Wilhelm Winkler: Statistisches Handbuch der europäischen Nationalitäten

8. szám. -——800—— 1831

Wilhelm Winkler: Statistísches Handbuch ider europáischen Nationalitáten. '

Wien, 1931. vn ju 248 lap — p.

A kisebbségi kérdésekkel, a kisebbségekre vo—

natkozó statisztikai kutatással foglalkozó intézmé—

nyek közül kétségkívül a bécsi Kisebbségstatisztikai Intézet (egyetemi intézmény) all

Munkássága 1)

az első helyen.

a legélénkebb s egyben magas tu- dományos nivón mozog, ami jórészt vezetöjének, Winkler Vilmos professzornak érdeme. Az intézet

,agilis működésének legnagyobbszabású terméke ez—

ideig a ,,Stalistiscbes Handbneb iiir das gesamte

Deutschtuni" c. terjedelmes mű volt; most a kisebb-

se'gstaitisztikai irodalom terén eddig szerzett érde—

meit egy átfogóbb tárgyú, gyakorlati szempontok—

ból különösen hasznos közleménnyel öregbítette,

Az új mű, a Winkler által szerkesztett és jórészben

írott ,,Statistisehes Handbucli der europáischen Na—

'lionalitáten" című két és félszáz oldalas könyv nem- csak a németnyelvű, de az egész nemzetközi sta—

tisztikai irodalomban is valóban hézagpótló. Hasonlo

tárgyú adatgyüjtemények ugyan már több államban . a könyvpiaera kerültek, közöttük magyarnyelvű dol-

gozatok is, melyek

Nagy Iván ,,Európa kisebbségek Nemzetiségi sta—

tisztikai vázlat"

sorából elsősorban vitéz

című dolgozatát említhetjük, e

* munkálatok azonban túlnyomórészbeu a vázlatszeri'i 'adatösszefoglalások határait nem lépik át s nem is támaszkodhattak minden esetben a legújabb és legteljesebb hivatalos statisztikai anyagra.?) A

Winkler-féle mű teljességét egyébként sem érik el,

A—esekélyebb terjedelmiik folytán pedig az egyes álla—

mok kisebbségi statisztikai adatgyűjtési rendszeré- nek és eredményeinek kritikai méltatása sem lehe- tett bennük annyira alapos, mint a becsi kisebbseg- staatisztikai intézmény legújabb közleményében.

Az előttünk fekvő kötet tulajdonképen csupán első tervbevett kétkötetes kiadványnak, Egyedül csak népességsmtisztikai anyagot hord

össze, mig a második kötet a gazdasági és kultúr.

statisztikai adatokat fogja

iközreadni. Számanyaga jórészben hivatalos statisz-

tikai forrásműveken és felvételeken

adatokat azonban a szerző nem vette át kritika nél—

'kül. Ez határozott előnye Winkler könyvének. de

előnye az is, hogy általában a tárgyilagos tudomá—

része a

későbbi időpontban

alapszik, az

nyos kritika hangját mindvégig meg tudta őrizni.

1) V. ii.: Vitéz Na!/ll Iván dr.: A bécsi Kisebb—

ségstatisztikai Intézet. Magyar Statisztikai Szemle

1928. (VL) évf. 1126. és köv. l.

2) Nagy emlitett műve, valamint ,,A magyarság

világstatisztikája" címen megjelent s összefoglaló

' tanulmányát bizonyos szempontokból kiegészítő dol- gozata sem támaszkodott minden esetben a legfri- sebb hivatalos kiadványokra, amihez mindenesetre

e kiadványok késői, vagy időközi megjelenése is

hozzájárult, De ilyen hiány ill—ott l/Vinkler műve-

ben is akad.

Az a tény pedig, hogy nemcsak a kisebbségek arra hivatott képviselői, hanem az egyes országok hiva-

talos statisztikai is kefelevonatban hozzá—

szólás céljából kézhezkapták az államukra vonat—

kozó fejezeteket, a szerkesztő pártatlanságra tö—

rekvésének beszédes bizonyítéka. A hozzászólások szervei

tanulságos sorozata jött létre ilyen módon, amelye—

ket azután ll'inkler részben a szövegbe szőtt bele, részben az alaptejtegetések után. tlegalább kivona—

tosan) függelék formájában publikált. A hivatalos

forrásokból származó anyagon és Winkler szöveges számanalizisén kívül tehát a szemben álló szempon- tok mérlegelt'xsere is van mód. A hivatalos statisz—

tikai és a kisebbségi állásfoglalások kinyomatása rendkivül célszerűnek bizonyult s hasznos kiegé- szítője lett a ll'inkler nyujtotta statisztikai eszme- t'uttatásnak. (Közbevetőleg sajnálattal szegezzük le.

