SZEMLE 427
A kötet használatához szükséges tudnivalókat a tárgyszerű előszó tartalmazza. (Rövidített változata angolul, franciául és németül is olvasható.) Ez részle- tesen foglalkozik a szerkesztés során felmerült mód- szertani problémákkal, majd Dávid Zoltánnak az eredetihez írott bevezetője alapján ismerteti a budapes- ti forráskiadvány létrejöttének körülményeit. Végül vázolja az 1850. évi népszámlálás jellemzőit. Talán érdemes lett volna az eredeti bevezető tanulmányból bővebben is meríteni. A román szemszögből vitatható nemzetiségstatisztikai fejtegetések elhagyását megért- jük, de a népszámlálás előkészítésével, megszervezé- sével és lebonyolításával foglalkozó részeket akár teljes terjedelmükben is közölni lehetett volna. A legfontosabb információkhoz természetesen így is hozzájut az olvasó. A népszámlálás bővebb elemzése –
így a nemzetiségi felvétellel kapcsolatos szerkesztői álláspont árnyaltabb kifejtése – valószínűleg az ígért korszakzáró tanulmánytól várható.
Összegzésül megállapíthatjuk, hogy az 1850.
évi erdélyi népszámlálás román szempontú újrafel- dolgozása a kapcsolattörténeti vonatkozásaiban is kiemelkedő jelentőségű vállalkozás első, sikeres teljesítménye. A vállalkozás valódi dimenziói a tervbe vett kötetek megjelenésével bontakoznak majd ki. Remélhetően nemcsak a források gazdag kínálata tárul fel közvetlenül és újszerű formában az olvasók előtt, hanem a nyilvánosság elől eddig elzárt adatok is napvilágot látnak. Csakis így állhatnak össze a hosszú távú idősorok, melyek létrejötte a sorozat fő célja, és tulajdonképpeni értelme.
Varga E. Árpád
MAGYAR SZAKIRODALOM
AZ ERDÉLYI TELEPÜLÉSEK NÉPESSÉGE NEMZETISÉG SZERINT (1930–1992) A Központi Statisztikai Hivatal az Országos Ki- emelésű Társadalomtudományi Kutatások (OKTK) és az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) támogatásával néhány éve olyan nemzetiségi és etnikai kutatásokba, illetve adatok összeállításába és közzétételébe kezdett, amilyenekre az elmúlt 45 évben nem volt mód. Így készültek és készülnek a Kárpát-medence külöböző országairól és a mai Magyarországról nemzetiségi, anyanyelvi, vallási stb. kiadványok.
A sorozatot eredetileg úgy terveztük, hogy a kö- tetek tartalmazzák majd napjainkig az adatokat népszámlálásonként a történelmi Magyarországról és a trianoni békekötést követő időszakról is, de forrás- hiány miatt a második világháborút követő időszak- ról eddig nem tudtunk adatokat publikálni.
A Hivatal elnöke kezdeményezte, hogy a máso- dik világháborút követő népszámlálások adatai is rendelkezésre álljanak. E célból levélben fordult a román és a szlovák statisztikai hivatalok elnökeihez, arra kérve őket, hogy bocsássák rendelkezésünkre a népszámlálások településenkénti nemzetiségi (anya- nyelvi) adatait.
A Román Statisztikai Hivatal elnökétől kedvező válasz érkezett. Mágneslemezen megküldte az 1930., 1956., 1966.,1977., és 1992. évi romániai népszám- lálás településenkénti nemzetiségi adatait, valamint az 1992. évi népszámlálás településenkénti anyagá- ból az anyanyelv és a vallás szerinti adatokat is.
A megküldött anyag alapján lehetőség nyílt a címben is megnevezett 421 oldalas kötet összeállítá- sára, illetve kiadására.
A kötetben megyei és településsoros táblázatok találhatók. Mind a megyei, mind a településsoros táblázatok között öt romániai népszámlálás (1930, 1956, 1966, 1977 és 1992) nemzetiségi, valamint az 1992. évi romániai népszámlálás anyanyelvi és vallási adatait tartalmazó táblázatok találhatók. A megyei táblasorozat az adatokat a Román Statiszti- kai Hivataltól kapott teljes részletezettségben tartal- mazza, azaz 18 féle nemzetiséget, 18 féle anyanyel- vet és 20 féle vallást közöl, a községsoros táblázatok nemzetiség és anyanyelv szerint 5, vallás szerint 11 rovatot tartalmaznak.
