuk.

Az elv gyakorlati realizálása, és az ebből származó előnyökkövetkezetes ki-

használása szükségessé teszi egyéb fontos előfeltételek megteremtését is (például

az adattárolási rendszer egységességét és az információáramlás szigorú szabályo- zását). Az információáramlási csatornák szabályozott kialakitása révén ésszerűen szervezhető az adatfeldolgozás, szem előtt tartva az irányítás különböző szintjeinek általános sajátos szükségleteit. Megvalósítható továbbá az egyes információs al—

rendszerek közötti kölcsönös információcsere is. Különösen megnő a szerepük az ún. központi, hivatalos adattáraknak, mint például a népességnyilvántartás. a föld- nyilvántartás, a gépjármű—nyilvántartás. amelyeknek szintén az integrált információ-

rendszer szerves részeinek kell lenniük.

IV.

Az információ-rendszer hatékony működésének az előbbiek mellett egyik alap- vető feltétele. hogy maga a rendszer, a rendszerben alkalmazott módszerek, fogal-

mak viszonylag hosszú ideig stabilak legyenek, kisebb jelentőségű okok miatt lehe——

(7)

A STATISZTIKAI TEVÉKENYSÉG 61

tőleg ne változzanak. A statisztikai adatgyűjtésekben. a beszámolójelentéseken vég—

rehajtott kisebb—nagyobb módosítások — továbbgyűrűzve — aránytalanul bonyolul-

tabbá teszik a rendszer működését. Ezért arra kell törekedni, hogy kialakuljon a

statisztikai adatgyűjtési rendszer hosszabb ideig állandó része.

A több évig változatlan adatgyűjtési rendszer kialakítása több vonatkozásban is jelentős előnyöket biztosít:

— az állandó beszómolójelentések, kitöltési utasítások következtében az adatszolgálta- tók munkája könnyebb lesz, az adatgyűjtés, az adatgyűjtés szervezése és az adatok feldol-

gozása szinte rutinmunkává válik;

— a stabil adatgyűjtési és feldolgozási rend következtében javul az adatok minősége;

— csökkennek az adatgyűjtésekre fordított költségek, mind az adatszolgáltatóknál, mind az elrendelőknél (például a kérdőívek, utasítások, munkalapok szerkesztési és nyomdai költ-

ségei, a beoktatási költségek stb.);

— a nagy tömegű adatfeldolgozások változatlan gépi programokkal végezhetők;

-— javul az adatok időbeli összehasonlíthatósága, ezáltal javulhat a tájékoztatási tevé- kenység is stb.

A hosszú időn keresztül változatlan adatgyűjtési rendszer kialakítása nem jelent-

heti annak figyelmen kívül hagyását, hogy a társadalmi—gazdasági élet állandó

változáson megy keresztül, állandóan új és új problémákat vet fel. Arról van szó

csupán, hogy a statisztikai adatgyűjtéseknek is megvan az állandó magja, vannak olyan jelenségek, amelyek megfigyelése viszonylag hosszú távon is változatlanul esedékes, és ezeknél több évre rögzíthető az adatgyűjtési, —feldolgozási és -közlési rendszer. Az ezen kívül eső kört természetesen évenként. illetve esetenként kell a mindenkori igényekhez igazítani, lehetőséget teremtve ezáltal arra, hogy a fonto- sabb változásokra azonnal reagálhasson a statisztika.

A stabilitás és a rugalmasság követelményeinek összeegyeztetése mellett arról az alapvető igényről sem szabad megfeledkezni, amely szerint a statisztikának el-

sősorban a gazdaság. a társadalom fejlődését befolyásoló tényezők komplex bemu-

tatására kell törekednie, természetesen az egyes részterületekre vonatkozó részle- tes adatok közzététele mellett. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy például a demográfiai problémák mélyreható elemzése elképzelhetetlen a gazdasági jellegű és egyéb tényezők (életszínvonal, lakáshelyzet, műveltségi színvonal, egészségügyi ellátás stb.) ismerete nélkül. Ez nem csupán elemzési, hanem adatgyűjtési prob- léma is. Már az adatgyűjtések megszervezésénél gondolni kell arra, hogy a begyűj- tött adatok a népgazdaság egészére kiterjedő komplex elemzésekre is lehetőséget nyújtsanak. Az ország munkaerőhelyzetének vizsgálata lehetetlenné válik, ha a munkaügyi adatokat az egyes ágazatoktól eltérő időpontokban. nem azonos csopor—

tosításokat alkalmazva. és különösen, ha nem azonos fogalmi rendszerben gyűjt—

jük.

