STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
427
A továbbiakban a szerzők azokat a törekvé- seiket ismertetik, amelyekkel javították az egyes változók specifikációs hiányosságait, illetve megbízhatóbbá tették a becslés eredményét (pél- dául bizonyos megfigyelési adatok súlyozásával, a karakterisztikus változóknak egyes egyenle- tekbe való bevezetésével).
Különleges problémát jelent azonban az inf- láció, Az inHáció csökkenti a jövedelmek reálér- tékét. A jövedelemadót a nominál jövedelmek után kell fizetni, ami arra késztetheti az adózót, hogy jövedelme bizonyos hányadának eltitkolá- sával próbálja ellensúlyozni reáljövedelmének csökkenését. A modellalkotók kísérletet tettek egy inflációs változó beépitésére. Ha viszont a jövedelmek a megélhetési költségeknek megfele—
lően emelkednek, ezt a kompenzációs tényezőt
ugyancsak figyelembe kell venni a modellben.
Ez feltehetően csökkenti a jövedelemeltitkolá- sok mértékét Ugyancsak feltételezhető, hogy a közösségi szolgáltatások növekedése is csökken- ti a jövedelmek eltitkolását, mert ezzel talán sikerül az adóalanyokat meggyőzni arról, hogy az adót a közösség jó helyen használja fel. A ta- pasztalati eredmények szerint: ahol az adófize—
tőknek nagyobb beleszólása van a kantonok gazdálkodásába, ott az adócsalások is ritkáb—
bak. A modellel nyert becslési eredmények álta—
lában jól hasznosíthatók a pénzügypolitika és az adópolitika területén. Azt mindenképpen meg—
mutatják, hogy egyedül a büntetések emelésével az adóeltitkolások kérdése nem oldható meg,
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA
BODOGREEVA, L V ANDREEVA, N G.—GLADÚSEVA, N. V:
A FELSÖFOKÚ VÉGZETTSÉGÚEK EGÉSZSÉGI ALLAPOTA
(Otnosenie lic sz w'ízssim obrazovaniem k szvoemu zdoro- v'u.) — Szavetszkoe zdravoohraneníe, 1989, ll. sz. 31—34. p.
Az egészséggel kapcsolatos kutatások egyik aktuális kérdése annak elemzése, hogy az egyes népességcsoportok hogyan ítélik meg saját egészségi állapotukat. A szerzők— akik a szovjet Egészségügyi Minisztérium Egészségmegőrző Tudományos Központjának munkatársai — egy ilyen vizsgálat eredményeit ismertetik.
Kutatásaik az egészségi állapot tekintetében sajátos rizikócsoportot képező népességcso—
portra, a hivatásszerűen szellemi munkával fog- lalkozó felsőfokú végzettségűekre terjedtek ki.
A Moszkvában, Leningrádban, Lvovban és Ka- unasban megkérdezett 520 szellemi dolgozó 25,8 százaléka mérnök, 27,l százaléka kutató, 24,6 százaléka orvos, 22,5 százaléka főiskolai tanár. A férfiak aránya 40,5 százalék volt.
A megkérdezettek 74,0 százaléka a 25—44 éves korcsoportba tartozott.
Az egészséges életmóddal kapcsolatos véle—
mények közül a következők emelhetők ki: a megkérdezettek 7,5 százaléka vélte úgy, hogy a jó egészség szükséges a szakmai siker eléréséhez, 47,3 százalék szerint az egészség a személyiség harmonikus fejlődésének nélkülözhetetlen felté- tele, és mindössze 4,0 százalék tekintette presz—
tízskérdésnek ajó egészségi állapotot. A mérnö—
kök 10,5, a tudósok 7,8, az orvosok 8,5 és a tanárok 5,3 százaléka szentel kellő figyelmet egészségi állapotának. A megkérdezettek több- sége (98,6%) ugyanakkor úgy véli, hogy az egészség érték; 72,6 százalékuk szerint az egész- séges embernek is kell törődnie egészségével, mig l7,5 százalékuknak az a véleménye, hogy csupán a betegség első jelének kell erre késztet—
nie az embert.
Az egészséget meghatározó tényezőket érté—
kelve a válaszadók első helyen az életmódot (57,5 %), a második helyen a genetikai tényező—
ket (18,8%), harmadik helyen az egészségügyi ellátás minőségét (12,3 %) jelölték meg. Ugyan- akkor a megkérdezetteknek csupán 5,4 százalé- ka tartotta már gyermekkortól kezdve fontos- nak a megfelelő életmódot.
