10. szám.
—864— 1932
mintajárások halandósága tehát intenzívebben javul, mint aminő mérvű a mortalitás országos átlagos enyhülése.
Sz. T. dt.
Ifj. Fellner Frigyes dr.: Távolkelet közle- kedésügye.
Dr Frédéric Fellner fils : Les communications en Extreme-Orient.
Budapest, 1932. 246 l. — p.
A Távolkelet közlekedésügye olyan téma, ame—
lyet lexikálisan sokkal egyszerűbb feldolgozni, mint összefoglalt rendszeres egészképen. A szerzőnek ha- talmas anyagot kellett áttanulmányoznia és töké—
letes tárgyismerettel bírnia, mikor kiválogatta az anyagot, amit összefoglalva, logikusan csoportosítva a műben megta'lálunk. Egy terület gazdaságilag csak úgy használható ki, ha megfelelő közlekedéssel ren- delkezik. Ma, a gazdasági világválság elmélyülésé- vel fokozott érdeke az európai államoknak a kínál- kozó távoli piacoknak kihasználása és így ifj. Fell- ner dr. könyve a tudományos értékén kívül, az aktualitás jellegével is bír.
E munka ismertetése röviden szinte lehetetlen, mert Japán, Kína, Korea, Mandzsuria, Sziám vas- utai, ország'utai, légiutai, tengeri és belvízi hajó—
zása, posta, távíró, telefon és rádió ügye úgy köz- gazdasági, mint közlekedéspolitikai és statisztikai szempontból feldolgozást nyer benne. A szerző mun- kájának értékét az is növeli, hogy adatai nagy ré- szét személyesen a helyszínen nagy fáradsággal sze- rezte meg. így pl. érdekes adatokat találunk a japán vasútügy és a szuezi csatorna fejlődésére.
Japán hamar átlátta, hogy vasútügyét rohamo- san kell fejlesztenie, ha az ország gazdasági füg- getlenségét és gyors gazdasági prosperitását biztosí—
tani akarja, mert különben, mint ez Kínával történt, az európai államok és az Egyesült Államok gyar—
matává süllyed. Japán szaporodását és gyors kul—
turális fejlődését jelentős részben a vasútnak kö- szönheti. Az 1905. év végén 4.785 mérföld vasút—
hálózatból 3.262 mérföld 38 magántársaság között oszlott meg, ami az ország egyetemes gazdasági életére nagyon hátrányos volt. igy aztán az 1907.
év októberében életbeléptettétk az ál-lamvasutakat létesítő törvényt, majd 1920—ban vasútügyi minisz- térium létesíttetett, ami .azt eredményezte, hogy rö—
videsen 17 magántársaság vonalait váltotta meg az állam. A szerző szemléltető táblázatban mutatja be a japán vasútvonalak fejlődését az épített vonal- bosszak szerint. Néhány érdekes adat a (táblázatból:
; Vonalhossz Szállitott Bevétel Kiadás Ev mérföldben utasok száma y e n e k b e n
1879 72 4,318.700 . .
1905 1.500 31,026.946 24,056.140 11,129.155 1930 8.774 862,939.432 496,943.793 304,142.781 Ebből a néhány adatból következtethetün'k a fejlődés arányaira. Igen érdekes, hogy a japán ál—
lamvasutak fő bevételei a személyszállításból ered
nek, szemben az európai vasutakkal, amelyeknél az.
áruszállítás alkotja a bevétel nagyobb részét. Ennek okát Japán földrajzi fekvésével, a tranzitóforgalom kicsiségével magyarázhatjuk.
Ugyancsak kimerítő képet fest a könyv a szuezi—
csatorna fejlődéséről. Anglia Indiával való oly szo- ros összefüggésének egyik okát e csatorna létezése magyarázza meg. 1870-től 1931—ig a csatorna min- den lényeges viszonyána vonatkozólag pontos ada- tokat találunk egy alapos forrásbúvárlattal készült táblázatban. E táblázatból közlünk néhány fonto- sabb adatot:
Év Hajók száma Bruttó tonna Utasok száma
1870 486 436.000 26.758
1890 3.389 9,794.000 180594
1910 4.533 16,682.000 23397 1929 6.274 33,466.000 323855 1930 5.761 31,670.000 305202
A csatorna forgalma 1930-ban csökkenő tun—
denciát mutat, aminek négy okát adja az iró.
