STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ 925
fejlődésbeli hasonlóságot mutatnak. Az ösz- szehasonlítások gyakori tárgyai az egyes or—
szágok külkereskedelmi forgalma, a közpon- ti kormányzat kiadásai vagy a pénzforgalom
alakulása.
Gyakran alkalmazzák azt az eljárást, hogy ezeket az aggregátumokat a nemzeti terme—
lés részeként fejezik ki, és a megfelelő ará- nyokat hasonlítják össze. illuzórikus volna ezektől az adatoktól olyan pontosságot vár- ni, hogy például az export valamelyik ország- ban a nemzeti jövedelemnek 8 vagy 9 szá- zalékát teszi—e ki, de például annak megálla- pítása, hogy 5 vagy 10, vagy 20 százalék-e ez az arány, az már megnyugtató mértékben ínformál egy nemzetgazdaság külkereskedel- mi értelemben vett nyílt vagy zárt jellegéről.
A tanulmány áttekinti a közvetett módsze—
rek alkalmazásának történetét. majd ismer- teti azokat az eljárásokat. amelyek az em—
lített módszerek alkalmazását igazolják, vé—
gül pedig becsült adatsorokat mutat be.
A közvetett módszerek alkalmazásának te—
rén általában kétféle eljárás ismeretes.
Az egyik az egy főre jutó termelés vagy jövedelem meghatározása, ami mind időbeli alakulásában, mind térben igen könnyen összehasonlítható; a másik eljárás a nemze- ti termék vagy a nemzeti jövedelem szintjé- nek a meghatározására irányul, folyó pénz- értékben a vizsgált időszakban. Az első mód- szerrel — mellőzve a pénz- és értékmutatókat
— fizikai egységekben mért mutatókat szá- mítanak (így különféle cikkek egy főre jutó fogyasztását), s ezeket a mutatókat súlyoz—
zák szintetikus indexszé (például M. K. Ben- nett ilyen mutatókkal operált 30 ország fo- gyasztási szinvonalának összehasonlitásokor;
ezzel kapcsolatosak az életszínvonal nemzet—
közi összehasonlítása terén végzett számítá- sok, amelyekre a tanulmány kitér. s amelyek között magyar szerzők munkáit is megemlí- ti.) A szerző ilyen módszerrel kísérelte meg tíz fejlett országnak az 1810 és 1910 közötti
időszakra történő összehasonlítását.
A másik módszer a pénzkészlet és a pénz forgási sebessége oldaláról indul ki, és a szó- mításokban adó— és költségvetési statisztikai adatokat is felhasznál. A szerző több ismert közgazdász munkáját említi, akik ezzel a módszerrel kísérleteztek.
A szerző ebben a tanulmányában a fenn—
tiektől némileg eltérő eljárással próbálkozott.
Mindenekelőtt az egy férfi segédmunkás vá- rosi lakosra jutó átlagbért határozta meg, s ennek alapján becsülte a bruttó nemzeti ter- méket. Az adat magában foglalta a termé- szetben nyújtott nem bérjellegű juttatások el- lenértékét. Ilyen módon öt országra: Német- országra, Franciaországra, Nagy-Britanniára, Norvégiára és Svédországra vonatkozólag ál- lította össze egy városi segédmunkás napi bérének átlagadatait, s a munkáslétszám-
adatok segítségével becsülte az egy főrejutó bruttó nemzeti termék piaci áron számított értékét. Megállapitása szerint ez az érték a megfigyelési időszakban feltűnően stabil ma—
rad. A tanulmány ötéves időszakokra bontva az említett öt országra vonatkozóan közli az átlagos napi bér és az egy lakosra jutó nem—
zeti jövedelem értékét, valamint az arány- számokat, amelyek alapján egyik a másikra átszámítható. A munkabér reálértékben való kifejezése érdekében a bért a mindenkori búzaárban határozta meg és korrelációt szá- mított a búzaárban kifejezett munkabér és az egy főre jutó bruttó nemzeti termék között (1960. évi dollárértékben). A továbbiakban a tanulmány a számítás, illetve a becslés hibahatáraíval foglalkozik. Végül (: Függelék a témával kapcsolatos részletes irodalom—
jegyzéket tartalmazza.
