*STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
1271
- A tanulmány második fejezete az Egyesült Államok fontosabb, országonkénti importjá- jának és exportjának az elözö részben leírt modell alapján történő elemzését, a harmadik fejezetben pedig ugyanezt a módszert öt árucsoportra bontva mutatja be.
E kétufejezetben számos tábla és szöveg- szerű magyarázat ismerteti a vizsgálat rész- letes eredményeit, egyrészt az országokat, másrészt a cikkesoportokat illetően.
Befejezésül a. tanulmány megállapítja, hogy amíg az Egyesült Államokban az import iránti kereslet jövedelemelasztieitása nagyjából meg'—
egyezik a többi fejlett ország elaszticitásával, addig a többi ország kereslete az Egyesült Államok exportja iránt rendkívül alacsony.
így ebből a szempontból vizsgálva érthető,
hogy az Egyesült Államok kereskedelmi mér- lege évről évre kedvezőtlenül alakul. *
Az Egyesült Államok importjában az ipa- rilag fejlett országok részesedése növekvő tendenciát mutat. "Az Egyesült Államokban kivételesen nagy a jövedelemelaszticitás az ipari késztermékek importja iránt, szemben más országok alacsony keresletével az Egye- sült Államok ipari termékei iránt. ,
Az egész vizsgálat során az árelaszticitás meglehetősen alacsony, nem mutatható ki legtöbb esetben egyértelmű hatás. Kizárólag az Egyesült Államokban lehet néhány ország, illetve néhány cíkkcsoport esetében viszony- lag magas árelaszticítást találni.
(Ism.: Marton Ádám-)
FOGYASZTÁSI STATISZTIKA
'KOHLHAUSER, G.:
KüLöwBöző HÁZTARTÁSTIPUSOK FCGYASZTÁSA AUSZTRIÁBAN
(Der Konsum verschiedener _Haushaltstypen in Ös- terreich.) — Monatsberichte des Österreichischen Institute;
für Wirtschaftsforschung. 1969. 4. sz. 159 — 171. 1).
Valamely háztartás életszínvonala, kiadásai—
nak összetétele nemcsak a bevételtől függ, ha-
nem összetételétől (családtagok száma, kora, neme, családi állapota) is. Egy 1964-ben végre- hajtott íelmérésadatai alapján készült elemr- zést közöla íolyóirat, amely a fenti megállapí- tás igazolásaként megkísérel választ adni arra, hogyan változik 'a kiadás struktúrája a fo- gyasztást meghatározó legfontosabb tényezők ,kölcsönhatására. A vizsgálat a lelmérésben sze- repelt háztartások 78 szazalékára (mintegy 5700 háztartásra) terjedt ki és öt típust tar-
talmazott: 1, 2 és 3íe1nőttből, 2 felnőttl,ől és ! gyermekből, végül 2 felnőttből, és 2 gyermekhől álló háztartásokat (a gyermekek 14 éves kor alatt értendők). Mint ahogy az Ausztriára jellemző, legnagyobb mértékben a 2 íelnőtt—
ből (36 százalék) és l feln 'ittből (22 százalék) álló háztartások fordultak elő. A reprezen- táció (oka mind az öt háztartástípusban meg-
közelítőleg azcnos (O,3 százalék körül) lehet.
A háztartástípusok nemcsak a tagok számá- ban különböznek, hanem más ismérvek alapján
is, elsősorban a szociális struktúra szerint. Az
egy felnőttből álló háztartások kétharmada
nyugdíjasból, a 2 feln őttből álló há zt artá sok két- harmada nyugflíjasl,ól,a2 felnőttLől állv') háztar- tások túlnyomórészt nyugdíjasokból és alkalma- zottakból állnak. A 2feln5tt és l vagy 2 gyer- mek összetételű háztartások zömmel munká- sok és alkalmazottak. Ez a megoszlás egyéb- ként megfelel az 1961. évi népszámlálás ered- ményeinek is. A háztartásoknak ez a jellegze-
81:
tességex nagymértékben összefügg a, tagok életkorával (az l felnőttből álló háztartás általában egyedülélő nyugdíjas, özvegy stb.).
