930 STATlSZTl KAI lRODALMl FlGYELÖ
géig növekedni fog, abszolút száma azonban a kilencvenes években már csökkenni kezd, vagyis (: munkaerő-kínálat a munkaképes ko- rú népesség változásával összhangban fog változni.
A korstruktúra változásai még a következő évtized végéig kedvezők lesznek a munkaerő—
kínálat szempontjából. A kilencvenes években kezdenek kiesni a munkaerő—állományból a közvetlenül a második világháború után szü- letett személyek.
A nők aránya (: munkaerő—állományban más országokhoz képest magas, és továbbra is emelkedni fog. Erősen emelkedni fog a 24 éves korukig továbbtanulók aránya is a né—
pességben, annyira, hogy 200 körül a 15—24 éves korúak aránya (: munkaerő-állományban csak 10 százalék lesz. A formális iskolai vég- zettség meredeken emelkedni fog. A finn munkaerő-álományt az jellemzi, hogy a dol- gozók átlagos életkora nem egészen 38 év, ami 2000—re 41 évre fog emelkedni, egyrészt az idősebb korosztály arányának, másrészt a 24 éves korig továbbtanulók arányának emel- kedése következtében.
A nyugdíjrendszer javulásával a nyugdíja—
sok aránya is emelkedni fog, csökken a nyug- díjkorhatár. és lehetséges, hogy mind több személy fogja abbahagyni a keresőtevékeny- séget még munkaképes korban.
Az ország illetékes szervei többféle módon törekszenek a munkaerő-kereslet és -kínála't kiegyensúlyozására. Hosszú távon a kínálat növelésére a leglényegesebb intézkedés a születésszám emelésének elősegítése lenne (bár legalább két évtized kell. míg ez érez- tetni fogja a hatását). Rövid távon pedig a munkaerő-állományban való részvételi igye—
keznek emelni, elsősorban a nők munkába ál—
lításával. A születési arányszám emelése meg—
követeli, hogy egyre több nő maradjon ott- hon gyermekgondozás céljából. A másik al- ternatíva a bölcsődei hálózat bővítése. A gyermekintézmények fenntartásához viszont több munkaerőre van szükség, ezért a nők munkába állítása lényegében nem sokkal nö—
veli a munkaerő-állományt.
Jelentős tartalék munkaerőt jelentenek a nyugdíjasok. Megfelelő intézkedésekkel iu- galmasabbá kell tenni a nyugdíjrendszert, hogy a még munkaképesek kedvet kapjanak ahhoz. hogy újra munkába álljanak.
Finnország nem kívánja munkaerőgondjait bevándorlással enyhíteni, mert tart az esetle- ges szociális problémáktól.
Egy másik út a munkaerő-kereslet csökken- tése, ami viszont csak akkor valósítható meg a reáljövedelmek növekedésének visszatartása nélkül. ha a termelékenység gyorsabban emelkedik, mint eddig. Finnország ezt egy- részt a gazdasági tevékenység jobb szerve- zésével, másrészt a tőkeintenzitás növelésé- vel, a volumenhozadék lehetőségeinek teljes kihasználásával, a munkaerőigényes s jelen- téktelen iparok visszaszorításával igyekszik
elérni. -
Finnországban intenzív szakmunkásképzés folyik. Ennek következtében mindinkább csök- ken a segédmunkások aránya, ezzel együtt viszont a bérminimumot emelni kell, hogy a jövedelemelosztás egyenlőbb legyen. 1973- ban a finn exportképes szektorokban 40—50 százalékkal alacsonyabbak voltak a bérek, mint a konkurrens országokban. Ha ezt a kü-- lönbséget sikerülne úgy csökkenteni, hogy ne veszélyeztesse az ország külkereskedelmi mérlegét. akkor egyúttal csökkenteni lehetne a munkaerő-keresletet is.
