Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929. I. évf.

s...-...! ...." .u-n-n-uuunn-unn-u-uu-v cnn-...nlnncl-l-uuucluuo o."" "nu-u.n .hu-I.u- u-u-u-u- ...luuuun-u-u-u- cc.-nnn- nunc-u-vllllI-n

^{o IRODALMI SZEMLE}

Könyvísmertetések.

Chronigue de limes.

Erdélyi Magyar Évkönyv 1918—1929. ]. évf.

Annuaire Hongrois de Transylvanie 1918—1929. 178 a n n é e.

Szerkesztik: Sulyok István dr. és Fritz László dr. 1980.

"Juventus" kiadás. Kolozsvár. 272 l.

Redigú par les ,doetum's Etienne Sulyok et Ladislas Fritz. 1930, Edition ,,Ju ventus". Kolozsvár. 272 pages,

Re'sume'. l))apres cel ouvrage, traitant la situ- sation des Hongrois sur le territoire annexé á la Roumanie par le traité de Trianon, le nombre des Hongrois y monte () 1-7 million, formant 30'2% de (a population; eependant, á cause des abns électo—

mux, ils sont représentés dans une moindre pro—

portion au Parlement roumm'n. Depuis les elections de 1928, la proportion des parlementoíres hongrois est de 13'1% () la Chambre et de 11% au Sénaí, et elle élait encore plus basse auparavant (2% á la Chambre et 6% azt Sénat). Les Roumains ont iusauien 1929 expropríé %% (278 mille arpents cadastraux) des propríétes de l'Eglise catholigue kromaine. Le nombre des écoles de langue hongroíse, (mi fut de 3.302 en 1918, étoit réduit dans lünmée scolaire 1928—29 á 1244. IjUniversité de Kolozsvár (wait (ions Funnée scolaire 1912-w13 2.124. éiudiants,

dont 1731 Hongrois et 257 de tongue maternelle rou—

maine, A présent, sur 3.021 etudiants, elle ne compte one 606 Hongrois, et iorment 480% (les Hongrois faisant leurs études universi—

rlaires en Roumanie. Les re'iloeteurs de I'Annunire ceux—ci

dlantres données statistioues, recueillies par enm, lloppression de Itélő—

ment hongrois sur le territoire trunsféré á la Rou- monte.

prouvent encore par beaueoup

*

A könyv összefoglalásszerű számbavétele az erdélyi magyarság impériumváltozás utáni politi- kai, egyházi, kulturális, társadalmi történetének, adatainak. Ilyen áttekintő munkára régóta szükség van, nemcsak Erdélyről, hanem a többi elcsatolt

terűletrészekről, sőt a magyarság egyeteméről is.

Aligha véletlen, hogy elsőnek az irodalmi téren oly nagy mozgékonyságot e's fejlettséget mutató erdélyrészi magyarság indít évkönyvet annak mór- legrevetésóro, hogy a nagy elnyomatásban a ma—

gyar életből, magyar kultúrából mi maradt meg és mi ment veszendőbe. Együtt találjuk a könyvben 'azokat a másutt elszórtan fellelhető és egészen új dokumentumokat, amelyek az itteni magyarsag sorsát, viszonyait megvilágítják; mindezt rend—

'szerbe foglalva s a lényeges és hiteles adatokra

"szorítva.

A könyv az elmult 11 év anyagit dolgozza fel s a jövőben évről—evre való megjelenése van tervbevéve. A következő kötetek újabb fejezetek- kel fognak bővülni. így beszámolót ígér a most megjelent évkönyv a következő folyamban az er- délyi magyarok gazdasági életéről, társadalmi ta—

gozódásáról, ennek keretében az erdélyi magyar képzőművészet. színjátszás,

adatairól.

irodalom, sajtó stb

Bár az évkönyv voltaképen egy nagy panasz—

könyv a világ lelkiismeretéhoz, objektivitása szinte bámulatos. Jelentős részében eseménykrónika és a szerkesztőség által végzett statisztikai adat- gyűjtések eredményeinek ismertetése. Az adatok 714 adatszolgálatótól származnak; sajnos az adat szolgáltatásra hivatottak egy része az adatgyüjtés sel szemben fásultságot tanusított.

A következőkben a könyvet főkép mint sla- tisztikai munkát méltatjuk s kritika helyett ——

amire a nagy szakszerűséggel megírt könyv alig szorul —— egyes kevésbbé ismert vagy egyáltalában nem publikált adatainak

kozunk.

bemutatására szorít—

A könyv becslése szerint, amely bors-lés az le—

lekezeti adatok alapján történt, Erdélyben ———— ez alatt mindég a Magyarország testéből Romániához csatolt területet értve 1927-ben l,?24.309 magyar élt, e, területrész lakosságának 30'2%—a. Ha pedig figyelembevessziik, hogy az (')királyságban 80. En- kovinában 10, Moldvában 110 ezer magyar él, a

romániai magyarság szamat 1.900.000 főre, kell lennünk. Az erdélyi magyarság száma 0 becslés szerint 1910 óta mintegy 60 ezer fővel emelkedett.