Arra a kérdésre, hogy mit tennének egészségi állapotuk megőrzése, illetve javítása érdekében, a legtöbben a friss levegőn tartózkodást, a több mozgást, a rendszeres tornát és végül az ésszerű táplálkozást jelölték meg. A dohányzásról és az alkoholfogyasztásról való lemondást a megkér- dezettek l9,7, illetve 4,6 százalék tartotta fon—
tosnak.
A testmozgás a megkérdezettek egyik cso—
portjában sem volt megfelelő mértékű: csupán 7 7 százalékuk sportolt rendszeresen, 49, 7 szá- zálékuk csak időszakonként 26, 0 százalékuk pedig egyáltalán nem végzett rendszeresen aktív testmozgást.
A vizsgált személyek 3l,7 százaléka minősí- tette táplálkozását mértékletesnek, 32,5 százalé—
ka bőségesnek, 5,9 százaléka pedig túlzottnak.
A megkérdezettek viszonylag nagy része (29,9%) nem tudta jellemezni táplálkozási szo—
kásait.
A válaszadók nagy többsége ügyel arra, hogy eleget aludjon; az orvosok és a tanárok a kuta—
tóknál jobban. Alvászavar esetén az orvosok többet sétálnak, kevesebbet olvasnak, a tanárok pedig ritkábban vesznek be altatót, mint a többi csoportba tartozók.
A megkérdezettek 22,3 százalékának volt az a véleménye, hogy az alkoholfogyasztás ellen harcolni kell; 40,0 százalékuk tagadta, hogy a szabad idő eltöltésének szükséges velejárója az alkoholfogyasztás, 30,0 százalékuk közömbös volt e tekintetben, míg 7,7 százalékuk pozitívan viszonyult az állításhoz. Leginkább az orvosok
428
STATISZTIKAI IRODALM! FIGYELÖés a tanárok ítélték el az alkoholfogyasztást.
A megkérdezettek 69,0 százaléka nem dohány- zott. Az orvosok és a tanárok negatívabban vélekednek a dohányzásról, mint a mérnökök és a kutatók.
Betegség esetén a megkérdezettek 11,2 száza- léka megy minden esetben betegállományba, 36,6 százalékuk általában nem megy, és 52,2 százalékuk szinte sohasem. Az orvosok a legfe- gyelmezetlenebbek e tekintetben: betegség ese- tén a válaszadók 65,0 százaléka saját belátása szerint szed gyógyszert, s csupán 24,0 százalé- kuk más orvos javaslata alapján. Az adatok
— hangsúlyozzák a szerzők — az egészségügyi ellátás minőségéről, az orvosok iránti bizalmat- lanságról és a felsőfokú végzettségűek egészség—
ügyi kultúrájáról egyaránt tanúskodnak.
Saját egészségi állapotát a megkérdezettek 32,0 százaléka jónak, 60,0 százaléka közepes—
nek, 8,0 százaléka pedig rossznak, illetve na- gyon rossznak tartotta. A leggyakoribb pana- szok: idegesség, rossz közérzet, fáradtság, kime- rültség, tehát emocionális túlterheléssel össze- függő tünetek. Az egészségi állapot megítélésé- ben a vizsgálatban részt vevők 44,0 százaléka a család, 12,5 százaléka a munkahelyi kollektíva véleményét tekintette elsődlegesnek, míg az or—
vos véleménye az utolsó helyre szorult.
A szerzők a vizsgálatból levonható következ- tetéseik között hangsúlyozzák, hogy a felsőfokú végzettségűek egészséggel kapcsolatos vélemé—
nyének tanulmányozása igen fontos, mivel ez a réteg szakmai tevékenységével lényeges hatást gyakorol a lakosság életformájára. Az adatok azt bizonyítják, hogy a felsőfokú végzettségűek passzívan viszonyulnak az egészséghez, és e te—
kintetben maguk az orvosok sem különböznek a másik három vizsgált csoporttól. A vizsgálat eredményei felhasználhatók az egészséges élet—
móddal kapcsolatos propagandában, és haszno- san segíthetik az egészségnevelő programok ki- alakítását.
