Golenko, D.I.: Statisztikai módszerek a közgazdasági rendszerekben

(1)

'GAZDASAGSTATISZTIKA

GOLENKO. D. I.:

STATISZTIKAI MÓDSZEREK A KÖZGAZDASAGI RENDSZEREKBEN

(Sztotiszticseszkie metodü v ékonomicseszkih szisztemoh.) Moszkva. 1970. Sztotisztiko. 200 p.

A könyv első fejezete az automatizált irá- nyítási rendszerek (AlR) modelljeivel foglalkozik. melynek első részében a szerző az AIR funkcionálásának struktúráját és szakaszait vizsgálja. Itt két szempontból osztályozza az automatizált irányítási rendszereket (az automatizáltság foka, majd az irányítás tárgyához való viszonyuk szerint), majd több szempontból rendszerezi a ba—

nyolult rendszereket leíró statisztikai model—

leket:

—-a modellnek az általa leírt tényleges objek- tumhoz való kapcsolata;

— a véletlen tényezők szerepe;

-—a rendszer működésének viszonya az időhöz:

— a modell felírásí módja szerint.

A rendszerezéssel párhuzamosan bemu—

tatja a statisztikai modellnek az informá- ciós rendszerrel való kapcsolatát. Ennek il—

lusztrációjeaként szolgál egy olajfinomító vállalat példája.

A következő részben a modell'építés két alapvető stádiumáról van szó: a tervezési modell és operatív modell kialakításának elvi menetéről. Ennek megfelelően az AlR statisztikai modelljének a következő kom- ponenseit vizsgálja részletesebben:

1. a feladatok naptári tervezési modellje:

2. az irányítás objektumánok információ—szolgál- tatási modellje:

3. a ténylegesen teljesített munkamennyiség mo—

dellje:

4. az irányítást szolgáló döntések modellje.

A részletezés elvét a modellek általános matematikaí—statisztikai leírása képezi.

Az ezután következő rész a statisztikai hálómodellek készítésével és alkalmazásá—

val foglalkozik. Ezen belül egy valószínű- ségi hálómodellt mutat be. mely a hálón belüli folyamatok időigényeinek eloszlását írja le, majd egy olyan sztochasztikus háló-*

modell ismertetése következik, mely egyedi objektumok kidolgozásához szükséges dön- tések előkészítéséhez nyújt információt.

A készletgazdálkodás statisztikai modell- jei cím alatt először is ezen statisztikai mo—

dellek több szempont szerinti osztályozá—

sát, ezt követően a készletgazdálkodás ál- talános modelljének leírását találjuk.

A következő pont a naptári tervezés problémájával foglalkozik. A terjedelemből következik, hogy a szerző az adott proble—

motikával viszonylag nagyvonalúan foglalkozik, csak a legfontosabb elveket érinti.

Ezzel szemben részletesen bemutatja a vállalati irányítás szimulációs modelljének felépítési módszereit (Monte—Carlo módsze- rek). Ennek lényege abban áll, hogy meg kell határozni valamilyen szimulációs algoritmust.

A szerző többféle algoritmust sorol fel.

melyek közül azt részletezi. amely meg—

határozott időközönként végig elemzi a rendszer elemeinek összes lehetséges köl- csönös állapotát. lllusztrációként a már em- lített olajfinomító és egy kis—szériákban ter—

melő üzem irányítási rendszerének példá—

ját hozza fel. Majd a Monte-Carlo mód- szer még egy alkalmazását látjuk egy ön- , töde irányítási rendszerének statisztikai modellje felépítése kapcsán. Az algoritmu—

sok operátorformában szerepelnek.

A szimulációs modellek szerkesztése és kutatása közben egy sor probléma merül fel. Egyik ilyen fontos probléma a modelle—

zés nyelvének kialakítása, mely megkönnyí- ti az AlR széles profilja számára a modell—

építést. A szerző szerint e probléma egyik legjobb megoldását jelentené a bonyolult rendszerek aggregálása és a megfelelő aggregát nyelv kialakítása. Aggregáton a szerző olyan objektumot ért, melyet halma—

zok és ezen halmazokra vonatkozó operá—

torok egyértelműen meghatároznak. Az agg- regát rendszer felépítését egy előbbi kész- letgazdálkodási probléma példáján keresz- tül mutatja be.. A tartalmi leírást a modell algoritmusa követi. !

A fejezet utolsó részében a szerző érde- kes. kérdéssel foglalkozik: a szervezeti fel—

építés, az irányítási rendszer és a tudomá- nyos kutatómunka gazdaságosságának

(2)

STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ

1 043

becslésével. Erre — főleg amerikai forrá- sok alapján — be is mutat néhány konkrét

módszert. *

A második fejezet az automatizált irányí—

tási rendszerekben sikeresen alkalmazott Monte—Carlo módszerek gyakorlati alkal—

mazásait tartalmazza. Ezt a módszert egy- aránt alkalmazhatjuk (: statisztikai modellek paramétereinek becslésére és e modellek optimalizálására. itt főleg a paraméterbecs—

lésekkel foglalkozik a szerző, ezeknek is a számítástechnikai vetületeivel.

