Technológiai Könyvtár Barátainak Egyesülete

A MAGYAR KIRÁLYI TECHNOLÓGIAI INTÉZET NYILVÁNOS KÖNYVTÁRA

A KÖNYVTÁR FEJLESZTÉSÉT SZOLGÁLÓ

MŰSZAKI BIBLIOGRÁFIAI KÖZLEMÉNYEK

22. FÜZET

TARTALOM:

1. Káplány Géza: A DOKUMENTÁCIÓ PROBLÉMÁI. (Előadás.) 2. MŰSZAKI BIBLIOGRÁFIA.

KIADJA

A TECHNOLÓGIAI KÖNYVTÁR BARÁTAINAK EGYESÜLETE BUDAPESTEN

1 9 4 0.

Technológiai Könyvtár Barátainak Egyesülete

Budapest, Vili., József-körút 6. I. emelet. Könyvtár. — Telefon: 140-888.

(Alakult 1929. évben)

Az egyesület célja az, hogy a ni. kir. Technológiai Intézet Nyilvá­

nos Könyvtára korszerű fejlesztését a saját hatáskörében is hatékonyan előmozdítsa, egyben állandó törekvése, hogy kitartó lelkes propaganda segítségével e fontos szakkönyvtárnak igaz értékét és hasznát hirdesse s ezzel a műszaki tudás, a hazai műszaki kultúra terjesztése és kor­

szerű ipari szakképzettség fokozása érdekében műszaki és ipari körök­

ben a könyvtárlátogatás szükségességét hirdetve a Technológiai Könyv­

tárnak sok igaz barátot szerezzen.

Az egyesület 1931. év óta Műszaki Bibliográfiai Közlemények című füzetében sorozatosan kiadja a Technológiai Könyvtár újabb könyv­

szerzeményeit szakszerinti beosztásban. Ezideig 22 füzetben jelentek meg.

Az egyesület rövid fennállása óta 14.000 pengővel támogatta a Technológiai Könyvtár fejlesztésének ügyét.

Tagjaink száma ezidőszerint 600, közte 90 ipari vállalat, közüzem, műszaki és ipari érdekképviselet támogatja az egyesületet jelentős összegű évi pártfogói- és pártolótagsági díjakkal, közérdekű célja elé­

rése érdekében.

Az Egyesület vezetősége:

Védnökök: llerrmann Miksa ny. kereskedelemügyi miniszter, mű­

egyetemi ny. r. tanár és Fabinyi Tihamér dr. ny. m. kir. pénzügymi­

niszter.

Tiszteletbeli elnök: dr. Görgey István ny. min. tanácsos.

Elnök: Kelemen Móric oki. gépészmérnök, a Magyar Racionalizá­

lási Bizottság igazgatója.

Alelnök: Fodor Alajos ny. Máv. főfelügyelő.

Titkár: Maldacker Antal oki. gépészmérnök.

Az Egyesület igazgató-választmányában helyet foglalnak:

A Budapesti Mérnöki Kamara, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete, Magyar Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesülete, Magyar Textilgyá­

rosok Országos Egyesülete, Országos Iparegyesület és még 17 más ipari

érdekképviselet és műszaki (mérnöki) egyesület.

54677

A MAGYAR KIRÁLYI

TECHNOLÓGIAI INTÉZET

NYILVÁNOS KÖNYVTÁRA

A KÖNYVTÁR FEJLESZTÉSÉT SZOLGÁLÓ

MŰSZAKI BIBLIOGRÁFIAI KÖZLEMÉNYEK

1940. ÁPRILIS HÓ. £2. FÜZET.

A dokumentácói problémái.

Káplány Géza főkönyvtáros

előadása a Magyar Racionalizálási Bizottság rendezésében, a Magyar Mérnök és Építész Egyletben 1939. november hó 30.-án*

* Beszámoló az 1938. szeptember havában Oxfordban és 1939. augusztus havában Zürichben megtartott nemzetközi dokumentációs konferenciákról.

Másfél éve van immár annak, hogy 1938. március hó 31-én itt a Magyar Mérnök és Épitész Egylet üléstermében, az ipari dokumentáció­

ról szóló propaganda előadásom nyomán, ugyanaz év május hó 20-án a GYOSZ, üléstermében megalakult a „Magyar Ipari Dokumentáció Elő­

készítő Bizottsága“. Ezt követőleg 1938. június hó 14-én ugyancsak itt, a Magyar Mérnök és Épitész Egylet nagytermében Alingh Prins dr.

a Fédération Internationale de Documentation, valamint a holland sza­

badalmi tanács elnöke tartotta meg emlékezetes szép előadását a doku­

mentáció problémáiról. Azóta ez a mozgalom nem hallatott magáról.

A propaganda tehát megindult, előadások is elhangzottak, egy bi­

zottság is megalakult, tervezetet megvitatták, lelkes megértő hozzá­

szólások is hangzottak el, a terv valóra váltása tehát múlhatatlanul szükségesnek, sőt sürgősnek mutatkozott. S másfél év óta mégis csend állott be. Bizonyára többen vannak, akik e mozgalomra emlékezve, vagy arról értesülve magukban azt gondolták, hogy ime ismét csak egy bizottság alakult meg! Ezekután tehát felelnünk kell arra a kér­

désre, hogy ez a Bizottság miért hallgatott másfél év óta, miért nem

kezdte meg Ígért munkáját, miért nem folytatta működését s hogy a

Technológiai Könyvtár kebelében a Magyar Ipari Dokumentációs Köz­

pont miért nem állíttatott még fel?

Jelen esetben, szokványos kifogásokat nem hangoztathatunk. Je­

lentsük ki határozottan, hogy a bizottság beígért munkája megkezdésé­

nek akadálya rajta kívül eső körülményeknek tudható be. Ha valami­

kor jogosult a vismajor hangoztatása, úgy jelen esetben ez bátran hangoztatható. Emlékezzünk vissza, hogy az 1938-ik év második felétől kezdve beállott nemzetközi komplikációk, s ezzel kapcsolatban a visz- szacsatolt magyar földterületekkel járó izgalmas hónapok, továbbá a bevonulások, stb. valóban nem voltak alkalmasak arra, hogy bizottsá­

gunk körültekintő és többirányú munkája megindulhasson. De ugyan­

ezen idő óta, Technológiai intézetünkben megindult nagyobbszabású s közel egy évig tartó épitkezési munkálatok a könyvtárt is kiforgatták a maga valójából, olvasótermei hónapokon át zárva maradtak s az átalakító munkálatok a könyvtár folyómunkáját is tartósan akadályoz­

ták. Vigasztalásunkra szolgálhat azonban, hogy az Intézet kibővítésé­

vel kapcsolatban a könyvtár is térbelileg kibővült, amennyiben új folyóiratolvasótermet kapott, továbbá ruhatárt s ezenkívül három új adminisztrációs helyiséget, amelyek egyben a dokumentáció céljait is fogják szolgálni. A Könyvtár kibővítése, illetőleg helyiségeinek eme célszerű növelése folytán tehát legalább térbelileg elhárult az akadálya annak, hogy a könyvtár dokumentációs munkáját megkezdhesse.

A lefolyt idő alatt a könyvtár azonban mégsem maradt e tekintet­

ben sem tétlen, mert azóta, az Intézet anyagi tehetőségéhez képest rendszeresen gyűjtötte az alkalmas külföldi újabb dokumentációs kiad­

ványokat, illetve kartótékanyagot. Magyarországon külföldi könyv- és folyóiratanyag tulajdonképen igen korlátozott mérvben áll rendelke­

zésre s ezért különös fontosságú az, hogy külföldi szakkönyvtárakkal és egyéb dokumentációs intézményekkel lehető intenzív összeköttetést létesítsünk. Ezt a célt kiválóan szolgálta az a kedvező körülmény, hogy a legutóbbi 3 év alatt alkalmam volt különböző nemzetközi könyvtárosi és dokumentációs kongresszusokon, illetve konferenciákon részt venni, amikor is a különböző országokban számos szakkönyvtárt és dokumen­

tációs helyet tanulmányozhattam. Kétségtelen ugyanis, hogy ilyen köz­

vetlen kapcsolatok létesítésére legalkalmasabb a kollégális személyes érintkezés, s ezért e tekintetben, az ismételt kongresszusi találkozások és eszmecserék eredménye kapcsán immár büszkén hangoztathatom, hogy külföldön ma már úgyszólván minden országban, az amerikai területeket sem kivéve, olyan könyvtári összeköttetéseket létesítettünk, amelyeket nem egy helyen személyes kollégiális barátság szálai fűznek még szorosabbra. Technológiai könyvtárunkról ma már mindenütt tud­

nak, s az is bizonyos, hogy ha adott esetben dokumentációs anyagért bárhová is fordulunk, kérelmeinknek készséggel fognak eleget tenni.

Sajnálatos csak az, hogy a jelenlegi háborús állapotok, szerzett értékes összeköttetéseinket tartósan megbéníthatják.

Első külföldi utániról az 1937. év augusztus havában megtartott

2

párisi első dokumentációs világkongresszusról s ezzel kapcsolatosan egyes németországi, mint a dresdai, a lipcsei, a düsseldorfi, az essem, az aacheni, s a müncheni, valamint különböző párisi könyvtárakban tett tanulmányaimról előző előadásomban már beszámoltam. Jelenleg tulaj­

donképpen három újabb külföldi utamról kell beszámoljak, mert az 1938. évi oxfordi és az 1939. évi zürichi konferenciákon kívül az 1938.

július havában Bruxellesben tartott nemzetközi könyvtárosszövetség évi ülésével kapcsolatban tett utazásomról is kell, hogy szóljak, amikor is alkalmam volt több igen fontos szakkönyvtárban és ipari dokumentá­

ciós központban értékes tapasztalatokat szereznem.

