Ungarisches Wirtschafts-Jahrbuch. VI. Jahrgang: 1930

10. szám.

——909——— 1930

visszaérkezésekor azonban kitűnt, hogy a céghiva—

tal nyilvántartása nem fedi a valóságot. A 316 ki- bocsátott kérdőívből n. i. a posta 41—et ,,megszűnt", 54-et ,,ismeretlen" és 26—ot ,,elköltözött" jelzéssel, összesen tehát 121—et visszakézbesített, melyeket mint az inflációs idők alapítási lázában keletkezett és hamarosan ismét eltűnteket természetesen nem létező szövetkezeteknek minősítettek. A fennmaradó 195 szövetkezetből a kérdőívet, ismételt sürgetésre is csak 89 (46%) küldte vissza kitöltve, amiből a szerző a szövetkezeti vezetők statisztikai érzékére és szövetkezeti szellemük nívójára von elszomorító következtetést. Ez pedig annál sajnálatosabb, mert Budapest szövetkezeti életének megvilágítását célzó első statisztikai felvétel épp az adatszolgáltatók indolenciája folytán kényszerült lemondani a teljes- ségről. így tehát a szóbanforgó munka Budapest szö- vetkezet—töredékének __ mindenesetre azonban súlyra a jelentősebb töredékének statisztikai adatait tartalmazza.

A teljesség rovására menö veszteségért némi- leg kárpótol az a történelmi áttekintés, melyben a szerző Budapest

tárja az olvasó elé, külön vizsgálva a hitel—, a fo- gyasztási s az iparos— és egyéb szövetkezetek mult—

ját. Külön fejezetben nyernek ismertetést a Buda- pesten székelő központi és egyéb országos szövet- kezetek is és pedig először azok, melyeknek műkö- dési súlypontja a fővárosra esik, utána pedig a túl- szövetkezeti életének fejlődését

nyomóan vidéken működő szervezetek központjai.

Az utolsó, legterjedelmesebb fejezet az 1926.

évi statisztikai felvétel alapján annak a 89 szövet—

keletnek a viszonyait mutatja be, melyek kimon—

dottan, vagy legalább is túlnyomó részben Buda—

pest lakossága valamelyik rétegének gazdasági ér- dekeit szolgálják. E 89 szövetkezet közül 5 fogyasz-

tási, 7 hitel, 16 iparos, 10 beszerző és értékesítő, 27 lakás- és otthon, 10 munkás-termelő és 4 ke—

reskedöi szövetkezet volt. Ezekről kapunk a munka további részében először is általános ismertetést, mely az összes szövetkezeti fajtáknál áttekin—

tőleg terjed ki a szövetkezetek életkorára, sze—

mélyi összetételére (tagok, vezetök foglalkozási megoszlása), jogi jellegére (szavatosság, szavazat- jog, üzletkör stb.), majd a szövetkezetek egyes faj- táinál a fenti sorrendben olyan beszámolót, mely- ből kiviláglik az egyes szövetkezeti ágak tökeereje, üzletköre, annak nagysága és eredménye, egyszó- val az a szerep, melyet a szövetkezetek Budapest gazdasági életében játszanak. Ez a legnagyobb jó- akarattal sem mondható nagynak, még akkor sem, ha az adatszolgáltatás alól magukat kivont szövet- kezetek súlyát is számbavesszük. Ezt maga a szerző is elismeri, oka pedig abban keresendő, hogy a közvélemény állásfoglalása a szövetkezeti mozga- lommal szemben még ma is nagyon szerteágazó.

Ez pedig nem csoda, különösen ha meggondoljuk,

hogy a szövetkezeti eszmét a vele való visszaélések, az érdekellentétek és a közöny mennyire akadá—

lyozzák terjedésében. Ha a szövetkezeti formák—

kal való minden vonatkozású visszaélést maga a szövetkezeti mozgalom akadályozna meg, továbbá ha a szövetkezeti ismeretek nyujtását közoktatá—

sunlk minden fokozatának tantervébe beillesztene',

az ellentétes érdekek minden erőlködése dacára is.

diadalmasan haladna hódító útján előre a szövet- kezeti mozgalom, mert azáltal, hogy a magukra hagyatott gazdasági erőket úgy társítja, hogy ezzel a társulással olyan feladatok is megoldhatók, me—

lyek a társítatlan gazdasági egységeknek szinte el- érhetetlenek (pl. áru- és hiteluzsorától való mente—

sülés), a kisebb egzisztenciák gazdasági, társadalmi és morális szükségletét elégíti ki és életlehetőségei—

ket javítja.

