Ungarisches Wirtschafts-Jahrbuch. VII. Jahrgang: 1931

11, szám. — 1050 —— 1931,

felel meg. Tekintettel az egyes ember átlagos napi

kétszeri utazására, ez azt jelenti, hogy a főváros

említett forgalmából a lakosságnak körülbelül 40%-a vett részt. Minőségi szempontból fontos, hogy a helyi forgalomból mind nagyobb részt kér—

nek az autóbuszok és a személyautomobilok, bár e forgalomnak oroszlánrészét —— 95'5%—ot —— Bu—

dapesten még mindig a BSzKRT bonyolítja le.

Igen érdekesek a nagyvárosi forgalom külön—

böző —— periodikus és aperiodikus _ hullámzásai.

A havonkénti változásokat

vizsgálva —— berlini adatok szerint — az összforgalom májusban ér

maximumot. Hasonlóan berlini adatok szerint az összforgalomból a legnagyobb százalék szombatra

jut (15'7%), a legkisebb vasárnapra (10'5%), míg

a többi napok arányszámai kevés eltéréssel es

portosulnak 14'8% A napi fluktuáció a BSzKRT 1929. évi felvétele szerint 18 és fél óra-

kor (,,rohamóra", rush hour) áll be,

az átlagos utaskontingensnél közel kétszer, az éj—

köré.

amikor is

téli minimumnál közel tízszer több az utas. Nagy—

ban befolyásolja az utasforgalmát az időjárás és a hőmérséklet is. Utóbbival arányosan nő a vasar, es iinnepnapi utasforgalom.

A baleseti statisztikából kitűnik, hogy Buda-

pesten ,,a motoros járómiivek okozta balesetek száma 1929—ben 6'7—szer nagyobb volt a közúti va sutak okozta baleseteknél".

Igen érdekes és statisztikai szempontl'nöl is jellemző adalékok a könyvben a Budapest székes- főváros közlekedését érzékeltető térképek. Az első

térkép az egyes világvárosok gyorsvonati távolsági

személypályaudvarainak elhelyezését mutatja és érdekes Összehasonlitz'isok'a ad alkalmat föváro—

sunk pz'ilyaudvaraival. A második a budapesti te- herpályaudvarok elhelyezését ismerteti, ugyancsak a város centrumához viszonyitva. 'l'o'ábbi térké—

Kiilönösen ez különböző Budapest izoeln'ón térképei.

'áros eentrumától pek

utóbbiak, melyek a

irányokban egyenlő időközökben elérhető izoehrón zónákat tüntetik fel, nagy munkát igényeltek és a Zelovich professzor által vezetett műegyetemi

közlekedési szeminárium munkásságát dir-sérik,

lizek a térképek igen becses adalékok, hiszen maga a nagyváros természetes határa sem egyéb, mint, valamely megfelelően 'álasztott ö . zt'orgalmi izoehrón vonal.

Zeloviclz professzor alapos, átfogó és időszerű tanulmányát csupán statisztikai vonatkozásban is- mertettük. Azonban a között pár adatból is ki—

tűnik, hogy szerzőnek ,,erre a tudományos szem- pontból felettébb érdekes kérdésre készséggel és a téma, iránti szeretettel" forditott fáradsága nem

volt hiábavaló. Viener András.

Magyar Biztosítási Évkönyv.

Annuaire Hongrois des Assurances.

Kiadják: A Biztosítási és Közgazdasági Lapok. Bu—

dapest, 1931. 355 1 p.

Publié par Biz! sítási és Közgazdasági Lapok. Bu—

dapes/, 1931. 955 p.

A Biztosítási Évkönyv legújabb ,." 23. —— év"

folyama az előzőekéhez hasonló beosztásban és a, már megszokott gazdag tartalommal jelent mea.

Az évkönyv tulajdonképen három főfejezetre osz- lik: az !. fejezet a biztositásiigyre vonatkozó ren—

(leleteket, a biztosításiigyi judikatúra döntéseit és

a legújabb joggyakorlatot, valamint a közhatósági és magánjellegű bizositási szervek ismertetését

tartalmazza. A 2. rész a

eredményszámlájának statisztikai adatait ismerteti,

a 3. pedig a biztosításüggyel összefüggő

kérdésekre vonatkozó értekezéseket és tanulmá—

nyokat közöl. Bár az Évkönyv az intézetek leg-

nagyobb részére vonatkozólag eléggé részletes ada—

tokat közöl, statisztikai szempontból a 2. fejezet,

igen sokat nyerne értékében, ha az adatokat or-

társaságok mérleg- és

fejezet

szágos összesítésben is közölné, miután így a ma—

gyarországi biztosítók helyzetéről és működéséről mozaikszerű kép helyett egy sokkal átfogóbb es teljesebb helyzetkepet kapnánk. Az Évkönyx azonban így is valóságos tárháza azoknak a tud—

ni'alóknak7 amelyek a biztosításiigy elméleti és

;; 'akorlati kérdéseivel függenek össze úgy, hogy a kiadvány a biztosítási szakma emberei száiná'a nélkiilözheletlen kézikönyv s egyben szegenyes biztosítási irodalmunknak értékes és hasznos ter- meke.

