PUBLICATIONES BIBLIOTHECAE ACADEMIAE SCIENTIARUM HUNGARICAE 52.
FRÁTER Jánosné
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
TÖRTÉNETTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK MŰKÖDÉSE
(1854—1949)BUDAPEST, 1966
PUBLICATIONES BIBLIOTHECAE ACADEMIAE SCIENTIARUM HUNGARICAE 52.
FRÁTER Jánosné
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
TÖRTÉNETTUDOMÁNYI BIZOTTSÁGÁNAK MŰKÖDÉSE
(1854—1949)BUDAPEST, 1966
MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRA Igazgató:
dr. Rózsa György
Lektorok:
dr. Csapodi Csaba dr. Kónya Sándor dr. R. Várkonyi Ágnes
FRÁTER Jánosné
A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának működése (1854—1949).
Bp. 1966. 63 p. 6 t. 24 cm.
| A Magyar Tudományos Akadémia Könyv- tárának Közleményei. — Publicationes Bibliothecae Academiae Scientiarum Hungaricae. 52. |
Angol kiv.
ETO 061.12(439).024.3:943.9
SZERVEZETI KERETEI
Történetírásunk mind a mai napig nélkülözi a Magyar Tudományos Akadémia 1945 előtti történetének szintézisét. A Magyar Tudományos Akadémia első évszázadá-n kívül1 sem a második világháború előtt, sem a felszabadulás után nem történt kísérlet ilyen munka kidolgozására. Milyen volt az Akadémia helyzete, és mi volt a szerepe több mint egy évszázadon át a magyar tudományos élet fejlődésében, az egyes tudományágak létre- jöttében és alakulásában? Erre is válaszolni kell történetírásunknak, a t u - dománytörténetnek. A régi Akadémia történetének megírása ma m á r szükségszerű követelmény.
Az Akadémia Elnöksége határozatot hozott a munka elvégzésére. Az alábbi tanulmány ehhez kíván adatokat szolgáltatni. Nem az Akadémia történetszemléletének vizsgálatára vállalkoztunk, hanem a Történettudo- mányi Bizottság forráskiadói tevékenységének kialakulását, szervezeti kereteit, e munkálkodás — általunk fontosnak tartott — részleteit, és a közel százesztendős forrásfeltárás eredményét kívántuk folyamatában á t - tekinteni.
«
Az Akadémia működésében fontos szerepe volt a bizottságoknak. „Oly ügyek, melyek bővebb átvizsgálást kívánnak, előleges tárgyalás végett bi- zottmányokhoz utasíttatnak. Ilyenek vagy állandók, melyekre bizonyos f o - lyómunkák vagy kiadások bízattak, s melyek az illető osztály által elég- séges számú rendes és ha szükséges, levelező, sőt tiszteleti tagokból is ál- líttatnak össze és egészíttetnek ki, vagy ideiglenesek.. ."2
Az Akadémia legrégibb bizottsága — a Történettudományi Bizottság3
— állandó jelleggel 1854-ben alakult.
Megalakítását a szükség indokolta: a szabadságharc bukása után a nemzet figyelme fokozottan fordult múltja felé, és hiányoztak a magyar
1 Megjelent: Bp. 1926.
2 Alapszabály 48. §. Akadémiai Értesítő (a továbbiakban Ak. Ért.). 1858. 557, p.
3 A továbbiakban TB. Megjegyezzük, hogy az iratokban találkozunk a Tör- ténelmi Bizottmány, Történelmi Bizottság és Történeti Bizottság változatokkal is.
4
múlt feltárására vonatkozó forráskiadványok. Emellett természetesen ha- tott az az Európa-szerte uralkodó felfogás, hogy a hazai történet forrásait felkutassák és publikálják. Következménye a nagy sorozatok megjelenése volt. (Pl. Pertz H.: Monumenta Germaniae historica, Pratzi E.: Mo-
numenta historica Russiae (Petropoli, 1841—42.), Fontes rerum Austria- carum stb.)
Az Akadémián belül Toldy Ferenc titoknok az 1854. január 23-án tartott történettudományi osztály kisgyűlésén4 azt az indítványt terjesz- tette elő, hogy támogasson az oszály egy, az Akadémia által kiadandó Történeti Kútfők Tára c. kiadványt, mert úgy vélte, hogy fontos, sőt szükséges (a szerző kiemelése), hogy egy ilyen kiadvánnyal az Akadémia a magyar történetírásban a kútfő tanulmányozására és a „positiv" irány erőteljesebb kifejlődésére hatást gyakoroljon. Toldy Ferenc az időt ekkor találta a legalkalmasabbnak, mivel a bekövetkezett társadalmi és politikai változások lehetővé tették sok magánlevéltár megnyitását, vagy legalábbis anyagának nagyobb hozzáférhetőségét a kutatók előtt. Az anyagi ellátott- ságra nézve azt javasolta, hogy az Akadémia Igazgató Tanácsa egy bizo- nyos, bár mérsékelt összeget bocsájtana egy e gyűjtemény előállításával megbízott állandó bizottmány rendelkezésére, amely ebből az összegből díjazná az írókat, és fedezné a kiadás elégtelen jövedelméből keletkező hiányt.
Az Akadémia Történettudományi Osztálya helybenhagyta a Történeti Kútfők Tára eszméjét, és a TB első tagjaiul Toldy Ferencet, Érdy Jánost, Jerney Jánost, Repiczky Jánost és Wenzel Gusztávot jelölte ki. A konkrét tennivalókra egy kimerítő javaslat elkészítését írta elő.5
A kimerítő javaslatot az 1854. április 24-i kisgyűlés tárgyalta, amely
4 Ak. Ért. 1854. 20. p. (Kis gyűlés = Kisebb gyűlés a Magyar Tudós Társasági Névkönyv (1841-re) szerint a heti üléseket jelentette, amelyen a helybeli rendes akadémiai tagok kötelesek voltak megjelenni, a tiszteleti és vidéki rendes tagok a kisgyűléseken „megjelenhettek". Ez eleinte az egész Akadémiát jelentette, ahol min- den kérdésben döntöttek. (A kisgyűlések tárgyait részletesen meghatározza a már említett Névkönyv utasító határozata, [Ügyrendje], 31—33. p.) A kisgyűléseken kí- vül csak az évente megtartott nagygyűlés volt, ahol a kisgyűlésekben nem döntött kérdésekben határozott az Akadémia, itt választották az új tagokat stb.
Ez a rendszer 1846-ig folytatódott, ezután minden második héten folytak kis- gyűlések, felváltva a hat osztály sorrendjében, és minden második héten az összes akadémia ülésezett, vagyis az összes rendes tagok megjelenése kötelező volt. Ez volt az úgynevezett összes ülés.
A Magyar Tudós Társaság Névkönyve 1846-ra az utasító határozatában már külön szabja meg az osztályok kisgyűléseinek, és külön az összes üléseknek a tár- gyait. (45—46. p.)
1861-től az Akadémiai Almanach a kisgyűléseket már osztályüléseknek nevezi (gyakorlatban azonban még mindig kisgyűléseknek hívták), és csak az 1869-ben mó- dosított szervezeti mechanizmus után, amikor a hat osztályt háromba vonták össze, nevezték a gyakorlatban is I., II., III. osztály üléseinek.
Az összes ülés gyakorlata és elnevezése mindvégig megmaradt. Így működött az Akadémia egészen az 1949. évi átszervezésig.)
5 Uo.
— hivatkozva az Akadémia feladataira a magyar történettudomány m ű v e - lésében6 — körvonalazta a TB feladatkörét, célul tűzte ki: a magyar tör- ténelmi emlékek tervszerű nyomozását, gyűjtését és kiadását. Meghatá- rozta a kiadandó folyóirat címét, ami Történeti Kútfők Tára helyett Ma- gyar Történelmi Tár lett, és a TB tagjait Czech Jánossal és Podhradszky Józseffel kibővítve, a kisgyűlés az egész tervezetet megerősítés végett az összes ülés elé rendelte.7
Az összes ülés csak 1857-ben mondta ki: „A TB-nak kisgyűlésileg ajánlott szerkezete megerősíttetett."8
A TB feladatának pontos meghatározását az Akadémia 1861. évi Al- manach-ja közli. Eszerint: „Az állandó Történelmi Bizottmány feladása a magyar történelem kútfői felkeresése, gyűjtése, kiadása." Ebből a célból a bizottság levelezésbe bocsájtkozik nyilvános és magán könyv- és levél- tárakkal, egyes gyűjtőkkel és történetkedvelőkkel, az itt-ott fennmaradt kútfőszerű emlékekről tudomás, regeszták, hű másolatok, ahol lehet, az eredetiek megszerzése végett. Olyan kéziratok, melyek másképp nem szerezhetők meg, azok megvásárlását ajánlja az Akadémiának. A bizott- ság kötelességének tartja nemcsak a rögtön kiadandó iratokat gyűjteni, és azok közzétételét azonnal eszközölni, hanem mindent felhalmozni, ami az eljövendő korokban is a reá bízott célok megvalósítására szolgálhat, hogy eképp' egy kritikai hűséggel és pontossággal később kiadandó Egyetemes Magyar Okmánytár előkészíttessék.
