STATISZTIKA! lRODALMl FlGYELÖ 711 kőolajpiacon (például Mexikó. Szovjetunió,
Norvégia). s így napjainkban az árakat sem befolyásolja kizá róla—g osan.
Megemrlitendő. hogy az olajpiacokon a hosszú távú, hagyományos szállítási szerző- dések h—elyett újabb lehetőségek (például az ún. netbaok ügylet) léptek életbe. és jelen- tősen nőtt a szabadpiaci értékesítés aránya.
A világ legjelentősebb kőolajszáill'ítója Sza- úd—Arábia, bár 1980 és 1982 között kivitele 40 százalékkal visszaesett. lrán 1978-ban még 223 millió tonnát exportált, ez a mennyiség azonban 1980—ra jelentősen visszaesett. Irak 1982—ben külföldre csak 40 millió ton—nát szál- lított. Ez szintén jelentős csökkenést mutat a korábbi (1980) 120 millió tonnával szemben.
Számottevő olajexportőrök még a Szovjet—
unió, Mexikó, az Egyesült Királyság. Nigéria és még több kisebb orszá—g. Az 1980-as évek elején a legnagyobb mennyiségű kőoajat Japán. az Egyesült Államok és a nyugat-eu—
rópai országok (kivétel Anglia) importálták.
Az utóbbi években azonban ezek az orszá—
gok jelentősen csökkentették importjukat.
A kiadvány ismerteti a kőolaj-kereskede—
lem tengeri és szárazföldi útvonalát, szól a legfontosabb tengeri fuvarozókról 1984-ben.
Ezek Libéria. Japán. Görögország, Norvégia, valamint Nagy—Britannia voltak.
Tábla és térkép mutatja be a nagy ex- pontőrök termelőhelyeit és a kikötőket össze- kötő vezetékeket, továbbá az importkikötő—
két és a nagy fogyasztó területek vezeték- rendszereit.
Befejezésként a kiadvány a világ kőolaj- és fölrdgázaidatait mutatja be regionális bon—
tás—ban 90 oldalon keresztül. több mint har- minc szines ábrával kísérve.
(Ism.: Nagyné Botykai Erzsébet)
.
GORCZYCA. M.:
LAKÁSÉPlTÉS EURÓPÁBAN. 1980—1990
(Budownictwo miészkoniowe w Europie w latach 1980—1990.) —- Gospodarka Planowa. 1986. 7—8. sz. / 317—322. p.
Az 1970 és 1984 közötti időszakra kiterjedő összehasonlító elemzés átfogja Európa va—
lamenrnyi országát, beleértve a Szovjetuniót is. Egyes országok esetében (Albánia. Ciprus.
Izland, Luxemburg, Málta, Törökország, Olaszország) azonban hiányosak az adatok.
A hetvenes és nyolcvanas években val—a- mennyi európai országban csökkent a beru- házások üteme. ez a csökkenés az építőipar- ban viszonylag kisebb, de egyértelműen érezhető volt. Az átadott lakások számának leg-nagyobb arányú csökkenése Belgiumban volt megfigyelhető. Viszonylag legkedvezőbb ,a helyzet Finnországban, Hollandiában, lr- országban. Norvégiában. Portugáliában,
Svédországban, illetve a szocialista országok közül a Német Demokratikus Köztársaság- ban. Ugyanakkor szinte mindenütt növeke- dett az átadott lakások alapterülete és kom- fontfokozata.
1976 és 1984 között az ezer főre jutó új la- kások száma minden európai országban je- lentősen csökkent. A tőkés országokban ezt a csökkenést az magyarázza, hogy szinte teljes mértékben megszűnt a szociális jellegű la—
kásjutta-tás. továbbá már a vizsg-ált időszak kezdetén is viszonylag kis mértékű volt a la- kásigény.
1984—ben az átadott lakások átlagos hasz- nos alapterülete 55 négyzetméter (Szovjet- unió) és nem egészen 200 négyzetméter kö- zött (Belgium) ingadozott.