(ism.: Nyáry Zsigmond)
EULER. M.:
A MAGANHÁZTARTÁSOK JÖVEDELEMELOSZLÁSÁNAK TOVÁBBI
VETULETEI
(Weitere Aspekte der Einkommensverteilung in privaten Haushalten.) — Wirtschaft und Statístik.
1977. 11. sz. 734—739. p.
A Német Szövetségi Köztársaság Statiszti- kai Hivatala 1977 folyamán több cikkben tet- te közzé az 1973-ban végrehajtott reprezen- tatív jövedelmi és fogyasztási adatfelvétel eredményeit. Jelen tanulmány az egyes tár- sadalmi—gazdasági csoportok jövedelemel- oszlásával és a háztartások havi nettó jö- vedelmének a keresők száma szerinti meg—
oszlásával foglalkozik.
A háztartási jövedelmek eloszlásának egyenlőtlenségét jól tükrözi az a tábla, amely a háztartások számának és a háztartási net—
tó jövedelmeknek jövedelemkategóriánkénti megoszlását mutatja be az egész lakosságra és 6 társadalmi—gazdasági csoportra vonat- kozóan. Néhány jellemző adat: a megfigyelt összes háztartásból a legalsó 3 jövedelem- csoportba (havi 600 márka alatti jövedelem egy háztartásra) tartozott 1973-ban a háztar—
tások 5,4 százaléka, ezek az összes nettó jö- vedelemből 1.3 százalékban részesültek. A legfelső 3 jövedelemcsoportba (havi 4000-—
15000 márka jövedelem egy háztartásra) az összes háztartások 5.7 százaléka tartozott, ezek viszont az összes jövedelem 15 százalé- kában részesültek. A kereső tevékenységet nem folytatók háztartásai 65 százalékának havi 1400 márkánál kevesebb jövedelme volt, az önállók háztartásainak 86 százaléka vi- szont 2000 márkánál magasabb jövedelem—
mel rendelkezett.
Az elemzés során hasznosnak bizonyult az a kevesebb munkával járó módszer, amely a
926 STATISZTIKAI lRODALMi FIGYELÓ
medián és a számtani átlag összehasonlítá—
sával jellemzi az aszimmetrikus jövedelem—
eloszlást. Minél nagyobb az e két érték kö- zötti eltérés, annál inkább aszimmetrikus az eloszlás. s a két érték egymáshoz való vi- szonya az aszimmetria irányáról is tájékoz- tat. A jövedelmek számtani átlagának és a medián értékének hányadosa az 1973-as fel—
vétel adatai alapján az összes megfigyelt háztartásra vonatkozóan 90.7 százalék volt.
legmagasabb volt a munkásoknál (95.80/0).
legalacsonyabb a kereső tevékenységet nem folytatók háztartásainál (81.90/0).
Az 1973. évi reprezentatív jövedelmi és fa—
gyasztási felvétel során keresőknek minősül- tek azok a személyek, akik társadalmi—gaz—
dasági állásuk szerint önállóknak. segítő csa- ládtagoknak vagy alkalmazásban állóknak tekintendők. A keresők fogalma nem azonos a jövedelemmel rendelkezők fogalmával. A jövedelemmel rendelkezők közé tartoznak tágabb értelemben mindazok a személyek, akik az adatszolgáltatás időszakában háztar- táson kívüli forrásból valamilyen jövedelem- re szert tettek. Ide tartoznak a már említett keresőkön kívül a háztartás azon tagjai is, akik alkalmaztatásból csak kisebb összegű, illetve nem rendszeres jövedelmet szereztek, vagy akiknek jövedelme vagyonból vagy transzferekből származik (nyugdíjasok, jára- dékosok stb.).
A jövedelmeknek bizonyos minimális ösz- szeg, illetve a rendszeresség fogalma alap- ján történő elhatárolása sok esetben nehéz- ségekkel jár. Ezért a korábbi megfigyelések—
nél a háztartásoknak a keresők száma alap—
ján történő csoportositására nem került sor.
Minthogy társadalom- és gazdaságpolitikai szempontból igen jelentős az a körülmény, hogy a családi jövedelmet hány kereső tud- ta biztositani, az 1973-as felvételnél az ada- tokat ebben a vetületben is vizsgálták.
