324 STATISZTIKAI IRODALMI FlGYÉLÖ
A tiszta monopolhelyzet (: valóságban azonban viszonylag ritka; éppen ezért szük- ség van a szabadalmi jogok figyelembevé—
telére is az erőforrások kimerüléséhez veze- tő versenygazdaságban. Az a vállalat, amely a helyettesítő új erőforrás szabadalmának birtokában van, az új technológia beveze- tésével monopolhelyzetbe kerül, míg a talál- mányt megelőzően szabadverseny állt fenn.
A találmány birtokában azután a monopo- listának a jelenleg kiaknázás alatt álló erő- források tulajdonosaival kell versenyeznie, ha ugyan ezek az erőforrások még nem me- rültek ki.
Az erőforrások elosztása illetve kiaknázá—
sa és a gazdasági szerkezet összefüggései tekintetében levonható következtetések ez utóbbi esetben az előző két esettől megle—
hetősen eltérők. A kutatásfejlesztési kiadá- sokban kifejezhető beruházások a társadal- mi érdek szempontjából optimálisnak tekin- tett szintnél magasabbak, de alacsonyabbak is lehetnek a gazdasági verseny mindenkori állapota szerint. A verseny indokolhatja a ,.szunnyadó találmányok" (sleeping patents) létezését is; míg az előző két esetben a fel—
találás és az innováció gyakorlati hasznosí- tásának az időpontja egybeesett, a gazda- sági verseny indokolhatja a szabadalom ,,fel- vásárlását" és .,pihentetését". Ezzel mintegy felvásárolják a szabadalmat a versenytársak elől, de az újabb erőforrások kiaknázására
—— anyagi előnyökkel indokolhatóan — még nem kerítenek sort, hanem a találmányt egy időre egyszerűen félreteszik. E piaci szerkezet mellett természetesen az egyensúlyi helyzet is egészen más körülmények között alakul ki, mint a másik két esetben. Várható volna.
hogy az egyensúly a tiszta monopolgazdaság és a tervgazdálkodás által határolt ,,köztes területen" jön létre, ez azonban távolról sincs mindig így. A szerzők részletesen kitérnek a különböző versenyfeltételek teremtette hely-
zetek alakulására.
A tanulmány befejező részeként mint füg—
geléket a gazdasági természetű megállapí—
tások matematikai alátámasztását nyújtják a szerzők.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
EULER. M.:
A KIVÁLASZTOTT MAGÁNHÁZTARTÁSOK KÖLTSÉGVETÉSE
NEMZETKÖZI USSZEHASONLITÁSBAN
(Wirtschaftsrechnungen ausgewöhlter privater Haus- halte im internationalen Vergrleich.) — Wirtschaft und Statistík. 1983. 4. sz. 352—357. p.
A Iakossági kiadások két ország közti ösz- szehasonlítására vállalkoztak a Német Szö- vetségi Köztársaság és az Egyesült Királyság
statisztikusai.
Különböző országok lakossági kiadásainak összehasonlitása többnyire a népgazdasági elszámolások globális adataira korlátozódik.
Még ha ezekből az adatokból kiküszöbölik is a tartalmi különbségeket, az adatok átla- gos, összevont jellege miatt kevés lehetőség nyílik behatóbb elemzésekre. Erre inkább a lakosság körében végzett háztartási költség- vetési adatgyűjtések adnak módot, ahol egy- részt a háztartások csoportosítva vannak tár- sadalmi—gazdasági ismérvek alapján, más- részt a kiadási adatok sokkal részletesebbek.
Nagy—Britanniában és Észak-lrországban az összes háztartást reprezentáló évenkénti ház- tartásstatisztikai adatgyűjtés van. A minta 1981-ben 11000 háztartásra terjedt ki, ami 0.06 százalékos reprezentációt jelent. A Né- met Szövetségi Köztársaságban viszont ilyen jellegű adatgyűjtést csak minden ötödik év—
ben végeznek. Évenkénti összehasonlításra tehát csak az a három háztartástípus jöhe- tett szóba, amelyre vonatkozóan a Német Szövetségi Köztársaságnak folyamatos. közel 1000 háztartásra vonatkozó adatgyűjtése van.