hogy a Winkler felszólítására várt válasz ebben a

nagy horderejű kérdésben sem a Cseh-Szlovi'ikiában.

sem a Romz'miában élő magyar kisebbségi személyi- általános

jellegéhez tartozik még annak megemlítése, hogy

szerzője gyakorlati célt: az anyagnak a megadott korlátok között minél teljesebb, de egyben lehető—

ségek részéről nem érkezett bel A mű

leg arányos és ezért csak a legjellemzőbb összeállí—

tásokra szorítkozó közreadását tűzte ki célul. Metow

dikával a ,,Handbueli" nem foglalkozik, minthogy a nemzetiségi statisztika módszertani alapjait Wink- ler ,.Die Bedeulung der Slatistik für den Schntz der

nationalen Minderheiten" e. ötévelt'itti művében tag—

lalta. _ Fölvetl'lető volna talán az a kérdés, hogy vajjon egyáltalában időszerű volt-e a ,,Handbueh" ne—

pességi részének sajtó alá rendezése. Hiszen a könyv megjelenésének 1981 tavaszi időpontja szinte telje—

sen egybeesett a világszerte most folyamatban lévő

nagy népességi amelyeknek

eredményei bizonyára nem egy esetben kisebb vagy állapotfelvételekkel,

nagyobb mértékben megváltozott nemzetiségi struk-

túráról adnak majd számot, ll'inkler maga is érezte

ennek a kérdésnek jogosultságait; de igaza van ab—

ban, hogy az új adatok bevárása ismet évekre ki—

tolta volna a már évek (lta folyó munka egybegyűlt

eredményeinek .közkézreadz'isát. A kiadvány alapvető

értéket ez a körülmény egyébként már csak azért sem csökkenti, mert adatai a háború előttre is visz—

szanyúlnak; amellett Winkler terv szerint a máso—

dik kötelben az újabb nepességstatisztikai számokat is valamilyen formában publikálni szándékozza,

A ,.Handbneli" első fejezete bevezetes formájá- ban kerek képet ad az összes európai nemzetisegi kisebbségekről. Szerző a kisebbségek adatait orszáv gonkint a többségi elem szz'imerejével állitja szembe A nemzetiségi kisebbségek fogalmának legtágabb ——

mondhatni nyers — körvonalazása esetében lVink—

ler szerint 40li016.000 többségi népelemmel

Gl,9(38.000 egyéb népcsoport áll szemben; az utóbbi szám Európa egesz népességének lil'4%-át foglalja

8. szám. — 801 1931

el. De ez a népes csoport távolról sem homogén, leg—

alább is a kisebbségi jelleg szempontjából nem az.

Winkler tehát további részekre bontja a 62 milliós tömeget s megállapítja, hogy tulajdonképen mind-

össze [fő,/102000 lakosra rúg az Európában élő kí—

scbbségi népelem, akik közül 259 millió van Genf—

ben —— az európai kisebbségi kongresszus címet viselő

szervezetben —— képviselve; a fennmaradó 25% milliós népességből 9,3'32.'0l0 olyan Lsopoitokhoz tartozik, amelyeknek politikai jellege kétséges (111an ide- sorozza a Belgiumban élő l'lamandokat, a Cseh-Szlo- vákiában lakó lótokat, a Jugoszláviában tömörülő

szlova'lnmet es az Olaszországban

míg azoknak a népi csopor—

horvátokat _és

számbavett ladinokat));

a létszáma, amelyeknek egyz'iltalában nincs 16234000 tűt ér el (ideszámítva

az egyes államokban élö külföldieket, a hivatalos

statisztikai kiadvz'inyokban egyenkint meg nem ne- vezett ——- rendszerint jelentéktelen ,_ nemzetisége—

ket, különféle. nyelvesoportokat,

amelyeknek kisebbsegi

toknak

kisebbségi jellegük,

olyan etnikai és

jellegük nincs, mint a lap—

tnrkmaimk stim. Már ez

a csoportosítás is hogy 36'4

milliós szám linropa kisebbségeinek csak alsó Im- ilim. Maga lt'inlcler a hivatalos statisztikai alapon

nyugvó adatokat tekinti:

hogy ebben van igazság, ezt a magyarságra vonatkozó az utódállamok fel—

llevezető táblá—

pok, a bretonok, tatárok,

kl'etségtelenne teszi,

mind mininn'ilisaknak adatok is igazolják, amelyeket

vélelei és beesiései alapján vett át.