A komplexitás elvéhez hasonlónak tűnik, de annak mégis bonyolultabb válto- zata a jelenségek közötti összefüggések bemutatásának az igénye. A komplexitás elve valamely gazdasági vagy társadalmi folyamat teljes ciklusában lezajló ese- mények folyamatáról. eredményeiről a helyes következtetések levonásához szükséges valamennyi tényező figyelembevételét kívánja meg (például az anyagi termelés kö—

rében a termelés valamennyi tényezőjének vizsgálatát és az értékesítési folyamat eredményeit).

A statisztika döntéselőkészítő funkciójának növekedése az említett kereteket ki- bővítette. A ma statisztikájának a termelés eredményeit, gazdaságosságát már kül—

gazdasági, hatékonysági összefüggésben is vizsgálnia kell. sőt némely esetben a je- len eredményeinek elemzése, értékelése során nem zárkózhat el a várható tenden- ciák figyelembevételétől sem.

(8)

62 BOTKA ZOLTÁN

V. Az előbbiekben ismertetett elvek, törekvések — a statisztikai információ-rendszer

hatékonyabb működését elősegítve - az adatszolgáltatók és a statisztikai szervek

közötti kapcsolatok fejlesztését, egymás problémáinak jobb megismerését is szolgál—

ják. A közzétett statisztikai adatok megbízhatósága, pontossága nagymértékben függ attól is, hogy a két fél kapcsolatának milyen módszereit fejlesztik ki az adat—

gyűjtők. ,

Az adatok pontosságát törvényes előírások és az ezek megszegése esetére ki—

látásba helyezett büntető szankciók hivatottak biztosítani. E jogszabályi rendelke- zések különbséget tesznek a tudatosan hamis adatok szolgáltatása és az adatszol—

gáltatók tévedései között. Másként büntetik azokat, akik rendszeresen megszegik

az előirt határidőket, és másként azokat. akiknél csak egy-egy esetben fordul elő

késés.

A kapcsolatnak ez a formája azonban meglehetősen egyoldalú, a "hatalom"

és a .,kiszolgáltatott fél" kapcsolata. Erre természetesen szükség van. és szüksége- sek a statisztikai szervek részéről végrehajtott esetenkénti ellenőrzések is, amelyek

az adatszolgáltatóknál a bizonylati fegyelem betartását, a pontatlan adatközlések

vagy határidőcsúszások okait vizsgálják. A büntető rendelkezések alkalmazásának

a megelőzése azonban nemcsak az adatszolgáltatók, hanem a statisztikai szervek

feladata is. '

A tévedések, a pontatlan adatszolgáltatások lehetőségét ugyanis már az adat—

gyűjtések megszervezésénél kell és lehet csökkenteni a kérdőívek gondos megszer—

kesztésével, az egyes kérdőpontok közötti logikai összefüggések meghatározásával, a kitöltési utasítások egyértelmű megfogalmazásával. Ehhez nyújtanak segítséget az adatgyűjtéseket megelőző próbafelvételek is, vagy az az eljárás. amikor az adat- gyűjtés szervezésével, előkészítésével foglalkozó statisztikusok személyesen látogat—

nak meg néhány leendő adatszolgáltatót, és közösen töltik ki a tervezett kérdőíve- ket, hasznos tapasztalatokat gyűjtve ezáltal a végleges nyomtatványok elkészítésé—

hez. '

Az adatgyűjtés jellegétől, bonyolultságától függően kell sort keríteni az adat- szolgáltatók előzetes oktatásáro. Ez a statiSZtikai apparátustól nagy szervező mun- kát igényel, hasznossága azonban — a beérkező adatok minőségét figyelembe véve

—- nyilvánvaló.