Az Ügyrend további pontja a TB részére alakított külön pénztár be- vételi forrásait közli (amit a 7. lapon ismertetünk), majd így folytatódik:
A bizottság a gyűjtött történeti kincseket kiadja:
,,A) a [Magyar] Történelmi Tárban, melynek fő célja a magyar történeti kútfők ismeretének előmozdítása, s kisebb kútfők közlése. Ilyenek különösen
1. megyék, kerületek, városok, vidékek s kisebb községek községi életére, jogviszonyaira és szerkezetére vonatkozó iratok, mint sta- tútumok, jegyzőkönyvek, jövedelmi s költség-kimutatások: a t a - nulság és fontossághoz képest egészben vagy kivonatban.
2. Családok, urodalmak, úgy egyházi megyék, káptalanok, szerzetek
6 A Magyar Tudományos Akadémia Ügyrendje IV. pontja szerint a Történelmi Osztály „köre" a következőleg állapíttatott meg: „Történetírás elmélete. Emberiség és mívelődés története. Egyetemes és különös történetírás, polgári s egyházi, főleg hazai.
A segédtudományok, névszerint, földirat, nemzedékrend- és időtan, úgy régiség-, érem-, oklevél-, czímer- és pecséttan. A hazai történetek felvilágosítására köziromá- nyok, oklevelek, s egyéb történeti emlékek nyomozása, ilyek s egyéb kútfők gyűj- tése, kiadása, bármely nyelven legyenek azok írva. Életírás, s itt is különösen a ha- zai." Akadémiai Almanach 1861-re. 60—61. p.
7 Ak. Ért. 1854. 107. p. és a Történettudományi Bizottság iratai (a továbbiak- ban: Iratai) 1/1854.
8 Ak. Ért. 1858. 310. p.
6
és egyházi községek történetére vonatkozó iratok, tehát ok- és alapitványlevelek, végintézetek, nemzedékrendi jegyzetek, jószág- becsük és jövedelmi kimutatások, egyházlátogatási jelentések, anyakönyvek s nekrologiumok kivonatai stb.
3. A földmívelés, műipar és kereskedés történetére vonatkozó emlé- lékek, mint urbáriumok, czéh-szabályok, árszabások, vásárkivált- ságok stb.
4. A törvényhozás, közigazgatás, országos pénzügy és jogszolgálta- tás történetét felvilágosító jelentések, utasítások, magán naplók, összeírások, nevezetesebb pörök és ítéletek, kivált a régibb idők- ből.
5. A külviszonyokat felderítő állami szerződvények, békekötések s azokra vonatkozó acták, követségi utasítások, jelentések, a régibb időből.
6. Egyes nevezetesb eseményekre, úgy históriai személyekre vonat- kozó okmánysorok, levelezések.
7. Régi kéziratok és könyvekben, régi missálék és naptárakban stb.
található históriai feljegyzések; továbbá kisebbféle naplók.
8. Tudományos intézetek történeti emlékei.
9. Felírások.
10. Levél-, könyv- és kézirattárak históriai kéziratai és okmányai is- mertetése, kivonatai regesták alakjában.
11. Utasító, ismertető sorozata Magyarországot s annak régi tartomá- nyait illető, külföldön megjelenő, históriai kútfőknek; úgy szinte külföldi munkákban található magyar históriai kútfői közlések ki- vonatai.
12. Az Akadémiához érkező okmányok tartalomjegyzékes folyó soro- zata.
Mi e közlemények formáját illeti, az azokat bevezető, követő, bere- kesztő szöveg nem annyira okoskodó, s történetnyomozó, mint lénye- gesen kútfő-ismertető, ezeket csoportozó és összefüggesztő legyen.
B) A Magyar Történelmi Emlékekben (Monumenta Hungáriáé Historica).
Ezek fő osztályai:
a) Okmánytárak (Diplomataria), egyes nagyobb, vidékek, hatóságok, gok, családok vagy tárgyak szerint, oklevelek és másnemű hiva- talos és történeti érdekű magánirományokból, melyek eddig vagy egészben, vagy részeikben kiadatlanok, vagy kézen nem forgó, fő- leg külföldi, munkákban jelenvén meg, íriónk előtt nagyrészt is- meretlenek, vagy ha nálunk megjelentek is, részint nem mentek még be okleveles gyűjteményeinkbe, részint igen hibásan adattak ki.
b) Kútfőszerű Történetírók (Scriptores), deák, magyar, sőt más nyel- veken is.
c) Országgyűlési irományok: acták, naplók kiadatlan törvényszöve- gek."
A közzététel külön osztályait képezik:
,,C) A Török—Magyar Kor Történelmi Emlékei, melyek gyűjtése, fordítá- sa s a bizottmány ügyelése alatt kiadásáról egy külön, e végett meg- bízott tag gondoskodik.
D) A Magyar Leveles Tár, vagyis magyar nyelven írt régibb levelek gyűj- teménye, melyek mind az országos és egyházi, mind a míveltségi, bel- életi és nyelvtörténetre kútfőül szolgálnak.
A tárgyak megvizsgálása, megbírálása és összeállításában a bizott- mány önnállólag jár el, de munkálatairól évenként az összes ülés elébe részletes jelentést ad."9
A TB megalakulása után azonnal munkához látott. Már 1854. novem- ber 27-én jelentést ad munkálkodásáról az osztálynak, amelyet az el is fogad és az elnök is jóváhagy,10 bár még mindig csak elnöki rendelkezés- ből működik. Wenzel Gusztáv szóvá is teszi ezt11 és az Igazgatósági Ülés két nappal később kimondta, hogy a „Történettudományi Bizottság mun- kálkodásában meghagyatott."12
A. TB eleinte az Elnökség által rendelkezésére bocsájtott anyagi esz- közzel rendelkezett; pénzügyeit a Főtitkári Hivatal utalványozta. Az
1855. december 17-i történettudományi osztályülésen, amikor a bizottság ismét jelentést tesz működéséről, indítványa folytán „ajánltatott az Igaz- gatóságnak egy, a Történelmi Bizottmány részére külön szolgálandó pénz- tár alapítása", melynek forrásai adódnak:
1. Elnökségi adományból évi 1000 forint.
2. A Teleki-alapítványból a könyvkiadásra szánt összeg reá eső része.
3. A TB által kiadott könyvek eladásából befolyt összeg.13
A különpénztár jóváhagyása 1857-ben az Igazgató Tanács június 7-i ülésén történt. Így a Magyar Történelmi Tár előkészítési munkálatai so- rán14 meghatározott eszmei célkitűzés alátámasztására kialakultak a bi- zottság működésének szervezeti keretei is. önálló költségvetéssel rendel- kezett, de beszámolási és elszámolási kötelezettséggel tartozott az osztály- nak, illetőleg az Igazgató Tanácsnak. Kisebb ügyekben maga döntött, fon-
9 Akadémiai Almanach 1861-re. 68—71. p.
10 Iratai 4/1854.
U Ak. Ért. 1855. 333. p.
12 Uo. 335. p.
13 A Történettudományi Bizottság jegyzőkönyvei (a továbbiakban: Jegyzőköny- vek) 1855.
14 Iratai 1/1854.
8
tosabb ügyeit és új feladatait az Osztály, illetőleg az összes ülés hagyta jóvá. Évi költségvetésében az Igazgató Tanács határozott.15 Tagjait a bi- zottság javaslata alapján az osztály ajánlására az összes ülés választotta.
Lényegében az így kialakított szervezeti kerek között működött a bizottság 1877-ig. Ekkor merült fel az összes ülésen, hogy ki kell dolgozni az osztályok és a bizottságok közötti viszony ügyrendjét. Erre albizottság alakult, amelyben a TB-ot Fraknói Vilmos, a bizottság előadója képvisel- te.16 E munka eredményét tükrözi az Akadémia (1879. évi Almanachjában) alapszabályában, illetőleg az ügyrendben bekövetkezett változtatás. Itt már rögzítve van, hogy az állandó bizottságok tagjait három évre választja az illető osztály nagygyűlési értekezleten (ez 1880-ban történik először);
amennyiben a három év alatt ú j tagok választása szükséges, ez minden év- ben megtörténhet a nagygyűlésen, de ezeknek a tagoknak a megbízatása is az egész bizottságéval egyidőben jár le. A megválasztott bizottságok — titkos szavazással — szintén három évre választják elnöküket és előadóju- kat, és segédtagul választhatnak olyan szakférfiakat is, akik nem tagjai az Akadémiának. A segédtagoknak azonban csak tanácskozási joguk, volt,17 akik a gyakorlatban rendszerint rendes tagokká váltak.17a
A kialakított szervezeti mechanizmus mindvégig, azaz 1949-ig jól szolgálta a meghatározott célt, de a bizottság feladata, működésének csak- nem száz esztendeje alatt szinte változatlan maradt, amely egy-egy perió- dusban negatív irányban is hatott. Munkálkodását tulajdonképpen az előadó fogta össze. Ö volt az általában havonta tartott ülések szervezője, a jegyzőkönyvek vezetője, a határozatok gyakorlati végrehajtója, az évi munka összegezője, és új feladatok ihletője, ö adta ki a kéziratokat véle- ményezésre a bizottság által kinevezett bírálóknak, és az üléseken ismer- tette a beérkezett véleményeket. A munka kiadásában a bizottság határo- zott. Az előadó mellett fontos szerepe volt az elnöknek, aki tekintélyével és tisztségénél fogva, sokat tehetett a történettudomány jövője érdekében.