Ezzel szemben az 1927—i, a román belügyminisz- térium által végzett összeírás, amelynek adataiert a Legfőbb Statisztikai Tanács megállapítása sze

rint a román Statisztikai Hivatal nem felelős, esn- pan 124739! magyart mutat ki. Ennek az adatnak hitelessége szól, hogy 1918—1924 közt a Magyarországba bevándorolt, illetve menekült er—

délyiek száma 200 ezeren alul volt, tehát a kíván- dorlás o legjelentősebb irányban sem volt olyan

nagy, hogy az adat indokolható

volna, nem is szólva arról, hogy a magyarságnak természetes szaporodás útján is jelentősen szapo- rodnia kellett.

Az erdélyi ellen

alacsonysága

magyarsag politikai szervezetéről

szóló fejezetben statisztikai szempontból az orszá- gos választások mérlegére vonatkozó adatok érde—

kesek. A valasztókerületek magyaroknak

célzatos beosztása, a

a választól névjegyzékből való ki-

1. szám.

hagyása és példátlan választási visszaélések kö-

*vetkeztében a magyarság Erdély lélekszámában való arányát meg sem közelítő arányban jutott képviselethez a törvényhozásban. Az 1919 novem- berben és 1920 júniusban lefolyt választásokon a magyarság nem vett reszt s csak a harmadik,01922 márciusában tartott választáson bocsátkozott elő- ször politikai küzdelembe. Ennek eredménye szerint a magyar nép képviseletében három kép—

viselő és három szenátor került be a törvényho- zásba, ami az erdélyi törvényhozók összes száml—

hoz viszonyítva a képviselőházban 24, a szenátusban 5'6%-os képviseletet jelent a magyarság 30'2%-os népességi aránya mellett. A negyedik, 1926 május—

ban lefolyt választáson az erdélyi magyarságot százalékos néparánya szerint 37 képviselői és 12 szenátori hely illette volna meg, ezzel szemben csak 14 képviselői és 12 szenátori mandátumhoz jutott. Az ötödik, 1927. évi választás alkalmával, csupán Erdélyt tekintve, 30'2% helyett a kama- rában 6'5%, a szenátusban 2'5%-os képvise—

letet ért el a magyarság, a hatodik, 1928. évi de- cemberi választáson pedig a kamarában 131, a szenátusban 15%—ot tett a magyarság törvényhozási képviselete.

A városi önkormányzatban szintén erősen legyengült a magyarság szerepe. így hét városról rendelkezésre álló adatok szerint, amelyek mind- egyikében a magyarság az 1910-es népszámlálás adatai szerint elérte a 90%—ot, a városi tanács

választott tagjai közül magyar volt 77, román 30, cionista 3. A magyar többség tehát egyáltalán nem felel meg e városok lélekszámarányának, de ettől

eltekintve a kinevezett tanácstagok, akiknek száma

az említett városokban együttesen 64 volt, a vá—

lasztott románokkal együtt okvetlenül biztosítják az e városokban elenyésző töredéket tevő román-

ság akaratának önkormányzati érvényesülését.

Az erdélyi magyarság egyházi szervezetének 10 éves helyzetképét ismertető fejezetből kiemeljük a kisebbségi egyházi birtokoknak az agrárreform által történt kisajátitására vonatkozó adatokat. A kisajátított birtokok nagysága és az agrárreform előtti terület %—ában kifejezett aránya az 1929. évi állapot szerint a következő (a r. kat. egyházak ada—

taiba a paróchiák ingatlanai nincsenek beszámítva):

...49—

kat. hold 0/0

Navvváradi r kat püspökség. 229151 97'4

Erdélyi ,, ,, . 87.656 856

Temesvári ,, ,, .. .. 10.270 956

Szatmári . . . . 568 766

Erdélyi ref. egyházkerület .. 24.568 420

Királyhágómell ref. egyházkerület 660 18'1

Unitárius egyház 11.389 636

Magyar ev. szunerintendencia .. 74 "('I Róm. kat. egyház együtt.. 277645 95'5 Protestáns egyházak együtt .. 36.686 452

Összesen 314381 845

1931

Ez adatok azt mutatják, hogy a római kato- likus egyház birtokaiból 95'5%, a protestáns egy- házak javaiból 45'2% került kisajátítás alá.

