Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola
Fehérvölgyi Beáta
Határtalan lehet ő ségek a határ mentén
Doktori (Ph.D) értekezés
Témavezető: Dr. Gaál Zoltán
Veszprém 2010.
Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében
Írta: Fehérvölgyi Beáta
Készült a Pannon Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolája keretében
Témavezető: Dr. Gaál Zoltán
Elfogadásra javaslom (igen / nem) ……….
(aláírás) A jelölt a doktori szigorlaton …... % -ot ért el.
Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom:
Bíráló neve: …... …... igen /nem
……….
(aláírás) Bíráló neve: …... …... igen /nem
……….
(aláírás)
A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …...% - ot ért el.
Veszprém, ……….
a Bíráló Bizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél minősítése…...
………
Az EDT elnöke
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék ... 1
Ábrajegyzék ... 6
Táblázatok jegyzéke ... 8
Kivonat... 10
Abstract ... 11
Auszug ... 12
Előszó... 13
1. Bevezetés ... 15
1.1. A globális-lokális paradoxon ... 15
1.2. Paradigmaváltás a határon átnyúló kapcsolatokban ... 16
1.3. A kutatás jelentősége és célkitűzései ... 17
1.4. A disszertáció felépítése ... 19
2. A kutatás elméleti háttere ... 21
2.1 A régió fogalmai és típusai ... 21
2.2 A regionális politika szerepe a térségfejlesztésben... 23
2.3 Határ, határtérség ... 26
2.3.1 Határtérségek és a periférikus helyzet ... 34
2.3.2 A határtérségek jellemzői ... 35
2.3.3 A határon átnyúló együttműködések motivációi és formái ... 36
2.3.4 Területi innováció ... 42
2.3.5 Nemzeti kultúrák és a határon átnyúló együttműködés ... 48
2.4 A határon átnyúló turizmus fejlesztése ... 52
2.4.1 A turizmus gazdasági hatásai... 58
2.4.2 A turizmus társadalmi – kulturális hatásai... 60
2.4.3 A turizmus hatásai a fizikai környezetre... 64
2.4.4 Területi szintű tervezés a turizmusban... 66
2.5 Határon átnyúló környezetvédelem ... 67
2.5.1 A jóléti optimum a környezetvédelemben ... 67
2.5.2 A heiligenkreuzi hulladékégető esettanulmánya ... 71
2.5.3 Extern hatás a határ mentén ... 72
2.6 Versenyképesség a régióban ... 76
2.6.1 A versenyképesség definíciója... 76
2.6.2 Versenyképesség a turizmusban ... 86
2.6.3 A sikeres régió faktorai... 94
3. A vizsgált régió jellemzése ... 99
3.1.1 Pomurje régió... 99
3.1.2 Burgenland tartomány... 101
3.1.3 Nyugat – Dunántúli régió ... 101
4. A kutatási modell, módszertan... 104
4.1 Hipotézisek ... 104
4.2 A kutatási modell ... 105
4.3 A kutatás módszertana ... 107
4.3.1 A kutatás kvantitatív módszerei... 107
4.3.2 A kutatás kvalitatív módszerei... 109
5. Empirikus kutatás ... 110
5.1 A kutatás lefolytatása... 110
5.1.3 Az kvantitatív kutatás folyamata ... 114
5.1.4 A kvalitatív kutatás folyamata ... 117
5.2 Az adatgyűjtés és a kutatási minta jellemzői ... 118
5.3 A kvantitatív kutatás ... 119
5.3.1 A határon átnyúló együttműködési területek és az együttműködő régió sikertényező – főkomponenseinek meghatározása ... 119
5.3.2 A határon átnyúló együttműködések együttműködési területei és sikertényező - főkomponenseinek összefüggései ... 132
5.3.3 A vizsgált térségek válaszadóinak összehasonlítása az együttműködési területekről és sikertényezőkről alkotott véleményük alapján... 150
5.4 A kvalitatív kutatás eredményei ... 153
6. Kutatási eredmények és következtetések... 156
6.1 A hipotézisek ellenőrzése ... 156
6.2 Az eredmények értelmezése ... 160
6.2.1 A határon átnyúló együttműködések területei ... 161
6.2.2 A határon átnyúló régió sikertényezői ... 163
6.2.3 A határon átnyúló együttműködések területeinek és a társadalmi- gazdasági szerkezetének összefüggései ... 166
6.2.4 A határon átnyúló együttműködések területeinek és a társadalmi kohézió összefüggései ... 168
6.3 A kutatás eredményeinek összefoglalása... 171
6.3.1 Az eredményeket leíró kutatási modell ... 171
6.3.2 Tézisek megfogalmazása ... 173
6.3.3 Önálló, újszerű eredmények ... 175
6.3.4 A kutatás eredményeinek gyakorlati alkalmazása ... 177
6.3.5 Összegzés... 179
Irodalomjegyzék ... 181
Mellékletek ... 192
1. melléklet – A kutatás kérdőíve ... 193
2. Melléklet A mélyinterjúk során alkalmazott kérdéssor vázlata... 203
3. Melléklet A kutatás módszertana... 204
4. Melléklet A kvantitatív kutatás statisztikai elemzése ... 210
5. Melléklet Az esettanulmányok bemutatása ... 221
6. Melléklet Az együttműködési területek kommunalitása ... 226
7. Melléklet A sikertényező elemek kommunalitása ... 228
8. Melléklet Az együttműködési területekre vonatkozó magyarázott variancia... 229
9. Melléklet A sikertényezőkre vonatkozó magyarázott variancia... 231
10. Melléklet Az F-próba adatait tartalmazó ANOVA táblázat „A” ... 233
11. Melléklet A regressziós együtthatók és a t-próba adatainak táblázata „A” ... 234
12. Melléklet Az F-próba adatait tartalmazó ANOVA táblázat „B” ... 235
13. Melléklet A regressziós együtthatók és a t-próba adatainak táblázata „B” ... 236
14. Melléklet Az F-próba adatait tartalmazó ANOVA táblázat „C” ... 237
17. Melléklet A regressziós együtthatók és a t-próba adatainak táblázata „C” ... 238
17. Melléklet Az F-próba adatait tartalmazó ANOVA táblázat „D” ... 239
18. Melléklet A regressziós együtthatók és a t-próba adatainak táblázata „D” ... 240 19. Melléklet A parciális korrelációs együtthatók és a t-próba adatainak táblázata „A”
21. Melléklet A parciális korrelációs együtthatók és a t-próba adatainak táblázata „C”
... 245 22. Melléklet A parciális korrelációs együtthatók és a t-próba adatainak táblázata „D”
... 247 23. Melléklet A varianciaanalízis eredményeit tartalmazó ANOVA táblázat... 248
1. ábra A határ funkciói és hatásuk... 28
2. ábra Interakciók a határ menti térségekben ... 33
3. ábra A regionális innovációs potenciál meghatározó elemei... 47
4. ábra A turizmus és a határok kapcsolata... 53
5. ábra A turizmus rendszere és környezete ... 56
6. ábra Környezeti Kuznets-görbe ... 69
7. ábra A DMO-k érdekeltségi köre... 92
8. ábra Fejlesztési eszközök csoportosítása a DMO-k befolyásolásai lehetősége szerint ... 93
9. ábra A versenyképességet meghatározó tényezők... 95
10. ábra A kutatás modellje ... 106
11. ábra A kutatás felépítése ... 111
12. ábra A kutatási modell feltételezett változói... 112
13. ábra A kutatás adatgyűjtésének folyamata... 114
14. ábra Az optimális faktorszám ábrázolása az együttműködési területekre vonatkozóan ... 122
15. ábra Az optimális faktorszám ábrázolása a sikertényezőkre vonatkozóan... 122
16. ábra A modellben feltételezett és az eredményül kapott együttműködési területek130 17. ábra A modellben feltételezett és az eredményül kapott sikertényezők ... 131
18. ábra Az együttműködési területek és sikertényező – főkomponensek közötti regressziós kapcsolatok... 140
19. ábra Az együttműködési területek és sikertényező-főkomponensek közötti parciális korrelációs kapcsolatok... 145
20. ábra Az átlag és a konfidencia intervallum ábrázolása az együttműködési területek főkomponensei esetében ... 152
21. ábra A térségi identitás sikertényező átlag és a konfidencia intervallum ábrázolása ... 153
22. ábra A határon átnyúló együttműködési területeket leíró főkomponensek ... 161
23. ábra A határon átnyúló régió sikertényező - főkomponensei ... 164
24. ábra A társadalmi – gazdasági szerkezet sikertényező – főkomponens és az együttműködési területek főkomponensek összefüggései ... 166
25. ábra Az együttműködési területek és a menedzsment kompetenciák, mint sikertényező - főkomponens összefüggései ... 169