Természetesen a bizottság minden tagjának aktivitására is szükség volt.
Csak ez vihette előre és fejleszthette a bizottság m u n k á j á t olyan szín- vonalra, ami az Akadémia céljainak és a történetírás követelményeinek is megfelelt. A bizottság elnökei, előadói és tagjainak névsorát a 2. sz. mel- lékletben közöljük.
15 A TB évi dotációinak kimutatása összefoglalóan az 1853—1858-as évekre a bizottság iratai között a 2/1858 tétel alatt található; az 1860-as évek anyagi ellátott- ságának problémáit a későbbiekben a szövegben közöljük, míg 1871-től a bizottság működése végéig, illetőleg 1944-ig az 1. sz. mellékletünkben adjuk. A második vi- lágháború utáni évekre nem találtunk pénzügyi adatokat.
16 Jegyzőkönyvek, 1877. június 7.
17 Akadémiai Almanach 1879-re. 114—115. p.
17a Segédtagok voltak először: (a bizottság működése alatt) Nagy Gyula, Schön- herr Gyula, Tagányi Károly, Teleki Géza, Illés József, Domanovszky Sándor, Szent- pétery Imre, Hóman Bálint, Iványi Béla, Lukinich Imre, Holub József, Dőry Ferenc, Házy Jenő, Jánossy Dénes és Szabó István is.
1. Magyar Történelmi Tár és Történelmi Tár
A TB első ténykedését az a jelentés foglalja össze, amelyben a ki- adandó Magyar Történelmi Tár célját és tematikáját terjesztette a Törté- nettudományi Osztály elé. „Rendszabásaink negyedik pontja azt kívánja
— írta a bizottság a bevezetésben —: a haza és a tudomány kétség kívül főleg az Akadémiától várja, hogy a hazai történelem kútfőit összegyűjt- vén, a tudomány gazdagítására szolgálókat közzétegye, így a criticai vizs- gálódásoknak anyagot nyújtván, a magyar történetírást oly útra vezesse, amelyen a homályban lévő történeti igazságokat minél biztosabban felde- ríthesse, s annak körét minden irányokban kitágíthassa."18
A továbbiakban a jelentés azt sorolja fel, hogy mit tett eddig ennek érdekében az Akadémia, majd rátér arra, hogy „egy egyetemes magyar okmánytár kiadását is a haza méltán az Akadémiától igényelheti". Ez azonban hosszabb előkészítő- és szervezőmunkát igényel. A TB célja je- lenleg az lehet — folytatja jelentésében a bizottság —, hogy egy kisebb vegyes iratokat magábanfoglaló folyóirat tervét és kiadását készítse elő.
A folyóirat rendeltetése a „magánosoknál és közhelyeken is elszórva levő kisebb emlékek kiadása által egyfelől a hazai történelem egyes pontjai felvilágosításához járulni, másfelől figyelmet, buzgóságot az olvasó és író közönség részvételét felgerjeszteni.. ,"19
Mindezt a bizottság a Magyar Történelmi Tár c. időhöz nem kö- lyóirat megindításával óhajtotta elérni.
Ennek a jelentésnek érdekessége volt, hogy részletesen ismertette a folyóiratban megjelentendő cikkek témakörét, formáját, amely a bizottság szerint" nem annyira okoskodó s történetnyomozó, hanem lényegesen kút- főismertető" legyen. Ehhez anyagot egyenlőre nagy bőséggel n y ú j t a n a k az Akadémia, a Nemzeti Múzeum és Egyetemi Könyvtár, valamint az akadémiai tagok gyűjteményei.20
(Némi változtatással ez a szöveg került a Magyar Történelmi Tár első kötetének előszavába is, valamint az akadémiai ügyrend IV. pontjának
18 Iratai 1/1854. és Ak. Ért. 1854. 104. p.
19 Uo.
20 Iratai 1/1854.
2
IC
szövegébe, amely a szabadságharc után az Akadémia alapszabályának módosításával először 1861-ben jelent meg.)21
Miután az Akadémia Történettudományi Osztálya és összes ülése jó- váhagyta a folyóirat megindítását, Toldy Ferenc körlevelet küldött a TB tagjainak, amelyben közölte az Akadémia határozatát a Ma- gyar Történelmi Tár megindításáról. Ismertette a TB tagjainak névsorát, és azt, hogy a TB-nak feladata két később megindítandó nagy g y ű j t e - ménynek, az Egyetemes Magyar Okmánytárnak, és a Magyar Kútfőszerű Történetírók kiadásának tervét kidolgozni. A körlevél utolsó pontja kéri a bizottság tagjait, hogy 1854. május 29-én a TB első értekezletén jelen- jenek meg a bizottság elnöke, jegyzője megválasztása, és a legközelebbi teendők meghatározása céljából.22
A TB első jelentéséből arról értesülünk, hogy megindultak a levele- zések a Magyar Történelmi Tár első két kötete anyagának összegyűjtésé- hez. A munka eredményességét bizonyítja, hogy a folyóirat kötetei 1855- ben meg is jelentek, és a hatvanas években bekövetkezett kisebb meg- szakításon kívül, hosszú időn át fontos szerepet töltött be az egész magyar történettudomány művelésében.23
Szerkesztését és kiadását 1878-tól a Magyar Történelmi Társulat vette át. Az átvétel előzményeire vonatkozó feljegyzéseket megtalálhatjuk a TB iratai között. Ez a következőképpen történt:
A TB ülésén Fraknói Vilmos bizottsági előadó indítványozta, hogy a Magyar Történelmi Tár ezentúl mint negyedéves folyóirat jelenjen meg, és szélesebb körben való elterjesztés végett olcsó áron hirdessenek előfize- tést rá. Kérje fel a TB a Magyar Történelmi Társulatot, hogy a folyóirat terjesztését vállalja magára. A részletes terv kidolgozására egy szűkebb bizottság kiküldését kérte. A TB Szilágyi Sándort, Pauler Gyulát és az előadót jelölte ki az albizottság tagjainak.24 Egy hónappal később elfogad- ták az albizottság javaslatát és indokolását,25 amelyet mint eddig ismeret- len dokumentumot, az alábbiakban kivonatosan közlünk:
Az albizottság úgy fogta fel feladatát, hogy minden módosításnak azon a kereten belül kell maradnia, amelyet az Akadémia ügyrendje a Magyar Történelmi Tár feladatával kapcsolatban kijelöl; vagyis a folyó- irat ezután is a kisebb történeti források gyűjteménye kell legyen, amely nem zárja ki annak kimondását, hogy a jövőben államférfiak és hadvezé- rek levelezéseire, és a művelődéstörténeti adatok közlésére az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak. Ebből arra lehet következtetni, hogy a Ma-
21 Akadémiai Almanach 1861. 68—71. p.
22 Iratai 2/1854.
23 1863—1868 között anyagi okokból nem jelenhetett meg. Igazgató Tanács je- lentései 1867. 14. p.
24 Jegyzőkönyvek, 1877. október 6.
25 Jegyzőkönyvek, 1877. november 3.
gyar Történelmi Társulat kívánsága volt a folyóirat tartalmának ilyen irányú bővítése.
Az albizottság szerződéskötést ajánlott a két testületnek az ú j folyó- irat kiadásának biztosítására. Az előterjesztésben a folyóirat címéből ki- maradt „a Magyar" elnevezés, és kiadóként a Magyar Történelmi Társulat és az Akadémia Történettudományi Bizottsága szerepelt. A szerződést a felek megkötötték, amely kimondta, hogy az Akadémia fenntartja ellen- őrzési és tulajdonjogát, úgy, hogy a folyóiratot a TB előadója és a Magyar Történelmi Társulat titkára együttesen a TB szabályainak értelmében szerkeszti. A Történelmi Tár kiadását egészen a Magyar Történelmi Tár- sulat végzi. A szerződés egy évre szól, amit csak a folyamatban lévő év január 1. és június 30. között mondhat fel az egyik vagy a másik fél. Ha a felmondás ebben az időben nem történik meg, a szerződés automatiku- san ismét egy évre meghosszabbodik. Az Akadémia félévi részletekben évi 1000 Ft-tal járul a folyóirat kiadásához, a többi költséget a Magyar Történelmi Társulat fedezi, ezért a kinyomtatott példányok a társulat tu- lajdonát képezik; ezekre előfizetést hirdethet, könyvárusítás ú t j á n ter- jesztheti stb.