És éppen abban mutatkozik meg a szóbanforgó munka jelentősége, eltekintve attól, hogy ilynemű

—— statisztikai módszerrel és kritikai alapon készült _ szövetkezeti munkával a külföldi irodalomban is kevéssel találkozunk, hogy segíti tisztázni a szövet- kezeti mozgalomról a közfelfogásban élő ellentétes véleményeket a statisztika világosságánál, rámu- tatva a szövetkezetek szerepére, súlyára, talajára, közgazdasági célszerűségére és szükségességére.

G. G.

Ungarisches Wirtschafts-jahrbuch. Vl. Jahr- gang: 1930.

Kiadja : Gratz Gusztáv. Felelős szerkesztő : Bokor Gusz—

táv. Budapest, 1930. 437 1. '

Éditeur: Gustave Gratz. Directenr : Budapest, 1930. 437 p.

Gustave Bokor,

Résume'. Comzne dans les anne'es précédentes, I'e tome VI de P,,Ungarisches Wirtschafts—Jahrbuch", édité

M. Gustave

par M. Gustave Gratz et Bokor,

articles temarguables de la formation des conditions, rédige' par rend compte en plusieurs

économioues de la Hongrie. Par ses développements instructifs basés sur des documents officiels, l'au—

vrage est une précieuse source pour I'e'tranger, permettant d*obseruer dtune patt le récent dévelop- pement de Péconomie sociale du pays, et déautre' part, Ies principaux faits de la vie économigue.

*

Azok között a kiadványok között, amelyeknek az a hivatásuk, hogy a külföldet, elsösorban a kül—

föld gazdasági köreit Magyarország helyzetéről, gazdasági és társadalmi fejlődéséről hiteles, objek- tív alapon tájékoztassák, az Ungarisches Wirtschafts- Jahrbueh, ez a Gratz Gusztáv kiadásában és Bokor Gusztáv szerkesztésében német nyelven immár néhány év óta rendszeresen megjelenő tartalmas mű

10. szám. —— 910 —

1930

egyik leggyakrabban idézett és így legeredmé— Meszlényi Emilé, mely az 1929/30—as külkEres- nyesebbnekVI. kötele anevezhetőnapokban l'orrásmunka.került a könyvpíacra.Az évkönyvHa kedelmi forgalmat mutatja be, Kemény Dezsőe',

átlapozzuk ezt a legújabb kiadást s egybevetjük tartalmát az előző évfolyamokéval, elsősorban is

a szerkesztés gondossága ötlik szembe. Tagadhatat- lan ugyan, hogy a rokonjellegű munkákhoz hason loan az Ungarisches VVirtschafts—Jahrbuch sem ter—

jeszkedhetik ki gazdasági életünk egészének hiány—

talan és arányos ismertetésére 5 egyes cikkeinek Szerkezete és tartalma sem minden tekintetben egy- öntetű. A gondosan összeválogatott anyag azonban olyan terjedelmes, hogy a műnek ezt a hiányossá—

gát súlyosabban sohasem érezzük. Külföldi sikerét s azt, hogy idehaza is hasznos útmutató a közgazda kezében, főképen két körülmény biztosítja. Első- sorban az, hogy a gyakorlati életet jól ismerő szak—

férfiak által írott cikkeinek egy része évről-évre megismétlődik —— természetesen mindig aktuális anyaggal kiegészítve —, miáltal az ország közgazda—

sági viszonyainak folyamatos megfigyelésére nyílik mód; másodsorban pedig különösen az a körülmény fokozza a mű értékét és használhatóságát, hogy az egyes évfolyamokban több rendkívüli cikk vet vilá—

got a pillanatnyilag napirenden lévő társadalom—

ga'zdasági, nemzeti és kormányzati problémákra. Az évkönyv tehát mindig időszerű marad s mint forrás—

munka is eredményesen állja meg a helyét.