26. ábra Az eredményeket leíró kutatási modell... 172
27. ábra Határon átnyúló együttműködések fontossága a környezetvédelem területén 210 28. ábra A környezetvédelmi konfliktusok negatív hatásainak megítélése ... 211
29. ábra A határon átnyúló környezetvédelmi együttműködések területei... 212
30. ábra A határon átnyúló turisztikai együttműködések előnyei... 213
31. ábra Vélemények az attrakciók számáról ... 214
32. ábra A turisztikai térség közös értékesítésének előnyei... 214
33. ábra A TDM – szervezet feladatai ... 215
34. ábra A térség turisztikai pozicionálásának elemei ... 216
35. ábra Gazdaságszerkezet és innovációs kultúra ... 216
36. ábra Környezeti minőség ... 217
41. ábra A kapcsolati tőke kiépítésének irányai ... 220
1. táblázat A határfogalom különböző jelentései... 27
2. táblázat A desztinációk kínálati elemei ... 57
3. táblázat A turizmus társadalmi-kulturális környezetre gyakorolt hatásai... 63
4. táblázat Turisztikai versenyképességi modellek változói ... 88
5. táblázat A versenyképességi tényezők, a fejlesztésükre irányuló eszközök és a fejlesztés megvalósítói ... 90
6. táblázat Gazdasági adatok összehasonlítása az osztrák-magyar-szlovén határtérségben ... 103
7. táblázat: Az empirikus felmérés adatai ... 118
8. táblázat Az együttműködési területek KMO index és Bartlett-teszt értéke... 119
9. táblázat A sikertényező-elemek KMO index és Bartlett-teszt értéke ... 120
10. táblázat Az együttműködési területekre vonatkozó magyarázott variancia táblázat részlet ... 121
11. táblázat A sikertényezőkre vonatkozó magyarázott variancia táblázat részlet... 121
12. táblázat Az együttműködési területek faktormátrixa ... 125
13. táblázat A sikertényezők rotált faktormátrixa... 126
14. táblázat Az együttműködési területek főkomponenseinek változói ... 127
15. táblázat A sikertényező főkomponensek változói ... 128
16. táblázat Az együttműködési területek főkomponensekre vonatkozó Kolmogorov- Smirnov-próba ... 132
17. táblázat A sikerkritérium-faktorokra vonatkozó Kolmogorov-Smirnov-próba... 133
18. táblázat A rezidumokra vonatkozó Kolmogorov-Smirnov-próba eredményei... 133
19. táblázat A változók homoszkedaszticitásának vizsgálata ... 134
20. táblázat A regressziós modell összefoglalása „A”... 135
21. táblázat A regressziós együtthatók és a t-statisztika szignifikancia-szintje „A” ... 135
22. táblázat A regressziós modell összefoglalása „B” ... 136
23. táblázat A regressziós együtthatók és a t-statisztika szignifikancia-szintje „B” .... 137
24. táblázat A regressziós modell összefoglalása „C”... 137
25. táblázat A regressziós együtthatók és a t-statisztika szignifikancia-szintje „C” .... 138
26. táblázat A regressziós modell összefoglalása „D”... 139
27. táblázat A regressziós együtthatók és a t-statisztika szignifikancia-szintje „D” .... 139
28. táblázat A parciális korrelációs együtthatók és a t-statisztika szignifikancia-szintje „A” ... 141
29. táblázat A parciális korrelációs együtthatók és a t-statisztika szignifikancia-szintje „B” ... 142
30. táblázat A parciális korrelációs együtthatók és a t-statisztika szignifikancia-szintje „C” ... 143
31. táblázat A parciális korrelációs együtthatók és a t-statisztika szignifikancia-szintje „D” ... 144
32. táblázat Korrelációs együtthatók eltérései közötti szignifikancia vizsgálat eredményei „A1” ... 146
33. táblázat Korrelációs együtthatók eltérései közötti szignifikancia vizsgálat eredményei „A2” ... 147
34. táblázat Korrelációs együtthatók eltérései közötti szignifikancia vizsgálat eredményei „A3” ... 147
37. táblázat Korrelációs együtthatók eltérései közötti szignifikancia vizsgálat
eredményei „D2” ... 148 38. táblázat A varianciaanalízis eredményei... 150 39. táblázat Scheffé – próba eredményei ... 151 40. táblázat Az „együttműködés és kommunikáció”, illetve a „további projektcélok teljesítése” faktorra vonatkozó Wilks’-lambda statisztika értékei... 151
Kivonat
A határon átnyúló együttműködések sikere nagyban hozzájárul a „Régiók Európája”
eszme valóra váltásához, így a határtérségek az Európai Unió részéről kiemelt figyelmet és támogatást kapnak.
A doktori értekezés fő célkitűzése, hogy felmérje a határon átnyúló együttműködések lehetséges területeit, és azonosítsa azokat a tényezőket, amelyek a magyar – osztrák – szlovén Hármashatár - térséget sikeressé teszik.
A disszertáció átfogó módon bemutatja és értékeli a téma megalapozását szolgáló határkutatások, a turisztikai és környezetvédelmi együttműködések szakirodalmát, a versenyképesség, és ezen belül a területi versenyképesség megközelítéseit, valamint az ezekből levezethető, egy régió sikerét meghatározó tényezőket.
A kutatás a magyar – osztrák – szlovén Hármashatár – térségben a határon átnyúló együttműködések terén meghatározó önkormányzati képviselők és civil szervezetek körében lefolytatott empirikus felmérésre épül, ennek során kvantitatív módszerként elsődleges kérdőíves adatgyűjtést és statisztikai elemzéseket alkalmaztam. Kvalitatív módszerként mélyinterjúkat készítettem a statisztikai és ökonometriai elemzések alátámasztására, kiegészítésére.
Az empirikus kutatás során meghatároztam a határon átnyúló együttműködési területek, valamint a határon átnyúló régió sikertényező – főkomponenseit. A kutatás során feltártam az együttműködési területek és sikertényező főkomponensek között fennálló összefüggéseket, amelynek során hangsúlyos területként jelentek meg a sikeres együttműködések alapját jelentő kapcsolatorientált komponensek.
Abstract
The success of trans-border co-operation largely contributes to the notion of „a Europe of the regions”, that is why border regions receive special attention and subsidies from the European Union.
The main objective of the Ph.D. thesis is to survey the potential areas of trans-border co-operation and identify all those factors that make region of the Hungaro-Austro- Slovenian „Triple border” successful.
The thesis thoroughly introduces and evaluates the technical literature of the border research and touristic and environmental co-operation, serving as a basis for the subject, and the approaches to competitiveness, especially the regional competitiveness, as well as the consequent factors determining the success of a region.
The research is based on the empirical survey carried out among influential local representatives and non-governmental organisations in the region of the Hungaro- Austro-Slovenian Triple border, in the course of which I used primer data collection by means of questionnaires and statistical and econometrical analyses as a quantitative methods. As a qualitative method, I made deep interviews to support and complement the statistical and econometric analyses.
During the empirical research I determined the components of the fields of trans-border co-operation, as well as those of the trans-border region’s factors of success. During the research I revealed the relationships between the areas of co-operation and the components of the factors of success, which resulted in the connection-oriented components - the basis of successful co-operation - appearing as a highlighted area.
Auszug
Der Erfolg der grenzüberschreitenden Zusammenarbeiten trägt bedeutend zum Erfolg der Verwirklichung des Gedanken „Europa der Regionen” bei, deswegen bekommen die Grenzregionen erhebliche Aufmerksamkeit und Unterstützung von der Europäischen Union.