Érdekes az az indokolás, amelyet az albizottság a Magyar Történelmi Tár átalakításakor, a javaslatokat alátámasztó célzattal terjesztett a TB elé. Ebből az derül ki, hogy a XIX. század második felében már régebb idő óta érezhető volt egy olyan folyóirat hiánya, amely az apróbb törté- neti forrásokat a nagyközönséggel megismerteti, és ezzel felkelti figyel- mét és érdeklődését a nagyobb történeti munkák iránt is. Mivel a Magyar Történelmi Tár eddig határozatlan időközökben jelent meg, ezt a feladatot nem tudta betölteni, nem tudott „gyökeret verni" a nagyközönség köré- ben. A Magyar Történelmi Társulat — éppen jellegénél fogva — közvet- len kapcsolatban áll azzal a közönséggel, amely érdeklődik a történelem iránt — folytatta indokolását az albizottság —, így sokkal könnyebben és célszerűbben teljesítheti ezt a feladatot, mint a TB. A társulat tíz év óta folytatott munkálkodása, a vándorgyűlések által teremtett kapcsola- tain át, az ország legkülönbözőbb levéltáraiban annyi adatot gyűjtött ösz- sze, hogy a folyóirat szellemi ellátására is elegendő anyaggal rendelkezik.
Az Akadémiára is előnyös ez a helyzet, mert kevesebb anyagi erőfe- szítést kell tennie, és ami a legnagyobb haszon: hogy a TB és a Magyar Történelmi Társulat közt a régóta óhajtott szorosabb kapcsolat és együtt- működés megvalósul.26
Sajnos, a két testület közötti szerződésnek a szövege nem ismeretes előttünk (Lukinich Imre sem említi a Magyar Történelmi Társulatról írott művében), de valószínűnek tartjuk, hogy a javaslatnak a fent ismertetett pontjait foglalja magában.
26 Iratai 10/1877.
12
A TB egyébként az 1878. január 5-i ülésén már tudomásul vette a Magyar Történelmi Társulattal a Történelmi Tár ügyében megkötött szer- ződést, és megtekintette az ú j alakban megjelenő folyóirat első kötetét.27
A TB ilyen módon megoldottnak tekintette az Akadémia ügyrendjé- ben a Történelmi Tár kiadásával reá rótt feladatot és m u n k á j a súlypont- ját a második fő területre, a monumenták kiadásának gondozására he- lyezhette át.
1899-ben Szilágyi Sándor, a Történelmi Tár szerkesztőjének halálával, Fejérpataky László veti fel a TB-ban, hogy a bizottság foglaljon állást abban: nem szükséges-e változtatás a Történelmi Tár kiadásában a bizott- ság és a társulat között 1877-ben kötött szerződésben. A bizottság úgy határozott, hogy felhívja a társulatot egy három-három tagból álló vegyes bizottság összeállítására, amelynek feladata egy közös javaslat kidolgozása a Történelmi Tár jövendő kiadására.28 A vegyes bizottság tagjai a TB-ból:
Acsády Ignácz, Vécsey Tamás és Fejérpataky László. A Magyar Törté- nelmi Társulat részéről: Emich Gusztáv, Komáromy András és Tagányi Károly voltak.29
Ez a kiküldött vegyes bizottság elsőízben helybenhagyta az 1877-ben kötött szerződést,30 a Magyar Történelmi Társulat mégis arról értesíti a TB-ot ugyanez év májusi határozatával, hogy a szerződést 1899. decem- ber 1-ével felmondja, de n e m zárkózik el az elől, hogy a jelenleginél a társulatra kedvezőbb és a kiadvány érdekeinek és céljának megfelelőbb viszonyú szerződést kössenek. Erre a vegyesbizottság tagjait újból fel- hatalmazta. A vegyesbizottságba a társulat két tag meghagyása mellett (Tagányi Károly helyett) Nagy Gyulát küldte ki.
A TB tudomásul vette a szerződés felmondását; a változott viszonyok- nak és szükségleteknek jobban megfelelő ú j szerződés kötését indokolt- nak látta, és hajlandó volt tárgyalásba bocsátkozni. A vegyesbizottságnak utasítást adott, hogy a Történelmi Tár folyóirat jellege és a társulattal fennálló viszony megfelelő formában továbbra is fenntartandó, és hogy 200 Ft-tal felemelheti a kiadásra szánt évi dotáció összegét. A TB ugyan- akkor továbbra is magának tartotta fenn a szerkesztés ellenőrzési jogát és megszabta a folyóirat évi terjedelmét, ami 40 ívnél kevesebb nem lehetett.
Végül a változott viszonyoknak megfelelően revideálni kívánta az Akadé- mia ügyrendjének azt a pontját, amely a Történelmi Tárban megjelenő munkák témáját sorolja fel.3 1
A vegyesbizottság javaslatát 1899. október 7-én jóváhagyta a TB,
27 Jegyzőkönyvek, 1878. január 5.
28 Jegyzőkönyvek, 1899. január 28.
29 Jegyzőkönyvek, 1899. február 25.
30 Jegyzőkönyvek, 1899. április 29.
31 Jegyzőkönyvek, 1899. június 3.
teljes szövege a bizottság ugyanekkori jegyzőkönyvének mellékleteként megtalálható.
A megegyezés a TB utasító szempontjainak figyelembevételével tör- tént. Lényegesebb változtatás a dotáció összegében volt, évi 1200 Ft he- lyett, 2400 Ft-ban történt a megállapodás. Igaz, hogy ennek fejében a TB az eddigi néhány példány folyóirat helyett az Akadémia számára 40 példányt is igényelhetett.32
*
A Magyar Történelmi Társulat is nagy jelentőségűnek értékelte a Történelmi Tár kiadásának átvételét. Mentesítette az adatközléstől a
„Századok" c. addigi kiadványát, amit azután nagyobb történeti munkák és monográfiák közzétételére használhatott fel. A XIX. század utolsó ne- gyedében a Századok már a magyar történettudomány központi folyó- iratának volt tekinthető.33 Azonkívül a Történelmi Tár „eleven eszköze lett a vándorgyűlések alkalmával napfényre került történelmi emlékek közlésének is".34
A századfordulón, mint fentebb láttuk, már mutatkoznak nehézségek az addig népszerű folyóirat, a Történelmi Tár terjesztése, valamint ki- adása körül, ami bizonyára összefüggésben volt a társulat anyagi alapjai- ban 1890-ben felfedett nagymérvű sikkasztással is,35 ez még nyilván- valóbb lett a XX. század első évtizedében. 1907-ben a társulat kérést intéz a TB-hoz, amelyben azt emeli ki, hogy „Nem ismeretlen bizonyára a Tek. Történelmi Bizottság tagjai előtt az a sajátságos tény, hogy az elő- fizetők csekély száma (a szerző kiemelése), s a nyomdai költségek meg- növekedése miatt a Történelmi Tár kiadásából a bizottság támogatása mellett is, évről évre mind elviselhetetlenebb anyagi teher nehezedik a társulat vállaira". Ez kockáztatja a társulat anyagi helyzetét és emiatt arra kérte a TB-ot, hogy az eddigi évi 2400 korona segélyt az 1908. évtől kezdve, emelje fel legalább 3500 koronára.36
A TB ezzel kapcsolatban az alábbi határozatot hozta:
„A bizottság beható vita után abban állapodott meg, hogy ragaszko- dik a Történelmi Tár kiadása tárgyában a bizottság és a Magyar Törté-
32 Jegyzőkönyvek, 1899. október 7.
33 Léderer Emma: A magyarországi polgári történettudomány története 1945-ig.
28—29. p.
34 Lukinich Imre: A Magyar Történelmi Társulat története, 1867—1917. Bp.
50. p.
35 Balthazár Béla, a társulat pénztárnoka csaknem 20 ezer forintot sikkasztott, ld. Lukinich i. m. 75—78. p.
36 iratai 27/1907.
14
nelmi Társulat között az Akadémia jóváhagyásával 1899. november 30-án kötött szerződéshez és különösen annak 6. pontjához, mely szerint az évi 2400 korona hozzájáruláson kívül a folyóirat többi költségeit a Magyar Történelmi Társulat födözi. E határozatának indító okai, hogy a bizottság meggyőződése szerint megfelelő terjesztéssel a Történelmi Tár-t, ha nem is jövedelmező, de olyan vállalattá lehetne tenni, mely a bizottság tekin- télyes hozzájárulásában és az előfizetésekben teljes fedezetét bírná a ki- adás költségeinek, másrészt pedig a bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül azt a körülményt, hogy 22 000 korona állami dotatiójának máris csaknem egynegyed részét bocsájtja különböző címek alatt a Magyar Tör- ténelmi Társulat rendelkezésére, s e címek között a társulatnak oly válla- lata is szerepel, mely a zárszámadás tanúsága szerint e segélyre ráutalva nincs. Minthogy ez a vállalat, a Magyar Történelmi Életrajzok, a bizott- ság segélye nélkül is fölösleggel zárja évi mérlegét, a bizottságnak nincs kifogása az ellen, hogy a Történelmi Életrajzoknak már kiutalt segélye a jelen évben a Történelmi T á r 1906. évi túlköltségének fedezésére for- díttassák. Egyebekben a bizottság kénytelen ragaszkodni a mondott szer- ződés pontjaihoz, melyeknek változtatása csak a szerződés 8-ik pontjában körülírt módozatok mellett történhetik meg."37
Ez azt jelentette, hogy a TB csak akkor hajlandó változtatni eddigi anyagi hozzájárulásán, ha a társulat felmondással él. Még ez év június 8-án megtörtént a felmondás,38 és ismét vegyesbizottság tárgyalta az ügyet. A tárgyalás eredményeképpen a TB 1908-tól mégis folyósítja az évi 3500 koronát a Történelmi Tár céljaira, a szerződés többi pontjainak változtatása nélkül.39
A Történelmi Tár sorsa azonban már lehanyatlóban volt. A Magyar Történelmi Társulat 1911-ben véglegesen felbontotta az Akadémiával kö- tött szerződést/'0
A TB ekkor úgy határozott, hogy a Történelmi Tár a jövőben ismét Magyar Történelmi Tár címen, időhöz nem kötött füzetekben, az anyagi erőhöz mérten jelenljen meg, ahogy ezt az Akadémia ügyrendje megha- tározza.41 Így is történt. A folyóirat új, harmadik sorozatának első kötete
1914-ben jelent meg (mint a régi folytatásának a 26. kötete) Divéky Adorján Zsigmond lengyel herceg budai számadásai tanulmányával. A 27.