A Német Szövetségi Köztársaság folyama- tos háztartási költségvetési adatgyűjtése a következő háztartástípusokra terjed ki:
1. alacsony jövedelmű nyugdíjas házaspár:
2. közepes jövedelmű, kétgyermekes munkás- vagy alkalmazotti házaspár, ahol a férj az egyedüli ke- reső;
3, magasabb jövedelmű. kétgyermekes ahol a férj munkás vagy alkalmazott.
házaspár.
Az említett ismérvekhez még továbbiak is kapcsolódnak (a gyermekek kara, a telepü- lés nagysága stb.). Ezek azonban nemzetkö—
zi összehasonlítás szempontjából elhanya—
golhatónak tűntek.
Az Egyesült Királyság publikált adataiban összehasonlítás céljára a következő háztar- táscsoportok jöhettek szóba:
- egyedülálló házaspár. akik túlnyomórészt nyug- díjukból, járadékukból élnek. heti háztartási bruttó jövedelmük szerinti csoportosításban:
- kétgyermekes házaspár. heti háztartási jövedelmük szerinti csoportosításban.
bruttó
A második háztartáscsoportra vonatkozóan tehát nem volt további tagolás a háztartás- fő társadalmi—foglalkozási csoportja szerint.
Feltételezhető azonban, hogy az Egyesült Ki- rályságban és a Német Szövetségi Köztársa—
ságban egyaránt egy kétgyermekes háztar—
tásban a háztartásfő dolgozik, éspedig több- nyire alkalmazásban állóként. S minthogy azonos összetételű, hasonló jövedelmi szin- ten élő háztartások kiadásait a háztartásfő gazdasági—foglalkozási tevékenysége viszony-
lag kevéssé befolyásolja, nemzetközi össze- hasonlítás céljára a szóban forgó ismérvtől eltekintettek.
Nehezebb kérdés volt a hasonló jövedelmi szint megítélése a két országban. A Német
STATISZTIKAI IRO DALMI FIGYELÖ
325
Szövetségi Köztársaságban 1981-ben a há—
rom háztartástípusra a következő jövedelmi határok voltak érvényesek:
—— az 1. típusra 1650 márka alatti háztartási bruttó jövedelem; ebben a csoportban a kiadások összege 1285 márka volt;
— a 2. háztartástípusra a háztartásfő munkából származó havi bruttó jövedelme 2300 és 3400 márka közötti: itt a kiadások havi átlaga 2666 márka volt;
—- a 3. típus háztartási bruttó jövedelme 4400 és 6000 márka között lehetett; e háztartások kiadásai
1981-ben 4099 márkát tettek ki.
Az Egyesült Királyságban. mint erről már szó volt, a háztartásokat heti jövedelmük alapján csoportosítják. A jövedelmi adatok azonban a két ország egyikében sem külö- nösebben megbízhatók, inkább csak a cso- portosítás ismérveként használhatók. A szak—
emberek megfelelőbbnek tartották, ha a brit háztartások közül azokat emelik ki, amelyek—
nek a megfelelő háztartáscsoportban — már—
kára átszámítva — hasonló nagyságú a ház- tartási kiadása. Módszertanilag ez a megol- dás sem kifogástalan, minthogy az egyes háztartásokban a megtakarítási hányad na- gyon eltérő, így azonos kiadású háztartá- sok jelentősen különböző jövedelemmel ren- delkezhetnek. A német szövetségi köztársa- ságbeli 1. típusú háztartások kiadásai az Egyesült Királyságban 1981—ben leginkább a heti 55—65 font jövedelmű nyugdíjasok kiadásainak feleltek meg, a 2. típusú cso- portban a heti 160—200 font jövedelműek.
a 3. típusában a heti 250 font feletti jöve—
delmű brit háztartások bizonyultak összeha—
sonlíthatónak. Ha az Egyesült Királyság jö—
vedelemeloszlását nézzük, akkor a kétgyer- mekes háztartásokon belül a 2. típusúak 22 százalékkal a jövedelmi piramis közepén helyezkedtek el. Igy feltételezhető, hogy nemcsak a kiadások nagyságát, hanem a jö- vedelmi viszonyokat tekintve is jól egybevet—
hetők az adott csoport német szövetségi köztársaságbeli háztartásaival.
