• Nem Talált Eredményt

Az Erdélyi Helikon Barátainak ajándékkönyve

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Az Erdélyi Helikon Barátainak ajándékkönyve"

Copied!
141
0
0

Teljes szövegt

(1)
(2)
(3)
(4)
(5)

Az Erdélyi Helikon Barátainak ajándékkönyve

(6)

KRIZA lANOS

ERDÉLYI TÁJSZÓTÁR

AZ ERDÉLYI HELIKON BARÁTAI

(7)

Kriza János Tálszó tárát ós Találós Meséit a Kisfaludy Társaság Vad- rózsák l-ll. clmú. 1911-ben megjelent kiadványának szövegével nyomattuk ki

(8)

KRIZA

NINCSEN SZEBB, különösebb, szoron- gat óbb látomás Erdélyről, mint Kriza Jánosé. Mintha egész Erdély csupa bokor volna, s minden bokorban egy-egy madár szólna. Egyszerre énekel valamennyi. Zengő tündérkert.

De talán elég egy ügyetlen mozdulat, egy rossz lépés, — és a madarak mind elrepül- nek. Magukkal viszik a füstként alakuló, soha végig nem mondott, csodálatos dalt.

Szomjasan, mohón kell hallgatni, — beinni a muzsikát, szöveget, mozdulatot, szárny- rebbenést. Mindent, ami elporzik a leve- gőben.

Kriza egy balladáért, egy nyelvöltögetö dalocskáért, egy különös háromszéki szóért

„imádságos hevületű" leveleket tudott írni ismerősöknek, ismeretleneknek ... Négy hi- vatal is kötötte, de ha csak tehette, „kifes- tett" mind a négyből és Kolozsvárról el-

(i)

5

(9)

indult be a székelyföldre. Utánaeredt a Kádár Katát vagy a Bátori Boldizsárt megéneklö ballada egy-egy új változatának, olyan könnyen, földi gondoktól lekötetle- nül, mintha nem méltóságos püspök lett volna, de maga is szelekkel iramodó dal vagy tavaszi füst a párás, friss földek fe- lett ...

Egész életének munkáját, hitét, értelmét egy nagy kötetben gyűjtötte össze, — ez a kötet a Vadrózsák. Mit takar a címf Mindent, ami elporzó, veszendő „székely- ség" ; „egy vidor tánc-szótól a remek alkatú ó-székely balladáig, egy gyermeteg nép- talánytól a tündérmeséig": Erdély észjá- rását, érzéseit, kifejezésmódját, — erejét, költészetét, halhatatlanságát.

Kitartásával, hitével, a székelyföld iránt érzett szerelmével egyetlen tanulságot akart élővé, erőssé tenni: ezt — „a székelyföld az élő magyar nyelv classicus földrésze".

Ezt így hitte. Azért élt, hogy életével ezt bizonyíthassa.

Balladákban, dalokban, népmesékben,

szólásmondásokban a beszéd élő, meleg le-

heletét szerette volna elfogni, papírra bü-

(10)

völni. Ügy jegyezte dalait, meséit, hogy utolsó hangig minden sajátságos székely legyen bennük. Aki olvassa majd, úgy érezze, mintha „éppen akkor a száján pökte volna ki egy székej embör vagy asszony- embörféle". Gryüjtőit is rávette, hogy a sza- vakat szinte kottákba foglalják, egyetlen vitás hang miatt hosszú levelezéseket foly- tatott.

A BALLADÁKHOZ és dalokhoz Kriza János kiegészítésképpen egy erdélyi táj- szótárt is fűzött.

— Az Istenadtával — írja — annyit kín- lódtam, hogy soha semmivel se annyit, most is e gyűjtés csinálja leginkább a bajokat, a lelkem se nyugodnék meg, ha ki nem ad-

nám; nem is maradhat el, mert teméntelen sok az ismeretlen székely szó..."

Ez az „erdélyi szótár" nem kulcs, mely megnyitja a székely balladákat. A balladá- kat s az erdélyi szellem semüyen remekmű- vét nem kell megnyitni, — szólnak és zen- genek azok telt, forró hangon.

De éppen Kriza, ennek az erdélyi szel-

7

(11)

lemnek rajongó szerelmese jött rá először arra az igazságra, hogy a különböző erdélyi tájak szavai éppen úgy kifejezői Erdély- nek, mint a bálladák, dalok, mondások, rig- musok. Gyűjtés közben ébredt rá, hogy nemcsak az elfoszló, halhatatlan dalt kell megfognia, de a nyersanyagot is, amelyből ennek a dalnak illékony teste felpárázik.

A MAI ERDÉLYI ÍRÓK olvasóinak szeretettel ajánljuk fel Kriza János tökéle- tes és művészi teljességű tájszótárát, — azoknak az olvasóknak, akik a „lelket", Er- dély művészetének lelkét már ismerik, de a

„testet", a szavak testét itt kapják először a

Kádár Kata és a többi remek székely bal-

Inda feljegyzőjének megkapó gyűjtésében.

(12)

Tájszótár

9

(13)

Rövidítések

Híg.: Háromszék Utz.: Ddvarhelyszék Cl.: Csík

Ktsz.: Kereszturflazék Homrd.: Homoród vidéke Hétf.: Hétíalu Erdv.: Erdfividéke IIaz.: Maroímzék Artsz.: Aranyosszék

Tdjíz.: Táj szótár. (Budán 1838.) ií. nv• Szót.: Magyar nyelv Szótára.

(Pesten 1862. >

V. 0.: Vesd öszve L.: Lásd V.: vagy

Vmit, vkit: valamit, valakit Km.: Közmondás

(Hol a táj nincs megneveav», ott Hszék értendő.)

(14)

A

Abagos: szőrösen szü- letett gyermek (eba- gos). V. ö. agos, agos- ság. (Tájsz.)

Abajdok: valami íz- lés s arány nélküli nagy test vagy mív. Nagy abajdok ember; abaj- dokul rakott asztag. V.

ö. abajdocz. (M. ny.

Szót.)

Abaskodni: ágas- kodni.

Abbavéteni: abba- hagyni valamit zavar s ijedség mián.

Acczide: addsza ide;

Jiocczxde: hozdsza ide;

acczasza, acczag: add- sza.

Addég: addig. Addég b addég, hogy kifogyál belőlle.

Agalni-bogalni: csűr- ni csavarni. Elágalni

bogalni: jobbra balra magyarázni a dolgot,

(üsz.)

Agái: urat játszik, magát fitogtatja.

Agyalnl: agyba-fejbe verni. Megagyáljuk a kizsupolt s aztán bötre felvert kévéket.

Agyni: ágyaim; a cséplök béágytak: a cséplendő gabonát a csűrben oldalfélt ösz- szerakták.

Agylag agyon varrni: két szély vász- nat összevarrni. (TJsz.)

Agytörő: mikor a leányt férjhez viszik az apai háztól, másnap a leányos házhoz tartozó rokonok a vőlegény há- zához mennek látoga- tóba lakomába s e lá- togatást nevezik több 11

(15)

helyt e kifejezéssel:

ágytörőbe vagy kárlá- tóba mentek. (U.)

Ahajt, ehejt (a he- lyen, e helyen): ott, itt.

(Mondják Csb. s Üsző- kén s belévegyitik, ha kell, ha nem, a beszéd- be.) Aha'ról, ehe'röl, aha'ra v.aha'ré, ehe're.

Áhl, ánkodi, ánkó:

tátott szájú, hülye, ügyetlen.

Ahozléve: ahozkópest.

AJ: hajh, j a j l Aj!

megfogd ötöt. (Népd.) Ajang: átall, szégyell, vonakodik. Ne ajangd úgy dógozni: ajangom megmondani.

Ájas: fecskefarkú;

ájason: feeskefarkulag.

(Usz.)

Aká'mlko": akármi- kor. (Usz.)

Alltt: vél, sejt: Nem es alittsa: kevésbe ve- szi.

Alásféléz: alá s fel jár, és: tétova beszél.

Állat: a szerfeletti nagyítást a székely igy fejezi ki: nagy állat nagy ember; nagy ál- lat nagy fa.

Álmottam: ad, a: ál- momban, — ódba, — ába.

Ammog: ámolyog, leb- zsel.

Annyé: annyi. Any- nyíg: addig, odáig.

Annyég nem mönyök el. (Usz.)

Ánkuczáskodik: tá- csog, bámészkodik. Te ánkuczal (Homr.)

Aporkodík: kakasko- dik, ingerkedik. Mit áporkodol annyit te 1 (Usz.)

Apritts: takarodj in.

nenl

Apró: himlő. Nagy- apró: hólyagos himlő;

kicsidapró: veres v. ká- sa himlő. Meglette a nagy apró. Aprókötés v.

aprókőtes.

Aránsu, egyaránsu:

egyenlő. Olyan egyarán- suak, mintha ikrek vé- nának; egyaránsulag lépnek.

Árnyék: jelenti ezt is: főszer, szin. — Ta- szítsd bő ezt a szekeret az árnyék alá. Mond- ják igy is: árnyék aj ja.

Arr: orr; arrot: or-

(16)

rot. Arrolni: orrolni.

Ne kongorgasd: fintor- gasd annyit az arrodot.

Arrunnét v.arrunnól:

arról, arról felől. Ar- runt: a tájt.

Arté: derék, pompás.

Árté vendégség. Yes.

síink egy árté pipázást.

Aszat: buza közti tö- vis neme. (Usz.)

Atal: középarány; va- laminek átajját venni;

átköteni: áthordani;

átálfa: kettőa rúd ke- resztfája; — átalabb:

rövidebb irányú — út;

átalíapu: közkapu; átal.