A mai kedvező alkalommal azonban előzőleg még kötelességemnek tartom, hogy leghálásabb köszönetemet nyilvánítsam az Iparügyi mi­

niszter úrnak, intézetünk igazgatójának Dr. Vér Tibor miniszteri taná­

csosnak és a Technológiai Könyvtár Barátai Egyesületének, hogy mind a négy külföldi tanulmányutamat anyagi áldozatkészségükkel együt­

tesen lehetővé tették.

Ezekután szabadjon az elébb jelzett három tanulmányutamról a következőkben beszámolnom.

* ❖ *

1938. évi július havában tett Belgiumi utazásomat, amidőn is a biuxellesi nemzetközi könyvtáros ülésen a magyar könyvtárakat kép­

viseltem, felhasználtam arra, hogy egynémely érdekes belga könyvtár meglátogatásán kívül, az oda-, és visszautazás alatt Németországon keresztül egynémely olyan könyvtárat, illetve dokumentációs helyet ta­

nulmányozhassak, amelyek könyvtárunk szempontjából különös fontos­

ságúak lehetnek. Legkiváltképen a Berlin-Charlottenburgi Technische Hochschule könyvtára érdekelt, ahol valóban igen gazdag tapasztala­

tokat szereztem arra vonatkozólag, hogy egy technikai könyvtár kellő személyzettel és anyagi eszközökkel ellátva milyen tökéletes felkészült­

séggel szolgálhatja az ipari előrehaladás érdekeit. Dokumentációs szempontból ez a könyvtár iránytmutató tevékenységet folytat, ameny- nyiben különösen négy irányban, éspedig az elektrotechnika, a forrasz­

tástechnika, a szerszámgépek és a véderőtechnikai irodalom terén világ­

viszonylatban mintegy 1700 szakfolyóiratból s ezenkívül az idevágó szabadalmakból is rendszeresen gyűjti, kiértékeli és kartotékolja az e kérdésekre vonatkozó világirodalmat. Ezt a rendkívül értékes kartoték­

gyűjteményt Technológiai könyvtárunk előfizetés formájában vissza­

menőleg, — kivéve a véderőtechnikára vonatkozó részt — beszerezte s annak feldolgozása, illetve kartotékba helyezése folyamatban van.

Ezenkívül meglátogattam a berlini Reichspatentamt óriási épülettömbjét is, ahol több mint 1600 szaktisztviselő dolgozik s könyvtárának különö­

sen folyóirattárai sok érdekességet jelentettek számomra. Külön kell

szólanom a Verein Deutscher Ingenieure berlini központjának könyv­

táráról, különösen pedig a szakirodalmi felvilágosító osztályának kitűnő szervezettségéről is, ahol a korszerű kartotékanyagon felül az egyes szakkérdésekről szerkesztett kiválóan értékes és ájour tartott bibilográ- fiák egész tömege áll rendelkezésre. Ezeknek kiváló értékéről közvetlen meggyőződést szerezhettem akkor, amidőn egynéhány magammal vitt szakirodalmi kérdésben ott végzett kutatásaimat a legjobb eredménnyel végezhettem. Ugyancsak értékes tapasztalatokat szerezhettem a Deut­

scher Normenausschussban történt látogatásom alkalmával is. Ez az intézmény szabványügyi tevékenységén felül a németországi dokumen­

tációs törekvések birodalmi központjául is szolgál s e minőségben több mint 150 technikai és ipari szakkönyvtár kollaborációját biztosítja.

Külön érdekességet jelentett számomra a Reichsarbeitsgemeinschaft Deutscher W erkbüchereien in der Reichsschrifttunkammer szervezetének megismerése, amely központilag s ezidőszerint több mint 1000 gyári munkáskönyvtár ügyét irányítja. Igen tanulságos volt a Deutsche Che­

mische Gesellschaft kiadásában megjelenő immár 110 esztendős Che­

misches Zentralblatt hatalmas központjának megtekintése, ahol a világ­

irodalom chemiai és azzal rokonvonatkozású anyagát bibliográfiailag feldolgozzák, kiértékelik és kartotékolják. Kétségtelen, hogy e hatalmas arányú dokumentációs központtali összeköttetésünk fenntartása könyv, tárunk számára igen értékesnek fog bizonyulni, amelynek kitűnő szol­

gálatait azóta is már ismételten igénybe vettük.

Mellőzve most más könyvtári s egyébb kisebb jelentőségű mind­

azonáltal tanúlságos látogatást, szabadjon azonban két kiválóan érde­

kes s inkább ipari vonatkozású dokumentációs helyről rövid említést tennem. A dokumentáció problémáival huzamosabb idő óta foglalkoz­

ván, érthető kíváncsiság vonzott a részt, hogy tanulmányutamon olyan helyeket is felkeressek, ahol az exakt dokumentáció valójában egyben a napi élet fontos kérdése s e cél elérése érdekében nem kimélik sem a költséget sem a fáradságot, ahol tehát azt tartják, hogy a jó doku­

mentáció minden pénzt megér! Ezek a német ipari nagyvállalatok. Két ilyen nagyvállalat Literatur-Abteilungját volt alkalmam tüzetesen meg­

szemlélni. Németország egyik leghatalmasabb ipari konszernje az 1. G.

Farbenindustrie A. G. amelynek egyik üzemi központja Frankfurt am Main mellett Höchst-ben van, ebben a tekintetben talán a legtökélete­

sebb. Valóban nagyarányú az a munka, ami ott folyik. Literarische- Abteilungjóban 28 tisztviselő, közte 7 Wissenschaftler (Akadémiker) cédulázza, folyamatosan kivonatolja, kiértékeli nem csupán a kémiai tudományos és technológiai szakirodalom s az idevonatkozó szabadalmi irodalom úgyszólván egész világtermését, hanem ezen határterületen túlmenőleg is mindazokat a szomszédos területeket is átkutatják, ame­

lyek e hatalmas vegyiipari vállalat különböző üzemeit, laboratóriumait csak érdekelhetik, fősúlvt fektetvén arra, hogy a különböző laborató­

riumok, tudományos kisérleti telepek s az üzemek is a lehető leggyor­

sabban szerezzenek tudomást mindenről, ami őket mint újdonságot

4

vagy aktualitást érdekelheti. Ez a circulációs szolgálat gyors, mond­

hatni tökéletes.

Hasonló arányban, lia nem is ilyen nagy apparátussal dolgozik a AEG. az Allgemeine Elektrizitats-Gesselschaft berlini központjának szakirodalmi osztálya is, amelynek exakt munkametódusát, valamint szolgáltatásainak sokoldalúságát szintén alkalmam volt megfigyelni.

* * *

Ezekután most már rátérhetnénk az 1938. évi oxfordi nemzetközi konferencia rövid ismertetésére és annak tanulságaira, szabadjon azon­

ban elébb röviden még megemlékeznem arról, hogy Angliába utazásom­

kor három napot Hágában is töltöttem, ahol a hollandi szabadalmi hiva­

tal könyvtárát s a vele kapcsolatban levő Nederlandsch lnstituut voor bocumentatie en Registratuur dokumentációs kartoték anyagát, vala­

mint a műszaki bibliográfiai apparátust tekintettem meg. Ez az intéz­

mény újabb idő óta a közgazdasági élet és ipar számára, nemzetközi viszonylatban is szakirodalmi tájékoztató központ gyanánt szolgál s ezért dokumentatív kurrens anyaga valódi értéket képvisel, amelynek előnyeit könyvtárunk útján hazai iparunk is igénybe veheti. Ottlétem alkalmával részletesen tájékozódtam egy ilyen állandó összeköttetés lehetőségének megteremtéséről. Alingh Prinz az intézet elnöke, akinek

■szeretétreméltósága és közvetlen egyszerűsége budapesti előadása óta élénk emlékezetünkben él, örömmel biztosított arról, hogy ezirányú kí­

vánalmainknak minden egyes esetben készséggel fognak eleget tenni.

Különösen értékes volt itt számomra az, hogy e helyen kedvező tájé­

kozódást nyerhettem mindazokról a fontosabb vonatkozású szakirodalmi bibliográfiai kiadványokról, amelyeket a különböző európai és ameri­

kai kutató intézetek, továbbá nagyüzemek és egyes nagyipari vállala­

tok, részben repertóriumok, részben pedig referátumok formájában fo­

lyamatosan jelentetnek meg. E kiadványokról jegyzéket készítettem, amelynek sorában több ilyen kiadvány igen alkalmasnak fog bizonyulni arra a célra, hogy dokumentációs anyagunkat kiegészíthessük.

* * *

Az International Federation fór Documentation 1938. szeptember 21-től 26-ig tartotta Oxfordban XIV. évi nemzetközi konferenciáját, amelynek különös fontosságot adott az a körülmény is, hogy ez a nem­

zetközi konferencia „under the Patronage of His Britanic Majesty’s Government“ történt, amelyen a Right Hon. Earl Stanhope közoktatás­

ügyi miniszter is részt vett. A konferencián 29 nemzet kormánya kép­

viseltette magát s 164 különböző nemzeti és nemzetközi intézmény küldte el megbízottait, az összes résztvevők száma 335 személy volt.