Ungarisches Wirtschafts-Jahrbuch. Vll. jahr- gang: 1931.

Klí ja: (im/7; huszan [felelős szerkeszti"): Bokor (%nsz- ,_ Budapest, Witt. 13831.

lleitz'm': Gustave (111113. Diwvtenr:

HINíl'lpt'Sl, 19.71. ?S]; 17.

(inslave Bokor

liz a külföldi könyvpiaeon immar közel egy év tizede, polgárjogot, nyert kiadvány, mely iránytű—

ként vezeti végig az olvasót a magyar gazdasági

élet előttünk fekvő legújabb

ban a világválság hullámai köze, sodródott Magyar—

színterén, folyamá-

ország megnehezült, eletköriilnn'rnyeiről test lehetö—

leg átfogó, jellegzetes képet. BCVt'Zt'lÖllt'H Óvári—

Papp Zoltán a legaktuz'tlisabb témát 'ajzolja fel:

Magyarország helyzetet a vilt'iggazdasági válságban.

szinte a könyv megjelenéséig tovább vezetett stal

adatok Majd

Nagy Iván a mezőgazdasági termelés újabb alakn—

tisztikai és egyéb felhasznátásával.

tásával, Peílei'ikoffer Sándor pedig a magyar szőlő—

és bortermelés helyzetével ismertet meg. .t to "áb—

biakban Leopold Lajos ag'árválság és munkarend—

szer címen becses ag'árpolitikai anyagot sorakoz—

tai fel és Nyulászi János a toldbirtokrnegterhe—

lésíigyről tájékoztat. Ipari tárgyú Farkas/"ulni Sán- dor cikke a magyar gyáripar 1930. évi helyzetéről.

Görgey lstváné az iparfejlesztési törvényrők Hu

11. szám. —— 1051 — l931

bert El'nőe' az 1930/31. évi széngazdaságról s ide so- rozta a szerkesztés Meszlényi Artúr cikkét is az új

magyar kartelltörvényről, valamint Söpkéz Sándorét

a villamosenergiagazdasági törvényről. A következő tárgycsoportban Meszle'nyi Emil cikke áll az élen az 1930/31. évi magyar külkereskedelemről. Igen beható Ferenczi Imre tanulmánya a magyar és nemzetközi külkereskedelmi politikáról, míg a ke- reskedelemügy általános helyzete Kemény Dezső, a gabonakereskedelem alakulása pedig Friedlánder Emil cikkéből világlik ki. A vasút— és automobil-

forgalom helyzetét Bogsch Aladár rajzolja meg, Niki Béla a folyamhajózásról ad számot, Szentivá- nyi Ervin pedig a posta—, távíró—, telefon- és rádió-

ügy újabb adatait sorakoztatja fel, Ezúttal is Kál—

lay Tibor a szerzője az állampénzügyi helyzetet analizáló dolgozatnak s a különböző pénzügyi vo- natkozású munkálatok (,)uamlt Richard, Stein Emil, Beck Róbert cikkei, valamint 'l'ormay Bélának a Postatakarékpénztár t'orgahnát és helyzetét felvázoló

fejtegetései között a ,,current history" szellemében nyert helyet Kresz Károly tanulságos eszmefutta—

tása a magyar pénzintézetek sorsáról az 1931. évi válságos nyári hónapokban. Az Évkönyv következö részében a közmunkaügyet tárgyalja Hantos Ala-

dár cikke, Kntasi Eleméré a biztositásiigyet, míg

az ipari szociálípolitika 1930,'$ll. évi fejleményeit Évek óta kitaposott széles mederben Papp Géza írta

meg és DálnoIri-Kovúts Jenő gazdag statisztikai bá-

zison a munkabérek, árak és életszínvonal hullám-

zását. Az állami közieazgatás racionalizálásáról szól

Magyary Zoltán kisebb cikke, a bécsi Deutsch Móré

pedig a magyar és osztrák állam néhány kölcsönös

jogi problémája foglalja össze. Ezenkívül egy pár

kisebb cikk s bőséges statisztikai anyag

dik fel a külföldi pionirmnnkát vállaló kiadvány- ban. Egyébként az Évkönyv—kötet régi nagy statisz- halmozó—