Hauptzielsetzung der Dissertation ist die Bestimmung der möglichen Bereichen von der grenzüberschreitenden Zusammenarbeit und die Identifizierung derjenigen Faktoren, die das ungarisch-österreichisch-slowenische Dreiländereck vorantreiben. (erfolgreich machen, zum Florieren bringen, aufblühen lassen)
Die Doktorarbeit weist vor (präsentiert, führt vor) und bewertet umfassend die Literatur (Fachliteratur) der Grenzforschungen und der Zusammenarbeit im Bereich Tourismus und Umweltschutz. Die Grundlagen bieten dazu die Wettbewerbsfähigkeit, im engeren Sinne die verschiedenen Auffassungen der regionalen Wettbewerbsfähigkeit und die daraus abgeleiteten, den Erfolg der Region zu bestimmenden Faktoren.
Die Forschung basiert auf einer empirischen Untersuchung im ungarisch-österreichisch- slowenischen Dreiländereck. In deren Rahmen wurden zivile Organisationen und Abgeordneten von Selbstverwaltungen befragt, die im Bereich von grenzüberschreitenden Kooperationen von Bedeutung sind. Als quantitative Methode wurden Fragebögen angelegt, bzw. statistische und ökonometrische Analysen durchgeführt, die mit qualitativen Tiefinterviews ergänzt wurden.
Im Laufe der empirischen Forschung wurden die Erfolgsfaktor-Hauptkomponenten der grenzüberschreitenden Bereichen der Zusammenarbeit, bzw. der Region bestimmt.
Darauf basierend wurden die Zusammenhänge zwischen den Kooperationsbereich- Hauptkomponenten und den Erfolgsfaktor-Hauptkomponenten ermittelt, als wichtigste Voraussetzung für eine erfolgreiche Kooperation wurden die verbindungsorientierten Komponente identifiziert.
„Akiket én szeretek, egészen egyszerű emberek.
Fakadnak, áradnak, kiapadnak, Mások és másai önmagamnak, Veszítve nyernek, Sírva boldogok, Szépek és bolondok.”
(Sztevanovity Dusán)
El ő szó
Magyarországi szlovén nemzetiségű családba születtem, így a kétnyelvűség és a nemzetiségi kultúra sajátosságai mindig is az életem részei voltak.
Egy gyerek számára a határ mentén felnőni teljesen magától értetődő, és csak később ismertem fel, hogy a nemzetiségi létből és a határmenti periférikus helyzetből adódóan milyen gazdasági és társadalmi hátrányok származtak, amelyekkel a szüleim generációjáig bezárólag minden nemzedéknek meg kellett küzdenie.
A nagyvilágban azonban ezek a hátrányok előnnyé változnak, hihetetlen kitartást és erőt adnak az embernek.
A határmentiség témakörében első dolgozatomat Dr. Kollarik Amália felhívására írtam, amelynek továbbfejlesztéséből készült TDK – dolgozatom és szakdolgozatom is.
Számomra egyértelmű volt, hogy doktori kutatásomat is ebben a témában szeretném folytatni. Hosszú útkeresés után Dr. Gaál Zoltán segítségével találtam meg a határkutatáson belül a sikeres régiók témakörét, és ennek hatására kezdtem el nemzetközi empirikus kutatásomat a magyar–osztrák-szlovén hármas határ térségben.
Visszatekintve a kutatás éveit meghatározó irodalmi kutatómunkára, kutatási módszertanra, kérdőíves felmérésre és interjúkészítésre, valamint a statisztikai elemzésekre, sok új ismerettel és tapasztalattal lettem gazdagabb. Úgy érzem, hogy az értekezés során emberileg és szakmailag is rendkívül sokat tanultam, és sikerült elsajátítanom egy olyan gondolkodásmódot, amely azóta is meghatározza a munkám.
Mindezt a mindvégig mellettem álló kollégáknak és a kutatás során megismert szakembereknek köszönhetem.
Köszönetnyilvánítás
Ezúton szeretnék köszönetet mondani Dr. Gaál Zoltánnak, aki idejét és energiát nem sajnálva nem csak irányította és segítette doktori kutatásomat, de az elmúlt évek erőfeszítéseinek legértékesebb eredménye, amivé ezen a hosszú úton az általa rajzolt térkép segítségével váltam.
Köszönöm Dr. Szabó Lajos tanszékvezetőnek, hogy a Szervezési ésVezetési Tanszéken időt, helyet és lehetőséget biztosított arra, hogy rendszeresen bemutathassam elképzeléseimet és eredményeimet. Köszönöm Dr. Kosztyán Zsolt Tibornak az elemzésekben nyújtott segítségét, valamint minden veszprémi és nagykanizsai kollégának a kritikákat, megjegyzéseket és bíztató szavakat, amelyekkel támogatták kutatásomat.
Hálámat fejezem ki szüleimnek, akiknek nagyon sokat köszönhetek, mert mindent megadtak nekem, amit Goethe szerint egy jó szülő csak adhat gyerekének: én gyökereket és szárnyakat kaptam.
Köszönetemet fejezem ki férjemnek, Fehérvölgyi Szabolcsnak, aki mindvégig megértéssel mellettem állt és támogatott tanulmányaim során. Köszönöm kisfiam, Benedek türelmét, akinek hamar meg kellett tanulnia, hogy „anya dolgozik”.
Végül, de nem utolsósorban köszönet a felmérés résztvevőinek és mindazoknak, akik sokat tesznek a határok lebontásáért.
Ajánlás
Doktori értekezésemet Dr. Kollarik Amália Professzor Asszony emlékére és szüleimnek ajánlom.
Nagykanizsa, 2010. szeptember 3.
Fehérvölgyi Beáta
1. Bevezetés
A határkutatások területén két nagyon fontos tényező érvényesül napjainkban, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, ezek:
globális-lokális paradoxon
paradigmaváltás a határon átnyúló kapcsolatokban.
1.1. A globális-lokális paradoxon
A globalitás – lokalitás problémája fontos kiindulási pontja a disszertációnak, hiszen a regionális és versenyképességi szakirodalom tanulmányozása során felmerült bennem az a kérdés, hogy a XXI. századi globális korszakban egy határon átnyúló régió több vagy más típusú lokális versenyelőnyöket biztosít-e a gazdasági szereplőknek, mint az együttműködésben résztvevő területi egységek külön-külön.
A globalizáció korában a gyors és fajlagosan egyre olcsóbb szállítás, a mobilizálható termelési tényezők, a távolságtól független kommunikációs technikák és hálózatok lehetővé teszik, hogy a piaci szereplők szinte bárhol folytathassák gazdasági tevékenységeiket. Ezek szerint elvi lehetőség van arra, hogy bármely gazdasági tevékenységet bármely országban vagy országrészben végezni lehessen, sok hasonlóan előnyös feltételeket biztosító település között lehet választani.
A globalizáció „bárhonnan – bármit – bárhol – bárhová” korában általános elvárás volt a politikai és gazdasági szereplők részéről, hogy a globális vállalatok a legolcsóbb helyekre, azaz a kevésbé fejlett régiókba települnek, ahol szintén elkezdődhetne a fejlődés, azaz bizonyos területi kiegyenlítődés alakul ki. A valóságban viszont ez egyáltalán nem egy automatikus folyamat, sőt inkább a területi különbségek állandósulása figyelhető meg. Ennek a legfőbb oka, hogy a hozzáadott érték termelésénél a „nem anyagi javak”, mint szabadalmak, védjegyek, szervezeti kultúra, kapcsolatrendszer váltak elsődlegessé a fizikai javakkal szemben. A tartós vállalati versenyelőnyök fenntartásában a lokális együttműködések, a helyi „beágyazódottság”
kerülnek előtérbe. Ehhez hozzájárul még, hogy mivel a nagyobb hozzáadott értéket nyújtó szellemi tevékenységek általában a fejlett régiókban maradnak, a területi egyenlőtlenségek inkább állandósulnak.