A fentiek elsősorban azokra az esetekre vonatkoznak, amikor az adatok gyűj—

tése kérdőíves módszerrel történik, vagyis az adatszolgáltatók önállóan töltik ki és

juttatják el (általában postai úton) a kérdőíveket az összeírást végző statisztikai ap—

parátushoz.

Az adatgyűjtések e leggyakoribb módja mellett azonban számosak a különféle cenzusok, esetenkénti nagyobb szabású összeírások is. ilyen esetben az adatfel- vételi lapok kitöltése a statisztikai szervezet számlálóbiztosainak a feladata. Ilyen- kor is elengedhetetlen, hogy megfelelő kapcsolat alakuljon ki az adatszolgáltató és a számlálóbiztos között. ezt azonban az adatfelvételt megelőző, jól megszerve—

zett felvilágosító. propagandamunkával, illetve a számlálóbiztos személyén keresz—

tül kell biztosítani.

Az előzetes felvilágosító munka különös hangsúlyt kap a nem kötelezően előírt.

az önkéntességen alapuló adatszolgáltatások esetében, hiszen itt nemcsak az oda- tok megbízhatósága, hanem mennyisége (a választ adók aránya) is nagymérték—

ben attól függ. hogy a megkérdezett személy vagy intézmény mennyire érzi fontos- nak az adatok szolgáltatását.

(9)

A STATISZTIKAl TEVÉKENYSÉG 63

.ló kapcsolattartással, s azzal, hogy a feldolgozott információkat az egyes adat—

szolgáltatók számára is hozzáférhetővé tesszük (úgy, hogy azokat saját munkájuk során eredményesen használhassák), elérhető, hogy az adatszolgáltatók ne érez- zék tehertételnek az adatszolgáltatási kötelezettséget, hanem tevékeny közreműkö—

dők legyenek a statisztikai információ-rendszer működésében.

lRODALOM

Botka Zoltán.- A vállalati információ—rendszerek kapcsolata a statisztikai információ—rendszerrel. Ipari és Építőipari Statisztikai Értesítő. 1973. évi 5. sz. 181—185. old.

Botka Zoltán: Szervezés és összehangolás a statisztikai információ-rendszer fejlesztésében. Megjelent a:

.,Népgazdasági adatrendszerek. A lli. Statisztikai informatikai Vándorgyűlés anyagai" c. kötetben. A kor- szerű ilgfgrmatika könyvtára 10. Szerk.: dr. Grál Magdolna. Statisztikai Kiadó Vállalat. Budapest. 1978. (93-

105. o .

Deák Ferenc: A statisztikai adatgyűjtési tevékenység szervezése. fejlesztése és koordinálása. Statisztikai—

Szemle. 1977. évi 8—9. sz. 806—818. old.

Dr. Hatvani Zoltán: Az ügyviteli munka racionalizálása értékeiemzéssel. Számvitel és Úgyviteltechnika.

1979. évi 5. sz. 181—183. old.

Dr. Horváth Gyula: A statisztikai információkezelés modern megszervezésének problémái. Statisztikai Szemle. 1970. évi 6. sz. 659—676. old.

Huszár István: Az adatszolgáltatás gyorsaságának. pontosságának és ráfordításainak kérdései. Statisz- tikai Szemle. 1972. évi 1. sz. 3—14. old.

Kazimour, lan: A szocialista statisztika útjai az integrált információ—rendszerhez. Statisztikai Szemle.

1972. évi 4. sz. 381—397. old.

Dr. Kawalec, Wincenty: A statisztika minőségének fokozása. Statisztikai Szemle. 1972. évi 4. sz. 369—

380. old.

Dr. Kiss Albert: A teljes körű -és a reprezentatív összeírások problematikája a gazdaságstatisztikában.

Statisztikai Szemle. 1973. évi 12. sz. 1203—1207. old.

Dr. Kiss Albert: Egységes. összehangolt állami statisztikai rendszer felé. Statisztikai Szemle. 1977. évi 11. sz. 1101—1112. old.

lláöves Pál — Párniczky Gábor: Általános statisztika. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1973.

816 o .

Miles, L. D.: Értékelemzés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1973. 460 old.