Bizonyos országokban (Svédország. (: Né- met Demokratikus Köztársaság) egyre csök—
ken az egy lakásban élők száma, alig ha—
ladva meg a 2 személyt.
Az új lakások többsége komfortos. Jelen—
tős javulás figyelhető meg e téren a szoci- alista országokban 1970-hez képest. bár még mindig viszonylag sok nem teljes komfortfo- kozatú lakás épül.
A lakásépítés területi eloszlása a külön- böző európai országokban rendkívűl diffe- renciált képet mutat. mégpedig elsősorban az urbanizáltság mértékének függvényében.
Mig a szocialista országokban a vándorlás továbbra is (bár csökkenő tendenciát mutat- va) a falvakból a városokba irányul._a tőkés országokat ellenkező irányú vándorlás jel-
lemzi.
A városi lakosság aránya 1975 és 1983 között minden KGST-országban növekedett.
Ennek megfelelően a szocialista országok—
ban a városokban, míg a tőkés országokban a falvakban és kisvárosokban épült több la—
kás a vizsgált időszakban.
A fentieknél bonyolultabb feladatot jelent a lakáshelyzet általános jellemzése. Ennek egyik mutatója az egy lakásban élők száma.
1970 és 1984 között csökkent az egy lakás- ban élők száma. mérséklődtek továbbá az egyes európai országok közötti korábbi je- lentős különbségek is. A szocialista országok közül Bulgáriában. a Német Demokratikus Köztársaságban, Csehszlovákiában. Magyar- országon lettek egy lakásban 3 főnél keve- sebben. A vizsgált tőkés országok közül egyedül lrország esetében találkozunk 3.64es
mutatóval.
A közeljövőben minden bizonnyal tovább javul az európai országok lakáshelyzete. A javulás üteme azonban továbbra is differen- ciált mra—rad; előnytelenebb helyzetben lesz- nek azok az országok, ahol viszonylag nagy a népszaporulat, és rosszak a jelenlegi la- káskörülmények. A tőkés országokban kevés új lakás fog épülni, ezek színvonala azonban
— az igényeknek megfelelően — magasabb
712
Iesz a korábbiaknál. A lakással való ellátott- ság mind a szocialista, mind a tőkés orszá- gokba-n polarizáxlódni fog. A lakásépítés szempontjából meghatározó lesz az is, hogy
STATISZTIKAI IRODALMl FIGYELÓ
miként fog alakulni a gazdasági helyzet a különböző országokban.
(Ism.: Kálmán Judit)
TÁRSADALOMSTATISZTI KA
COHANY, S. R.:
A KUZÉPISKOLASOK TOVÁBBTANULÁSA AZ EGYESDLT ALLAMOKBAN
(What happened to the high school class of 1985?)
— Monthly Labor Review. 2985. október. 28—30. p.
1984 és 1985 októbere között csaknem 3.3 millió fiatal végez-te el az Egyesült Államok- ba-n a középiskolákat. vagy morzsolódott le a megfelelő tanintézetekből. Azoknak az aránya. akik a középiskolát befejezettek kö- zűl college-okba — ún. akadémiai fokozatot is nyújtó. "bentlakásos" főiskolákba vagy egyetemekre — iratkoztak be. rekordot dön- tött. A felsőfokon ily módon tovább nem ta- nulók azóta többségükben már a munkaerő- forráshoz tartoznak, de 25 százalékuk állás- talan. Egyidejűleg 36 százalék a munkanél- küliek hányada a lemorzsolódottak közt. Ezek az arányszámok — mondhatjuk: sorsok -— jól jelzik. hogy a képzés. illetve a továbbképzés zavarai milyen jelentősen befolyásolják az emberek munkaerőpiaci helyzetét, esetleg egész aktiv életpályájukat.
Az amerikai iskolás korúak száma 1985- ben kisebb volt, mint szüleik fiatalságának azonos szakaszában. és ez a fajta népesség- apadárs mutatkozik meg a középiskolát vég- zettek korábbinál gyérebb számában is. A vizsgált év folyamán 2.7 millióan fejezték be középiskoláikat; félmillióval kevesebben, mint az 1970-es évek közepén. amikor a csúcsot mérték. Coilege-okba így is évről évre nő- vekvő arányban (bár kisebb számban) ira't—
kozta—k be 16—24 éves fiatalok. Súlyuk a kö- zépiskola után tovább tanulók közt 58 szó—
zalékot ént el 1985-ben. mig az 1970—es évek—
ben és az 1980-as évek elején 50—55 száza- Iékot.