]. A kínai ezüstva-luta devalválódása.
2. Egyes világcikkek árainak katasztrófális zu- hanása.
3. Az ausztráliai és mandzsuri—ai agrártermékek nehezebb elhelyezhetösége az európai cokon.
4. Az angol áruk bojkottja lndiáhan.
A könyvnek benyomásai a helyszíni tapasztala- tok frisseségével hatnak az olvasóra, ami lehetővé- teszi, hogy ne csak szakkörök, hanem a szélesebb—
körű általános műveltségű olvasókőzi'mség is ha- szonnal és élvezettel forgassa e munkát. K. E,
pia—
Ungarisches Wirtschafts-Jahrbuch.Vlll. Jahr- gang. 1932.
Kiadja: Gratz Gusztáv dr.; Felelős szerkesztő: Bokor Gusztáv dr. Budapest, 1932. 447. !.
Editeur: Dr Gustave Ga'aíz; Dírecíeur: Dr Gustave Bokor. Budapest, 1932. 447 p.
A gazdasági kövélcmény az Ungarisohes VVirt—
schafts-Jahrbuch évenkint megjelenő köteteit már a kiadványsorozat megindul—ása óta a magyar gazda- sági szakirodalom standardmunkáinak ismerte el, mert teljes mértékben kielégítette az elméleti és gya- korlati szakemberek részéről vele szemben támasz—
tott igényeket. Az immár VIII. évfolyamába lépőx Évkönyv legújabb száma elismerésre méltán tarthat számot, mert az ország jelenlegi társadalomgazda—
sági életének állapotáról a legfontosabb közérdekű gazdasági problémákról szakavatott kezekkel meg- rajzolt helyzetképekben kitűnő áttekintést nyujt. Az Évkönyv tartalma az előzöekéhez képest lényegesen bővült, miután számos olyan újabb probléma megf világítása vált szükségessé, melyek a világgazdasági helyzetben előállott mélyreható változások következ- ményekétp kerültek nálunk is felszínre, Ennek kö- vetkeztében az Évkönyvnek különösen a pénz— és
10. szám.
hitelügyi viszonyokat tárgyaló fejezete gazdagodott értékes anyaggal.
E részben különös figyelmet érdemelnek azok a tanulmányok (Kállay Tibor, Éber Antal, Judik Jó- zsef és egy névjelzés nélküli szakember értekezései), melyek az államháztartás helyzetének az ország külföldi adósságainak, a fizetési mérlegnek és ezzel összefüggően a devizagazdálkodásnak aktuális kérdéseit teszik beható vizsgálat tárgyává. Az ország jelenlegi pénz- és hitelügyi viszonyainak ismertetése mellett a mezőgazdasági és ipari termelés, a külke- reskedelem alakulása, továbbá néhány fontos társa—
dalompolitikai probléma nyer az Évkönyvben szak- avatott szerzők tanulmányai alapján kitünő meg—
világítást. A kiadvány értékét nagyban emelik az egyes tanulmányokhoz függelékként csatlakozó szak—
irodalmi ismertetések.
Az Évkönyv Magyarország gazdasági viszonyait illetőleg főleg a külföld felé a forrásmunka értékes hivatását tölti be, a magyar szakközönség számára pedig nagyon hasznos, tudományos kalauz.
Contribution á l'étude de la comparaison internationale du coút de la vie.
Kiad'a a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal, Genf, 1932. 262. l.
Pub ié par le Bureau International du Travaíl, Geneve,
1932. 262 p.
A létfenntartási költségek alakulásának kér- dése ma ismét meglehetősen előtérben áll a gaz—
dasági válság által előidézett jövedelemcsökkené- sek következtében, melyek egyre nyomasztóbban terjednek ki a munkás- és tisztviselő osztályokra is. Ezzel a kérdéssel foglalkozik a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal most megjelent legújabb ki- adványa is.