Porter azt írja, hogy „a verseny fejlettebb dimenziói földrajzilag lehatároltak maradnak” (Porter, 1998), azaz az egyes iparágak tartós versenyelőnyeinek forrásai lokalizálódnak. A területi szereplők számára ez azt is jelenti, hogy a vállalatok tartós versenyelőnyeinek biztosításában és fenntartásában a lokális együttműködések kulcsfontosságúvá válnak, a „hely”, a „tér” fogalom a korábbi passzív pozícióból aktív szereplővé válik. Világossá vált, hogy a vállalatok a fizikai tényezőket ugyan szívesen viszik az elmaradott régiókba, kihasználva a kisebb költségeket és a csak ott elérhető támogatásokat, kedvezményeket, de a hozzáadott értéket növelő szellemi tevékenységek és a kulcsrészlegek továbbra is a fejlett régiókban maradnak, ezzel is meghatározva az egyes térségek fejlődési lehetőségeit. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági folyamatokban nő a helyi kulturális és együttműködési attitűdök, az emberi, közösségi viszonyok fontossága, valamint döntővé válnak azok a helyi szervezetek is (pl. önkormányzati, nonprofit, oktatási, fejlesztő szervezetek, szakmai egyesületek), amelyek elő tudják segíteni a vállalati sikert a helyi társadalmi viszonyok megfelelő alakításával.
1.2. Paradigmaváltás a határon átnyúló kapcsolatokban
A legmagasabb szintű határon átnyúló együttműködési struktúráknak jelenleg az eurorégiókat, s azokat a határon átnyúló regionális együttműködéseket tekintik, amelyek nem viselhetik az eurorégió nevet (mivel kívül esnek az EU-n, és nem is határosak vele), de e kategóriának adekvát együttműködéseket hoznak létre, s céljaik, működési elvük hasonló.
Ma még nincsen az eurorégióknak egységes definíciója, inkább az a jellemző, hogy a jellemzőit és kritériumait sorolják fel. Sucha (1995) az alábbi pontokban foglalta össze az eurorégiók főbb jellemzőit.
A határ menti együttműködések legeredményesebb formái
Segítenek felszámolni a határ menti területek fejlődésbeli különbségeit
Erősítik a határtérségben élő emberek egymás felé irányuló bizalmát és együttműködését
A jószomszédság és az integráció fontos gyakorlóterepei Segítik a múlt negatív örökségeinek túlhaladását
Fontos elmei a közép- európai államok betagozódásának az Európai Unióba (Sucha, 1995)
A magyar lakosság jelentős része határtérségben él, így kiemelt jelentőségű a határon átnyúló együttműködések szervezeteinek vizsgálata.
Az eurorégiók őse a német- francia- svájci hármashatár térségében 1963 óta működő Regio Baseliensis, amelynek 400 magánszemély és 200 szervezet a tagja, és közel 2,3 millió fő él a területén.
Az eurorégió szervezetek számára modellként a holland- német határon Enschede- Gronau székhellyel működő EUROREGIO szolgál. Általában elmondható, hogy az eurorégiós szervezetek tagjai között helyi és regionális hatóságok képviselőit, gazdasági és társadalmi élet szereplőit találjuk, és jelentős politikai és operatív szereppel bírnak (Baranyi, 2009).
Az eurorégiók népszerűsége azóta is töretlen, és Magyarország valamennyi határszakaszán létrejöttek eurorégiók (jelenleg Európában közel 200, Magyarországon pedig 18).
Főleg kezdetekben volt cél a minél nagyobb kiterjedés elérése, így például a Kárpátok Eurorégió népessége és területe meghaladja Magyarországét.
Ha megvizsgáljuk a magyar eurorégiók nagyságát terület és népesség alapján (Baranyi, 2009), akkor 2.000 km2 vagy annál kisebb eurorégiót csak kettőt találunk (Ister-Granum Eurorégió, Bihar-Bihor Eurorégió), míg a legnagyobb kiterjedésű Kárpátok Eurorégió 161.192 km2. Csak a Bihar-Bihor, az Ister-Granum és a Zemplén Eurorégió népessége 300.000 fő alatti, míg a Kárpátok Eurorégió területén több mint 16 millió, a Duna- Körös- Maros- Tisza Eurorégióban pedig 5,6 millió fő él.
Csak összehasonlításképpen Vas megye területe 3.336 km2, és közel 270 ezer fő él a területén, míg a Kárpátok Eurorégió Magyarország területének közel kétszerese, népességének pedig 1,6-szorosa.
tekintélyét és erejét, ugyanakkor már több szerző is felhívja a figyelmet az eurorégiók korlátaira (Rechnitzer, 1999, Hardi, 2004; Baranyi, 2009).
A nagy kiterjedés két fontos problémát is okoz:
nincs meg a közös érdekeltség a tagok között, hiszen két, egymástól sok száz kilométerre található megye ritkán talál közös, saját kompetenciaszintjén megoldható problémát,
ezekben a nagy eurorégiókban akár egy egyszerű bizottsági ülés összehívása is aránytalanul nagy idő, anyagi és szervezési terhet jelent, ami megbénítja a működést (Hardi, 2004).
Ezen szervezetek tevékenységét vizsgálva megállapítható, hogy a területi bővülés nem jár együtt a kompetenciaszintek bővülésével, és a tagok együttes lehetőségei nem alkalmasak arra, hogy a nagy terület adekvát problémáikra feleletet adjanak. Célszerű lenne a szervezetek kiterjedését a tagok kompetenciaszintjéhez igazítani. Tehát nem az a kérdés, hogy települések, kistérségek, megyék vagy régiók alakítsanak-e intézményi együttműködéseket. Valamennyinek megvan a saját határon átnyúló feladata, de a választott területi kiterjedést ehhez kéne igazítani, s így megőrizni a kölcsönös érdekeltséget.
Baranyi (2009) már paradigmaváltásról beszél a határon átnyúló kapcsolatokban, bár továbbra is eredményes együttműködési formának tartja a határközi nagyrégiókat, de úgy látja, hogy ezek mellett – esetleg helyett – felértékelődnek a kisebb léptékű intézményi formák, például kistérség- kistérség, város- város közötti kapcsolatokon alapuló kisrégiós, ún. „minieurorégiós” együttműködéseket.
1.3. A kutatás jelent ő sége és célkit ű zései
Témaválasztásomat az az elképzelés határozta meg, hogy véleményem szerint a határ menti térségek egyfajta híd szerepet töltenek be a szomszédos országok között, de a történelem viharai során ez az összekötő funkció gyakran háttérbe szorult, sőt a határmentiség sokszor inkább hátránnyá vált. Ennek köszönhetően a határmenti településeket sokszor tudatosan nem fejlesztették, és országuk periférikus részeivé váltak. Ugyanakkor a határok gyakran természeti, történelmi, gazdasági vagy kulturális szempontból összetartozó területeket választanak szét, és a határok „légiesítése” új dimenzióba helyezheti a határtérségek fejlődését.
Doktori kutatásom során azt vizsgálom, hogy egy mikrotérségben a határon átnyúló együttműködések mely területeken valósíthatók meg, és ezek az együttműködések milyen mértékben járulnak hozzá a térség sikeréhez. A kutatás arra a kérdésre keresi a választ, hogy a térség életében a szomszédos határterületekkel való együttműködés vajon nagyobb eséllyel vezet- e a sikerhez, mintha csak saját országukban levő szomszédos térségekkel működnének együtt.
A 2007-2013-as időszak fő fejlődési és ez által támogatási területei a környezetvédelem és a turizmus, illetve a területfejlesztési tapasztalatok szerint ezen a két területen lehet elérni a leglátványosabb eredményeket a legrövidebb idő alatt (ÖREK, 2001; SDSS, 2004).
A vizsgált térségben azért kiemelt a környezetvédelemmel kapcsolatos vélemények feltérképezése, mert több, határon átnyúló környezetszennyezés terheli a kétoldalú kapcsolatokat.
A turizmus azért is fontos a határon átnyúló együttműködések során, mert a közös természeti és kulturális örökség miatt a határon átnyúló kapcsolatok nem csak szervezetek, hanem vállalkozások és magánszemélyek együttműködését és munkáját is feltételezi.
A turizmus előnyei multiplikátorhatást fejtenek ki más ágazatokra is (KKV-k fejlődése, vállalkozó kedv növekedése, munkanélküliség csökkenése, hálózati együttműködés stb.), ezért a kutatás során figyelemmel kísérem a helyi gazdasággal és kereskedelemmel kapcsolatos véleményeket.
A régió sikerét a gazdasági szerkezet, az innovációs kultúra, a regionális elérhetőség, a munkaerő felkészültsége, a döntési központok, a társadalmi szerkezet és kohézió szempontjából vizsgálom.