Vel6: átjáróhely; átal- lag; átlag. Ataligye- nest v. átalegyenesbe.

Attól még es: ds azért, mind a mellett ls. Attól még ea elme- nyek. Attótól fogva:

attól fogva. Csikb.:

ahattótól fogva.

Atsikitt: átcsuaztat, finomul keresztül viszen.

Azalék: disznó apró.

lék. Disznyó kőcscség.

Azétt: (Hsz.), azé' és azér. (Usz. és Msz.) : azért.

Azonaránt: azon irányban. Azonfele: ha- sonfele.

13

(17)

B

Bá: bátya, báty. Ki fia vagyt Én az Izsák Pista báé. (Usz.)

Babba, babbás: szép, csinos. Babbáson fel- őtözött a gyermek.

Babó: szőrével kifor- dított bőrbunda. (Usz.)

Babukol: búva dol- gozik. Fenn babulcol:

éjjel fen jár-kel.

Bádik: bádog.

Baggat, aggat bag- gat: megférczel vala- mit téltúl.

Bajnok: jelenti ezt is: alkalmatlan. Ne légy olyan bajnok.

Bajossan: aligha. Ab- ból bajossm lessz va- lami.

Bakarász: kapkodva, v. akadozva beszél.

B akonta: f aeregető

bakszán, v. talpszán.

(Hőtf.)

Bakős (Hsz.): ma.

mós. (Usz.): rémkép.

Baksa: egy éves ber- bécs.

Baksi, buksi, vaksi:

értetlen, rosszul kezelő.

Bálán: szőke szőrű juh. (Msz.)

Balkán: balog. Balo- gol: balog üt; balog hjajtásnyéra: a meddig balog kézzel hajthatni el.

Bánatmalom: oly ma- lom, melynek ritkán van őrlője, vagy vize nincs.

Bándogalni: bánkód- ni rajta időnként.

Bángó: bankó, bank- nóta.

Banyalitt: összehány.

vet, férczel. V. ö. va- nyalitt.

(18)

Eargő: maszkura.

(Homr.)

Bárka: gát, töltés.

(Usz.)

Bédér: igen seres v.

igen aeritett fonal. Ben- deritteni: seriteni.

Béczélnl, v. beczéz- tetni, kényeztetni. Ké- nyes bécze. (Hsz.) Bö- czélni. (Usz.)

Béfélékzik — a téj.

Bégyézi magát: oda biggyeszti őt nem illő helyre. Félbégyzi ma- gát.

Béközlet: közbeilleszt.

Jól közleti a dó got: úgy menyen el rajta, hogy nem ejt hibát egyfelől is.

Belétöjked: beléakad, beléköt. Most miét tudsz belém töjkednif

Bfelicze, bölicze: tisz- ta fejér bárány, mely- nek a szeme körül nincs meg a szokott fekete gyürükarika. Édes kicsi belicze báránkáml

Berebuj: baraboly.

(Erdv.)

Bérrég: a juh mikor fogad. A johok még- bérrégtek. Bérgessétek

meg azt a juhot a ber- bécscsel.

Bérzéget: megboly- gat, p. o. a száradni kezdett szénát villa- hegygyel megbolygatják

— megberzegetik. Bez- get. (Erdv.): nregbéz- getik a szénát; bez- ditts azon a szénán.

Bérzóka, bérzéne: a barázdában aprón ma- radt kender.

Bésajdul: béserül.

Bétácsol: elnémit. Le- tácsolni vkit.

Bétia: nagynyavalya;

törjön ki a betia!

Bétoszszatani; hely- telenül bévetni. Bé- toseszan: helytelenül bé- tántorodik. (Hsz.) Bé- tose: bétaszit. (Cs.)

Bévermélni: p. o. a sok ételt. Mind egy fa- lásig bévermelte a tú- rós puiszkát.

Biblrkálni: matat- gatni. Be bibirka em- ber vagyl

Bicskl: kis bicsok;

bicska: nagyobb bi- csok; kicsike bicski:

tollkés. Te istennek fa- nyelű bicskája: semmi- 15

(19)

rekellő ember. Bicskás:

vad magavető; bicskos:

fenhéjázó peczkes le- gény.

Bien, bizen, bion:

bizony. En bien nem montam. (Homr.)

Bilinkéi: billegve jár; billent: fordul — a tánczban. Kettőt hármat billentenék.

(Usz.) Billent a aánta.

Bimbolózás: össze- bonyolódás, összeveszés.

Bincs: pinty. Ugy el- repül tölliink az élet, mint a bincs.

Blncsolödik: midőn két verekedő ölre men.

ve összefogontozik, v.

mikor a fonalszálak a szövőn ösezetévednek.

Belébincsalkodni: belé- csippeszkedni.

Biralkodik: bir. Sok mindennel biralkodik.

(Usz.)

Birik: Jut. Beabirik a jószág. Elbirik kézi- ről a juss.

Bisziők: kerti nö- vény. Virága olyan, mint a fejér izsópé, le- vele szennyes sötétzöld, illatja erős, — nem

kellemetlen. Biszióknak es megjár, olyan szép, azaz nem igen szép.

Slzget: bizgat, boly- gat. Ne bizgesd azt a dógot.

Bizgentyti: valamit mozgató eszköz, p. o.

zongora, pallócskák, óra indó, stb.

Bitos, bltonyás: fá- jós lábu, nyavalygós, gölöhös.

Bócsuznl: búcsúzni.

Bodócs: apró bogyó, és: tinó. (Usz.) Bodó- CBozni: bimbózni.

Bodoru: egyetlen, kedves. Csak egy bo- doru forintom van. Csak egy bodoru leányunk van; egy pár bodoru alma termett ezen a fán.

Bogonyavéri: dene- vér. (Toroczkón.)

Bogaricza: bogár- szarvu tinó v. más marha.

Bojdlt: bolydit = felbolygat. Bojdulás:

fölháborodás. — Boly- gatagság: önkénytelen szét járás. Bója: balga.

Bókig: bokáig — érő

(20)

viz. (Bok: nincs hasz- nálatban.)

Bong: gomb. (Ce.) Bongor: apró vad fákkal siiriin benőtt hely. (Usz.)

Borittozik: neki bo- ri ttozott: változásra hajlik az idő.

Boritott szekér:

egész boritéku; kóbo- ros szekér: oldalt két leleplezhető ablakkal.

Borshimos: szőttes neme, melyből a szé- kely közasszonyok asz- talneműt készitnek.

Boss-tartó: borstartó;

ojan mérges, mind a bosstartó. Bossos csuka:

fagyökerü növény.

(Hsz.) Bosszöm Jankó.

(Usz.)

Bötani: boltozni: bó- tás: boltozat.

Botáz: tévelyeg, bo- torkáz, botlik; belé- botáztam valamibe; ön- kénytelenül belébotlot- tam, v. beléavattam' ma- gamat.

Bothál: összevissza hányvet.

Botog: dologtalanul

jár elé s hátra. (Usz.) Bőcsü: bölcső; fek- tesd a bőcsübe. (Hsz.) Bőcső: (Usz.)

Bökkent: pálczát, bo- tot ellódit, mi két bö- tein = bütüin bakka- dozva tovább fut.

Böncsölget: csöm- bölyget, csombolygat.

Bucsálódlk: búslako- dik. 0 ojan bucsálódó- féle.

Bucskázik: felbucs- kázik v. buczkándik:

bukik által. Bu cskát vet a gyermek: a fején átbukik. Megbucskáz- tam.

Bodréjos: bodros — főkötő.

Buffl mikor valami puffan. Ugy leesett, hogy ugyan megbuf- fant. Bufog a sertés,

— a viz a fazékban:

pufogva forr. Vasta- gon buffog a bő for- rásvíz. Megbuf fantlak:

hasba ütlek.

Búgja: boglya. Fel- buglyázni a szénát.

Bukkik: bukik; bvlc- kani, lebukkani. (U.) 17

(21)

Burran: felburran:

röppen — madár, fog- lyok csoportja,

Burrog v. burunko- zik: dong — csere- bogár.

Burus v. burkos v.

buros: ágas bogas, te- rebélyes.

Bugojők: kis buglya, és: búvó zugoly.

Buszu: boszu; bu- szuskodni: boszut űzni.

Világ buszujára: má- sok daczára,

Butuk: hordozható lábkaloda. (Usz.)

Butyikó v. butikó:

butikó, bütyök; nádi- butikó: kibotosodó ká- ka. A butyikós fele a

páczának, a dolognak:

nehéz oldala.

Buzugán: buzogány.

(Usz.)

BU: gamat, takari- tatlan. Bűnél is bü- vebb; büszerzet; bü- személy; elbűvölte : megmocskolta — ma- gát; büvölködik: moes- kolódik, ocsmány dol- got kezeL

Büdü: büdös hely, fogda; büdilbe: vesze- delembe — vinni v.

lefogni.

Bttkfejes: konok, makacs.

Bütü: betű és: böte v. büte valaminek.

Megbütüzni a végit.

Bütüs végü.

(22)

Cságat: balról jobb

c

felé hajtja a barmot, és: cságassa a dógot

— másfelé fordítja a beszéd értelmét. Ne esd.

gass hé! Cs& hó!

Csajpota v. csajpoti:

semmit számba nem vevő; féleszű. Csajpoti- sdg. Ekkora csajpotisá- got v. csajpotásságot az ember ne es lásson.

Vesd össze: Csajbutag.

(Tájszót.)

Csalámboz: kószál, tekereg. (Usz.)

Csali: csalfa.

Csandargat: keveri a vizet valamely edény- ben ; a keverést: for- rázást v. malátát a kádban; csandaritt:

tésztát dagaszt.