A jövedelemeloszlásnól természetesen csak bizonyos fenntartással lehet elemezni a ke- resők száma alapján csoportosított adatokat.
A kereseteknél ugyanis nagy szóródás mutat—
kozhat egyrészt kvalitatív tényezők (képzett- ség, szakmai gyakorlottság stb.), másrészt kvantitatív tényezők (a munkaviszony hossza, részfoglalkoztatottság stb.) következtében. E tényezők hatását részben a szükséges infor- mációk, részben pedig a kellő mintanagyság hiányában nem lehetett kiszűrni. Emellettfi- gyelembe kell venni azt is, hogy a keresők számának a már korábban említett leszűkí—
tése mellett a háztartási jövedelmekben a nem munkából származó jövedelmek is ben- ne foglaltatnak. A háztartási jövedelmeknek a keresők száma alapján történő csoportosi—
tása tehát korántsem csak az egyes keresők kereső tevékenységből származó jövedelmé—
nek eltéréseit tükrözi. A korlátok ellenére az adatok alkalmasnak bizonyulnak a jövede—
lemeloszlás részletesebb elemzésére. (Az ala- pos vizsgálatot megnehezítik a magasabb jövedelmi csoportok túl nagy osztályközei.)
'Az 1973. évi felvétel adatai szerint a ház—
tartások 41 százalékában egy kereső volt, 23 százalékában kettő, 5 százalékában pedig három vagy több. A háztartások 31 százalé—
kának nem volt kereső tevékenységet folyta—
tó tagja.
A háztartásfőn kívül további keresők legin—
kább a mezőgazdasági tevékenységet foly- tatók háztartásaiban voltak találhatók. ahol 100 háztartás közül 50 háztartásban két ke—
reső. 35 háztartásban három vagy több ke- reső volt, s csak 15 háztartásban volt a ház- tartásfő az egyedüli kereső. Ezt egyrészt az teszi érthetővé, hogy a mezőgazdaságban ál—
talános a feleség. esetleg a gyermekek se—
gítő családtagkénti tevékenysége, másrészt a mezőgazdasági tevékenységet folytatók ház—
tartásai között sokkal magasabb a nagyobb létszámú háztartások aránya, mint a többi lakosságcsoportban. Népesebb háztartásban pedig nagyobb a több kereső előfordulásá- nak valószinűsége.
A többi lakosságcsoporthoz tartozó háztar- tásokban már lényegesen kisebb arányban található a háztartásfőn kívül további kereső.
Az önállók háztartásainak 53 százalékában volt második. illetve kettőnél több kereső -—
a háztartás valamely tagjának segitő család—
tagként való közreműködése ebben a réteg- ben is gyakori —, a munkások háztartásaiban a több kereső aránya 45 százalék. a tiszt—
viselők és alkalmazottak háztartásaiban 33.
illetve 32 százalék volt.
A háztartásoknak a keresők száma és a háztartási jövedelmek nagysága szerinti meg- oszlásából megállapítható, hogy a különböző lakosságcsoportokhoz tartozóknál a második, illetve a kettőnél több keresőnek eltérő je- lentősége van. A munkás és a mezőgazdasá- gi foglalkozású háztartásfők háztartásaiban a magasabb jövedelmi kategóriákba kerülés sokkal nagyobb mértékben függ a keresők számától, mint a többi lakosságcsoportban.
(Ism.: Nádas Magdolna)
KUPKA, G.:
AZ ÁLLÓESZ KUZ-FEL HALMOZÁSOK SZÁMBAVÉTELÉNEK MÓDSZEREI
(Methoden der Berechnung der Anlagelnvestitionen in den Volkswirtschattlichen Gesamtrechnungen.) — Wirtschaft und Statistik. 1977. 2. sz. 757—763. p.
A Német Szövetségi Köztársaságban (!
népgazdasági elszámolások 1977-ben lezárt revíziója keretében többek között felülvizs—
gálták az állóeszköz-felhalmozás korábban közölt mutatóit, és azokat helyenként jelentő—
sen módosították. Az 1970. évi revízió óta