Az ugyancsak eltérő jövedelmi viszonyokat a íelmérés nem tartalmazta, arra a keresők számából és a kiadások mértékéből lehetett
következtetni. . , ' _
Minél magasabb egy—egy háztartáson belül _a felnőttek száma, annál magasabb általában
a keresők száma is, de nem arányosan. 2 tel- nőttből álló háztartásban 1,5* és 3 felnőttből álló háztartásban 2 kereső volt átlagosan.
Csökken a keresők száma az olyan háztartá- sokban, ahol gyermekek is vannak, mivel az anyák igen sokszor kénytelenek foglalkozásu- kat íelhagyni.
Azonos háztartási tipus esetén általában a munkáscsaládokban több a kereső, mint más társadalmi csoport háztartásaiban. Az egyes csoportok közötti különbségek magyarázata elsősorban az egyéni jövedelmek nagyságában — keresendő._l964-ben egy munkás átlagkeresete mintegy egyharmaddal volt kevesebb az alkal- mazotti átlagkeresetnél, a nyugdíjból származó átlagos jövedelem pedig megközelítőleg a íelót tette ki a munkáskeresetnek.
Hasonlóképpen nem arányosan növekszik 'a kiadások összege a személyek számának emel- kedésével. A 2 ielnőttből és 2 gyermekből álló háztartások átlagosan 25 szezalékkal többet adtak ki minta? íelnőttből,a3 telnéttből álló
háztartások pedig átlagban két és félszeresét az 1 felnőttből álló háztartás kiadásainak. A háztartásoknak a kiadások összege szerinti meg—
oszlása minden háztartástípus-csoportban el- tér 5. A háztartások aszimmetrikus megoszlása.
kiadási fokozatok szerint —— különösen a tel—
sőbb övezetekben —- meglep?) rendszerességet mutat. Az olyan háztartások száma, amelyek egy bizonyos kiadási összeg felett jelentkez-
1272
STATISZTKAI IRODALMI FIGYELÓnek, megközelítően lineárisan csökken a kiadá- sok emelkedéséhez képest (Panta-megoszlás).
Az egyes háztartástipusok kiadási struktú?
rája rendkívül eltérő. Az 1 telnóttból álló haz- tartásoktól eltekintve általában megállapít- ható, hogy az élelmezésre, tanulásra, művelő- désre, üdülésre és szórakozásra fordított ki—
adások általában emelkednek, ezzel szemben a ruhazatra, a lakberendezésre és a lakásfel- szerelésre vonatkozó kiadások általában a ház—
Átartás nagyságának növekedésével emelked- mek—,a 2 lelnőttből és 2 gyermekből álló haz- vátaa'tásban az összes kiadás 35 szazaléka átla- gosan az élelmezésre, közel 13 százaléka a lak-
, berendezésre és lakástelszerelésre, l3,5 száza- lékía, ruházkodásra és több mint 8 százalék a tanulásra, művelődésre és szórakozásra jut.
A csaka felnőttből álló háztartásokban ez a megoszlás 33, 10, l2,5 és 6,5 százalék volt.
EzZel szemben nagyobb háztartásokban vi—
szonylag kevesebbet adtak ki egészség- és testápolásra, fűtésre-világításra, idegen köz—
lekedési eszközökre.
Azt, hogy a háztartások hogyan reagálnak a jövedelemváltozásra, megállapítható a jöve—
delemelaszticitasból. A 2 felnőttből és 2 gyer—
mekből álló háztartásokban a jövedelem—
elaszticítás a következő értékeket mutatta:
élelmezés O,290, lakás l,428, látás-vilagitas
0,799, ruházat l,19l, tanulás-művelődés l,247.
Ugyanezek az értékek 2 felnőttből álló ház-
tartás esetében: 0,367, l,19l, 0,859, l,307,
0,898.
Annak megállapítására, hogy mennyibe ke—
rül egy gyermek, az 1964-es felmérés adatai—
ból számításokat készítettek. Ezek korcso- port-megkülönböztetés nélkül a 14 éven aluli gyermekekre vonatkoznak.
A különféle ismert módszerek közüla Wold—
félét alkalmaztak. Wold abból a meggondolás- ból indul ki, hogy a fogyasztási egységek skálájának helyes megválasztása esetén a di- rekt módon megállapított jövedelmi elasztici- tásoknak, amelyeket valamennyi háztartás- típus eredményeiből vezettek le, meg kell egyezniök az egyes háztartástipusokra külön- külön kiszámított elasztioitások súlyozott átla- gával.