Az iskolaügyről szóló fejezetből a magyar iskolák számának nagy csökkenését szemléltető adatokat mutatjuk be. A magyar tannyelvű iskolák

száma 1918 óta, amidőn számuk 3.302 volt, csak-

nem egyharmadára csökkent s az 1928/29. tanév- ben csupán 1.244—et tett; ezek is túlnyomórészben elemi iskolák. Részletesebben magyar tannyelvű iskola működött:

1918 1928/29

óvóda .. .. .. .. .. 449 18 elemi iskola.... . .. 2576 1168 polgári iskola (gimn) 133 28

líceum . . . . 59 18

tanító—. óvónőképző.. . . 33 ? kereskedelmi iskola . . 22 5 ipariskola . . . 10 — gazdasági iskola. . . 10 — főiskola .. .. .. .. .. 10 ———

Összesen 3302 1244

A megmaradt magyar tannyelvű iskolák leg—

nagyobb része felekezeti iskola, állami iskolát jó—

formán csak az elemi iskolák közt találunk.

Az erdélyi magyar főiskolai hallgatókra vo-

natkozó adatok szerint a kolozsvári egyetemen,

amely a Romániában tanuló magyar főiskolai hallgatók mintegy 80%-át tömöríti, évről-évre nö—

vekszik a magyar hallgatók száma. 1919/20—ban a nagyjában a magyarságot jelentő három valláshoz

—— róm. kat., református és unitárius —— tartozó hallgatók aránya a kolozsvári egyetemen 4'9%—ot, 1928/29-ben már 20%-ot tett. 1928/29-ben a kolozs—

Vári egyetem 3.021 hallgatójából 606 volt magyar, amit most mint fejlődést kell regisztrálnunk; ho—

lott 1912/13—ban a kolozsvári egyetem 2.124 hall- gatójából 1.735 volt magyar 3 257 román anya—

nyelvű. A romániai területen lakó szülők gyer- mekeinek száma a magyarországi főiskolákon

1922/23-ban 2.104 volt, amely szám 1928/29-ig

901-re apadt, az egyre fokozódó csökkenés dacára még mindig mintegy 300-zal több erdélyi ifjú tanult magyarországi főiskolákon, mint amennyi a kolozsvári egyetemen. Sulyok István 1927/28-ban végrehajtott szociográfiai felvétele szerint a ko—

lozsvári főiskolán földmíves szülőktől származik a magyar hallgatók 12%-a, iparos és kereskedő

szülőktől 18%, szabad szellemi foglalkozásúaktól 8'2%, tisztviselőtől 33'6%, lelkésztől, tanártól, taní- tótól 114, birtokostól 1'1% stb. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az ú. n. középosztály, főleg az inte- lektuellek részesedési aránya szinte példa nélküli;

ez az osztály a legnagyobb áldozat árán is egyetemre küldi gyermekeit, feltűnő ellenben a birtokososztály- hoz tartozó hallgatók elenyészően kis aránya

Külön fejezetben foglalkozik a könyv az er- délyi magyarság nemzetközi kapcsolataival, to—

vábbá az erdélyi magyar anyanyelvű zsidósággal.

4

___1'. szám.

Az erdélyi magyarság társadalmi szervezetei- ről szóló fejezet ismerteti annak az adatgyüjtésnek eredményeit, amelyet a könyv szerkesztősége az olvasó— és társaskörökre vonatkozóan lefolytatott.

Az 1929 december 31-én lezárt adatgyüjtés össze- sen 195 önálló társasce'lú egyesületet talált, ide nem számítva a különböző hitbuzgalmi egyesüle- teket és gazdaköröket. A 195 olvasó- és társaskör közül 106 szolgáltatott adatokat, 17 megszűnt, a többi ismételt sürgetésre sem küldött be, adatokat.

Jellemző, hogy 1919 óta csak 14 új egyesület ala- kult. Hogy a régiek közül hány szűnt meg, nem tudjuk, de a megszűntek számát legalább annyira becsülhetjíik, mint amennyi megmaradt. A 106 olvasó- és társaskör taglétszáma 1929-ben közel 16 ezer volt, kölcsönkönyvtárt 75 egyesület tar- tott fenn.