A kutatás filozófiájában fontos, hogy nem a határmenti, hanem a határon átnyúló együttműködések lehetőségeit vizsgálom, amelyek így elindíthatják a közös gondolkodást a térségről, a gazdaságfejlesztésről, a régiós sikeréről és a térségi identitásról.
A kutatás az alábbi kérdésekre keresi a választ az értekezés során:
1. Mely területeken valósítható meg a határon átnyúló együttműködés?
2. Melyek egy határon átnyúló régió sikerességét meghatározó tényezők?
3. Van-e összefüggés a határon átnyúló turisztikai együttműködések és a sikerességi tényezők között?
4. Van-e összefüggés a határon átnyúló környezetvédelmi együttműködések és a sikerességi tényezők között?
5. Van-e összefüggés a határon átnyúló együttműködéseknek a helyi gazdaság és kereskedelem területén és a sikerességi tényezők között?
Az empirikus kutatás során az egymással szomszédos magyar Szentgotthárdi Kistérség, az osztrák Jennersdorfi Járás és egy, az előző két térséggel szomszédos szlovén módszertani kistérség önkormányzati képviselőit, mint döntéshozókat és a helyi hatalom képviselőit kérdeztem meg. A mintában szerepelnek magyar oldalról a kisebbségi önkormányzati képviselők (szlovén, német, roma) is, valamint a vizsgált területekhez kötődő civil szervezetek is.
A kutatás eredményeként az a célom, hogy kidolgozzak egy olyan modellt, amely a vizsgált határtérség lehetséges együttműködési területeit szintetizálja a térség sikerét meghatározó tényezőkkel, és más határterületek sikerességének meghatározásához is támpontot nyújt.
1.4. A disszertáció felépítése
A disszertáció első fejezetében összefoglalom a határkutatások elméleti hátterét, a kutatásba bevont területek határon átnyúló vonatkozásait.
A kutatás elméleti hátterének megalapozása (2. fejezet) során elsőként a határfogalom jelentésével, a határtérségek típusaival és azok jellemzővel foglalkozom. Ebben a fejezetben felmérem, hogy a határon átnyúló együttműködéseknek milyen típusai vannak, ezek milyen fejlesztési lehetőségeket rejtenek magukban, majd megvizsgálom az együttműködések motivációit. Külön foglalkozom a területi innováció témakörével, hiszen meglátásom szerint a határon átnyúló együttműködések generálását és menedzselését is csak innovatív, a mainál újabb szemléletmóddal lehet csak sikerre vinni.
Ezt követően foglalkozom a turizmus és a környezetvédelem határon átnyúló jellegzetességeivel, hiszen ezek a szakterületek kutatásom fő vizsgálati területének számítanak. A turisztikai fejlesztések azért is különösen fontosak, mert minden térségben egyfajta varázsszerként tekintenek rá, amely majd egy csapásra megoldja a helyi és térségi problémákat. Külön kitérek a turizmus fejlesztésével együtt járó előnyökre és hátrányokra, valamint foglalkozom a turisztikai versenyképességgel és a hozzá szükséges eszközökkel, módszerekkel.
A határon átnyúló környezetvédelem aktualitását a vizsgált Hármashatár területen megjelenő problémák és konfliktusok adják. Ezen témakör keretein belül megvizsgálom a környezetvédelmi externáliák fogalmát, az internalizálási lehetőségeket, valamint bemutatom a konkrét, az osztrák – magyar határ közvetlen közelében felépíteni tervezett hulladékégető problémáját, a szemben álló felek véleményén keresztül.
A 2.4. fejezetben disszertációm egyik fő pontjának elméleti hátterét térképezem fel, ebben a fejezetben áttekintem a versenyképesség fogalmának szerteágazó megközelítéseit, és elsősorban a területi versenyképesség meghatározásaira, modelljeire koncentrálok. A területi versenyképesség fogalma elvezet a sikeres régiók és a régiók sikertényezőinek témaköréhez. Felmérem a sikeres régiók faktorait leíró európai uniós és kutatóintézeti dokumentumokat, valamint a primer kutatásom alapját képező sikerességi piramist.
A 2. fejezetet a fentiekből adódó hipotézisek és a kutatás modelljének bemutatásával zárom.
A harmadik fejezet szolgál az empirikus kutatás bemutatására, a kvantitatív és kvalitatív kutatások folyamatának, valamint az elvégzett elemzések és feltárt összefüggések ismertetésére. A fejezetben részletesen kitérek a kutatás lefolytatására: az adatgyűjtés megalapozására és az adatok forrásának tárgyalására, valamint a kvantitatív és kvalitatív kutatás egyes elemeinek ismertetésére. Az adatgyűjtés és a kutatási minta főbb jellemzőinek bemutatását követően rátérek a kvantitatív és kvalitatív kutatás tárgyalására.
A kvantitatív kutatás ismertetésére szolgáló fejezetben elsőként a határon átnyúló együttműködések területek és sikertényező - főkomponenseinek meghatározását mutatom be és megadom a létrehozott faktorok értelmezését. A következőkben a sikertényező- és sikerkritérium-főkomponensek összefüggéseinek feltárására, a feltárt
kapcsolatok intenzitásának vizsgálatára és a kapott eredmények bemutatására, értelmezésére fókuszálok. Ezt követően összehasonlítom az eredményeket a válaszadók nemzetisége szerint, valamint megfogalmazom az elvégzett elemzések eredményeit.
A kvalitatív kutatás tárgyalására szolgáló fejezetben az esettanulmányok bemutatására kerül sor. Az esettanulmányi elemzések rámutatnak a határon átnyúló együttműködések gazdasági szükségességére, az egyes szereplők együttműködési hajlandóságára, valamint az egyes nemezetek közötti kulturális különbségekre.
Az értekezés negyedik fejezetében mutatom be a kutatási eredményeket és következtetéseket. Az értekezés záró fejezete a kutatási hipotézisek ellenőrzésére és az eredmények értelmezésére fókuszál, bemutatásra kerülnek a határon átnyúló együttműködési területek, a vizsgált határtérség sikertényezői, az együttműködési területek és sikertényezők közötti kapcsolatok.
A fejezet összefoglaló része az eredményeket leíró kutatási modell bemutatására, a tézisek megfogalmazására és a kutatás önálló, újszerű eredményeinek összefoglalására szolgál. A kutatás eredményeinek összefoglalása az eredmények gyakorlati alkalmazásának, a további lehetséges kutatási irányoknak az ismertetésével, valamint egy rövid összegzéssel zárul.
„Összejönni – kezdés.
Együtt maradni – haladás.
Együtt is dolgozni – siker.”
(Henry Ford)
2. A kutatás elméleti háttere
Regionális kutatások során mindig döntő kérdés a vizsgált térség térbeli lehatárolása, és a lehatárolás szempontjainak meghatározása.
2.1 A régió fogalmai és típusai
A tér a XX. század második felében kerül a társadalomtudományok látókörébe, mikor is a térbeli fejlettségi különbségek kezelése, eszközeinek, módszereinek kidolgozása alapvető természetességgel alakította ki a területfejlesztést, majd annak elméleti és módszertani rendszerét, a regionális politikát. A regionális folyamatok fontosságát jelzi, hogy már az 1970-es években az Európai Közösség hivatalos politikájának rangjára emelkedett, amely ösztönzőleg hatott és hat ma is a regionális folyamatok tudományos elemzéseire, azok összefüggéseinek feltárására (Lengyel- Rechnitzer, 2004).
Walter Isard, a regionális tudomány atyja szerint ez egy olyan tudományterület, amely társadalmi problémákkal foglalkozik, de a vizsgálatok súlypontja a régió, vagy valamilyen egyéb térbeli egység, amelyre alkalmazhatók az értékelő eljárások, módszerek (Isard, 1975).
A kutatók között egyetértés van annak vonatkozásában, hogy a régió alapvetően társadalmi képződmény, amelynek megjelenési formája változik térben és időben, valamint a társadalmi szerkezettől függően.
A régió fogalmát azonban nem csak a regionális tudomány, hanem más diszciplínák is használják. A régió egy rugalmasan értelmezhető gyűjtőfogalom, általában valamilyen tájat, vidéket, térséget, tartományt, körzetet, övezetet, zónát stb. lehatároló területi egységet jelent.