zalai során azután nemcsak országonkint foglalja össze az egyes kisebbsűgeket, valamint kisebbségen—

kint azok országok szerinti elhelyezkedését, hanem 16 adatait összefoglaló táblázatba is egybesüríti,

melyet, mint munkálatainak végsö eredményét, ér- dem—es ideiktatni. (L. a táblát a köv, hasábon.)

Táblánk adatainál természetesen

megfeledkezni arról, hogy a közölt számok minimá-

lis adatok, hiszen Nagy például egyedül az utódálla—

mokban 3.387.000-re becsülte fel a Winkler szerint csupán 2,723.000-es magyarság létszámát.

Az összefoglaló fejtegetések után Winkler

könyve országról—országra halad és külön fejezetek-

ben eléggé részletesen taglalja az egy—egy állam nem—

zetiségi kisebbségeire vonatkozó statisztikákat. Az említett eljárás, hogy t. i. a szerző az egyes orszá-

gokra vonatkozó kefelevonatok—at megküldte úgy a

hivatalos szerveknek, mint a kisebbségi képvisele—

teknek, felment attól, hogy a könyv adatait részle—

tes kritika tárgyává tegyük. A magyarországi feje—

zetbe iktatott tabellák amúgy is arról győznek mea.

hogy a hivatalos forrásokat vette alapul s adatai a Központi Statisztikai Hivatal adatközléseivel meg-

egyeznek. Csupán az életkorstatisztika és az iskolai statisztika adatainak szembeállításánál téved annyi—

nem szabad

ban, amennyiben a, magyar anyanyelvű elemi- és nép- iskolai tannlók és a polgári s középiskolá'kba járó 10—14 évesek együttes számbavétele'wel becsléssze—

Néhány teljesen vagy részben kisebbségi sorban élő európai nép statisztikat helyzetképeű)

Kisebbségek

§§_ § a, .. osszesen

Nép, § Ég 'S'c ;; _ 3"; :; § ;,

népcso ort $$$; 73 E; ÉM ÉL]: Eg

* p §sf—g áá ieg— ,:e §§;§

( f * áig Én őn ; *— I"?

e z r e k b e n

Német . . 80.415 71. 419 6. 552 2.444 8.996 112 Zsidó 5.261 — 3.380 1.881 5.261 1000 Katalán . 4.939 —— 4.753 186 4.939 1000 Ukrán . 29.481 25.081 4.399 1 4.400 149 Magyar . 9.870 7.147 2.698 25 2.723 276 Lengyel . 20.327 18.814 _— 1.513 1.513 7'4 Fehérorosz . 4.505 3.405 1.096 4 1.100 24'4 Orosz . 68.748 67.672 1.051 25 1.076 16

Török

(Európában) 1.818 827 —— 991 991 5415 Baszk . . . 700 —— 600 100 700 1000 Olah . . 12.132 11.545 229 358 587 4'8

Albán 1.481 926 __ 555 555 375

Bolgár és

maeedon 5.019 4.558 351 110 461 92

Szlovén 1.419 2)1.025 394 — 394 27'8

Svéd 6.193 5.844 8 341 349 ."6

Horvát . 2.715 2) 2.456 222 37 259 95

Görög . 6.010 5.760 —— 250 250 42

Flamand . 3.991 2)3 791 — 200 200 5'0

Cseh . 6.952 6. 775 94 83 177 25

Szlovák 2.218 92.044 5 169 174 _ 7'8

Eszt 1 079 970 — 109 109 10']