A Magyar Királyi Kormányt hivatalosan vitéz Marosy Ferenc dr. lon­

doni I. követségi titkár és Szenczy Miklós dr. a londoni egyetem lektora,

a magyar könyvtárakat pedig Káplány Géza főkönyvtáros képviselte.

A hat napig tartó nemzetközi konferenciát, mely a Lady Margaret Hall termeiben folyt le Sir William Bragg 0. M., K. B. E., a Royal Society nagynevű elnöke nyitotta meg, a „Royal Institution történelmi doku­

mentumai“ című előadásával. A szeptember 24-iki első délelőttöt: a periodikus jellegű irodalom analizálásának különböző módszereinek kérdései töltötték be, amely alkalommal a különböző elismert szak­

emberek, mint P. Bourgeois francia, Lancaster-Jones angol, Prof. Dr.

Prinzhorn és mások a célszerű koordináció és a nemzetközi normalizá- ciós törekvések fontosságát hangsúlyozták. A kora délutáni órákban a kongresszus tagjai az Oxford Oniversity Press hatalmas üzemét tekin­

tették meg. A délután ülés tárgyán a különböző klasszifikációs rend­

szerek alkalmazásának problémái, valamint a bibliográfiák praktikus alkalmazásának lehetőségei szerepeltek, amely alkalommal különösen a decimális univerzális rendszer alkalmazhatósága szempontjából voltak élénk viták, amelyben különösen Dr. Ing. 0. Frank, Dr. S. von Frauen­

dorfer, J. Lefkovitsch és F. Donker-Duyvis vettek részt. Ez alkalommal is kitűnt, hogy a decimális rendszer alkamazhatósága különösen a technikai s az alkalmazott tudományok területén nem csupán kívána­

tos, hanem egyenesen nélkülözhetetlen. Az esti órákban A. D, Lindsay Vice-Chancellor fogadta ünnepélyesen az Ashmolean Museum ragyogó képtár termeiben a kongresszus tagjait, ahol igazi angol ünnepi keretek között élénk látványosságot nyújtott az egyetemi professzorok jelleg­

zetes akadémikus öltözete s a városi főhatósági előkelőségek, katonai s egyéb notabilitások tarka serege.

A következő szeptember 22-iki második nap délelőttjén a külön­

böző országok kiküldöttjei számoltak be az országukban folyó biblio­

gráfiai munkálatokról és dokumentációs törekvésekről.

Ezután különböző fényképészeti és egyéb technikai eljárások kü­

lönböző módozatairól hallottunk előadásokat a bibliográfiai kérdésekkel kapcsolatban, amely kérdések különösen a modern mikrofotografiai és filmfotókópiai eljárások tekintetében nagy jelentőséggel bírnak a doku­

mentumok konzerválása, sokszorosítása és kölcsönzése tekintetében. A kora délutáni órákban a kongreszus tagjai az Oxford környéki Morris Motors Ltd. hatalmas autóüzemét tekintették meg, ahol mi könyvtáro­

sok is csodálkozva szemlélhettük a végtelen szalagokon folyó széria gyártás csodálatos munkáját. Este az angol királyi kormány ünnepi bankettja folyt le a Christ Church Collegium ünnepi nagytermében, ame­

lyen a legfényesebb angol keretek között Earl Stanhope K. G., D. S. 0., M. C., közoktatásügyi miniszter elnökölt.

Szeptember 23-án, a konferencia harmadik napjának délelőttjén

előadások hangzottak el a dokumentáció tanításáról és a dokumentá-

listák kiképzéséről, majd a különböző katalogizálási és klasszifikációs

rendszerekről, valamint Prof. Dr. E. Damiani (Róma), a transcriptióról

tartott érdekes előadást. Majd Prof. A. F. C. Pollard a British Society

fór International Bibliography elnöke tartotta meg nagyérdekű elöadá-

sát The mobilization of knowledge and the „Permanent World Ency- clopaedia“ of Mr. II. G. Wells, címen, amelyben a világhírű írónak II. G. Wellsnek, — aki maga is ezen az ülésen személyesen jelen volt

■— közismert gondolatmenetét fejtette ki a tudományos munka racio-

nalizásáról. Wells egy olyan világencyklopédia folyamatos szerkeszté­

sét propagálja, amelynek kivehető ivei a tudományok mindenkori állása szerint kicserélhetök, illetve kiegészíthetek, amelynek folytán ez az encvklopédia soha sem avulhatna el. Wells kiváltképpen az Encyklo—

paedia Britannicát szeretné ilyen formában átalakítatni. Ezt a forra­

dalmi újítást, amint tudjuk a francia Encyklopédie Française legújabb kiadásában már alkalmazza. A délutáni órákban Prof. dr. J. G. Priestley és Mrs. Priestley látták ötórai teára vendégül Baldon House környéki gyönyörű birtokukon: March Baldonban a kongresszus tagjait s este pedig a Mayor of Oxford rendezett hangversennyel összekötött fényes fogadást az oxfordi városháza fogadótermeiben.

Szeptember 24-én délelőtt reggel Dr. J. Alingh Prinz A Federa- nation Internationale de Documentation elnöke tartotta meg nagyérdekű előadását a nemzetközi dokumentáció problémáiról. E naptól kezdve a kongresszushoz csatlakozott az Association of Spécial Libraries and Information Bureau évi ülése s közös ülésen vitatták meg az angol, a kontinentális s az amerikai dokumentációs központok organizációinak problémáit amely alkalommal Mme. S. Briet a franciaországi, Freeman Horn az angliai, P. C. P. Huysers a németalföldi, Dr. Ing. T. Leordini a velencei Volpi elektromos centrálé dokumentcáójárói értekezett, Dr.

A. Predeek (Berlin) pedig a praktikus dokumentációról tartott érdekes előadást. A kongresszus tagjai aznap délután a különböző ősi Collégek pittoresk épületeit, valamint a híres Bodleian könyvtárt szemlélték meg, amely könyvtár tudvalevőleg a világ egyik legrégibb s különösen orien- táliákban a legértékesebb könyvtára s jelenleg több mint két millió kö­

tettel rendelkezik.

Szeptember 25-én E. Lancaster-Jones tartott nagyértékü előadást a tudományos és technikai folyóiratok kiértékelésének módjairól. Ezt követőleg különböző előadások hangzottak el a könyvtárak közötti kooperáció szükségéről, valamint különösen német részről a normalizá- ciós törekvésekről. F. Donker Duyvis a Fédération titkárja egy nem­

zetközi címtár szükségességének kérdését veti fel a dokumentációs köz­

pontokat illetően. Délután a kongresszus tagjai autóbuszokon Stratford- an-Avon-be rándultak ki, ahol Shakespeare szülőházát, valamint felesé­

gének, Anna Hathaways Cottage-ét s a modern Shakespeare Memorial Theatre hatalmas modern épületét tekintették meg.

A konferencia utolsó napja Londonba helyeződött át, ahol a Science

Museumban érdekes előadások keretében ismertették a dokumentációs

anyagnak fényképészeti úton való sokszorosítását, továbbá a mikrofilm

és egyéb technikai reprodukciós eljárások gyakorlati alkalmazását. E

készülékekből a helyszínen egyben kiállítást is rendeztek, bemutatások-

kai kisérve. E különböző reprodukciós készülékek legtöbbje egyúttal a könyvtárak praktikus munkáját is hivatva van elősegíteni. E kiállí­

táson történt bemutatások közt különösen a mikrofilm alkalmazásának lehetőségei voltak kétségtelenül a legkiemelkedőbbek. A mikrofilm al­

kalmazásának jelentősége, amint azt főképpen az amerikai példák mu­

tatják, nem csupán a dokumentáció szempontjából fontos, hanem előre­

láthatóan egy távolabbi jövőben a folyóiratok új megjelenési formája, de ezenkívül a könyvtárak belmunkája szempontjából is döntő fontos­

ságúnak Ígérkezik.

A konferencia tárgysorozata, amelyre a nemzetközi tudományos világ részéről s a könyvtárak nagytekintélyű helyeiről több mint száz előadást jelentettek be, rendkívül értékes és tanulságos volt. Ezek kö­

zül különös említést érdemelnek azok, amelyek a könyvtárak és a doku­

mentációs központok közti harmonikus együttműködés mikéntjét tár­

gyalták. E konferencián jutott ugyanis először világos kifejezésre az, hogy a könyvtárak milyen nagymértékben rá vannak utalva bizonyos szorosabb összműködésre s ezenkívül a maguk részéről is bizonyos do­

kumentációs előkészítő munka vállalására. Az előadásokat követő viták és felszólalások igen eszmekeltők voltak és sok tanulságot nyújtottak.