Tekintettel arra a nagy anyagra, amely az egyes t:ikkekben felsorakozik, e helyt nem térhetünk ki a tanulmányok érdembeli megbeszélésére s tartal- muk rövid felemlítésével kell megelégednünk. A

könyvet a kiadónak, Grutz Gusztávnak általános jellegű értékes cikke vezeti be a jóvátételi és az optáns—kérdésekről. Mezőgazdasági témájú az öt következő dolgozat, Gyárfás Józsefé a mezőgazda' sági növénytermelésről, Marschall Ferencé a ma- gyar kormánypolitika és Magyarország mezőgazda- sága összefüggéseiről, Nagy lváné az elmult évek mezőgazdasági termelésének fejlődéséről, Mutschen- bacher Emilé a mezőgazdasági vámpolitikáról és Staub Eleméré a mezőgazdasági.termény— és termék- torgahni intézetről. Az ipar helyzetét hat ,cikk tag—

lalja, Farkas-falni Sándor statisztikai, Lengyel Géza pedig konjunktúrakutatási szempontból rajzolja meg a magyar gyáripar fejlődésmenetét és állapotát. A háború utáni iparfejlesztés kérdéséről Szterényi József báró emlékezik meg, míg Hubert Ernő az 1929/30, évi széngazdálkodásról, Meszle'nyi Artúr az új magyar kartell—törvénytervezetről, Pétery István, Siipkéz Sándor, Jakobouits Dániel és Zipernovszky Ferenc pedig az energiagazdasági feladatokról ír.

Négy további cikk a kereskedelem, vámpolitika és kereskedelmi mérleg kérdéseit világítja meg:

mely ugyanezen időszak * kereskedelméről ad általános képet és Kelemen Gyuláé, mely rendkivül részletesen kutatja e két év gabona—

kereskedelmének alakulását. A magyar és a nem—

zetközi kereskedelmi politikát ismertető cikk Fe—

renczi lzsó tollából származott. A közlekedésügy tárgyköréből három tanulmany fakadt. A vasút— és az automobil forgalmi szerepét Bogsch Aladár, a folyamhajózás alakulását NikI Béla, a posta, távíró, telefon és rádió ügyét pedig Szentiványi Ervin mu- tatja be. Hét újabb cikk témája a pénzügyi kérdé- sek tárgyköréből való: itt az államháztartás hely—

zetéről Kállay Tibor számol be, a budapesti pénz—

piacról és a Nemzeti Bankról Ouandt Richárd, a budapesti pénzintézetekről Éber Antal, a tőzsdéről Beck Róbert, a Postatakarékpénztárról Tormay Béla, az 1929. évi fizetési mérlegről Szigeti Gyula, végül a háború utáni évek tőkeképződéséről Kresz Károly. Makay Miklós és Pintér Oszkár cikkei, me—

lyek a budapesti építkezési mozgalmak legújabb történetét ölelik fel és Hantos Aladárnak a köz—

munkákról beszámoló dolgoZata alkotják együttesen az évkönyvnek az építkezések és közmunkák e. kö—

vetkező nagyobb fejezetét. A biztositásügy és társ"—

dalompolitika négy cikkel van képviselve az új kiadásban. Kutas-i Elemér dolgozata a rhiztosításügy állapotát vázolja fel, Pap Gézáé az ipari társadalom—

politikáét az időközben elhúnyt Pap Dezsőe' pedig a munkabérek, drágaság és életfenntartás alakulá- sát vizsgálja; Magyarország háború utáni ki— és be—

vándorlási mozgalmáról s az utódállamok magyar népességének vándorlásairól Ferenczi Imre (Genf) tájékoztatja összefoglalóan az olvasót. Az évkönyv ezúttal két új cikkben a magyar vidék gazdasági életét is a külföldi érdeklődő elé tárja: Tonelli Sándor dolgozata a nagyobb magyar vidéki váro—

sok gazdaságát foglalja Össze rövid, pregnáns voná—

sokban, Pásztor Miksa pedig a vidéki pénzintézetek jelentőségét és adatait vázolja fel. Ha még meg- említjük, hogy az egyes cikkeken belül ez alkalom—

mal is számos időszerű probléma talál megvitatást, mint például a boletta—törvényé, a racionalizálásé stb., nagyjában teljes képet adtunk az Ungarisches Wirtschafts—Jabrbueh szerkezetéről és tartalmáról.

A könyvben elszórt statisztikai anyag természe- tesen fejezetröl—fejezetre változó terjedelmű. Öröm- mel állapíthatjuk azonban meg, hogy a kifejezetten statisztikai beállítású cikkeken kívül több más Cikke nem nélkülözi a statisztikai alapot, úgy—

hogy a mű a hazai statisztikai adatoknak a kül- föld elé tárásával is fontos feladatot tölt be