A nyugdíjas házaspároknál ez a megköze- lítés nem volt olyan kedvező, mint az előbb említett csoportban. Az 1. típusú német szö- vetségi köztársaságbeli háztartások kiadá- sainak megfelelő brit nyugdíjas házaspár he—
ti bruttó háztartási jövedelme 55—64 font volt, ami ebben a csoportban a Német Szö—
vetségi Köztársaságban nem a legalacso—
nyabb jövedelmi kategóriát, hanem a köze- pes jövedelmi szintet jelentette. A nyugdíjas házaspárok legalacsonyabb jövedelmi cso- partjának fogyasztási kiadásai az Egyesült Királyságban mintegy 22 százalékkal alacso—
nyobbak voltak, mint a Német Szövetségi Köztársaságban.
Az angol font német márkára történő át—
számításánál a hivatalos valutaátszámítási kulcsot használták. A szakemberek vélemé- nye szerint ez az arány használható volt fo- gyasztóiár—paritásként is.
A nemzetközi összehasonlítás alapvető kri—
tériumának kell tekinteni az adatok tartal- mának azonosságát is. A folyamatos háztar—
tásstatisztikai kiadások a nemzetgazdasági elszámolások elveivel összhangban a Német Szövetségi Köztársaságban a következő kon—
cepciók szerint értelmezhetők:
— a kiadások vásárlásokat jelentenek. továbbá a saját tulajdonú lakások használatának és a saját üzemből történő felhasználásnak a fiktív értékét: nem tartoznak viszont ide az államtól vagy a munkaadó- tól ingyen kapott szolgáltatások. valamint a saját kertből vagy kisállattartásbál történő felhasználás:
— a vásárlások teljes értéke a beszerzés időpont- jában számolandó el. függetlenül a kiegyenlítés idő-
pontjától.
Hasonló elvek érvényesülnek az Egyesült Királyságban is.
Az adatok rendeltetés szerinti csoportosí- tása a két országban nem volt azonos. A német statisztika részletes kiadási tagolása azonban lehetővé tette a brit sémához való alkalmazkodást.
Az összehasonlítás azt mutatta, hogy az egyes háztartástípusokon belül a két ország fogyasztási szerkezete meglepően hasonló.
Egyedül az élvezeti cikkek csoportjában volt jelentős eltérés. Ez részben abból adódik, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban (:
vendéglátóiparban fogyasztott ital- és do—
hányáru nem ezeknél a tételeknél, hanem a házon kívüli fogyasztás részeként az élelmi- szerek között szerepel. Eltérést okozhatnak a két ország közti árarányok is. A cikk szer- zője megemlíti, hogy a háztartási költségve- tések általánosan ismert jelensége az élveze- ti cikkek hiányos számbavétele. A kiadáso- kat ugyanis rendszerint a háziasszony jegy- zi fel, s ő többnyire csak részben ismeri a családtagok ilyen kiadásait.
A munkák során hangsúlyt kapott az az elvi követelmény, miszerint az adatok nem—
zetközi összehosonlítását alapos módszertani összehasonlításnak kell megelőznie. Ha nem állnak rendelkezésre olyan részletes adatok, mint a szóban forgó két országban. akkor az összehasonlítás a népgazdasági elszámo—
lások adatai alapján is végezhető, kiegészít- ve esetleges mikroanalitikus vizsgálatokkal.
Kiválasztott háztartástípusokra szorítkozó összehasonlitások csak korlátozottabb érvé—
nyű következtetések levonására alkalmasak, ugyanakkor áttekinthetőbbek, és könnyebben értelmezhetők.
A háztartástípusok utólagos kiválasztása során jelentkezett nehézségek felvetik azt a gondolatot, hogy az ilyen munkák számára célszerű lenne a háztartástípusokat az adat- gyűjtést megelőzően meghatározni; az ezek- re vonatkozó adatok egybevetése az össze—
hasonlítási munkáknál számottevő idő- és pénzmegtakarítást jelenthet.
(Ism.: Nádas Magdolna)