kötet, ami Szádeczky K. Lajos: Bethlen Gábor levelei Illésházy Gáspárhoz c. művét tartalmazza, 1915-ben, a 28. kötet a Székely Oklevéltár VIII.
37 Jegyzőkönyvek, 1907. március 9.
38 Jegyzőkönyvek, 1907. június 8.
39 Jegyzőkönyvek, 1907. november 9.
40 Jegyzőkönyvek, 1911. június 9.
41 Jegyzőkönyvek, 1911. december 1.
kötetével 1934-ben látott napvilágot, és ezzel 80 éves pályafutását végleg befejezte.
A Magyar Történelmi Tár utolsó kötetei tartalom szempontjából el- térnek a TB fentebbi határozatától, amennyiben ezek a kötetek már nem a kisebb történelmi kútforrások közlését szolgálják, hanem többé-kevésbé az anyagi keretek által megszabott publikálás lehetőségét használják ki.
2. Forráskiadások
A TB szinte a Magyar Történelmi T á r előkészítő munkálataival egy- időben látott hozzá a nagyobb történeti kútfők összegyűjtéséhez és kiadá- sához. Az erre vonatkozó elgondolásokat a bizottság 1854 novemberében mutatta be a Történettudományi Osztálynak. Ez a tervezet4 2 összefoglaló címűi a Magyar Történelmi Emlékek (Monumenta Hungáriáé Historica) elnevezést javasolta, amelynek három főosztálya lenne:
1. Diplomataria,
2. Scriptorok (akik nem magyar nyelven írtak), 3. a Magyar Történetírók Tára.
A bizottság ugyanekkor arra hívta fel az Akadémia figyelmét, hogy a nemrégen elhalt Czech János bizottsági tag hagyatékát, amit éppen meg- vásárlásra ajánlott fel a család, vegye meg az Akadémia; annál is inkább, mivel-az rendkívül értékes okiratokat tartalmaz és a TB kötelessége n e m - csak a rögtön kiadandó adatokat gyűjteni, hanem a jövőbeni feladatait is szem előtt kell tartania.43
A Történettudományi Osztály a bizottság jelentését minden részleté- ben elfogadta, és a kéziratgyűjtemény megvásárlására t e t t indítványt to- vábbította az Elnökségnek.
Egy félév múlva a TB azt jelentette az osztálynak, hogy Wenzel Gusztáv az Akadémia megbízásából átvizsgálta a Czech-hagyatékot, és így most már „biztosíthatja a T. osztályt, hogy az egy tekintélyes kötettel méltó megnyitója lehet az Akadémia által célba vett Monumenták első osztályának, mely Diplomatáriumokat foglaland magában".44
A sorozat megindításánál a legnagyobb probléma az anyagi fedezet hiánya volt. A TB a kor szokásaihoz folyamodott, és alapító, aláíró tagok részvételével, előfizetéses felhívással próbált ezen segíteni. A bizottság iratai között található ennek az aláírási felhívásnak a fogalmazványa, ami Eötvös József másodelnökhöz ment felterjesztésként. Látni a meglévő ira- tokból, hogy a Monumenták pártfogóinak száma 1856—1858. november
42 Megjelent az Ak. Ért. 1854. 316—17. p.
43 A jelentés névszerint nem említi, de kétségtelen, hogy a Czech-gyűjtemény megvételéről volt szó. Iratai 7/1856.
44 Iratai 1/1855.
16
15. között 144 fő volt, és éz 159 példányt jelentett.45 Ugyancsak megvan az a fogalmazvány is, ami a r r a szólítja fel az aláírókat, hogy mivel az első kötetek sajtó alá kerültek, így az előfizetéseket az Akadémia pénztárába meg lehet kezdeni. Ez az újsághír arról is tudósítja az előfizetőket, hogy
1857-ben négy kötet jelenik meg a Monumentákból.46
1858-ban arról adnak hírt a lapok, hogy mennyi kiadvány jelent meg a TB gondozásában, és egyben bejelentik, hogy a bizottság erre a sorozat- ra előfizetéseket még elfogad.47
A TB ötödik jelentésében azt közli a Történettudományi Osztállyal,
„hogy a mélt. M[ásod] Elnök úr magán úton száz hazafi aláírót nyervén, ki magát a Történelmi Emlékek 12 kötete megvételére 30—30 forinttal kötelezte, ezáltal a bizottmány munkálkodására külön kiszakasztott pénz- tárához 3000 forint járulékot nyert; s reményli, ha e gyűjtemény közeli létesüléséről a hazai történelem barátai nyilvános hírt veendenek, az ön- ként aláírók száma nemsokára külön egészen fedezni fogja" [a költsége- ket].48
A Monumenták első köteteinek megjelenéséig többféle módosítást vettek tervbe. Először volt egy olyan tervezet, hogy az első osztályt ne az okmánytárak, hanem a történetírók művei alkossák, azután a történet- írók magyar és idegen nyelvű műveit vonják össze (ez meg is történt), és a harmadik osztályt az országgyűlési irományok kiadására tartsák fenn.
Még az előfizetési felhívásban is az első osztály nem a diplomatáriumok, hanem az írók osztálya.49 Végül is a sorozat kötetei az eredetileg tervezett osztályokban jelentek meg (a scriptorok egy osztályt alkotva), és később a harmadik osztályon kívül még egy negyediket is létesítettek a diplomá- ciai emlékek kiadására.
A sorozat első kötetei nem a megígért Czech-féle gyűjteményből ke- rültek ki, mivel a sajtó alá rendezés a vártnál hosszabb ideig tartott.5 0 Viszont az ígéret kötötte az Akadémiát, és így történt meg, hogy 1857-ben a második osztályban (írók) három, az Okmánytárakéban egy kötet nyi- totta meg a sort, Hatvani (Horváth) Mihály Brüsszeli Okmánytárának első kötetével. Három évvel később, 1860-ban jelent meg a Czech-gyűjtemény- ből közölt Árpádkori Űj Okmánytár I. kötete, mint a Monumenták 6. kö- tete; igaz, hogy ezután gyorsan következtek egymásután a kötetek.
A TB működése a Monumenták kiadásával fellendült és hatóköre egyre jobban szélesedett. Jól tükrözi ezt a TB munkálkodásáról 1861-ben készült rövid áttekintés, amit Toldy Ferenc állított össze. Néhány év alatt,
45 Iratai 3/1858.
46 Iratai 3/ és 4/1856.
47 Iratai 1/1858.
48 Iratai 9/1856.
49 Iratai 3/1856.
50 Iratai 8/1856.
1855—61-ig a kisebb történelmi emlékek publikálását szolgáló Magyar Történelmi Tárból hét kötet jelent meg, és kettő sajtó alatt van — írta Toldy Ferenc. A nagyobb történelmi emlékek számára indított sorozatból, a Magyar Történelmi Emlékekből 1861-ig (öt év alatt) két osztályban 13 kötet (6 az első osztályból [a Brüsszeli Okmánytár 4, a Simonyi Ernő ál- tal gyűjtött Londoni Okmánytár 1, és az Árpádkori Új Okmány- tár 1 kötete] és 7 a második osztályból) látott napvilágot. A harmadik osztályban a Magyar Országgyűlési Emlékek sorozatában is elő- készületben van két kötet XVI. és XVII. századi napló, aminek a kiadása csak a szűkös anyagi viszonyok miatt nem történhetett meg. Két új fel- adat is felkeltette a bizottság figyelmét — olvashatjuk tovább a jelentés- ben —: az egyik a nyelv- és erkölcstörténetre is fontos gyűjtemény a Magyar Leveles Tár kiadása, amelynek I. kötete 400 magyar levelet közöl 1504—1560 között. A másik, török—magyarkori okmányok gyűjtése, má- solása, regesztázása, vagy fordítása. Ennek a munkálatai már 1853-ban megindultak és nemcsak a Magyarországon található okiratokra terjedt ki, hanem a bécsi cs. titkos levéltárban is másoltatott a bizottság egy kö- tetre valót. Ilyen módon már egy becses gyűjtemény állt kiadásra készen, ami csak végleges átnézésre, illetőleg fordításra várt.