Ugyancsak fontos határozatokat hoztak a perodikus jellegű szakiroda­

lom bibliográfiai feldolgozására és kiértékelésére vonatkozó normalizá- ciós eljárások tekintetében, valamint az univerzális klassifikációs rendszer alkalmazása érdekében. Kiválóan értékesek voltak azok az előadások, amelyek egyes nagyipari vállalatok s közérdekű nagy admi­

nisztrációk szakirodalmi osztályainak bibliográfiai és dokumentációs munkálatait ismertették. E tekintetben különösen a vegyiipari vállala­

tok, a nagy elektromos központok, az élelmezési ipar, továbbá egyes nemzetközi ipari jellegű központok, aztán a vasúti, postg és táviróüze- mek járnak elől jó példával internacionális értelemben is. Ezen konfe­

rencián elhangzott előadások és felszólalások világosan megmutatják, hogy a dokumentáció eszméi milyen termékeny talajra találtak minden országban az ipar területén is. Az ú. n. „Literarische Dienst in Industrie­

werken“ ma már számos nagyipari üzemnek fontos kiegészítő részét ké­

pezi. De ez a konferencia megmutatta azt is, hogy a dokumentáció prob­

lémái ma már oly területekre is kezdenek behatolni amelyek idáig bizo­

nyos ellenséges indulattal voltak az ilyen törekvésekkel szemben. így az állami, a regionális és a kommunális közigazgatáson kívül a tör­

vényhozási, statisztikai, meteorológiai, egészségügyi stb. intézmények is, sőt legújabban a történelmi, művészeti, sőt a szellemtudományok területein is mindinkább kezdik a dokumentáció előnyeit értékelni. Az egyes országok jelentése során, magyarországi dokumentációs törekvé­

sekről előadott jelentésemet — mely szerint a dokumentáció problémái iránt Magyar országon is élénk érdeklődés mutatkozik s hogy ennek folyományaként Magyarországban is már megalakult az ipari doku­

mentáció előkészítő bizottsága s hogy ennek kitűzött célja az, hogy

8

Technológiai Könyvtárunk keretében egy ipari jellegű dokumentációs központ mihamarább felállíttassék — ezt a bejelentésemet- a konferencia plénuma nagy megelégedéssel vette tudomásul.

A 6 napig tartó mozgalmas konferencia ideje alatt, kiválóan érde­

kes régi könyvtárakat is meglátogattunk, mint a XVI. században ala­

pított Bodleyan Library-^,, mely a világ egyik legrégibb s ősnyomtatvá­

nyok és orientáliák tekintetében legértékesebb könyvtára, jelenleg több mint- 2 millió kötettel, továbbá a hozzátartozó Radcliffe Science Lib- rary-t s még 2 szintén Co/Zef/e-könyvtárt.

Ötnapi londoni tartózkodásom ideje alatt részleteiben tanulmányoz­

tam a Science Library adminisztrációját és hatalmas kartotéktárát. Ez a több mint 300 ezer kötetes könyvtár tudvalevőleg a világ legnagyobb természettudományi és technikai vonatkozású szakkönyvtára. Az intézet igazgatója: Lancaster Jones maga kalaúzolt a könyvtár különböző osztályain s legnagyobb készséggel avatott be a hatalmas adminisztrá­

ció részleteibe. E rendkívül tanulságos látogatás nyomán könyvtárunk részére az az előny is származott, hogy a Science Library ezentúl díj­

mentesen s folyamatosan megküldi könyvtáruk összes bibliográfiai akcessiós és széria-kiadványait. Ezeknek az igen értékes kiadványoknak ezideig megjelent tömegét visszamenőleg máris kézhez kaptuk.

Rövid londoni tartózkodásom alatt még felhasználtam az alkal­

mat arra, hogy a British Museumi könyvtár hatalmas arányaiba bepil­

lantsak, s óriási olvasótermeiről, 5 millió kötetes raktárairól, katalógus­

rendszeréről magamnak képet alkossak. Külön érdekességet jelentett számomra a National Central Library megtekintése is. Ez az intézmény mint központi bibliográfiai intézmény az angol vidéki és London-kör- nyéki könyvtárközi kölcsönzést bonyolítja le s központilag kartoté- kolja a fentemlített könytáraknak egész tudományos anyagát. Ezenkívül bibliográfiai tekintetben nemzetközi infomációs szolgálatot is lát el. E központi könyvtár mintaszerű szervezetéről igyekeztem behatóbb tájé­

kozódást szerezni, annyival is inkább, mert e hatékonyan működő köz­

ponti könyvtár szervezetének módja Technológiai Könyvtárunk jövő­

beni fejlődését illetően irányt mutató jelentőségű lehet.

* * *

Ezekután térjünk most át a Zürichi dokumentációs konferencián történtek ismertetésére.

Mig az 1938. évi Oxfordi nemzetközi konferencia a dokumentá­

ciós törkevéseknek inkább csak egyes külön problémáival foglalkozott, éspedig főképpen a folyóiratok s egyéb periodikus kiadványok cikkei­

nek különböző klassifikációs és kiértékelési módjait tárgyalták, külö­

nös tekintettel a nemzetközi normalizációs törekvésekre, valamint a decimális klassifikációs rendszer alkalmazhatóságára, addig az 1939.

évi augusztus hó 10—13-án Zürichben megtartott nemzetközi Dokumen­

tációs Konferencia — amelyen 17 országból, 170 személy vett részt — tárgyalás anyagát négy főcsoportra osztotta éspedig először: a könyv­

tárak és a dokumentációs központok munkamegosztása. Második té­

mája: a dokumentáció az adminisztrációk területén. A harmadik fő­

anyagát: az ipari dokumentáció jelentette és végre negyedik főtárgya:

a különböző fotografikus sokszorosító eljárások a dokumentáció terü­

letén volt.

Ez a konferencia, ha külsőségek és ünnepélyesség tekintetében nem is vetekedhetett az előző évi oxfordi konferenciával, mégis amint azt Zollinger svájci dokumentációs szövetség elnöke, megnyitó beszédé­

ben kifejezte, ha egyszerűbb keretek között is, de éppen itt Svájcban, ahol a racionalizálási törekvések számára nemcsak az iparban, hanem az adminisztráció területén is előhaladás mutatkozik, különösen alkal­

mas hely ez arra, hogy a dokumentációs törekvések e konferencia kere­

tén belül nemzetközi megbeszélés tárgyát képezzék. D. Leimgruber svájci szövetségi kancellár-helyettes üdvözlő beszéde után dr. Alingh Prinz a Federation elnöke fejtette ki, hogy Svájc az ő négynyelvűsé­

gével a világ előtt tündöklő példája a nemzetközi összműködésnek s a dokumentációs szövetség, mely erre a nemzeti munkaközösségre annyira rá van utalva éppen itt Svájcban látja legjobban ennek kitűnő ered­

ményeit. Zürich mint hatalmas ipari város különösen alkalmas egy ilyen konferencia megtartására, amelynek témájához az anyagot a most folyó országos kiállítás is a legfényesebben szemlélteti.

Az első nap délelőttjének főtémája a könyvtárak és a dokumentá­

ciós központok munkamegosztásának kérdése volt. Legelőbb is Godét a berni nemzeti könyvtár igazgatója fejtette ki beható előadásában a könyvtárak és a dokumentációs központok közti különbözőséget rá­

mutatva arra, hogy a könyvtárak bibliográfiai tevékenységüknél fogva, amennyiben az aktualitás, a specializálódás és a gyakorlatiasság szem­

pontjait is tekintetbe veszik, részben szintén dokumentációs központok­

nak tekinthetők. Dahl (Kopenhága) szerint a dokumentáció fogalma ma még eléggé homályos s ehhez még súlyosbítólag hozzájárul a doku- mentálisták bizonyos fanatizmusa, valamint a dokumentációnak az egyetemes decimális rendszerrel való szoros kapcsolata. Hogy'a doku­

mentáció egy sokkal messzebbmenő szolgáltatást is nyújt még, amely az irodalom és a nyomtatványokon túl más területekre is kinyúlik, ezt ő is elismeri, azonban szerinte bizonyos határokat kellene vonni. A. B.

Berthold (Philadelphia) az amerikai viszonyokat ecsetelte. Rámutatott arra, hogy Amerikában a dokumentációt már akkor is űzték, amikor a dokumentáció fogalma még ki sem alakult. A dokumentáció értelmé­

ben dolgoznak Amerikában, amikor a fösúlvt főképpen a könyvtárak közötti összműködésre helyezik.

Ezt főképpen egy kollektív katalógussal igyekeznek elérni, ame­

lyen már 1900 óta dolgoznak. A mikrofotográfia alkalmazására Ameri­

10

kában a legnagyobb figyelmet szentelik. Ezután C. Walter az aacheni Technikai főiskola könyvtárának igazgatója és Lancaster-Jones a lon­

doni Science Library igazgatója nyújtottak felvilágosítást arra vonatko­

zólag, hogy könyvtáraik milyen módon igyekeznek a dokumentációs kivánalmaknak eleget tenni.

E megbeszélésekből végül is azt a következtetést lehetne levonni, hogy általában a könyvtárak inkább passzív, a dokumentáció pedig inkább aktív magatartást testesít meg, mégis azonban éles elválasztás a kétféle munkaterület között alig lehetséges s ezért megnyugtató meg­

oldás csupán tervszerű összmüködés útján hozható létre.