Csángat: lármásan harangoz, csenget. Bé-

csángattdk: elvégezték a harangozást. Ne csán- gassatok annyit, tel

Csángó: pálinka tisz- tításakor az üst fene- kén maradott részt nevezik igy több helyt.

(Usz.)

Csapzi: hízelgő, ide s tova hajlongó.

Osármálni: lármázni.

(Usz.) Ne csármájj annyit.

Csata: éji őrizet és:

csorda. Jó csata méne- sem, jó esztena juhonr.

(Népd.) Csatás: kiháló csordaör. (Usz.)

Osatt: csat. Csattolni.

Csavara: zavar, vi- szongás.

Cséméllik: csömörlik.

Megcsemellettem.

Csempe: kályha.

(23)

Cséngér, csöngör:

sürü bokros hely. (Usz.) Csengető: nagyobb- szerii vaskolomp; csen.

getyü: kisebbszerü réz- harang; pergő: kisebb- szerü vas v. réz kolomp.

Csepész: főkötő. A szegény leánynak bú szállott a fejire, s nyo- morúság az ölibe, azaz:

cscprsa és bitang.

Cséppédős v. csépérő

— csépp; alig egy csepp, végcsepp. Mind egy cseppedős cseppig megitta. Egy lecseppet sem. (Hsz.) Csöpörő csöppig: egy utolsó cseppig. (Usz.)

Csércse: apró barmok állán v. nyakán függő- legesen kinőtt vékony húsdarab.

Csereburung: csere- bogár.

Cserékje v. cserök- je: ágas-bogas fa laj- torja helyett. (Usz.) Cserény: kemenczék belső oldalán kőből v.

téglából rakott fal, melyre a kályhákat ra- gasztják. (Usz.)

Cserepes malacz:

házba betanult, v. gaz- da, gazdasszony után tanult malacz.

Csérpenyő: serpenyő.

(Hsz.) Csörpenyő.

(Usz.)

Csete: lakoma, (rit- kábban használt. (Usz.)

Csia: pajzán, jó ked- vű; fiatal marháról v.

gyerkőczéről is mond- ják.

Csiadoz: ijedezve kiáltoz.

Csibbödni: csipedni, csipkedni. (Usz.)

Csics: csecs. Csiese- ré?. pajzánkodva fog- dossa a fiu a leánykát.

Csid: csikó hajtás szava. Csid ide ne!: ne daczoskodj I Csid alá mdmi: kötődés a rossz lovaglóval, v. bár el- vetnél

Csldma: csizma.

(Usz.)

Csig-big, csiig-bog, v.

csög-bog: elko.hadt, el- éhezett apró baromról mondják, de igen törpe, púposa horgaslábu em- berről is. (Usz.)

Cslján, csillán: csa- ján. Dugjuk a csiján-

(24)

ba a guzsajat, met im- mân kijött a csihán.

(Km.)

Csikla: sikla, csukló.

Csiklik: csuklik.

Csillámpol, csillám- pozik: káprázik a szem, v. pislog alig a tűz.

Csingolázik: csingál, C8Íugaszkodik, logánto- zik, valamiről függ, ka- limpáz.

Csipbo-csopba: ap- ránként. (Usz.)

Csiperkédik: csim- poszködik, czipekédik.

Ne csiperkedj reájn 1 Csipke: minden fán v. fiivön termő tövis.

(Hsz.) Csüpke: (Usz.) Csipnyebokor : csipke- bokor. (Homr.)

Csipor: csupor. El.

törótt a csipor: el- petyeredett.

Csirikol: csiripel Csobány: nagy ju- hászkutya. így hijják a sósvizes átalagot v.

dobonkát is. (Usz.) CsókaszemU: kék- szemű barna ember v.

ló.

Csorna: gyakran hol-

lani: hogy a csoma vi- gyen el; (tán pestis.)

Csombojog: valaki körül súrlódva vagy ta- pogatózva jár kel. Vidd el a gyermeket, ne cso>mbojogjon körültem.

Elcsombojog a többi között: megél ö is va- lahogy. Jól csombojog.

nak: tisztességesen él- nek. (Usz.)

Csongojltt: csombo- lyit. (Cs.)

Csontika: csontocska.

Minden csontikáját ész- szezőrgetém.

Csontorag fa: meg- csonkított, töredezett águ élőfa; csontorag ló: béna 16; csontorag fog.

Csóró: nevendék fiu.

Csoronka: vizcsorgó;

csoronkál: vékonyan csorog. Ma egy csorin- kát som ittam. Csorrin- tani.

Csorotos csőré v. csu- rutos csurdé: merős mezittelen. (Usz.)

Csorszog: csoszog.

Csög: bog, him szarvasmarha nemirésze.

Csökik: törpén ma-

(2) 21

(25)

rad — ember, növény;

innen csöki v. csöke- vész: törpe, pulya;

megcsökött: pulyán ma- radt.

Csőlleni, csőrölni: fo- nált csőkre tekerni és:

tág torokkal inni Csöntörge, csönkő:

erdőn levágott fának a földből kiálló csutkója.

Csörge v. cserge:

pokrócz.

Csubbant: követ do- bál a folyó mélyébe;

csubbot üt úszva. Csut- ból, csubukol: úszás közt a vizet kézzel és lábbal csapja.

Csucsorka v. csü- csörke: a korsón ki.

hegyesedő ajak. Csu- csorkâs korsó, lábas, csupor.

Csug: sug; csugdos:

sugdos. (Cs. és Homr.) Csukorék: p. o. alma, mogyoró. (Usz.)

Csurgyál, csurdál, csungál: csen, sikkaszt.

Csűri: csonka. Csűri bicsok, réz a nyele, czifra dáma, nincs ele- je. (Tánczszó.) Milyen csűri vagy: kinek a ha-

ját a bőrig lenyírták.

Csűri muri: hitvány, ha- szontalan.

Csusza: háncsu; tö- rökbuza csuszája: hán- tott lapija; csúszik a.

(Usz.)

Csutika, csutka: al- ma, körte, törökbuza, stb. csutika. Csuga:

amiben a makk terem, csukának is mondják Udvarhelyszéken néhol.

Csücsörödlk, csucso- rodik: kidomborodik p.

o. az ajak.

Csilngelógáz: hintáz.

Csöngelünge — növény.

Csllpű: csepü. (Usz.) Csilrkészni: kurkász- ni, keresgélni. (Usz.) Csilrrent: vadra ri- vall, durrant.

Cstttört, esetért, csétér: eszköz készítés- re hasogatott s szá- radni tett fa; fa de- reka; megmérni a fa csetertjét: vastagságát.

Czápsa: kis czáp.

(Usz.)

Czallang: orsóra so- doritott gyapot.

Czárnok: levagdalt s helyt az erdőn szára-

(26)

dúsnak indult 8 háton hazahordható véko- nyabb ágak. (Usz.)

Czéczczopó: csecs- szopó.

Czéinpél-asszony:

nászruhákat vivő szekér felügyelője.

Czépők: alig egy arasznyi magas szárú csizma, melynek olda- lait szijjal fűzik.

Cziház: zaklat, ker- get. Elcziházta az iilii a tyúkokat. Ne cziházd annyit e kutyát, hadd egyék vagy nyugugyék.

Czlhos: a ki a lólo- pásban segél; de nem az orgazda. (Usz.)

Czllingéz, szélingez

v. szllingéz: egyenként jön elé.

Cziréz: hadonáz.

Czom: czomb.

Czomporkert: falvak végein az úgynevezett vetéskapu = tanorkapu mellett kétfelőlről való kertelés. (Usz.)

Czorhol: húz — von.

Eleget czorholt minket.

(Msz.)

Czuczoráz: czibál, megrángat, megfogdos.

Jól megczuczorázta a gazdasszony a szógáló- ját.

Czömpöi: levágott magas fáknak szekérre rakható része. (Usz.)

23

(27)

D

Dajbas: vastag kö- vér, dajna. (Torocz.)

Dandáxoz: dáridóz.

(Usz.)

Darék, darak, dérék:

derék, ügyee. (Kfsz.) Darvas: kitűnő nagy- szarvu-ökör. (Usz.)

Debég: dörög. (Usz.

fel vid.)

Degedős: a mi köny- nyen deged = dagad, puffad; degedj meg : gebedj meg; degeszt:

puffaszt.

Dékret v. dökret:

zörget, zakatol. — Nagy dökretéssel mönyön az üres hordót vivő szekér.

(Usz.)

Déllő v. döllő szántó az, nrelynek oldalára véggel több szántók mennek. — Dölló föd.

Dérék út: töltött út.

Déréndóczla nászt kí- sérő lármás teketóriák;

derenduczáBik: nagy zörgéssel menyen — a rosz fakóezekérrel.

Ugyan derenduczáznak.

Derenducza.

Dérölni: délelni.

(Usz.) Dérelni. (Erd.) DészU: derékra csa- tolt széles szijjerszény, tüsző, gyüsző.

Diszké, düszke: egy éves bárány, ifjú juh.

Szép döszkéje = neje van.

Dobigál: hajgál, ló- digál. Dobigdlódni.

Dobondál: reá vesz, reábeezél.

Dók: gyapotfonó ke- rék felálló, választékos orra, melybe illesztik a fonó vasorsót.

Dollik: torlik, terjed

(28)

emelkedőleg; kidollik:

kiárad, kitörlik. Leg- inkább: jégdollás.

Dorgó: légeresztő cső a hamuzsir főzésnél.

Dorhol: hengerel, mángorol.

Dorol: dong; és: meg- támad. Dorolják v.

dongják a legyek a te- jes fazakat s a méhek, dongók a virágokat.