Litván . 1. 841 1.739 76 26 102 5'5 Együtt; 277114 241.798 25.908 9.408 35.316 2'0 Egyéb 3) 53.265 52.179 —— 1.086 1.086 20 Osszesen . 330379 293.977 25.908 10.491 36.402 110

rűen megállapított 1928/29. évi arz'myszz'nnot egysze- rűen az elemi és népiskolai tanulókra vonatkozó arányszámoknak minősíti. lfejtegeteseinek kiegészité- seképen talán csak azt kell még megemlíteni, hogy az a magyarázat, melyet Winkler a Központi Statisz—

tikai Hivatal felvilágosításai alapján illesztett a ma—

gyarországi fejezetnek a népszámlálási és iskolai sta- tisztikai adatokat taglaló részébe s mely szerint a ma-

gyarság aránya az elemi és népiskolai tanulók kö—

rében többek között azért

6—14

a háború előtt és közvetlenül a háború után is ép—

pen a magyarságlakta Alföldön volt a tanyavilág kulturális hátramaradottsága következtében arány-

lag a legkisebb az iskolák száma és viszonylag a

is alacsonyabb, mint a

évesek soraiban elfoglalt arányszáma, mert

leggyérebb a beiskolázás, számszerűleg is igazolható.

Például azzal, hogy az 1910/11.

tikai adatoknak az 1910.

nyeivel való egybevetése azt mutatja, hogy míg Jász—

1810 évi tanügyi statisz- évi népszámlálz'ts eredmé- Nagykun-Szolnok vármegyében egy iskolára

) Minimális adatok (1. a szövegben).

) Számuk a szövegben említett végszámokban

a kérdéses politikai jellegű népi csoportok létszámaba

foglaltatott.

) Korzikaiak, mazurok, vendek, dánok, szerbek egyéb szlávok, franciák, ,,ltlemelvidékiek", örmények.

8. szám.

lakos jutott, Hajdu megyeben pedigr 2092, addig ———

a Trianon előtti egesz területre vonatkoztatva —— ez a szám Sopron megyeben csupán 928 és Mosonban is csak kevessel haladja meg az ezret (1.016).

A többi államokra vonatkozó fejezete]; átolvr—

sásánál a külföldi nyelvű i'nagyar kisebbségi statisz—

tikai irodalom gyakori idezesere, sőt itt-ott legfőbb

eredményeinek és megállapításainak felhasználá—

sára bukkanunk. Említest erdemel meg, hogy külö—

nösen alapos kritikában részesítette Winkler a

cseh—szlovák népszámlálás eredmenyeit s ezt a kri—

titkát ll'lagt'ar szemszögből is aláírhatjuk. Hogy ez a

fejezet jóval teljesebb. mint a Magyaror 'zágrol szóló nehány oldal. ez nemcsak annak következménye, hogy ll'inkler már előzőleg is alaposan átdolgozta a eseh-szlovz'ikiai nemzetisegi statisztika egesz rend- szeret. A magyarországi resz viszonylag kisebb teri jedelmót tulajdonképen egymagában az a körülmény is kellőképen indokolja, hogy a nemzetiségi kerdes

nálunk manapság másodrendű jelentőségű problema,

hiszen a megcsonkított orszz'igteriileten élő népesség nemzetisegileg szinte homogénnek mondható. 'l'erme—

szeles tehát, hogy a rendkívül részletes magyar nem-

zetisegi statisztikának lll'inlcler tsak a torzoját áb—

rázolhatta. —_ A ()seh-Szlo'ákiáról szóló fejezetnél Örömmel regisztrálhatjuk, hogy Winkler az egesz vonalon különválasztja a cseheket a totoktól, ami- ben a magyar statisztika állásfoglalásának tudoma- nyos alátz'nnasztása'it láthatjuk igaz, hogy l'i'ílikler számítása annyiban nyers

felvideki egyszerűen

totoknak minositi. Ez azonban, mint számszerűleg

igazolni is tudja. csak elég jelentektelen hibaforrás.

amennyiben a reszletada- ..eseh-szlo rákokat"

tokban a

A jugoszláv fejezetben a .,llai'ldbnch" előzetes adatokkal ope'al. minthogy a vegleges eredme—

nyek megjelenése a könyv sajtó alá reii(lez('-seuek idejére esett. ltt megemlíti egyebkent ll'inkler, hogy a jugoszláv statisztika a magyar es oszt 'ák népszám—

látással szemben mutatkozó nagy eltéréseket e, nép- számlálások termeszetes .ilielyesbítesenek" tudja be.