tikai anyagának költségkímélési okokból elkerül—

hetetlenné vált csökkentését, valamint többek közt

a közgazdasági szemszögből is aktuális első nép—

számlálási adatok hiányát ugyan sajnálattal regisz-

tráljuk, mert, ezt a szerkesztőség ügybuzgó infor- mációs tevr'akenysége pótolhatja

ugyanolyan elismeréssel jegyezhetjük fel az aktuá—

sem teljesen, de

litásra való céltudatos törekvést: ennek példája az

a sok függelék,

munkatársak a legújabb gazdasági események lanr-

szemeit sikerrel kísérelték meg az Évkönyv tartal—

amelyekben a szerkesztők és

inába pótlólag belel'űzni.

Konjunktur- und Saisonempfindlíchkeit in der Ferttgwarenwtrtschaft.

Nürnberger Beítráge zu den 'vVirtsehafts- ned Sozial—

wissenschaften, l-le ausg gehen von Hans Prorsler und Vv'íllielm Vershofeu. Hett 27. Nürnberg,. 1931.

47 L—p.

A Nürnbergi Gazdaságtigyelö Intézet a kon—

junktúrakutatás munkakörét teljesen új területtel gazdagította akkor. amikor a konjunklúruérzékeny'

séget és a szezoningadozás fokát tette matematikai

vizsgálat tárgyává. *

A gazdaságstatisztikai

nal a kutató munka eddig csupán arra szorítko- zott, hogy az azokban fellelhető hullámnozgá-

sok (trend, szezonhullámzás és ciklikusmozgást széjjelválaszthatók és a további kutatás eéljaira

alkalmas értékben kifejezhetők legyenek. Ezek meghatározásán kívül még csak a kilengések idő- számsorok vizsgálatá—

beli összeesése vagy eltolódása vétetett számba.

Ez azonban csak a konjunktúra iránti érzékeny;

séget érintette. Magáról az ingadozás mértékéről, a kilengés fokáról áll ez különösen az idény—

szerű kilengésekre —— eddig még nem sok szó esett.

Holott a gazdasagstatisztikai számsoroknak a kon-

junktúrával és az idényszerű behatásokkal szem—

lzen megnyilvánuló érzékenysége ez irányban is

vizsgálat tárgyává tehető. A Nürnbergi Gazdaság-

figyeló Intézet nemcsak ráterelte a figyelmet erre

a kérdésre, hanem az egyes árucsoportokra nézve

kiszámított érzékenységi koefí'ieiensek segélyével megállapította azokat a ttörvényszerűségcket, ame—

lyek a fogyasztási

fogyasztás vonala felé haladva megszabják a kon- jnnktúraérzékenységnek és a

készáruknát a termeléstől a szezonreagibilitásnak

a változásait.

A konjunktúra— és idényszerű érzékenység t'el—

deritése és számtani meghatározása a szóródás leg—

jobb mértékével, a, középeltéréssel (Standard—Devia—

tion), az összehasonlítás pedig a szóródás relativ

mértékével, kitevóvel történt, mely

utóbbi nem más, mint az aritmetikai közép százalé—

a variabilitási

kában kifejezett középeltérés. Az intézet az 1925—————

1929. évekre terjedő vizsgálódás számára szükséges

anyagot a belföldi kelendőségi mozgalomra való

tekintettel állitotta gazda—

ságstatisztikai anyagon kívül sok eseben az Egyo- siilt Államok adatai is megvizsgáltattak. Ezáltal az

Össze. A németországi

összehasonlítás és a talált törvx'enyszerűm'tgek álta—

lános érvényességének kimutatása is lehetővé vált. A gondos vizsgálat kimutatta, hogy az ára- esoportok egészen más érzélu—nyst'rget tanusítanak a konjunktúrakilengésekkel, mint a szezonbehatá- A koefficiensek kiszámítása ré—

vén aza nyert megállapítást,

hogy az egyes árucsoportoknak konjunkti'iraérzé—

sokkal szemben.

törvényszert'isr'ag

kenysége a termeléstől a nagy— és kiskereskedel- men keresztül a fogyasztás felé haladva fokozato- san csökken. Ez az általános érvényű szabály csak annyiban módosul, hogy oaves fogyasztási ára

csoportok konjunktúrat'xrzt'ekenységének csökke-

nése már a nagykereskedelemnél is igen számot—

tevő lehet, míg más esetekben a hanyatlás tulaj-

donképen csak a kiskereskedelemlwm tehát a közvetítés végpontján következik be. A konjunk—

túraérzékenység csökkenésére vonatkozó eme tör- vényszerűségból nem; okvetlen következik, hogy a

70