Ezzel indult meg a TB gondozásában megjelent következő sorozat a Török—magyarkori Történelmi Emlékek I. osztályának kiadása, amiből 1853—1874 között kilenc kötet látott napvilágot. A II. osztálynak, a Török Történetírók öt kötetének megjelenése az 1893—1908 közötti időszakra esik.
Toldy Ferenc az említett jelentés további részében arra hivatkozott, hogy mindezekből látható: a TB „eddig is már epochális módon működött, hogy csak nagyobb pénzerő nyerésétől függ annak mégnagyobb mérvben munkálkodhatása, és hogy a TB az Igazgató Tanács különös pártolására annyival inkább méltó, mert mind az eddig aratott erkölcsi siker, mind az Akadémiára hozott dísz, mindazon nagyszerű jövendő, melyet folyta- tott élénk működése a magyar történelemnek ígér, s az európai hír, mely attól el nem maradhat, megérdemlik az áldozatot, melyet kérünk".5 1
A jelentésből ugyanis kitűnik, hogy a bizottságnak 1861-ben előre- láthatólag 6750 forint kiadása lesz és így az 1855-ben létrehozott külön pénztárban kezelt összegek nem fedezik a szükséges kiadásokat. A bizott- ság arra kérte az Igazgató Tanácsot, hogy eddigi évi 1000 forint szubven- cióját 2450 forintra emelje fel. „Ha a Tek. Igazgatóság a kért újabb sub- ventiót 2450 forintban rendszerezni méltóztatik: ez áldozathoz arányban nem álló meglévő progesszióban fog históriánk kincstára n ö v e k e d n i . . ,"52
51 Iratai 1/1861.
52 Uo.
5
18
Az Akadémia folyósította a bizottság számára a kért összeget, de en- nek ellenére a TB kiadási költségeinek volumene 1862-ben tovább emel- kedett; amikor ez évben a magánosok által történt segélyezés ellenére is53 917 forinttal lépte túl pénzügyi keretét. Jól látta ezt a bizottság és ezzel kapcsolatban az Igazgató Tanácsnál való pártfogásra Eötvös Józsefet kérte meg.54 Az Igazgató Tanács elfogadta ugyan a bizottság indokolását, de az 1863-ra engedélyezett 3500 Ft évi dotációnál kikötötte, hogy „sem- mi okból túl ne menjen".
Az Akadémia előtt ebben az időben igen fontos vállalkozás az intéz- mény alaptőkéjének szilárdabb alapokra való fektetése és a palota építése állott fő feladatként. Ebből magyarázható az előbbi rendelkezés, és az is, hogy az 1864. évre az Igazgató Tanács 2800 Ft-ra csökkentette a TB szubvencióját azzal az indokolással, hogy a tetemes adó és a költözködési költségek tették szükségessé a levonásokat.55 A következő két évben mind- össze 200—200 Ft-tal emelkedett az évi dotáció összege.
A bizottság működésében bekövetkezett fejlődés egyszerre veszélyez- tetve volt. Az éppencsak megindított Monumenták folytatásáról nem le- hetett lemondani, így a kényszerű helyzet arra késztette a bizottságot, hogy inkább a régebbi vállalkozását, a Magyar Történelmi Tár kiadását szüneteltesse. Ugyanakkor valamilyen módot kellett találni a forráskiad- ványok megjelentetésére. Valószínűleg Toldy Ferencen keresztül, Eötvös József kultuszminiszteré az érdem, hogy a Helytartótanács a „Monumen- ták erélyesebb folytatására 1866-ban három évre hat-hatezer forintot ren- delt".56 Ebből sikerült biztosítani a Magyar Történelmi Emlékek folyama- tos mejelentetését, de az átmeneti szűkös gazdasági viszonyok miatt a Magyar Történelmi Tár öt évig szünetelt.
Így számol be erről Toldy Ferenc a bizottság 1868. évi költségveté- sének alkalmával:
„Előre nem láthatván, hogy a Tek. Igazgatóság által az évek óta rend- szeresített akadémiai subventio teljesen el fog vonatni, más irányokban megindított eszközléseit nem függesztette fel a bizottság, s folytatta egy- felől a két hazában két megbízottja, Szilády Áron és Szilágyi Sándor a török—magyarkori diplomatiai kutatást, gyűjtést, másolást, fordítást — mi folytonos költséggel is járván: ebbeli gyűjteményének sajtó alá ada- tása többé nem volt halasztható; — másfelől egy más megbízottját Ang- liában, Simonyi Ernő urat, addig kellett felhasználni, míg ő Angliában mulatott, s így létesült a rendkívüli becsű, már említett, Diplomatiai Le- velestár . . .
53 Tomori Anasztáz a turcikák kiadására adományozott bizonyos összeget.
54 Jegyzőkönyvek, 1863. január 5.
55 Akadémia jegyzőkönyvei, 1863—1866. (1864. 11. p.) 56 iratai 3/1866.
. . . hasonlóképp nem halaszthatta el az utolsó byzanti történetíró Krítobulosznak hazánkat is közelről illető munkáját „másoltatni és sajtó alá készíttetni". Ugyanígy kellett olaszországi megbízottját, Mircse J á n o s urat, Modenában és Milánóban addig igénybe venni, míg ő viszonyainál fogva az Akadémiának ott dolgozhatott, mire nézve bizton állíthatni, hogy ha ez alkalom fel nem használtatik, ki tudja, mikor tehetünk vala szert az olasz paleographiában ennyire jártas, s az olasz levéltári igazgatókkal oly kedvező vonatkozásokban álló férfiúra . . .
Amely levéltári, nem sejtett kincseket a Bizottmány egyenesen a Tek.
Igazgatóság és Mélt. Elnök biztatásából pár év óta a hazában másoltat — s melyek folytathatásának nem tudja meddig kedvezend a szerencsés al- kalom —, s melyek az 1867-i pénzalapból is közel ezer forintot emésztet- tek meg (ennyit szánt volt éppen evégre a Tek. Igazgatóság az 1866-ik budgetben is), felfüggeszteni fontos érdekek, s magának a Bizottság jö- vendőbeli hathatós működésének tekintete, tiltják. Végre említendő, hogy az öt év óta felfüggesztett Magyar Történelmi Tár-t is tanácsos volt ismét megindítani, mert ennek felakadása az apró kútfőnyomozásban már észre- vehető csökkenést okozott.57
1866-ban kegyeskedett őfelsége a Monumenták erélyesebb folytatá- sára három évre 6—6 ezer forintot rendelni: s íme ekkor, bár az utolsó 10 év alatt az akadémiai alap folyvást nevekedett, bár a Teleki-alapítvány kamatai a végintéző által egyenesen a Bizottmánynak adattak rendelke- zése alá; bár kiadványaink szaporodván, ezekből csak szaporodott a jöve- delem is — mindaz, ami sajátja a Bizottmánynak, s mindaz, ami a ha- zafiak által folyvást nevelt alapból a Bizottmánynak szánva volt, egy- szerre elvonatott."58
Az előadó azt kérte a történeti osztálytól, hogy az eddig folyósított évi háromezer forintot 1867—68-ra,is kapja meg, és akkor a kiadások las- sanként egyenesbe jönnek a bevétellel, „a nemzet pedig, sőt részben a világirodalom is, nagyfontosságú történeti kútfő tekintélyes tömegének jövend birtokába az Akadémia által".59
Nem sikerült eddig, nyomára akadni, kinek a kezdeményezése volt, hogy az országgyűlés huzamosabb időn át egy bizonyos összeg folyósítását rendelje el a magyar történelmi források kutatására és kiadására. Valószí- nűnek tartjuk, hogy ez Eötvös József kultuszminiszter és Toldy Ferenc kapcsolatának eredménye volt, és beletartozott abba a kérdéskomplexum- ba, amelynek megoldása révén közkönyvtáraink is jelentős segítséget él- veztek. Mindenesetre tény, hogy a TB 1870-től kezdve 15 000 forint or-
57 Jegyzőkönyvek, 1868. március 7.
58 Uo.
59 Uo.
20
szágos segélyben részesült.60 Javulás következett be az Akadémia anyagi bázisaiban is, így a bizottság gazdasági ügyei rendeződtek. Ezután a meg- felelő dotáció hosszú időn át zavartalanul szolgálhatta a magyar történeti forráskutatás és forrásfeltárás fontos ügyét. Ennek volt köszönhető, hogy a bizottság jövendő terveibe illesztette az Országgyűlési Emlékek,61 az Archívum Rakóczianum (a Simonyi Ernő gyűjtéséből kiadott: „Diplo- matia" kötetei) és a későbbiekben új munkaként az Anjoukori Okmánytár kiadását. Az Anjou-korra vonatkozó okiratok kiadásának elvi kérdéseit
1877-ben tárgyalta a TB és szerkesztésével Nagy Imrét bízta meg.62 Ha- lála után Nagy Gyula folytatta e sorozat összegyűjtését, aki azonban a VIII. és IX. kötet sajtó alá adását már nem érhette meg.