A Monte—Carlo módszerrel sikeresen megoldott feladatok nagy részében a prob—

léma matematikai felírásakor egy valószínű—

ségi modellt kapunk -— véletlen paraméte- rekkel. Ezután —— általában számítógép se- gítségével — nagyszámú szituációt ,.szimu- lálunk", s így egy mesterséges mintát ka—

punk, amelyből elvégezhető az adott pa—

raméter megközelítő becslése.

A módszer alkalmazását két konkrét te—

rületen mutatja be a szerző: előbb a háló—

tervezési és irányítási rendszereknél, majd a sorozatgyártás irányítási rendszerénél.

A második rész a tömegkiszolgálási mód- szerek gyakorlati alkalmazásával foglalkozik.

A sorbanállási fel—adatokra alkalmazott módszerek vagy analitikus úton, vagy statisztikai modellezés segítségével közelítik a megoldást. A tömegkiszolgálási módszerek formájuk szerint lehetnek analitikusak vagy szintetikusak. a vizsgálandó objektum típu—

sa szerint pedig diszkrétek és folyamatosak.

Ezt követően a szerző gyakorlati alkalma- zásokat ír le — az osztályozásnak megfele- lően. A módszer egyik, eddig kevéssé is—

mert alkalm—azása a multiprogramozású számítógép irányításának optimális meg—

szervezése. Ennek jelentősége kétoldalú:

egyrészt törekedni kell az értékes gép opti- mális kihasználására, másrészt pedig -— ami összefügg az előzővel —, ha a számítógépet termelésirányítás céljaira alkalmazzuk, ak- kor az irányítás hatékonyságát károsan be- folyásolja a feladatok végzésének indeter—

iminált volta, vagy helytelen determináltsá—

ga.

A fejezet hátralevő részében a szerző az operatív irányítás statisztikai modellezésé- neik kérdéseit taglalja —— elvi síkon, viszonylag kis terjedelemben.

A harmadik fejezet tulajdonképpen a heurisztikus modellek — bár a könyvben nem ezen a néven szerepelnek -— felépíté—

sének módszereit mutatja be.

Az ilyen modellek segítségével különbö- ző gazdasági mutatók (például nyereség, részesedési alap. fejlesztési alap, forgalom, termelési volumen, készletnagyság stb.) statisztikai becslése végezhető el.

7.

A modellépítés módszerének lényege a következő:

1. kiválasztandók mindazok a faktorok. melyek az adott mutató alakulására hatással lehetnek;

2, a kapcsolatokat jellemző statisztikai felállítása:

3. a heurisztikus modell optimalizálása.

modell

A kiválasztott faktorok közül meg kell ha- tározni azokat, amelyek viszonylag nagyobb mértékben befolyásolják a mutatót (ered- ményváltozót). A szerző ennek meghatáro- zására az ortogonalizáció általános elvei—

nek alkalmazását mutatja be.

A fenti 2. pontban szereplő statisztikai modell felállításához szükséges alapinfor- mációkat kétféleképpen nyerhetjük. Az egyik lehetőség. hogy empirikus adatok alapján határozzuk meg az összefüggéseket. Ennek a megoldásnak a nehézsége abban áll, hogy nagy tömegű adatra van szükség. s a gyakorlatban ez ritkán áll rendelkezésre. A másik lehetőség az, hogy az adathalmaz—

hoz mesterséges úton, szimuláció segítségé- vel jutunk hozzá.

A matematikai leírást a modellépítés két gyakorlati példája követi: az egyik egyedi gyártás, a másik sorozatgyártás esetére vo-

natkozik.

(Ism.: Harsányi Laios)

JAPÁN lNPUT—OUTPUT TABLAl

(Compilation of input-output tables.) —— Statisti- cal Notes ai Japán. 1970. nov. 14-23. p.

A cikk áttekintést nyújt a Japánban eddig összeállított és a tervezett input—output táblákról.

Japán első input—output tábláit 1951-ben kezdték összeállítani, mégpedig a Gazda- sági Tervező Hivatal és a Külkereskedelmi és lparügyi Minisztérium egymástól függet- lenül. Az 'l955—ös táblákat több miniszté- rium, hivatal és intézet együttes munkával készítette. Ezeket ötéves időközökkel követ- ték az 1960-as és 1965-ös táblák még szé—

lesebb körű kooperáció eredményeképpen.

Az 1960—as táblák extrapolálásaként elké- szültek az 1963-as táblák is. A népgazda- sági szintű táblák mellett a Külkereskedelmi és lparügyi Minisztérium készített l960-ra és 1965-re vonatkozó interregionális táblá—

kat is, továbbá a helyi szervek ugyanerre a két évre (vagy ezekkel szomszédos évek- re) összeállították a maguk regionális input-output tábláikat.

A legutóbbi népgazdasági szintű táblák

tehát l965—re vonatkoznak, ezek elkészíté-

se 1969 februárjában fejeződött be. Az egyik csoportot az 56 szektoros táblák al-