(Ism.: Szomor Kornélné)
HÁZTARTÁSSTATISZTI KA
EULER, M.:
A MAGÁNHÁZTARTASOK ÉLELMISZER—
ÉS ÉLVEZETlClKK-FOGYASZTÁSÁNAK MEGFIGYELÉSE
(Statistische Probleme bei der Erfassung des Ver- brauchs van Nahrungs— und Genussmitteln in privaten Haushalten.) —- Wirtschaft und Statistík. 1974. 11. sz.
762—766. p.
Az élelmiszerek és élvezeti cikkek (a to—
vábbiakban élelmiszerek) fogyasztására vo- natkozó reprezentatív megfigyelések az aláb- bi kérdéseket vizsgálhatják:
-— az élelmiszer—keresletet (food demand): ide túl- nyomórészt az élelmiszer-vásárlások tartoznak;
— az élelmiszer—fogyasztást (food consumption); ide értendő az előbbieken kívül a saját kertből, illetve kisállot-tenyésztésből, esetleg a kapott ajándékból vagy készletből történő felhasználás is:
— az étkezésre szolgáló felhasználást (food net—
consumption); az élelmiszer-fogyasztást csökkenti a
feldolgozási, illetve romlási veszteség és az egyéb célra szolgáló felhasználás.
A vizsgálandó terület kiválasztását többek között a megfigyelés célja, a gazdasági és a lakossági struktúra. valamint az a körül- mény befolyásolja, hogy a háztartásokat mennyire lehet terhelni különböző adatszol- gáltatásokkal.
Amennyiben az egyes lakosságcsoportok élelmiszer—kiadásainak az összkiadásokhoz viszonyított arányát, illetve ennek időbeli vál—
tozását kívánják vizsgálni, akkor elég a vá- sárlásokat számba venni. Ha viszont az egyes lakosságcsoportok ellátottságának megálla- pitása a cél. akkor az élelmiszer-fogyasztást kell megfigyelni. Különösen akkor áll ez fenn, ha a szóban forgó lakosságcsoportoknál más—
ként alakul például a kerttulajdonosok ará-
STATISZTIKAI lRODALMI FIGYELÖ
nya, vagy ha egyes csoportok (például sok- gyermekesek, idős emberek) gyakrabban kap—
nak ajándékba élelmiszert.
A táplálkozás-fiziológiai vizsgálatokhoz nyilvánvalóan az élelmezésre szolgáló felhasz-
nálást kell figyelembe venni.
A gazdaság és a lakosság struktúrája any- nyiban hat a megfigyelés körére, amennyiben fejlettebb gazdasági élet, illetve nagyobb arányú urbanizáltság mellett könnyebben le- het csak a kereslet megfigyelésére szorítkoz- ni. így a saját gazdaságban termelt, illetve ajándékba, csere útján, vagy esetleg az ál- lamtól természetbeni juttatásként kapott élel- miszerek számbavételével járó nehézségeket el lehet kerülni.
A háztartások számára a legnagyobb meg- terhelést a ténylegesen étkezésre szolgáló felhasználás megfigyelése jelenti. Az itt szük- séges mérések és a részletes számbavétel bonyolult eljárása miatt ilyen megfigyelésbe csak kis számú háztartást lehet bevonni. azo- kat is csak viszonylag rövid időre. lgy éves átlag számítására az ilyen megfigyeléseknél rendszerint nincs mód. A legegyszerűbb meg- figyelés, a kereslet (lényegében a vásárlás) számbavételénél ma már jelentős problémát jelent az az egyre jobban elterjedő fogyasz—
tói szokás, amely szerint a heti vagy havi élelmiszer-szükséglet fedezésére szolgáló mennyiséget egy helyen, egy alkalommal vá- sárolják meg. A nagy volumenű vásárlás pon- tos, hiánytalan és részletes feljegyzése így kétségessé válik.
Az adatok begyűjtése kikérdezéssel vagy a vásárlások, illetve felhasználások folyamatos feljegyzésével történhet.