(Usz.)

Doroncs v. darancs v. garancs: göröngy, gaj-

Döböcsköl: megnyo- mogat, töcsköl. A bi- hal a térdivel megdö- böcsköli az embert.

Döblecz: sütő-tök.

Döglelni: restelni.

Dögleli a munkát.

Döhöl: ver, üt. — Jól megdöhöllek.

Dőjt, dőt: dönt, fek- tet, p. o. csűrben a csépelni való kévéket;

innen: dőtés = egy egyszeri letétele 20—30 kéve rozs vagy búzá.

nak. Eldőjtötte a macs- ka a tejet = elejtette a becsületet.

Dőléndéz: dölingez, dőlingel döllög: dűlőn- gölve jár; döllent: fél- rebillent. — üöUeszki:

oly ember ki a hasát ki- düllesztve szokott járni.

Dömzsödi: köpczös ember, hasók, döndi, döndics.

Döndlt: buf fant, dön- get; földöndit: lebuk- tat, hogy döng belé;

döng: hátbuff, ducz.

Döröczkölő v. dürticz- kölő: ványolő.

Dörököl: döböcsköl, meggyúr. Elveszett a mónárok dörököló pá- czája: lágyan töltik a zsákot.

Dsámbáz, megdzsám- báz: megver, megérint- get.

Dudorodik: kedve jő, neki kerekedik. Jó ked- ve dudorodott.

Duga v. dugaj: kis gát, ároktöltés.

Dugocsolni: ide s tova eldugocsolta: el- rejtegette.

Duhad v. duvad: a hó a házról.

Duláb: négy öt vaa- 25

(29)

tag szál fenyőfából ké- szült tutaj. (Msz.)

Dunás: megdun tatás

— feldugás; feldunják a vizet a gáttal; fel.

duntatta a jég a vizet.

(Usz.)

Dungő: dongó; dun- góvirág: tüdő-fü.

Durga: durva lepedő forma, melyet többnyire buza szárasztani hasz- nálnak. (Usz.)

Durhódos: magát az

eszolősfiégig megdurált, makacs. (Cs.)

Duvatag v. duvadék:

tapaszhulladék, nagy szuvat.

Duzmálódik: duzzasz- kodik, mérgelődik, duz- zog. (Usz.)

Dühercz: düher, vén ló.

Dtthíl: düh; dühül)o.

gór: májusi hosszú, fe- kete, lágy testű bogár, szárnyatlan mászó.

(30)

E

EbLed, elebbod: el- lankad ; elvetemül a seb.

Ebéd: reggeli. Pa- rasztebéd: késő regge- lizés. Délebéd: rendes 12 órai ebéd. Viszik a delet.

Ébsémérég: börsöme- reg — arczon, karon, nyakon.

Ecczérés-écczéribe : rögtön. (Hsz.) Ecczó':

egyszer. — Ecczösmind:

egyszersmind (Kfsz.) Edéségy: egy vér ve- le, egy testvér; édesegy két ország; édese gy két szív. M(i ketten édes- egyek vagyunk. Az ő apja az én apámmal édesegy vót Édi v. édi- he: édesem (gyermek- szó), édesei, megédesel:

megcsókol; édes meg lelkem apólát.

Efélikor: éjfélkor.

Éflu: ifiu, innen:

éíiattam, ad, a, = ifjú koromba stb.

Egedelém: erfis bo- szuság, méreg, szenve- dés, szorongató helyzet.

(Hsz.) Bgedelöm. Hol az égedelömbe v. isten haragjába vótált (Usz.)

Eghetetlen: éktelen, szömyü.

Egy: rendes jelenté- sén kivül: mintegy.

Egy éfélikor lehet ott.

(Kfsz.)

Egy almuak: együtt nevekedök, p. borjuk, csikók, malaczok.

Egyébha: egyébként ha, csak ha; p. o. nem akar segiteni, egyébha megfizessük.

Egyet sem: e kifeje- zés gyakori Háromszé- 27

(31)

ken, kivált ha vonakod- nak valamit tenni: én biz egyet sem tánczo.

lok; egyet sem megy ele többet guzsajasba.

Egyikamásul: egy- formán, egyik úgy mint a másik; az alkuban a gyengébb czikket fedezi a jobb czikk.

Egyivelmássával, v.

egymássával: egymásra.

Éhénkórász: éhen- bolygó.

E'iszöm: elhiszem.

(Usz.)

Éjhált: éjt állott — viz. Igy ék éjhált vizet.

Kenje az éjhált nyálá- val, s meggyavul. Éjjé- szés: éjjeli virasztás.

Éjnaponta: éjjel éa nappalonként.

Ejtégető: megkülön- böztetésül a sürü szitá- tól. Vedd elé az ejtege- töt, s ejts egy kicsi tö- rökbuzalisztetl

Éktelen: minden a mi rendkívüli, ha szép volna is. — Éktelen szép, éktelen nagy.

Elajangol: elrestel vmit félelem — v. sze- méremből.

Elárvászodott: árva kinézésüvé lett.

Elbéllel: elpalástol, clcsinál valamit.

Elcsillent: egy vá- gással vmit lenyír.

Elintekén: elein teni napokban. — Az elein.- teken = a közelebbi na- pokban nálunk járátok.

Elélükken: véletlenül előáll.

Élemész: élénk, életre való.

Elered: elterjed a seb;

elered a viz a töltésből.

Élesz: élesztős keve- rék.

Elészálllngoznl: egyen- kint jőni elő, mint a csorda, majorság stb.

Elészérkétel: eléke- resgél.

Élet: udvar; innen:

élettartás 6s rakott élet;

jó élettartó: jó gazda.

Életszer: mindenféle gazdasági épület és eszköz.

Elfélegél: felibemond el. Csak elfélogeli a be- szédet.

Elficczent: elhibáz — nyelvével.

(32)

Elfíntérit: elfitit, fél- retol.

Elfogatkozik: elfog- lalódik dologban.

Elf üdül: eldűl; elbi- tolyodik. (Cb.)

Elgyirél: gyérebben rak, szélyeszt.

Ellg: alig. Elignébe:

eligecske; eliges onság:

csak alig. Elénés elig.

El is el: p. o. elmönt.

így: föl is fölment.

(Kfsz.)

Eljárt: honvénült le- ányról mondják, kihez régebben jártak a légé- nyek: lejárt.

Elkanyvadt: beteg- ség miatt eleTőtlenült, legörbült ember. (Usz.)

Elkalapol: elsiet — vmit.

Elkécczlnt: elcsap- pint. FAkécczen: elesik vmitől, kimarad a sor.

ból. Attól elkéczczentél:

nem lett részed belőle.

Elkérésztel: elgátol, elakaszt — vkit tervé- ben.

Elkérésztéz: megin- dítja az építendő fahá- zat.

Elkezdégel: p. o. ver- ni, szidni. Még elkezde- geli: még azt kezdi mondani, hogy stb.

Elkotródott: a kerék torka, ha váaás által megtágult; és: elment, elillant, elvarrott.

Elköpik — a hús, mi- kor a sülésben igen megassz.

Élléget: eddegél.

(Hsz.) Öllöget. (Kfsz.) Ellegyint: ellendít;

ellódit.

Elmagol: maggal bé- vet, Elmagolta a földet.

Elnapoz: napot tölt hiába. Isten tudja med- dig elnapoz.

Elnyárad: elernyed, elárnyad (Trczkó).

Elódall, elodarol: fél- re megy, félre vonul, el- vonul.

Elrejtézni: elájulni.

Elrékken, elrokkan:

elszenderül, és: félre- rokkan, diil.

Elrlpni: p. o. elmon- dani a beszédet derékül.

Jól elripte = kivágta

— a tánczot.

Elsiritt, elséritt: el- csen, ellop. Elsirül: el-

(33)

megy nagy frissen, hir.

telen oda lesz.

Elsurrlnt, elsuhint:

ellop, elsikkaszt.

Elszáliugólni: kender v. lenszálakat rosz keze- lés által szétzilálni.

Elszelelni: széllel lob- bal csinálni vmit.

Elszttkitt: elhúz — más jószágát; szántás- kor a szomszéd földjét.

Eltanól: elszokik — más helyre. Más szere- tőhöz tanólt. Töllem el- tanólt

Eltanyltt: eltanit.

Elvarr: el oson = va- lamely baj elöl elsuhan, nregszökik.

Elvederédni v. elh»- deredni: elhányódni ve- tődni.

Elvetekedzik: elmér, gesedik, elebbed =: a seb.

Ember: az én embe- rem = uram, férjem.

Embörnyi embör: de- rék ember. (Kfsz.)

E'mönyön: élményén.

(Kfgz.)

Endelédik: émelye- dik; elendeledett: el- gyengült éh v. hideg

miatt; felendeledtem:

belsőm felháborodott.

Endellös: émelyitős, rosszizü édes.

Enyett: ért, által;

enyettfm, ed, e. — Enyette kaptam meg e hivatalt. Enyetted = éretted tűrtem. (Usz.)

Epécsél: némi aprólé- kos munkával foglalko- zik, pepecsel.

Éppen, éppen, éppen, éppeng: éppen. Éppe- nes éppen.

Épség: épület; derék épséget csináltak. Elko- rult, elavult, elczondol- lott épség.

Érdég: ördög.

(Homr.)

Éredés: gyuladás.

(Usz.)

Erént: iránt.

Erészkédet: csermely v. ér.

Ereszteni: e szónak igen sok értelme van.

Elereszteni a dolgoso- kat, vagy a foglyot: el- szabadítani, elbocsátani.