A régió hagyományos értelmezése szerint egy nagyvonalakban lehatárolt területi egység, amely valamilyen szempontból egységesnek tekinthető vagy valamilyen elv mentén szerveződik, és ez megkülönbözteti más régióktól (Johnston et al., 2000).
Isard egy tágan értelmezhető definíciót adott, eszerint régió egy vagy több olyan probléma alapján értelmezhető térség, amely problémákat a regionális kutató vizsgálni és megoldani szeretne. Szerinte addig nem is lehet pontosabban meghatározni a régió fogalmát, amíg meg nem adjuk azokat a társadalmi, gazdasági és egyéni tényezőket, amelyeket vizsgálni szeretnénk, hiszen ezek térbeli viszonyai határozzák meg a régió kiterjedését. A régió ezek szerint egyrészt absztrakt koncepció, másrészt konkrét valóság (Isard, 1975).
Hoover (1999) megfogalmazása szerint a régió olyan földrajzi térség, amely valamilyen entitás alapján alakul ki, és ettől az entitástól a régió minőségileg lesz más, mint a részek összessége. Ez az entitás a régió egészére jellemző néhány alapvető szempont szerint meghatározható, ezáltal a régió leírható és vizsgálható is lesz. Kutatási
szempontból hasznos, ha az így meghatározott régió igazodik valamely közigazgatási területi beosztáshoz, mivel így az információk gyűjtése, a közösségi politikák, fejlesztési elképzelések kidolgozása és végrehajtása is könnyebb (Hoover, 1999).
Összegzésként elmondható, hogy a régió területileg összefüggő, a vizsgált társadalmi és gazdasági jelenség szempontjából homogénnek tekintett, határaival több- kevésbé megadható térség (Lengyel-Rechnitzer, 2004). A társadalmi-gazdasági jelenségek bonyolultsága következtében többféle regionális felosztásnak van létjogosultsága, nincs egyetlen helyes térfelosztás.
A regionális tudományban három régiótípus vált széles körben elfogadottá:
1. Tervezési/programozási régió: közigazgatási, területi tervezési és információgyűjtési szempontokat helyez előtérbe, közigazgatási és intézményi elemzések alapegysége. Ilyen közigazgatási-statisztikai szempontú területi beosztásnak tekinthető az Európai Unió ún. NUTS – rendszere (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques), és az ehhez igazodó magyar tervezési – statisztikai régiók.
2. Csomóponti régió: a gazdasági tevékenységek térbeli sűrűsödését veszi alapul, általában egy vagy több nagyvárost, mint térbeli csomópontot és vonzáskörzetét tartalmazza.
3. Homogén régió: részei nagyon hasonló természeti, társadalmi vagy gazdasági jellemzőkkel bírnak, s ezek által egységes arculattal bírnak. A lehatárolás a hasonlóság elvén nyugszik, hiszen a térstruktúrát az azonos, vagy majdnem azonos elemek konzisztensen és tartósan jellemzik. A lehatárolásnál alkalmazhatunk egy vagy több struktúrajellemzőt, illetve ezek kombinációját, amely alapján számos homogén régiót adhatunk meg (Lengyel-Rechnitzer, 2004).
Haggett (1979) a régiók tipizálásánál szintén a fenti három alaprégiót különbözteti meg, de kiemeli a funkciók számát is. A vizsgálatoknál figyelembe vett jegyek száma alapján egyjellemzős, többjellemzős és „totális” régiókat különböztet meg.
Egyjellemzős régió: csak egyetlen meghatározó szempont dominál, a többi jellemző súlya jóval kisebb (pl. hegyvidéki régió)
Többjellemzős régió: több mutatót kombinálnak a régiók azonosításánál, pl. munkanélküliségi ráta, utcai bűnözés mértéke, lakosság iskolázottsága.
Totális régió: a természeti és a humán jellemzők nagyon összetett módon kapcsolódnak egymáshoz, nem lehet egy vagy néhány domináns jellemzőt kiemelni, a komplexitás a legfontosabb sajátosság. A totális régiók többnyire szerves társadalmi-gazdasági folyamatok hatására jöttek létre, közös történelmi múlttal rendelkeznek.
Ma a térségekből valódi régió egy többlépcsős folyamat során alakul ki, amelynek rendkívül szigorú kritériumai vannak, amelyeknek a területi egységek csak hosszú történelmi fejlődés eredményeként tesznek eleget. A folyamat elemei a regionalizáció (a lehatárolás folyamata, a határok meghatározása), a regionalizálódás (a térségi
1. Regionalizáció: a teret kívülről (pl. állami szintről) vagy belülről (pl. települések szerveződése) elkülönített egységekre bontjuk
2. Regionalizálódás: a térségi reálfolyamatok fokozatosan kikényszerítik egy új területi entitás kialakítását, éppen az erős, vagy jól elkülönített összetartozás, kohézió alapján (pl. a kistérségi fejlesztésekben résztvevők csomóponti, fejlesztési régiót határolnak le akciójuk megvalósítása érdekében).
3. Regionalizmus: maga az identitás, a belső összetartozás és közös értékek jelentik az intézményesítés alapját, és ezek az energiák fokozatosan alakítják át a teret régióvá (Agg-Nemes Nagy, 2002).
2.2 A regionális politika szerepe a térségfejlesztésben
A régiók szerepe jelentősen felértékelődött az Európai Unió tagországában, amely szoros összefüggésben van azzal, hogy a Strukturális Alapok kedvezményezettjei a NUTS2 szintű régiók. A támogatásokhoz való hozzájutás reményében olyan országokban is erősödött a regionális szint, amelyek alapvetően centrális berendezkedésűek (pl. Írország, Dánia, Portugália), amellett, hogy ezen államok közigazgatási szervezetrendszere nem változott meg alapjaiban és a régiók kialakítása elsődlegesen az uniós forrásokhoz való hozzájutást célozza.
A szakirodalom a regionális kormányzásnak három alaptípusát különbözteti meg, ha a gazdasági hatalom decentralizálását tekintjük. Ezek a következők: hierarchikus, konzultatív és részvételi modellek (Rhodes, 1996).
A hagyományos gazdaságpolitika a hierarchikus felelősség megosztást vallja a különböző regionális szintek között, így egyértelműen elhatárolhatóak a kompetenciák az egyes szintek között. A gyakorlat azt mutatja, hogy a szupranacionális, nemzetállami és szubnacionális szintek között mindig is szoros konzultáció létezett, még akkor is, ha a központi kormányzat kezében maradt a végső döntés meghozatalának és az ezzel járó hatalomnak a joga.
Komolyabb szemléletbeli változás az 1980-90-es években következett be, mikor is Európában megnőtt az olyan regionális és helyi szervezetek száma, amelyek részvételi jogot kértek maguknak a regionális politika végrehajtásában. Jelenleg ez a modell működik az EU valamennyi országában a centralizáltság fokától függően különböző mértékben. Az öt kormányzati szint (szupranacionális, nemzetállami, szubnacionális, regionális és helyi) mellett már helyi és regionális szervezetek is részt kérnek és kapnak a regionális partnerség keretében a regionális politikában.
A regionális kormányzati hierarchikus modell viszonylag tehát rövid idő alatt alakult át részvételivé, ennek okai a következők:
A regionális gazdaságpolitika kínálatoldalivá válik.
A ’80-as évektől a regionális politika a helyi és regionális szereplők minél nagyobb részvételére ösztönöz, hiszen az endogén erőforrásokra építő fejlesztések (pl. helyi kis- és középvállalkozások fejlesztése, a helyi technológiafejlesztés) nem irányíthatóak központból, a helyi és regionális szereplők aktív részvétele szükséges.
Reformok a modern kormányzati funkciók menedzsmentjében.
A modernizáció a közszférában elsősorban bizonyos kormányzati funkciók privatizálását vagy társadalmasítását jelenti, de megjelenik a gazdaság deregulációja, vagy az állami beavatkozások céljainak és eszközeinek behatárolása is. A delegált funkciók irányítására ügynökségek jöttek létre, amelyek tulajdonképpen az állami hatalom korlátozását is jelentik, hiszen a hagyományos önkormányzati és államigazgatási szektoron kívül, de kvázi kormányzati formaként jelennek meg (Pálné, 1999).