A számítások azt mutatták, hogy a vizsgált háztartásokban egy 14 éven aluli gyermekre a feln áttekre vonatkozó kiadásokból a következö százalékok jutnak: élelmezés 40, lakáshaszná- lat és berendez és 50, ruházat 70, tanulás-műve-
lődés-üdülés-szőrakozás 90, közlekedés és hír-
közlés 30, egészség- és testápolás, valamint egyéb 20 százalék. Ennek eredményeként -— a háztartás fogyaszLási struktúrájától függően —- egy gyermekre összesen az egy leln Sttre vonat- kozó kiadások 41—48 százal'akát kell számi—
tani (átlagosan 45 százalékot). Tehát, ha az egy-gyermekes háztartás a gyermektelenház-
tartással azonos életszínvonalat akar elírni, akkor átlagosan 23 százalékkal, két gyermek
esetén pedig 45 százalékkal több ráfordítással kell számolnia. E számítások természetesen ab- ból a feltételezésb 51 indulnak ki, hogy a fogyasz—
tási egységek skálája a jövedelmektől függet—
len, és hogy az első és a második gyermekre vonatkozó kiadások azonosak.
A különböző háztartástipusok életszinvona- lában mutatkozó eltéréseket az egyes fogyasz—
tási cikkek csoportjára jutó kiadások tükrözik.
2 felnőttbőlálló háztartásban a kiadások a következőképpen oszlottak meg: gabonafélék
11,8, hús és húskészítmények 26,7, zsír 3,6,
tej és terjtermékek 9,6, főzelék 43, gyümölcs 6,2, cukor és édesség 5,4, vendéglátó egységek- ben eltogyasztott étkezések 8,l százalék.
Ugyanezek az értékek 9.2 felnőttből és 2 gyer—
mekből álló háztartásokban a következők:
gabonafélék l3,l, hús és húskészítmények 25,2, zsír 3,9, tej és terjtermékek ll,2, főzelék 4,1, gyümölcs 7,3, cukor és édesség 6,5, vendéglátó
egységekben elfogyasztott étkezések 6,7 szá—
zalék.
(Ism.: Varga Imréné)
ROSTIN, W.:
Az összes MAGÁNHÁZTARTÁSRA VONATKOZÓ LÉTFENNTARTÁSI KÖLTSÉGEK
Amur—exe.
(Preislndex für die Lebenshaltung alle! prlvaten Haushalte.) ——- Wirtschaft ami szamit. 1969. 3. sz.
137——142.p.
A Német Szövetségi Köztársaságban a fo- gyasztói árak változásával kapcsolatosan mind ez ideig hátomféle indexet számítottak:
—— egy négytagú család létfenntartási költségeinek arlndexét, ahol a családfő közepes Jövedelemmel rendel—
kező munkás—alkalmazotti kereső,
; a nyugdijasok létfenntartási költségeinek árin- dex t.
; egy gyermek létfenntartási költségelnek érln—
dex t.
E három indexen kívül a magánfogyasztás folyó- és változatlan áras értékeinek egybeveté—
séből is adódik egy fogyasztói árindex. Ez az index azonban — a számítás jellegéből ki—
folyóan — egy Paasche-típusú árindex, tehát minden év árszínvonala csak a bázisévvel vet- hető egybe (a bázisév jelenleg 1954). Az egyes évek tehát egymás között nem hasonlíthatók össze. A változó fogyasztási összetétel követ- keztében ugyanis az időszak egyes éveinek egymáshoz való viszonyításából nyert indexek nemcsak a tiszta árváltozást tükrözik, hanem magukban loglalják a togvasztási összetétel idöközben bekövetkez tt eltolódását is.
Szükségesnek bizonyult tehát egy olyan fo- gyasztói árindex kiszámítása, amely az össz- lakosság fogyasztási vásárlásaiban mutatkozó tiszta árváltozásokat méri.
Az új árindexhez a súlyokat egy 45 000 ház- tartásra kiterjedő rétegzett reprezentatív lel-