Ereszt a méh: rajzik.

Egyet vagy kettőt eresztele: minthogy öl-

(34)

tönyöm feszes, vagy me- legem van, egy vagy két gombomat kigombolom.

Ereszt, pl. az alfeléből.

Megereszteni: a lovat a hámból étetésre a gyep- rs kiereszteni. Eleresz- tem a véredet. Béeresz- teni a házba valakit.

Felereszteni — a czib- rét. Nekiereszteni az agarat a nyúlnak, vagy a tábort az ellenségnek.

Leeresztette a f iilit:

kedve elveszett. Jere te, ereszs* egyet ezen az osztovátán: forditani a fordító- vagy feszítőfá- val. Elől eresztelek: bo- csátlak, hogy menj elöl, vagy: nem bánom, légy elsőbb mint én. Meg- ereszteni : a aeritendö fonalat; megtágitni a húrt a fonókeréken; a vésés lyukát tágítani, vagy a belé illesztendő fa csapjából lefaragni, hogy jobban beléilljék.

Leereszteni: vmit a kút- ba, vizbe, gödörbe bo- csátani. Ne ereszd: ne bocsásd, hogy elfusson, hogy tovább menjen, hogy harapózzék, hogy

közeledjék, hogy áthág- jon, hogy felhágjon, vagy hogy leszálljon, hogy siessen, hogy ren- detlenkedjék. Magára ereszteni: szabad utat engedni, kényére hagy- ni. Magamira eresetet- tem: az ellenséget, ku- tyát, rosz embert ma- gamra bátorítottam en- gedékenységemmel ; ha a tetüt a lábadra eresz- ted, felmász a fejedre, (ha a koldusnak maga- don egy kevés hatalmat engedsz, egészen elhatal- masul rajtad.) Meg- ereszti — a kovács lágy- ra a kemény vasat; a beretvás megereszti a beretva butult élét,stb.

Ergéje, erbuja: in- gerlékeny, eszelős, ve- Bzekedő. (Usz.) Ergoja.

(Hsz.)

Erőst: erősen; erős- képpen.

Errünnet v. errllnnét v. errtlnnől: erről felől, v. erről; errünt: e tájt.

Értémbe, értődbe, ér- tibe: az én, te, ő, álta- lunk megért időben.

31

(35)

Ertire ad: értésire ad.

Ervendéz: örvendez.

(Homrd.)

Esdődik: vágyódik, pl. a légy esdi a mé- zet. ügy esdödik érte, hogy

Esedézik: hulladoz a földre — az ember, a hé. (Usz.)

Éskola: iskola.

Esmég, esméng, es- mé', esmét, esment: is- mét. (Usz. és Hsz.)

Esseni: esőzni; ess:

eső esik; sokat essett.

Elestetett az iidő: essö lett.

Estendőn: estefelé.

(Usz.): estelös estig:

egész estig.

Esz: ész. Adjon isten pszt. Esztolc: koponya.

Nem sok van az esztok- ban.

Eszédik v. eszéjédik

v. eszénkédik: eszmél, vmit eszébe veszen, p. o.

későre eszénkedem; fel.

eszénkedni: felocsúdni.

— Eszefitty: feledékeny.

Észtán: ezután, osz- tán. (Usz.)

Etélődik: eped, mér- gelődik, töprenkedik.

Éténtók, néténtók:

ügyetlen.

Ető: étető, mérgező étek; étni: étetni, meg- mérgezni. Etőt adott bé neki.

Ez: iz; szilva-éz, al- ma-éz, körte-éz.

Ezzibe: izibe. (Kfsz.) Ezént: ezennel és ezenszerint.

Eveg: üveg. Eveges:

házaló üvegáruló. Éveg- ablakot csináltassanak!

(kiáltja az utczán.) Evegbót — bolt. Eleget árulnak az évegbótba.

(36)

F

Facsaros v. csafaros:

csalárd, álnok. Csafa- ros lelkű.

Facsintos: horgas, egymást eurló lábú;

helytelen magaviseletű.

Fakócza: fakószekér.

(Hft.)

Falángérozik: czé- kász. Elfalángérozta az időt.

Falat: nyelv v. iny- kelés. Falatka.

Fallik: farlik, olda- log, pl. a szán v. szekér oldalos helyen. Fallós hej).

Fancsalog: elé s hát- ra jár, tekereg. (Usz.)

Fanczog: fanyarán, fmyorán szól.

Fanyalog: immel ám- mal tesz valamit: fa- nyalgás: kedvetlenség;

fanyart: rosz kedvű;

fanyolgat: fanyarán nyeleget; fanyalgás:

nyavalygós, beteges.

Fartatós: dűlős út, hely.

Fassáng: fársáng, és:

czégéres öltözet; fassán.

gos: álarczos. (Usz.) Féjjel: feljűl. (Hsz.) Fö 'jel. (Kfsz.)

Fejódik: mindég any- ján fejődik a gyer- mek = anyján sürgö- lődve alkalmatlankodik, nyá-skálódik.

Féjteni: félteni. Féj- ti mástól az urát.

Félbeszérbe: félig- meddig.

Félbizget: felbujt.

Felbizgette az eszit.

Azt a dógot minek biz- geted annyit! Nem halgatsz-e véllel

Félbugj áz: buglyába 33

(37)

rak. Felbugjázta a leá- nyát = minden eziczo- mát tulságig reárakott.

Féldurálni magát:

duzmálni, az orrát fel- duzni. Neki durálta magát.

Felelve: jótállva, nyilvánugy. Felelve, hogy ugy van. Felelve adom.

Félénk: miénkféle.

Ugy-e te is félénk vagy = hozzánk tar- tozó. (Hsz.) Félék.

(Cs.) Ez a mü félé- künk = felekezetünk,

— pártunkbeli.

Felesén v. felesleg:

félenként. Félésén vagy félésleg: fölöslegcsen.

Féleszüdni, féleszin- kédni, mégeszüdni, ki- eszüdni: feleszmélni, észre jőni, felébredni.

Félgérdül, félhérren

— disznó, és: felzúdul több egy ellen.

Félhangu: hóbortos, féleszű; hangosnak is mondják.

Félhuppad: felpuf- fad ; lehuppad.

Félhutyorodik: fel- húzódik, felhomorodik.

Elhulyorodik: erötelen ina meghajlik, a hosszú vékony vessző elhajlik.

— Eutyorog a gyenge testű legény a tele zsák alatt, a gyenge marha a nehéz teher alatt.

Féllecsélni: felhab- zsolni.

Féllendén v. féllen- din: felszinleg.

Félni: ne félj senki- nek = senkitől (tréfá- san.)

Félpurczant: hirte- len meghalt; néha:

hirtelen haragra lob- bant.

Felpuzdurázódnl, fel- puzduriázni: felbosz- szankodnL

Félrebben: felserken hirtelen, felránkodik.

Félszántulag: csapo- nósan, rézsút; mond- ják igy is: kétszántu- lag.

Féményén: fölme- nyem. (Usz. felvid.)

Foneket: fenekestől;

feneket felfordult.

Fenye: fene: menjen a fenyébe. Be fenye módon jár. Fenyeség : bökkenő. (Csikb.)

(38)

Fenyelég: ügyetlenül enyeleg.

Férég: egér. Hogy a féreg rágja le a füle- det. Jelenti a farkast is. Toportyán féreg:

medve.

Féretlen v. férhetet- len: nyughatatlan és:

illetlen.

Férhess v. nyug- hass: hagyj békét.

Nem férhetsz el töl- leml Férhess el től- lcmt

Féringézik: tolako- dik — helyért

Férkézik: helyet en- ged, szorul. Férjezze- tek faeákak, hadd fér- jen a csupor es.

Férmélődik v. fttr- mölödik: fészkelődik.

Férős: tágas.

Feszté}: a tehénből bornyuzás után két vagy három napi rom- lott kifejctlen tej.

Fésze, fészi, féjszi:

fejszo.

Févaj: főalj, párna, vánkos. (Toroczk.)

(Fival — Göcsejben) L. M. Nyelvészet.

Fias: fiastyúk csil-

lagzat, (Hsz.) hete- vény. (Cs. és Usz.)

Flfelé: felfelé.

(Usz. felvidékén né- hol.)

Fílingézik: fityegve száll.

Finak: siheder.

Fincsalék v. ficsüi- ka: szakadék v. hulla- dék rész.

Fintoros — posztó, a melynek szélo vá- nyolás után bővebben marad mint közepe s egyenetlenné lett.

(Usz.)

Flnyélődik: bonyo- lódik.

Finnyál: finnyásán megvet, fitymál.

Finyorán: kényesen.

Ne egyél olyan finyo- rán l Mit finyorogst tet

Firkó: csepü. Len- flrkó.

Firkol: az eb — far- kát csóválja — kandar- gatja, csandargatja.

Firkoló ember = hí- zelgő.

Firlzs, firlskó: fejér, derékig érő vászon ujjas a nőknél; ily 35

(39)

ujjasok még: kürti, koczogány.

Firógond: kiszabott munka.

Fitet: keresgél. Mit fitetsz i t t t

Fog: kezd. Mit fogsz beszélni í = mit kez- desz beszélni f v. mit beszélsz?

Fogontozik: a gyö- kér a földbe, a dene- vérek egymásba, a fá- rahágó az ághoz, a paszuly ina a karó- hoz.

Fojtást: folyvást.

Ma fojtást egyet ettél.

Fojtó: pálinkafőzés- kor a katlanba befoj- tott rövid égő fa.