A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal a közel—
multban beható vizsgálódást folytatott 14 európai városban a létfenntartási költségek alakulására vonatkozólag és ennek az eredményeit foglalja magában a most ismertetendő kötet. Az egész ankétszerű vizsgálódás annyina újszerű és az eddig világszerte lefolytatott idevágó tanulmányoktól annyira eltér, hogy célszerűnek látszik a végzett
munkálatok célját, módszerét és eredményeit kissé
behatóbban ismertetni.
lmpulzusnl a munkálatok megindítására egy konkrét kérdés felvetése szolgált. Az
Ford Motor Co. londoni azzal a kérdéssel
amerikai telepe az 1929. évben fordult a Nemzetközi Munka- ügyi Hivatalhoz, hogy Európa bizonyos városaira vonatkozólag, aho] Fordnak telepe van, vagy ahol ilyet létesíteni szándékozik, a létfenntartás ottani költségeiről közöljön részletes adatokat, amire a fizetési skála megalkotásához szüksége volna. A Hivatal ennek a kérdésnek megfelelő tel- jes és összehason'litásra alkalmas adatok híján nem tehetett eleget és közölte a Ford-társasággal, hogy ily adatok csak külön e célból végrehajtott felvétel utján volnának beszerezhetők, amit azon- ban a Hivatal nem vállalhat. A Ford—gyár kérelme
vele
—865— 1932
azonban nagy figyelmet keltett az Egyesült Álla- mokban, a ,,Twentieth Gentury Fund" felaján—
lotta, hogy viseli a felvétel összes költségeit s így a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal ezt a minden tekintetben újszerű rendkivül
végrehajthatta.
A Ford—gyár által felvetett kérdés lényege a következő: Mennyit kell költenie az európai váro- sokban élő munkásnak, hogyéletszinvonala meg- közelítőleg azonos legyen a detroiti munkások életszínvonalával? Tehát nem arról van szó, hogy valamely városban tényle—g milyen az életszínvonal alakulása és változása egy bizonyos időponthoz viszonyítva, hanem hogy milyennek kellene lennie.
hogy elérje a detroiti munkás életszínvonalát és mennyit kellene ez esetben az európai munkásnak költenie. Kiindulási alap tehát a detroiti munkás életszínvonala és ehhez hasonlítandók a többi városokra vonatkozó adatok. A felvétel a követ- kező európai városokban történt meg:
érdekes munkát
Németország: Berlin és Frankfurt am Main.
Dánia: Kopenhága.
Svédország: Stockholm.
Finnország: Helsinki.
Franciaország: Páris és Marseille Belgium: Antwerpen.
Németalföld: Rotterdam.
Nagy—Britannia: Manchester lr szabadállam: Cork.
Lengyelország: Varsó.
Spanyolország: Barcelona.
Törökország: Sztambul.
A városok kijelölésénél kizárólag a Ford-gyár kívánságai vétettek figyelembe s bár kívánatos lett volna a vizsgálódásokat más városokra is ki—
terjeszteni, az anyagi fedezet és az idő korláto- zottsága ezt nem tette lehetővé.
Miután kiindulási alapul a detroiti munkás standardja szolgált. először ezt kellett meghatá- rozni. Ezt az amerikai Bureau of Labor Statistics külön felvétel utján határozta meg s mikor ez megtörtént a N. M. H. érintkezésbe lépett az érde- kel—t államok és városok hivatalos statisztikai szer- veivel, személyes érintkezés útján közvetlenül ta- nulmányozta az egyes városokat s így dolgozta ki a részletes munkatervet. 1931-ben Genfben a hiva—
tal az összes közreműködő statisztikai szervek és a Bureau of Labor Statisties elnökének bevonásá- val konferenciát is tartott.
Tekintettel arra, hogy a felvétel a legeltérőbb körülmények között élő egyének életszínvonalát ölelte fel, nyilvánvaló, hogy a feladatot nem lehe- tett oly módon megoldani, hogy az amerikai mun- kás költségvetésében szereplő árukat és szolgálta—
tásokat egyszerűen átvéve, azok értékét :a külön—
féle városokban érvényes árak alapján határoz—
zuk meg. Éghajlat, tradíciók, nemzeti szokások stb. a legkülönbözőbb befolyást gyakorolnak arra,