Ám hogy a dokumentáció problémájának lényegét egészen tisztán láthassuk, szükséges, hogy most külön megvilágítsuk a könyvtárak és a dokumentáció közelebbi viszonyát, kölcsönös összefüggési lehetősé­

geit és ellentéteit. Mert hangsúlyoznom kell, hogy ellentétekről is van szó. Ezek az ellentétek nem először kerültek napvilágra. Meg kell em­

lítsük ugyanis, hogy a könyvtári körök bizonyos területein a dokumen­

tációs törekvések ezidőszerint nem örvendenek valami nagy népszerű­

ségnek s ennek egyik fő oka az, hogy a dokumentáció fogalma ma még eléggé homályos s amint azt az egyik előadó Dahl, a kopenhágai egye­

temi könyvtár igazgatója megjelölte, ehhez még sulyosbitólag hozzájá­

rul az ú. n. dokumentálisták bizonyos fanatizmusa, valamint a dokumen­

tációnak az egyetemes decimális rendszerrel való szoros kapcsolata. Ez a vita, vagy jobban mondva antagonizmus nem új keletű, s anélkül, hogy annak pro és kontrájába jelen alkalommal belebocsátkoznánk, kíséreljük most meg az egész problémát megvilágítani az olvasó, a kere­

ső-kutató egyén szempontjából. A dokumentációs mozgalom — amint azt Gödét Marcel a berni egyetemi könyvtár igazgatója igen érdekes módon kifejtette — megindítóinak szelleme szerint abból a sziikségérzet- ből keletkezett hogy a bibliográfia informatív eszközei és módszerei nemzetközileg koordinálhatok legyenek, másrészt azonban jórészt a könyvtár látogatók egynémely kategóriájának abból az elégedetlensé­

géből is származott, hogy ugyanis az inkább historico-philologiai jel­

legű közkönyvtárakban az érdekeltek nem igen találtak olyan aktuális dokumentációs anyagot, illetőleg technikai és praktikus felvilágosításo­

kat. mint amelyekre szükségük volt. Kétségtelen, hogy ez vádként hang­

zik a könyvtárak munkája, illetve szolgáltatásaival szemben, de kétség­

telen az is, hogy ideális szempontból véve az olvasó jogosan megkíván­

hatja, hogy a könyvtárak neki ne csupán könyv- és folyóirat címekkel szolgáljanak, hanem minden kertelés nélkül elébe tárják az illető szak­

kérdés lehető teljes literaturáját, de nem csupán puszta könyv címeket, hanem az illető kérdésre vonatkozó folyóiratcikkek egész repertóriumát éspedig lehetőleg rövid tartalmi kivonatokkal, néhány soros analvtikus kiértékelésekkel, sőt esetleg fényképek, grafikonok, rajzok, statisztikák, lapkivágások gondos melléklésével. Hát ez képtelenség! Feleli rá min­

den könyvtáros s mi is azt kell feleljük, hogy ez bizony képtelenség.

Lehetetlen milliós vagy akárcsak százezernyi állományú nagykönyvtá­

rakat az elé a feladat elé állítani, hogy egész birtokállományukat s ben- nefoglalva ezernyi folyóiratsorozataikat is, kicédulázzák s azokat meg­

felelően kiértékelve Őfelsége az olvasó rendelkezésére bocsássák. De bármilyen képtelenségnek látszik is, kivált a nagykönyvtárakat ilyen feladatok elvégzésére késztetni ez a szükségérzet mégis fennáll; paran­

csoló, legitim. Ez a szükségérzet keltette életre immár 40 év előtt a do­

kumentációs mozgalmat, amelynek élén az előbb Bruxellesben, jelenben pedig Hágában székelő nemzetközi Dokumentációs Központ működik.

Már most nézzük egy kissé, hogy tulajdonképpen mi különbözteti meg a dokumentációs helyeket a könyvtáraktól, amelyek mint emlí­

tettük nem szükségképpen, de könyvtárak is lehetnek? Mindenekelőtt a munka módszere. A dokumentációs központ is összegyűjti, regisztrál­

ja, kartotékolja, vagy dosziékba helyezi az őt érdeklő bibliográfiai és egyéb dokumentációs anyagot, de ezenfelül — s itt. van a hangsúly — még rövid tartalmi kivonatok alakjában kianalizálja, ki is értékeli azo­

kat. Láthatjuk, hogy ez lényegesen több a könyvtárak bibilográfiai és reference szolgálatánál.

Godet a dokumentáció három lényeges jellegzetességét különbözteti meg. Mindenekelőtt a dokumentáció munkájának mineműségéböl folyik a specializálódás felé való törekvés. A dokumentációs mozgalom első ú. n.

romantikus korszakában, a század elején, lelkes promotörjei; Ötlet és Lafontaine, eleinte azt képzelték, hogy lehetséges lesz egy univerzális bibliográfiai és dokumentális világcentrumot valahol, amint ők gon­

dolták Bruxellesben felállítani. Csakhamar kitűnt azonban ennek utó­

pisztikus volta. Azóta inkább célszerű decentralizációs és kooperációs törekvések léptek előtérbe, amelynek megszervezése, éppen ennek a hágai nemzetközi dokumentációs szövetségnek a feladata.

A specializálódás mellett a dokumentáció második megkülönböz­

tető jellege az aktuálitás előtérbe helyezése. A dokumentációs munka legfőbb célja ugyanis az, hogy az érdekeltekkel a tudomány és a tech­

nikai haladás legfrissebb eredményeit közölje, ez pedig a dokumentációs anyagnak gyors feldolgozását, ájour tartását követeli meg. Végül pedig azáltal, hogy céljai érdekében minden eszközt felhasznál és munkálko­

dását inkább utilitárius szempontok irányítják, ezért a dokumentációt egy harmadik különleges, praktikus és gyakorlatias vonás is jellemzi.

Nézzünk körül a világon s látjuk, hogy az emberi munkálkodás bármely területén a munka ritmusának mindenfelé megnyilvánult fel­

fokozódása, megélénkülése, gyorsulása, kényszerűleg maga után kell vonja az intenzív keresés, kutatás a szaktájékozódás minden lehetősé­

gének mintegy kierőszakolását. Ez alól a kényszer alól a haladó tudo­

mányok egyetlen ága sem mentesítheti már magát. A tudományok mun­

kájának mai megélénkült ritmusa tehát kényszerűleg maga után vonja egyrészt a munka differenciációját, másrészt pedig a mindinkább ki­

szélesedő kutatási területek jobb kihasználását, de viszont, amint mi

12

könyvtárosok legjobban tudjuk, ez a munkatermelvény vagyis szak­

irodalmi produkció olymérvü hatalmas felduzzadását eredményezte, amelynek az eddigi munkamethodusokkal való uralása, szokványos bibliográfikus feldolgozása, bizony máris a lehetetlenséggel egyértelmű feladattá vált.

De a miként látjuk azt, hogy az emberi tevékenység minden terüle­

tén, a produktivitás minden ágában, a javak cserevolumenjének állandó növekedése a közvetítésnek és a szétosztásnak új és új problémáit veti fel, ugyanúgy a szellemi termékek közvetítése tekintetében is, az eddigi módszerek, mely szerint a kutatók munkája főképp a könyvtárakbani könyvtömegek és folyóiratcikkek helybeni fáradságos megkeresése és bizony eredménytelen átböngészésére volt alapítva, nem minden esetben nyújtanak már kielégülést. Ezért mint máshol is mint. pl. a kommerci­

ális életben, úgy itt is: a termelő, vagyis a szerző s a fogyasztó vagyis az olvasó közé be kell iktatni bizonyos közvetítő szervezeteket, több kevesebb elágazással. Ilyenképpen igyekszik tehát a dokumentáció is a „közvetítő kereskedelem“ analógiájára célszerű koordináció és kie­

gészítő részletmunka segélyével hajlékony és élénk összekötőkapcsola­

tok hálózatát létesíteni az iró és az irodalmat használó szakközönség között.

Hogy tehát a dokumentáció és a könyvtárak s kiváltképpen szak­

könyvtárak között célszerű és állandó kooperációt kell létesíteni, ezt ma már senki sem vonja kétségbe. Hogy azonban milyen mérvben érvé­

nyesüljön ez a kooperáció, erre nézve eltérhetők lehetnek ugyan a vélemények, egy dolog azonban bizonyos, hogy egy ilyen irányú ossz működésnek a kezdeteit fellelhetjük már, éspedig az alkalmazott tudo­

mányok s különösen pedig a technika területén. Ezért tulajdonképpen ma már inkább arról van szó, hogy miként lehetne ezt a sok irányban jelentkező, de legtöbb esetben azonban elszigetelt dokumentatív munka­

teljesítményeket célszerű koordináció segélyével, nemzeti és nemzetközi értelemben egységes összműködésre késztetni? Külföldi utaim alkalmá­

val, különböző helyeken tett ezirányú észleleteim alapján ugyanis ma­

gam is tapasztaltam, hogy milyen gyakori — dokumentatív külön­

munka, az úgynevezett: Doppelarbeit.

A dokumentációs törekvések ellenzői, vagy mondjuk aggodalmas­

kodói, akik között többnyire a tudományos nagykönyvtárak Geistes­

wissenschaftler könyvtárosai találhatók, gyakran hangoztatják azt, hogy a dokumentációnak nem lehet az a célja, hogy a kutató egyén számára teljesen kész s mindjárt kiértékelt „Fact information“-ekkel szolgáljon, hogy így a kutatót minden előzetes fáradságtól, kereséstől, kutatástól megkímélve részére már előre mintegy megrágott „Vorge- kaute Material“-^ szállítson, mert ez elszoktatná őt az önálló, bár fárad­

ságos kutató munkától, s esetleges inspirációs vagy intuitiv meglátásai­

ban is megbéníthatja. -Ilyen irányú aggodalmakra röviden csak azt vá­

laszolhatnánk, hogy a szellemi tudományok területein is mindenütt

találhatunk ú. n. Zentralblattokat és egyéb referáló periodikus kiad­

ványokat, ahol referátumok, abstracts-ok formájában állandó „Vorge- kaut'e Material" található. Véleményünk szerint ez egyáltalán nem árt­

hat, sőt egyenesen elősegítheti, akár a tudós, akár pedig a gyakorlatias irányú mérnök invenciózus tevékenységét is, ha munkája során ilyen dokumentatív segítségre is támaszkodhatik. Hogy csak egy példával szolgáljunk, említsük meg pl. a technikai szakirodalom egyik egészen kicsiny ágazatát, a lubrikáció, vagyis a gépkenés és olajozás szak­

irodalmát. Ezen a téren a világirodalomban mintegy száz különböző szaklap foglalkozik állandóan e kérdésekkel s további körülbelül 250 - 300 olyan szaklap található, amelyik időnként foglalkozik e témával, s 1000-nél is többre tehetjük azoknak a szaklapoknak a számát, amelyek bár ritkán de esetleg egy-egy alkalmi cikk keretében érdemlegesen fog­

lalkoznak ilyen irányú kérdésekkel.