Az 1980—es évek elején a középiskolából callege-okba iratkozott férfiak és nők tovább- tanulási aránya közel került egymáshoz, ki- egyennlitve azt a nagy eltérést, amely e te- kintetben az 1970—es évek kezdetén még fennál—lt közöttük. 1985-ben a férfiak 59, a nők 57 százaléka ment — akadémiai fokozatot is nyújtó —- egyetemre vagy főiskolára. A fér- fi beirotkozottak jelentős hányadával megis- métlődött az 1970-es évek elején tapasztalt
,,rekord", amikor is a vietnami háború köve-
telte sorozásak elől mentek tömegesen fel- wsőfokú tanintézetekbe a fiúk. A nők 57 szó—
zalékos college—vá lasztása ugyanakkor az ad- dig tapasztalt legnagyobb arányt érte el.
A felsőfokon tovább tanulók jelentős ré- sze -— a férfiak és a nők között egyformán kö—
rülbelül 44 százalék — munkát vállalt 1985- ben. A tandíjak és más "kollégiumi" kiadá- sok tetemes növekedése ellenére az 1970-es évek végén kialakult munkavállalási arány 1985-ig alig módosult. Úgy látszik. a külön—
böző adományok, kölcsönök, családi támoga—
tások és a nyári kereset a hallgatók többsé—
ge számára lehetővé teszi, hogy a tanulmá- nyi időszakra ne helyezkedjék el kereső fog—
lalkozásban.
Ami a fehérek, illetve a szines bőrűek col- flege-ok—ba kerülésének esélyeit illeti, ebben továbbra is szakadék mutatkozik az utóbbiak rovására. 1985 októberében a fehér végzet- tek 59. a szines bőrűek 42 százaléka tanult tovább a megfelelő felsőfokú tanintézetek- ben. Az elmúlt évek során bekövetkezett némi javulás ellenére a szines bőrűek emlitett to- vábbtanulási aránya még jelentős mérték—
ben az 1970-es évekre jellemző 46—48 száza—
lék alatt maradt. '
A munkaerőforráshoz tartozás tekintetében is számottevő eltérés tapasztalható a fehé—
rek. illetve a szines bőrűek között. Az előbbi- eknek kereken 47, az utóbbiaknak 31 száza—
léka dolgozik már college—beli tanulmányai idején is. Ennek fő okát abban látják, hogy a színes bőrűek nagyobb része tanul kétéves képzésben. mint a fehéreké, ugyanis az ilyen intézetek kevésbé drágák, mint a négyéves bentlakást igénylő főiskolák és egyetemek.
Az 1985—ben végzett amerikai középisko—
lások közül 1.1 millió nem iratkozott be col—
lege-okbua. 82 százalékuk már a munkaerő- forráshoz tartozik, valamivel kevesebb, mint az elmúlt tíz év nagy részében. A férfiak el- helyezkedési aránya meghaladja a nőkét. és a fehéreké nagyobb, mint a szines bőrűeké (ide értve a spanyol anyanyelvűeket is).
A tovább nem tanulók közt az 1980-as évek során megnövekedett a munkanélküliek ará- nya. 1985-ben minden negyedik ilyen fiatal munkát keresett, mig az 1970—es években csak körülbelül minden hatodik. Úgy látszik.
hogy a legfeljebb középiskolát végzett fiúk- ra, lányokra — a népességszám csökkenése és a kezdő állások iránt mutatkozó gyérebb igény ellenére —- nehéz idők járnak, ha mun- kába akamak áillni. Ennek részben az az oka, hogy a munkáltatók -— a most már álta—láno—
vsan képzettebb munkaerő-állományt és a college-okból kikerültek esetenként fölös szá—