(Hsz.) Csűrök. (Cs.) Fokhagymáson:

büszkén — viseli ma- gát; fokhagymáson lé- pik. Fokhagymát ett:

büszkélkedik. Küjjel ültette a kerten a fok- hagymát. Küjjel kőt a kerten a fokhagyma.

Fokhégyen: végen, szélen állni, honnan könnyen leesik: p. o.

pohár az asztal szé- lin; kecske a szirt élin.

rónája v. fonákja:

visszája ingnek, vá- szonnak stb. Fonájá- val kifordittani; az in- get fonájára vetted.

Fonolódik v. finye- lődik: bonyolódik.

Esszefinyelődtek a lo- vak a hámba.

Forcsok: farcsik.

Fordított v. fonák ember: álnok, ravasz.

(Usz.)

Forramat: előfolyam, folyam eredete.

Forrózni: pálinkának valót békeverni. Forrá- zás: keverés, maláta.

Fosztika v. foncsika:

foncz, foszlék; — fos»

tos: — rongyos.

Fostoros: lucskos.

Fostarangos.

Förgetegös: bolond.

Förödik: fürdik.

(Usz.) Férédik. (Hsz.) Fövelkédik: főni kezd, hévtől buzogni kezd; fövül. (Htf.)

Felfövelkedett: fövő meleg lett.

Fudázó: futri: sze- leskedő, hóborgó.

(Hsz.) Fudáza. (Usz.) Futri Kati.

(40)

Fuvalkodik: szik- kad. Mig a főd szine egy kicsit nem fuval- kodik, haszontalan a szántás. E tisztessége- sen megfuvalkodott.

FUdül: bódul.

Fünőte v. fűnőtés:

füvei benőtt hely.

Ftlremédni, megfü- remedni: frissen meg- indulni, megelevened- ni. Megfüremitni vmit.

Fürmöl v. reszetél:

vakircsál — késsel.

Füstös szalma-lé:

ser. Német bornak is mondják.

Füventibe: zsenge korában. Setedfüre ment: hetedik évben jár a marha; tréfásan emberről is mondják:

30-ad fűre ment gyer- mek.

Füveny: fövény.

(8) 37

(41)

G

Gabógyás: okoskod- ni akaró, de arra semmi képességgel nem biró ember.

Gagymatol: az étel- készítésben czél és Íz- lés ellenesen s una- dalmasan jár el. Innen:

gagymati, gagymóta, gagymótás.

Galagógyi, gelebó- gyi, giligógyi: nehéz felfogású, féleszű for- ma ember.

Gámor: gyenge ke- rítés. Egy küs gámort vanyalittok. (Usz.)

Ganár: gunár. (Usz.) Ganczi. (Hsz.)

Gangos: büszke, neg- édes járású, — kivált asszonyember.

Ganyé: gané, trágya.

Megganyéztuk a fődet.

Garangy, garancs,

géréncs, göröncs, do- roncs, gaj, gajd: gö- röngy. Gajos főd, szántó; göröncsös, ge- rencses, görincsös, ga- rangyos, doronesos út, ösvény.

Garaszol: doroszol.

Gartat, férre gartat:

fartatva jár, hol fél oldalra, hol keresztül az úton, — büszkén kö- rül oldalol, (mint a ka- kas a tyúk körül);

ielégartat: ügyetlenül belekezd valamibe, hí- vatlanul v. váratlanul résztvesz, mint mond- ják, beléüti az o r r á t . . .

Gazmota, galáz, ge- zemuza, gazmalék: fo- lyók partjain tömegbe verődött sok holmi.

Gazlat: gázoltat — vetést marhával.

(42)

Gázlat: folyón lóval, szekérrel átmegy.

Gázló: folyón átjáró hely, hol a viz cseké- lyebb.

Gazsó: cserebogár.

(Hsz.) Gorzs v. gozzs.

(Usz.)

Gebbencs: lomtestü, lomha.

Gébér: a házfedél- nek deszkából alkotott bütiije. Géberfal: tűz- fal.

Géra v. gére: a ki- forrott sósviznek hó- fejér kemény tömeggé lett átalakulása. (Usz.) Gérézd: rendes ér- telmén kivül: a faépü- letek szegletrakása.

Gérjefa: villám érin- tése miatt lábán kiszá- radt fa. (Usz.)

Gérnye: gerincz, gi- rincz.

Gérzsa: mankó (Usz.), sántabot.

Gimiz-gamaz: a leg- aljasabb emberről mondják.

Gindár, csingár, csin- gárdi: elhitványult.

Gindár ember, gindár v. csingár marha.

Gira: marka (pénz- nem) és: lelki ajándék.

Girát osztó Minden- ható.

Gérbincsea: görcsös:

girbincs ember.

Gircsáva: zavar, izetlenkedés; gircsávás- kodik: izgágáskodik.

Girókus v. felcser:

chyrurgus. (Homr.) Góbéta: bóbita.

Góbé: miveletlen em- ber, természetes ártat- lansággal.

Gócz, góg: tűzhely;

góczalja (Usz.) pest- alja (Hsz.) = a ke- mencze hátulsó feléni ülőhely. Ulj bé a góbba, gócz alá. Góab.

(Csángó.) — Góczlál>:

kemenczét a szegletén tartó fa v. kőoszlop forma.

Gógány: vesszőből font s agyaggal meg- sikált házi tüzelő ke- mencze a szegényebb nszcályuaknál. (Usz.)

Goklesz: nagyügyet- len.

Gomolyog: émelyeg, háborog — a belső ré-

(43)

szó. Hurka gomolygás:

gyomor émelygés. A hagyma jó étel hurka gomolygástól.

Gondolom ökrei: tün- dér ökrei. (Népmesé- ben. Usz.)

Gőrincza: hosszú vé- kony növésű, czingárdi.

Gősnya: legsietőbben harapódzó fene. (Usz.

és Erdőv.)

Göbbedéz: merüldöz;

göbbent: bemerit vmit, a mi göbögő hanggal merül el; elgöbben: el- merül. Göbbenes: fias- kó; göbéz: öblösit.

Göbe, göbő: útakon sárral, vizzel telt göd- röcske, — folyó hirte- len mélysége.

Göbecz: lükkenős gö- dör a kis patakokon, melyet vízmerítő he- lyül készítenek. L. Kö- pecz.

Göbőd, meggöböd:

üt, sujt, megrak; egy darab fával jól meg.

göbődték.

Gödröcsös: sok göd- rös.

GŐJe v. göune: eme- disznó.

Gölöhös: aszkór- v.

más nyavalyában foly- vást sinlődve köhé- cselő ember. (Usz.)

Görözdöl v. gürüz- döl: súrlódik, midőn az eke földszint erős földhöz karczolódik.

Innen: görözdölő han- gú, énekü ember.

Gőte: vizbe torhadt fa; götés: torha nyi- roktól; innen götös:

náthában sinylő.

Gozsörög, güzsörög, guzsorog, görnyedez — hasfájás miatt; gözsö- rit v. guzsorit: össze- csavarit; összehúz, pl.

a görcs.

Gözsörtös: csög-bo- gos, facsaros fa.

Gránicza v. dará- nicza: bükk- v. cserfa- zsindely, fatégla.

Guba: buga, golyó, p. o. a szemed gubája.

Gucsmi: konty.

Gudu: kis lyuk = tömlöcz.

Gugyi: pálinka utólja.

(44)

Gujáz: czigléz. Gu- jáeik; dagad, csomóso- dik; felgujázott a fe- jem: feldagadt — ütés miatt; akkorát gujá- zott, mint a kujakom.

Gunyaazt: szunyó- kál, lüktet egyet egyet a fejivei = gyökint.

Gurdancs, gurdéj: kö- vér helyeken nőtt sok- féle haszontalan puk- kantő, laboda, bürök s több efféle növények összege.

Guvad: duvad; gu- vadt szemű béka.

Guz?aj: rokka. Gu- esajülWiü, guzsajvirág.

(Hsz.) — Mszéken: ka- knsmandikó: őszike. Elé lehet venni a guzsajat, met kijött a guzsaj- üllőfü.

Guzslás: megfacsart vesszőveli kötés; elcsi.

gázás. Guzílódik: sok bajjal nyomorkodik, csigázódik; elguzslott marha.

Gübtt: gamatlé, mos- lék; ti& köpülőfa; innen gübülni: köpülni. Há- romszéki értelemben:

mucskos, gamat. Te gü- bül Mit gübülődöl any- nyit. Bubüfa, gübülőf a:

halászó rúd a halak há- lóba hajtására.

Gyaka: a szekér ol- dalát tartó lőcs fel- nyúló hosszú vége, mely a kévét megfogja; asz- tagkarimába szurdalt fedéstartó apró hegyes fák; asztag és csűr he- gyébe állított hegyes rudak. Gyakázni, meg- gyalázni, felgyakázni.

Gyakor szita: sürü szita.

Gyakrozni: sürün rak.

ni.

Gyámbál: tépdes, gyömötöl.

Gyámol: nyomtat, he.

lyében erősit.

Gyanántam, — ad,

— a: helyettem, — ed,

— e. (Személytévesztés.) Gyanántam ölelte meg:

mintha én volnék, a kit gondolt.

Gyápol: letepel, a földre térit, tép, és:

fedd, gyaláz. (Cs.) Gyavul: javul, gyó- gyul; gyavit: gyógyit.

(45)

Gyépél: gyepen legel.

Gyilak: daganatos nyavalya szarvasmarhák lábán.

Gyiresz: gyér növésű erdő; gyirölni: ritkíta- ni, szertébb rakni.

(Usz.)

Gyomatag: gyomőtás, gyomnőtte hely.

Gyöntölődni, gyöntö- lögni: fejét törni vmin.

(Usz.)