Ebből az egyetlen példából is láthatjuk tehát, hogy az egyes egyén a szakirodalom mai áradatában a saját szükkörü resszort-területén belül is képtelen a szakirodalom rendszeres megfigyelésére. Láttuk azt is, hogy ilyen irányú munkára önmagukban még az egyes szakkönyvtá­

rak sem igen vállalkozhatnak, erre talán csak a londoni Science Library képes, óriási apparátusával, ahová a világ minden részéből mintegy 10.000 szakfolyóirat jár. Alkalomszerűen jegyezzük itt meg, hogy Tech­

nológiai Könyvtárunk a Science Library által kiadott „Quarterly Bib­

liography of Lubrication“ sorozatait is állandóan megkapja.

Visszatérve főtémánkra ezekután könnyen megállapíthatjuk, hogy a gyakorlati élet területén, az ipar és a műszaki alkotások tekintetében a dokumentációval kapcsolatban hangoztatott s most említett aggodal­

mak annál kevésbé jogosultak, mert hiszen különböző dokumentációs kongresszusok és konferenciák alkalmával igen tisztán észrevehetni, hogy a dokumentációs tevékenység az ipari alkotó munka sikeréhez ma már elengedhetetlen kellék. Forschung und Arbeit ma már két olyan egymással szorosan összefüggésben álló fogalom, amelyeknek együttes jelenléte nélkül nem lehet igazi alkotó munka, valódi siker.

E hosszú kitérés végeztével térjünk vissza a zürichi konferencia további tárgyalási anyagához.

❖ * *

A zürichi konferencia következő ülése a dokumentációval az ad­

minisztrációk területén foglalkozott. A közigazgatási tudományok nem­

zetközi intézményének jelentése szerint dokumentáció ezidőszerint csupán egyes közigazgatási intézményekben van rendszeresítve. E tekintetben példát adó, hogy a hollandi községeknek mintegy 60 °/o-a szövetségbe van tömörítve, amely szövetség külön képviseli ezeknek az érdekeit s velük szoros összeköttetést tart dokumentációs együttműködés tekinte­

tű

tőben. Igen érdekes, hogy ezek a községek egyöntetűen mint klassifiká- ciós rendszert a decimális szakrendszert használják. Ezután E. Mathys és E. Rickli a Svájci szövetségi vasútak, továbbá a posta, a táviró, telefon és a vám közigazgatásánál alkalmazott dokumentációs törekvésekről számolnak be, megemlítve azt, hogy e tekintetben ezek az üzemek utóbbi időben messzemenő figyelmet szentelnek a dokumentációnak s hogy eme bizonyos intenzív összműködésük az egyes üzemek abszolút gazda­

ságosságához vezetett. A szövetségi pénzügyi-bizottságnak az a követel­

ménye, hogy takarékosságot érjen el, ezen összmüködés folytán meg­

valósítható volt. Ilyen irányú munkaközösség különben fennáll az egész svájci közigazgatásra vonatkozólag is.

A konferencia 3-ik ülésén az ipari dokumentáció kérdéseit tárgyal­

ták, amelynek fontosságát az előre beküldött tanulmányi jelentések nagy száma is mutatta. A jelentések egyik legérdekesebbje E. Kocher­

haus: Dokumentáció az alumíniumiparban. Ez a jelentés abból az alap­

tételből indul ki, hogy minden nagyobb vállalatnak elengedhetetlen szüksége van arra, hogy munkaterületén belül tudomással bírjon min­

den ismeretről és vívmányról s ezért rá van utalva arra hogy dokumen­

tációt. űzzön, amely azonban nemcsak könyvekre és folyóiratokra, sza­

badalmi leírásokra, hanem prospektusokra és egyéb hasonló iratokra is vonatkozik. Részletesen kifejti, hogy a neuhauseni üzem könyvtára pl. miként dolgozza fel a szakirodalmi anyagot, megjegyezvén, hogy évenként cca. 20.000 cédulát helyeznek el a kartotékokba. Részletesen leírja a szakirodalmi circulációs szolgálat menetét is az üzemen belül.

Ehhez hasonlóan érdekesen Írja le a Oldrich Olilidka (Prága) egy nagy gépgyárnak a dokumentációs szolgálatát, ■ amely az alábbi csoportok szerint működik: üzemdokumentáció, kereskedelmi dokumentáció, gaz­

dasági és politikai felvilágosítás, technikai szakirodalmi szolgálat és végül Werbedienst. Dr. Ing. T. Leardini (Velence) a Volpi-elektrologiai központ dokumentációjáról közölt érdekes részleteket. Dokumentáció és a szabadalmi irodalom címen Ostenfeld (Kopenhága) tett érdekes javaslatokat a nemzetközi szabadalmi dokumentációra vonatkozólag a decimális szakrendszer alkalmazása kapcsán. Ezután W. Janicki (Zug) a nemzeti és nemzetközi együttműködés a kutató és dokumentációs­

munka területén, különös tekintettel az elektrotechnikára címen kiváló példákkal mutatja meg a szakirodalom tervszerű kiértékelésének jelen­

tőségét. P. Bourgeois (Paris), a dokumentáció területének egy kiváló specialistája kiemeli, hogy az ipari dokumentációnak a legkülönbözőbb forrásokból kell tudni merítenie s ezért közvetlen kapcsolatban kell áll­

jon a nagy dokumentációs központokkal. Gyorsaság és az aktualitás felismerése kell jellemezzen minden ipari dokumentációs központot, de éppen ez az, amelyre az általános könyvtárak ezidőszerint képtelenek.

Ezért sürgős szükség volna dokumentalista specialisták kiképzésére. H.

Diekmann (Düsseldorf) a Verein Deutscher Eisenhüttenleute szakiro­

dalmi felvilágosító osztályának működését ismerteti. Végül a limburgi

állami bányamüvek könyvtárosa dr. L. dér Volk, J. Rericha és D.

Hajsmanova (Prága) a szakirodalmi szolgálat.az ipari üzemekben címen az ipari dokumentáció lényegét négy főforrására vezetik vissza: 1. a konstruktőrök találékonysága, 2. vizsgálati eredmények és összegyűj­

tött üzemi tapasztalatok, 3. abstract-tudományos munkálatok és kutatá­

sok, 4. technikai kutatások eredményeire.

A konferencia negyedik ülése a fotografikus sokszorosító eljárások a dokumentáció területén címen az idevonatkozó problémákat tárgyalta.

Franciaország, Németország, Svájc, de különösen Amerika részéről nyil­

vánul meg e tekintetben nagyobb érdeklődés, kiváltképpen a mikrofo- tografiai eljárások tekintetében. Hogy a közeljövő a mikrofilm alkal­

mazása tekintetében széleskörű fejlődést igér, azt e legutóbbi dokumen­

tációs konferenciák kétségtelenné tették. A konferencia alatt e fotogra­

fikus készülékekből néhány cég kisebb kiállítást is rendezett, bemutatá­

sokkal kisérve.

A konferencia utolsó napján a svájci hatóságok a kiállítás alkal­

mával újonnan épített impozánsan szép kongresszusi csarnokban fényes bankettet rendeztek a kongresszus tagjainak tiszteletére, s ezenkívül a Zürichi-tó körül egy hajókörutazásban, valamint a Rigi és Luzern város megtekintésére irányuló kirándulásban is részesítették a kongresszus tagjait. A kongresszus végeztével a résztvevők egy része a Brown- Boveri üzemek bádeni telepét tekintették meg, ahol ennek a hatalmas üzemnek dokumentációs szervezetét is közvetlen tanulmányozhattuk.

* * *

Megkíséreltük e nemzetközi dokumentációs konferenciák munkála­

tait röviden ismertetni s ennek eredményeként most azt a tanulságot meríthetjük, hogy dokumentációra valóban szükség van! Szükség van, nem csupán a különböző tudományágak előhaladása szempontjából, hanem dokumentációra éppen olyan mérvben szüksége van a közgaz­

dasági élet minden árnyalatának s így az az ipar további fejlődési lehető­

ségét is lényegesen befolyásolja. Hogy a modern szakirodalom milyen hatalmas arányokban növekedett meg az utolsó két évtized óta, ezzel minden szakember tisztában van. De ezenfelül a fejlődés mai stádiumá­

ban az egyes tudományszakok maguk is egyrészt annyira differenciá­

lódtak, másrészt pedig közöttük oly sok közös érintkezési pont támadt, hogy sokszor úgyszólván egymásba fonódnak. Elmondhatjuk, hogy bár­

mely tudományos kísérleti vagy kutatási probléma, illetve annak alkal­

mazása, eredményei, vagy esetleg teóriája, a tőle egészen távoleső tudo­

mányos vagy akár gyakorlati irányú területeket is egészen közelről érdekelheti. Szakemberek állítják, hogy a kutató munkánál valamely probléma megoldásához szükséges literatura-anyagnak egy tekintélyes részét hiába keresi valaki az illető szorosan vett szakirodalomban, mert azt sok esetben egészen távol eső szakirodalmi literaturában találja

16

meg. Látjuk tehát, hogy emiatt az úgynevezett kölcsönös függési vi­

szony miatt a különböző tudományágak területén, a szakmabeli spe­

cialistának tulajdonképpen állandó érintkezésben kellene lennie nem­

csak a szomszédos, hanem a tőle távolabb eső tudományszakok speciális irodalmával is.