Neményi István — Rott Nándor: A polgári közgazdaságtan szkeptikus hulláma. Közgazdasági Szemle, 1973. évi 4. sz. 453—465. old.

Stanev, Szteian: Az egységes nemzeti információ-rendszer kiépítésének problémája. Statisztikai Szemle.

1972. évi 8—9. 51. 819—834. old.

PE3iOME

Bo BCeM MHpe Bozpacraior npeA'bAaneMbie K cmmcmuecxnm opraHaM aanpocu omo—

cmenbuo nonyueumi őonbmeü " Gonee MHorocmpom-reii anpopMauuu u ananmuuecxux marepnanos. Yaosnersopenue amx aanpocoa Hanőonee amcpekrusnbm u 3KOHOMMHHbiM—

oőpasoM craawr nepen cramcmkamu MHomecrso opranusauuonnhix npoőneM. Ha nekem- pble us HHX yna3usaer aarop, ocranasnuaancb Ha Heoőxonnmocru nurerpauun pa3nw—tHth nut'popmauuonnux CHCTeM (cramc-muecxoü, nnauoaoű, dumal—neonaci u r. a.); npasnnbnom amöope oőseMa " HaCTOTbi cra'mcmuecmx HaőmerHuí—i; 3KOHOMHHHOCTH cra'rucmuecxaü nemenbuacm; npomsopeuuax őblCTpOTbl, TouHocm " sana-r; npnmeHeHm meroAa cronmocr—

HOI'O anem—133, KEK oni-toro 143 BO3MO)KHle cpeAcra B opranuaauuu " pauuonanwsauwu cra- rucmuecuoü anbopMaLwor-moü CHCTeMbI.

Aarop ocranaanueaercn Ha causa BHyTpeHHeü unmopmauwonHoü CHCTeMbI nonowemmx opranusauuü " ctamcwuecxoü nmpopmaunonuoü CHCTBMbI, Ha nponaexavouiux OTCiOAa OpFaHHSBLLHOHHth Tpeőoaaumx K cóopy nai-mux, YKB3blBa$i npn aram Ha snauenwe omo- cm'enbnoü craőunbnocru CMCTeMbI cőopa AaHHbIX " npeumymecrea npnmeuemm noncram- Hblx meronoa cőopa AaHHblx. i'loAv-iepnwaaer HeOÖXOAHMOCTb ucnonbsoaanua cramcrukoú nepanunbix Benomoueü " Tecnoü cansu menny ueHrpanbi—mmu perucrpamu u cőopom cra—

Tucmuecxux AőHHth, Henoropbie aamnbie Tpeöoaanun npenmannemue K numopmauuounoú paőore u, Haxoneu, HeOőXOAHMOCTb uenecooőpasnoro paaawwn canseű, cerücmyiouu—ix COprAHHHeCTBy memgy opraHuaauunMi—r, coőwpaioummu AaHHbie n noaowerHuMw opraHM-

aaummu.

SUMMARY

An even increasing demand is felt, all over the world, towards the statistical Offices.

It is directed to more and more varied information, analyses, and services. Meeting the de—

(10)

64 BOTKA: A STATISZTIKAI TEVÉKENYSÉG,

mands in the most efficient, economical manner sets several organizational problems to the statisticians. The study outlines some of these problems: the necessity of integratingrthe dit-*

ferent systems of information (statistical, planning, financial etc.); the proper selection of the scope and freauency of the statistical surveys; the economy of the statistical arztivity;

the contradictions of rapidity. accuracy and costs; the use of the; method of value analysis as one of the possible means in organizing and rationalizing the system of statistical in-

formation.

The study investigates the connections existing between the information system of the data suppliers and the system of statistical information, the reauirements of the organization of data collections arising from the latter, emphasizing the importance of the relative stability of the system of data collection, as well as the advantages of using unchangecl methods of it. The necessity of using original vouc'hers for statistical purposes and the ensuring of the close connection between the central primary records and the statistical artivity in collection of data, some important reauirements of data publishing work. and lastly the necessity'of the proper development of the co-operative connections between the organizations collecting ' the data and the data suppliers, are discussed.