A kötet megyénként és településenként szám- adatokat és százalékos megoszlásokat is tartalmaz, ez utóbbiakat két tizedesjegyre kerekítve.
A hatvan évet felölelő történelmi időszak alatt számos közigazgatási változás valósult meg.
A kötetben követett közigazgatási beosztás az 1992. évi romániai népszámláláskor fennálló beosz- tásnak felel meg, a nemzetiségi táblázatokban közölt visszatekintő adatokat is ennek megfelelően átdol- gozva kaptuk meg a Román Statisztikai Hivataltól.
Ennek megfelelően a korábban kiadott erdélyi kötet és e kötet területileg eltérő részletezettségű, így a két kötetben közölt adatok összehasonlításra kevésbé alkalmasak.
A megyéken belül a települések – magyar nevük szerint rendezve – a következő sorrendben szerepelnek:
SZEMLE 428
– megyeszékhely;
– nagyvárosok;
– többi város;
– községek.
A településsoros táblázatokban a következő ösz- szesítések szerepelnek:
– megye összesen;
– városok együtt;
– községek együtt.
A kiadványban csak azok a romániai megyék szerepelnek, amelyek 1920 előtt Magyarországhoz tartoztak. Ennek megfelelően Románia 40 megyéjé- ből 16 megye településeinek adatait közöljük. A megyéket három földrajzi egységbe rendeztük:
– Erdély (régi elnevezéssel Királyhágóntúl);
– Körösvidék-Máramaros (régi elnevezéssel Tisza bal partja);
– Bánság (régi elnevezéssel Tisza-Maros szöge).
A kötet része a névmutató, amely egymás mel- letti oszlopban magyar név – román név és román név – magyar név szerinti rendben is tartalmazza a településeket, megjelölve a három településsoros táblázatban való előfordulásuk oldalszámát.
Összefoglalva megállapítható, hogy e kötet megjelenésével hézagpótló publikációt adott közre a kutatás, illetve a Hivatal, melyet a témával foglalko- zó szakértők és laikus érdeklődő olvasók figyelmébe ajánlunk.
Dr. K. J.
OROSZI SÁNDOR:
A MUNKAPIAC ELMÉLETI KÉRDÉSEI Janus Pannonius Tudományegyetem Továbbképző In- tézete. Humán Szervező (Munkaügyi) Menedzser Sorozat.
Pécs. 130. p.
Az elmúlt három évben a Janus Pannonius Tu- dományegyetem Továbbképző Intézete jelentős fejlődésen ment keresztül, profilját kibővítette, s többek között az elméletileg igényes szakkönyvek kiadását is vállalta, kiadói tevékenysége felfutóban van. E munkálatoknak egyik eredménye Oroszi Sándor egyetemi tanár újabb könyvének publikálása.
A könyv a szerző célja szerint „... a híd szerepét kívánja betölteni az általános elméleti (mikro- és makrogazdasági) modellek valamint az alkalmazott személyügyi, vállalati munkagazdálkodási módsze- rek között”. (7. old.)
A könyv öt fejezetre tagozódik. A tagozódás alapja a közgazdasági elméletek változása, így áttekinti a neoklasszikus, a keynesi, a monetarista, az
emberi tőkén- és a disequilibrium-modelleken alapuló munkapiaci elméleteket. Az első fejezet a munkapiacot az általános egyensúlyelmélet rendsze- rében mutatja be. Ez az elmélet, a határhaszon-iskola terméke és napjainkig meghatározó szerepet tölt be a munkapiaci kutatások területén. Érvényessége és elismertsége a Kondratyev-féle hosszú ciklusok felszálló ágában (1895-1929 és 1945-1973) nyilván- való, a leszálló ágakban az elmélet nem igazolható.
Itt is érvényesül Descartes azon gondolata, hogy minden módszernek elméleti alapjai vannak.
A közgazdasági elméletek módszertani alapokra és axiomatikus feltevésekre támaszkodnak, így csak addig érvényesek amíg ezen feltevések és a gazda- ság valós működése között nincs ellentmondás. A neoklasszikus elmélet fontosabb elemei:
- a munkaadók profitmaximumra törekszenek, - minden termék és erőforrás, így a munka is tökélete- sen osztható,
- a kibocsátás és a ráfordítások közötti kapcsolat (ter- melési függvény) folytonos és differenciálható függvények- kel leírható,
- a termelési tényezők folyamatosan helyettesítik egy- mást,
- a vállalkozás mértékét a tőke nagysága korlátozza, - a gazdaság egységei között kizárólag árjellegű in- formációk áramlanak.