A TB működésének kiemelkedő korszaka anyagi alapjainak statibli- zálásával esik egybe, és az 1860-as évek végétől, a Toldy Ferenc halálát követő 2—3 évig (1870-es évek végéig) tart. A magyar történeti forrás- kiadás és forrásfeltárás nagy munkájának megszervezése és eredménye a XIX. század második felében elsősorban a TB munkálkodásához, és ezen belül Toldy Ferenc személyéhez kapcsolódik. Erre az egy évtizedre esik a forráskiadások nagy többségének megjelenése; a Magyar Történelmi Tár 25 kötetével együtt 1877-ig megjelent a Monumenta Hungarica Históriáé első osztályából 24 kötet, a második osztályból 30 kötet, a harmadik osz- tályból (Magyar Országgyűlési Emlékek és Erdélyi Országgyűlési Emlé- kek) 8 kötet, a negyedik osztályból (Diplomatiai Emlékek) 6 kötet, az Archívum Rakóczianumból az I. osztályból (Had- és Belügy) 5, a II. osz- tályból (Diplomatia) 3 kötet, a Török—magyarkori Emlékekből az I. osz- tályból (Okmánytár) 9 kötet, valamint a névmutató. Tehát összesen 111 kötet, amelyből 72 kötet ezalatt a tíz év alatt került ki a n y o m d á k b ó l . . . (Az előző tíz év [1855—1866] 39 kötetével szemben.)63
*
A TB tevékenységének egy másik fontos területe a másoltatások. Az a nagyarányú munka, amellyel a bizottság igyekezett belföldön és külföl- dön egyaránt felkutatni, másoltatni és összegyűjteni a magyar történelmi forrásokat, mindenképpen elismerést érdemel. „Legyenek ezek történeti
60. Ak. Ért. 1870. 133. p.
61 Lásd az erre vonatkozó albizottsági javaslatot. Iratai 3/1871.
62 Jegyzőkönyvek, 1877. január 13.
63 A TB 1855—1889 közötti kiadványainak ismertetését Fraknói Vilmos adta ki az Akadémiai Értesítő 1890. évi kötetében (34. p-tól), aki korszakonként ismerteti a kiadványokat. Az első rész az Árpád-korra vonatkozó műveket sorolja fel, a máso- dik rész a mohácsi vészt követő időkre vonatkozó, a harmadik rész a XVII. századi magyar történetre, a negyedik rész a XVIII. századra vonatkozó munkákat öleli fel.
Az 1890—1920 között megjelent műveket Lukinich Imre: Az Akadémia és a magyar történettudomány c. tanulmánya ismerteti. (Az Akadémia első évszázada, Bp. 1926.)
iratok, okmányok, vagy diplomatiai acták, vagy történeti szereplők feljegy- zései, amelyek az illető korok eseményeiről és szelleméről tanúskodnak, vagy a törvényhozás, a jog, az erkölcsök történetére fényt vetnek . . ,"64
Ennek a másoló és gyűjtő munkának eredményeként jöhettek létre mindazok a forráskiadványok, amelyek a TB gondozásában és irányításá- val, működésének csaknem száz éve alatt megjelentek, és amelyek az egész magyar történelem minden korszakára nézve jelentőséggel bírnak.
Ennek a munkának köszönhető elsősorban az a gazdag kézirat- és máso- latgyűjtemény, amit ma a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattára is őriz. Ebben a gyűjteményben napjaink történészei haszon- nal búvárkodhatnak.
Az Akadémia másoló tevékenysége, s a történeti forrásanyag gyűj- tése a XIX. század harmincas éveire nyúlik vissza, amikor a Történet- tudományi Osztály kezdeményezésére az Akadémia külföldre utazó tag- jainak feladatul szabta, hogy tekintsék át az útjukba eső könyv- és levél- tárakat, és az ismeretlen történeti okiratokat jegyezzék fel, vagy másol- tassák le.65
Nagyobb arányokban a TB megalakulása után folytatódott a másoló munka; az emigrációban élő tudósok bekapcsolódásával (Horváth Mihály, Szalay László, Simonyi Ernő), majd országos költségen (Mircse János, Öváry Lipót).
A másoltatási munka zöme ugyancsak az 1860—70-es évekre esik.
Ezután lanyhulás következett be, de még mindig tartott egészen a század- fordulóig, sőt megszakításokkal az első világháborúig. A világháború után azonban csaknem teljesen leállt.
A másoltatást és magát a másolatgyűjteményt Lukinich Imre: A Ma- gyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága másolat- és kéziratgyűjteményének ismertetése c. munkájában adta közre, ezért mi erre nem térünk ki. Csak annyit jegyzünk meg, hogy a Lukinich-kataló- gus történeti részében említett majdnem valamennyi forrásanyag és do- kumentum megtalálható a bizottság iratai között.
3. Üj célkitűzések, monográfiák
Toldy Ferenc halála után Fraknói Vilmos vette át a TB elő- adói tisztét, és mikor áttekintette a bizottság működését, kötelességé- nek tartotta néhány probléma felvetését a bizottság ú j feladatainak meg- állapításakor. Mint történetírásunk szempontjából is fontosnak tartott ok- mányt, szükségesnek tartjuk, hacsak rövidítve is, közölni. Ugyanis ez mu-
64 Iratai 1/1871.
65 Az Akadémia Almanach-jaiban évről évre találunk erre a munkára vonat- kozó megbízásokat és jelentéseket.
2 2
tatja egyrészt a történetszemléleti változást és a magyar történetírásban meglévő hiányokat, másrészt az anyagfeltárás ú j módjait.
Fraknói Vilmos kifejtette, hogy „A t. bizottság már több év előtt ki- mondotta azt a határozatot, hogy jövőre kiadványainak meghatározásá- ban nem akar az esetleges ajánlatok elfogadására szorítkozni, hanem hazai történettudományunk legsürgősebb szükségleteit megfigyelve, maga kíván irányt adni. Ezen szempontból indulva ki, határozta el a bizottság az Or- szággyűlési, majd a Diplomatiai Emlékek és legújabban az Anjou-kori Oklevéltár kiadását. Ha most végigtekintünk a bizottság kiadványainak 100 kötetén, tapasztalni fogjuk, hogy ekkorig történelmünknek minden korszaka érdekében lényeges szogálatot tettünk. De feladatunknak a szat- mári békekötés határt szabott. Nem gondolom, hogy ez elvből történt volna. Mert ily határnak felállítása nem lenne indokolva."
A továbbiakban azt mondja el, hogy a XVIII. század megérdemli és sürgetően igényli a történetírók figyelmét. Míg Európa művelt államaiban a legnagyobb történetírók foglalkoznak az ú j kor történetével, nálunk a Hunyadiak, vagy I. Ferdinánd és a török hódoltság korát úgyszólván job- ban ismerjük, mint a szatmári békét követő időket, pedig hazánk akkor is nagyérdekű kulturális és politikai mozgalmak színhelye volt, amelyeknek ismerete nélkül nemzetünk újabb fejlődését sem lehet megérteni. A XVIII.
század történetének megírásához az anyag — hála országos levéltáraink szabadelvű vezetésének — folytatja Fraknói, teljesen rendelkezésre áll.
Sőt olyan óriási tömeget képez, hogy azzal a történetíró nem tud megküz- deni. A Rákóczi-felkelés történetét, vagy Verancsics életrajzát meg lehetett volna írni anélkül is, ha a TB idevágó publikációi nem látnak napvilágot.
Azonban a szatmári békekötést követő korszak történetét megírni nem lehetséges, hacsak nem könnyítik meg a történetíró feladatát. Ezért kút- források publikációjáról szó sem lehet, csak monographikus feldolgozás- ról. így pl. Fraknói kívánatosnak tartotta hazánk politikai, kulturális és irodalomtörténetére nézve, az országos levéltárakban és egyébb,. könnyen megközelíthető gyűjteményekben felhalmozott anyagból megíratni hazánk szellemi életének és politikai mozgalmainak történetét 1711-től. Egy ilyen feladat felkarolása, tudományos értéke mellett, még azt az előnyt is nyújtaná, hogy a TB munkásságára, melyet eddig csak a szakközönség méltányolt, az egész művelt magyar közönség figyelmét felkeltené. Ami a megvalósítást illeti — Fraknói Vilmos úgy gondolta, hogy kisebb kor- szakokat kellene kijelölni. Pl.
a) 1711—1740 b) 1740—1780 c) 1780—1792 d) 1792—1815
Mindezt legcélszerűbb volna nyílt pályázat útján közölni, és felhívni
a fővárosi írókat, hogy ajánlataikat a bizottság elé terjesszék. Az ajánl- kozók közül a legalkalmasabb nyerné el a megbízatást.