Kikérdezésnél a megfelelően képzett kér- dőbiztos a családtagok bemondása alapján kérdőívet tölt ki. Fejlődő országokban csak így képzelhető el adatgyűjtés, de még fejlett országok bizonyos lakosságrétegeinél is ezt a módszert kell alkalmazni.
A kikérdezéses módszer legnagyobb hát- ránya az. hogy az adatok megbízhatósága erősen függ a kikérdezett személyek emléke- zőtehetségétől. Általában az a tapasztalat, hogy élemiszer-vásárlásoknál megbizható
931
adatokat csak napi kikérdezéssel lehet be—
gyűjteni. További hátrányt jelent e módszer- nél, hogy a kikérdezés lefolytatásakor minden családtagnak jelen kell lennie, hogy a nap- közbeni kisebb vásárlásokat teljeskörűen számba lehessen venni.
A kikérdezés eredményessége nagymérték- ben függ a kérdőbíztos személyétől.
A családok által vezetett feljegyzések két- féle módon történhetnek: vagy a vásárlások kronológikus sorrendjében (ez a háztartások számára egyszerűbb), vagy valamilyen előre megadott árucsoportok szerint (ez az adat- feldolgozást könnyííi meg). A csoportosított feljegyzés azonban a családoknak többlet—
munkát jelent. és a helyes besorolás sem biz—
tosítható egyértelműen.
Élelmiszer-fogyasztásra vonatkozó adat—
gyűjtéseknél a megfigyelési időszak általában egy év, hogy az év során megnyilvánuló sze—
zonhatások egyenletesen érvényre jussanak.
A megfigyelési időszakot egy hónapra korlá- tozni csak akkor lehet, ha adatokkal bizo- nyítható, hogy van olyan hónap, amelyben a fogyasztás az évi átlagos fogyasztástól csak kismértékben tér el.
A megfigyelési időszaktól eltérő lehet az adatszolgáltatási időszak, vagyis az az idő- tartam. ameddig egy család a megfigyelés- ben részt vesz. Ezt egyrészt a családok teher- bíró-képessége. másrészt a megfigyelés cél- ja. illetve módszere határozza meg. Az étke—
zésre történő tényleges felhasználás számba- vételénél vagy kikérdezéses módszer alkalma- zása esetén az adatszolgáltatási időszak csak egy napra vagy néhány napra terjedhet.
Könyvvezetés esetén az adatszolgáltatás pe—
riódusa általában két—négy hetes, esetleg hosszabb. Számolni kell azzal, hogy rövidebb periódusok alkalmazása szükségszerűen több család bevonását jelenti, ami a szervezési munkát jelentősen növeli.
A szerző kitér még az adatfelvétellel kap- csolatos technikai problémákra, és röviden ismerteti a Német Szövetségi Köztársaságban végrehajtott fogyasztási jellegű felvételeket.
(Ism.: Nádas Magdolna)
KERESKEDELMI STATISZTIKA
BELJAEVSZKIJ. I.:
AZ EGY FÖRE JUTÓ ÁRUFORGALOM MUTATÓJA ÉS SZEREPE
(O pokazatele tovarooborata na dusu naszelenija i ego doli v anolize razvitija torgovli.) — Vesztni'k Sztatisztíki. 1974. 11. sz. 3—10. p.
Az áruforgalmi statisztikában jelentős sze- repe van a kiskereskedelmi forgalom alaku- lására vonatkozó megfigyelésnek és elemzés- nek. Bel/'aevszkíj cikkében az elemzés során
10'
használatos mutatók egyikével, az egy főre jutó áruforgalommal foglalkozik, vizsgálva e mutató sajátosságait. az alakulására ható té—
nyezőket és ezek hatásait. valamint azt, hogy e statisztikai mutatószám alkalmazása során milyen problémák merülhetnek fel.
Az egy főre jutó forgalom egy adott idő- szakra — például egy évre — vonatkozóan az időszak kiskereskedelmi forgalmának és az átlagnépesség számának hányadosa. válto—