De ki győzi ezt idővel és anyagiakkal? Kétségtelen, hogy sem az egyes egyén, sem pedig az egyes üzemek vagy intézmények, de még a könyvtárak sem.

Valóságos krízisről beszélhetünk itt tulajdonképpen, egyrészt amiatt, mert az egyes könyvtárak és egyéb gyűjtőhelyek képtelenek a folyton növekvő nyomtatvány- és egyéb iradatáradatot beszerezni, összegyűjteni és feldolgozva hozzáférhetővé tenni, másrészt pedig a kutató szakemberek is képtelenek megfelelő szakanyaghoz idejében hozzájutni.

E súlyos problémák megoldásának kísérletei nem új keletűek.

Kétségtelen azonban, hogy ebben az irányban az úttörő nagy munkát az immár több mint 40 év óta működő bibliográfiai nemzetközi központ, jelenlegi formájában: dokumentációs világszövetség végezi. Ez a Hágá­

ban székelő nemzetközi dokumentációs szövetség céljául tűzte ki, hogy különösen az alkalmazott tudományok területén, beleértve természete­

sen a technikai tudományok területét is, úgy az egyes országokon belül nemzeti, valamint nemzetközi viszonylatban is célszerű és állandó jel­

legű kooperációt létesítsen a különböző szakkönyvtárak és egyéb szak­

irodalmi gyűjtőhelyek körében, hogy ezzel bárki számára könnyebben hozzáférhetővé tegye az egyes tudományágak vagy bármilyen irányú kísérleti vagy kutató munka mindenkori legfrissebb vagy esetleg ré­

gebbi eredményeit.

A dokumentációs törekvéseknek ez a világhálózata az egyes or­

szágokon belül is, ha még nem is egészen kész szövedék, de éppen ezek az évenként megismétlődő nemzetközi dokumentációs konferenciák ta­

núsítják a legélénkebben azt, hogy ez a kollaboráció máris eleven való­

ság, hatékony és eredményes.

Ha a dokumentációt, mint kifejezést definiálni akarnánk, akkor azt mondhatnánk, hogy a dokumentáció kimondott célja: az ismeretközlés technikájának mintegy racionalizálása, vagyis végeredményképpen min­

den irányú tapasztalati tudás felkutatása, osztályozása és közreadása.

Kétségtelen, hogy ilyen irányú folyamatos munka csak nemzetközi úton oldható meg. Kétségtelen azonban az is, hogy ilyen irányú mun­

kától, saját jól felfogott érdekét követve, Magyarország sem maradhat

távol. Fokozottan vonatkozik ez fejlődő iparunkra, amelynek tehát

érdeke, hogy az exakt dokumentáció minden előnyét élvezze azáltal,

hogy legalább közvetve — Technológiai Könyvátrunk útján — bele­

kapcsolódjék mindazokba a nemzeti és nemzetközi dokumentációs szer­

vezetekbe, amelyek hálózatának kiépítését éppen ez a hágai nemzetközi dokumentációs világszövetség célozza.

Természetes tehát, hogy mindezeknek a problémáknak tisztázása és célszerű irányokban történő megoldása hazai iparunkat is közelről érdekli, hiszen ezeknek a céloknak megközelítése érdekében alakult meg az elmúlt évben: a Magyar Ipari Dokumentáció Előkészítő Bizott­

sága.

18

Műszaki bibliográfia

Az alábbiakban közöljük a Technológiai Könyvtár által az 1938. év folya­

mán beszerzett könyvek jegyzékét.

3. Társadalomtudományok, jog, közigazgatás ipargazdaság stb.

C 11654 A székesfőváros közigazgatása az 1935. évben. Bp.: Bpest Székesfőváros Házinyomdája. 1938. VI, 664p.

(Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala. 88. kötet. 2. szám.) 0 11789 Surányi-Unger Tivadar: Budapest szerepe Magyarország gazdasági

életében 1925—1934. I—II. kötet. Bp.: Székesfőváros házinyomdája.

1936. 2k.

(Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala. 85 kötet 3., 4. szám.) C 15455 Rézler Gyula: A magyar nagyipari munkásság kialakulása 1867—1914.

Bp.: Pápay E. 1938. 209p.

C 15537 Láng Sándor: A munka tudománya. (Munkaélettan.) A munkavégzés és a munkaracionalizálás hatásai a szervezetre. Bp.: Szent István Társ.

1938. 255p.

C 15631 Külpolitikai adatok az 1937. évről. Bp.: Kir. M. Egyetemi Nyomda.

1938. 164p.

C 15559 Kemény Georg, Mitnitzky Mark: Die Volkswirtschaft Ungarns im Jahre 1937. Bp.: Pester Lloyd. 1938. 319p.

C 4642 Heller Farkas: Közgazdaságtan. II. kötet. Közgazdasági politika. 3.

kiad. Bp.: Németh J. 1932. IX, 600p

C 15652 Holtz, Achim: Nationalsozialistische Arbeitspolitik. Notwendigkeit und Bedeutung der Arbeitspolitik für den Umbruch und die Lenkung der Volkswirtschaft und ihr praktischer Einsatz. Würzburg: K. Triltsch.

1938. 118p.

(Börger: Schriften zum Deutschen Sozializmus. Heft 5.)

C 15652 Horsten Franz: Die nationalsozialistische Leistungsauslese. Ihre Auf­

gaben im Bereich der nationalen Arbeit und praktische Vorschläge für ihre Durchführung. Würzburg: K. Triltsch. 1938. 135p.

Schriften zum deutschen Sozialismus. Heft 2.)

C 15719 Gedanken und Wege zur Stärke der deutschen Arbeitsfront. Berlin:

Deutschen Arbeitsfront. 1938. 405p.

C 15504 Eisenbahn nud Kraftwagen. Gesamtbericht zum problem der „Arbeits­

teilung und Zusammenarbeit von Eisenbahn und Kraftwagen.“ Wien:

Springer. 1936. 284p.

< 15546 Krecke Carl: Die Energiewirtschaft im nationalsozialistischen Staat.

Berlin: Junker und Dünnhaupt. 1937. 95p.

C 4187 Krecke Carl: Die Energiewirtschaft der Welt. Ergebnisse der III. Welt­

kraftkonferenz Washington 1936. in Deutscher Betrachtung. Berlin:

VDI—Verl. 1937. XII, 193p.

C 15612 List Friedrich: Energierecht ein Grundriss der Grundfragen. Berlin:

Springer. 1938. VI, 156p.

C 15654 Darge Hans, Melchinger Eugen: Gesetz zur Förderung der Energie­

wirtschaft. I—II. Teil. Berlin: 0. Elsner. 1936. 1938. 2k.

C 15587 Bente Hermann: Landwirtschaft und Bauerntun. Eine Einführung in Die Deutsche Agrarpolitik. Berlin: Junker und Dünnhaupt. 1937. 244p.

19

C 15476 Bernhard Miksa, Sövényházi Neuhold Ferenc: Magánalkalmazotti jog­

viszony. I—II. kötet. I—III. rész. Bp.: Orion írod. Váll. 1938. 2k.

I. kötet. 1. rész: A Magánalkalmazotti jogviszony keletkezése.

I. kötet. 2. rész: A szolgálat. (Jogok és kötelességek.)

II. kötet 3. rész: A szolgálati jogviszony megszűnése. Függelék: A ma­

alkalmazotti j ogviszony csődben és kényszeregyez­

ségben.

C 15514 Bangha Ferenc: Az ipartörvények rendelkezései. Bp.: Elbert és Tsa.

1937. 19p.

(Malomipari Szakismeretek Gyűjteménye. I. kötet. 8. füzet.) 5. Természettudományok általában.

C 15481 Tschelnitz Heinz: Strahlen um Uns. Brünn: R. M. Rohrer 1938. 80p.

C 15734 Militschek Alexander: Wunder überall. Unbekanntes aus bekannten Gebieten. Berlin: Verl. Scherl. 1938. 286p.

C 15589 Miehlnickel Erwin: Höhenstrahlung. (Ultrastrahlung.) Dresden: Th.

Steinkopf. 1938. XV, 316p. (Wissenschaftliche Forschungsberichte. Bd. 14.) C 15735 Fülöp Zsigmond: Ember honnan indultál? Bp.: Hungária könyvkiadó.

234p.

C 15605 Gistl Rudolf: Naturgeschichte pflanzlicher Rohstoffe. Berlin: Lehmanns.

1938. 275p.

C 15468 Gaál István: Amit rosszul tudunk. Természettudományi koholmányok és balitéletek. Bp.: Kir. Magyar Egyetemi nyomda. 1938. 437p.

Arndt Walther: Schwämme. Kapitel IX. Berlin: Gebr. Borntraeger.

1937. 1k.

(Pax-Arndt: Die Rohstoffe des Tierreichts. 13. Lief. Bd. 1.)