Ezen az alaptalan magyarázaton a Kovárs Alajos nyujtotta kritika után már legfeljebb mosolyogha- tunk. .X román félhivatalos beeslesek erteket pedig a konyvben közölt kulonfele. becslesek között mu—

tatkozó rendkívül nagy eltérések helyezik a meg—

felelő megvilágításba. Kár, hogy az Erdélyi Magyar Évkönyv becslések mely szerint egyedül Erdélyben

a felekezeti adatok alapján a magyarság létszáma

1927—ben 1.724.309 főre tehető, Winkler már nem idézhette, Érdemes azt is megemlíteni, hogy eppen a romániai fejezet nyugszik a legingatagabb adatokon,

miután tudvalevőleg a statisztika

ezideig meg nem mutathat fel olyan népszámlálást,

mely az oláh statisztikusoknak a szükséges tudo—

mányos és etikai alapot megadhatná hogy

más államok jól kiépített nemzetisegi statisztikáját

kritizálbassák. Román forrás alapján sajnálatosan

román hivatalos

arra,

—802—— 1931

hiányos a ,,llandbueh" elemi es népiskolai statisz-

tikai adatso'a, amennyiben csak az állami iskolákat

öleli fel, holott a magyarságnak (és a németségnek is) iskolaköteleskorú évjáratai jó részben a magán—

iskoláknak minositett felekezeti iskolakat láto—

gatják. A könyv olvasása során szembeszökitk meg", hogy lt'inlrt'er olyan államoknál, amelyek

a zsidóságot külön nemzetiségképen kezelik, a hiva—

talos adatokra támaszkod 'a a zsidó nemzetiséget is a kisebbségek közé sorozta. Nem ártott volna vi—

szont, ha e számok csekélyebb értékére nyomatéko—

san felhívta volna a figyelmet, hiszen tudjuk, hogy a zsidóság pli Cseh—Szlow'ikia egyes részeiben nem vallotta magát azonos százalékban zsidó nemzeti—

seggűnek s ingadozó adat 'allomása eppen a többségi elemnek kedvezett es a nemzetiségeknek volt ká-

"á'a. Persze mindezek a megjegyzések egy jottányit

sem vonnak le a Winkler-féle mű értékéből.

Mindent egybevetve kétségtelen, hogy a ,,Hand-

bitch" most közreadott kötete a statisztikai iroda- lomnak igen nagy nyeresege. Éspedig elsősorban

gyakorlati szempontokbl'it jelenti az eleddig eléggé

gyer irodalmi t'orrásmíívek rendkívül értékes kibő-

vüleset. mert összefoglaló belyzetképei segítségével a nem egyszer csak tapogatózo kisebbségi politikát

hatín'ozottabb es helyesebb irányt követő ösvényekre

terelheti. Th. L. (Ir.

Wladimir Woytinsky: Tatsachen und Zahlen Europas.

PanenropaVerlag, lk'ien"LeipzigAParís. ltlítthBttl ]. — 17.

ll'oylinsky új könyve, bár tartalmát és mód—

szerét illetve statisztikai mil, szellemét és célzatát tartozik. Mint

Staaten

Europa", mely 1926—ban jelent meg, igy ez is, az tekintve a politikai munkák korebe

megelőző munkája. a "Vereinigte von europai ("kaszt-,togz'isx a kontinens vezető szellemének megtartása problémáját tárgyalja. Elsl'isorban szema beállítja saját (*lkópZClÓSÓt az ismert Condenhove—

lx'alergi—tl'xle elképzeléssel. Lényeges eltérés a ketto

között az, hogy a lYoytinsky—l'ele tervben Orosz—

orszag es Anglia is tagjai lennenek az államszövet—

segitek a gyarmatokkal együtt. Hogy melyik a he—

lyesebb, annak sem eldöntése sem vitatása nem tartozik feladataink közé. A tema tárgyalását azzal kezdi, hogy százalékosan bemutatja mennyit vesz—

tett Európa a háború következtében a világ élelmif

szer— es nyersanyagtermeléséből való részesedéséből._

Ugyanígy a világ külkereskedelmi forgalmában valóv

res

lesedese is megcsappant s ha figyelembe vesz—

szük, hogy az újonnan keletkezett államok közötti

forgalom ma külkereskedelemnek számít, jóllehet

a háború előtt belkereskedelem volt (pl. Osztrák-

Magyar Monarchia) a csökkenés még nagyobb, mint

amennyi számszerint kimutatható. Hasonló tünetet

látunk az aranyállománynál. 1913—ban az amerikai aranykeszletek mélyen az europai alatt állottak,_