(Ismr : Szvítecz Zsuzsa)
POHOSKY, M. MACH, B. W.:
TÁRSADALMI MOBILITÁS LENGYELORSZÁGBAN, 1972— 1932
(Trends in social mobility in Poland, 19724982.) _, The Polish Socialngical Bulletin. 1989. 3. sz. 19 37. p.
Az l980-as évek vége korszakhatárt jelent szinte valamennyi kelet-európai ország történel—
mében; a sztálinista modell mindenütt rohamos bomlásnak indult, mivel végképp felmorzsolód- tak a fennálló viszonyokat összetartó gazdasági, társadalmi és politikai alapok.
E felbomlás azt jelenti, hogy jelenleg — meg- gyengült formában ugyan, de — hatnak a koráb- bi modell törvényszerűségei, ám eközben egyre gyarapodnak azok a jelenségek is, amelyek át- menetre utalnak egy új modell felé.
A folyamat eredményeként megváltoznak a társadalomfenntartó mechanizmusok, így tőb- bek között a társadalmi rétegek közötti mozgást szabályozó mobilitási folyamatok is.
A makroviszonyok megváltozása abból a szempontból jelentős, hogy a jelenlegi átmenet időszakában egyre kevésbé érvényesek a koráb—
bi időszakban megügyelt mobilitási tendenciák.
Ez a megállapítás helytálló az 1972., illetve az 1982. évi lengyel mobilitási vizsgálatok eredmé- nyeit bemutató ezen tanulmányra is. Az akkor megfigyelt mobilitási tendenciák egyre inkább csak történeti értékkel bírnak, és valószínűleg a történeti szociológia új értelmezési kereteket alakít majd ki az 1970-es és l980-as évekbeli folyamatok újraértékelésére.
Mindezeket figyelembe véve számottevő ta- nulságul szolgálnak a lengyel társadalom múlt- beli mobilitási folyamatait bemutató adatok, mert némi támpontot adnak azon kérdés megfo—
galmazására, hogy miként jutott el ez a társada- lom a mai állapotáig.
így például sokatmondó az a tény, hogy a nemzedékek közötti mobilitás a vizsgált évtized- ben a férfiak körében közel 8 százalékponttal csökkent (a mobil személyek aránya 63,S száza—
lékról 56,0 százalékra). Ezt a csökkenést némi- leg kompenzálta a nők körében megfigyelhető növekvő mobilitás (59,l százalékról 64,8 száza- lékra), ám a szerzők szerint ez a növekedés csak látszólag ellensúlyozta a férfiaknál bekövetke- zett kedvezőtlen folyamatot. Az erősödő gazda—
sági válság a férfiaknál meghatározó szerepet játszott, mivel teljes mértékben visszafogta a foglalkozási szerkezet mozgását. A nők erősödő mobilitása — amely mögött a szellemi foglalko- zásúak arányának növekedése áll — döntő mér- tékben a gazdaság bürokratizálódásával magya- rázható.
E kedvezőtlen folyamatok legerőteljesebben a fiatalabb nemzedékeket érintették, hiszen a mo- bilitási esélyek akkori beszűkülése éppen az ő pályakezdésükre esett. Ezt bizonyítja az is, hogy a mobil férfiak aránya az l933—l942-es születési kohorszban még 62,9, az l943—l952—es születési kohorszban 56,0 és az 1953—1962—es születési kohorszban már csupán 46 százalék volt.
Az egyes rétegek mobilitásában a magyarpr- szágihoz hasonló vonások fedezhetők fel. Igy jelentősen növekedett azon értelmiségiek ará- nya, akiknek az apja is értelmiségi (a férfiaknál 18,6 százalékról 28,6—ra, a nőknél pedig 18,9-ről 24,6 százalékra). Növekedett a szakmunkás ré—
tegekből, ugyanakkor csökkent a segédmunkás, illetve a paraszti rétegekből az értelmiségbe ke- rülők aránya.
Lengyelországban is megfigyelhető volt, hogy a csökkenő létszámú paraszti réteg az l980—as , évek elején a korábbinál már sokkal kisebb sze- repet játszott a különböző rétegek utánpótlásá- ban. Részben ezzel magyarázható az is, hogy szakmunkások egyre inkább a szakmunkás szü—
lők gyermekei lesznek. Magyarországtól eltérő—