Reformok az Európai Unió regionális politikájában.
1988 óta a regionális politika egyre nagyobb szerepet ad a helyi és regionális szereplőknek a nemzetállam rovására. A Strukturális Alapok kedvezményezettjei a NUTS2 szintű régiók, így fejlesztési források megszerzése érdekében minden tagországban erősödött a regionális szint.
Politikai motívumok és a demokratikus elszámoltathatóság igénye.
Az Európai Unió politikai megközelítésében egyre hangsúlyosabb a több szintű kormányzás elve, amely egyrészt a hierarchikus modell túlhaladottságára utal – miközben a nemzetállami szint nem kerül kiiktatásra, hiszen bizonyos kompetenciák továbbra is azon a szinten maradnak-, másrészt a helyi és regionális szinteket valódi részt vevő partnerként kezeli.
Az 1990-es években a közgazdaságtan is felismerte a tér jelentőségét a különböző gazdasági folyamatokban. Elsőként Krugman hozott létre egy olyan gazdasági modellt, amely endogén folyamatként képes létrehozni térbeli strukturálódási folyamatokat.
Ebből a modellből következik, hogy a gazdaság térbeli egyensúlyi állapota nem feltétlenül szolgáltat optimális jólétet a társadalom számára. Másrészt Porter foglalkozott a gazdaság és a tér kapcsolatával, és arra a következtetésre jutott, hogy a globális vállalatok és iparágak versenyelőnyei az adott térségben gyökereznek, ezért a helyi tényezők meghatározó szerepet játszanak a vállalatok globális versenyében. Ezek szerint a vállalatnak egyáltalán nem közömbös, hogy telephelye mely régióban található, ezért azokat a régiókat keresi, amely versenyelőnyöket nyújt a számára.
Krugman és Porter megközelítése is arra hívja fel a figyelmet, hogy az állami jelenlét hosszú távon szükséges a térbeli folyamatokban, és az is nyilvánvaló, hogy a kormányzati döntések igen is befolyásolják a regionális fejlődést.
A területi vonatkozásban releváns állami funkciókkal a fiskális föderalizmus elmélet foglalkozik. Bár Európában inkább a szubszidiaritás kifejezést használják, de a fiskális föderalizmus témái mind az Európai Unió szervezeti reformja, a régiók kialakítása vagy éppen az önkormányzati rendszer átalakítása idején aktuálisak.
A fiskális föderalizmus vizsgálati területe nem elsősorban a területiség, inkább a területileg decentralizált közösségi döntések, megfelelő elméleti megalapozást nyújt a lokális döntések indoklására a centralizált állami politikával szemben.
A decentralizáció területi-hatalmi értelmezése szerint (Pálné, 1999) a központi és a helyi kormányzat között tulajdonképpen hatalom és munkamegosztás jön létre.
A következőkben a fiskális föderalizmus azon elméleti vonatkozásait mutatom be,
A centralizáció-decentralizáció témájában az egyes szintek közötti feladatmegosztás lehet a kiindulópont, azaz mely szolgáltatásokat nyújtsa valamely alsóbb szintű kormányzat és melyek maradjanak központi szinten.
Musgrave (1959) szerint a kormányzatnak három fő feladata az allokáció (a gazdaság hatékony működésének elősegítése), a redisztribúció (a társadalom számára elfogadhatatlan jövedelmi és esélykülönbségek felszámolása) és a stabilizáció (a gazdaság tartós és fenntartható növekedésének biztosítása).
Oates (1968) szerint a redisztribúciót nem szabad decentralizálni a helyi kormányzatok ellenérdekeltsége miatt, valamint a stabilizáció azért a legmagasabb szintű kormányzat feladata, mert csak ő rendelkezik annyi erőforrással, amely ezt már hatékonnyá teszi.
Szerinte az allokációs funkció bizonyos részei alacsonyabb szintre telepíthetők: a helyi kormányzatok megfelelően tudják kezelni a helyi közjavak előállítását és a helyi externáliákat, azaz ezekben az esetekben a decentralizáció növelheti a társadalmi jólétet.
Ezt definitív módon a „decentralizáció tétele”(Oates-teoréma) mondja ki:
„Egy közjószág esetén – melynek a fogyasztása a lakóhely szerint meghatározott, és amelynek költségei egy adott körzetben a központi kormányzat és az adott helyi önkormányzat számára is egyformák – a helyi önkormányzat mindig hatékonyabban, de legalább ugyanolyan hatékonyan tudja a Pareto-hatékony mennyiséget szolgáltatni saját illetékességi területén, mint a központi kormányzat, amely valamennyi területen tetszőleges, de egységes mennyiséget kínál.” (Oates, 1972).
A decentralizáció melletti érv az információs problémák kiküszöbölése is, feltehetően a helyi kormányzatok könnyebben tudnak informálódni, és pontosabb adatokat szereznek a helyi lakosság igényeiről, míg a központosításból magas információs, tranzakciós költségek származhatnak.
A túlcsordulás és a méretgazdságosság ugyanakkor a centralizáció melletti érvek.
Kormányzati szinten a túlcsordulás azt jelenti, hogy az önkormányzatok döntéseiknek csak azon következményeire figyelnek, amelyek visszaáramlanak rájuk, míg a nem saját választóiknak, más településeknek okozott externáliákat figyelmen kívül hagyják.
A másik nagyon gyakori vizsgálati szempont, hogy a helyi közszolgáltatások központosított, nagyobb méretben történő megszervezése, a párhuzamos szolgáltatások és a kihasználatlan kapacitások megszüntetése olcsóbbá teszi a rendszert. Ugyanakkor ilyenkor figyelembe kell venni, hogy ezen szolgáltatásokat nem csak gazdasági szempontból kell megvizsgálni, mivel ezeknek társadalmi haszna is van (és lehet, hogy hosszú távon gazdaságilag előnyösebb a decentralizált szolgáltatás), másrészt esélyegyenlőségi funkciót is ellátnak.
A fiskális föderalizmus másik fontos elmélete a Tieboult-hipotézis. Eszerint, ha a közjavakat decentralizáltan kezelik, akkor azok az egyes önkormányzatok területén eltérő mennyiségben és minőségben lesznek elérhetők. A fogyasztók, a választók ily módon választhatnak a különböző helyi adó – helyi jószág kombinációk között, azaz akik magas keresletet támasztanak a közjavakkal szemben, olyan önkormányzatok területére költöznek, ahol az adó és szolgáltatások színvonala magas. A szakirodalom ezt „lábbal szavazásnak” nevezi. Ez a hatás természetesen csak akkor erős, ha a polgárok tökéletesen informáltak és a mobilitás költségei nem magasak.
A mobilitásból ugyanakkor hatékonysági problémák is adódhatnak, egyrészt költségvetési externális formájában, azaz a költöző polgárok költségeket és hasznokat is okozhatnak a korábbi és az új lakóhelyük, telephelyük lakóira (pl. csökkentik/növelik az adóalapot, a közszolgáltatások fogyasztását).
A közjavak decentralizált előállítása esetén az erőforrások olyan területre fognak áramlani, ahol ugyanakkora adóért cserébe több, jobb minőségű közszolgáltatást kapnak. Ez a mobilitást kiváltó hatás a nettó fiskális haszon. Ez abban az esetben lesz hatékonyságot javító folyamat, ha egy önkormányzat hatékonyabban működik, azaz ugyanakkora bevételből magasabb szolgáltatási szintet tud nyújtani. Ha viszont az önkormányzatok közötti különbséget az okozza, hogy az adott önkormányzat olyan erőforrásokkal rendelkezik, amely magas bevételt eredményez, akkor a nettó fiskális különbség által indukált vándorlás hatékonyságvesztéshez vezet.
Abban az esetben, ha az erőforrások mobilak, akkor az egyes helyi és regionális kormányzatok egymással is versengenek az erőforrások megszerzéséért, letelepítéséért.