Oroszi Sándor ezekből az elméleti feltételekből vezeti le a munka iránti kereslet nagyságát, s ezt grafikusan is ábrázolja. Az egyensúly – mint minden más áru piacán – a munkakínálat és a munkakereslet függvényeinek metszéspontjában alakul ki. Az egyensúlyi pontban a teljes foglalkoztatást feltételezi a neoklasszikus elmélet. (9–12. old.) Igen tanulságos a fogyasztói kosaraknak, a munkaórák bérén vehető javaknak és a szabadidő hasznosságának statisztikai adatokon alapuló elemzése (19. old.) A modell azon alapul, hogy a munkás egy órai bérén egy meghatá- rozott összetételű fogyasztói kosarat képes vásárolni.
Természetesen feltétel az is, hogy a munkás képes meghatározni a fogyasztói kosár hasznosságát. A bemutatott modell a mérlegelési lehetőségeket vázolja, feltételezve a napi maximális tízórás mun- kanapot. A könyv a különböző munkakeresleti és - kínálati görbéket grafikusan is bemutatja és számos új tényezőt (például technikai fejlődés, kamatlábak változása, a termékkínálat változása) is figyelembe vesz. Az első fejezet végén a munkapiac bővítéséről olvashatunk a monopólum (eladók monopóliuma) és a monop-szonium (vevők monopóliuma) körülmé- nyei között.
A második fejezet Keynes foglalkozáselméletét foglalja össze. Keynes elveti a munkakínálat neo- klasszikus függvényét (a munka határáldozata egyenlő a reálbérrel), ugyanis véleménye szerint a
SZEMLE 429
munkások valójában a nominálbérekben állapodnak meg a vállalkozókkal. Keynes az árupiacot tekintette elsődlegesnek, a neoklasszikus iskola viszont a munka- és árupiacot egyenrangúnak értékelte.
Oroszi Sándor bizonyítja, hogy teljes foglalkozta- tottság esetén a keynesi elmélet és a neoklasszikus elmélet egybeesik, a nominálbér és a reálbér között nincs különbség. (68. old.)
A második rész a nem-tökéletes munkapiac és a Philips-görbe munkapiaci elméleteit is ismerteti, így a keynesi elmélet 1945 utáni irányzatairól is össze- foglalást ad.
A harmadik fejezet a monetarista iskola ered- ményeit foglalja össze. A neoklasszikus iskola megreformálását tűzték ki célul, tehát a keynesi tanokat elvetették. A piacok hatékony működésére vonatkozó elveket viszont csak bizonyos korlátozá- sokkal fogadták el. (Például a rendelkezésre álló információk nem teljes körűek és pontatlanok, az adaptív várakozások a váratlan eseteket nem tudják előre felmérni stb.) A munkanélküliséget természe- tesnek tekintik és úgy vélik, hogy létezése még nem akadályozza meg a gazdasági egyensúly kialakulá- sát. A könyv a különböző, a monetarista iskola szerint elméletileg indokolható munkanélküliségi csoportokat (szerkezeti, súrlódásos, keresési munka- nélküliség) is ismerteti.
A negyedik fejezet az emberi tőke elméletén alapszik. A korszerű technikák, az ipari robotok, a komputerek megjelenése felértékelte a szakképzett munkát, a fizikai és szellemi munkák közötti kü- lönbség megszűnőben van. A szakképzés megszer- zése idő- és költségigényes, ami a gazdasági fejlődés alapja. A magasabb szakképzettséget később maga- sabb bérrel honorálják. Ez az irányzat a neoklasszi- kus és a monetarista elméletekhez hasonlít, lényegé- ben kiegészíti, továbbfejleszti ezen elméleteket. Az elmélet számol a szakképzés-, az információszerzés, az ingázás stb. költségeivel.
Az ötödik, utolsó fejezet az egyensúlytalanság körülményei között használható modellekről ad rövid áttekintést. A könyvet alapos irodalomjegyzék egészíti ki.
A Oroszi Sándor kötetének legnagyobb érdeme, hogy a munkapiac müködésének elméleti alapjait logikusan rendszerezi, a különböző irányzatokról részletes áttekintést nyújt, és a gyakorlatiasabb könyvek megértését elősegíti. Ajánlható a könyv mindazoknak, akik érdeklődnek a munkapiac, a munkanélküliség, a foglalkoztatáspolitika, a munka- nélküliség és az infláció összefüggései iránt.
Dr. Sipos Béla