GytikérT gyökér. A szemed gyiikere! = te ügyetlen!

Gyütteni: gyűjteni, takarni. — Szénagyüt- tők.

(46)

H

Ha: hanem. Nem Pi- ter vót, ha' Pál. (Usz.

néhol.)

Habarcs ember: tisz- tátalan, eszelős. — Ea- baricza: csinálatlan úta- kon híg, vízzel elegy bü- dös sár. Eabucskol — a vízben. (Usz.)

Hadaritt: kever. Ha- daritsd meg azt a pá- linkát! (Usz.)

Hadni: hagyni; had- hassam v. hathassam.

Hagyakodik: igazi, tandőkat tüz ki.

Hagyatl: halogatódzó.

Hagyati módra menyen a te dolgod. Hagyatis- kodni.

Hajdonfejt: hajdon- fővel.

Hajk v. halk: for- gács, mely rovásból pat- tan ki; rovaték. Kettős

halkkal vágni: kétfelöl bevágott halkkal, me- lyet után feszitnek.

Eajkol v. halkol: rova- tékosan vágja le a fát.

Eajok: a ki nagy élőfa levágásához fogott, ar- ról mondják: igen nagy v. igen kicsi hajkot vett.

Eajókra dolgozik: a ki késedelmesen visz végbe valamit.

Hallint: fülhegy gyei hall.

Halovány föld: tip- padt, elázott szántó.

Hamfi: hamar. Hamâ no! (Usz.)

Háncsu: lehántott fa- héj.

Handász: hányvet, hadonáz.

Handarikál: hadrál, hevesen veszekedik.

43

(47)

Hang03, f élhangu:

hóbortos, féleszű.

Hányadik a te házad az enyimtől? Harmadik azaz: az enyim mellet- tin kezdve a számlálást.

Hányadik a te házad az enyimhezf Negyedik, az- az: az enyimen kezdve a számlálást.

Hányasdiba jár?: há- nyas fogattal; hánya- dán csépelnek t — há- nyadik véka a cséplőké!

Hánytori, hányiveti:

hánytorgató, magavető.

Háljad: méghajlad, pl. a faedény a napfé- nyen.

Hányctág: hanyatt.

Hapsa, hopsa: szer, rész; midőn a marhát nem fontra, hanem rész.

letekbe vágják ki, vagy több részvényesnek, kik szerbe állottak — ez esetben mondják: Hop- sába vágták ki. Hop- sába sem jutott.

Harák: hákk, turha:

phlegma.

Hárám: könnyüszerü- leg csinált gyepű v.

kert; innen: l éhárá- molni.

Harang monya: ha- rang ütője.

Harél: cseveg, min- dent összebeszél. — So- kat ne haréjj! (Usz.) Hárintozik, hárintko- zik: félrekapkodja ma- gát ütés, fogás elől.

Harizsál: harázsol, széthadargat. Ugy ki- harizsálád-e azt a tü- zetr

Hárogat: hárintgat, félretologat.

Hasas: terhes, viselős.

Falu végin hasas leány irós vajat kéván. (Vaj- verés melletti mondóka.) Haskó: pókhasú, gön- dő, (gúnynév). Haslag:

hasán; haslag dőlt: ha- sal.

Hatagos: fakadékos

= a háta-

Hátai, meghátal: meg- husángol, doronggal el- ver, megkosztol vkit.

Hatlat: szeleskedve dolgozik.

Hatol: jól, gyorsan halad. Valahogy elboto- lunk: eljutunk, elvergő- dünk, elevedzünk.

Hától: hátul.

(48)

Havadi: tavaszi vi- rág: nárcziss.

Hédérég: hányódik- vetődik — vmely házi eszköz.

Héj: megszólító, úgy is mondják: hécske.

ügy tiza hécske.

Hejj: hej. (H.) Hej.

(Kfsz.) Hejjés, héjös.

Hejbe: helybe, dere.

kasan. ügy megforgat- ták, hogy — ugyan hej- be!

Hőjja: hia v. híjjá;

héjjános: hiányos. An- nak még sok héjjá v.

héjjánoss&ga van; azon- ban: héába.

Héjju, héjú: héj.

Hekre, hekkésén: gő- gösen. (Hek: főnévül használatlan), nagy hek- re: nagy zajra, nagy puffra. Ojanhekre tartja magát, mind egy fara- gott pipa.

Hendebitélni: a gyer- mek hánykolódva össze- gyúrta = összehendebi- télte az ágynemüket.

(Usz.)

Henem: hanem; he- neha: haneha. (Usz.) Kengér: hóhér, és: la-

tor, másokat nyugtala- nító ember; meghengé- relni: megkínozni.

Héppég: lassan jár.

Heppen, leheppen: le- esik. Csak leheppenti magát = leül heverni

— a tunya munkás.

Hérgél: harizsál. Ki- hergelte a tüzet, és: íz.

gat, ingerel.

Hérzborz: puzduri, hirtelen felpattanó em- ber.

Héss: hess el,hess ki!

a Hszékiek szokták hasz- nálni a többesben is:

hessenek el! hessetek el!

Hetei havai: az időt eltölti ok nélkül valami járásban. Se hete se hava a dógodnak. Elhi- tetni.

Hetfü = hétfő.

Hezsetél: helyt álló testnek vagy állatnak nyughatatlan, játszi, za- jos mozgásáról mond- ják. A kis gyermek ke- zivel, lábával, nyelvivel hezsetel a bölcsőben, a lúd a ketreczben stb.

Menj tova gyermek, ne hezsetelj körülöttem. He- zseti: szeleskedő.

45

(49)

Hibbad: lappad, lelo- hod. (Csak felfúvódott sárról mondják.)

Hibók: pocsolya, híg sár. Hibonczás, hibar.

czos, hibókás: ingová- nyos vizes hely.

Hijó: hajó. (UBZ.)

Hím-hám: ím ám v.

himezés-hámozás.

Hink-hánk: akármi- lyen hányt vetett, léha.

Hink-hánk ember, do- log, gondolat.

Hirpitél: hiriczel, ne- hezen lélekzel. (U.)

Hó: megszólításnál, Uszken egyik kiáltja:

Pista hó 1 apa hó 1 ez fe- leli: hói Hszéken igy felelnek: he!

Hobban, lehobban:

leesik, lehuppan, lesup- pan valahonnét.

Hobpipa v. hoppipa:

liabpipa. Ugy ül ott, mind egy hoppipa,

Hóczbeli: jobbfelőli

— csábeli: balfelöli — ökör.

Hojpad v. tojpad:

gyengén horpad; innen:

hojpacsos, hojpadtas, tojpadásos.

Homp: gyep, hant.

Felhompol: felhantol.

Honcsokturás: a va- kondok által felhányt csomó föld. Az ördög is megúnja örökké egy honcsokon ülni. (Km.)

Hopoczál: térdin v.

kezin a kis gyermeket alá s fel hintáztatja.

Horgászódik: tudako- zódik. (Usz.)

Horokáj: harkály.

Hosszú kutya: agár.

Höbűrcsös: bibircsós.

Hörczög: (Usz.) hér- czég. (Hsz.): herczeg.

Huporcs, huporcsos:

hol sok apró dombocs- kák vannak egymás vég- tibe.

Hunyor a szöméje (L. 261. Népdal.) Itt kétségkívül a székely nép hunyor nevü virága értődik, mely pirosló vi- rágokkal és szárakkal s e mellett fekete pettyes zöld levelekkel lévén el- látva, a barna pirossat ábrázolja. Bővibe van a vidéken. (Usz.)

Hurbolnl: elviselni, el- nyuni. Hurbolódni: fá-

(50)

radozni, magát kínozni valamely dologgal.

Húros, hurbancs, gur- bancs: félig öltözött, lusta, tongyó. Húros fe- jérnép. Hurbancs módra öltözik. Gurbancsoson jár.

Hurutni: köhögni. Ne huruss annyit!

Husztaj v. hujsztaj:

farkas. (Hétf.) Huzalkodni: vesze- kedni.

Huttyanni, nreghuty.

tyanni: vékonyodni, összeesni.

Hutyorő: vessző. Törj vesszőt hutyorónak; hu- tyoll v. hutyorol: meg- suprál.

HUlajtó: a pitvaraj- tón egy külső ajtó lécz- ből csinálva — a hűl szótól, minthogy a szél szabadon járhat rajta át. (Homr.) Levélajtó.

(Hsz.)

47

(51)

I

Idelg-háig: bizonyos idő — kevés időig.

Idöre-hára csak meglesz.

Idilló: ügyetlen.

(Usz.)

Idő Jutva: ha idő jut reá: idő tanálva: ha idő úgy találkozik.

Igaziba: igazában.

Igaziba búsult.

Igén-úgy: többnyire ügy-

Igyenössen: (Usz.) Igyenéssen. (Hsz.)

Ik, Ikszeg: ék, ék- szeg: megikelni. Néhol a marha lábába verni szokott jégszeget is ik.

szegnek mondják.

Ikránlk v. ikrándik:

undorodik valamely ele- deltől, irtózik.

Hlározik: dáridóz, mulatozik.

Hlaszt: szalaszt; ki-

illaszt: kiszöktet; illog:

bolyog bujkálva. Illasz- tani p. o. vminek.

Hlint: koppint, köp- pöget. Illogat: iddogál.

Imélyég: émelyeg.

Imétten: émett, imett, ébren, eszmélten; imet- ten, — ed, — e; ellen- kezője: álmottanv, — ad, — a.

Immá, immán, immág, immáng: immár.

Inaskám: kis fiam.

(Usz.)

Ingérség: harag; tn- geri: ingerkedő.

Innap: innep; inna- polni.