Ez a verseny kikényszeríti az önkormányzatoktól az alkalmazkodást, a folyamatos innovációt és fejlesztéseket. A másik hasonlóság a piaci versennyel, hogy ezek az újítások átterjedhetnek egyik kormányzatról a másikra (laboratóriumföderalizmus), amely vertikálisan és horizontálisan is bekövetkezhet, de figyelembe kell venni azt is, hogy a gyakorlatban a kormányközi verseny sokkal kevésbé hat az innovációra, mivel a
„potyázás” sokkal inkább domináns stratégiává válik, mint a piaci szférában.
A határon átnyúló régiók kialakításánál ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy itt szubnacionális területi egységekből akarunk szupranacionális régiót építeni. Azaz a kisebb-nagyobb erőfeszítések révén megszerzett, decentralizált jogosítványok, hatáskörök, kompetenciák centralizálására törekszünk a hatékonyabb gazdasági – társadalmi együttműködés érdekében.
2.3 Határ, határtérség
Európában a XVII. századtól a polgári államok építették ki azokat a nemzetállami határokat, amelyek földrajzi identitásuk alapját és önállóságuk szimbólumát jelentették.
Ugyanakkor a társadalmak arra is törekedtek, hogy olyan átjárásokat, összeköttetéseket teremtsenek, amelyek átnyúlnak ezeken a határokon. A határ menti peremvidékeken mindennapi kihívás az etnikai, kulturális és nyelvi sokféleség. Az államhatárok funkciója kettős: egyrészt védik a határon belüliek integritását, másrészt akadályozzák a határon kívüliekkel történő kapcsolatokat.
A tapasztalatok szerint az európai területi politika sikere a gazdagabb és szegényebb tagországok közti szilárd partnerségen, a szoros együttműködésen és a szolidaritáson múlik. Ebben a folyamatban jutnak különösen fontos szerephez a határrégiók, amelyek a határon átnyúló regionális irányítás rugalmas eszközeinek tekinthetők, amelyek segítségével a szociális, gazdasági és környezeti témákban közös cselevésre ösztönözhetők az emberek.
A határvidékek kutatása el kell, hogy különüljön a belső területek vizsgálataitól, ezeken a területeken minden esetben legalább két országban történő vizsgálatokat kell, hogy folytassunk. A témával és ezzel a speciális területtel foglalkozó kutatók mindegyike előtérbe helyezi a kapcsolatrendszer fontosságát, hiszen a határátjárhatósága jelentős szerepet játszik az adott határvidék társadalmi-gazdasági életében (Molnár, 2003).
A határ egyrészt egy térfelosztási eszköz és ma már sokat vizsgált, általában
egységeket választanak el egymástól, így vannak politikai, adminisztratív, kulturális, társadalmi, etnikai, nyelvi, vallási, mentális stb. határok (Ilyés, 2004).
Maga a határ politikai – földrajzi értelemben olyan „övezet, sáv vagy vonal, amely az államok területét egymástól elhatárolja” (Süli – Zakar, 2003, p. 233).
A határ jelentését és funkcióját tekintve sokféle lehet, mivel a határok egyidejűleg lehetnek történeti, természeti, kulturális, politikai, gazdasági vagy éppen szimbolikus jelenségek, és ezen dimenziók mindegyike a területiség különféle változatát termelheti ki.
A szuverén államok esetében elsődlegesként a határok törvényességi funkcióját (jogi intézmények, normák és utasítások egysége), másodikként a fiskális (a nemzeti, belső piacokat védelmező), valamint az ellenőrző (a személyek és javak áthaladását vizsgáló, döntően tiltó és kizáró) funkcióját tekintik állandó jelleggel érvényesülő funkcióként.
Az állandó funkciók időszakosan kiegészülhetnek katonai és ideológiai funkciókkal is (Hardi, 2003).
Az 1. táblázat a határ fogalmának azt a négy alapvető funkcióját foglalja össze, amely a jelenlegi határkutatási munkákban fellelhető. Ezek a funkciók a mai magyar határszakaszok mindegyikén előfordulhatnak, és megjelenhetnek pontszerűen (kapujelleggel), vonal – vagy zónaszerűen (Baranyi, 2007).
a határ mint elválasztó térelem, gát (barrier) a határ mint szűrőzóna, kapukkal (filter) a határ mint perem és ütközőzóna (frontier) a határ mint összekapcsoló elem (kontaktuszóna)
1. táblázat A határfogalom különböző jelentései Forrás: Nemes Nagy (1998)
A „határfunkciókat” vizsgálva azonban észrevehető, hogy az idők folyamán a teljesen elkülönítő gát funkció először szűrőzónává, majd kontaktuszónává módosulhat (Ilyés, 2004).
A határelméleti kutatások többsége hangsúlyozza az államhatárok ezen kettős elválasztó – összekötő, elbizonytalanító – védelmet adó, kirekesztő – körülölelő, vagy elválasztó, szűrő és/vagy nyitott jellegét (Novotny, 2003).
A határ kétféleképpen is megnyilvánulhat:
A határ működhet úgy, mint egy kerítés, mint egy olyan objektum, amely a területeket egymástól elválasztja, miközben védelmi funkciót is ellát és biztosítja közrezárt terület szuverenitását. Ebben az értelemben a határ az együttműködéseket inkább gátolja.
A határ lehet egy olyan kapcsolati zóna (Ratti – Reichmann, 1993; Ehlers - Buursink, 2001), amelyben érvényesülhetnek azok a gazdasági és kulturális erőforrások közös kihasználásából származó előnyök, amelyek a határ létéből fakadnak. Eszerint az értelmezés szerint a határ az egymással szomszédos országok, térségek közötti kooperáció ideális helyei (Fritsch-Németh, 2003).
Ratti és Reichmann (1993) elválasztó és összekötő tényezők dichotómiáján alapuló felosztása szerint is jól kivehető, hogy a határok egyrészt az eltérő struktúrákat egymástól elválasztják, másrészt az eltérő jellegű területek között összeköttetést is teremtenek. Ez a két alapfunkció ugyanakkor gyakorlatilag folyamatosan és együtt van jelen minden határ esetében, de a határukat tekintve a határ lehet elválasztó (barrier), szűrő vagy „nyitott” jellegű.
A határ egyidejűleg kettős jelenség
ELVÁLASZTÓ tényező eltérő politikai - intézményi
rendszerek között
ÖSSZEKÖTŐ tényező eltérő társadalmak és
közösségek között
A „barrier” (gát) jellegű
határ A szűrő jellegű határ A „nyitott” határ
- az elválasztó és lezáró tényezők uralkodnak - gazdasági büntető hatás
- a határ átjárható, de a nemzeti politika határozza meg a szűrést - szegmentál, eltérő és pozícionált jövedelmek
- az összekötő funkció uralkodik
- határmenti együttműködés, mint integrációs folyamat
Forrás: Ratti-Reichmann, 1993; Hardi, 2000 1. ábra A határ funkciói és hatásuk
Az 1. ábrán látható, hogy a zárt, „barrier” típusú határ erősen korlátozó jellegű és általában a csak tovább erősíti a periférikus folyamatokat. A szűrő jellegű határ a szabad mozgást ugyan nem akadályozza, de számos dolgot korlátoz („szűr”), illetve ellenőriz főként a határ külső oldala irányába. A „nyitott határ” kevés akadályt gördít a lakossági és gazdasági tranzakciók, forgalom irányába, de nyilvánvalóan a nyitottság relatív, hiszen teljesen nyitott határ nincs (ezzel egyidejűleg megállapítható, hogy teljesen hermetikusan zárt határok sincsenek).
Magyarország államhatárainak történetét is végigkíséri az elválasztás – összekötés kettőssége, hiszen a határok nem csak földrajzi területeket, de kultúrákat, nemzeteket, gazdaságokat is szétválasztanak, másrészt a közös érdekek felismerése mellett az összefogások és együttműködések új, eddig nem ismert lehetőségeket is megnyitnak a határmenti területek számára (Baranyi, 2007).
Az elmúlt évtizedekben megváltozott az országhatárok jelentősége: a közép – európai rendszerváltó folyamatok következtében csökken a jelentőségük, kezdenek eltűnni a határok, ugyanakkor a kontinens keleti felében több határ született, vagy újjászületett (pl. Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia szétbomlásával több új államhatár keletkezett).
A határok szerepe eltérő lehet országos és helyi szinten, így pl. az államok számára általában sokkal fontosabb szimbolikus értékük van, mint a helyi közösségek számára.