Majd így folytatja: „Hazai történetírásunknak feltűnő hiánya az, hogy a szláv nyelvű történeti emlékeket és irodalmi műveket úgyszólván tel- jesen ignorálja; amelyekben történetünk Számos vagy homályos lapja fel- világosítást találna. Azt alig lehet várni és kívánni, hogy történészeink az összes szláv nyelveket és kútfőket közvetlenül tanulmányozzák. Ennek következtében kívánatos volna magyar nyelven összeállítani a Magyar- országnak 1526 előtti történetét érdeklő szláv nyelven megjelent adatokat.
Éspedig
a) a kútfőkből a Magyarországra és melléktartományaira vonatkozó részeket lefordítani, megismertetni röviden a kútfő egész tartal- mát, provenientiáját stb.,
b) a történeti dolgozatokból kiemelni a magyar történettudomány előtt ismeretlen részleteket, és a kútfőket, amelyekből az író m e r í - tette.
A szláv népek történeti publikátióiban nyugati nyelveken kiadott, ha- zánkat érdeklő kútforrásoknak csak címei volnának kiírandók.
Egy további hiánya történetírásunknak, hogy hazánk régibb közgaz- dasági' és statisztikai állapotait nem ismerjük. Az 1526-i évet követő kor- ból a kamarai számadások és irományok nagy tömege lehetővé tenné azt.
hogy elég hű képét nyerjük az adófizetés, földművelés, ipar, kereskedés állapotának, a népesség számának és vagyoni viszonyainak stb. Ezen k ú t - forrásoknak sem lehet kiadására gondolni. Itt volna ideje, hogy feldolgo- zásukra lépéseket tegyünk.
Míg a külföldi levéltáraknak hazánkat érdeklő okleveleit jóformán ismerjük és nagy részüket kiadtuk: az európai könyvtárakban felhalmo- zott kéziratanyag úgyszólván egészen ismeretlen előttünk. Üjabb időben a nagyobb európai könyvtárak kiadták kéziratgyűjteményeik katalógusát.
Ezekből a hazánkat érdeklő kódexeket, okleveleket és leveleket kivonni és egy kötetbe foglalva ismertetni — kiszámíthatatlan befolyást gyako- rolna történeti tanulmányainkra."6 6
A TB kútforrások feltárását szolgáló tevékenységében tehát változás történt. Fraknói Vilmos javaslatai egészen ú j programot jelentettek a bi- zottság számára a XVIII. századi Magyarország történetének feldolgozá- sára, valamint hazánk művelődéstörténeti és szláv történeti és irodalmi emlékeinek feldolgozására, illetőleg felkutatására. A bizottság, miután az Akadémia is helyesnek tartotta ezt a programot, megtette a gyakorlati intézkedéseket. A pályázati felhívásra több ajánlat érkezett a korabeli tör-
66 Iratai 9/1877.
24
ténészektől az egyes témák kidolgozására. Közülük a bizottság az alábbi hármat fogadta el:
1. Molnár Aladár: Magyarország közoktatásának története 1711-től a XIX. század elejéig.
2. Ballagi Aladár: Magyarország művelődéstörténete III. Károly alatt.
3. Marczali Henrik: II. József és II. Leopold uralkodási idejének meg- írását.67
Ezenkívül a bizottság megbízást is adott egyes tagjainak az említett történeti témák kidolgozására.68 Emellett természetesen — bár sokkal las- súbb ütemben — továbbra is jelentek meg a Monumenták, az Anjoukori Okmánytár és a Török—magyarkori Történelmi Emlékek sorozatainak egyes kötetei.
A tervbevett új munkák nem valósultak meg. Fraknói Vilmos a bi- zottság 1879. évi munkásságának értékelésekor azt közli a bizottsággal, hogy a költségvetésbe kiadásra felvett 13 munka közül mindössze 3 ké- szült el, és így a bizottság dotációjának (1879-ben 13 000 Ft) csak a felét használta fel. A továbbiakban elmondja, hogy „1877-ben a bizottság érett megfontolás után, eltért azon gyakorlattól, mely szerint nagy részben ké- szen bemutatott vagy legalább készülőben levő és fölajánlott munkák ki- adására vállalkozott; és abban állapodott meg, hogy a hazai történettudo- mány legérezhetőbb szükségeit megfigyelve, maga fog irányt adni a tör- ténelmi munkásságnak. És bár két év lefolyása alatt azok közül, kiket a bizottság egyes monográfiák megírásával bízott meg, egyik sem készítette el a magára vállalt munkát, ezt eljárásunk helyességének, vagy a vállal- kozók komoly jellemének megtámadására senki sem fogja érvül felhasz- nálni. Nincs tehát okunk eltérni azon ú j ösvénytől, melyre a bizottság lépett, és legjobb belátásunk szerint megbízásokat adni történetbúváraink- nak és íróinknak. De készséggel bevallom, hogy költségvetésünk készíté- sénél óvatosabbnak kell lennünk, mint eddig voltunk; és tanácsos lesz a vállalkozók által kitűzött határidők irányában mindig bizonyos skepsist tanúsítani."69
A rendelkezésünkre álló iratokból úgy tűnik, hogy ez időtől egyre gyakrabban hajlott a bizottság arra, hogy a kiadásra esetlegesen felaján- lott, tudományos értékkel bíró kiadványokat megjelentesse. Erre valószí- nűleg kényszerítőleg hatott, hogy a költségvetésébe előre beillesztett ön- álló kutatásokon alapuló monográfiák nem készültek el határidőre, a nagy sorozatok köteteinek összeállítása ugyancsak húzódott, a megadott
67 Jegyzőkönyvek, 1878. február 1.
68 Így vállalkozott pl. Wenzel Gusztáv a magyar ipar, kereskedelem és a mező- gazdaság történetének megírására. Iratai 9/1880.
69 iratai 17/1880.
pénzügyi keretet viszont fel kellett használni.70 Így állt elő az a körül- mény, hogy a bizottság kiadásai között egyre gyakrabban szerepeltek olyan tételek, mint egyes monográfiák, több kötetes művek kiadásának segélyezése, egyes testületek, folyóiratok támogatása, amelyek azután a századfordulóra legtöbbnyire állandósultak.
Mindezeket alátámasztja Pesty Frigyes értékelő jelentése a TB 1883.
évi működéséről, valamint az értékelés alapján keletkezett bizottsági vita, amely egyben jelzi a problémákat és tükrözi a bizottság állásfoglalását is.71
„Nem tartván a tört. bizottság hivatalos feladatát azzal kimerítve — írta Pesty Frigyes —, hogy mindent csak a véletlenre bízzon és, hogy mint valamely ügyefogyott szerkesztő, csak azt adja ki, csak arra fordítja figyelmét, amit a véletlen neki kezébe juttat — kérem, nevezzen ki a történelmi bizottság egy háromtagú albizottságot, amely a legközelebbi ülésben javaslatot terjeszt elő, hogy a történettudomány jelen állásában micsoda történeti források volnának elsősorban kiadandók; és a hazai történet micsoda részei ajánltassanak mindenekelőtt pragmaticus feldol- gozásra."72
Az e kérdés körül kialakult vitát a bizottság 1884. január 11.-i ülé- nek jegyzőkönyve a következőképpen tartalmazza:
„A bizottság a jelentést tudomásul veszi, az indítványra pedig meg- jegyzi, hogy maga is meg van győződve arról, hogy a kiadandó munkák megválogatásában tervszerűleg kellene eljárnia. Nem t a r t j a azonban egyelőre szükségesnek e célra egy albizottság kinevezését, hanem igen hosszú vitatkozás után abban állapodott meg, hogy nagy súlyt akar fek- tetni a történeti kútforrások kiadására, és hogy azok közül elsőséget ad azoknak, melyek nehezen hozzáférhetők; nevezetesen melyek a külföldi irodalomban és külföldi levéltárakban elszórtak."73
Ebből az látszik, hogy a TB újból megerősítette ugyan az 1854-ben kialakított feladatát a történeti forráskiadványok feltárása és kiadása te- kintetében (korszakhatárt azonban a források publikációjára sem ekkor, sem előbb nem állapított meg), működésének további vonalában mégis
70 A Magyar Történelmi Emlékek első osztályából 1875-ben jelent meg a 25.
kötet a 26. csak hét év múlva, 1882-ben, a 27. kötet 1887-ben és a következő, 28. kö- tet csak tíz év múlva, 1897-ben látott napvilágot. Az ezután következő kötetek, a 40-ig, többé-kevésbé rendszeresen, évente vagy 2—3 évente jelentek meg. A második, az írók osztályából 1881-ben jelent meg, a 31. kötet, és a következő csak 13 év múlva, 1894-ben. A még hátralévő öt kötet 2—3, illetőleg hét év különbséggel került ki a nyomdából. A legrendszeresebben a Szilágyi Sándor szerkesztette Erdélyi Or- szággyűlési Emlékek jelentek meg, 1877-től 1898-ig szinte évente egy-egy kötet. Ke- vésbé rendszeresen, de azért a századfordulóig folyamatosan jelent meg a Magyar Országgyűlési Emlékek, az Anjoukori Okmánytár és a Török—magyarkori Törté- nelmi Emlékek.
71 Iratai 20/1334.
72 Uo.
73 Jegyzőkönyvek, 1884. január 11.
5