Innye: ennye.

Int: raggal gyakran élnek Hszéken kicsi- nyítve : dobint, hivint, köhint, húzint.

Ippaszkodik: kiver- 48

(52)

gödni, elémenni iparko- dik.

Irbontalan nagy:

idomtalan.

Iromba: az aprón tar- kás v. fejér és kékes tol.

luval vegyi tett, úgyne- vezett kendermagos tyúk-

ról mondják.

Iromjáró: iromba járó ló, mely gyorsan léptet.

Irrant: — sikkaszt el hirtelen.

Istenget: istent em- leget. Istenkedik: kö- nyörög mint az Isten- nek.

Istennébe: istennevé- be, t i. pufra, ingyen dolgozik.

Iszánkodik: (Hsz.) sikolándik. (Usz.): csi-

csonkázik, csicsinkázik.

Megiszamodás. Meny.

nyünk az iszánkodóra v.

jégre.

Iszkitél: eszkétél: iz- gat, ingerel. (Erdv.)

Iszkola: gránicza:

bükkfa zsindely.

Itil, itilet, ítél, Íté- let.

Ittégyén: itt, itten.

(Usz. felvid.) Izgána: izgága.

Izomba, egy izomba, egy izromba: egy vá- gásban p. o. ketté vágni fát, vagy egyebet.

Iztet, megiztet: meg- püsszögtet a portubák,

légvonal stb. Izteti:

püsszöghetnék.

49

(53)

J

Jára-futa: lótás-fu- tás. Jári.futi: futkosó.

Járkotál: sifitel.

Járős: guzsajasba já.

ró legény; az ő járássá:

az ő szereteje.

Jártas-kőtes: jártköt:

a ki sokat járt-kelt. Jár- tas kőtes legény.

Játoz: druszáz, e fő- névtől ját — drusza, pajtás. (Jád: Hétf.)

Javátolni: javallani, ajánlani, rábiztatni.

Jehetök: jöhetek; je- hessön. (Usz.)

Jérke: egy éves kecske.

Jeszke: ijedős; jeszke ló. Jettség: i jetség:

jedni: ijedni.

Johászodni, megjohá-

szodni: kiengesztelődni, megcsendesedni.

Johok: a juh szónak többese. Adj enni a jo- ii oknak.

Jókarat: mikor a le- gény leányt oszt a má- siknak a tánczban, azt mondja jóakaratnak.

Jókora: sem nagy, sem kicsi. Diókora, ök- lömkora = dió, öklöm nagyságú.

Jóllakástól való: csak arra való, hogy jóllak- liassék tőle vki.

Jószerint: jószerüleg, jórendin, alkalmasint.

Juttig való: elegendő, mindenkinek rész juthat belőle.

(54)

K

Kabala: mikor a nra- tolláló vétségből azon egy nyomban kétszer veti a fonalszálat, mond- ják: kabalát vetett. Ka- bala jelent Uszéken mindenféle lovat is. Ka- bala: ekekabala. Csík- ban : kételen csúszó.

Kacsula: játék a gyér- mekeknél: egy t. i. állva lábai elé veti sapkáját, a több társak akarják azt előle elrúgni, ő gon- dosan igyekszik azt lá- bával megakadályozni s a ki elrúghatja, némi előnynyel bir. (Usz.)

Kahoj: az a fa, mely- re a házi kemenczék cserépkályháit alapítják.

Tedd a kahojra, a ka- hoj fára. (Usz.)

Kajács, kajcsa: hor- gas lábu, kajsza.

Kajt: kajtárkodik, kajtárol, kajtat. Ne kaj- tass annyit! Oh mit kaj- tassz te kajti!

Kákni: tátni a szá- j á t (Toroczkő.)

Kákvirág: havadi nár- ciss. Fejér havadi, sá- rig v. sárga havadi.

Czukros kákvirág.

Kalák: lopott marhá- nak megtérítésiért előre adott pénz. (Usz.)

Kalári: kontytartó la- pos hosszukó ón v. vas.

Kalongyál: rakosgat, papusál. Napestig csak a lábát kalongyálgassa

— egymásra papusálja.

Kam: Von. Eredj, re.

keszd bé a kamot; ki- herélték a kamokot.

Kancsi: kancsal. Kan- csitni.

51

(55)

Kándász: kondás.

(Usz.)

Kankő: akárminémü fa, va- horog v. kapocs, és: mankó.

Kanzsa: egy éves kan- disznó. (Usz.)

Kánya orrú: horgas hegyes orru.

Kanyvadoz: a virág dér v. forróság után.

Mondják igy is: kony- vad, lekonyvad, kány- vad, kánnyad.

Kapdál: vmi után v.

vmin.

Kápőna: kápolna.

(Usz.)

Kápsál: kápsálódik:

vakaródik; a medve mcgkápsálta ; minek kápsálódol annyit, tetl

Kapsogtat: csattog- tat.

Kapuzábé: 'tapufélfa.

— A kapuzkbétól vett búcsút.

Karamitt: kört csi- nál. Jót karamitott be- lőtte — levágott. Ka- ra módik: kanyarodik — part.

Karé: karaj, és: rozs- alj; karéi: rostál; ka- rén v. karéba: félkőrde-

den, kerekitőleg — rakni.

Karikás: karika — lábu.

Karlngó v. keringő:

örvény. Karingó bábó v.

kerembábó: gyerekj á- ték, midőn valami kö- rül forog.

Kar jos: karosszék.

Kármentő, karmantyú

= aratóknál.

Karuj: karvaj.

Kasmat v. kasniota:

mindenféle hányt-vetett portéka, mi, ha érintik, zajt csinál, innen: kas- matlás, kasmatolni: za- katolni.

Kaszaj: kazal. Kaézaj széna v. fa.

Haszeró: koszorú.

(Tczkó.)

Katrat: valami apró- lékságot keres és szede- get össze. Katrass tüz- gyuj tani valót.

Katyó: főtt szilva;

katyós, megkatyósodott:

ellágyult.

Kaunczol: a meglán- czolt ebről mondják, mikor békétlenül ugat

magában.

(56)

Kebeles: torkos, nagy- iható. (Cs.)

Kecczér: kétszer.

(Hsz.) Kecczör v. kecz- czö'. (Kisz.)

Kecskebukka: kecske- kóra. (Erdv. kecskebucs- ka.)

Kéczégtet: a lovat szájc-sattogtatással hajt.

j a ; keczeg: perczeg — az óra. Keczczen, lekecz- czen: gúnyosan mond.

ják a gőgösről, hánya- vetiről, ha lóról v. hiva- tali polczáról is lepoty- tyan.

Kelevész: épülot- szarvazáskor egy rúd- nak felső végére kötelet kötnek s azt a felállí- tandó szarufák kakas- üllőjére rákötik, s rendre azon köteles rúd segé- lyével állítják fel a sza- rufákat — azon köteles rudat kelevésznek neve- zik. (Hsz.) Serkény.

(Usz.)

Kóllősködik: maga- kelletőleg bánik, viseli magát.

Kencs: kenőcs. (Cs.) Kénterfalaz v. kön-

törfalaz: fog ide is tova is, fertályoskodik.

Kényszéri: kénytelen- kedő. Be kénszeri módra menyen a te dógod.

Képös, p. o. nem ké- pes: nem lehet. (Ko- lozsvárt: nem képesse.) Ugyan hogy képes ezt tennedf ha képes, tedd meg = ha lehet, tedd meg.

Képészkédik, v. geb- be8zkedik: rémesen rá- mereszkedik, mint egy fakép.

Képni: képpedni. Kép.

ség: csoda; megfogta a képség: csoda fogta;

elképtem rajta: elhűl- tem rajta; képtet: bá- mit, ijeszt; képtibe:

képpedtibe — eláll sze- me szája. Elképpedni:

elbámulni.

Képzelődik: Nekem ugy képzelődik: nekem úgy tetszik.

Kerek: egész Hszéken v. Úszókén nincs párja.

De nem szokták mon- dani: Kerek egész Csík- ba v. Mszéken. Ezt Csík- ról igy mondanák ki:

(4) 53

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Úgy- hogy csak óvatosan mondom, hogy rögtön érthetővé válik a cím – csak ezt nem akartam el- mondani, de végül is efelé fordult a beszélgetés –, és máris nem kérdés,

Barna és pesti barátai a falu virtuális leképezésének segít- ségével elhitetik a székelyekkel, hogy veszély fenyegeti a valahogy Ámerikába átkerült fa- lut, így

Kovács Dénes, a Népszabadság osztály- vezetője még érdemesített arra, hogy másfél oldalas levélben megindokolta az elutasítás okát, „hosszú a válasz", Monigl

Mindegyik benne van, de Nagy László mint materialista költő, nem abban bízik, hogy az ember halála után feltámadhat, hanem abban, hogy életében lehet az ember nevezetre méltó.

1928 júliusában Nagyenyeden találkoztak a két irodalom képviselői, novemberben Kolozsvárott ren- deztek Zillich, Folberth, Hermann Kloess, Egon Hajek, Meschendörfer és Erwin

Értekezés címe: Az ellenséges repülőgép-fedélzeti rádiólokátorok zavarásának matematikai modellezése, jelfeldolgozó és zavarvédelmi rendszerük értékelése alapján

csendesen, és ahogy a karját nyújtotta, az elernyedt, hosszú ujjai a szomorúfûz lombjára hasonlítottak egy pillanatra, az elég furcsa volt, a bõrét viszont finom- nak,

22 A forradalom hatására sorra alakultak a különböző szakszervezetek, Nagy Imre is szakszervezeti tag lett, ami – ahogyan fogalmazott – „azzal a