C 15711 Bredereck Helmuth: Vitamine und Hormone und ihre technische Dar­

stellung. I. Teil. Ergebnisse der Vitamin- und Hormonforschung. 2.

Aufl. Leipzig: S—Hirzel. 1938. XII, 138p.

(Carlsohn: Chemie und Technik der Gegenwart. Bd. XV.) 51. Mathematika.

C 15496 Ziegler A logarléc-számolás művészete. Útmutatás a logarléc-számolás alapos, gyors elsajátítására és továbbképzésére. Kézirat. Bp.: Szerző.

1938. 94p.

C 15549 Sust 0.: Tafeln für die Umwandlung von Winkeln. Stuttgart: Wittwer.

1938. 69p.

C 15478 Semiller Hermann, Semiller Adolf: Vierstellige Logarithmen und Zahlentafeln. 3. Aufl. Berlin: J. Springer. 1938. 32p.

C 15746 Scheffers Georg: Lehrbuch der Mathematik zum Selbsunterricht und für Studierende der Naturwissenschaften und der Technik. 7. Aufl.

Berlin: W. de Gruyter. 1938. VIII, 743p.

C 15493 Kerékjártó Béla: A geometria alapjairól. Első kötet: Az euklidesi geometria elemi felépítése. Szeged. (Szerző kiadása.) 1937. XV. 304p.

C 15765 Hazay István: Kiegyenlítő számítás a geodéziai gyakorlatban. Bp.:

Németh J. 1938. 243p. 2 db. táblázat.

B 2038 Gáspár Dezső: Szerkesztő látszattan. (Perspektíva.) I—II. kötet. Bp.:

Kir. Magy. Egyetemi Ny. 1935. 2k.

I. k.: Gyakorlati rész. 152p.

II. k.: Elméleti rész. 174p.

20

C L>673 Colerus Egmond: A ponttól a négy dimenzóig. Amit a geometriából mindenkinek tudnia kell. Bp.: Franklin T. (1938.) 286p.

* 15441 Balogh Arthur: Beitrag zur Nomographie. Darmstadt: L. C. Wittich’schr Hofbuchdrukerei. 1936. 32p.

53. Fizika.

t1 l.>433 Tölke Friedrich: Kurze Einführung in die Elemente der Punkt- und Körpermechanik. Eine zusammenfassende vektorielle Darstellung für Studium und Praxis. Berlin: J. Springer. 1937. 30p.

C 6167 Tomaschek R.: Grimsehl’s Lehrbuch der Physik zum Gebrauch beim Unterricht. (Neben Akademischen Vorlesungen und zum Selbststudium.

II. Bd. 2. Teil. 8. Aufl. Berlin: B. G. Teubner. 1938. VIII, 456p;

II. Bd. 1. Teil. Elektromagnetisches Feld. (Optik. 8. Aufl. X, 866p.

C 15463 Teleki Pál: Az ultrarövid hullámok fizikai-biológiai jelentősége és therápiás alkalmazása. Bp.: Novák R. 1935. 101p.

C 15566 Smits A.: Die Theorie der Komplexität und der Allotropie. Berlin:

Verl. Chem. 1938. XII, 371p. Tafel V.

C 15628 Seeliger Rudolf: Angewandte Atomphysik. Berlin: Springer. 1938. IX, 461p.

C 15730 Schiebold E.: Spannungsmessung an Werkstücken. Leipzig: Akad.

Verl. 1938. VI, 216p, (Eggert—Schiebold: Ergebnisse der Technischen Röntgenkunde. Bd. VI.)

C 15630 Richter Heinz: Die Kathodenstrahlenröhre, ihre Vielseitige Anwendung in Technik, Naturwissenschaft und Medizin. Stuttgart: Franck’sche Verl.

1938. IX, 331p.

I 532 The National Physical Laboratory. Abstracts of Papers Published in the Year 1936. London: Published by his Majesty’s Office. 1937. 65p.

B 2028 Moeller Fridrich: Versuche zur elektrischen Resonenz mit hochfrequen­

ten und niederfreuquenten Wechselströmen. (Versuche mit kleinen Röhrengeneratoren.) Berlin: J. Springen. 1937. 82p.

(Abhandlungen zur Didaktik und Philosophie der Naturwissenschaft Heft 16.)

0 15600 Jordan Pascaul: Die Physik des 20. Jahrhunderts. Einführung in den Gedankeninhalt der moderne Physik. 2. Aufl. Fr. Vieweg et Sohn 1938.

X, 159p.

(Die Wissenschaft Bd. 88.)

C 15650 Jönck Hans: Mechanik und Festigkeitslehre. Berlin: Deut. Arbeitsfront 1938. 280p. (Kraftbetriebstechnische Bücherei.)

C 15639 Juhász K. J. Geiger J.: Der Indikator. Seine Theorie und seine mechanischen optischen und elektrischen Ausführungsartert. Berlin: J.

Springer. 1938. IX, 293p.

C 15508 Justi, E.: Spezifische Wärme Enthalpie, Entropie und Dissoziation technische Gase. Berlin: Springer. 1938. VI, 157p.

B 2040 Hussmann Albrecht: Rechnerische Verfahren zur harmonischen Analyse und Synthese. Berlin: Springer. 1938. 28p. Tafel IV./e. (10. db.)

C 15552 Hamanke E. H.: Physik des Alltags. Praktische Physik für Jedermann.

Stuttgart: Ges der Naturfreunde. 1938. 264p.

C 15672 Fehse Friedrich: Neue Wege zur Erkenntnis in der Elektrizitätslehre.

Elektrisches Feld. Elektrisches Strom. Magnetisches' Feld. Berlin:

Charlottenburg: J. E. Volckmann. 1938. 56p.

B 2020 Bachmann Hans: Tafeln über Abkühlungsvorgange einfacher Körper.

Berlin: Springer. 1938. 8p. Tafel I—III.

*

54. Kémiai tudomány.

C 15545 Weber József, Weber Józsefné: Bemutató vegytani kísérletek lég­

oltalmi előadásokhoz. 2. kiad. Bp.: Marx és Mérei. 1938. 17p.

C 15550 Schmidt E., Gadamer J.: Anleitung zur Qualitativen Analyse. 12. Aufl.

Berlin: Springer. 1938. VII, 115p.

C 15633 Nieuwenburg C. J., Böttger W.: Tabellen' der Reagenzien für anor­

ganische Analyse. Erster Bericht der „Internationalen Komission für neue analytische Reaktionen und Reagenzin“ der Union internationale de Chemie“. Leipzig: Akademische Verl. 1938. 409p.

C 15574 Müller Emil: Chemie und Patentrecht. Berlin: Verlag Chemie. 1938.

154p.

C 3732 Klut Hartwig: Untersuchung des Wassers an Ort und Stelle. 7. Aufl.

Berlin: Springer 1938. 201p.

C 15435 Klemenc Alfons: Die Behandlung und Reindarstellung von Gasen.

Ein Hilfsbuch zur Einführung in das Arbeiten mit Gasen für Chemiker und Physiker. Leipzig: Akad. Verl. 1938. X, 215p.

C 15762 Jenny A.: Die Elektrolytische Oxydation des Aluminium und seiner Legierungen Grundlagen und Richtlinien für die Praktische Durchfüh­

rung der Eloxalverfahren. Leipzig: Th. Steinkopff. 1938. XII, 224p.

(Rassow: Technische Fortschrittsberichte. Bd. 42.)

C 15494 Gróh Gyula: Kémiai laboratóriumi munkák jegyzőkönyve. Bp.: Műegye­

temi nyomda. 1937. lllp.

C 15758 Greiling Walter: Chemie erobert die Welt. Berlin: W. Limpert-Verl.

1938. 394p.

C 15615 Funk Herbert: Die Darstellung der Metalle im Laboratorium. Stuttgart:

F. Enke. 1938. VIII, 183p.

(Funk: Die Darstellung der Metalle im Laboratorium. 25 Bd.)

C 15421 Boutry G. A.: Les Phénomènes Photoélectriques et leurs Applications.

I—IV. Paris: Herman et Cie. 1936. 4k.

(Actualités Scientifiques et Industrielles. 312, 313, 336, 337.) 1. Phénomènes Photoémissifs. 100p.

IL Cellules Photoémissives. 57p.

III. Photoconductivité. 84p.

IV. Différences de Potentiel Photoélectriques. 49p.

61. Technikai alkotások általában, műszaki zsebkönyvek, évkönyvek stb.

C 15759 Cavallier József, Fraknóy József: Új Universum. I—II. kötet. Bp.:

Franklin T. 1938. 2k.

C 4485 Das Neue Universum. 59. Jhg. Berlin: Union Deutsche Veri. 1938. VIII, 463p.

C 15665 Nauck Alfred: Wunderland Technik. Ein Buch von vielen technischen Werken. Köln: Bercker E. 1938. 208p.

C 15745 Pfeiffer A.: Unsere Technik ihr Stand und ihre Aufgaben. Leipzig:

Dietrich’sche Verl. 1938. XI, 339p.

C 15625 Hugonnai Kálmán: Gép- és fémipari zsebkönyv. Bp.: Elek Pál. 1938.

478p.

B 2005 75. VDI-Hauptversammlung in der Kriegsmarinestadt Kiel. 1937. Berlin:

VDI-Verl. 1937. 56p.

C 6925 VDI-Jahrbuch 1938. Die Chronik. Der Technik: Berlin: VDI-Verl. 1938.

VIII, 312p.

22