A magyar könyv Erdélyben című fejezet szin—

tén egy adatgyüjtés eredményeiről számol be. A Romániához csatolt magyarországi területen az adatgyüjtés 355 olyan magyar könyvtárat talált, amelynek mérete és jellege túllépte a népkönyvtár jellegét. E könyvtárak közül 114 felekezeti intéz—

mények, 147 magyar egyesületek, 7 magyar magá- nosok s 87 a román állam birtokában van. Nagy nehézségek árán összesen 234 könyvtár mai hely—

zetéről sikerült képet kapni. Az adatszolgáltató 234 könyvtár állománya volt

1929több(-j—) 1919 1929 kevesebb ( —)

mint 1919

magyar kötet.. 1,083.166 1,043.707 _— 39.459

román kötet .. .. 4.948 43.100 4— 38.152 egyél) nyelvű kötet 158002 168507 —t— 10505

A könyv további része az Erdélyi Múzeum—

Egyesület utolsó 10 esztendejét, a csíkmegyei ma—

gánjavakat, az erdélyi magyar telepesek ügyét is- merteti. Igen értékes az a tömör kronológia is, amely 1918 október 31—től 1929 december 31-ig naplószerűen közli az erdélyi magyarság szem- pontjából fontosabb eseményeket. Végül a könyv zárófejezete a nagyvilágban szerteszóródott ma- gyarság lélekszámadataival foglalkozik s arra a megállapításra jut, hogy a világ magyarságának száma megközelítőleg 11 és félmillió.

E. D. (Ir.

Schneller Károly dr.: A magyarországi pro- testáns népesség demológiai sajátosságai.

Charles Schneller: Les particula- rités démologigues de la population protestante de Hongrie.

Különlenyomat az Ágostai hitvallás négyszázados evfor- dulójára kiadott Emlékkönyv—ből. Miskolc.i930. 111 lap.

Tirage a part de l'Album r'dite' á l'occasion du guatríeme eentmaire de la conjession diétugsbourg. ill/[iskola.

1930. 111 pages.

Résume'. Cette étude de tres grande valeur, parue aussi en allemand dans le ,,Gedenkbuch an-

Ic'isslich der 400 Jáhrígen Jahreswende der Confessio Augustana" et en rtirage () part, présente, (les

...50...

1931

abondants documents de la statistigue démogrm phigue hongroise, gut occupe une place de premier ordre pour les données sur les confessions, les données relatives aux protestants hongrois et fiu"

mouvement de la population protestante en Hon- grie. En comparant les données concernant dtune part les luthéríens et les calvinistes el dlautre partr

Ies autres confessions chre'tiennes et les israélites,

lyauteur fait ressortir les caractéristigues démologi—

(Iues de la population protestante, oifrant plusieurs intéressantes conclusions. Avant la guerre, en 1910, la Hongrie proprement dite avail 3'98 millions de' protestants, tandis guien 1920, sur le territoire aetuel, il y en (wait 2'17 millions, soit 27'2% de' la population totale.

Régi értékes sajátossága hivatalos népesedési statisztikánknak az anyanyelvi (nemzetiségi) és a vallási nézőpontok rendkívül gyakori és sokoldalú kidomborítása; ez a két szempont a népszámlálási:

és népmozgalmi anyag feldolgozását irányító álta- lános tudományos szempontok mellett mintegy második vőrősfonálként a magyar demográfiai adat- gyűjtések kombinativ eredményekben és területi részletezésben egyaránt szokatlanul gazdag egész.

terrénumán végighúzódik. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a Schneller által

is említett néhány külföldi standard munka, vala—

mint az idegenajkú kutatók demológiai tanulmá—

nyainak hosszú sorozata _— legújabban töb—b olasz dolgozat —— a magyar hivatalos statisztika adattárá—

hoz kénytelen folyamodni a vallásfelekezet és egyes társadalmi tömegjelense'gek közötti összefüggések kivizsgálása céljából. Jogos büszkeséggel hangsúlyoz—

hatja tehát a magyar demográfiai kutatásnak eme becses, világszerte ritka vonását legújabb munká—

jában Schneller Károly, vallásstatisztikai irodalmunk hivatott művelője, aki a Szemle hasábjain annak- idején ismertetett egyik tanulságos értekezésében 13 már évekkel ezelőtt sok újszerű adatot bányászott ki a vallás—demográfiai adatok még távolról sem kimerített tárházából. S annál indokoltabb Schnel—

lernek ez a megállapítása, mert a miskolci evangé—

likus jogakadémiának az ágostai hitvallás négy—

száz—ados évfordulójára eredetileg német nyelven kiadott, magyarul csak utóbb publikált emlék—

könyvében jelent meg és a tanulmányban foglalt.

adatiközlések és fejtegetések által mindjárt a leg—

kézzelfoghatóbban bizonyítást is nyer.

Schneller tanulmánya elsősorban Németország protestáns körei és egyben a nemzetközi sta-

tisztika ítélőszéke előtt mutatja be meggyőzően né-

pesedési statisztikánk sokoldalúságát, de tanulságos.

1) Schneller Károly: Születési arány és vallás——

felekezet (Pécs, 1923. 35 I.). V. 6. Laky Dezső: Az 1923. évi magyar statisztikai irodalom. Magyar Sta—

tisztikai Szemle ll. évi. (1924) 160. és köv. l.